Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

Öíiállrság sajátosságokkal és... I. Megszüntetni a gyámkodást — A Nógrádi Szénbányák elég régóta rendelkezik nagy önállósággal, saját erőforrá­sainak felhasználásánál. Fel­adatunk a népgazdasági igé­nyek kielégítése. Az évenként mind nagyobb követelménye­ket támasztó gazdasági kör­nyezet kikövetelte azt a szem­léletváltást, amely a vezetési gyakorlatunkban minden szin­ten előtérbe helyezte a kez­deményezőkészség felszabadí­tását. a gyámkodás megszün­tetését, ugyanakkor a felelős­ség növekedését. Vagvis nem egv. hanem több elem, té­nyező együttes megléte te­remtett új helyzetet az önál­lóság növekedéséhez. figye­lembe véve a .sajátosságain­kat is — próbálja tömören összefoglalni a címben emlí­tett változások kikényszeríté­sét megteremtő okokat Zsuf- fa Miklós a vállalat vezér­igazgatója. Vajon mit takarnak a tö­mören megfogalmazott, sokat­mondó, sokféle gondolatot éb­resztő szavak? Frontáttörés Kisterenyén — Mivel nálunk megszűnt a t iszta szén termelői tevé­kenység, sokoldalúbbá vált az iparral kapcsolatos alko­tó, teremtőmünka, — vála­szolja Zsuffa Miklós. — Ez utóbbi irányítása, kezdetiben központi módszert kívánt meg, később pedig, ahogy nö­vekedett e tevékenység sok­színűsége, úgy bizonyította be, hogy irányítási mechaniz­musunk nem felel meg a kö­vetelményeknek, mert egy bü­rokratikus és nagy létszámú apparátus jött létre, ugyan­akkor sok volt az átfedés. Vagyis az éiet bizonyította be. hogy nincs szükség a széntermelésen kívüli felada­tok Ilyen nagyfokú, centrali­zált irányítására, ahogy ez korábban a széntermelésnél még tíz évve] ezelőtt is meg­felelt. A külső tényezők ha­tását figyelembe véve, belső tapasztalatainkat elemezve, ér­tékelve teremtettük meg az önállóság növelésének feltéte­leit, mind szervezetileg, mind pedig a szakemberek megfe­lelő átirányításával. A frontáttörésre a kistere- nyei üzem kollektívája vál­lalkozott, A céltudatos fej­lesztés és a szervezett átcso­portosítás eredményeként jött létre nagy önállósággal ez az üzem, még az 1980-as évek elején. Ezzel egyidőben a vál­lalat vezetése megszüntette a központi irányító szerveket. Azóta a kiisterenyeiek a szer­ződéskötéstől a piackutatásig, a termelés szervezésétől az esetleges garanciális kötele­zettségig teljesen önállóan oldják meg feladataikat. Ugyanakkor eleget kell ten­niük a vállalaton belüli, rá­juk rótt kooperációs kötele­zettségüknek, a társadalmi szolgáltatásoknak stb. üem várt változások A kisterenyei üzemben négy feladat köré csoportosulnak a tennivalók. Ezek, a vas-, a fa-, az építő- és villamosresz- leg. E többarcú ipari tevé­kenység előnyei a követke­zőkben jelentkeznek. Először: lehetővé teszik a termelés fo­lyamatos szelekcióját. Má­sodszor: nagy biztonságoi ad­nak a kollektívának almoz, hogy eredményesen végezze feladatát, s ily módon segítsen a pi ici kapcsolatok bővítésé­ben, a legelőnyösebb üzletek megszerzésében, illetve a nye­reség növelésében. Ez a je­lentősen megnövelt mozgás­tér nagyobb, és nem várt elő­nyös változásokat teremteti. Erre legjobb példa a faipari részleg, amelyet, veszteséges tevékenysége miatt meg akar­tak szüntetni. Erre azonban mégsem került sor, miután kidolgozták új. piaci straté­giájúikat, ehhez igazították az új termékszerkezetet, megva­lósították az általuk is jónak vélt gazdálkodást' javító in­tézkedéseket. Az előnyösen megváltozott tevékenység olyan eredményeket hozott, amelyek meglepték a vállalat elsőszá­mú vezetőit is. A jól megvá­lasztott termékszerkezet-1váltás, a korszerűbb piacpolitika eredményeként ma már ez a részleg az átlagosnál nagyobb nyereséggel dolgozik. — Most az építőipari rész­legünk van abban a kritikus helyzetben, mint annak ide­jén volt a faipar. Itt elsősor­ban a vezetést kell rendbe tennünk, s akikor elvárhatjuk, hogy megszűnjön a jelenlegi és kellemetlen állapot — ál­lítja határozottan a vezér- igazgató. A Kisterenvére koncentrált ipari centrumon kívül, noM az önállósága a tervező- és földmérő irodának, a nagyba- tonyi gépüzemnek és a ■sül- fejtésnek. Velünk egyeztetve... — Másfél hónapja ismer­kedem a kisterenyei üzem te­vékenységével, Önállóságának nagyságával, tartalmi jegyei­vel, ezért az itteni tapaszta­lataimról még nem tudok fe­lelősségteljesen nyilatkozni — mondja bevezetésképpen Ker- tai József igazgató. — Ellen­ben, mint. a tervező- és föld­mérő iroda volt vezetője, szí­vesen elmondom, az ottani gyakorlatot. A megszabott ke­retek között teljes mértékben érvényesült önállóságunk — hangsúlyozza. — Vagyis... — A vállalat vezetése ve­lünk együtt egyeztetve, konk­rétan határozta meg éves ter­vünket, a nyereség nagysá­gát, a saját fejlesztési fel­adatainkhoz szükséges mű­szaki-tervezési feladatokat. A szabad kapacitás lekötése pe­dig kizárólag a mi felada­tunk volt. önállóan tárgyal­tunk a partnerékkel, mi kö­töttük meg velük a szerző­déseket. Ez a gyakorlat ná­lunk már többéves múltra te­kint vissza. Egyébként az él­téit években mindig teljesí­tettük kötelezettségeinket, ezért a vállalat központjától fokozott bizalmat kaptunk, amely az önállóság újabb és újabb növelésében nyilvánult meg — válaszolja az igazga­tó. — Itteni benyomásaimról röviden csak annyit: több témában. így az anyagellátás­ban, szállításban stb. szoro­san kapcsolódunk a vállalati központ funkcionális osztá­lyaihoz. Ez egyúttal megszab­ja vállalkozási lehetőségein­ket. Meggyőződésem, hogy a vállalat első számú vezetői a jövőben is támogatják majd az önállóságunk kiterjeszté­sét szolgáló elképzeléseket, hogy a változó piaci igények­nek minél jobban megfelel­jünk. Ennek mértékét, me­chanizmusát, az összes mozga­tó elemeit a jövőben kell ki­dolgoznunk. (Folytatjuk) Venesz Károly Mii:« |.', Iliin i A Balassi Bálint Megyei Könyvtár olvasótermét az érdeklődőkön kívül az érettségire, a főiskolai és egyetemi felvételire készülő fiatalok is nagy számban keresik fel. Képün­kön Pusztai Zsolt, aki Poila ck Mihály Műszaki Főiskola épületvillamosítási szakának első éves levelezős hallgatója készül a félévi vizsgákra. — Gyurkó felv. — Három újabb uszály készült el csehszlovák megrendelés­re a Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi üzemében. Az exportszerződést 1983 decemberében kötötte az MHD, a pozsonyi vízügyi hi­vatallal öt, egyenként 600 ton­na hordképességű uszály, egy nagy teljesítményű, óránként mintegy 500 köbméter kavics kitermelésére alkalmas elevá­tor és egy korszerű mérőmű­szerekkel felszerelt kitűzőha­jó szállítására együttesen kö­rülbelül 100 millió forint ér­tékben. A megrendelő elégedett az idén gyártott hajók minősé­gével, máris további megren­delésekről tárgyal. Amikor Kravcsenko páncé­losai december 9-én este Dré- g'elypalánknál elérték az Ipolyt, velük lényegében egy­időben, tőlük keletre — Ba­lassagyarmat feszabadításával — Plijév tábornok kozákjai és harckocsizói is kiértek a folyó bal partjára. Közöttük azonban az ellenségnek egy — területileg ugyan nagy, de viszonylag nem számottevő erővel védett, és a túlpartról kellően nem biztosítható — mintegy 20 km hosszú, 5—8 km mélységű hídfőállása ma­radt. A folyó az állandó eső­zések következtében nagymér­tékben megáradt, szélessége helyenként elérte a 300—400 métert, a hidakat az ellenség felrobbantotta. A 6. gárda harckocsi-had­sereg katonái a többnapos sza­kadatlan harc következtében fáradtak voltak, a harckocsik zsákmányolt üzemanyaggal futottak, a lőszerjavadalma­zás sürgős kiegészítésre szo­rult. Ebben a helyzetben — bár a következő feladat, Ipolyság elfoglalása ismert volt —, a harckocsi-hadsereg parancsnoka nem erőszakolta az azonnali, menetből való partot váltást. A katonák 10- én pihentek, karbantartást vé­geztek, kiegészítették lőszer- és üzemanyagkészletüket, és a törzsek is készítették a tá­madás további terveit. A csapásmérő csoportosítás­sal szemben több német gya­logos és páncélgránátos had­osztály és dandár rendezke­dett be védelemre, közöttük a bűnözőkből összeállított „Dir- lewanger” különleges SS-dan- dár... Az ellenség különösen Ipolyság előterében erősítette meg védelmét, mert a város elvesztése megnyitotta volna az utat a szovjet csapatok 9. Irány Ipolyság előtt a Kisalföld felé. Hontot, a németek harckocsikkal, s rohamlövegekkel. Tesmagot tüzérséggel és aknavetőkkel is védték, és megerősítették az Ipoly mögött Ipolyszék— Ipolybalog—Ipolyhídvég vona­lában kiépített védelmi állá­sokat. Ipolyság felszabadítására a harckocsi-hadsereg 9. gárda gépesített hadtestet jelölték ki. Parancsnokuk — Volkov al­tábornagy — terve az volt, hogy a várost két irányból egyidejűleg indított támadás­sal szabadítja fel. Az Ipoly bal partja mentén nyugati irányban egy harckocsi- és egy gépesített dandár Honton és Bernecebarátin keresztül frontális támadást indít a vá­ros irányában, egy másik gé­pesített dandár alegységei ugyanakkor a folyó jobb part­jára átkelve Ipolyhídvég és Ipolynyék irányában indított szárnyacsapással kellett, hogy a másik két dandár sikerét elősegítsék. Az első akadály Hont köz­ség volt. A Börzsöny északi nyúlványai itt egészen az Ipolyig érnek, az Ipoly szűk völgyében a harckocsik szá­mára alig volt manőverezési lehetőség. Az utakat az ellen­ség elaknásította, az átjárókat tüzérségi tűzzel biztosította, és így a megye legnyugatibb községének elfoglalása nehéz feladat volt. A támadás 10-én este 6 órakor kezdődött, és szinte megszakítás nélkül három na­pon keresztül tartott. Az ak­namezőkön a dandár több harckocsija megsemmisült. Beleckij mérnök-őrnagy utá­szaira várt a feladat, hogy az aknamezőkön kapukat nyissa­nak. Ez a veszteségek ellené­re — sikerrel járt, és a harc- kocsizók, rohamlövegek és a mögöttük előnyomuló lövé­szek és géppisztolyos egységek előtt megnyílt az út Honi községben. A támadás sikeré­hez nagy segítséget nyújtott Kukuskin gárdaőrnagy 35. gárda aknavetőosztálya (A „katyusások”), akik pontos és hatásos tüzükkel nagy veszte­séget és zavart okoztak a fa­siszta csapatoknak... A tá­madás végül is sikeres volt, és a németek — bár az uta­kat elaknásították és a hida­kat felrobbantották — az ül­döző szovjet csapatokkal a sarkukban visszavonultak és a községet feladták. Nem volt könnyebb felada­ta a 18. gárda gépesített dan­dárnak sem, akiknek partot kellett váltaniuk, hogy a fo­lyó túlpartján folytathassák támadásukat. Ovcsarov gárda­alezredes dandárparancsnok egységei 10-én. először Ipoly­hídvég körzetében kísérelték meg az átkelést a mintegy 300 méterre duzzadt folyón. A műszakiak munkáját azonban az ellenség állandó füzével nagyon megnehezítette... A dandárparancsnok ezért úgy döntött, hogy az Ipoly bal partján levő kiterjedt hídfő­állást részben felszámolva Ipolyvecénél is megkísérli a partot váltást. Ezért 11-én, este csapataival elfoglalta Ipolyvecét, majd 12-re virra­dó éjjel kiét pontonnal gyalo­gos- és géppisztolyosegysége- ket szállított át a túlpartra, s ott két zászlóaljnyi erővel hídfőállást foglalt. Ezzel egy­időben — tüzérségi támoga­tással, és a 83. gárda harcko­csiezred helyből vezetett1 ágyú- és géppuskatüzének fe­dezete alatt — egy zászlóalj­nyi lövész Ipolyhídvégnél is átkelt a folyón. A 18. gárda gépesített dan­dár — csehszlovák területre érve támadási irányát azon­nal Ipolyság felé fordította, és ezzel, nagy segítséget nyúj­tott a 31. gépesített és 46. harckocsidandárnak, amelyek előtt ez idő tájt már szintén a megáradt folyó volt legna­gyobb akadály a támadás folytatásában. A harc december 12-én már Nógrád megye határain túl, csehszlovák területén, Ipoly­ság felszabadításáért folyt, ami december 14-én sikerrel is járt. Ezt követően a 6. gárda harckocsihadseregre további nagy támadó feladat várt, mégpedig az, hogy Esztergom körzetében kijussanak a Du­nához. Kravcsenko páncélosai 'tehát megkezdték felfejlődé­süket. .. Még a megyében vol­tak ugyan, a megye nyugati területének felszabadítását azonban már befejezték. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János Kötöttárugyári fiatalok tanácskozása Napjainkban fokozódik az ifjúság iránti érdeklődés. A párt Központi Bizottsága a közelmúltban tekintette át a fiatalok helyzetét, a városok, községek üzemeiben, intéz­ményeiben ifjúsági parlamen­teket tartanak. A Váci Kö­töttárugyár gazdasági vezetői a napokban tartották meg e fontos fórumot a Sztáron Sán­dor Gimnázium dísztermében. Az eseményen a kazári és a pásztói gyáregységek küldöttei is részt vettek. — A termelési folyamatok­tól nem lehet elválasztani a fiatalok sorsát — mondotta Tóth B. Zoltán igazgató szó­beli kiegészítőjében. — Hi­szen a harminc év alatti fia­talok adják a gyár dolgozói­nak negyven százalékát. Ezért nem mellékes, milyen a köz­érzetük, szakmai felkészültsé­gük és hogyan dolgoznak. Hangsúlyozta továbbá, hogy az exportkötelezettségek és a hazai árukínálat biztosításá­ban megváltozott körülmé­nyek között kellett mind job­ban igazodni a piaci körül­ményekhez. A termelőmunka szervezése, a gyártástechno­lógia fejlesztése eredménye­ként javult a termékek mi­nősége. Ez a piackutató tevé­kenység párosulva a külgaz­dasági munka hosszú távú ki­alakítását segítette elő. A Vi­lágbank segítségével sor ke­rül további fejlesztésekre, ami nagy próbát, feladatot jelent a fiataloknak is, mert a kor­szerűbb technikai kezelésére elsősorban nekik kell szak­mailag felkészülni. A beszámolóból kitűnt, hogy ebben a gazdaságilag nehéz időszakban is intézkedések sora született a fiatalok érde­kében. Tanműhelyeket kor­szerűsítettek, emelték a tanul­mányi ösztöndíjakat, az üze­mekbe kihelyezett végzős ta­nulók kezdő szakmunkásbért kapnak. Mindezek eredmé­nyeként több fiatallal kötnek tanulmányi szerződést, mint korábban. Megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak a pályakezdőkkel. 1982—84. kö­zött háromszazharmincnégy fiatal választotta első mun­kahelyeként a kötöttárugyárat. A legutóbbi ifjúsági parla­menthez viszonyítva, a pálya­kezdők száma százeggyel emelkedett. A munkába ál­láskor lehetőség van arra, hogy a fiatalok a képessége­iknek legjobban megfelelő munkát végezzenek. A pályaválasztási munkád az egy üzem egy iskola moz­galom keretében segítik. Gon­dot fordítanak a gyermekes anyák óvodai, bölcsődei igé­nyeiknek kielégítésére: Vá­cott saját óvoda, bölcsőde áll rendelkezésre, míg a gyár­egységeknél a tanácsokon ke­resztül igyekeznek a kérése­ket teljesíteni. A fiatalok részt vesznek a tudományos egyesületek mun­kájában, s eljutnak a fejlesz­téssel kapcsolatos külföld! utakra, tapasztalatcserékre.1 Az elmúlt négy évben össze­sen negyvenkilenc fiatalnak adtak több mint 2 millió fo­rint támogatást lakásépítés­hez. A fiatalok méltán érdemlik’ meg a különböző támogatáso­kat. Többségük becsülettel dolgozik, eleget tesz vállalt és választott megbízatásának. Kü­lönösen a munkaversenyben jeleskedő tizenegy ifjúsági bri­gádot illeti dicséret. Jó volna; ha több ilyen közösség ala­kulna, mint, ahogyan az FMKT-munkát is tovább kel-: lene szélesíteni. A tekintélyt parancsoló eredmények ellenére a vitá­ban több szó esett a gondok-i ról, a továbblépés lehetősé­geiről. A pásztói és a kazári hozzászólók többsége az ütemű télén, hiányos csomagolású szállításokat korholta, ame-' lyeknek olyan következmé­nyei vannak, hogy egv-egy műszakban alig van munka,' a lemaradást pedig túlmun­kával, vagy hét végén kelt pótolni. A jövedelmek sémi mindig úgy alakultak, aho­gyan arra a fiatalok számítot­tak. Szó esett még a gváregy-' ségek elhasználódott gépeiről,1 amelyeken exportminőségű termékeket kell készíteni. A' bejáró ipari tanulók utazási nehézségeikre panaszkodtak. (sura) Hőhasznosltás műanyaggal Műanyagból készítettek a Hun­gária Műanyagfeldolgozó Vállalat szakemberei hőcserélőt, amellyel a meleg levegő hőjének egy ré­sze újrahasznosítható. A beren­dezés arról gondoskodik, hogy az elhasználódott, a szelló'ztetéssel elszívott levegő' átadja hőfokának egy részét a befújt friss légáram­latnak, s ezzel fűtési energia ta­karítható meg. Hőcserélőt ha­zánkban eddig csak fémből ké­szítetlek, ezt azonban a korrózió veszélye miatt sokhelyütt nem éri meg felszerelni. A műanyag szer­kezetet viszont sem a levegő ma­gas páratartalma, sem pedig a vegyi anyagok gőze nem rongál­ja, így a műanyag hőcserélő le­mezek beépíthetők például az ál­lattartó telepek, az uszodák, a különféle technológiai csarnokok szellőztető rendszerébe is. NÓGRÁD — 1984. december 11., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom