Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-16 / 295. szám
Tízezer darab könnyűfém bányatámot gyártanak évente a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. Ezek megmunkálását láthatjuk a felvételen. , J — bp — ímiseri természet kérdése... Fegyelem a végrehajtás frontján — Ha fegyelemről akar írni, afckor írjon Ica néniről, a portásról — ajánlják az öt- vOzetgyárban. — Egyszer egy szakszervezeti tisztviselő lépett be a gyárkapun, és megkérdezte: „Nándi itt, van?” Ha néni azonnnal letorkolta: „Itt nincs semmiféle Nándi, itt dr. Tamásikovics Nándor igazgató van. Különben is menjen kifelé, ha nincs belépője!”. .. KIVÁLÓ KOHÁSZ Fegyelemre, szabálytiszteletre természetesen nem elsősorban a bejáratnál van szükség a Salgótarjáni ötvözetgyárban. Hatalmas kemencékkel olvasztják a fémet, nagy hőfokú olvadékot öntenek formákba, súlyos ötvözőanyagdarabokat mozgatnak az üzemiek. Katona Gyula adagoló huszonkettedik éve keresi kenyerét a gyárban. Kétszeres kiváló dolgozó, egyszer az ipari miniszter is kitüntette „Kiváló kohász” címmel. Vezetői fegyelmezett embernek tartják. — Ennek anyagi oldala is van — meditál a negyvenöt éves, erős testalkatú munkás- ember. — Mert aki nem fegyelmezett, az ugye nem kap. Mert nem termel annyit. Sok múlik a lelki ismereten, hiszen egymás kezére dolgozunk. Aki lazít, az a társával tol ki. . . Meg 1 aztán emberi természet kérdése is ez. . . — Megbontja-e a fegyelmet az, hogy esetleg ellentmondásos utasítást kapnak különböző vezetőktől? — Itt ilyen nincs — rázza fejét a s'vájcisapkás, kék munka ruhás dolgozó. — Itt általában a művezető adja az utasításokat. Azt is, amit a felsőbb vezetők rendeltek el. Ha esetleg a termelési főmérnök jön és megkérdezi: ez vagy az mért így folyik, akikor megmondjuk, hogy a művezető így utasított. Itt a fegyelemnek meg kell lenni. — Meg is van? — Lényegében itt az üzemben már megvan — fogalmaz a hivatalos értékelésekből átvett „lényegében” szót mondatába építve a kétszeres kiváló dolgozó. — Az fordul eiő, hogy a rakoncátlan emberék időnként nem járnak be dolgozni. De aki bejön, az rendesen dolgozik. — Előfordul-e, hogy azért mégis rá kell szólni valakire? — szól a kérdés Katonához, aki egyébként szakszervezeti bizalmi funkciót is ellát, tehát nemcsak vezetőinek, hanem társainak bizalmát is élvezi. — Aikiik régóta itt dolgoznak, azokra nem kell — mondja Katona Gyula. — Mindenki megérti, hogy egyformán kell dolgozni. Űj emberekkel fordul elő, hogy elméláznak. Ilyenkor megmondjuk néki, hogy ezt nem így szoktuk. — Egyetért-e azzal, hogy a teljesítménybér a legjobb fegyelmező? — Igen, mert azon van mindenki, hogy többet keressen. Pláne, ha kitűznek pénzeiket a plusz termelésért. Biztos, hogy ez a legnagyobb húzóerő. De fegyelmez a kemence is. Ha valaki nem „takarja” rendesen — mond egy szakkifejezést —, akkor a kemence bömböl, zúg... AKI HAJLIK RÁ Katona Gyula Zabaron él, egy 17 éves gimnazista lányuk van. A gyerek is szorgalmas, inkább pihenésre kell biztatni, ha éjjel sokáig tanul. „Neki is ilyen a természete” — közli róla az apja. — Rá lehet-e venni. egy felnőttet, hogy fegyelmezett legyen, ámbár a „természete” nem olyan? . — Ha ő is hajlik rá. akkor igen — bólint a munkás. — Számtalan ember itthagyja ezt a munkahelyet, mert azt mondja, nem felel meg. De annak nem felel meg a másik munkahely se. Akinek a munkakönyvében háromnégy oldal tele van. .. De aki hajlik rá; érzi, hogy jó társaságban van, jól is keres, az a dolgozótársak közt megszokik. (molnár) A hulladék — érték hogy a jobbára haszontalan- , nak tartott háztartási hulladékban is hatalmas értékek rejlenek — s mennek veszendőbe, miután feldolgozása, hasznosítása nem megoldott. Szemét lesz hát belőle, pedig a kukák, konténerek tartalmának jelentős része újabb értékképző folyamatok része lehetne. Az ipari nagyüzemek hulladékaival más a helyzet, bár optimális hasznosításuk terén ugyancsak bokrosak még a teendőik. Nógrád megye iparára különösen jellemző a számottevő hulladékképződés, még akkor is, ha már a termék előállításának tervezése szakaszában is erőteljes a törekvés a rendelkezésre álló alapanyag minél gazdaságosabb felhasználására. Egyes helyeken, mint például a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban a számítógép „körültekintését” veszik igénybe ahhoz, hogy a fémlemezből a lehető legtakarékosabban szabják ki a leendő termék alkatrészeit. Csakhogy csodákra a legkorszerűbb technika sem képes, több-kevesebb anyaghulladék mindenképpen összegyűlik. Mi történjék vele? — ez már a gyártó gondja-baja. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen a hulladék további sorsa annál jelentősebb mértékben gyarapíthatja a vállalat gazdaságosságát, minél okosabban, megfontoltabban döntenek felőle. S tegyük hozzá: minél élénkebb fantáziát tanúsítanak a hasznosítás módjainak kilátásában. Ma még a hulladékhasznosítás túlnyomó többségében kissé ötletszegény módon megy végbe. Mint a megyei népi ellenőrzési bizottság is megállapította legutóbbi vizsgálata során: az ipari hulladékok 60—80 százalékát még ma is a begyűjtő hálózat segítségével újraolvasztással mentik meg a pusztulástól, s csak igen kis részben használják fel a képződés helyén, noha éppen ez volna a legoptimálisabb módszer. Ami az egyik termék szempontjából hulladéknak minősül, az a másiknál lehet teljes értékű alapanyag is. Akár annál a vállalatnál, mely az alapanyagot megvásárolta, akár egy másik, hasonló feladatokat végzőnél. Az ügyesen mozgatható, sokféle teendő ellátására alkalmazható vállalati gazdasági munkaközösségek például ma még a kínálkozó lehetőségektől elmaradóan, foglalkoznak a hulladékok továbbfeldolgozásával, noha jó példáért nem is kell túlságosan messzire menni. A salgótarjáni bányagépgyárban például a lemezcsapágy terítékének kivágásakor a hulladékrészből alátétet készítenek — a teríték kivágásával egyidőben. A tűzhelygyárban apró használati cikkeket állítanak elő a lemezhulladékból. A FŰTŐBER és a VEGYÉPSZER már valamivel tovább is lépett: elkészítette a hasznos hulladék vállalati katalógusát, melynek segítségével a vállalat gyárai egymás hulladékaival is gazdálkodhatnak. Ilyesmi azonban egyáltalán nem csupán egyes vállalati gyáregységek között képzelhető el. Sőt! Ugyan miért ne volna lehetséges az, hogy az egyik vállalat a másiknál képződött hulladékanyggot megvásárolja, s abból — adott körülményei, technológiája alapján — jól értékesíthető terméket állítson elő? Amilyen kézenfekvőnek tetszik e szisztéma, alkalmazása oly ritka. A népi ellenőrök vizsgálódásuk során- mindössze két ilyen esetről hallottak — az S^Ü és az SVT adott el már gazdálkodónak hulladékából, — ám e két esét a szó szoros értelmében eseti volt, a hulladékanyagok ismételt fel- használásában, mértékét tekintve is elenyésző. Különösebb csodálkoznivaló e méltatlanul háttérbe szorult módszeren nincs, hiszen a vállalatok, üzemek mindmáig nem rendelkeznek olyan, jól forgatható hulladékkatalógussal, amely — megküldve másoknak —• a hulladékgazdálkodás további ésszerűsítésének katalizátora lehetne. A népi ellenőri vizsgálat tapasztalatainak összegzése erre is szolgált: a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezete felajánlotta ebbéli segítségét. s ez — noha bizonyára nem kevés fáradságba kerül majd — a befektetett energiától jóval nagyobb mértékben kamatozhat.' A hulladékgazdálkodás két pontja azonban — változatlanul neuralgikus pont. Az egyik az egészségre és a környezetre veszélyes hulladékok megfelelő kezelése és főleg elhelyezése, melyben az utóbbi évtizedben említésre méltó előrehaladás nem történt. Hatalmas összegeket igényel e feladat megoldása, saját kezdeményezéssel aligha képes rá egyetlen vállalat is. A megyei összefogás most van kialakulóban, s talán elégséges lesz ahhoz, hogy legalábbis a legsürgetőbb teendők elvégzésére lehetőség nyíljon. Hasonlóképpen nem történtek érdemleges változások az alapanyag-szállító vállalatok magatartásában — s ez legfőképpen a kohászati vállalatokra érvényes. Elsősorban a monopolhelyzetet élvező szállítók iparkodnak, partnerükre ráerőltetni az anyaggyártó számára kedvező méretű anyagot az ugyancsak számukra kedvező ütemezésben. Az alapanyag minősége szintén gyakran hagy kívánnivalót maga után — ám ennek anyagi konzekvenciáit reklamáció formájában a felhasználók alig-alig tudják érvényesíteni. H nőni ellenőri vizsgálat valamennyi ta- H Hu(JI pasztalatát mérlegelve a fülnek kellemes csengésű következtetés vonható le: a megye nagy iparvállalatainál kedvező irányú elmozdulások észlelhetők a célszerűbb hulladékgazdálkodásban. Az út már nem minden esetben a MÉH-telepre vezet; praktikusabb, jövedelmezőbb megoldásokat keresnek a gazdálkodók. A nyereségesség vala- mennyiük számára létkérdés, ám a haszon gyarapításából a hulladékok okos felhasználása a lehetségesnél még mindig kisebb mértékben részesedik. Ennek az útnak még csak az elejét járják a gazdálkodók. Sz. M. Kukoricaszárító berendezésekhez csatlakoztatható hasznos gépet terveztek és készítenek a bajai mezőgazdasági kombinát ipari üzemében. A szárítók előtisztítója és serleges felvonója közé szerelhető berendezésben tüskés pályán jut tovább a kukoricaszem. Eközben szabad szemmel szinte nem is látható tűszúrások érik celofánszerű burkolatát. A szúrások megnövelik a párolgási felületet, s egyben meg is könnyítik a párolgást. Az eljárás szemtörést nem okoz, s nem rontja a kukorica tárolhatóságát. Az új berendezés használatával lényegesen csökkenthető a szántók tüzelőanyag-felhasználása. Az energiatakarékosságot szolgáló újdonság iránt nagy az érdeklődés: már eddig 13 hazai üzem vásárolt belőle, s vevőként jelentkezett egy osztrák cég is. Nógrád megye felszabadítása 14. átcsoportosításod — Ki formálta ilyenre az ön természetét? Az édesapja vagy az édesanyja? — Nem mondhatnám, hogy akár egyikük, akár másikuk túl szigorú lett volna. Sőt.. . Talán a nagyapámtól láttam azt, hogy neki mindegy volt, csaik dolgozhasson valamit. — On is ezt vallja most? — Én amondó vagyok, hogy a nehéz munka, -ha túlzásba visszük, nem tesz jót az embernek. HÍVEN A NEVÉHEZ „Önt a vezetők fegyelmezett embernek tartják; egyetért velük?” A válasz erre a kérdésre aligha lehet más, mint a kötelező szerénység: ..Erről nóm engem kéll megkérdezni.” De az erősködés- re mégiscsak kötélnek áll a nevéhez méltóan fegyelmezett Katona Gyula. — A huszonegy év alatt volt vagy harminc, művezetőm, de egyikkel se vesztem össze. — Tehát a szófogadás fontos erény itt? — Ugye, a vezetőik között is van különbség. Az egyik megparancsolja,' hogy ezt így csináljuk. Az ember megmondja neki, hogy nem is úgy kéne, hanem amúgy jobb volna. És erre azt feleli: jól van, te tudod. A másik vezető meg hajthatatlan, és azt mondja: úgy csináld, ahogy én mondtam. Ha eny- nyire ragaszkodik hozzá, én nem vitatkozók vele. Ő a felelős, úgy van jól,'ahogy . ő akarja, Managarov altábornagy 53. hadseregének magasabb egységei december 16-án indított támadásaikkal két nap alatt jelentős sikereket értek el. Eredményeik értékét növelte, hogy az ellenséges védelem két sarkát — az ostromlott Szécsénv, de különösen a „Ka- rola-vonal” védőit a szovjet csapatok előretörése következtében a bekerítés veszélye fenyegette. A hadsereg jobb szárnyán, a Sajó völgyében támadó 27. hadsereg csapatai ugyanis december 18-ig mélyen beékelődtek a 8. német és az I. magyar hadsereg, illetve annak V. hadteste közé, és fő erőikkel Rimaszombat,- részeivel pedig Ózd felé törtek előre, hogy onnan Fülek— Losonc irányába támadjanak tovább. A 8. német hadsereg bal szárnyán — a XXIX. hadtest arcvonalán — keletkezett rés (a füleki irány) lezárására a hadsereg parancsnoksága a 76. gyaloghadosztályt a mátrai arcvonal-kiszögellésből kivonva' füleki irányba csoportosította át. Ezzel egyidejűleg kénytelen volt az arcvonalat a Szécsénvt védő 18. SS páncélgránátos hadosztály. Ipolyság körzetébe való átirányításával is meggyöngíteni... Az átcsoportosítások következtében a szovjet erők számára mind a 27. és 53. hadseregek csatlakozó szárnyán, mind pedig Szécsényné! a korábbinál kedvezőbb helyzet alakult ki. Mint ismeretes, lényeges erőátcsoportosítás folyt ez idő alatt a szovjet csapatoknál, konkrétan az 53. hadseregnél is. A frontparancsnokság utasítása értelmében, Managarov tábornok parancsára december 18-án 20 óráig a 4. gárda gépesített hadtest Szécsénytől délre és nvugalra levő csapatait Kruze vezérőrnagy 24. gárda lövészhadteste 72. gárda lövészhadosztályának egységei váltották fel. Másnap. 19-én megkezdődött a 6. gárda lovashadtestnek a kis-zagyvavölgyi településcsoport előterében levő hadosztályainak leváltása is... Helyüket Sámsonháza körzetében a 110. gárda lövészhadosztály ezrede, Nagybárkány, Kisbárkány és Lúciny előterében pedig a 203. lövészhadosztály ezredéi vették át. Az átcsoportosítás alatt tér« mészetszerűleg csak korlátozott mérvű harcok folytak. Szécsény körzetében Loszév vezérőrnagy ,72. gárda lövészhadosztályának amúgy is az arcvonalban levő ezredei már 17-én bekapcsolódtak a harcba... A Plijev-csoport gépesített hadtestének leváltása tehát harc közben történt, sőt, a németek — a saját átcsoportosításuk fedezése, a figyelem elterelése érdekében — több ellentámadást is indítottak a szovjet vonalak ellen. Managarov altábornagy ekkor már a felesleges veszteségek elkerülése érdekében — nem is erőltette Szécsény minden áron való* azonnali elfoglalását, hanem parancsot adott Kruze vezérőrnagynak, hogy a 24. gárda lövészhadtest hadosztályaival minden oldalról zárja körül a nagyközséget, és csak azután indítson általános támadást a megerősített települése ellen... A bekerítés feladata Szobol- jev ezredes 1. gárda légide- szant hadosztályára várt, akik Nagylóeon keresztül Nógrád- megyer—Magyargéc , irányába indítottak támadást. Mozgalmas napjai yoitali december 21 és 22-én a 6. gárda lovashadtest állásait átvevő ezredék harcosainak is, akik a váltást követően azonnal, meglepetésszerű támadást kezdeményeztek a vonalaik előtt levő községek elfoglalására. Elsőként a 203. lövészhadosztály ért el eredményt Kisbárkány felszabadításával, de nem álltak meg. Támadásukat továbbvezetve, a hadosztály 619. lövészezre- de december 22-én estig elfoglalta Nagybárkányt, a 610. lövészezred harcosai pedig Lúcinyt1 (a mai Lucfalvát), miközben az 592. ezred a te- leoüléscsoporttól északra. 2 kilométerre harcolt. Rendkívül heves harcok folytak Márkházáért, amit Ogorodov vezérőrnagy 110. gárda lövészhadosztálya foglalt, el és azt a németek rohamlövegek- kel támogatott ellenlökéseit visszaverve meg is tartották, sőt, 21-én délben Szúpatakot is elfoglalták, vagyis Kistere- nyétől alig pár kilométerre álltak. A leghevesebb — és a szovjet csapatok szempontjából legsikeresebb — harcok ezekben a napokban a mátrai arcvonalon bontakoztak ki... A bal szárnyon Jeszin vezérőrnagy 228. lövészhadosztályának egységei már 18-án a megye határánál álltak és lassan nyomultak előre Szorospatak-bányatelepen át Nagybátony irányába, és 21-én' fel is szabadították a községet és vasútállomását. December 20-án a Mátra déli lábánál is megmozdult az arcvonal. Az 57. lövészhadtest két hadosztálya és az 1. önkéntes „Tudor Vladi- mirescu” román hadosztály (mely ekkor már a „debreceni” előnevet viselte) lendült támadásra északi irányba, egyenesen neki a hegynek. Szemben velük a 8. német vadászhadosztály védekezett, de a támadást feltartóztatni nem voltak képesek... A román önkéntesek Domoszlóról, Markazról és Abasárról törlek a meredek, erdős, bozótos, vízmosásköves hegyoldalon a gerinc felé, a nehéz téli időjárási viszonyok között. A fő csapás Abasárról a Kékestető irányában bontakozott ki és a támadás már 20-án sikerrel járt és a román önkéntesek a Kékesről túljutottak a Galyatetőn is. Felszabadult Mátraháza, ahol októberben még a német „Dél” hadseregcsoport parancsnokának főhadiszállása volt. Másnap, 21-én a támadók átlépték a Mátra gerincét, s megkezdték a leereszkedésüket a Recsk—Parád- sasvár közötti műút felé. (Folytatjuk) Dr. Gáspár János NÓGRÁD ~ 1984. december 16.t vasárnap ^ 3
