Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

* nimjegyiet Három fivér Francesco Rosi rigorózusan továbbragozza örökzöld té­máját. A mesterségét az olasz neorealista filmek nagyjai mellett kitanuló és törekvéseiket folytató rendező hű ma­radt önmagához. Eddigi műveinek középpontjában rend­szerint az elmaradott olasz „Dél” társadalmi, gazdasági, politikai problémái szerepeltek. Régebbi filmjeit vissza­idézve — a „Mattéi ügy”, a „Kiváló holttestek”, vagy a nagy sikerű, „Krisztus megállt Ebolinál” — akár a maffi­áról, akár a politikáról beszélt, mondandóját mindig ugyanarra a vezérfonálra fűzte fel. Dél-Olaszország nagy betegségeire: a kivándorlásra, a munkalehetőség hiányá­ra, a kulturális perifériára szorultságra. A most bemutatott „Három fivér” című filmjében lát­szólag szakít ezzel, de valójában ugyanarról van szó. Az édesanyjuk temetésére északról hazautazó három fivér életének bemutatásával újabb nézőpontból vizsgálja a déli emberek életét, mintegy így üzen az otthon maradottaknak, a már elvándoroltaknak, és azoknak, akiknek sejtelmük sincs ezekről a belső emberi feszültségekről. Mielőtt azon­ban mélyebb elemzésre kerülne sor, néhány kritikai ész­revételt kell tenni. Azzal a ma már közhellyé kootatott mondással ugyan egyetérthetünk, hogy, ha egy művész rátalál egy számára megfelelő témára, akkor amellett következetesen tartson ki. Viszont semmiképpen sem válik javára, ha túlkompli­kálja. Rosi ezúttal ugyanis ebbe a hibába esik. A délről el­vándorolt három fivér nem csupán az „emigránsok” há­rom típusát képviseli, vagyis az új otthonra találtat, a va­lamiféle szociális, misszionárius jellegű — mint otthonba — kapaszkodót és harmadikként az otthontól már elsza­kadó, de új igazi otthonra még nem lelőt. E három típust a rendező olyan társadalmi és politikai problémákk 1 ke­retezi, mint a terrorizmus, a világ hátrányos helyzetű gyermekeinek konfliktusai, a mai munkásosztály harca a kizsákmányolóikkal. A fivérek legszűkebb magánéleti gondjairól nem is beszélve, amiben a válás, gyermekneve­lés, szexuális élet „alíejezetei” találhatók. E sokféle — külön-,külön is bonyolult — problémahal­mazt előre nem látván, a néző eleinte megpróbál azono­sulni hol az' egyik, hol a másik fivérrel, vagy éppen az idős apával, de aztán kénytelen feladni szándékát. Annál is inkább, mivel Rosi ezúttal nem tudja úgy egyensúlyba^ tartani a realista és jelképes elemeket, mint a már elő­zőekben említett „Krisztus megállt Ebolinál” című filmjé­ben. A reá jellemző dinamikus, ellentétes hatásokon ala­puló vágások sem mindig érik el céljukat. Rosi filmjének persze vannak professzionista szinten elkészített részletei és művészi mondanivalója is rendkívül fontos, nemcsak az itáliai emberek számára. Az általános emberi bajok .mellett tág teret szentel a jelenkor általá­nos politikai problémáinak. A temetés előtti estét együtt töltik a testvérek. Az ágyban heverészve ki-ki saját gond­jaival foglalkozik, és álmában, vagy megoldja azokat, vagy belebukik. Ezt megelőzően azonban heves vitában csapnak össze az egymástól eltérő nézetek. Éles vonásokkal lát­hatjuk a hatalom felsőbb köreiben levő bíró, a fiatal bű­nözők nevelésével foglalkozó középső testvér és a torinói munkás szembenálló véleményét társadalomról, politikáról, A film egészében azonban a részletek nem kellő egyen­súlyban vannak egymással. Előfordulnak mesterkéltnek tűnő. már-már didaktikus vitatkozások is, főként a mun­kásként dolgozó legfiatalabb testvér esetében, aki helyen­ként, „kibeszél” a szerepéből. Különösebb töprengés nél­kül is rájöhetünk, hogy ennek az az oka, hogy ő képviseli a rendező véleményét és ezért a néző hajlik e hibák meg­bocsátására. összességében a „Három fivér” azt a benyomást kelti a nézőben, hogy tanúja volt egy nagy tehetségű rendező ezúttal kevésbé emészthető kísérletének, amely során régi témájától igyekszik megválni, és újabb vizek felé evezni. A délolasz származású France.so Rosi pályája kezdetén Visconti és Fellini mellett tanulta mesterségét. A 62 éves rendező mögött jelentős alkotások vannak. Bizonyára még előtte is. Bodnár Mihály Rendhagyó útüefenté* Í2.) Az eredmények-4 Magyar Filmintézet feladatai A Fiiratudományi Intézet és Filmarchívum ez év december elejétől hivatalosan a Magyar Filmintézet elnevezést kapta. A változásról, az intézmény jövőbeli munkájáról nyilatko­zott Nemesikürty István, a filmintézet új igazgatója az MTI munkatársának. Elmondta: az intézmény alkalmas arra, hogy betöltse egy nemzeti filmtár szerepét. A filmtörténeti kutatások kö­telezettsége mellett a Magyar Filmintézet az egyetemes ma­gyar kultúrát szolgálja a jö­vőben azzal is, hogy tevéke­nyebb szerepet vállal film- művészetünk segítésében: mint tudományos intézmény többek között összegző felmé­réseket kíván végezni a ma­gyar filmék fogadtatásáról, az eredményékről. Szorosabb kapcsolat kialakítását szor­galmazza az alkotóművésze­tekkel, legyen az „csak” vita, vagy baráti beszélgetés. Az in tézet tervei között sze­rénél az is, hogy munkatársai tudományosan vizsgálják meg a közönség és a film kapcso­latát, a produkció látogatott- sását. Hiszen ma már nem­csak azon múlik egy film né­zettsége, hogy hányán válta­nak rá iegyet. Az elképzelé­sek között szerepel az is. ho°v a szélesebb közönség e’őtt is moonyflion . filmin­tézet. Ehhez az szükséges, hogy az állománv nasv részé­rő1 videokazettáik készül je­nek. a me1 veket megfelelő el- lensfco''®áiltatásért bárki mes- tek!ni,het Ez azért is ió kez­deményezés. mert hozzá’'”!’’- na a neiiiiioidszalngm rögzí­tett átkössek minőségének megőrzéséhez. Remélem nem tűnt úgy az olvasónak, korábbi írásomat olvasván, hogy afféle kéj­utazáson vettem részt. A mú­zeumok végignézése sem öncélú mulatság volt, hiszen a kiállítás elhelyezése, a tár­gyak installálása, a szövegek, a fotók, a dokumentumok összhangjának felmérése számtalan feljegyzésre méltó tapasztalattal járt. (A rossz­ból is lehet tanulni, tartja a mondás, hát még a jóból...) Megállapíthatom, hogy szlo­vákiai kollégáink hasonló ci­pőben járnak: keresik az új megoldásokat, hogyan juthat­na el minél hatásosabban a múzeumban felhalmozott tör­ténelmi ismeret a látogatók minden rétegéhez De úgy, hogy élményt kapjanak, s ne legyintve menjenek ki: „itt is csak kőbalták vannak”. Ügy tűnik leáldozóban van a hagyományos, vitrines kiállí­tások kora, persze az egész­hez új szellemű közönség is kell, aki nem akar minden­áron „szuvenírt” gyűjteni a •kiállításból. (Nem általánosí­tás!) A szlovákiai levéltárakba igén nehéz bejutni, belügymi­nisztériumi engedély kell hozzá. Előzékeny vendéglá­tóim ezt is biztosították szá­momra és mind Pozsonyban mind Besztercebányán a le­véltárakban rendkívül szívé­lyesen fogadtak. (Losoncon nem is kérelmeztem, mert az ottani igazgató nemigen örül a látogatóknak. Alkat kérdé­se.) Pozsonyban a Pállfy család levéltárában kutattam. El­sősorban Pállfy István ér­sekújvári főkapitány leve­lezésének néhány száz darab­ját néztem át a több ezer­ből. (Kicsit nehéz olvasni a XVII. századi magyar írást) Az első levél, ami kezembe akadt Rimay János keze írása volt! -Aztán még tucatnyi (70 db) levél került elő első nekifutásra, amelyek az 1630 —1640-es évek nógrádi vég­vári védőinek nehéz életéről szólnak. Megrázó sorokat ol­vastam. Pogrányl Benedek drégelyi kapi.ánv azt írja, hogy annyira elszegényegett az őrség, hogy sokan a lovu­kat, fegyverüket is eladták már, kóbor hajdúnak álltak, sőt a törökhöz mentek szol­gálni, mert ott legalább zsol- dot kapnak. Annyi puskapo­ruk sincs, hogy legalább hírt tudnának lövetni, ha jő az ellen. Besztercebányán a Koháry család levéltárát őrzik, (több száz doboznyi irat), benne igen sok nógrádi anyaggal. A megyetörténeti kutatás szá­mottevő eredménnyel fog gaz­dagodni, ha szisztematikusan feldolgozzuk az anyagot. S ha már ott jártam, nem áll­tam m»g. hogy ne kérjem ki az alsósztregovai anyaköny­vet, (itt őrzik a volt Nógrád megyei közcégek anvakönv- veit a XIX. század végéig bezárólag), hogv matóm is átlapozzan az elsárgult lapo­kat. s láthassam a beiegyzé seket a Madách gyerekek születéséről Aztán egy régi hiátusra is fény derült. Mikszáth Kál­mán műveinek kedvelt szá­zad eleji illusztrátora volt Neogrády Antal, a kor diva­tos zsánerképfestője. A le­xikonok ellentmondásos ada­tai gyanússá tették őt, vélvén nógrádinak S az is: 1861-ben született Galsán, az egykori füleki járásban! Űjabb sze­méllyel gazdagodott a me­gyei művészettörténet, csak fel kell dolgozni az életét. Méltó rá mindenképpen. S ha már a festőknél tar­tunk, a selmeci Újvár szép kiállításán a haidani magyar kapitányok portréi között két szép festményen akadt meg a szemem. Az egyik Koháry Istvánt, a másik Pállfv Mik­lóst ábrázolja. A festőjük pedig nem más. mint a mi nógrádi Kubányi Lajosunk, kinek műveiből két éve volt kiállítás Szécsényben. Hogy kerültek oda a képek, ma már kikutathatatlan. Gazdag anyagok rejlenek a múzeumok raktáraiban is. Losoncon az egvkori i’^eum könyvei vannak összegvűitve. A város 1849-es felgyúitátó után az ország minden részé­ről érkeztek adományok, a bejegyzések sok mindent el­árulnak a kutatónak, A rimaszombati múzeum könyvtára valóságos kincses- bánya. Számunkra különö­sen fontosak az egykori Gö- mör megve hírlanjai — fő­leg a XIX században, mert közel lévén Losonchoz, szám­talan kisebb-nagvohb híradás olvasható a nógrádi esemé­nyekről. Praznovszky Mihály v\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ A legnagyobb utazás Ács Irén úira Nógrádban Palócország címmel ma dél­után nyitja meg dr. Praz­novszky Mihály megyei mú­zeumiigazgató Acs Irén fotóki­állítását a salgótarjáni Nógrá­di Sándor Múzeumban. Ugyan­csak Paiócország címmel je­lent meg a közeltnúlltiba« Ács írért fotóalbuma. A Boldizsár Iván emlékezetesen szép és okos előszavával ki,adott, ma­gas esztétikai színvonalat kép­viselő kitűnő album elsősor­ban Nógrád emberi és táji szépségeinek fölmutatására vállalkozott, e kicsinyke észa­ki országrész értékeit, a vi­haros múltbéli megőrzött — gyakorta eldugott — építésze­ti, művészeti (kincseit, a gyak­rabban emlegetett színes folk­lórt. a mai építés néhány moz­zanatát s mindenekelőtt az itt élő embert, kívánta bemutat­ni. Sikerrel. Palócországot eb­ből az albumból a megye-, sőt az országhatárokon kívül is sokan megismerték, vagy leg­alábbis megcsodálták, hiszen az igaz; ismeretet vallójában csak a személyes találkozás teszi lehetővé, legyen szó akár tájról, vagy emberről. A ma megnyíló kiállítás Ács Irén és a múzeum kedves ünnepi ajándékának számít, a kiállí­tott képek — Boldizsár Iván szép régies szavával, fotog- ráf;ák — a szűikebb hazát mu­tat,iák meg az itt élőknek. A fényképek többsége megtalál­ható a fotóalbumban, így a tárlat kicsit az album bemu­tatója is. S már készül az újabb könyv a megyei pártbizottság fölkérésére. a negyvenedik évfordulóra, amely 1985 tava­szán, terv szerint, a tizenhar­madik kongresszus idején lát napvilágot Nógrádi képek címmel. Ács Irén ebben az ugyancsak reprezentatívnak ígérkező könyvben a négy év­tizedes társadalom- és gazda­ságépítés nógrádi eredményei­nek képi fölmutatására, esz­tétikai megfogalmazására vál­lalkozik, másfél száz fotó se­gítségével. — A fotósszerencse sem hagyott cserben, a fényképe­zés két hónapja alatt szinte több évszak váltakozott egy­mással, ősz is volt az idei nyárban, sőt, majdnem zi­mankó is — jegyzi meg. — A megyei pártbizottság pedig a szervezésben segített nagyon sokat, amit köszönök. Ács Irén, akinek képei si­kerrel szerepelnek hazai és nemzetközi fotókiállításokon, egyéni tárlatai komoly vissz­hangot keltenek s aki hosszú idő óta az Ország-Viiág fotó- riportereként járja az orszá­got és a világot, itthon van Nógrádban. Szécsényben szü­letett, ahol gyermekkorát is töltötte. — Nagybátyám fényképész volt Szécsényben, öt-hat éves koromtól már ott lábatlan- kodtóm a laborban, játszva tanultam meg a szakmát, ezért akikor még nem is igen becsültem, mert tudtam — mondja. — Aztán fényiképész- inas lettem nála. tizenhat éves koromban inasként fel­szabadultam. Nagybátyám sze­rette volna, ha rám marad a műterem. De előttem ott volt az egész csodálatos, ismeret­len világ Budapestre men­tem. Már otthon Szécsényben sokat forgattam a Színházi Életet, nézegettem a képeket, alaposan megismertem az alat­tuk lévő neveket. A Váci ut­cában sétálgatva ezeket a ne­veket láttam a kiraikaitokban. Így például egy műterem előtt Székely Aladár császári és ki­rályi fényképészét is. Ö volt a Nyugat körének fényképé­sze. ő készítette a híres |i- nyöklő képet Ady Endréről, de ismert volt Babits Mihályról s a többi íróról készült fény­képe is. Gondoltam egy na­gyot ott a kirakat előtt, föl­mentem az ötödik emeletre Székely Aladárékhoz. Még pa- lócosan beszéltem Fogadott egy kisasszony, leesett az álla, amikor előadtam kérésemet, hogy itt szeretnék dolgozni. Szóit S7jékelynén«tk. hogy jöj­jön ki, ö pedig hívta Laci fiát. Ismét elmondtam, mit aka­rok. Annyira meglepődhettek határozottságomon, hogy mondták, két hétig ingyen dolgozhatok náluk, s utána döntenek alkalmazásomról. Így 'kerültem Székely Aladár műtermébe, s csak ott döb­bentem rá, hogy milyen híres műterem ez. Ott rendkívül sokat tanultam, akkor még föl sem fogtam, hogy mennyit. Az ostromot és a felszabadu­lást Budapesten élte át. És utána? — Harmincöt tagú családo­mat elpusztították, pedig már az ükapám is Szécsényben élt, nem maradt senkim. Innen deportálták őket Auschwitzba. Mi ezt tudtuk Budapesten, de nem akartuk elhinni. Egy em­ber ezt képtelen fölfogni. Közvetlenül a felszabadulás után vasúti vagonok tetején, teherautóval indultam Szé- csénybe. Amikor hazaértem,’ láttam, hogy minden igaz. Visszamentem Budapestre, hosszú ideig nem tudtam ha­zajönni, s azután is, ha Szé- csénybe indultam, mindig szembesülni kellett egy föl- foghatótlan dologgal: hol van­nak az enyeim, mi történt? Jóval később, amikor a szé- csényi kastélyból múzeum lett, az avatóünnepsegen lelken­dezve magyarázlam kollégám­nak Szécsénvről. Meghallotta ezt Praznovszky Mihály igaz­gató, látta, hogy itt van egy számára ismeretlen szécsénvi, megismerkedtünk. Ez a het­venes évek második felében történt. Akkoriban volt a Mű­csarnokban egy kiállításom, azt lehoztuk Szécsénybe. Gyermekemet is először akkor hoztam ide. volt hova. Azóta a régi ismerősökkel és újak­kal gyakrabban találkozunk. Most már a feladathoz járok haza, kiállítást rendezni, al­bumot készíteni. Fontos az embernek, hogy legyen fel­adató. Sokat utaztam a világ­ban. Egyik sem volt akkora utazás, mint az, amikor elő­ször kellett aludnom Szécsény­ben és nem a szülői házban! Tóth Elemér műsor r KOSSUTH RÁDIÓ: 1.2«; TSUKOBA EXPO ’83. Az évszázad utolsó világkiállítása. 1.96; Nóták 9.69: Monteverdi: Tankréd és Klorinda párviadala. Drámai jelenet. 9.SS; Ki kopog? 18.05: A féltékenység kór­történetéből. Kálnoky László versei 10.10: A szovjet rádió és televízió szimfonikus zenekara játszik 11.00; Gondolat 11.45: Lantzene 12.30: Ki nyer ma? Hatvanban. 12.45: Száraz György: A tábornok 12.55: A zene is összeköt 14.10; Tanulságok, teendők. II. rész. 15.00: Van új a nap alatt 15.30: Beszélgetés Petries Istvánná Csobán Anna csángó énekessel Ifi.05: világnagy zsebkendő. 17.00: Senki sem próféta . .. 17.25: Szabó Miklós operett­dalokat énekel 17.47; Daloló, muzsikáló tájak 20.00: A zeneirodalom remekműveiből 20.32: örökzöld dallamok 21.30: Fűtől fáig. Madarak és emberek. 22.20: Pekingben azt beszélik. III. rész. 22.30; Igen is, nem 1«. * 23.00: Operaegyüttesek 0.10: A Mayas együttes játszik 4 NOGRAD - 1984. december 21., péntek PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Klasszikus operettekből 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 12.10; Fúvóspolkák 12.25: Édes anyanyelvűnk 12.30: Népi muzsika 13.05: Popnullám 14.00: Péntektől péntekig 17.30: ötödik sebesség 18.30. Fiataloknak! 19.55: Tudósítás az FTC—Ű. Dózsa bajnoki jégkorong­mérkőzésről 20.00: Nótakedvelőknek 21.05: Ismeretlen ismerősök. Aszlányi Károly 22.05: Hokivarázs 23.20. A mai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓI 17.00: Műsorismertetés. hírek, időjárás. 17.05: Péntek este Észak-Magyarországon. Szer­kesztő: Nagy István. (A tarta­lomból: Mit főzzünk karácsonyra. — Tájjellegű ételek. — Az aján­dékozásról. — Ünnepek előtt a MÁV-nál és a Volánnál. — Ka­rácsonyi ügyeletek. — Program­ajánlat.) 16.001 Lßzak-magyaror­szági krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.45: Tv-torna (lsm.) 9.50: Lottósorsolás 10.05: Energetikáról — energe­tikusoknak (II.) 10.45: Játékos időtöltések. 11.10: Egy úr az űrből. 11.35: Képújság 15.00: iskolatévé. Deltácska. 15.20: Energia. III/3. A jövő energiaforrásai. 15.45: Móra Ferenc: A szánkó. Ifi.10: Hírek ifi.20: Képmagnósok, figyeleml 16.50: Képújság 16.55: Szép szó. Könyvek a ka­rácsonyfa alatt. 17.50: Reklám 18.00: üj Reflektor magazin 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Tv-híradő 20.00: Ünnepi országgyűlés. 22.40: Szivárvány t. műsor: 17.45: Képújság 17.50: non Quijote. XXXTX'11. rész; Duloinea del Toboao. 18.20: Az állatok nyomában. XIII 9. rész: Figyelem 18.30: Természetbarát 18.50: Csali 19.00: Keresztkérdés 19.30: Cziffra György zongora­estje. 20.35: Északi tájak művészete. Szoviet kisfilm. 20.45: Tv-híradó 2. 21.05: Hazatérés Amerikai tévé­film. (18 éven felülieknek!) 22.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 20.00: Az ezeréves méh. 21.00: Cincogó 21.15: Vagy-vagy. Szórakoztató vetélkedő 22.00. Ez történt 24 óra alatt 22.15: Sopot ’84. 23.05: Hírek I. MŰSOR: 28.00; Goya és kora. Dokumentumfilm 20.45: Miroslav Valek megzenésített verseiből 21.30: időszerű események 22.00: Carmen* Tv-koméün, MOZIMŰSOR; Salgótarjáni November 7.; Dél­után 3-tól napközis mozi: A vi­lággá ment királylány. Háromne­gyed 6 és 8-t61: Te rongyos élet!... (14). Színes magyar film. — Kohász: Fél 4-től: A híd. NSZK-beli film. — Balassagyar­mati Madách: Mesemozi: A her­ceg és a csillaglány. Háromne­gyed 6 és 8-tól: István, a király. Színes magyar film. — Pásztó! Mátra: Jim Craig. Színes, szink­ronizált ausztrál western. — Nagvbátonyl Petőfi: Mégis meg­látod az eget. Színes, szinkroni­zált szovjet film. — Szécsénvj Rákóczi: Tskolamozi: Vadö’ő. Omega. Omega. Színes, zenés magyar film. — Rétsági Asztalos János: A mindentlátó királvlánv. öklök és koponyák. Színes, szinkronizált szovjet történelmi kalandfilm. — Kisterenyei Pető­fi : Égő hó. Színes szovjet film­dráma. — Érsckvadkert: GandM I—TT. (16). Színes.’ szinkronizált angol—indiai szuperprodukció. — Nagylóc: A gonosz Lady (16)J s?fnps. szinkronizált angol törté­nelmi kalandfilm. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom