Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
Nosztalgiáról — nemcsak időseknek Mondd, hol van a sok virág ? Q túlcsenrtes tanácsülések Képviselet, vagy hivatal ? fi döntési változatok fontossága Kétszáz meghívott közül valamennyi eljött. Igaz, né- hányan csak lassan araszol- gatva érkeztek, meg-megpi- henve út közben, de itt vannak. — Hát, itt vagy te is Bandikéról — karolja át egy ősz hajú, kacskaringós ba.iszú bácsika egykori barátját, iskolatársát, s már peregnek is az adomák. Megtelik lassan a szép, hatalmas terem. Legtöbbjük életében először jár a Karancs Szálló éttermében, amely ezen a délutánon csak időskorúakat fogad. Nem kértek teremhasználati díjat, mint ahogyan egyetlen fillért nem fogadtak el az előadók, a zenészek sem. Erre a mai nosztalgiaműsorra — sőt, ettől jóval többre — már hosszú évtizedekkel ezelőtt rászolgáltak ezek az.emberek. — Egy gesztusnak szántuk ezt a programot — jegyzi meg Szabó Ferenc, a HNF városi bizottságának titkára. — Szeretnénk megköszönni Salgótarján kétezer hetven éven felüli állampolgárának, pontosabban az őket képviselőknek azt a munkát, amellyel a városépítésben részt vettek. Nézzen végig a teremben, ezek az emberek akkoriban voltak fiatalok, mikor a legnehezebb idők jártak, amikor nem az volt a gond, hogy mivel töltsék el a szabad időt, hanem, hogy miből éljenek meg?! Tudom, egyetlen rendezvény nem pótolhatja a folyamatos törődést, gondoskodást, mégis nagyon jó dolog így együtt látni őket a közelgő felszabadulási évforduló előtt, hiszen a négy évtized evvszerű „mindennapi hősei” ők. Közöttük megjelenik Szabó János bácsi, aki nyugodtan letagadhatna akár húsz esztendőt is korából. Kilencvenöt éves. ö mire gondol vissza nosztalgiával ? :— Fiam, soserh felejtem el tizenkilenc áprilisát! — mondja, szinte baráti közvetlenTársadalompolitikánk lényeges törekvése a családok életének segítése, a róluk való gondoskodás. Nem kevésbé fontos téma ez a tanácsoknál sem, legutóbb például Pásztó város Tanácsának végrehajtó bizottsága tekintette át a családok érdekében tett intézkedések tapasztalatait, s a jövőre nézve néhány fontos megállapítást fogalmazott meg. Folyamatos ez a törődés Pásztón. Még tavaly szeptemberben fölhívással fordultak a területen levő üzemekhez, intézményekhez, hogy kísérjék megkülönböztetett figyelemmel és jelezzék a helyben megoldhatatlannak tűnő családi gondokat, összehangolt ellenőrzéseket végeztek a veszélyeztetett kiskorúak érdekében, törekedve a megelőzésre. Pillanatok a találkozóról séggel, s szavai nyomán megelevenedik a múlt. — 1919. április 25-én kaptam a katonatanácstól és a direktóriumtól a megbízatást, hogy a fővárosból katonai fölszereléseket hozzak Tarjánba... Este nyolc órakor érkeztem a belügyi népbiztosságra, ahol Kun Béla dolgozott. Akkor is benn volt, én már korábban találkoztam vele Salgótarjánban, így rögtön tegezett is, mondta: várjál egy kicsit, Szabó elvtárs! Odarendelt egy állami kocsit, s Szamuely és Kun elvtársakkal kimentünk Csepelre. Kérdezte Kun Béla. fázol-e? Hát, persze, hogy fáztam, mert alig volt rajtam valami, mire egy huszármentét kaptam tőle... No, végül is 12 vagonnal tértem haza, egyik felében katonai ruhák, a másikban fegyverek voltak. Aztán jöttek . a nehezebb idők, majd a felszabadulás, Szabó János nem csak a harcban, hanem a munkában is bizonyított. Most itt megderesedve bár, de lélekben frissen hallgatja az egykori sanzonokat, ifjúságának slágereit. — Tudja, ha újra kezdeném, akkor is ezt az utat járnám végig! — mosolyodik el a bajusza alatt. Miközben a színpadon peregnek a programok. Szabó Ferenc, majd dr. Balogh Miklós városi tanácselnök-helyettes üdvözlő szavai után Kellner Edit szavalatát fogadja nagy taps, aztán fölcsendül Szimonov Várj reám-ja, a „Kicsikém, ne tétovázz!”, majd az Orchideák... Lágy, melankolikus dallamok lengik be a termet. Megcsillan néhány szempár, zsebkendőért nyúlnak... Vajon, mire gondolnak? Az első szerelmes csók ízére? Arra az emlékezetes bálra? A családra, a gyerekekre? Az elszalasztott, avagy a megérdemelt boldogságra? Diszkrét könnyek ezek, megfej thetetlenek. Jelenleg 128 veszélyeztetett kiskorút tartanak nyilván, az állami gondozottak száma pedig 29. A veszélyeztetettségi okok zömét a környezet jelenti, míg a szűkös anyagi körülmények miatt mindössze nyolc esetben kellett kezdeményezni az eljárást. A gyámügyi segélykeret ez évben csaknem háromezer forinttal nőtt, így eléri a 147 ezer forintot. Eddig 130 kiskorút részesített segélyben a gyámhatóság Pásztón. Az államigazgatás közelmúltban történő átszervezését követően a tanács hatósági osztályán családvédelmi csoport alakult, így immár intézményesítetten koordinálják, irányítják az ezzel kapcsolatos teendőket. A földerítésben nem kis feladat hárul az okSziinet következik. Ki-ki válogathat az étlapról, a finomságok közül, hozzá kísérőt. Aztán folytatódik a műsor, innentől a Gabora-zenekar és a magyarnóta-énekesek uralják a mikrofont. Vertich József valahol a ruhatár mellett társalog a Nosztalgia 13 klub tagjaival, ö vajon mire gondol vissza nosztalgiával ? — Harminc évig, 1939-től 19(i9-ig a Petőfi színjátszó együttes rendezője voltam — feleli gondolkodás nélkül —, nekem ezek a legkedvesebb évek, ehhez fűződik nagyon sok emlékem. Különösen a felszabadulás utáni évek voltak a legszebbek, hiszen olyan gárda jött össze, amely valósággal „be volt oltva” a színjátszással! Befejeztük a munkát, máris szedtük eiő a könyveket. tanultuk a szerepeket, próbáltunk... mindezért senki nem kapott egyetlen fillért, mégis szívvel-lélekkel csináltuk. Nagyon szép esztendők voltak.' — És most? — Nem unatkozom most sem, annyi a dolgom, alig látok ki belőle! Pedig, ha jól számolom, a hetvenharmadi- kat taposom... 1987 áprilisában lesz százéves az acélárugyári. vagyis, a Petőfi színjátszó együttes, ez alkalomból egy könyv készül, ezt írom, Meg aztán sportügyeket is intézek, s hát gyerekeim, unokáim is vannak! — emeli föl karjait az egykori rendező, a szép beszédű, pontos kiejtésű Vertich József. Bent a teremben a csatto- gós temperáméntumú magyar nóták mennek, kint mellettem valaki az egykori Dietrich- slágert dúdolja, némi nosztalgiával, „mondd, hol van a sok virág?” Hol is van? Ott a fehér asztalokon. Ugyanolyan szépek, illatosak, mint egykoron. Csak az idő szalad megállíthatatlanul. tatási intézményekre, hiszen a gyermek érzelmi életének külszíni változásai leginkább itt érhetők tetten. A bölcsőde, az óvoda, az iskola, a hátrányos, illetve a veszélyeztetett családok felderítésében rendszerint időben és átfogó jelzést továbbított a gyámhatóságnak, állapította meg a végrehajtó bizottság, megemlítve, hogy a társadalmi szervek, a népfron- tcsok, a vöröskeresztes aktívák, védőnők, hivatásos pártfogók, a rendőrök, a gyermek- felügyelők hasznosan járultak hozzá az eredményességhez. Voltaképpen a családvédelemhez sorolandó az időskorúak gondozása is, ez Pásztón azért különösen fontos, mert az összlakosság több mint tizenöt százaléka hatvan éven Milyen tennivalók vannak a tanácsok és a szakigazgatási szervek kapcsolatának to vábbfejleszlésében? A kérdés időszerűségét erősíti, hogy napjainkban fontos a közéleti demokratizmus fejlődése. A tanácstestületek legtöbb döntését a szakigazgatási szervek készítik elő. Tevékenységük szakszerű, általában jó szakma: színvonalat tükröz. Gyakran hiányzik azonban belőle az előkészítés során felmerült különböző, és az előterjesztő szándékától eltérő vélemények feltüntetése. Az is előfordul, hogy már az előkészítés során meggyőzik a tanácstagokat, bizottságokat a szakigazgatási szervek megítélésének helyességéről, és így a tanácstesHiletnek nincs módjában eldönteni, hogy a különböző véleményekből melyiket feladja el. Előfordul, hogy nem minden tanácstagot kérdeznek meg a tanácstestület főbb döntésének előkészítése során. De van jó példa is. Egyes tanácsoknál — különösen a lakosságot közvetlenül érintő döntéseket megelőzően — széles körű közvélemény-kutatást tartanak, Például arról, mi a véleményük a helyi közlekedésről, hogyan lehetne azt javítani? Néha az idő is sürgető. Viszonylas későn fejeződik be az előkészítés, eliön a döntés ideje, és a testületi tagok ilyenkor inkább vállalják a döntés felelősséget, mintsem ismét visszaadnák az előkészítőknek a szűk körű véleményt tartalmazó előterjesztést. 0 testület döntsön Nagy jelentőségű gazdasági, társadalompolibikái kérdésekben, például éves és középtávú tervek meghatározásánál a tanácstagok nagy terjedelmű előterjesztéseket, számokkal is alaposan megtűzdelt javaslatokat kapnak, amelyek nem eléggé közérthetőek. Ezért aztán az ilyen napirendeket tárgyaló tanácsülések a kelleténél csendesebbek, nem megfelelő az aktivitás. A felszólaló tanácstagok is elsősorban saját területük kisebb- nagyobb gondjaival foglalkoznak, és ilyen előkészítés után valójában aligha lenne lehetséges, hogy a vita az egész település fejlesztésének összefüggő kérdéseire kiterSikeres gazdasági vállalkozásnak bizonyult a legújabb magyar—-jugoszláv határmen- ti együttműködés, amelynek során a Mohács térségében termett cukorrépát, a bellyei kombinát dolgozza fel és a cukor nagyobb része visszafelüli! Ez a gondoskodás kiterjed a rendszeres és rendkívüli segélyezésre, a szociális étkeztetésre, továbbá a napközi otthonra, a házi szociális gondozásra. Figyelemre méltó megállapítás a fölmérésből: az időskorúaknál rendszerint a szeretet, a generációk közötti összetartozás hiánya jobban észlelhető, mint az anyagi körülmények... Pásztó tanácsának végrehajtó bizottsága feladatokat is meghatározott. Egyebek között elrendelte, hogy a gyámhatóság növelje a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő védő- ,és óvintézkedések számát, bővítse az aktívahálózatot, továbbá a támogatásra szorulók körében növelje a jogismeretekéi. jedjen. A jövőben tehát az ilyen jelentős tanácsi döntések során célszerű, ha a tanács először megfogalmazza például a település fejlesztésére, az ellátás javítására szolgáló elképzeléseit, kialakítja koncepcióját, ennek alapján a szakigazgatási szervek hozzáfognak a részletes tervek kialakításához, és ezt követően a tanács dönt a végleges tervekről. A tanács testű letek általában a legfohtosabb helyi és területi (megyei) feladatok megoldásáról tárgyalnak. Időnként mégis előfordul, hogy a település (a megye) életében jelentős ügyeket nem a tanács, hanem a végrehajtó bizottság tárgyal. Ezen a gyakorlaton úgy szükséges változtatni, hogy a közösséget érintő fontos gazdasági és tá rsada lom politük ai kérdésekben mindig és kizárólag a tanács döntsön. Így például azokat a közlekedési, szolgálta tásfei lesztési kon cepci ókat, amelyeket egyes helyeken a vb fogadott, el, a tanács határozza meg a jövőben. Az eltérő érdekek frntűssána Ügy vélem, hogy a felsoroltak is jelzik, a tanácsok döntési gyakorlatában is van még tennivaló. Azt kell elérni: a döntések során az eddiginél jobban támaszkodjanak a lakosság véleményére érzékeltessék az üléseken az eltérő érdekeket, hogy mindennek tudatában döntsenek a tanácstagok. Mindez azt is mutatja, hogy célszerű nagyobb figyelmet fordítani a döntések előkészítő szakaszára. A tanács bizottságai, a tanácstagi csoportok, a tanácstagok, a falugyűlések, jövőre az elöljáróságok mind szélesebb körben vegyenek részt ebben. Nagyobb szerepet keil szánni a nyilvánosságnak. A lakosság már az előkészítős szakaszában ismerje meg, hogy milyen fontosabb ügyekben készül dönteni a tanács és közvetlenül vagy tanácstagja útján legyen lehet isége véleményt is mondani. Ha ily módon történik a felkészülés a tanácsülésekre, akkor lesz lehetőség az é’vek és ellenérvek alapján választani a különböző véleményekből. Ezek tehát a döntések változatait is jelentik. Rendkerül Magyarországra, Most fejeződött be a baranyai cukorrépa kiszállítása Jugoszláviába, s onnan a következő időszakban folyamatosan érkezik majd a késztermék. Mindkét fél elégedett a kooperáció eredményeivel, ezért elhatározták, hogy tovább bővítik a termelési-feldolgozási együttműködést. Az országhatár túlsó oldalán levő cukorgyárak nem tudják teljes egészében kihasználni a feldolgozó kapacitásukat, mivel nincs elég nyersanyaguk. Mohács vidéke kitűnő cukorrépatermő terület, gondot okoz azonban, hogy meglehetősen távol esik a hazai cukorgyáraktól és emiatt sokba kerül a nagy tömegű termény elszállítása. Kézenfekvő megoldásként kínálkozott tehát az egyezség, amely szerint a Mohács környéki termést a közelebb fekvő jugoszláv cukorgyárak dolgozzák fel. A termelést koordináló mohácsi Űj Barázda Tsz — az Agroimpex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével — öt évre szóló szerződést kötött a bellyei kombináttal. szeres megjelenésük és érvényesülésük a tanács tes .üieti munkájában nagy előrelépést jelenthet. Arra is vigyázni kell, hogy egy-egy településen vagy annak részén alakult tanácstagi csoportok ne „döntsék el” egymás között és előre, mit képviseljenek a csoport tagjai a tanácsülésen. A közös érdekeket persze megíogai- mazhatjáík, hangot is adhatnak ezeknek a tanácsülésen, de ez ne akadályozza, hogy eltérő és egyéni vélemények is elhangozzanak ott. És a „hivatal”? A már elhatározott döntések túlnyomó többségét a szakigazgatási szervek hajtják végre. Ha úgy tetszik: a hivatalok. A végrehajtás általában következetes, szakszerű és alapos. A tanácstestületek azonban túl sokat bíznak a végrehajtásból a szakigazgatásra. Nem arról van szó,’ hogy csökkentsék felelősségüket. hanem arról, hogv kísérjék figyelemmel — bizottságaik, egyes tagjaik útján —• a végrehajtást, segítsék észtévé te lei kkel, javasl a ta. kka t, ha kell tevőlegesen saját munkájukkal. Hiszen a tanácstagok tapasztalatai, a részietek konkrét ismerete csak hasznára válhat a „hivatal” munkájának. Hasonló a helyzet az ellenőrzéssel. A tanács tevékenyen vegyen abban részt, és minősítse is ezáltal a szakigazgatási szervek munkáját. Ily módon teljesülhet a cél: miszerint a szakigazgatási szervek tevékenységének értékelésében az az elsődleges, hogyan segíti a testületek munkáját, hogyan érvényesíti azok döntéseit. A tanácsok és a szakigazgatás kapcsolatának továbbfejlesztése hozzájárulhat a -'ép- képviseleti munka tarta' mi fejlesztéséhez, a szocialista demokratizmus növekedéséhez. Ennek szabott irányt az MSZMP Központi Bizottságának októberi állásfoglalása, amely megfogalmazza, hogy a népképviseleti testületek a lakosságot foglalkoztató, a közvéleményt szélesebb körben érdeklő minden kérdést vitassanak meg, és a döntéseiket nvílt vita alapján alakítsák ki. Patkó Imre a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője Az első évben 1100 hektáron termeltek cukorrépát a jugoszláv partner számára a baranyai gazdaságok. Jól fizetett az ipari növény: a tervezettnél tízezer tonnával több — összesen 60 ezer tonna — termett; a bellyei kombinát természetesen átvette a többletet is. Az egyezségnek megfelelően a jugoszlávok takarították be és szállították el a terményt, így a magyar mezőgazdasági üzemek mentesültek a pótlólagos gépberuházástól. A mennyiségi és minőségi viták elkerülése végett a termés átvételénél jugoszláviai, a cukorrépa feldolgozásánál pedig magyar szakemberek voltak jelen. A baranyai gazdaságok a kész cukor hetven százalékát visszakapják, a további harminc százalék fizetség a feldolgozásért. A mezőgazdasági üzemek a cukrot a Tszker útján ipari vállalatoknak adták el. A Mohács környéki termelőszövetkezetek a jövő év tavaszán nagyobb területen vetnek cukorrépát, jugoszláv részről pedig újabb cukorgyárak kapcsolódnak be a kooperációba. NÚGRAD — 1984. december 11., kedd 5 Tanka László Családvédelem Pásztón Megkülönböztetett figyelemmel Magyar—jugoszláv cukorkooperáció
