Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-23 / 301. szám
Tv-játékok irodalmi alapanyagból Visszatérőben És most boldogok vagyunk... Gorkij: ELŐ HOLTTEST Az Élő holttest főhőse, Fegya Protaszov ezt vallja önmagáról: „A mi körünkben, abban, amelyikben én születtem, háromféle választás áll az ember előtt, csak három. Az első: szolgái, pénzt szerez, növeli a mocskot, amelyikben él Nem is értettem hozzá. de ami a fő, ellenszenves volt. A második: széthányni ezt a rondaságot. Ehhez hősnek kell lenni és én nem vagyok hős. Vagy a harmadik: elfeledkezni, inni, mulatni, énekelni. Ez az, amit csináltam”. Szereplők: Cserhalmi György, Vajda László, Temessy Hédi, Tordai Teri, Győri Ilona. Márton Kati, Kon ez Gábor. Tábori Nóra, Raksányi Gellért. Operatőr: Szalay László. Rendező: Havas Péter. Csiky Gergely: NAGYMAMA. A nagymama. Szerény grófné megtalálja rég elveszettnek hitt unokahúgát, Márthát és boldogan hozzáadná feleségül másik unokájához, Ernőhöz. Csakhogy Mártha mást szeret, Örkényi Vilmos báró unokáját. A báró pedig nem más, mint akinek kezét Szerémy grófné hajdanában visszautasította. Természetesen végül mindenki megtalálja párját és a két hajdani szerelmes is békét köt egymással. Szereplők: Dayka Margit, Törőcsik Mari, Eperjes Károly, Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda. Operatőr: Bíró Miklós Rendező: Horváth Z. Gergely. Szerb Antal: EX. Szerb Antal vígjáíéka egy olyan királyról szól, aki nem szeretné hivatását gyakorolni. Saját maga ellen puccsot szervez és elhagyja az országot. A szellemes vígjáték többszörös buktatón keresztül drámai igazságot szolgáltat a főhősnek. Szereplők: Mácsai Pál, Mensáros László, Udvaros Dorottya, Márton András. Kubik Anna. Székhelyi József. Hau- mann Péter. Gera Zoltán, Balázs Péter. Operatőr: Illés János. Rendezi: Bohák György. Luigi Plmndello—Dümölky János: FOROG A FILM... evagv egy (filmoperatőr) (S. G:) feljegyzései... melyek furcsa, ismerős-ismeretlen világba vezetnek: a XX. század elejére, a mozi hőskorába. Üj film forgatására készülnek a Kosmograph filmstúdióban, címe: Az asszony meg a tigris; szereplői a stúdió primadonnája, a férfisztár, s egy vaiódi tigris. Pár nappal a munka megkezdése előtt új ember csatlakozik a stábhoz: Aldo Nuti, aki mind a primadonnának. mind S. G.-nek régi ismerőse, közös ifjúságuk tragikus eseményeinek tanúja és előidézője. Mindenki meglepetésére Nuti átveszi az új film veszélyes főszerepét, s ezzel újabb tragédia veszi kezdetét... Miközben S G. kamarája falja a métereket, ö feljegyzéseiben is megörökíti az embereket. Múlt és jelen, valóság és film kavarognak a jegyzetekben, amelyek Pirandello sajátos filozófiáját közvei ítik. véleményét életről, halálról, barátságról, szerelemről, munkáról. Szereplők: Blaskó Péter, Jordán Tamás, Takács Katalin. Szegedi Erika, Haumann Péter, Fehér Anna. Operatőr: Zsntay László. Rendező: Dömöliky János. Együtt a család Füzesabony áfész 15. sz. vas-műszaki boltjában (vasútállomással szemben) csehszlovák lapradiátor különböző méretekben engedményes áron kapható! Méret: Régi ár: Üj ár: 1200-as 1620 Ft 1470 Ft/pár 1300-fls 1700 Ft 1550 Ft/pár 1560-as 2000 Ft 1820 Ft/pár 1680-as 2900 Ft 1990 Ft/pár 1800-as * 23(10 Ft 2090 Ft/pár 1920-as 2430 Ft 2210 Ft'pár 2040-es 2550 Ft 2320 Ft/pár Érdeklődni a helyszínen, vagy a 151-es telefonon lehet! Bíivi a MúsziÉszlói fi alalii gáziárolót Fóliasátor felhúzásával téliesítették a Nagyalföldi Kőolajfeldolgozó Vállalat hajdú- szoboszlói üzemében a föld alatti gáztároló bővítésén dolgozók munkahelyeit. A földgáz besajtolására korábban már üzembe helyezett kompresszor mellé újabb két nagy teljesítményű berendezést állítottak fel. s ennek a bekötése most folyik. A bővítéssel a hajdúszo- boszlói tároló befogadóképességét a jelenlegi 400 millió köbméterről 730 millió köbméterre tudják növelni; a Szovjetunióból érkező földgázt sajtolják be a korábban jetermelt hajdúszoboszlói mezőbe. A fogadóbázis bővítésével egyidelleg folynak a kitermelés fejlesztését szolgáló munkálatok is. Az ösz- szesen mintegy 400 millió forintos beruházás a tervek szerint 1985 tavaszára készül el. s a hajdúszobolói özem teljesítménye a jelenleginek kétszeresére, napi 12 millió köbméterre nő. Akkor a névtelenség homályába burkolódzott történet így kezdődött a lap hasábjain: „Helyszín, egy festői völgyben elterülő nógrádi falucska, háromezer lakossal, soksok fiatallal , tágas házakkal, ültetett kertekkel, a gyümölcsfákat fehér köntösbe ölöztető tavasszal. Es egy friss pletykával. Dióhéjban ennyi a történet: a felnőttkor küszöbén álló lány beleszeret a feleségétől válófélben lévő, 28. életévét taposó férfiba. A lány szülei ellenzik a kapcsolatot. Mindent megtesznek azért, hogy megszakadjon. A lány és a fiú viszont mindent megtesz azért, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg! Pofonok, huzavonák, be- és feljelentések, veszekedések követik nagy gyorsasággal egymást .... M.a a fiatotok együtt ,'éljiek — a férfi elvált —, házasságuk dátuma ki van tűzve. A vihar azonban rpég nem ült el.,.” Így indult hát az a riport, amely 1978. május 27-én jelent meg a NÓGRÁD-ban Szerelmi kálvária — három tételben címmel, s egy meglehetősen bizonytalan kimenetelűnek ígérkező kapcsolat A varjak ott keringtek a katolikus templom tornya fölött. Az örek Kar- lik a nadrágjába törölte a meszes kezét, amint a tornácon megállt. — Hideg lesz éccaka — mormogta magának, az ég felé emelve az arcát. — A varjak, azok megmondják az.időt. Fölvette a meszesvödröt és kitaposott bakancsában kerülgetve a tegnapi eső nyomait, a tyúkudvarba nyitott. A meszelőt a klozet falához támasztotta, a vödröt meg kiverte a trágyagödörbe. A bakancs orrával rugdosta a deszka alá a kihullott mé&z- darabokat, aztán lezárta a gödröt. — Na — egyenesedett föl nyögve, a derekát nyomogatva, Egy-két évvel ezelőtt még reggeltől estig végzett az ünnepi meszeléssel, De most? Két nap kellett rá. Az őszön, amikor megcsapta a hirtelen jött hideg, még az ágyból is nehezen kászálódott ki. Napokon át rázta a hideg, tüdejét szaggatta a köhögés. Nem akarta rászánni magát sehogyan sem, nem volt bizalma az orvosokban. Ez a fiatal gyerek meg aztán végképp nem hasonlított az öreg Szalma doktorhoz. aki már két éve föl- k-'.ltözött a domboldalba, örökre Ami igaz, az igaz, el kell ismerni, hívatlanul is betoppant a fiatal doktor. Aznap már föl sem kelt az öreg Kar- lik. kenyérért pedig muszáj lett volna leballagni a boltba, de olyan gyengének még sosem érezte magát az elmúlt hetvenhat esztendő alatt, mint e’on a reggelen. Csak feküdt és nézte a falakat. A fullasz- tó köhögések után el elaludt tél órára, de az ereje nem akart visszatérni. Két injekciót szúrt a farába a szemüveges, bajszos legény és a harmadik napon már kutya baját sem érezte az öreg. Még szerencse, hogy a szomszédból Vajdáné megetette a jószágokat, a disznót, a két tucat csirkét, meg a kutyát. Jók az emberek. Ugyan ki szólhatott a fiatal doktornak? száját, a gyerek előtt nem akart üvölteni. A csendőrök ökle, puskatusa tompán puffant, az öreg Karlik fülében örökre fészket raktak azok a hangok. A darutollasok végül megunták a dolgot, fogták a kis fenyőt, derékba törték, összetaposták és kihajították az udvarra. Apja meg mindig ott állt imbo— Szóval havat hoztatok! — mondta félhangosan. A posztókabát ujjával megtörölte az arcát és elindult befelé. Bepillantott az üres disznóólba. Egy hete szúrta le a mázsányi jószágot Miklós, a Vajdáné fia, föl is dolgozta estére, ahogy máskor. Tavaszra majd elhordja apránként Oláh Laci, meg a csaHortobágyi Zoltán: Az öieg Katiik karácsonya De hiába a gyógyulás, azóta minden valahogy nehezebben sikerül, minden sokkal fáradságosabb. A fiókos szekrénynek is háromszor rugaszkodott neki, amíg elhúzhatta a faltól, másként nem fért volna a meszelővei. Jön az ünnep, akkorra rendnek kell lenni. Mennyit veszekedett szegény jó Erzsikével! Hogy miért épp karácsonyra kell azt a nyomorult házat kimeszelni, ö meg csak szelíden mondogatta: jó lesz Erzsi kém. jó lesz az. Ott volt a nyakukon a disznóvágás, sütés-főzés, a nagy készülődés és még annak tetejébe a meszelés! Hallottak olyat? Az öreg Karlik azért minden esztendőben elvégezte, amit magára kimért. Mert azt a karácsonyt nem felejtheti. Csizmával rúgták be az ajtót és ott a gyertyákkal rakott fa alatt verték össze az aoiát. A falnak szorították és ütötték. Nem szólt, nem nyikkant egyet sem, véresre harapta a lyogva a falnál, aztán lassan összeroskadt. Tenyérnyi foltok vöröslöttek a fehér falon. A következő karácsonyon már csak ketten énekeltek anyuskával. Ó, hát anyuska, az az áldott lélek. Mindig került valahonnan egy bejglire való mák, mazsola és valami cukorka a gyerekeknek. De, hát hol van már anyuska is az időben? És a testvérek? A bátyja, meg a két nővére? Sorban mind ott alusznak már a domboldalban, apuskával, anyuskával együtt. Lajoská- nak, csak fejfája van, sose kapták meg, valahol a Donnál maradt. Vajon kapott-e végtisztességet az egyetlen fiú? Utoljára — hány éve is annak, öt, hat — Erzsikét kellett fölkísérnie. Üres lett a ház már végérvényesen, csak ő húzza még. ameddig húzza. A vödör fülének nyikorgása riasztotta föl, no meg az. hogy benedvesedett az arca. Megint fölnézett a varjak irányába és bólintott. lád.ja a kertművelés fejében. Idegenek, de hát kell a segítség a szőlőben, a málnában, a gyümölcsfáknál. Az öreg Karlik megállt a tornácon, a kert felé fordult. A szitáló hóban is megsimogatta szemével a diófát. Még apuska ültette. Az öreg barackfának a fele már elkorhadt, de az idén megint kihajtott és, ha erőlködve is, hozott vagy két kötényre való finom termést. Lajoska onnan huppant le, lehetett vagy ötéves, dagadt karját Szalma doktor tette sínbe. Késő estig boroztak íizettség fejében a tornácon. De rég is volt. Nehézkesen toppantott kettőt, leverte a sarat a bakancsáról. Csöndben tette be maga mögött a konyha ajtaját. Fölszedte a padlóra rakott újságpapírokat. begyömöszölte a kályhába, vizes ronggyal föltörölt, aztán visszarakott mindent a helyére. Hangosan kapkodta a levegőt, meg is pihent az ágy szélén. Fáradgondjait járta körbe. Név, helyszín megnevezése nélkül, jóllehe; a környékbeliek nagyon is tudták, kikről van szó. Bö hat esztendeje mindennek. De vajon azóta mi történt velük? Lucskos őszi este. Vadonatúj házak sorjáznak az Ifjúság úton, egyik szebb mint a másik — csakhát a közművesítés még itt is kisci- pöben jár. Keressük a 19-es számot. Közben egy hancú- rozó gyerekhad húz el mellettünk, odébb egy szigorú, szemmel láthatóan kezdő apa igyekszik jobb belátásra bírni csemetéjét, emiatt épp hazaérkezőben a család. Szóval, tagadhatlanul ez Bércéi ifjúsági „lakónegyede”. Dobrocsiék két esztendeje költöztek az elegáns, modern kivitelű házukba. Azok a Dobrocsi Jánosék, akiknek a fbsszíná.fúak hat ' évvel ezelőtt még hat nap együtlé- tet sem jósoltak. — Nagyon nehéz időszak volt! — sóhajt föl keserűen a férj. — Valahogy benne él még a vidéki emberekben az a szörnyű előítélet, amely- lyel egy-egy szokatlan dolog iránt viseltetnek. Pedig a mi kapcsolatunk Erikával nem tan nézte a fazékba ültetett fenyőfát, ott állt a fiókos szekrény tetején. Rajta voltak már a gyertyák; rajta az ezüstszalag. így sötétedett rá. Az ágy fejében kapaszkodva állt föl. Gyufát kotort elő és meggyújtotta a gyertyákat. Visszabotorkált az ágyig, leült, megtámaszkodott. Csak nézte az egyre fényesebb gyertyákat a csöndben. Nem értette, hogyan történhetik meg, de egyszer csak belépett apuska anyuskával az oldalán, mögötte Erzsiké, Lajosokéval — karja fölkötve a nyakába —, aztán András bátyja, meg Hús és Margit, a két nővére. Apuska csizmája egyet se nyikordult, pedig látszott rajta, hogy nemrég került fci a csizmadia keze alól. Megálltak sorban a fa körül, ahogy soha azelőtt. Az öreg Karlik az ágy sarkából nézte őket. Ilus rázendített a Mennyből az angyalra, kicsit hamisan, de a többiek követték sorban. Apuska öblös hangjával átölelte az egész családi karéneket. Az öreg Karlik fölállt. Mindenki odafért a két keze közé, ahogy körbe- kulcsolta őket. — Boldog karácsonyt — mondta halkan és megcsókolta mindegyiket. E gymásba kapaszkodva fordultak ki az ajtón. Az öreg Karlik még hallotta, hogy a fiatal doktor bekopogtat, aztán bekiált az ablakon : — Karlik bácsi! Karlik bácsi'! Itthon van? Nem felelt neki Ballagott a család a szitáló hóban. is volt annyira rendkívüli! Sajnos nem sikerült az első házasságom, békében elváltunk, lerendeztük dolgainkat. Megismertem Erikát, egymásra találtunk, s az azóta eltelt évek is bizonyítják, hogy akkor helyesen döntöttünk. Ámbár — fűzi hozzá szomorkásán — Erika szülei ma sem jönnek felénk... Pedig nem volt könnyű ez a hat év, és nemcsak a ..falu szája” miatt. Jószerivel egyedül építették föl három év alatt a házat, s közben 1981 júliusában megszületett Alex, „a trónörökös” is. — Magam sem tudom, hogy b írtuk erővel — említi Erika. majd a levélszekrénybe nyúl, hatalmas paksamétát vesz elő. — Csaknem száz levelet küldtem a különféle hatóságokhoz. intézményekbe, szerkesztőségekbe, mindenhová, ahonnan csak valami segítséget reméltem. Azt kértem, szeretnék valamilyen bedolgozói munkát végezni a gyes alatt. Ha ilyen lehetőség van, vagy ilyenről tudnak, írják meg néhány sorban. Nézze, mindenhonnan jött válasz, a nőtanácstól, a statisztikai hivatalon át a tévéig, csakhogy mindegyik levél így kezdődik: „Sajnos, r.em áll módunkban... Sajnálattal közöljük... Igazán sajnáljuk... Megértéssel olvastuk levelét, de sajnos érdemben nem tudunk segíteni.” Szóval, egyetlen mondat nem szólt legalább arról, hogy itt és itt van mód bedolgozóra. Egy „nagy lány” lép be a szobába. Tímea ő hatodik osztályos, János első házasságából. Előbb csak néhány hétre jött le Budapestről, édesanyjától, aztán úgy döntött itt jár iskolába. — Itt akarok lenni —■ mondja kislányos szégyen; ő- séggel, ami egyáltalán nem illik egy kitűnő tanulóhoz. Odasimul Erikához, úgy folytatja: — Szeretnék nagyon ittmaradni... Egy pillanatra csend ül a szobára, aztán Alex nekiront az ajtónak, eltűnik a játék- birodalmában. Szót váltunk ■ erről, arról, János elmondja, hogy a lakás fenntartásához, a szerény mértékű megélhetéshez. bizony, a jelenlegi kereset kevés. Töri a fejét, mint lehetne valamelyest gya- lapítani a forintok számát, dehát a megoldás kulcsa' egyelőre még hiányzik. * Búcsúzunk Más hangulattan. mint hat esztendővel ezelőtt. Akkor a bizonyítás vágya, most a megérdemelt elégedettség, a boldogság érződik a szavakban. Akkor egy szűkös szobában, most egy tágas, szép lakásban voltunk. Akkor egy pletyká- lódás alanyai, most a tisztességes családi élet szerény képviselői ők. Pedig csak az évek vál« takoztak. — tanka — NOCRAD - 1984. december 23., vasárnap
