Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
Mélyvízben — helytállással ! Feladatok az ezredfordulóig Mi adja a tüzet, hogyan lész valaki pedagógus? Miért hagyja ott a pályát 11 év uián? Olyan kérdéseik ezek, amelyek manapság sűrűn merülnek fel egyéni és társasági beszélgetésekben, a magánéletben és hivatalos fórumokon egyaránt. Gémesiné Molnár Ilona több mint egy évtizeden át pedagógiai területen dolgozott, szeptembertől népművelő. Nem az egyetlen, akinek sorsa így alakult, akinek életútja mutathat példát, tartalmaz tanulságokat mások számára is. A pásztói Lovász József Művelődési Központ egyik szobájában bogozgatjuk a múlt — soiksizor nehezen szétválasztható — szálait. A bujáid születésű kislány 1969- ben végezte el Pásztón a gimnáziumot, s négy év múlva diplomázott az egri tanárképző főiskolán matematika—fizika szakon. — Legtöbbször a színészekkel folytatott beszélgetésekben hangzik el, hogy az illető művész már első gyermeki eszmélésétöl kezdve színész akart lenni. A hétköznapibb hivatásoknál, mint például a pedagógusi pálya, általában nem merül fel így a kérdés... — Akkor az én esetem kivételnek számít — vág közibe Gémesiné Molnár Ilona. — Gyerekkoromtól kezdve pedagógusnak készültem, noba később többen le akartak beszélni róla. A barátnőm mamája pedagógus volt, gyakran mondogatta: nagyon nehéz, hálátlan, túlterhelt, kevésbé megbecsült pálya ez, ha tehetem, ne válasszam. De tudja, hogy van, ha az ember nagyon akar valamit. Különben sem láttam én akkoriban * pálya nehézségeit. Bezzeg most!... — Nem érzek ugyan Csalódást a hangjában, mégis megkérdezem e megjegyzés után: megbánta, hogy kitartott kora ' elhatározása mellett? — Bietern legszebb éveit a tanári hivatásnak köszönhetem — feleli a fiatalasszony. — A főiskolás négy év annyi örömet jelentett, hogy nem adnám senkinek, bárhogyan kérnék. Nagyszerű kollektíva verődött össze, a csoport sülve-főve együtt volt, senki sem lógott ki a sorból. Ugyanakkor a képességekkel sem volt baj, meg a szorgalommal sem, nem restelltünk hajtani a tanulásban. Persze a mi szakunk, mind a kettő, olyan volt, hogy gyakorolni kellet, nem lehetett kampányszerűen, csak a vizsgára felkészülni. — Szakjai közül melyik « kedvesebb? — A matematika. Általánosban is jólment, kitűnően végeztem,, aztán a tanulás nem okozott gondot a középiskolában sem. Akikor — a matematikán kívül — még a magyar érdekelt nagyon, de ilyen párosítás sehol sem volt. Választanom kellett valami mást, hát — éopem szerettem azt is — a fizikát választottam. Gémesiné Molnár Hona szülőfalujához közel. Palotáson kezdte el a tanítást, öt évet töltött ebben az dél-nógrádi községben. Matematikát, fizikát- tanított, osztálvfőnökös- ködött, vezette az úttörőcsapatot. — Rögtön a mélyvízbe csöppentem. Amikor megtörtént a kinevezésem, közöl ték, én leszek a csapatvezető. Még kell mondiam. főiskolás koromban — másokkal együtt — eleg félvát'ról vettük az úttörő- munkát. nem láttuk a benne rejlő nevelési lehetőségeket. No. de ha megbíztak, akkor csinálni kell. Komolyan, ahogyan illendő. Egyébként úgy vagyok minden feladattál: ha már felkötöttük a kólóm pót, akkor csörgessük! — Botcsinálta úttörőcsapat- vezető. Aki aztán járási, majd városi úttörőelnök lesz... Hat éven keresztül. Nem furcsállja? — Kezdetben talán, de most már nem Hamar rájöttem, mért becsültem le korábban ezt a tevékenységet. Mert nem ismertem, és felületesen í;é; ke/.lem. Mint újdonsült csapatvezetőt egyhónapos tanfolyamra küldtek a esti lebt- :c úttörőtáborba, ott és akkoriban. munka közben ke-.item rájönni a tennivalók ízére, szépségére, fontosságára, nevelesi lehetőségeire. Igyekeztem, mert kellett, hogy átlássam, átrágjam az egészen magam. Csak így tudtam szívvé.- lóleklkel csinálni. — Ősztől népművelő. A művelődési központban a családi ünnepekkel, gyermeproq- ramokkal, munkásművelődéssel. felnőttoktatással foglalkozik. Az iskola, az úttörő- mozgalom iránt nem érez vágyakozást? — Jó természetem van, könnyen beilleszkedem egy másik kollektívába. Persze bizonyos teendőim nem újak ezért együtt kell működnöm olyanokkal, akikkel korábban gyermekprogramok kapcsán együtt dolgoztam. Például a A felnőttoktatás sem áll távolt tőlem, hiszen pedagógus vagyok. A két új terűiét-el pedig megbarátkozom. Áz üzemeikkel, KISZ-sael, pártszervezetekkel kialakított kapcsolatok könnyítik a munkál. E kapcsolatok nélkül nagyon nehéz lett volna elindulnom. — Hallottam, nem e jészen önként vállalta el a népművelői munkát. Igaz? — Igaz. Több állást ajánlották fel, és én nein erre mondtam igent. De úgy vagyok ezzel is, mint a csapat- vezetéssel: ha mái iá n osztották. igyekszem jól csinálni. Gémesinének töretlen a hite. alapeive: a felkötött ko- lomoot csörgetni kell. Rokonszenves magatartás. Sulyok László VAN-E MA REALITÁSA a hosszú távú tervezésnek? Sokak szerint két-három esztendőre is igen nehéz előretekinteni. az alapkérdésekben mégis elkerülhetetlen az évtizedeket felölelő feladatmeghatározás. A terület- és település- fejlesztés hosszú távú feladatait az országgyűlés 1985 tavaszán fogja meghatározni, az előterjesztés tervezete — kormányzati szervek, tanácsok, társadalmi és tudományos szervek együttműködésével — már elkészült, s ez a most folyó társadalmi vita vitaanyaga. A salgótarjáni fórumon is élénk visszhangot váltott ki a tervezet, s ezt már akkor lehetett sejteni, amikor Romasz Adolf, a megyei tanács tervosztályának vezetője felemlítette: a most vitatott hosz- szú távú koncepció miben különbözik az 1971-ben elfogadottól. Az alapvető különbségek között szerepel a hatékonysági követelmények erőteljesebb megfogalmazása: még nagyobb hangsúlyt kap a termelés és a kiszolgáló ágazat: a lakossági infrastruktúrában igazságosabb teherviseléssel számolnak. De legalább ilyen fontos, hogv a fejlesztésnél meghatározók a helyi sajátosságok, a népesség- megtartó képesség pedig az alapfokú ellátás fejlesztésének függvényében szerepel. A salgótarjáni vita —. amelyet a megyei népfrontbizott- ság szervezett párt-, tanácsi és társadalmi vezetők részvételével — sokoldalú és gazdag vita volt. Nem csak a hozzászólások száma, hanem a témák változatossága miatt is. Elsőként éppen a tervezést említjük — ezzel többen is foglalkoztak. Eszerint: az országos és a megyei tervezés közé regionális tervezést kellene beiktatni. Különösen aktuális lenne ez napjainkban, amikor a szomszédos megyék összefogásának szükségessége mellett szólnak a szolidabb anyagi lehetőségek is. Később egy konkrét, példa is elhangzott ennek kapcsán Pásztóról: a mátrai üdülőkörzet intenzívebb fejlesztésének gátat szabnak a megyehatárok, ezért is indokolt volna a regionális tervezés. A terület- és településfejlesztés hosszú távú elképzeléseinek vitájából nem maradt, talán nem is maradhatott ki a lakáskérdés. A sürgetés szerint ezt komplexebben kellene kezelni és egészségesebb lakásmobilizációra volna szükség. Ehhez azonban számolni kellene azzal is, hogy vonzóbb megoldást kínáljanak a nagyobb lakással rendelkező idős embereknek: vállalkozzanak a cserére. Más a lakáskérdés ürügyén a túlméretezett, ki nem használt, üdülők helyett szeretne több családi házat látni. Ehhez azonban ésszerűsíteni kellene a tulajdonszerzési korlátozásokat. Ma ugyanis családi ház méretű üdülők épülnek, ahelyett, hogy a törvény megengedné: 1 építhessen használt és kihasznált családi házatl a gyermekének, unokájának — az, aki megteheti. NEM A SALGÓTARJÁNBAN rendezett vita sajátossága, hogy igazságosabb teherviselést sürgetnek a szólók, az infrastruktúra kapcsán mindenütt sokan mondják el véleményüket. A vita alapjául szolgáló írásos anyag szerint: ,.a teherviselés különbségeit fokozatosan mérsékelni keik’. Ehhez ezt tették hozzá Salgótarjánban: a megfogalmazás túlságosan is szemérmes. a nevén kellene nevezni a dolgokat. Ugyanis az anyag is arról beszél, amiről az ország, csak nem olyan nyíltan. Például a falu és a város lakói között, a fizetendő áramdíj nagysága tekintetében meglevő különbség kapcsán így kérdezték: miért a falu fizesse a város áramszámláját. Hasonló kritika érte a BKV és. a Volán tarifaképzési rendszerében meglevő különbségeket. Azaz, olyan változásokat sürgettek a vitázók, amelyek egyenlőbbé teszik, azonosabb teherviselésre kényszerítik az embert, függetlenül attól, hogy hol lakik. Nem hiányzott a kétkedés és az ellentmondás sem a terűiét- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak salgótarjáni vitájáról. Valaki felolvasta például a tervezetből: „1955-ig valósuljon meg a vidéki településeken az aufo- matizált távbeszélő szolgáltatás’. Az idézethez pedig hozzátette: ..Ezt nem látom megvalósíthatónak.” Nem, mert ma az a helyzet, hogy például Balassagyarmaton még egyetlen telefonnal is alig lehetséges bővíteni a hálózatot. S egyébként is, t.elefonhelyze- tünk kriminális állapota nemigen tesz lehetővé ilyen gyors változást. Igaza van a vitázó- nak tehát, amikor azt mondja: vagy hosszabb távra kell ezt a célt kitűzni, vagy kisebb léptékben kell tervezni. Erről pedig így kell beszélni, hiszen ma a tömegekkel jó a kontaktus. A nyílt szót megértik, a későbbi magyarázkodást azonban nem viselik el. S, ha már a fenntartásoknál tartunk, hasonló fogadtatásban volt része a vízellátással kapcsolatos elképzeléseknek. A megvalósítás esélyeiről így fogalmaztak a vitában: „nem látom realitását”. Sokat vitatott kérdés az iskolaügy is. A mostani tervezet immár azt mondja, hogy további iskolák körzetesítése nem indokolt. A salgótarjáni vita résztvevője ellenben úgy érvel, hogy mindezt nem lehet ilyen kategorikusan kimondani. Legyen meghatározó az élet. diktálják a körülmények a döntéseket. Magyarán: lehessen egy iskolát ezután is megszüntetni, vagy visszaállítani — az igények és lehetőségek függvényében. A sokrétű vitából természetesen csak ízelítőt szemetelhettünk. A terület- és településfejlesztés hosszú távú elképzeléseit összességében és nagy vonalakban reálisnak ítélte a nógrádi eszmecsere is, ha itt-ott finomításokat javasoltak is. De éppen ezt várták a társadalmi vitától. „ÁLTALÁNOS EZ A TERVEZET. jó vitaalap bárhol az országban”. Másvalaki hozzátette: mégis benne van Nógrád megye összes gondja. A vitában is kiegészített ter- ’vezet énnen ezért jó alap lehet majd annak idején Nógrád megye fejlesztési tervének kimunkálásához is. Kelemen Gábor Miniszter a műtőasztalnál „Ha én ezt a klubban elmesélem...!” — Thomas hieven vissza-visszatérö mondata a „Nem kell mindig kaviár” című NSZK filmsorozat jóvoltából vált szállóigévé Magyarországon, ahol ■— ha nem is önálló székhazakkal —, de úgyszintén vannak klubok. Következésképp van persze klubtagság is, de azt még nemigen hallottam, hogy valaki aziránt érdeklődött volna, hogy ki melyik klub tagja. Hazánkban a legelterjedtebb klubforma; az ifjúsági klub. Csak Nógrád megyében mintegy 100—120 van belőle, ■— mármint papíron. — Pontos adatot nem tudok mondani. — „világosít fel” Krakóczki Gyula, a salgótarjáni József Attila városi-megyei Művelődési Központ klubmódszertárának vezetője — nincs kétségünk affelől, hogy az 1982-es felmérés óta jó néhány klub megszűnt, miközben néhány új klub is alakult. Nekünk azokról az ifjúsági klubokról vannak csak megbízható ismereteink, amelyek szükségesnek tartják a kapcsolattartást, azaz tájékoztatnak bennünket tevékenységükről, illetve amelyek segítséget kérnek • tőlünk. Ezeknek a „törzskluboknak” a száma legfeljebb félszázra tehető. Bár a kluboknak lehetőségük van tagsági igazolványok kiállítására, a kisebb településeken ezt szükségtelennek vélik a klubvezetők. Vélemé- I nyük szerint klubtag az, aki éppen a klubhelyiségben tartózkodik. Felsőpetényben hatalmas betűk hirdetik a bejárat fölött: KISZ-KLUB. A kiírást senki sem furcsállja, hisz’ a helybéli ifjúsági klub tagjai szinte kivétel nélkül KISZ-es fiatalok. Csakhogy a klub elnevezése mégis helytelen, mert tudnivaló, hogy a KISZ a hetvenes években — ifjúsági parkjaival egyetemben — az ifjúsági klubok fenntartását is átengedte a tanácsi, illetve szakszervezeti intézményeknek, szerveknek. Azóta a KISZ csak érdekvédelmi funkciót gyakorol az ifjúsági klubok felett...! Hogy az ifjúsági klubok ennek ellenére a Kommunista Ifjúsági Szövetséget tekintik legfőbb mentoruknak, nos ez nem csak a KISZ változatlan „figyelmét" bizonyítja, de esetenként a klubok valódi gazdáinak „figyelmetlenségét” is. Bár a fenntartók a klubengedély megadásakor írásban vállaltak kötelezettséget a klub működési feltételeinek biztosításáért, a támogatásra szánt összeg bizony gyakorta nem oda kerül, ahová eredendően rendeltetett. Tudunk olyan esetről, hogy a tanács a helyi focicsapatnak utalta ki az ifjúsági klub pénzét, azzal a megfontolással, hogy a csapatban is fiatalok rúgják a bőrt... Nézsán a pávakörök minősítő versenyének díjait fedezték az ifjúsági alapból, noha itt még arra sem igen hivatkozhattak, hogy a klubtagság alkotja a pávakör gerincét, — tekintve, hogy a csoport átlagéletkora negyven felett van. Másutt — és alighanem ez a leggyakoribb — egy-egy kirándulás emészti fel az ifjúsági klub pénzét, de arra is volt már precedens, hogy az ifjúsági alap egy részét az év végén visszautálta a tanács, azaz egyáltalán nem használta fel. Mint az a megyei klubtanács legutóbbi jelentéséből kitűnt, az utóbbi időben a szakszervezeti fenntartású ifjúsági klubok kerültek anyagilag jobb helyzetbe. Az anyagi „jobblét” persze még nem garancia arra, hogy a klub valóban jól működik, viszont az elégtelen pénzeszköz nem egy klubot sorvasztott már el. — Mégis, mitől függ leginkább egy ifjúsági klub te-’ vékenységének minősége? — kérdeztük Antal Gábort, a KISZ Nógrád megyei bizottságának munkatársát, aki nem sokáig habozott a válasszal. — Feltéve, hogy önálló helyiséggel rendelkezik a klub, tevékenységének alapvető meghatározója a klubvezető személye. Lényegében, a legtöbb jól működő ifjúsági klub egy baráti társaság, amely a klubvezető köré szerveződött. — Ebből az is következik, hogy a klubvezető esetleges távozásával elhal a klub? — Sok esetben igen. Hacsak nem akad egy új vezető egyéniség. De még ebben az esetben is számolni kell azzal, hogy az utód köré már új fiatalok gyűlnek. Az ifjúsági klubokban — Nógrád megyében különösen — igen nagy a fluktuáció. Az a fiatal, aki családot alapít, általában egyik napról a másikra megválik klubjától. Sokan úgy érzik, házasemberként már nem „illik” ifjúsági klubba járni. Azzal együtt, hogy a klubtól való megválásnak a felnőtt ifjúság esetében objektív okai is vannak, mi arra törekszünk, hogy jól működő ifjúsági klubokban meghosszabbítsuk a klubtagság idejét. Vagyis szeretnénk elérni, hogy a közösségszervezésre alkalmas klubvezetők tovább maradjanak tisztségükben. Egy jól működő ifjúsági klubnak jelentős kisugárzása lehet környezetére is. Mátra- terenyén (Homokterenyén) például az ifjúsági klub élén végzett kiemelkedő munkája révén választotta meg tanácstagjának a falu a klubvezetőt. A fiatalság kétségkívül múlandó állapot, ám, ha az ember ifjan nem tapasztalja meg p közösséghez tartozás élményét, félő, hogy felnőtt korban már nem is igényli. Nem véletlen, hogy felnőtteket — mondjuk így; középkorúnkat — tömörítő klubokról még annyira sem esik szó, mint' az ifjúsági klubokról. Pedig, hát ilyenek is akadnak. De ez már egy másik cikk témája lehet. Pintér Károly Mielőtt munkanapját dolgozószobájában megkezdené, Nyikólaj Szavcsenko rendszerint betér az egyik minszki kórházba, ahol orvosi rendelője van. Ebben önmagában nem lenne semmi különös, de Szavcsenko a Belorusz SZSZK egészségügyi minisztere. Az ország különböző részeiből szinte vég nélkül érkeznek hozzá a levelek azoktól az emberektől, akik az ő segítségével remélnek gyógyulást. Meg lehet érteni őket, ha azokra a valóban párját ritkító műtétekre gondolunk, amelyeket a miniszter-professzor vezetésével és közreműködésével végeztek. ' Néhány évvel ezelőtt számos újság beszámolt arról, hogy a minszki orvosok egy betegbe miként ültettek át vesét, amelyet Svédországból repülőgépen szállítottak oda donortól. Szenzáció számba ment az orvosi praxisban az az eset is, amikor egy nő átültetett vesével anya lett és minden komplikáció nélkül elviselte a szülést. „Adonisz köszönetét mond” címmel egy újságcikk arról számolt be, hogyan gyógyítottak meg Minszkben egy fiatal görög munkást Kréta szigetéről... Sok más műtéttel együtt ezek az esetek jó hírnevet szereztek Nyikólaj Szavcsen- kónak, mint az ország egyik legismertebb urológus sebészének. Tavaly Nyikólaj Szav- csenkót, a Belorusz Tudományos Akadémia tagját az emberrel veleszületett urológiai jellegű betegségekkel foglalkozó sorozatos munkáiért Állami-díjjal tüntették ki. A miniszteri kötelezettségek összekapcsolása a tudományos munkával, és az orvosi praxissal rendkívül zsúfolttá teszi a munkanapját. Az egészség- ügyi miniszter azonban lehetetlennek tartja, hogy lemondjon a megszokott sebészöltözékről. Szerinte az az ismert igazság, hogy az elmélet gyakorlat nélkül halott, különösen helytálló az orvos- tudományra vonatkoztatva. Szinte hihetetlen, hogy mi mindenre szakít időt. Bonyolult műtétet lát el a klinikán és látogatókat fogad a kormány épületében. Előadást tart a diákoknak és részt vesz a köztársaság legfelsőbb tanácsának ülésén. Jelen van az új kórházi pavilon alapkő- letételénél és kollégájával — 34 éves fiával a tudományok doktorával — megvitatja a külföldi orvosi szakfolyóiratban megjelent új cikket. Szabad estéit gyakran tölti unokáival — egy szerencsés nemzedék képviselőivel, akik nem tudják, mi az a háború. Ő, aki fiatal korában végigjárta a Nagy Honvédő Háború nehéz útjait, nem véletlenül szentelte életét a legbékésebb, a leghumánusabb ügynek: az emberi egészség védelmének, a betegségek elleni küzdelemnek. S ma is még mindig ennek az ügynek áldozza orvosi, szervezői, tudományai tehetségét. 4 NÓGRÁD - 1984. november 24,, szombat HBBm KLUBOK NEPE (Vázlat egy közösségi formáról)
