Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

CÜr&iiepség Salgótarján f@lszatiac9uläsänalc /&0. editorául ója alkalmából

Síküveggvárí szupermasina

Bajuszos a vezérlőpultnál

(Folytatás az 1. oldalról)

Napjaink feladatait tagiaiva kifejtette, hogy a munkahelyi demokrácia fejlesztése keretében nő a kollektívák beleszólása a tervezésbe, a fejlesztésbe. a gazdálkodásba és a vállalati vezetők kiválasztásába. Mindennek gyakorlati megvalósítását nagy várakozás előzi meg Nógrád megye székhelyén.

— Azt kívánjuk elérni, hogy mozgásba hozzuk és tartósí lsük a gazdasági növekedés hajtóerőit. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy a gyorsabb fejlődést a kedvezőbb működési feltételek között is csak p szervezett, termelékeny, fegyelmezett munka eredményezheti. Ebben számítunk a kommunisták, a szocialista brigádok, a dolgozók széies rétegeinek támogatására — mondotta a továbbiakban Szálai László elvtárs, majd így folytatta: — Városunk képét viszonylag gyorsan és sokféle módon lehet megjeleníteni. A gazdasági egységek helyzetét néhány, az exportra, a nyereségre vonatkozó szám jól szemlélteti A város társadalmi szerkezetére, politikai életére megállapításokat csak sokkal nagyobb körültekintéssel tehetünk — mondotta, majd arról szólt, hogy a városban é!ő és dolgozó lakosság társadalmi szerkezete a terület- és településfejlesztésihez igazodva változik. A megyeszékhelyen foglalkoztatottak több minit fele továbbra is munkás, s ez meghatározza a város jellegét. Hangsúlyozta, •hogy Salgótarjánban és a városkörnyéken is érvényesül a párt vezető szerepe. Széles körű a párttagok és párton- kívüliek, a különböző települések és társadalmi szervek közötti együttműködés, kifejezésre juttatva egységüket a szocializmus építésében.

— Most a XIII pártkongresszusra és a városi pártérte- kealetre készülve, a beszámoló taggyűlések tapasztalatainak és a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek ismeretében nyugodt lelkiiis- merettel elmondhatom, hogy a területiünkön dolgozó több mint tízezer kommunista egységes szellemben gondolkodik és eredményesen dolgozik politikánk végrehajtásán...

A továbbiakban arról szólt, hogy napjainkban a népek közös érdeke a béke megőrzése. a fegyverkezési hajsza megállítása, a tömegpusztító

Az épülő megyeszékhely

fegyevrek betiltása, a leszerelés. Meggyőződésünk, hogy a békeszeretőik erőik képesek elhárítani az emberiség feje felől az új világháború fenyegető veszélyét.

— Számba véve elért eredményeinket, hálával es tisztelettel gondolunk mindazokra, akik szorgalmas munkájukkal, hősi helytállásukkal mindezért nagyon sokat tettek. Aktív közreműködésükkel a felszabadulás óta eltelt négy évtized során alapvetően megváltozott Salgótarján arculata. Óriási erőfeszítésekkel felszámoltuk a múlt szellemi sötétségét. A sikeres szocialista építőmunkával, a „kenyereden” Tarjánból egy korszerű várost alkottunk, olyat, amelynek m-inden adottsága, anyagi és szellemi ereje megvan ahhoz, hogy a jövőben is az itt élő emberek boldogulását szolgálja — fejezte be beszédét a városi pártbizottság első titkára.

Szalai László beszédét követően felszólalt Bebev Nyi- kolaj Alekszandrovies, Jaroslav Petrus, Horváth Gyula, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek körzeti alapszervezeti titkára, Laczkóné Bartha Katalin, az öblösüveggyár KlSZ-bizottsá- gának titkára. Ezt követően átadták a Salgótarján város

daszpolgárságáról szóló oklevelet Géczj Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának, Brehó Gyulának, a városi pártbizottság és a városi tanács tagjának, Csincsik Istvánnak, a városi tanács tagjának. A Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottsága „Salgótarján városért” ki tűnte test adományozta Kiss Istvánnak, az MSZMP KB tagjának, szobrászművésznek, Sára Jánosnak, a városi pártbizottság titkárának, Mezőit Zónánkénak, a 19. sz. óvoda vezetőjének, Gellérthegyi Gyulának, a HNF városi bizottsága elnökének.

A díszünnepség a szovjet déli hadseregcsoport központi művészegyüttese műsorával ért véget.

Az ünnepséget megelőzően koszorúzásra került sor Salgótarjánban, a szovjet hősi emlékműnél és a felszabadulási emlékműnél, ahol a hála és a kegyelet virágait elhelyezték Nógrád megye, Salgó- , tarján város párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, a fegyveres erők képviselői, az ifjúsági szervezetek vezetői.

— Láttam, hogy az ams- tetteni kollégáim vágják a témát: az utolsó csavarig ismerik a gépet — meséli az automatagép-kezelő. — Nem bénított le, inkább bizonyos fokig irigykedtem. Rosszul érzem magam, ha nem ismerem tökéletesen azt a gépet, amin dolgozom. Azt szeretem, hogy ha gubanc van, behunyott szemmel is meg tudom javítani...

Felelősség is!

Világszínvonalúként emlegetik az új osztrák gyártósort a salgótarjáni síküveggyárban. A nemrég felavatott. 109 millió forintos beruházással létrehozott berendezésegyüttes még csak néhány hete termel. Idén hatvanezer, jövőre háromszázezer, 1986- ban már négyszáznegyvenezer négyzetméter hő- és hangszigetelő üveget állítanak össze a gyáriak. Nagyrészt asszonyok kezelik a keretdarabolót, felügyelik, amint az automata gép forgatja a vázakat, illeszti a táblákat. A vezérlőpultnál fiatal, bajuszos férfi áll. Előtte nyomógombok, digitális kijelzők, tévéképernyő, komputer. Sőt, egyszer csak hangjelzés töri meg az egyenletes üzemzajt. A fiatalember ujja magabiztosan talál a megfelelő gombra: a zúgás megszűnik.

— Nem mondanám, hogy félek ettől a géptől, de még szokatlan — közli Fekete Imre, a hőszigetelő- üveg-gyártó üzem automata gép kezelője. — Amilyen gépeken eddig dolgoztam, ehhez képest sehol se voltak. Ehhez olyan felszerelés tartozik, hogy az ember szeme-szája eláll.

— Irigylik ezért a gyár tapasztaltabb munkásai?

— Nem, mert itt van felelősség is. Nagyobb károkozástól a gép védve van. De előfordulhatnak olyan tévedések, amelyek minősé, gi hibát okoznak, s ezek rendbehozatala egy-egy műszakba kerülhet. Ennél a gépnél ez nagy kiesés lenne. A múltkor becsúszott egy kis hiba. és a minőségi bért egyből „nyomták” lefelé..,

Emlékező gép

öt hónappal a szerződés aláírása után a beruházási munkálatok már a termelőstádiumra váltottak át. Erre igen büszkék, figyelembe véve a mai hazai viszonyokat, a gyár feldolgozó gyáregységében. Két műszakban, szakonként 18 emberrel dolgozik a sokat tudó berendezés. A létszámban már a „tartalékok” is bennfoglaltatnak, nem okoz tehát fennakadást a szabadság vagy a váratlan betegség. Kulcsfontosságú poszt a tömítőberen- dezés: ennek kezelésére is műszakonként két-két fő alkalmas, megoldandó a rugalmas helyettesítést. A szakembereket az ausztriai Amstettenben oktatták a számítógépével „emlékezni” is képes gép használatára.

— Tizenkét napig voltunk kint — meséli Fekete. — Láttuk, hogy a kisegítők megállás nélkül hajtanak. Igaz, ők már 15 éve csinálják: nagy rutint szereztek a szervezésben is. A kulcshelyeken igazi profik álltak. Nekem ezért még keményen meg kell dolgoznom. Annak idején az autokláv kezelésébe

másfél hét alatt beletanultam. Itt legalább két hónapig kell nyomnom az ipart, hogy mindenre fel legyek

készülve.

A fürge mozgású, szapora észjárású gépkezelő nem ijed meg a szellemi erőfeszítésektől. Mint mondja:

— Maga kárán tanul leginkább az ember. Amikor nyomdászként dolgoztam, akkor is a géphibák okosítottak ki a legjobban. Elméletileg mindennel tisztában voltam. De tartottam tőle, hogy a gyakorlatban meg fogok bukni. És amikor bejött egy hiba. egy áramszünet, akkor gondoltam utána, mit hogyan kell megoldani. Legközelebb már tisztában voltam a dolgokkal.

Van persze eddig megoldatlan feladványa is a fiatal családapának: hová tegyék otthon a kiságyat a fiúcsecsemőnek. A szülőkkel együtt lakott otthonban ugyanis kevés a hely. Ennek megoldásához a műszaki leleményesség idáig nem bizonyult elegendőnek.

Hogy lehet az?

— Pár hónapja még ma- nuía'ktúraviszonyok közt termeltek ugyanezek az emberek. Most világszínvonalú technikát kezelnek. Alkalmasak rá?

— Persze, hogy alkalmasak! — bólint határozottan Fekete. — Megfelelnek rá egytől egyig. Amikor Ams- tettenből visszajöttünk, csodálkozva kérdezték: hogy lehet az, hogy ott függőlegesen állnak az üvegtábláit végig a munkafolyamatba®. Ma már ez a világ egyik legtermészetesebb dolga..;

(molnár)

Havasi Ferenc látogatása a csepeli ipari központban

Az MSZMP XIII. kongresz- értekezletet tartottak. A ta- A látogatás során megtekin- szusának és hazánk felszaba- nácskozáson tájékoztatók tették a szerszámgépgyárban

dulásának 40. évfordulója hangzótok el az automatizá- működő integrált gyártórend- tiszteletére a csepeli vállala- lási rendszerek gyártásának szereket, és az újonnan üzemtok felajánlást tettek az autó- célkitűzéseiről, előkészítésé- be állított szerszámtervezési és matizált gyártási rendszerek nek és végrehajtásának állá- -gyártási egységeket, valamint fejlesztésére, gyártására, szé- sáról. Az értekezleten részt a Csepel Művek Vasmű ková- lesebb körű ipari alkalmazó- vett Havasi Ferenc, az MSZMP csológyórában, és az egyedi sára. A felajánlásban részt Politikai Bizottságának tagja, gépgyár kísérleti üzemében vevő vállalatok és intézetek a KB titkára, valamint Ka- létesítendő, illetve gyártás vezetői szombaton Csepelen polyi László ipari miniszter, alatt álló robotokat. (MTI)

Nógrád megye felszabadítása

19. Helyzetkép a frontokon

... .»

v> i&t&m

rAv**' V

'. S'r V

T FÁM ÓTA

HFKXHXHFM » F H H <* ” >■ * ? *

tmm Cm ereit hx (MitB.iXBcru'tseMhx i*r,emt;.mx

f ■■Sl',# > C-JC-91 <■»

:•:< >• •••>•« ^ .A«

fJKtfO.it ZPAClfom HttJiMMHtf

< .■.■■f r.fí.Jir«v-s«!». «•»«* **» yr ^ ,

Elismerés a város felszabadításáért

A szovjet hadműveleti térképeken Pétervására, Salgótarján és Ludány fölött egy kis — száraival lefelé mutató — félkör található, hosz- szú, kettős vonallal összekötve: a hadseregek közötti sávhatár jelzése... Ott, ahol a Béke-teiep előtt, az 1919- es emlékműként szolgáló évszázados fa áll, ott húzódott 1944 decemberében az 53. és 27. hadseregek között a sávhatár, jelezve, hogy Salgótarján felszabadítása Mana- garov altábornagy 53. hadseregének feladata. Ez persze nem lehetett az akadálya annak, hogy esetenként ne lehetett volna átlépni azt a láthatatlan határt... Így volt ez Salgótarjánnál is.

A 25-én hullott hó a derült éjszakában szinte vilá- ^'ott, és ez jó lehetőséget biztosított Konyev vezérőrnagy 3. légideszant-hadosz- tályának, hogy soraikat rendezve, tovább támadjanak nyugatnak, fgy is történt, és egységeik 26-án harcban felszabadították Zagyvarónát, majd a támadást továbbvezetve a deszantosok 2. gárda lövészezrede már a községtől 4 kilométerrel nyugatra pút; a 10. ezred elfoglalta Ponyipusztát, a 8. gárda lövészezred pedig a mai strand környékén elérte a Salgótarján—Somoskőújfalu közötti műutat. Az ezred parancsnoka itt azonnal dél felé fordította egységét és csatlakozott a 49. hadtest Salgótarján megtisztításán . fáradozó egységeihez.

Salgótarjánba érkeztek ekkorra már a 49. lövészhadtest Zagyvapálfalvát körülzáró hadosztályának részei is. ...Itt a támadás 26- án hajnalban indult meg három irányból, és a község felszabadítása csak rövid időt vett igénybe, sőt egyazon lendülettel felszabadították Baglyasalját is, és részeikkel segítséget nyújtottak a Salgótarjánban ténykedő felszabadító egységeknek.

Salgótarján komolyabb harcok nélküli felszabadítását követően a magasabb egységek rendezték soraikat, hogy mihamarabb készen álljanak a további parancs végrehajtására. Az ellenség a várostól nyugatra levő magaslatokon Somoskőújfalu—Ka- rancsalja—Karancsság vonalában kísérelte meg védelmét újjászervezni. Managa- rov altábornagy ezért utasítást adott, hogy az elért siker kifejlesztése érdekében a

49. lövészhadtest energikusan vezesse - tovább támadását Bocsárlapujtő—Nógrád- szakál általános irányban, és a 24. lövészhadtesttel együttműködve, december 28-án érje el Litkét. Hasonló értelmű feladatot kapott a 3. légideszant-hadosztály is, akik részére a 35. hadtest parancsnoka, Gorjancsev altábornagy december 27-ig elérendő célként Karancske- szit jelölte meg.

*

Míg a salgótarjáni iparmedencében a szovjet csapatok támadása döntő sikerekkel járt, addig az 53. hadsereg bal szárnyán Kruze vezérőrnagy 24. gárda lövészhadtestének arc vonal szakaszán — a Plijev lovas-gépesített csoport hadtesteinek felváltását követően — lényegesebb változás nem történt... Orlov ezredes 81. gárda lövészhadosztálya védelmi harcokat vívott a Szécsénytől nyugatra levő erdő Káprás— Hugyag—órhalom—Balassagyarmat szakaszon, és megkezdte előkészületeit, hogy a kapott parancs értelmében az Ipoly északi partján újabb hídfőállásokat foglaljon el,

illetve a régieket kiszélesítse. Loszev vezérőrnagy 72. gárda lövészhadosztályának ezredei nyugatról és délről támadva, heves harcokat vívtak az ostromlott Szécsény előterében, Szoboljev ezredes

1. gárda légideszant-hadosz- tálya pedig — Szécsény keletről való bekerítése érdekében — Nógrádmegyer— Magyargéc irányában kezdeményezett támadást.

A 49. hadtest sikerei természetesen kedvezően éreztették hatásukat a 24. lövészhadtest arcvonalszakaszain is. Az 1. gárda légideszant- hadosztály ezredei december 24-én estére — heves harcok után — elfoglalták Nóg- rádmegyert, s tovább folytatták támadásukat Magyargéc irányába. 25-én, este 8 órakor a hadosztály egységei már Nógrádmegyertől 1 kilométerrel északra, illetve Magyárgéctől 1 kilométerrel délnyugatra harcoltak.

Az ellenség valamennyi arcvonal szakaszon hevesen védte állásait, és légi felderítéssel, 3—4 repülőgépből álló kötelékekkel végrehajtott bombázásokkal támadta a szovjet egységek harcmozdulatait.

*

A december 25—26-án Salgótarján körzetében elért sikert kifejlesztve az 53. hadsereg 24. és 49. lövészhadtest Nógrád megyében harcoló két hadosztálya egybehangolt támadást határozott

el a megye északi területeit még megszállva tartó fasiszta csapatok ellen.

Az általános támadás megindításához kedvező helyzetet teremtett, hogy a demoralizált német csapatok helyzete megbomlott. A 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály a Nógrád megyéért vívott több napos harc alatt olyan nagy veszteségeket szenvedett, hogy a 8. német hadsere gtörzse a „dél” hadseregcsoport parancsnokának nemcsak a szétvert 18. SS páncélgránátos és a 46. gyaloghadosztály, hanem az említett 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály megmaradt egységeit is csak harccsoportként javasolta alkalmazni.

A németek — bár egyes terepszakaszokon még beásták magukat és elkeseredetten védekeztek — lényegében valamennyi arcvonalszakaszon visszavonulóban voltak, s ellenlökéseikkel csupán lassítani tudták a szovjet csapatok támadásának ütemét.

(Folytatjuk) Dr. Gáspár János

NÓGRÁD - 1984. december 23., vasárnap _ Ci