Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

kézilabda A megye „mostohagyereke" a síküveggyár sikerszakosztálya Í Motló: „Mondhatta volna szebben, kis lovag. Más-más hangnemben... így , ni, hallja csak:” (Rostand: Cyrano de Bergerac) TÉNYSZERŰEN: A Salgó­tarjáni Síküveggyár SE női kézilabda-szakosztályának felnöttcsapata az idén mind­össze egyetlen pontot veszít­ve, 9 pont előnnyel nyerte a megyei bajnokságot, majd az osztályozón egy győzelemmel és egy döntetlennel kiharcol­ta az NB II-be jutást. Az if­júsági csapat ugyanebben a felnőttbajnokságban negyedik lett, majd az országos ifjúsá­gi bajnokság területi döntőjét Miskolcon megnyerte, így jö­vőre az országos bajnokságban indulhat. A serdülőcsapat a megyei ifjúsági bajnokságban bronzérmet szerzett. A felnőtt­keret 15 tagú, ugyanennyi lányból áll a két utánpótlás­csapat „választéka” is. A szak­osztály elnöke Kívés Béla, a feinőttedző Czímer János, a fiatalok szakvezetője Zuber- csányné Zorga Zsuzsa, az in­téző a férje: Zubercsány Jó­zsef. TÖRTÉNETILEG: Tavaly rémi szerencsével nyertük meg a megyei bajnokságot, de a színvonal annyira gyenge itt, hogy esélyünk sem volt a följütásra az osztályozón: pont nélkül jöttünk haza. Az idén a 16-os keret fele kicserélődött, elment például mindkét kapu­sunk, viszont az STC-ből két érett, rutinos játékost, Balas­sagyarmatról egy tehetséges fiatalt igazoltunk. A többiek saját nevelésűek, az ifjúsági keretünkből kerültek a fel­nőttek közé. A Budapesti úti Petőfalvi Lajos Általános Is­kola, és a 211. számú ISZI az utánpótlásbázisunk. Az előbbiben Zubercsányné tart­ja a foglalkozásokat, az utób­biban tanít a segítőm, Boro- nyai Tamás is és én is. Az ál­talános iskolával szerződésünk is van, az ISZI létesítményeit viszont csak a személyes kap­csolataink révén használhat-" tűk . eddig, (Czímer, János.) SZÁMSZERŰEN: A sík­üveggyár I. és II. csapata ösz- szesen 47 (!) előkészületi, illet­ve kupamérkőzést játszott ebben az évben a bajnokság előtt és a szünetben. Szarva­son tíznapos edzőtáborozáson vettek részt a nyáron. A ta­lálkozók közül 12-szer NB-s csapat volt az ellenfelük. Az idény előtt például az Ózdtől 20. az év végén már csak 6 gó'lal kaptak ki. A kupator­nákon 3 második, és 3 harma­dik helyezést szereztek, de akik megelőzték őket, mind­annyiszor magasabb osztályú­ak voltak. Az is előfordult, hogy NB-s gárdát utasítottak maguk mögé. A felnőtteknek és az ifiknek heti öt, egyen­ként 3 órás, a serdülőknek 3 edzésük van. A két mellékál­lású edzőhöz jövőre csatlako­zd Boronyai Tamás is. A ser­clii1 őcsapat tagjai mind álta­lános iskolások, a többiek élet­kora 14 és 34 között van; kö- zü'ük a fiatalabbak középis­kolások.. vagy ISZI-sek — ölüknek tanulmányi szerződé­se ran a síküveggyárral, janu­ár 51, még négyen kötnek ilyet. ELKESEN: Itt a megyé­be : a focin kívül a többi lab- d : áték csak amolyan meg­tűrt valami. a szakosztályok sz'nte rákényszerítik masu­kat az egyesületekre, ahol eset­leg nagy kegyesen befogadják őket, ha el tudják tartani ma­gukat. A síküveggyárban ez nem így van. A gazdasági és a sportvezetés egyaránt, hatá­rozottan akarja a női kézilab­dázók minél jobb szereplését, sőt néhány éven belül még magasabbra jutását. Lőcsei Jó­zsef kereskedelmi igazgató, az SE társadalmi elnöke rendkí­vül sportszerető, áldozatkész vezető: szinte nem tudnánk Czímer János edző. olyant kérni tőle, amit meg ne kapnánk a realitásokon belül, amelyeket azért mi is ismerünk. Az egyesület új ügyvezető elnöke, Pilinyi László is lelkes, hozzáértő, ügyes, rátermett szakember. Biztosítják a feltételeket a magas színvonalú sportoláshoz, saját busszal utaztatnak, még az ifjúságiaknak is Speedo- mezük van... A gyár a teke­csarnok mellett új, bitumenes kézilabdapályát is épít a sporttelepünkön, jövő márci­usra készül el a tervek sze­rint. Nem kell majd az ifjúsági sportcentrumba járnunk, és a hazai labdarúgó-mérkőzések után lenne közönségünk is. Végül, de talán elsőként kellett volna említenem dr. Juhász Gyula gyárigazgató óriási tá­mogatását, amely nélkül még most. sem tartanánk, ..sehol... 'tZübercsányné Zorga ‘Zsuzsa.) NÉV SZERINT: SzOó Kata­lin sokáig egymaga állt helyt a felnőtt- és ificsapat kapujá­ban, amikor „kollégái” elmen­tek. Az egészségügyi szakkö­zépiskolában érettségizett az idén, azóta a gyári rendelőin­tézetben dolgozik. Jól fogja az átlövéseket, és a hetesekét, az indításain még van javítani­való. Több nagy egyesület érdeklődik iránta. . . Kiss Lászlóné tavasszal került át az STC-ből, a női labdarúgó-vá­logatott tagja. Viszonylag rit­kán edz a kézilabdázókkal, de nehéz mérkőzéseken sokat se­gít megbízhatóságával, rutin­jával, képzettségével. Ugyan­csak balszélső az ÍSZI-ben harmadikos Tóth Melinda, bár ő beállóként is jól szokott szerepelni. Az idén sokat fejlődött, de a tétmérkőzése­ken még lémpalázas. Az utóbbi vonatkozik Szabó Piroskára is, aki, .jól képzett balszélső, lélektani okokkal és fiatalsá­gával magyarázható a vissza­fogottsága, az önbizalomhiá­nya. A bal átlövő Kovács Ka­talin a csapatkapitány; ő eddig szülésznőként a kórház­ban dolgozott, de január 1-től szintén a gyárba kerül. Sok­szor 12 órás műszakok után közvetlenül is jött edzésre, mérkőzésekre. Sportszakmai- lag is van miért fölnézniük rá a többieknek. A Balassagyar­matról igazolt Lukács Gertrud atléta, volt, majd megsérült, és a nyáron kezdett a csa­pattal együtt edzeni. Kiugró tehetsége már az osztályozó­kon szemet szúrt a szakem­bereknek. A szeptember óta bolyais gimnazista Tóth Éva korához képest igen jó) kép­zett, remek atletikus adottsá­gai vannak, játéka széles ská­lájú; szintén bal oldali átlö­vőt játszik a leggyakrabban. Moczokné Űrvölgyi Éva meg­bízható irányító, végig ő „ve­zényelte” a csapatot. Remek karmester, jól védekezik, a befejezésekben kell még javul­nia. Zubercsányné Zorga Zsu­zsa jobb oldali átlövő, a gár­da meghatározó egyénisége: ha jól megy neki, nyer a csapat. Komoly játékosmúltja sok nehéz mérkőzésen segí­tette át a társaságot, de tel­jesítménye , nem elég egyen­letes. Mögötte a pásztói Juhász Judit, a közgazdasági szakkö­zépiskola másodikos diákja jelentené az utánpótlást, de a sok utazgatás és tanulás mi­att keveset tud edzeni. A jobbszélső Kovács Lászlóné, ugyancsak az STC-ből került át nyáron: gyors, jól képzett, nagy rutinja vap a védekezés­ben. és az, indulásoknál egy­aránt jeleskedik. Tarjáni Szil­via, a beálló, és elsős ISZI-s létére rendkívül megbízható és pontos, eredményes gól­szerző. Az osztályozókon ép­pen egy tucat találattal ter­helte meg az ellenfelek háló­ját, így őré is fölfigyeltek a szakemberek. Még a bővebb országos ifjúsági válogatott keretben is számolnak vele. Sokat nyert a csapat a volt válogatott Nyári Erzsébet le­igazolásával . Inkább még csak a jövő ígérete a 15 éves közgazdasági szakközépiskolás Fehérvári Erika, és a Pásztóról igazolt Dancsák Gabriella az iránvító és a másodikos ISZI-s Tábor­hegyi Edina a kapus posztján. Ugyancsak kapogtat Tnár- az első csapat ajtaján, Bódi Tün­de, Oláh Anna. Rákos Andrea és Tóth Valéria is. OPTIMISTÁN: „Nagyszerű a csapatszellem ebben a társa­ságban, még tanulmányi prob­lémák sincsenek a lányoknál, nemhogy fegyelmi gondok. A vezetésben meg olyan a mun­kalégkör, hogy mindenki te­szi a dolgát anélkül, hogy szólni kellene érte, de ha kell, a másiknak is besegít. Nem főnök-beosztott viszony van köztünk, hanem igazi munka­társak vagyunk. Ha több NB-s játékost nem tudtunk is iga­zolni, a megyéből még felhoz­hatunk sok tehetséget. Itt nincs nemzedéki vita, a pá­lyán is ritkán szólnak rá egy­másra a lányok. Ha hibáznak is. a lelkesedés és a tűz senki­ből sem hiányzik. Jövőre ilyen feltételekkel bent1 kell, hogy maradjunk az NB II- ben, bár még azt sem tudjuk, melyik csoportba kerülünk. Aztán jöhet a stabilizálódás, és végül talán a följebblépés Január 4-ig tart a szünet, utána újra heti öt edzés, majd egy budapesti és a hagyomá­nyos megyei teremtorna kö­vetkezik. Sorsolás februárban, rajt áprilisban. Ha a megyei sportvezetés is támogat, bizto­san bent maradunk!” (Zuher- csány József.) V. F. Címeres mezben Szojka Ferenc, a „karmester5' Nógrád megye labdarúgó- sportjának egyik legnagyobb egyénisége Szojka Ferenc, aki számtalan utánpótlás-, Bá- njrász- és B-válogatottság mel­lett. 27 alkalommal öltötte ma­gára a nagyválogatott címe­res mezét. Az alakulóban lé­vő aranycsapattal részt vett a helsinki olimpián, ahol első Lett a gárda, majd tagja volt az 1954-ben Svájcban ezüstér­met szerzett VB-csapatnak Közben 1953-ban, a Bukarest­ben rendezett Világifjúsági Találkozón is nagy sikert arat­tak, az akikori híradások sze­rint Szojka vezérletével. Szojka Ferenc tagja volt az 1958-as stockholmi VB-n sze­replő csapatnak is. Az úgyne­vezett aranycsapatban 21-szer szorított helyet magának. Az SBTC-ben tizenhat éven ke­resztül. közel háromszázötven alkalommal húzhatta magára az általa oly annyira szere­tett. fekete-fehér szerelést. (A kapus posztjától a balszélső­ig csaknem valamennyi he­lyen iátszott a csapatban.) E rekordját egyelőre megyén be­lüli focisták sajnos nem ve­szélyeztetik. — Hogyan kezdődött labda­rúgó-pályafutása? — kérde­zem munkahelyén, a szénbá- vyák-vállalatnál dolgozó, sokszorosan kitüntetett kiváló dolgozót. — Közvetlenül á felszaba­dulás után, egy játékostobor- zót hirdetett meg a SE SE és én is jelentkeztem, alig tizen­öt évesen. Az eléggé gyenge alkatom miatt az edző a bal szélre küldött. Később egyik I alkalomimial megsérült a bal- j fedezetünk és ennek a helyét ] foglaltam el. Igaz ezt a posz­tot jobban is szerettem, mivel itt többször találkoztam a labdával, mint a csatársor bal szélén,. Később, 1950-ben az SBTC-'hez igazoltam és rög­tön bizonyítási lehetőséget is kaptam az első osztályban. A bemutatkozás jól sikerülhetett, mert még abban az évben meghívták a B válogatottba is Közben itthon Szűcs Gyuri bácsi formálgatta a csapatot, mely. a későtobiékbeh : meg­alapozta az NB I. stabil gár­dáját. Amikor 1952-ben kiju­tottam az olimpiára, még egyelőre csak igyekeztem el­lesni Puskás, Bozsik és a töb­biek játékát. Egy évvel ké­sőbb, az utánpótlás néven szereplő válogatott csapattal megnyertük a VIT-tornát, sok más nagy labdarúgónemzetet megelőzve. — Az 1954-es svájci világ- bajnoksággal kapcsolatban sok szóbeszéd hangzott és hangzik el ma is a szurkolók részé­ről Harminc év távlatából hogyan emlékszik erre? — Svájcban léptem először pályára hivatalos, országok közötti felnőttválogatott-mér- kőzésen. Korea csapat ellen. Simán nyertünk, 9—0 arány­ban. Rúgtam egy kapufát, amelyről nem befelé, hanem kifelé pattant a labda... A kö­vetkező mérkőzésen a nyugat­németeket győztük le 8—3 arányban. A brazilok ellen egy nagyon csúnya, sportsze­rűtlen meccsen 4—2-re diadal­maskodott a magyar csapat. Két napra rá, egy másik dél­amerikai csapat következett; Uruguay válogatottja. Az első kilencven perc 2—2jvel vég­ződött, majd jött a kétszer ti­zenöt perc hosszabbítás és Kocsis két fejesgóljával 4—2- re nyert a magyar válogatott. A mérkőzés, hősét Kocsis Sa­nyit én támogattam be az öl­tözőbe is és én vettem le a cipőjét, mivel annyi ereje sem volt, hogy le tudott vol­na hajolni A nyugatnémetek elleni döntő is úgy indult, mint a korábbi találkozók. Az első tíz percben 2—0-ra veze­tett a magyar csroat. Ami vi­szont ezután történt, az szin­te elképzelhetetlen. A csapa­tunknak semmi sem jött be, míg a németeknek minden. A napokban járt nálunk Bu- zánszky Jenő, az akkori csa­pat jobbhátvédje és a TIT- ben levetítette az Uruguay és az .NSZK : elleni meccset A filmet végignézve, legalább 5—6 tiszta gólhelyzetet ha­gyott ki a magyar csapa-t. Az előző, nehéz mérkőzések fá­radtságának. jelei — vélemé­nyem szerint, ekkor jelent­keztek. Bár azóta magyar csa­pat a VB-k történetében do- bogóközdlbe sem került. — 1956-ban az év labdarú­gója: Szojka Ferenc, SBTC... — Ügy érzem, hogy ebben a korábbi évek teljesítmé4| nyei is benne voltak. A vá­logatottban több poszton is sikerült jól szerepelni és ment a játék itthon is. Annak ide­jén nem volt ritka a tíz-ti­zeinkét ezres nézőszám a ha­zai pályán. — A válogatott csapattal számtalan országban megfor­dult. Melyik tetszett a leg­jobban? — Valóban, a sport jóvol­tából sokfelé jártam 1954 ja­nuárjában egyiptomi túrán vett részt a válogatott csapat. Budapestről, a mínusz húsz­fokos hidegből, Zürichen ke­resztül Egyiptomba, csaknem harminc fok melegbe érkez­tünk. Reggel, amint kinéztem a szállodai szoba ablakán, pálmák és virágok minden­felé. Aztán a piramisok, a szfinkszek; lenyűgöző látvány, mindez bő egy hónapon ke­resztül... — Számtalan túra közben kik voltak a szobatársai? — A válogatottal legtöbb­ször a dorogi Buzánszfcy Je­nővel voltam együtt, vagy az ő távollétében a pécsiek ka­pusával, Dankával. Egy hosz- szabb északi túrán Oláh Gé­za, az SBTC , egykori kapusa is részt vett és ő volt a be­szélgetőpartner. Az 1958-as VB-n Vasas Mihály is volt a csapat tagja, aki szintén tarjáni volt. Általában a klubtársaik segítették egymást. — Ki volt a példaképe? — Az SUT0-ben* •1 Laczkó Sándor, aki sokat segített an­nak idején a csapatba való beilleszkedésihez. A válogatott­ban Bozsik József játékintel­ligenciája tetszett. A hosszú túrákon igyekeztem ellesni játékstílusát és gyakoroltam azt itthon az edzéseken. Csak sok-sok gyakorlással lehet megalapozni azt, amire a mér­kőzések folyamán szükség van. — Egy évtizeden keresztül a csapat kapitánya volt. Mi­lyen volt a kapcsolata a „sí­pos” emberekkel? — Közel húsz esztendeig aktívan fociztam, de a bírók egyetlen alkalommal sem ál­lítottak ki. Még annyit sem mondtak, hogy ejnye-ejnye. Az aktív labdarúgás nem azt jelentette akkor, hogy a munkahely felé sem nézünk, hanem ha délután edzés volt, akkor délelőtt be kellett men­ni a munkahelyre és dolgozni is kellett. Vasárnapi meccs után. bármilyen későn is ér­keztünk haza, hétfőn mun­kakezdéskor jelentkezni kel­lett Én 1950-tő!l ugyanazon beosztásban dolgozom a Nóg­rádi Szénbányáknál a mai na­pig is. — S végül: van-e jelenleg valamilyen kapcsolata a sport­tal? — A labdarúgástól nem tudnék elszakadni. Korábban edzősködtem Nógrád me­gyén belül, különböző csapa­toknál. Az újonnan alakult SBTC edzőbizottsáigánáá veze­tőségi tag vagyok és vala­mennyi mérkőzésére eljövök — fejezte be visszaemléke­zéseit az egykori kiváló sport­ember, a klubjához mindig hű Szojka Ferenc. Kukely Mihály ] Sakkemlékverseny Nagylócon A Síküveggyár SE felnőtt női kézilabüakerete (Kovács Lászlóné és Nyári Erzsébet hiány­zik a kúpról). Gyurkó Péter felvétele Szécsény városi jogú nagy­község és Nagylóc község fel- szabadulásának 40. évfordu­lója tiszteletére a két telepü­lés sportegyesülete december 26-án délelőtt 10 órától kö­zös egyéni sakkemlékver­senyt rendez Nagylócon. a mozgalmi házban. A sakk­órák kétszer 15 percig mű­ködnek majd mérkőzésen­ként, a verseny a résztve­vők számától függően 8—10 fordulós, svájci rendszerű lesz. Várják a rendezők Szé­csény és Balassagyarmat kör­zetéből is a sakkozókat; Szé­csényből Nagylócra 9.45-kor indul, visszafelé 12.20-kor és 17.30-kor megy buszjárat. Az első hat helyezett tárgyju-« talmat és oklevelet, a nagy- lóci és a szécsényi sakk- szakosztály legeredményesebb két tagja különdíjat kap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom