Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
„Kimosaiiszili" a város Ünnep idején az ember fölveszi a jobbik ruháját, mert így kívánják a szokások, mert így kívánja az illendőség. De vehet:e új ruhát egy város? Vehet. Aki nem hiszi, az nézzen körül Balassagyarmaton. Már hónapok óta a Rákóczi fejedelem út hol egyik, hol másik házát állványok takarják, mert az elmúlt évek porából most niosakszik ki a város. Aki isrrteri az egykori megyeszékhely főutcáját, az tudja, hogy nem egy igazán szép formájú lakóépület sorakozik az út két oldalán. Homlokukon múltszázadi évszámok hirdetik a tegnap építészetét a mának. A szépet is meg lehet szokni. Olyannyira, hogy már a városbélinek sem tűnt föl: az egykori szép színek ugyancsak megkoptak. Hogy mit számít az imént emlegetett „kimosakodás”, az csak most mérhető föl. A nagy vállalkozás — a főutca házainak festése — már a vége felé közeledik. A múlt század közepén épült házak homlokzatai ma már simogató sárga, nyugtató kék, meghökkentő lila színekben pompáznak. A megkopott épületek megélénkültek, új arcukat mutatják. Berta Miklósné, a Rákóczi fejedelem út könyvesboltjának vezetője így vélekedik: — Egyszercsak megjelent itt egy brigád. Állványokat építettek, hálót feszítettek, aztán nekifogtak a munkának, elkezdtek festeni. Eleinte furcsán néztük, mi is folyik körülöttünk. aztán rájöttünk, hogy milyen gyönyörű eklektikus épületben is dolgozunk. Ma már egészen más szemmel nézzük a munkahelyünket. Megszépült. A főutca több, mint negyven épületének jövendő (ma már valóságos) színvázlatát Vermes Imre, a város Egerből elszármazott fiatal főépítésze álmodta meg. — Bátran bántam a színekkel, ez eleinte sok embernek nem nyerte meg a tetszését, de most, hogy már egységben látják, megbarátkoztak vele, azt hiszem. A fiatal főépítésznek igaza lehet, mert magam is hallottam a munkák elején, hogy „babaházat” csinálnak a városból, meg hogy „jó pénzt vett föl valami ittmaradt impresszionista festő a munkáért”, de a kezdeti ellenzők közül ma már sokan a támogatók táborába léptek. Balassagyarmatnak ez a „kimosakodás” több, mint ötmillió forintjába kerül, de a városi tanács fölhívását sokan megértették. A főutcán érdekelt üzletek szövetkezetei, vállalatai forinttal is támogatták a megújulást, miként maguk a lakók is. A számítások szerint egy-egy családot két-há- rom ezer forint terhel majd a jövőben, amit — látva az eredményt — szívesen kifizetnek majd. Mindezt Oppe László főmérnöktől, Balassagyarmat városgazdálkodási vállalatának főmérnökétől tudom, aki szerint: — Nem vitás, akadnak vállalatok, akik érdekeltek a főutca megszépítésében és jelenleg nem rendelkeznek azzal az összeggel, ami terheli őket. Ezt természetesen megelőlegezzük számukra, hiszen annak semmi értelme nem lett volna, hogy foghíjasán végezzük el a munkákat. Amikor együtt lesz kasszájukban a szükséges pénz, majd kifizetik. Az egykori járási' hivatal épületén öt brigád dolgozik éppen. A három kőművesbrigád a hibákat javítja, utánuk a festők munkálkodnak, amint lehetséges, az ácsok csapata pedig a sze- kercéknek, fűrészeknek való munkát végzi el. Varga László, a kőművesek brigádvezető-helyettese nem rejti véka alá mondandóját: — Én nagyon örülök ennek a munkának. Rég ráfért már ezekre a szép épületekre a fölújítás, s mint balassagyarmati őslakos csak azt mondhatom: szebb lett a város, mint volt. (Pszichológusok már szép pénzt kerestek határainkon túl azzal, hogy rájöttek: a színek hatással vannak az emberek hangulatára, intenzitására. Balassagyarmaton nem történt más, mint a kellemest összekötötték a hasznossal. Űj, friss, hangulatos színekbe öltöztették a város főutcáját.' Akár hiszi az olvasó, akár nem, még a borongós őszi napok is vidámabbak ma' már ebben a városban.) Tehát kimosakszik a város; megszépül az ünnep — az ország fölszabadulásának negyvenedik évfordulója — tiszteletére. Mint megtudtam, a tanács a többi, régi szép épületről sem feledkezik meg. Jövőre az Ady, a Bajcsy-Zsi- Iinszky, a Kossuth és a Deák utca házai is sorra kerülnek. Decemberre tehát új ruhában köszöntik a főutca házai’ a fölszabadulást. Balassagyarmat így is köszönti az ünnepet. De már gondolnak a hétköznapokra is: folytatják a megkezdett szépítkezést. Lehet a hétköznapokból is ünnepet varázsolni. H. Z.
