Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

NSZK exportra ötszáz négyzetméter mandulamintás csempét készítenek a Romhányi Építési Kerámiagyár R—3 üzemében. Képünkön a mázolószalag szitagépén a ké­szülő termék vizsgálatát végzi Horváth Magdolna műve­zető és Tóth Mihályné szitás. — Gyurkó felv. — Norvégiában már koráb­ban is készítettek előre gyár­tott faházat, ami jelentős ex­portcikknek is számított. Ügy látszik, ezen a sikeren fel­buzdulva kezdték el az elő­re gyártott acélházak építé­sét. Az acélépületek már ko­rábban is eléggé elterjedtek az- iparban, kisebb családi há­zaknál azonban eddig nem nagy sikerrel alkalmazták. A norvégok által kialakított rendszer előre leszabott, 360 cm hosszú acéloszlopokon nyugszik, és az acél szilárd­sága biztosítja, hogy az ön­hordó modul szerkezet hosz- szában és széltében kiter­jeszthető legyen. Ez teszi le­hetővé, hogy a konstrukciót nagy teraszos családi házak építéséhez és városi házak­hoz egyaránt alkalmazni le­hessen. A legbizonytalanabb té­nyező az volt, hogy milyen lesz ezeknek az acélházak­nak a hővezetése. Az opti­mális eredmény elérése érde­kében fűtőkábeleket építet­tek az acélba, ezen kívül fel­szerelték a házat egy külső termosztáttal. A fűtőkábel el­lensúlyozza a kívülről be­áramló hideget, a termo­sztát pedig automatikusan el­lenőrzi a hőmérsékletet. A norvégok már készítik az új terveket is, amelyek első­sorban abban különböznek a mostanitól, hogy előre gyár­tott falelemeket is tartalmaz­nak, amelyek könnyen he­lyezhetők a keretekbe. Ez gyorsítja az összeszerelési időt. A jelenleg használt tí­pusnál ugyanis a betonlap elkészítése után még mint­egy három hétre van szük­ség egy nagyobb családi ház felépítéséhez. Gondoskodás a bányászok biztonságáról ' Több hónapos szünet után újra teljnéTpi' kezdett az üzem, amely a Donvec-me- dence szénbányáit látja el fémácsolattal. Az üzemet a műszaki felügyelőség utasítá­sára zárták be, mert meg­sértették a munkavédelem szabályait. Nem működött a szellőzőrendszer és más vo­natkozásban is eltértek az iparágban elfogadott egész­ségügyi normáktól. A szak- szervezet munkavédelmi felü­gyelői ragaszkodtak a terme­lés teljes biztonságos gépesí­téséhez, javaslatukra a fele­lős üzemvezetőt leváltottak. Mint a bányászszakszerve­zet központi bizottságában közölték, a Szovjetunióban különös gondot fordítanak a bányászokra, akik meg min­dig nehéz munkát végeznek. Az iparág mind az ötszáz ba­nyájában gépesített rendsze­reket és más technikai be­rendezéseket alkalmaznak, amelyek megkönnyítik a szén kitermelését és szállítását. A munka veszélytelen,segéf, az új gépek és berendezések időbeni bevezetéséi az álla­mi bányaműszaki felügyelő­ség ellenőrzi, amelynek 400 szakszervezeti felügyelő és 105 ezer, a bányászok sorai­ból való aktivista nyújt se­gítséget. Figyelmük központjában most az ország legnagyobb, Donyec-szénmedencéje áll, ahol a felső szénrétegeket már kitermelték és a szén­bányászoknak mind lejjebb és lejjebb kell ereszkedniük. Például csak az utóbbi öt évben a hőmérséklet csök­kentésére több tucat hűtőbe­rendezést, mintegy három­száz mozgó légkondicionálót állítottak fel, a mely vága­tokban, ahol a hőmérséklel néha eléri a 40 Celsius-fokot is. A Szovjetunióban hatalmas bányamentő-szolgálat műkö­dik, amelyben 16 ezer ember dolgozik. A szakemberek nemcsak a balesetek elhánt- tásán dolgoznak, hanem ami a legfontosabb, gondoskod­nak azok megelőzéséről is. Tárgyal a párfcsoport Akik ott vannak mindenütt... z egy olyan pártcsoport, ahol tanulni lehet, szenvedélyesen vitázni. Igaz, nyugdíjasok sal­gótarjáni pártalapszervezetének a pártcsoportja. Aho­gyan nevezik őket: „IA lakóterületi pártalapszerve- zet”. Ez a pártcsoport találkozott a napokban, hogy összegezze az egyéni beszélgetések során kialakult véleményeket és részt vállaljon a most egyre sűrű­södő pártkongresszusi előkészületekből. — Több eset bein lehangoló; elkeserítő... Feszültté vált a hangulat,’ Valamennyien ismerik az itt uralkodó állapotokat, foglal­koztatja mlndannyiukat. így mondta a felszólaló: Egy volt pártbizalmi, aki egész életé­ben a pártért tett, ma 2130 forint nyugdíjból, tengődik, miközben mások nagy össze­geket kapnak. Ezt igazságta­Ezeknek a kommunistáknak a találkozóját meg kell külön­böztetni az átlagtól, • mert itt mindenkinek van - mondani­valója, legyenek azok a kö­zélet iránti kifogások, vagy éppen valamilyen hasznos ja­vaslat az élet javítására. De bárhogyan is sorolják a dol­gokat, végső soron mindig ott kötnek ki, hogy felelősek va­gyunk azéirt ami történik kö­rülöttünk. De miilyen szenve­délyes meggyőződéssel mond­ják ki. ami megfogalmazódott a gondolatukban. Szavukra Érdemes odafigyelni Ezért mondom, hogy bizony tanítani kéne, így vitázni. Igaz, sokat próbált, a párt­ban hosszú éveket megélt em­berekről van szó. Van közöt­tük kétkezi fizikai munkás, volt katonatiszt, közéleti em­ber, értelmiségi, összetételük akár az életben: a társadalom minden rétegéből. Tanult em­berék? Igen, de inkább ha­talmas élettapasztalattal! ren- délikezők, akiknek a szavára érdemes odafigyelni. Nagyon megkapó volt, ahogyan a párt­csoport vezetője, Holczer Ká­roly odaálllotít a tagok elé. Gondosan felkészülve, az élet­ből ellesett igaz történetekkel kiegészítve, vagy iinikáibb alátá­masztva elméleti, fejtegetéseit. Azt mondta, hogy a párttag, akár nyugállományú, akár nem, felelős a Házáért, az or­szágban folyó minden dologért és nem hunyhat szemet a rendetlenség felett. A speku­láció terjedéséről beszélt, amelyet igaz. szerénynek tűnő példával, de kiegészítették. Történetesen a Pécsikő úti holtról esett szó. ahol aiz egyik vevő a pult alól kapott egy csomag borsot, míg a másik vásárlónak már nem adtok. Nagyon erélyesen rendreuta- sították a kereskedőiket. Mert ott vannak ők min­denütt. Az utcán, a boltokban, a kultúrházakban, mindenütt. A múltkoriban egy fosztoga­tó bandát juttattak rendőrkéz­re. Széles a látókörük. Meg­fogalmazta a pártcsoport ve­zetője: mi ezt így tanultuk meg, csak így tudj üli csinál­ni! Most nekik is a XIII. párt­kongresszusra való készülés a legfontosabb tennivalójuk. És ezt olyan szívesen és őszin­tén teszik, hogy csodálni ked őket. Az csendült ki minden szavukból, hogy a pártnak a kongresszusa ötévenként meg­ismétlődő nagy• eseménye, amely az egész dolgozó népet érintő országos méretű felada­tokat határoz meg. Ennek hangulata van, ahogyan Róth József az alapszervezet titká­ra is megfogalmazta. A jó előkészítése a pártmunka leg­javát igényli, amire nekik, akik már nem tudnak part- munika nélkül élni, példamu­tatóan kell készülni. Megszokták, hogy mérleget állítanak az elitéit idő mun­kájáról ilyenkor. Mert lentről felfelé kell a végzett munkát mérlegelni. És ilyenkor a gondokról is nyíltan beszélni kell. Azt mondta Kőszegi Sándor, a pártcsoport egyik tagja, igazén büszkén mond­hatják magukról, hogy nem tétlenkedett a pártcsoport. Ad­tak párttitkárt az alapszerve­zet élére kettőt is. Részt vál­lalnak a közéleti munkából. Ott vannak az úttörők között és tanítják őket a szépre, a jóra. De akkor ők is elvárják az őszinte tájékoztatást. Ne­hezményezik, hogy a városi tanácson tisztújítás wlt az elnökhélyetjesi poszton és er­ről az alaiöszérvezetet nem tá­jékoztatták időben. Egy bizottság tapasztalatai Aztán Nótás István, a párt csoport egv másik tagja ve: te át a szót. Annak a szociá­lis bizottságnak a tapasztala­tairól beszélt, amelynek jó­maga is tagja volt és azt a feladatot kapták, hogy vizs­gálják meg, hogyan élnek a nyugállományban lévő < régi kommunisták. Ahogyan kezd­te: lanságnak tartom. Aztán ar­ról js beszélt nagyon szenve­délyesen. hogy létezik szociális segély, de az olyan tortúrával, körülírással történik, hogy in­kább elállnak annak igénybe­vételétől. Aztán így mondta: — Én tagja voltam apnak a szociális bizottságinak, ame­lyik hivatott volt mindezt vizsgálni. A tapasztalataimról szóltam. Ezt kötelességeimnek is tartottam itt elmondani. Mert igaz. elvi tarthatatlanul sokat tettünk ezért az or­szágért, de magunk lebecsü­lése a rászorultaknak segítsé­get nem nyújtani. Feltárna a fegyalétosságatal A pártcsoport tagjai köte- lességszerűen tárták fel a fo­gyatékosságokat. Szabó Jenő például azt, hogy azokról,'akik valaha közéleti tisztségeket töltöttek be, például a tanács­nál, ma már megfeledkeznek. Valahogy az tűnt kii ebből a megjegyzésből, hogy sokan úgy gondolják, az élet egyes ve­zetők színrelépésével kezdő­dött, és ami addig történt, az törlendő. Nem, ez a pártcsoport nem rekedt meg abban, hogy fel­sorolták a gondjaikat. Nem, szó sincs erről. Mert Szabó Jenő Is kifejtette, hogy az életünk nem a romlásba ha­lad, ellenkezőleg, egyre felfe­lé ível. De el keHl az utünkből hárítani az akadályokat! Ki­alakult a javaslat is: ahol olyan jelentős visszásságot ta­pasztalnak, mint az említett üzletben, vagy a nehéz körül­mények között élő embereket Illetően, akár a tanácsnál ta­pasztaltakat, akkor az alap- szervezet hívja meg és kérje a vezetőktől számon, miért okoznak egyes embereknek keserűséget a vezetésük alatt álló intézmények, vagy válla­latok egyes dolgozói. Az előrelépés, ez az ő igazi hitvallásuk. Mert kommunis­ták. az országért felelős em­berek. akik számvetésre ké­szülnek. Rohál Gyula Szokások nyomában Bőséges válaszlé — kevés reggeliző HIDEG REGGEL VAN. Nyolc óra körül jár az idő, amikor a novémber eleji csí­pős levegőről belépek a Nem­zeti önkiszolgáló étterembe. Salgótarjánnak ezt a vendég­látóegységét felületesen is­merve a látottaknál rosszabb­ra számítok. Az.étterem üres. Az olcsó- szövettel terített asztaloknál nem ül senki. Tiszta a helyi­ség. Az önkiszolgáló részle­gen a pultok mögött már se­rényen dolgoznak. Táskáját a székre helyezve az ebédlő végében lángost csipeget egy középkorú férfi. Nincs regge­liző. — Kínálatunk pedig van bőven —, mondja az étterem- vezető. — Tejet, tejeskávét, kakót, teát is tudunk adni, ha kell. Azon kívül van főtt és sült kolbász. rántotta, sőt lángost is sülünk. Ez fogy a legjobban, a környező mun­kahelyekről. építkezésekről is be-beszaladnak, s elvisznek néhány lángost. A választék ellenére hétköz­nap alig reggeliznek. S, ez nemcsak ősszel van így, ez a helyzet nyáron is. Hét végén, ha délelőtti rendezvény van a sportcsarnokban, a reggelizők forgalma is jelentősebb, az önkiszolgáló étterem ilyenkor is reggel hét órakor nyit. — Mi szívesen látnánk a reggelizőket — folytatja a vezető. — Amikor a közelben volt a piac, az SZTK és a vasútállomás, több fogyott a reggeliből, most kívül esünk a forgalomtól. S, régi már az épület is... Mialatt beszélgettünk, el­ment a lángost csipegető egyetlen vendég is. * A Nógrád megyei Sütőipa­ri Vállalat Rákóczi úti tej­pékáru boltjába mindig szí­vesen megyek be, akár korán reggel is. Jólesik a finom sü­teményes illatok között tejet inni friss, puha kiflivel., Sö­röskorsókban, -poharakban itt tejet isznak. Amikor beme­gyek a boltba, akkor is van két reggeliző. — Fél hét és nyolc között jönnek a legtöbben reggelizni, napközben már csak elvétve jön egy-egy ember — válaszol a boltvezető. — Kakaót, tejes­kávét is mérünk ki naponta tíz-tizenöt liternyit, s ha hi­degebb az idő szép számmal beugranak hozzánk egy po­hár meleg kakaóra, kávéra, A reggelizni betérők között több a felnőtt, mint a gye­rek. Kirándulások alkalmával fordul inkább elő, hogy gyer­mekcsapat jön a tej-pékáru boltba reggelizni, s ha elfogy­na a kimért tej, a zacskós tejet is megihatják a boltban. Eleinte, a bolt megnyitásakor palacsintát is sütöttek és áru­sítottak itt, de a kisütött negyven palacsintából csak öt-tíz fogyott el. Hat forint harminc fillérért magam is iszom három deci kakaót két kiflivel. Fél ki­lenc után néhány perccel mé­rik ki az utolsó pohár me­leg kakaót. — Nincs több — kiáltják ki a pult mögül a pénztáros­nak. * — Egy pohár kakaót kérek. — Sajnos, nincs. — Akkor egy pohár tejes­kávét. — Sajnos, az sincs. Teát tu­dok adni. A rövid párbeszéd a Na­rancs bisztróban zajlott no­vember 14-én délelőtt, há­romnegyed kilenckor. A har­minc év körüli nő végül is teát ivott, s, főtt virslit evett hozzá. A bisztró helyettes ve­zetője sorolja a reggeli vá­lasztékot: tej, tejeskávé, ka­kaó, tea, főtt virsli, debreceni, tojásrántotta, kolbászos rán­totta, sonka tojással, hideg- konyhai készítmények és egész nap meleg szendvics. — Nálunk is kevés a regge­liző — mondja. — Körülbelül húszán jönnek naponta. Ha elkészül szemben a posta, va­lószínűleg nagyobb lesz a reg­geli forgalmunk. Kora reggel inkább presszókávét isznak a vendégek és cigarettáért sza­ladnak be. A vezetőhelyettes úgy véli, hogy nem használják ki az emberek a bisztró széles körű választékát, s ragaszkodnak a megszokotthoz. Példa erre, hogy a hidegkonyhai készít­mények közül leginkább csak a franciasaláta fogy, de az orosz hússalátának már nincs olyan keletje. Drágának látom a reggeli ételek árait a bisztróban, ter­mészetesen a vezetőhelyettes nem így látja. Szóvá teszem, hogy néhány perccel ezelőtt már nem lehetett kakaót, s tejeskávét kapni. — Ma valóban előbb elfo­gyott, mert a tej egy része forralás közben összement, de ez egyébként ritkán fordul elő. Kilenc óra múlt néhány perccel, a pultnál, ahol a sze­szes italt mérik, nyolcan-tízen gyűltek össze. Reggeliző már egy sincs... * — ütvén személy még a gyengébb forgalmú napokon is reggelizik nálunk — mond­ja a Kővár étterem vezetője. — Hat órakor nyitunk, álta­lában itt reggeliznek a közel­ben dolgozó utcaseprők, és rendszeresen járnak hozzánk a garzo-nházból is, nyugdíja­sok, előfordul, hogy csak egy teát isznak meg. A Kővár reggeli kínálata is választékos: a tejes italokhoz és a teához, virslit, kolbászt, tojásrántottát, főtt tojást le­het enni, de van vaj és dzsem is. S állandóan kapható ko­csonya. Ennek ellenére itt sem jelentős a reggeli italok, ételek forgalma. Egy-egv hét vége, meg a nyári idegenfor­galmi szezon jelent nagyobb fogyasztást a reggeli órákban. Az étteremvezető azt mondja, hogy a fizetés utáni napokban a helybeliek közül is többen reggeliznek az étteremben mint más napokon. Még nincs kilenc óra, ami­kor szétnézünk az ebédlőben: széles oszlop mellett a helyi­ség végében egy fiatal férfi és egy nő rántott húst eszik sült burgonyával. — Rendszerint korán kész van az ebéd nálunk, s akik ilyenkor bejönnek hozzánk, akár vidékiek is bevásárlás után, vagy közben, már fris­sen sültet vagy grillcsirkét kérnek — közli a vezető. —• Fél tízkor — tíz órakor már bő az ebédválaszték. A REGGELI RÖVID KÖR­SÉTA a város centrumában ilyen képet mutatott: talán a korai ebéd lehetősége, vagy otthoni bőséges, ráérős regge­lizésünk miatt? Netán regge- lizési szokásainkban keresen­dő a magyarázat... Zsély András NÖGRÁD - 1984. november 21., srerda $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom