Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

Vidámság tíz részben, kö­zéppontjában egy jóvágású fiatalember: ez várja a kö­vetkező hetekben keddenként a televízió nézőit. Címe: For. ró szél, főszereplője Ljubisa Samardzic. S, hogy ez az utóbbi idők legnépszerűbb jugoszláv produkciója, abban minden bizonnyal nagy szere­pe van a főhőst alakító köz­kedvelt színésznek. LJUBISA SAMARDZIC Nem akarok hinni a sze­memnek: Samardzic 1936. no­vember 18-án született, tehát közel van az ötvenedik élet­évéhez Mediterrán külseje és temperamentuma, huncutul villogó sötét szeme jóval fia- talabbnak mutatja a koránál. A nisi születésű fiatalember a belgrádi színművészeti fő­iskolán diplomázott. Huszon­öt éves kora óta filmezik, s már a második alakításával díjat nyert a pulai fesztivá­lon. A létszám feletti lány Volt a címe. Elsősorban ka­landos történetekben, vígjá­tékokban játszott, majd drá­mák, mai tárgyú filmek kor­társ hőseit elevenítette meg. A pártfogolt című műben afféle napjainkbeli Julien Soréit formált meg. A film magyarországi bemutatójára hazánkba látogatott. Majd sorra jöttek az elismerések. A Reggel főszerepéért 1967- ben Velencében megkapta a legjobb férfialakítás díját. 1977-ben ismét, a pulai nem­zeti fesztiválon jutalmazták, akkor a Különleges nevelés című filmben nyújtott telje­sítményéért kapta meg az Arany arénát. Három évvel később ugyanott, ugyanazt a díjat nyerte az Alkalmi mun­ka című filmért. Népszerűségére bizonyíték, hogy sokat tévézik és rádió­zik. Olaszországba is meg­hívták filmezni, ott Smoki Samardi néven állt a kame­rák elé. A bécsi biennálén 1978-ban két filmje is szere­pelt: a Budimir Trajkovic szerelmi élete és a már em­lített Különleges nevelés. Nagyon sok filmjét ját­szották nálunk is. Ilyen volt a többi között a Szeszélyes nyár, a Kozara. A becsületes szélhámos, a Találkozás a minaretben, a Reggel, A ne- retvai csata, a Szegény va­gyok, de dühös, a Sutjeska, a Dr. Mladen. December 11-én, kedden este 20 órakor, az 1-es mű­sorban indul az új sorozat, a tízrészes Forró szél, amely egy, a fővárosba került vi­déki fiatalember történetét meséli el. Rendezője Alek- sandar Diordevic, főszereplői Liubisa Samardzic mellett Miodrag Petrovic-Szkalja, Radmira Savicevic és Boro Tudorovic. Erdős Márta Fennállása 10. évében Kiváló együttes a Nógrád ÉV VÉGI LÁTVÁNYOSSÁGOK Művelődési otthonaink programjából Ünnepélyes külsőségek kö­zött december 7-én adták át a közönségnek a cserhátsu- rányi művelődési házat, ahol szombaton már színházi elő­adásokat tartottak a gyerekek­nek és a felnőtteknek. Ked­den a könyvtárban Palóc- föld-ankétot szerveznek. Az esemény vendégei: Baranyi Ferenc költő, a megyei folyó­irat főszerkesztője, M. Szabó Gyula újságíró és Merényi Judit előadóművész. Az újjá­varázsolt ifjúsági klub elő­ször december 15-én fogadja a fiatalokat. Kun János elő­adóművész december 17-én ad felszabadulási emlékmű­sort az általános iskolások­nak. Mozgalmas az év vége a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ­ban. Cseh Tamás Jóslat cí­mű estjét — Bereményi Gé­zával közösen írta — Salgó­tarján után láthatják a ba­lassagyarmatiak is, december 10-én este hét órakor. Saint- Exupér.y A kisherceg című művéből készült bábelőadást december 16-án mutatja be Kilin Ildikó bábművész, két előadásban. A História bará­ti kör december 12-én dél­után í’ür Lajos kandidátust látja vendégül; a történész Magyarország második vi­lágháborús emberveszteségé­ről tart előadást. Balassagyarmaton igen sok hangversenyt rendeznek de. cemberben. A salgótarjáni szimfonikus zenekar decem­ber 10-én 11 órakor a szak­munkástanulóknak, 13 óra­kor a középiskolásoknak ad koncertet a Szántó Kovács János szakközépiskola dísz­termében. Róna Frigyes ve­zényli az együttest. Faragó Laura énekes és Katona Ág­nes zongoraművész mőködik közre. A Palóc Múzeumban december 17-én a Takács— Nagy vonósnégyes koncerte­zik. A Rózsavölgyi Márk Ze­neiskolában december 18-án növendékhangversenyt, de­cember 20-án — az intéz­mény tanárainak közremű­ködésével — karácsonyi kon­certet tartanak. A salgótarjáni zeneiskolá­ban december 10-én Pécsi Sebestyén orgonaestjére vár­ják az érdeklődőket. A Jó­zsef Attila városi-megyei Művelődési Központban de­cember 15-én két előadást adnak Gesler György koreog­ráfus Táncfények című mű­sorából. A gyermekszínházi sorozat december 17-i prog­ramjában Nógrád megyei gyermeknéptánc-együttesek mutatkoznak be, egy nappal később az Állami Bábszín­ház mutatja be a Nyári mó­kák című darabot. A jazz- pressóban december 17-én a Bop-art együttes mutatkozik be. A megyeszékhely felsza­badulásának évfordulójára december 19-én bélyeg- es éremkiállítás nyílik. Ugyan­ezen a napon gálaműsort ad­nak a gyermek- és ifjúság- védelmi alap javára a Nóg­rád táncegyüttes, a Düvő népzenei együttes, a Temp- ress-játékszín és a Dexion rockzenekar fellépésével. Az ifjúsági-művelődési ház­ban december 19-én az Álla­mi Bábszínház vendégszere­pei. A Kohász Művelődési Központban december 15—16- án galambkiállítás csalogatja az érdeklődőket. A Bányász Művelődési Házban decem­ber 14-én ünnepi hangver­senyt tartanak a bányász- íérfikórus fennállásának 60. évfordulója alkalmából. Az Atléta trió — Lehr Ferenc, Boncz Géza és Fogarassy János — Felső tízezer című műsora december 26-án sze­repel a programban. I Tíz éve lesz, hogy a me­gyei lap hasábjain feltűntek az első tudósítások egy lel­kes, fiatalokat összefogó mű­vészeti csoport életéről. A különböző fórumokon elért eredményekről, szereplések­ről és — az utóbbi időben — szaporodó külföldi útjaikról. Az eddigiekből már többen sejthetik, hogy a salgótarjáni Nógrád néptáncegyüttes mű­vészeti vezetője — a csoport képviseletében — a közel­múltban vette át a Művelő­dési Minisztérium elismeré­sét- a „Kiváló együttes" cí­met. •. Hogy milyen munka szol­gál az elismerés hátteréül, arról Mlinár Pál művészeti vezetőt kérdeztük. — Azok a törzsgárdatagok — mondotta Mlinár Pál —, akik már 10 éve tagjai a cso­portnak, bizonyára álmodni sem mertek a kezdeti idő­ben erről a kitüntetésről. Az elején még az is nagy fel­adatnak látszott, hogy egy folyamatosan működő cso­portot hozzanak létre a me­gyében. Bár igen sokan — csaknem százan — jelentkez­tek a felhívásra, a létszám jelentősen ingadozott, hisz nem volt megoldott a pró­bahely, és kialakulatlan volt a próbarend is. A kezdeti nehézségek után egyre szín­vonalasabbá vált a munka. Ötéves fennállását már egy nivódíjjal kitüntetett együt­tes ünnepelte, kétórás ön­álló műsorral. Egy ilyen mű­sor már rangot ad... — Mennyit dolgozik az együttes ? — A kezdeti egy, majd két próbával szemben, ma már hetente háromszor két és fel órás műsort tart az együt­tes, és gyakori a hét végi program is. Jól jellemzi ezt az a tény is, hogy 1983—84- es évadban 63 fellépésünk volt. A kemény munka jo rostának bizonyult. Állandó­sult a létszám, a személyi változások is minimálisra csökkentek. — Milyen jelenleg a kö­zösség összetétele? — Igen változatos. Salgó­tarjániak és vidékiek egya­ránt képviseltetik magukat, ezen belül találunk a tagok között diákokat, pedagógu­sokat, fizikai, adminisztra­tív és szellemi dolgozókat is. Valamennyien komolyan ve­szik az itteni munkát. En­nek eredményeit gyarapí­totta időközben az együttes arany III. fokozatú minősíté­se, az egymást követő kül­földi utak. Jártunk már a Szovjetunióban, Törökor­szágban, Portugáliában, két­szer az NSZK-ban. több­ször Csehszlovákiában és szintén kétszer Franciaor­szágban. A legutóbbi fran­ciaországi meghívás után pe­dig egy jelentős hazai si­ker; a gyöngyösi fesztivál Aranyplakett díja, amellyel évek óta élvonalbeli együtte­seket sikerült magunk mö­gé szorítani. — Az eddig elmondottak­ból is kitetszik, hogy a cso­port pályája egyenletesen ível felfelé. A szakma egyre jelentősebb díjakkal ismeri el munkáját. A megyében is hasonló a helyzet? — Nem panaszkodhatom. Annál nagyobb elismerést itt sem kaphattunk volna, mint azt, hogy a csoport önálló épületet kapott, a költségve­tésünk pedig évről évre emel­kedik. Olyan lehetőségeket teremtettek számunkra, amely többre adott alkalmat az ere­deti elképzeléseknél, sőt or­szágosan is figyelemre méltó — Erről bővebben is szól­junk néhány szót, hisz tu­dom, hogy büszkeség ez a táncház. Mi ennek az in­tézménynek a legnagyobb haszna ? — Ma mar bizonyított, hogy a kezdeti időben sokat vitatott intézménynek nagy a létjogosultsága, hisz’ nincs már üres óra a próbaterem­ben, ahol „lábról lábra” ad­ják a termet az óvodások, a kisdiákok, a jazzbalettcso- port és nem utolsósorban a néptáncegyüttes. Elsődleges cél a mozgáskultúra fejlesz­tése, de a huszonkét csoport tagjai itt rendszeres ízelítőt kapnak a folklórművészet más ágaiból is. Kiegészíti ugyanis a tánctanulást a nép­rajzi oktatás, népzeneoktatás és az alkalmanként megren­dezett gyermek játszó „büiy- kölde” is. A kitartó és tehet­séges gyerekekre utánpótlás­ként számít a csoport. — Jelenleg milyen célok állnak az együttes előtt? — Most egy új kétórás műsort készítünk, amellyel méltóképpen szeretnénk megünnepelni a cs'ó{5örtfönn­állásának 10. évfordulóját. Párhuzamosan halad ezzel néhány táncos felkészítése a kétévenként megrendezett or­szágos szólótáncfesztiválra. A legfrissebb meghívása az együttesnek az évi összefog­laló néptánc-antológiára szól. Ez egyben minősítés is, hi­szen a bemutatón az év leg­jobb együttesei és műsorszá­mai szerepelnek. A fő cé­lunk természetesen továbbra is az, amelyért lérejött az együttes: színvonalas és tar­talmas szórakozást nyújtani a megye településeinek, va­lamint őrizni, összegyűjteni a helyi hagyományokat. E. J. Guruló akvárium Élő édesvízi halak távolsági vasúti szállításához speciális hútőkocsikat fejlesztettek ki a brjanszki vasúti gépgyárban, s megkezdődött a vagonok sorozatgyártása is. Az élő hal szállítására szolgáló ko­csikat régóta használják a Szovjetunióban és külföldön. Ám a brjanszki konsruktő­rök által kifejleszteti hűtő- egység a világ első guruló akváriuma, melyben gépi hűtést alkalmaztak. Az édesvízi halak csupán abban a vízben érzik ugyanis jól magukat, amelyben világ­ra jöttek. A szállítás során érzékenyen reagálnak a víz összetételének változásaira: kimerülnek, sőt gyakran el is pusztulnak. Emiatt jelent problémát az élő halak nagy távolságra szállítása. Az új hütővagon- ban a természetest a lehető legjobban megközelítő körűi, ményeket teremtenek a ha­laknak. Szakköri foglalkozáson — egy haladó és két kezdő csoport — ismerkednek a számítástech­nikával a balassagyarmati Balassa Bálint Gimnázium tanulói. Fűrész István tanár irányításával öt személyi számítógépen dolgozhatnak a diákok. imiittuiiii.i iiiiillliiiiiillliiimiilinim. TALLÓZÓ Gyarmati „heroldok” Hajnalig olvastam, mégsem értem a végére. A város fel- szabadulásának negyvenedik évfordulóját a helybéli — és nem csupán a helyben élő, de a szívvel oda húzó — pat­rióták egyszerre két vaskos és tartalmában rendkívül változatos honismereti hír­adóval köszöntik. „Kitett magáért” önmaga értékeire figyelve az „Ipoly-parti Pá­rizs” szívderítő-elgondolkod- tató, további kutatásokra is ösztönző módon ezzel a két külön álló, de végül is egy­be tartozó számmal, amelyek közül az egyik éppenhogy a felszabadulás körüli idők­kel foglalkozik invenciózusan- vallomásosan. A honismereti híradó másik darabja tulaj­donképpen két számból áll; van tehát mit böngészni, ol- vasni-okulni, van aztán min elmerengeni, és nem kevés az sem, amiért érdemes lesz tenni is a jövőkben! Ezt a „heroldot” a címben természetesen az első jelen­tésében értem magam is és semmilyen formában nem szeretnék emlékeztetni senkit arra a feudális időre, amikor a herold valamiféle udvari hoppmesterként működött, előkelő hivatalnokként fog­lalkozott a rang- és címer­ügyekkel. .. De, ha már ez így is szóba került — a hír­adók egyikében éppenhogy a máig legelőkelőbb tudósi rangban álló balassagyarmati Nagy Ivánról olvastam több megemlékezést is (tudvale­vő, hogy elsőként Nagy Iván alkotta meg tizenhárom kö­tetben a hazai nemzedéktör­ténet- és, címertan rendszere­zését). Nagy Ivánról meg eszembe ötlik, hogy máig nem avult el, és előbukkan az is, amit a 'minap a rádió­ban mondott Gazda István tudománytörténész. Arról beszélt, hogy bizony-bizony hányoznak az új kiadású, (de amúgy meg nagyon is régi és értékes, klasszikus) „unalmas lexikonok” és más munkák, kézikönyvek, ame­lyekből valóban tájékozódni lehet és nem arra valók, hogy felkerüljenek a polcra! Kovalcsik András gimnáziu­mi tanár, a gyarmati honis­mereti kör vezetője már eb­ben az új számban gyorsan kiadta kezéből a hihetetlen szerencse és persze követke­zetes kutatás eredményeként előkerült kétkötetes Nagy Iván visszaemlékező naplót, annak néhány szépen ..előve­zetett” részletével, az eredeti kézírásos munka egyik lap­jának fotómásolatával egye­temben a híradó összevont számában. És egyáltalán! Elismerésre méltó az a törek­vés, ahogy — miként a hír­adóban olvashatjuk a „békés egymásbanövés” útját járó gyarmati honismeretisek és a múzeum baráti köre — mi­előbb közreadják legújabb eredményeiket. Nem célom a rezenzióírás —, bár ezúttal nagyon hálás feladat lehetne erről a két számról, pontosabban három­ról értékelést írni — inkább szubjektiven eregetnek né­hány gondolat-füstkarikát az átolvasott éjszaka hangula­tából. A felszabadulási em­lékszámban találtam Vojtkó István „Negyven éve történt Balassagyarmaton" című visszaemlékezését és az ösz- szes többit természetesen a már említett összevont két szám lapjain. Elképzelhető persze, hogy tűiontúl szub­jektív, sőt, talán némiképpen meglepő, amit *iondok; ma­gam is a honismeret vírusával „fertőződve” legszívesebben azonnal elindultam volna Gyarmatra, kezemben ezzel az érdekfeszítően megírt másfél száz oldalas tanul­mánnyal ! Hogy térképként, írott ciceroneként-kalauzként használva végigjárjam most már ezt a sokat látott, meg­változott jelenű és jövőjű történelmi várost. Ahogy ő leírja: a régvolt üzleteket, lakóterületeket, a vasút kör­nyékét, ahonnan a halálvo­natokat indították, ahonnan a mártírhalált szenvedetteket először a gettóba, majd a Nyírjes dohánypajtáiba vit­ték. Végigjárjam valakivel, aki mindazt legalább helyi­leg tudja, amit ebből a doku-. mentumot és a vallomásos visszaemlékezést irodalommá ötvöző munkából kiolvashat a nem gyarmati, de örökké Gyarmat felé induló, soha talán meg nem érkező úton­járó. Vagy a fiatalabb gyar­mati nemzedék népes csapata, amelyet bevonni-nevelni nem rest talán ma sem sok hely­beli patrióta. Hát, egy ilyen „történelmi bejáráson” éppen ezekben a megváltozott, ipa­rosodott, lakóinak összetéte­lében sok tekintetben az egészséges erősödések irányá­ba lépő szocialista városban lenni jó részt venni gyakran és minél nagyobb számban! Hát aztán igaz lehet az is, amit éppen a híradó kettős számában Majdán Béla tollá­ból eredve gróf Mailáth Gé­záról olvasunk. Hogy ugyanis utolsó monarchikus főispán­ként erős befolyással tudta megakadályozni a múlt szá­zad végén és századunk ele­jén a város nagyipari fejlő­dését, miközben az öröklött uralkodói osztály, a feudális- félfeudális szellemi reprezen­tánsává fejleszthette Balassa­gyarmatot. Ügy mondanám röviden, hogy Mailáth „feu- dálpatológiája” pozitívumot is hozott (amiként tisztán nega­tív alig létezhet önmagában), és ez a pozitívum a több mint évszázados szellemi intézmények egész sora. Azóta persze gazdasági, ipari erő is létezik, de a min­denkori kiegyenlítődésre tö­rekvés mai is tapasztalható a múzeumból hiányzó honis­mereti „profil” és gyűjtemény (elkerült innen) és az isme­retekért cselekvők mai sike­rei között. (T. Pataki) NÖGRAD - 1984. december 9., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom