Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
0^7áps f;fm'flHs»!ma7ási laníc^ltnzís Salgótarjánban találkozik a szakma Lapunk olvasói előtt sem ismeretlen, hogy januártól új mutatók alapján értékeli a fllmfőigiaagatóság a megyei moziüzemi vállalatok munkáját. A mutatókban szerepet játszanak a mennyiségi (teljesítéseik, de lényegileg a' minőségi követelmények jelentik a megítélés fő szempontjait. Azaz: előnyben részesülnek — részben korábban is így volt — a tartalmilag értékes alkotások, a politikai szempontból fontos művek, a gondolati és művészi szempontból egyaránt jelentős munkáik. Az év első tíz hónapjának összinézőszéma Nógrád megyében több mint 148 ezerrel volt több mint az előző év azonos időszakában. Javulta nemzetiségi összetétel: a magyar filmeket 8.9 %-kal, a szovjeteket 25.9 "/„-kai. a más szocialista országokét 14.4 %- kai többen látogatják. A műsorpolitikai kategóriák alapján is javult a megyei moziüzemi vállalat tevékenysége. Az új műsorpolitikai mutatók szerint — a szakmában szintetikusnak nevezik — az országos versenyben harmadik helyen áll a Nógrád megyei vállalat, ami azt jelenti, hogy sikerült a korábbi eredményeit folyamatossá tenni. Bizonyára ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy a Művelődési Minisztérium lennie „kellene”, hanem Olyan, a mi lyenné éle tJkör ü Lmén ye ink összessége, az azt megszabó társadalmi mozgások teszik. Vagyis a tennivalóik nem korlátozhatók a filmforgalmazásra. hanem annál általánosabbak. Az országos filmforgalmazási tanácskozás helyszíne az SZMT-székház. A megnyitót filmfőigazgatósága Salgótar- december 5-én 10 óraikor Hajakban rendezi meg az orszá- Vas Ferenc, a megyei tanács sós filmforgalmazási tanács- elnökhelyettese tartja. Majd kozást. Az összejövetelnek a filmforgalmazás időszerű fontos célja, hogy fölmérje feladatairól szálnak Port Fe- azofcat a hatásokat, fejlemé- rene és Szekeres László. a nyékét, lehetséges tartalék«- Művelődési Minisztérium film- kát, amelyek az új forgalma- főigazgatóságának helyettes zási rendben gyökereznek, és újabb ösztönzést ad jon a szakmában dolgozóknak. — Persze semmiképpen sem gondoljuk azt, hogy egy csapásra megoldunk minden problémát — felelte kérdésünkre Körül Ferenc, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója. — A közönségfilmhez — tá'gabban a műalkotáshoz — való viszonya sohasem lesz olyan, amilyennek vezetői, valamint Gombár József, a MOKÉP igazgatója. Délután szekcióülések foglalkoztatják a résztvevőket. A műsorpolitikai szekciót Körül Ferenc vezeti, s véleményt cserélnek a gazdasági, állami irányítási, videószekcióban is. Az üléseket másnap délelőtt folytatják. A tanácskozás összegzését Kőhalmi Ferenc filttnfőigazgató teszi meg. Nagy emberek jubileumaira 1980-ig, ezt a munkáját díjaz- volt része. Innen ment nyug- gyakran emlékezünk, ünne- ták is, figyelmet érdemlő díjba is 1964-ben. — Alapjában véve csak ekkor nyílott alkalmam arra, hogy kedves hobbimnak hópelve a teljesítményt, amely- adalékokat tartalmaz a helyi lyel hozzájárulnak az adott amatőrködés történetéhez, közösség, gyakran az egész Büszkén vallja magát salvflTfLfteL gótarjáninak, bár Sajószent- Äk' világ szellemi tudományos és művészi értékekkel való gazdagításához. A „kisemberek” hatóköre szűkebb, ami azonpéteren született 1904-ben. De alig háromhónapos korában már salgótarjáni lakos volt. Ödön festőművész által veze tett képzőművészeti szakkörbe, amely a bányász művelő. _ Édesapám üvegfúvó dési központban működött. Itt ban nem azt jelenti hogy er- szakmunkás volt, de mielőtt iparkodtam megszerezni azoAz önmegvalósítás nehéz küzdelmét végigharcolva mindenki betöltheti szerepét ott, ahová az élet állította, munkapad mellett, földeken, családban, munkatársi, baráti közösségben. Ritkábban írunk erről. Igaz, a munkateljesítményeket értékelik a munkahelyeken, a közért végzett munkát a lakóhelyeken. Az amatőrmozgalmat is alkalmanként. De mi most csupán egyetlen amatőrről kívánunk szólni, aki már-már hivatásának tekinti az amatőr képzőművészeti tevékenységet. A salgótarjáni Bajcsik Józsefről van szó. Mondhatni, a városban ő a legismertebb „hivatásos amatőr”. Az idei őszön ízléses tárlatot rendeztek műveiből az Oktatási Igazgatóságon. Kiterjedt ismeretségi és baráti köre ünnepelte abból az alkalomból, hogy nyolvanéves lett ebben az esztendőben. Azért is, hogy éppen két évtizedes lelkes tagja az amatőr képzőművészek Nógrád megyei stú- . diójának s fél évszázada volt las után is megbecsülésben az első kiállítása. — Jeles évet zárok 1984- ben azzal is, hogy éppen ötven éve verődött össze egy amatőr kaláka Salgótarjánban, amelynek tagjai, köztük én is, a városháza tanácstermében nyitották meg kiállításukat — mondja. — Az akkori polgármester 1934-ben három hétre bocsátotta rendelkezésünkre a helyiséget. A kiállítók közül ma már csak idős Szabó István, ma Kos- suth-díias művész él és én. Bajcsik József korábban múzeumi pályamunkában is földolgozta a salgótarjáni amatőr képzőművészeti mozgalom történetét 1934-től a nyolcadik évemet betöltőt- ^at az 'smereteket, amelyek- tem volna, árva lettem — em- re va§ytam és ezeket meg is lékezik. — További sorsunkat ^aPtam a szakkörben. Az — anyámét és az enyémet — 1964 Yé§én megalakult stúdió- testvérbátyám vezérelte. nak ’s ^gja lettem. Édesapám, amíg élt, sokszor Bajcsik József képei, rajtérdei közé fogott és azzal zai, akvarelljei évtizedeken át szórakoztatott, hogy levelet, megnyerő következetességgel hegyet, kakast, huszárt és szerepeltek az amatőr tárlato. még sok mást rajzolt nekem, kon. Az 1982-es kiállításon a amit én igyekeztem utánozni, megyei nagydíjat is elnyerte. Nem mindig sikerrel. Lelke- Kétszer szerepelt Budapesten, méltatják sedésein}et és kudarcaimat egyszer Besztercebányán is. ni most Édesanyám igyekezett kiegyen- Az amatőrmozgalom minden súlyozni még azon az áron is, megmozdulásában tevékenyen hogy ügyetlenségeimet mindig részt vesz. A hétköznapok fes- megdicsérte. Édesapám tehát tője, akinek vásznain, grafikai szeretett rajzolni, én is sze- lapjain azonban mindannyi- rettem s ez nagy segítségem- Unk számára ismerősen rare volt iskoláimban. Ha más. gyognak föl a nógrádi táj ban nem is remekeltem, eb- sajátos megjelenési formái, ben az egyetlen tantárgyban köztük például a bazaltoszlo- „dicséretes” voltam mindig. pok, a külszíni fejtés érdes Iskoláztatása azonban an- vidéke, a nehéz kezű embe- nak idején korán abbamaradt, rek csöndes öröme, szívós ki- Két polgári után dolgozni tartása és a tevékeny élet ment. Először Somoskőújfá- vállalása. Tisztességes vallo- lun volt gazdasági gyakornok, mások ezek a szűkebb haza aztán néhány átmeneti mun- szeretetéről, az itt élő embe- ka után a salgótarjáni tűz- rekről, akiknek fest. Közülük helygyárban töltött harminc- való maga is, ezért is hiteles, nyolc évet, ahol a felszabadu- amit el tud mondani róluk. T. E. Pávák — felszálló ág&an Bizonyára másokat is meglepett Olsvai Imre néprajz- kutató előzetes tájékoztatójának egyik kulcsmondata, miszerint; „Szigorúbb mércét állítunk fel, mint amilyet eddig az együttesek megszoktak.” A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa ezúttal, mint zsürielnök bocsátotta előre szándékát, és két kollégájával egyetemben ehhez is tartotta magát. A szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek első idei területi bemutatóján mindössze három csoportot jutalmaztak országos arany minősítéssel; a gyöngyöspatai pávakört, a nézsai Palóc népdalkórust és a mohora—magyar- nándori pávakört! Persze, ha a salgótarjáni József At tila vámosi-megyei Művelődési Központ színháztermében minap lezajlott seregszemle résztvevő csoportjainak számát nézzük, a pávaköri mozgalom világában kevésbé járatos olvasóik azon csodáIkozhatmak, hogy miért tartja a krónikás szokatlanul kevésnek az „aranyérmesék” számát. Nos, pusztáin azért, mert ennek a művészeti ágnak öntevékeny együttesei már jó ideje nagyobb lojalitást élveztek a szakemberek részéről, mint más művészeti ágak amatőr művelői. Betudható volt ez annak, hogy a pávakörök és népzenei együttesék máig olyan féltett népzenei értékek őrzői, melyek megmentéséihez — azaz a csoportok „életben tartáséhoz” — sokkal nagyobb társadalmi érdek fűződött, semmint hogy bárki meg merte volna kockáztatni hogy egy mégoly jószándékú bírálattal kedvét szegje az együtteseknek. Az ebbéli félelem már csak azért sem volt alaptalan, mert a pávakörök tagjainak átlag- életkora bizony mindinkább felfelé tolódott, és köztudott, hogy az érzékenység is többnyire egyenes arányban áll az életkorral... De, lám most mégis szigorodott a mérce! Türelmét veszítette volna a szakma, megelégelve az alacsonyábib színvonalon produkálok pátyol- gatását?! Szerencsére nem erről van szó! Sokkal inkább arról, hogy a pávaiköri mozgalom újbóli erősödésének vagyunk tanúi. Miiként tanúsították ezt a salgótarjáni bemutató résztvevői is. Igaz, ma is. kevés f iatal arcot látni a csoportokban, de annál több tehetséges fiatal szakember vette kézbe a „ gyengélkedő” együtteseket, felzárkóztatván őket a szakmailag már sokszor bizonyított csoportokhoz. Márpedig meggyőződésünk, hogy egy erőre kapó mozgalomnak ne-m árt, mi tötbib használ, ha — felhúzó erőt is jelentő —. szí - gorúbb megítélésnek vettetik alá. Mármint azokon az alkalmakon — seregszemléken, versenyeken —, melyeken egyáltalán módja van a megmérettetésre. Ez idő tájt úgy fest a dolog. hogy az „alkalmak” is bővültek valamelyest. A pávakor!, népzenei mozgalomnak eddig is első számú mecénásai, mentorai voltak a szövetkezetek, de a fenntartói áldozatvállaláson túl, központi szerveik — a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa és a Fógyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa — most új minősítő rendszert dolgoztak ki a Népművelési Intézettel közösen, amely remélhetőleg hosszú távón biztosítja a rendszeres megmérettetés tehetőségét, a rangos szakmai fórumot. A salgótarjáni területi bemutató mór ennek az új minősítő rendszernek a jegyében zajlott — s, mint azt Kollár Imrétől, a TOT Salgótarjánba is „akreditált” főtanácsosától megtudtuk —, a közeljövőben további négy területi bemutatón minősülhetnek egységes szempontok alapján azok a meghívott csoportok, melyék a korábbi minősítésen országos arany vagy ezüst fokozatot szereztek, illetve, amelyek a 'területi bemutatókat megelőző megyei seregszemléken kiváló teljesítményt nyújtottak. A területi bemutatóik legjobbjainak jutalma — a három evre érvényes minősítés mellett — a jövő év márciusaiban Egerben tartandó országos találkozón való részt- vétel. A salgótarjáni bemutatóra — mint arról lapunkban az esemény másnapján hírt adtunk — Heves, Észak-Pest, Nyugat-Borsod és Nógrád csoportjai voltak hivatalosak. (Megjegyzendő, hogy a 19 együttes köziül tíz volt nógrádi!) Végül is az egyetlen, a Kiskun citerazenekar kivételével minden csoport kapott országos minősítést. A cikkünk legelején leírtakból következően néhány együttes ugyan korábbi minősítéséhez képest „visszaminősült”, de a zsűri az eredményhirdetéskor sem csínéit titkot abból, hogy ezen a versenyen a bronz minősítés is ért annyit, mint korábban az ezüst vagy akár az arany. Szépséghibái persze azért akadtak a salgótarjáni bemutatónak. Jóllehet objektív körülmények is szerepet játszhattak abban, hogy a bemutatóra közvetlenül a mezőgazdasági munkák hajrája után került sor, nem ártott volna valamivel későbbre tenni az időpontot. Többen panaszkodtak, hogy a felkészülésre nem volt elég idejük, avagy túlságosan megerőltető „rohampróbákra” kényszerültek a közeli bemutató miatt. Más. Tizenkilenc együttes műsorát kitartó figyelemmel hallgatni, még közbeiktatott szünetekkel is komoly teljesítmény. Naivitás tett volna hát feltételezni-, hogy a zsüv rin és néhány önfeláldozó zenerajongón kívül tesz, akii végigüli az egésznaipos programot. De, mert előre senki sem tudhatta, melyik együttes nyújt valóban emlékezetes élményt, sokan eleve lemondtak a bemutató megtekintéséről. (Hogy pontosabban fogalmazzunk, alig tucatnyian tartottak ki mindvégig.) A rende- zőtonék viszont nem lett volna szabad lemondaniuk a közönségről, s miként az másutt bevett gyakorlat, érdemes lett volna az eredményhirdetést követően egy gálaműsorral zárni a programot — a legjobb együttesek felléptével. Nem ez az első eset, hogy a színvonalas vendéglátásukról egyébként méltán jó hírű salgótarjáni rendezőik megfeledkeznek erről az „apróságról”. Pintér Károly Földi Péter festőművész irányítása mellett „bontogatják szárnyaikat” a képzőművészet iránt érdeklődő gyerekek a bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház szakkörében. A tetőtérben kialakított műteremben hetente találkoznak a rajzolni szerető és tudó diákok készségük ’fejlesztése érdekében. Adatok a VIT-ről 1945. október 29-én Londonban nyílt meg az ifjúsági világkonferencia, melyen a világ o3 országának küldöttei vettek részt. Az ülésen Görögország, Dánia, Kanada, Mexikó, Lengyelország, Szovjetunió, és több miás ország küldöttei hangsúlyozták, hogy meg kell teremteni az ifjúság szolidaritása és egysége erősítésiéinek új formáját. Az első Világifjúsági Találkozót 1947-ben Prágában rendezték, ahová a viliág 71 országából 17 ezer fiatal utazott. Ugyanebben az évben a Demokratikus Ifjúságii Világ- szövetség határozatot hozott a vitlágifjúsági találkozók rendszeres megrendezéséről. Ezt nem adta ki semmilyen étek-ital receptezést újra divatba hozó és némi üzleti szellemtől is vezérelt mai kiadó. Ez a kis rongy olt, pecsétes, tépett, fekete viaszkosvászon • fedelű füzetecske valahogy ide került az asztalomra (persze nem magától). Lapjainak anyaga leginkább ahhoz a papírféleséghez hasonlít (vagy tán azzal azonos is), amelyre a művészek pasztellrajzaikat- festménveiket készítették. A konyhaművészet legfinomabb remekeit megörökítő, sőt, átörökítő, mint látni fogjuk, könyvecske praktikumát bizonyítja a vízhatlan fedél, a vékonyka küllem és a kis méret. Elfér akármilyen kötényzsebben, onnan elő lehet kapni, bele lehet lapozni kevergetés közben is. De már az élső lapján, úgy is mondhatnánk címoldalán inkább emlékeztet a minden lényegeset — születést—halált — megőrző bibliára, mint a jó étkek és italok (mert azok is vannak benne) receptúra gyűjteményére. Így aztán egy kicsit tragikus felhangot vesz mindjárt az elején. TALLÓZÓ Szakácskönyv 1891-ből rei kedvelte módfelett. Mindenképpen a legfontosabb volt a családban, ha felkiáltott a cím végén az asszonyka. szépírást, bár később aztán a helyesírás szabályaiban önkényeskedés is fei-felmerül. Az aláírás a kor divatjának megfelelően alákriksz-krakszolva hurokformán négyszeresen is. Milyen lehetett, aki írta? És aki aztán átvette-örökölte a mindössze 37 sütemény- és italreceptet keretbe foglaló kis könyvecskét — hogyan, milyen körülmények között került hozzá Szentimrei La. josné receptkönyve? A második tulajdonos szálkásabb, majdhogynem férfias írással közli ugyanazon az első oldalon az előd életrajzi adatainak legfőbbjét; az utolsót Szentimrei Lajosné született Klompár Mariska, meghalt 1896. Deczember 2-án. temetek Decz. 4-én pénteken 27. évében. Könyü legyen porai fölöt a hant nyugodjék békérok között mindenütt ponto- Debreczeni kifli és még né- san azonos közök világítanak, hány alkotás leírása, neve azt Ennek a régvolt Mariskának egészen biztos rend volt a szekrényében is; egészen bizonyos, hogy levendulát is tartott a gondosan elrakott fehérneműk között; ekörül a Mariska körül minden olyan jóilla'tú lehetett, és hogy kedvet és étvágyat is keltsek némiképp a sütéshez (miért csak Balogh Máriának szabad?) következzenek legalább címmutatja számomra, hogy valahol az Alföld, vagy pontosabban az ország keleti réTejszín fánk, Török búza torta, Poronyu almásbéles, Gabi tészta (az ugyan milyen lehet?) Irma tészta (detto) Puszeli (sic!) Gomba tészta. Sorjáznak a nevek, de már a harmincadik után valahogy széből való mindkét Mariska megváltozik az írás is, áthú- és a hét év híján éppen száz- zások vannak benne, nem esztendős szakácskönyvecske egyenletes a tintanyom, göris Poronyu szelet például, ami nem is tehet mást, mint por- hanyós, de hogy pontosan hol mondják-mondták poronyu- nak a porhanyóst — már az etimológia tárgykörébe vágó ben egynémely földi dolgok a kérdés lenne. Van itt más is, jobbak közül, amelyek Ma- ami a keleti egykorvolt „vé- riska környezetében illatoz- gekre” utal. Ilyen a Muska- tak. zóna, ami egy fertáj cukorból, őrölt mandulából, lisztből---------------------------- csokoládéból, citromból szekM indjárt az első recepice is fűszegből, fahéjból tojásból olyan, hogy elindul a fantá- kisütött kis formás valami le- ziája az embernek és csak hetett. De aztán elmond még késve, mert fogalma sincs a valamit erről a Mariskáról a mainak arról, mi lehet? a harmincadik sorszámot viselő be Istenbe, irta Bajkai Ma- gyomorsavképződése — Rózsa Habkok! (így felkiáltójellel a 1891 Szent,.Szakácskönyv imrei Lajosné” ■ írás formában látszik. jól metszett tollal, tintával írta olyan kéz, amelyik tanult riska 1896. Deczember 10-én csütörtök.” Klompár Mariska Szentim- reiné a legjobb esetben sem tehetett nyolc-tíz évnél idő- a név alá- sebb asszony, az is bizonyos, hogy sokat adott magára, betűi erősen jobbfelé dőlnek, de inkább lekerekítettek, a soZulcz... ez ugyan mi lehet? végén), ami ugye azt jelenti Hogy nem rossz ez sejthető már abból, ahogy kezdődik „Egy fertáj fehér bor...” A hármas számot , „viseli” a Női szeszély (érdekes, menynyire nem hiányozhatott a régi hölgyek konyhai „fegyverei’^ közül éppen ez!), de a éhgyomorra lefordítva, hogy ad egy: ez egy fontos nyalánkság, ad kettő: azért fontos mert a Mariska Szerette vagy azért, mert a Szentimbére sikerülnek a szabadkézzel végzett aláhúzások, a sorok lefelé, a másik oldalon felfelé, majd újra lefelé tartanak a végükkel. Mintha egészen más kéz írta volna a Pista tészta (34) a Móka torta töltelékének receptjét, mint az elsőket. Pedig ezek még mind Mariska bejegyzései, aki ekkor lehetett a 26—27-ik évében. Abban a korban, amikor más éppenhogy elkezdi az életet, a családi kört éppen- csak meghúzza. Romlott s látása rohamosan, egyre nagyobb betűket írt. Az Ászpik receptjét így hagyta félbe; „egy kis vízbe megolvasz.. de a tét már nem húzta át. A következő Mariska így kezdi — Herczegi falatok. Vidám az élet. (T. Pataki) NÓGRÁD - 1984. december 2., vasárnap