Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

Jogi tanácsadó Osztályrabocsátás öröklésnél ' B T. salgótarjáni olvasónk és négy testvére házat örö­költ. Édesapjuk elhunytéval mind az öt gyerek fejenként egyenlő arányban örökölte meg a házingatlant Olvasónk ez öröklésnek ezt a rendjét sérelmesnek tartja, mivel nem­régiben előkerítette azt a megállapodást, amelyben az édesapjuk életében a legidősebb fiútestvérnek ajándéko­zott egv másik lakóházat már több mint húsz éve. Az ajándékozási szerződésben az apa és a legidősebb fiútest­vér abban is megállapodtak, hogy ezt az ajándékozást a későbbi öröklés esetén a többi testvérre tekintettel fi­gyelembe kell majd venni. Részesülhet-e a hagyatékból most a legidősebb fiútestvér, és ha igen, milyen arányban? — kérdezi olvasónk. Kérdésének megválaszolására az öröklési jog egyik sajá­tos intézményét, az osztályrabocsátást, annak feltételeit kell figyelembe venni. Az osztályrabocsátás mintegy kise­gítő szabálya az öröklési jog azon rendelkezésének, hogy a leszámlázok (a gyermekek) fejenként egyenlő részben örökölnek. Lehetőseget ad a hagyaték megállapításánál az örökhagyótól més életében ingyenesen kapott adományok f i gvelembevételére Az osztályrabocsátás fogalma szerint: több leszármazó közös öröklése esetév mindegyik örököstárs köteles a ha­gyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes ado­mánynak az értékét, amelyben öt az örökhagyó életében részesítette. A szabály alapján tehát a leszármazóknak fel­menőjük után való közös öröklése esetében van helye osztályraboesátásnak. Az osztályraboesátásnak azonban feltétele van. mégpe­dig az, hogy az osztályrabocsátást az adományozáskor az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítós kötelezett- gével adta. Példánkban ez a hozzászámítási kötelezettség megállapítható, hiszen a több mint húsz évvel ezelőtti ajándékozási szerződés tartalmazza azt a kitételt, hogy á legidősebb fiútestvér részére történő ingyenes adományt az örökléskor vegyék figyelembe. Ezek szerint az örök­hagyó életében az egyik házát osztályrabocsátási kötele­zettséggel adta a legidősebb fiának. Nincs jelentősége ebben az esetben az ingyenes ado­mányozás óta eltelt több mint húsz évnek. A jogszabály alapján ugyanis időbeli korlátozás nélkül kell osztályra bocsátani az örökhagyótól kapott adományt; természete- tesen akkor, ha az előbbiekben említett föltételek fennál- nak. Az oszálvrabocsátá^i kötelezettség alól azonban men­tesek egyes ingyenes adományok: a szokásos mértékű ajándékot, valamint a tartásra rászorult leszármazók ré­szére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte. Az osztályraboesátásnak a következménye az, hogy a hagyatéki vagyon megállapításánál nem a tényleges ha­gyatékból kell kiindulni, hanem az örökhagyó által koráb­ban juttatott ingyenes adományokat is figyelembe kell venni. Ám ez mégis csak számítási módot jelent, amely a leszármazók egyenlő részesítését szolgálja, mert az örökö­sök között cs'ak a tényleges hagyatéki vagyon kerül fel­osztásra. A számítási módról a jogszabály a következőket mondja: A hagyaték, valamint az osztályra bocsátott ingyenes ado­mányok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes érték megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani ez egy-egv örököstérsnak jutó örökrészt, és abból le kell vonrii"áz ‘örőTOÍtáés által* ösztátyr'abocsítoít értéket. Példánk éltében, ha a" légidősebb testvérnek juttatott lakóház éréke 50 ezer forint — adományozáskori érték! —, « jelenlegi tényleges hagyatéki vagyon értéke pedig 200 ezer forint, úgy a hozzászámítással 250 ezer forint a hagya­ték felosztásának alapja. A törvényes örökös öt testvér, igv egyenként 50—50 ezer forint jutna egy-egy örökösnek. Mivel az eg.yik testvér ezt az értéket lakóházajándékként évekkel ezelőtt már megkapta, ezért a 200 ezer forint a négy testvér között kerül felosztásra, egyenlő arányban. Dr. Zs. A. Már egy éve van telefonfülkénk... Mátraverebély és az építőipar Ennek a szó páros: tásnak gyökerei még a múlt század­ba nyúlnak vissza. A község azonban úgy vonult be a köz- tudatba, hogy ott sok jó kő­műves és szakképzett ács van, vagyis kőművesíalu. A számuk annyira nőtt, hogy a 40-es évek előtt és után joggal mondhatták, ha Vere- bélyben eldobsz egy követ, biztos kőművest vagy ácsot talál el, mert a két világhá­ború között mind'en fiatal e szakmákat választotta. Hogyan is lettek ilyen ke­resett és jó kőművesek? Itt már a múlt században is kőből építették a házakat, vályogot csak közfalnak hasz­náltak. Ugyanis a község ha­tárában nagy mennyiségű pu­hább rioliiitifcufa (fehérkő) és keményebb andeziittufa (bar-- nakő) található. A keményeb­bet lábazatnak, a puhábbat felmenő falnak faragták ki. Hát ezeken formálódott ér­zékük. kezük s közben elsa­játították a bazalt alakítását is, amely már mint díszítő­elem vonult be az építkezés­be. A 30-as években az ország nagy részét bejárták. hogy munkát kapjanak, közben ki­tanulták a gyári kemencék javítását is, amivel átvették a külföldi szakemberek sze­repét, Később kerékpárral hosszú sorokban Salgótarjánba és környékére jártaik a fel­lendült ép ítkezésékhez. A gályái nagyszálló építkezésén is jelentős erővel vettek részt, majd Petőfibáinyán dolgoztaik zömmel még a háború után is. a legkülönbözőbb nevű mesterék keze alatt. 1949-ben Salgótarjánba« találjuk vala­mennyi kőművesünket. A többség a mai NÁÉV előd­jeinél, egy kisebb csoport pe­dig a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szövetke­zeti alapsejtjénél. Zömében ma is e két vállalatnál dol­goznak. de az 50-es évektől a pályaválasztás eltolódott a különböző szerelőezakmák felé, s a gépipar is sok fia­talt vonzott. A kezük nyoma ott van a szocializmus építé­se során létrejött alkotások­ban a bányavárostól Salgó­tarján nagy épületeiig, Balassa­gyarmaton sőt még a megyén kívüliekben is. Sóik szocialis­ta brigád nőtt ki, művezetők, főművezetők sora jelzi a szak­mai hozzáértést, az ügyszerete­tét, Ma már az építőipar szinte valamennyi szakmájá­ban ott dolgoznak a verebé- lyiek. A két világháború között e szakmát választók már a jól megérdemelt nyugdíjat él­vezik, de . a fiatalabb nyugdí­jasok ma is keresetitek külö­nösen a kőmunkához. Nem is kell munkát keresniük, ér­tük jönnek s autóval viszik és hozzák őket. A kikapcsolódást, a csalá­don kívül, a nyugdíjasklub szervezett és kötetlen foglal­kozásain találják meg. A tagság zöme a NÁÉV-mál és az aknamélyítőkiné! dolgozott. A kapcsolatuk a két vállalat­tal igen jó. A NÁÉV-től a téli időben a vezetők meg­látogatják a klubot, ott elő­adást tartanak a most folyó munkákról, tervekről, az utó­dok helytállásáról stb. A meg­becsülésnek más jelét is ad­ják. A kirándulásokhoz, or­Á természetvédelemről A mi falunkban, Ludányha- lásziban is minden évben meg­tartják a falugyűlést, ahol szép számmal megjelennek mind a fiatalok, mind az idő­sebb állampolgárok. A Szent István út lakói már több éve falugyűléseken is kértük, legyen egy nyilvá­nos telefon az utcánkban is, hogy ne kelljen két ki­lométert menni, ha sür­gősen orvost, vagy men­tőt kell hívni a beteghez. Többszöri kérésünk nyomán 1983. november 25-én megtör­tént a nagy „csoda”. A tele­fonfülkét meghozták és fel­állították a falu közepére. Nagy volt az öröm a faluban, — szinte egyesek már „tele­fonáltak” is. Volt rá eset, hogy az átutazók kiszállva kocsijukból szaladtak a tele­fonfülkéhez. De hamar rájöt­tek, hogy nincs „drót”. Taná­csunk többször érdeklődött, mikor kötik be a nyilvános telefonállomást. Ígéretet ugyan kapott, de a mai napig sem került sor erre. A nyáron itt voltak a postától két kocsival is. Szemlélődtek, jöttek, men­tek, érdeklődésemre, hogy mi­kor kötik be? — úgy válaszol­tak — rövidesen, még ebben az évben. De mikor, kérdezzük mi lu- dányhalásziak? Jó lenne, ha az ígéretet mielőbb tett kö­vetné. Nagy János Ludányhalászi, Szent István út 31. Nagyon sok szó esik a saj­tóban, rádióban, televízióban a természet- és környezetvéde­lemről. Törvény és jogszabály is gondoskodik erről, sajnos a betartással rengeteg a baj. És éppen az állami vállalatok szegik meg, illetve követik el a természetvédelmi szabály- sértések nagyobb részét. Mint most október 21-én vasárnap az ötvözetgyári gmk-s csoport­ja. Már második éve szedege­tik a szilíciumsalakot, amelyet mér lassan 20 éve kihordtak ide, a zagyvaróna-budavölgyi részre, erdei útburkolásra. Amíg szedik addig egyáltalán nincs baj, amikor már el­szállítják, akkor történik a természetvédelmi szabály- sértés. Ugyanis a rakodógép kezelője nem nézi, hogy fa van a rakodógép útjába, és bizony minden elszállításkor néhány fát gyökerestől kitépve — félredobva hagyják el az erdészeti területet. Emellett az útburkolat-megbontással tönk­reteszik az erdei utat is. Má­sodik éve figyelem a szóban forgó gmk ténykedését, és megfigyeltem, hogy a szállítás mindig vasárnap történik, ami­kor erdész egyáltalán nincs itt. Ugyanis az erdészház má­sodik éve üresen áll. Köztudott dolog, ha bárki élő fát kivág és feljelentik szabálysértésért 1—2 ezer fo­rintra megbüntetik. Nagyon jó lenne, ha a jelen esetben al­kalmaznák a szabálysértési eljárást. Gondolom nem azért vannak a természetvédelmi törvények, hogy legyen mit megszegniük egyeseknek. Re­mélem, hogy írásom hatására az illetékesek tesznek valami*, hogy ilyen és hasonló esetek megszűnjenek. Egyébként aki­hez ez a dolog tartozik, az helyben is meggyőződhet a leírtakról, szívesen megmuta­tom neki a helyszínt. Juhász Gyula Salgótarján, Zagyvaróna, Zagyva út 131. szágjóimshoz önköltséges ala­pon autóbuszt biztosítónak, hogy valamelyest pótolni tud­ják amit a sors a fiatalabb kórban nem adott meg. Az elmúlt öt nyáron Buda­pest, Dunántúl, Esztergom, Aggtelek, Kékes, Jászárok- szálláis, Zsórij Hortobágy, Hajdúszoboszló, Jászberény, Heves, Nógrád megye neve­zetességei szerepeltek a prog­ramban. Mindezépf köszönet­tel gondolnak a vállalatra, annak vezetőségére. Köszönet­tel. mert nem csak miint ak­tív dolgozók kellettek, hanem nyugdíjasként is gondolnak ■rájuk. Az útvonalaikon tanú­sított magatartásukkal bizo­nyították. hogy a szórakozást nyú jtó hazánkkal való ismer­kedésben is ugyanazok miiint a munkában voltaik. Beszélgetés köziben a klub tagjaiban megszólalt a lelki- ismeret, hogy ne csak kap­junk. hanem erőnkhöz képest valamit még adjunk is. Ok­tóber a társadalmi munka hó­napja, s úgy döntöttek, hogy egy szombatot felajánlanak a vállalatnak. A megadott munkahely Bátonyterenye lett, a most épülő szénmosó. Nap­sütéses időben 12-en vettek részt a munkában az irányító művezető legnagyobb elisme­rése mellett. A munka ered­ményes és pontos, a hangu­lat lelkes volt. Azzal a jól­eső érzéssel tértek haza, hogy a megszólalt lelkiismeretűket kielégítették, megnyugodtak, hogy nem csak kapni, de ad­ni is jó érzés. Kívánják, hogy sok ilyen kapcsolat legyen szerte a hazában. Vcrebélyi András Találkozó A Volán 2. sz. Vállalat ba­lassagyarmati üzemegység gazdaság-, párt- és szakszerve­zeti vezetősége október 26-án nyugdíjban álló volt dolgozói részére találkozót rendezett a Balassa Étterem külön helyi­ségében. Naszály Aladár üb- titkár bevezető köszöntője után Dorogi István igazgató röviden tájékoztatta a nyug­díjasokat az évi munkájuk eredményéről. Szólt a gon­dokról és előforduló nehézsé­gekről is. Emellett kiemelte a kulturált közlekedés fejlő­dését. Ezt követően Borszéki Vilmos a nyugdíjasok nevében köszönetét mondott a szerető gondoskodásért. A kötetlen beszélgetés után a jelenlévő nyugdíjas kollégák a viszont­látás reményében búcsúztak egymástól. Borszéki Vilmos B.-gyarmat, Vörösmarty u. 16. Kik a népszerűtlenek? Azok közé tartozom, akik Igen gyakran veszik igénybe a Volán helyijáratait. Bérlet­tel a zsebemben könnyen meg is tehetem, hiszen nincs gon­dom -arra, hogy menetjegy vé­telére is időt szakítsak. S, ha netán elfeledkeztem megvéte­léről, s anélkül szállnék fel a buszra, az utasok valamelyi­kénél próbálok szerencsét. Ha, pedig ez sem jönne be? Utaz­nék jegy nélkül, emiatt pedig bizony már sokaknak bosszú­sága adódott. Hogy miért? Mert jöttek az ellenőrök. Jönnek bizony, mert ez a dolguk. S, éppen mellettük, munkájuk megbecsülése ér­dekében akarok szólni. Nem leányálom jó buszellenőrnek lenni. Ha esik, ha fúj, men­niük kell. Egyik buszról le, a másikra föl. Szombat, vasár­nap is teszik dolgukat, távol a családtól. Mi, utasok csak üres semmittevésnek, zaklatás­nak vesszük, mikor megjelen­nek. Sokan meg is jegyzik: „Na itt vannak már, nincs más dolguk. Inkább menné­nek el valamelyik gyárba dol­gozni!” Igaz, nem a termelő- munkában, de a maguk terü­letén helytállnak. Népszerűtlen emberek, nem kedvelik őket. Nem sok jót fog mondani róluk az a házaspát sem. aki a 8-as buszon „elfe­lejtett” lyukasztani. Vagy az az ittas ember a 6-oson, aki nem tudta felmutatni menet­jegyét. De az az ember sem gondol szeretettel az ellen­őrökre, aki a 4-es helyijára- ton a jegy felmutatása helytett inkább vitatkozott, s a végén már tettlegességnez folyamo­dott. S, az ilyen eseteknek szenvedő alanyai mi, az uta­sok vagyunk, akiknek végig kell nézni és hallgatni a vi­tát. Szerencsére kevesen vannak ilyenek. S, hogy ez a kicsi is a nullára csökkenjen, ezért van szükség ellenőreinkre. S. most fel tehetem a kérdést: kik is a népszerűtlenek? Sze rintem azok, akik két forir tot akarnak megspórolni Akár becsületük árán is. (Kné) Kihelyezett 9 Aruház A salgótarjáni Bizományi Áruház október 11-én és 12-én nagyszabású árusítást tartott a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében. A két nap alatt dolgozóink 120 ezer forint értékben vásá­roltak a bőséges kínálatból. Valamennyi árut nehéz lenne felsorolni. Néhányat csupán a leginkább keresettek közül: jelentős mennyiségű arany- és ezüstláncok, fülbevalók, férfi- és női kvarcórák fogytak. A leginkább keresett cikk a láb­beli, amelyből igazán bőséges volt a választék. Modern fa­zonú, puha, kényelmes őszi­téli cipők, bokacsizmák, ta­láltak gazdára, ezen kívül fel­sőruházati cikkek, pamut fe­hérneműk, plédek, paplanok, ágyneműk, különféle ajándék­cikkek közül választhattak dolgozóink a kihelyezett áru­sításon. Bizonyára a Bizományi Áru­ház dolgozóinak kedvessége, előzékeny kiszolgálása, vala­mint dolgozóink vásárlókedve is hozzájárult ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló kihelye­öregek napja Rákóczi-lelepen Rákóczi-telep öregek napJ közi otthonában október lil­én vidámabban teltek a dél­utáni órák, mint más alka­lommal. A városi jogú nagy­községi közös tanács művelő­dési osztályának vezetője meleg meghitt szavakkal kö­szöntötte ünnepi beszédében a munkában elfáradt idős la­kóinkat, az öregek napja tisz­teletére. A szomszédságunkban lévő napközi otthonos óvodá­sok virággal és műsorral tet­ték színesebbé a együttlétet. Rendezvényünkön részt vet­tek a városi jogú nagyközségi közös tanács vezetői, a Nóg­rádi Szénbányák képviselői, s ezúttal adták át az együttmű­ködési szerződést. Továbbá je­len voltak a patronáló brigá­dok, és a helyi tömegszerve­zetek vezetői. Fokozódott a hangulat, ami­kor megérkezett Gabora Ká­roly és népi zenekara. Idős lakóink kedvenc énekeit éne­kelte Kiss József a zenekar vendége. A zenészek ezúttal is társadalmi alapon járultak hozzá a napközi lakóinak jó hangulatához. Ezúttal mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik e kel­lemes délutánon közreműköd­tek. Az otthon lakói nevében: Bállá Józsefné ö. N. O. vezetője Bukkanó a híd lábánál Szécsény külterületén a ká- beldobiizem és a szeszfőzde között lévő közút' híd előtt évek óta sok bosszúság éri a gépkocsivezetőket. A híd köz­vetlen folytatásánál kb. 30—35 cm-es mélységű ([‘kunszeri mélyedés képződött, mivel a kockakövek fokozatosan le­süllyedtek. Előfordult itt már laprúgótörés. árokba csúszás, defekt, rakományiehuUás stb. Az erre ismerősök ugyan 25—30 kilométeres sebességgel hajtanak át ezen a szakaszon, de az utat nem ismerő autó­sok a leírtak szerint járhat­nak, mivel a bukkanóra KRESZ-tábla sem figyelmeztet. Meg kell még említenem, hogy mennyi energiapazarlást okoz, mivel a forgalmas úton haladó gépkocsikat hirtelen fékezésre kényszeríti a buk- kánó. Jó lenne, ha a tél beállta előtt kijavítanák az illetéke­sek ezt az útszakaszt, az itt közlekedő gépkocsivezetők örö­mére. Mester Imre Ludányhalászi, Rákóczi út 146. Bizományi Pásztón zett árusításra ebben az év­ben még várhatóan két alka­lommal sor kerül. ÉRTÉKELTÉK A BRIGÁDVERSENYT Gyáregységünkben min­den évben kiemelt feladatként foglalkozunk a brigádverseny­nyel. Elmúlt évi munkája alapján a gyáregység 13 bri­gádja közül a Madách Imre komplex brigád bizonyult a legjobbnak, s elnyerte a. Vál­lalat kiváló brigádja címet. A brigád vezetője, Kapi Péter- né — ő is kiváló dolgozó — nagy hangsúlyt fektet a brigád összefogására. A munkán túl­menően a kultúrálódási igé­nyek kielégítésére is. Például legutóbb október 14-re szín­házlátogatást szervezett az Operettszinházba, ahol a bri­gád teljes létszámmal részt vett a Denevér című operett­előadáson. Wiltner Anna Váci Kötöttárugyár, Pásztó Hazánkban kizárólag Szirákon készítik azokat a mikroveté- lőket, amelyek a textilipari gé­pek egyik legfontosabb alkat­részei. A könnyűipari gépgyár­tó vállalat telepén negyed­évenként 70 ezer darabot gyártanak, ebből negyvenez­ret szovjet megrendelésre szál­lítanak. A hetven főt foglal­koztató sziráki üzem a harma­dik negyedéves tervét is tel­jesítette. Minőségileg kifogás­talan árut adott át megren­delőinek. Képünkön: Niko- dém Pál üzemvezető a forgá­csolóműhelyben. Hlavacska Csaba esztergályc.«i munkáját ellenőrzi. __________ - kj — Ö sszeállította: Tóth Jolán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom