Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
Bálint Endre Á Köves-licenc életműve A hazai szürrealizmus kiváló mesterének, Bálint Endrének hetvenedük születésnapja alkalmától egész életművét bemutató kiállítással köszöntötte a Műcsarnok a művészt, és mindazokat, akiik korunk művészetéhez nemcsak a látvány, hanem az elmélyedő intellektus oldaláról is hajlandók közelíteni. A Proteusz-arcú, nyugtalan szellemű, rendkívül problé- rnaérzékeny Bálint, hányatott életútján mindig a kor legfrissebb nemzetközi áramlataira érzett rá. A Műcsarnok termeiben sokrétűségében is egynyelvű, egy mondanivaló- jú világot tár fel, melynek legmélyebb tartalma közelmúltunk viharos évtizedeit átélt kortársaink ezerféle negatív élménye, szorongása, örök zaklatottsága, halálfélelme. A művész egyéni tragédiája. kiszolgáltatottsága, sorsának drámai fordulatai, válságai több értelmet hordozó jelképekbe tömörülnek egymásba olvadó műfaji határokkal létrehozott, sajátosan egvedi, vallomásos erejű, intellektuális, absztrahált íor- . manyelvű művein. A sokoldalú művészre már születésének Időpontja és körülményei rányomták bélyegüket. 1914-ben, az első világháború kitörésének évében született. Apja a Nyugat éles-szemű kritikusa, az ifjú Derkovils felfedezője. Bálint Aladár volt, anyja pedig az Osvát családból származott. A csalód hagyományai a művészi pálya felé irányították. Alkalmazott grafikusnak indult. Az Iparművészeti Iskola grafikai tanszékén Hel- bing Ferenc, majd 1935-ben Vaszary János. 1936-ban pedig Aba Novák Vilmos növendéke volt. A k'állítási életbe korán, már 1938-ban b p k a ocsol ód ott. Művészi fejlődésére a fa-u- rizmus, majd Chagall, döntő módon azonban barátja, Vajda Lajos hatott, de élményvilágán máig kitörüihetetien nyomot hagyott a harmincas évek végének nyomora, a negyvenes évek állandó üldö- zöttsége, amely az úját akaró szentendrei fiatal művészek csoportjának elmaradhatatlan kísérője volt. Ehhez járult még kiújuló tüdőbetegsége, mely élete későbbi szakaszaiban is gyakran válságba sodorta. Törhetetlen akarata azonban mindig győzött az akadályok leküzdésében. A felszabadulás után az európai iskola vezető szelleme lett. Művészetének nagy fordulata Párizshoz kapcsolódik, ahol 1947-ben csupán pár hónapot, 1956-tól azonban egyfolytában öt évet töltött. Párás mozgalmas művészeti élete döbbentette rá a sorsdöntő hazai meghatározottságra. Az öntörvényű művészete kialakulásáért állandóan vívódó, magával szenvedélyes harcokat vívó Bálint formanyelve itt alakult ki csaknem végleges formában. Gyermekkorának, szülőföldjének, ifjúsága kedvelt környezetének, Szentendrének élménytöredékei itt alakultak át benne egymásra montírozott látványszilánkokká, melyek évefc során egyre egyszerűsödve lassan jelképekké formálódtak emlékezetének szűrőjén. A gyermekségét jelentő mézeskalács, vursli, bádoglovacska, a szentendrei ablakrácsok, kapuik, az ikonok, a sokszínű sváb, szerb, magyar folklór, gyermeki nosztalgiák, egy régi zsidó temető fejfái keverednek képein burnuszba takart titokzatos női alakokkal, halottak csontjaival, kozmikus lsekkel, nappal. holddal. Szokatlan, meghökkentő . párosításokban barnás, tér nélküli háttérben racionális képi rendbe szorítva. Képei nem egyszerűen a tárgyat ábrázolják, hanem a tárgyTÖRÖ ISTVÁNí KAMASZKOROMBAN Mikor a világba lopóztam kitágult szempillám kereste azt a sokat álmodott többet, nem kellett hitért sorba állnom, de testem táplálni mindennap, felrezzentem ha rám szóltak s röpködtek intő szavak — álmaimban asszonyokkal letaroltam minden ágyat — tudtam törvényeket, éltem romlások vérízű alkonyát, lábaim futottak hegyeket, roggyantó kilométerkövek kandikáltak ki belőle, a fények elszégyellték magukat, de szakadt ruhámon át bőrömet simogatták. hoz kapcsolódó, megfoghatatlan, az évek során változó érzelmet. Míg kifejezésmódja egyszerűsödik, műveinek jelentéstartalma az egyszerűtől a bonyolultig, a látomásig, a csodáig vezet. Képszerkesztési módja ma is a montázs. Mint maga írja: „Az én kulcsom papírvágó ollóm. .. képes ■ papírokat vagdosok össze, mint a gyermek”... „kendős parasztasszonyokat csonkítok meg: arcukat kivágom, és ráragasztom egy asztal lapjárav kivágom egy asztal két lábát, és keresztet alakítok azokból, maid kivágom a Megváltót, és egy csónak keresztaiaikú fenékpallóiára festem fel... Régi zsidótemetőik sírkövei között bolyong a képzeletem, megidézi a múltakat, és megidézem a múltamat, amit kivetítek egy olyan jövő fehér kartonlapjára, amelyen ^ az idő cigánykereket, hány: a létezőből nem létezőt, a nemlétezőből létezőt hazudok.. Víziói élete nagy belső válságaiban formálódtak, egyre összetettebbekké váltak, kife-' jezésbeli eszközei a nagy felfutás, a hatvanas évek éta egyre bővültek. Az európai kiállítások során a hatvanas' évektől fogva hozzáisáegődöbt a siker. Mindenki másétól könnyen megkülönböztethető festői világa jellemzi műveit az 1949—50-ben festett Játékok sorozattól főműveim — Itt már jártam valahol (1980), Csodálatos halászat (1960), a gyermekkori élményeit visszaforgató Népligeti álom (1960) — keresztül legújabb műveiig. a Triptichon ikonosztáz jelmozaiikján át a Csodák csendesen adagolva (1971), Kép szonettek (1970), Hommage a Pietro Lorenzetti (1970) című alkotásokig, s az 1981 - es Hittörténet kollázsig. Sókat illusztrált, főleg a gyermekek számára. Első nagy külföldit sikerét a Biblia iMusztirációiival aratta Pá- ’ rizsben, 1959-ben. Díszleteiket Is festett, és sok fotomontázst készített. Mint írta: „Fény- képfragmentuirnofcból egybekomponált képmontázsaim komipozíciós módszere, de néha problematikája is megidézi képeim terét, azt a közeget, amit képzeletem benépesített: általában nagyrészük- ben éppúgy nyomon követhető a lebegés, a szárnyalás, a nekilóduíás és zuhanás, továbbá a lelki és testi else- besedés, az emberi nyomorúságok és szomorúságok, az erőszak esztelensége, mint képeim egy részében.” Ez a többrétegű, múlt-álom- halál világában való je^en- tésimbolygás teszi ' izgalmassá objektjeit is, mint az 1973- as, kisméretű Angyali Üdvözletét. Brestyánszky Ilona Köves József neve régóta nem ismeretien Nógrádiban sem. Mégis, talán kevesen tudják, hogy azok közé tartozott, akik a hatvanas évek elején igen sokat tettek Ge- relyes Endre fölfedeztetéséért és népszerűsítéséért. — Akkoriban az Állama Könyvterjesztő Vállalat propagandistájaként doigozlam s a mai Könyvvilág elődjének, a Tájékoztató a megjelenő könyvekről című propagandalapnak egyik szerkesztője voltam — emlékezik. — Törekvéseink közé tartozott a kortárs fiatal írók népszerűsítése, így többek között Gere- lyes Endre, Szakonyi Károiy és mások első köteteit igyekeztünk minél inkább bevinni a hazai köztudatba. Magam is sok első kötetes íróval, költővel csináltam interjút. Ha jól emlékszem, 1961 őszén jelent meg Gerelyes Endre első könyve, a Kövek között című novelláskötet a Magvető Új termés sorozatában, de a Kilenc perc című novellája már az előző évben, 1960-ban kirobbanó sikert aratott, még abban az évben Wiedermann Károly meg is filmesítette. Természetesen, én is olvastam a novellát és láttam a kiadói terveket, hívtam Gerelyes Endrét a szerkesztőségbe. Azóta sem felejtem el, megjelent, egy borzasztóan szerény, szőke fiú. Kiderült, hogy nagyjából egykorúak vagyunk, barátságot kötöttünk. Elmondta, a kiadó fölkérte, hoav állítson össze novella skötetet. Bajban volt, mert akkor még nem is volt több novellája. De aztán igen termékeny évek • következték, sajnos, 1973-ig, haláláig szinte csak egy jó évtized. Köves József maga is író. Budapesten született 1938-ban, dolgozott gyárban, volt propagandista, üzemi lapnál újságíró, s otthon van a könyvszakma „rejtelmeiben.” Közben elvégezte az Eötvös Lóra nd Tudományegyetemen a könyvtár—magyar szakot, jelenleg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésénéit dolgozik. Gyakran megfordul Salgótarjánban is, ahöl szervezett műszaki könyvheteket, vagy éppen ünnepi könyvhéti eseményeket. Hullámvasút című első könyvét 1968-ban adta ki a Kozmosz. Ez három kisregényt tartalmaz, valameny- nyi a hatvanas évek ifjúságának útkereső törekvéseiről szól. Következő könyve művelődéstörténeti tanulmány- kötet, amely A könyvnapok 50 éve címmel jelent meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kiadásában 1979-ben, Ugyancsak még ebben az évben adta közre Nyakigláb. Csupaháj, Málészáj című népszerű mesejátékét, amelyet bemutatott a békéscsabai Jókai Színház, a veszprémi Petőfi Színház s a színházi előadást sugározta a televízió is. A mesejáHerczeg Árpád: Az évek és az emlékezel' Az évek vonulását ki állítja meg? Mézes Eajos tanár úr reszkető mutatóujja közel három óra hosszat sorjáz áz egykp- ri pedagógiai gimnázium — a „fiúképzö” — harminc évvel ezelőtt érettségizett növendékeinek névsorán. Ök voltak azok, akik négyéves képzés után egy esztendői „gyakorlóéves tanítóként” riolgozak valamelyik falusi iskolában, s csak azután tettek pedagógiai vizsgát, szereztek képesítést az általános iskola alsó tagozatában való oktatásra. — Mi voltunk azok, akik vállaltuk ezt a nehéz, de komoly és felemelő feladatot; e lám, mindannyian sokra vittük — mondja a tánctanár, feledve, hogy már az egykori értékelés is hangsúlyozta: a tanítójelöltek nem voltak kellően felkészülve, nem álltak helyt a várt mértékben. A-'tól Z-ig hossú a névsor. Öt éve találkoztak legutóbb: van, aki harminc év után csak a mostani érettségi találkozóra jött el. Fél évtized vagy három — ugyanaz izgalom, feszültség az arcokon; hogyan lehetne néhány percbe belesűríteni az éveket? Az óvónőképző adjunktusa nem válaszolt a hívó levélre; nem, volt bizonyos benne, hogy el tud jönni, hogy ideér az ország másik végéről. Most mégis itt van. Tíz mondat; ennyi jár neki, eny- nyí mindenkinek. Minden szó megfontolt és megszenvedett; egy zaklatott magán- és közélet állomásai; család, válás, öngyilkossági kísérlet; huszonöt év nevelőtanáros- kodás egy szakmunkásképző fiúkollégiumában; főiskola, egyetem, kitűnő vizsgák, de tanári katedra nem jutott neki; ebben a városban nem. öt éve elhívták innét docensnek Némileg kárpótolva érzi magát a süllyesztőben töltött két és fél évtizedért. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat mérnökével csupán annyi történt, hogy lánya mára másodikos gimnazista lett; ennyit tart fontosnak elmondani. A neves gyógypedagógusból a szakma iránti rajongás beszel; legyetek nagyobb figyelemmel a gyermeki lélek iránt! Magunk között szólva, rengeteg a degenerált, az emberi közömbösség által megfertőzött, tönkretett óvodás és kisiskolás; legyetek figyelemmel, legyetek figyelemmel. A plébános az egykori igazgatóhoz intézi szavait: emlékezem az igazgató úr megdöbbent arcára, amikor közöltem, hogy papi szemináriumba iratkozok be; hallom, tán még ma sem bocsátott meg nekem. Ne nyugodjék le a nap a te haragvásoddiail, mondja a volt igazgató; legtehetségesebb növendékem voltál, nagy dolgokra hivatott; mostanig alig hallottam sorodról.. A szakközépiskolai kollégium igazgatója üdvözletét küldi: mondják, hogy pszichológus lett; bizonyára, sajnálja azt a tíz percet, ami alatt közeli lakásáról idesétálna. így van ezzel a szállítási vállalat osztályvezetője is; tán kétszáz méterre lakik ide; innét a harmadik ház, egészíti ki valaki; nagyon messze van, a világ vége. Kanada is messze van; a tűristoútJlevéllel távozott egykori gimnazista ezért maradt távol; ahogy a Svédországban élő, világhírű építészmérnök is. A római Sebészprofesszor, neves orvostanár üzent; még ma telefonálni fog. (Nagy zsuvány volt vi.lágéletében, mondja Mézes tanár úr; négyöt dolgozatot js diktált egy- idoben.) Utálom a nagyképűséget... ve A griff-Ircenc címmel. A kötet, ^mely az idei téli könyvásáron már kapható a címadó szatirikus kisregé- nven kívül hat novellát tartalmaz. — Azokat a nem mindig túl lelkesítő nagyüzemi tapasztalataimat próbáltam meg szatírává kerekíteni fogfájós éjszakákon a magam vigasztalására és talán másokéra is. amelyeket évek hosszú során át szereztem — mondja az író. — A griff- licenc olyan szatíra, amelyben a mechanizmus emberi és vezetői hatását csipkedem meseelemekkel tarkítva. Röviden arról van szó, hogy egy csőd. előtt álló nagyvállalatnál felsőbb utasítás értelmében át kellene állni a liftgyártásra. Az utasítást félrehallva griff-gyártásra próbálnak átállni. Ezért alkalmazzák Kukorica Jancsi műparasztot, akinek a segítségével Nekeresdországból elhozzák a griff-licencet és megkezdik a gyártást, amelyből Kétszeresen könyves ember: terjeszt és fr (Fotó: Tóth Sándor) ték zenéjét Balázs Árpád Er- kel-díjas érdemes művész szerezte, a verseket pedig Burányi Ferenc írta. Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb gyerekregénye kétségkívül Köves József A közös kutya című könyve volt, 1982-ben jelent meg a Móránál. Elsősorban a gyerek- regény tévéfülmváltozata lett népszerű, ezt először tavaly sugározta a televízió.- Gál József szociológussal közösen született meg a Labdarúgás alulnézetben című riportregé- nye, ezt szintén 1983-ban adta ki a Sportkiadó. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadónál látott napvilágot Köves József legújabb könyA hatvanból vagy tizenöten nem jöttek el a találkozóra. Ki látta őiket? Ki találkozott velük? Ki tud róluk? A bécsi vállalat személyzeti és oktatási osztályának vezetője keresi a szavakat; 1946-ban, amikor falusi gyerekként idekerültem, még kopaszon álltam itt; mára meg- kopaszodtam; köszönöm a levelet, amelyben csak ennyi állt: „ha- időd engedi, gyere; meglátod, megéri.” Mézes tanár úr másik névre bök. Aztán újra másikra, és újra és újra. Meghalt. Meghalt. Meghalt. Meghalt. Születtek 1932-bfen. Bepárásodnak a szemek; most melyikünk következik? Komorabb lesz mindenki, ezután, megkeményednek az arcvonások. Több szó esik betegségről — a kifáradt idegekről, a rakancátlankodó gyomorról, légszomjról beszél az is, a!ki életében nem szívott cigarettát. Nagy szobrász az idő. Súlyosaik a lélek legmélyén mérlegre tett évek. egyéb bonyodalmak származnak. A kötet novellái inkább ironikusak. Köves JózSef új könyve bizonyára Salgótarjánban is siker lesz, hiszen hősei a mindennapi élet • gondjai közt botladozó emberek, vagyis mi vagyunk. A novemberi Könyvvilág is ezekkel a szavakkal ajánlja figyelmünkbe a könyvet. — Tervei? — Most fejeztem be egy kisregényt, címe Rekviem egy remetéről. Ez nem szatíria. Köves József rokonszenves szerénységgel beszél munkásságáról. — Nem vagyok par excellence író — jegyzi meg. — Nem irodalomból élek, van polgári foglalkozásom. Csak azt vetem papírra, amiről úgy érzem, hogy valamiért fontos, utálom a nagyképűséget és az álmodernkedést. Talán ezért is van az, hogy időnként még mindig inkább szépirodalommal' foglalkozó újságírónak érzem magamat. Köves József tehát kétszeresen is könyvés ember, terjeszt és ír. A látószög, ameiy- lyel a mai magyar valóságot szemléli sajátos és egyéni hangú íróra vall, aki a szatíra és az irónia eszközeivel mindenekelőtt gondolkodtatni kíván. Miért? Ennek ezer oka lehet. Például; ne történhessen meg — vagy legalábbis ne túl gyakran —, hogy liftek helyett griffeket gyártsunk. Gyanítom, hogy ez néha nem is olyan kis dolog, mint első hallásra gondolnánk. Magam részéről azt hiszem, ez a Köves-licenc lényege. Tóth Elemér £JÖGRÁD - 1984. december 8M szombat 9 » x