Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
Kell a romanhka izgalma is ! — állítja Sztankay István „Szívesen jövünk vidékre, önálló estem még nincs ugyan, de hamarosan csinálni akarok; emellett a színházzal is elmegyünk mindenhova, ahol lehet színházat csinálni” — mondta Sztankay István. A Madách Színház népszerű művésze nemrég Salgótarjánban lépett föl a József Attila Művelődési Központban. Pár perccel azután, hogy learatta a közönség éléhk tapsát, válaszolt a Nógrád kérdéseire; — Kitűnő műsorszámuk a szerelemről szólt. Kell ma ezt a témát Magyarországon népszerűsíteni? — A szerelmet nem kell népszerűsíteni. A művészet, a költészet mindig e körül a téma körül forgott. Mostanában egy kicsit talán elgépie- sedett ez a kapcsolat, túl szorosan a szexualitáshoz kapcsolva. Pedig kell a romantika is az emberéknek. Ehhez nem kell a közönséget visszaédesgetni. Csinálni kell, és jönnek maguktól szívesen. — Tehát mégiscsak népszerűsíteni kell? — Nevezz® népszerűsítésnek ha akarja. A felgyorsult világban sokan mindennek a leegyszerűsítését igényelnék. A romantikusabb helyzeteket a fiatalok egy része átugorja, vagy túl gyorsan túljut rajtuk. Pedig kell az az izgalom is, amit csak ez nyújthat.. — Műsoruk a „futó kalandról”, a „külső kapcsolatról” szólt. Mért kell ezt itt és most reklámozni? — Ez egy amerikai darab részlete volt. Furcsa dolog történik benne. Két ember találkozik. Kapcsolatuk futó kalandnak indul, de kiderül, hogy egyáltalán nem az: nagyon is egymásnak valók. Tulajdonképpen az egész egy mese. Egyszer egy évben találkoznak csak. de erről nem tudnak lemondani. Ezt a „fűszert” megtartják maguknak. De már nem is csak fűszer. Barátság, biztonsági szelep, egymásra találás. Sajnos, sokszor előfordul, hogy emberek leélnek egymással egy életet, pedig már régóta nincs köztük lelki kapcsolat. De nem szakadnak el egymástól, mert a gyerek összeköti őket. És nagy bűntudattal de megpróbálnak külső kapcsolatokat életben tartani. Ezzel egyáltalán nem a házasságot vetem el. Épp ellenkezőleg. Az ilyen esetek arra figyelmeztetnék, hogy nagyon nézzük meg, Iciit választunk. Ne menjünk bele a házasságba csak úgy. Tisztázzuk magunkban. hogy nem pusztán szexuális kapcsolatról van szó, amit túlbecsülünk, és erre csak későn ébredünk rá. — Sztankay gyakran tűnik fel hódító szerepben. .. — Már nem. Az utóbbi Karl Georg Hirsch grafikái Az NDK-beli Karl Georg Hirsch grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás a Doroty- tya utcai kiállítóteremben. Hirsch brilliáns rajzoló, mesterien uralja nyomdagrafikusi szakmáját — és van mondanivalója korunk problémáiról, kortársairól. A rézkarc területére tett sikeres kitörési kísérletei ellenére ma ő az NDK legjellegzetesebb és következetesebb fametszője. Illusztrációi készítésekor párhuzamosságokat és azonosságokat keresve kutatja át az irodalmat, a képzőművészetben alkalmazható metaforákkal tapogatja le a nyelvet — és a mindennapi helyzetekben éppúgy megfigyeli embertársai viselkedésmódját, mint a rendkívüli szituációkban. Rögzít, elemez és értékel. Értékrendszere a humanizmus hagyományaiból és kortársi elkötelezettségéből táplálkozik. Kíméletlenül tárja fel azokat az emberi gyengeségeket, amelyek befészkelték magukat az emberi kapcsolatokba. — írja előszavában Anneliese Hübscher. időben egyre gyakrabban játszom érett férfiakat. — Amikor régebben sok hódító szerepet eljátszott: az ember és a szerep élesén elhatárolandó volt egymástól, vagy volt egybeesés? — Én nem születtem Ado- nisznak. De szerencsére olyan történelmi pillanatban kerültem a pályára, amikor nemcsak a szép férfiaík lehettek bonvivánok. Hanem azokat is lehetett bálványozni, akiik nem olyan jól sikerültek. De tele vannak charme-mal. így kezdtem a pályát. És jól oldottam meg, mert ez maradt meg az emberekben. Pedig nem vagyok százkilencven centi magas. — Sztankay legendás fiatalnak maradása összefügg-e a szerelemmel? — Gőzöm sincs róla. Talán öröklődésnek köszönhetem, azonkívül ez a pálya sajátossága. Itt nincs megállás. Figyelni kell. Az örök per- manencia, ez fiatalít. Az embernek nincs ideje elengedni magát. Ha időnként megtenném, biztosan meghíztam volna. Ezenkívül a színésznek innia nem szabad. A színpadra lépés előtt eleve lehetetlen inni. Utána pedig, amikor már lehetne, ott a kocsim. Tehát ákkor se lehet. Ez is közrejátszhatott. De azért nem vagyok annyira fiatal, hogy ne látszódnéinak azok a kicsit megviselt arcvonások, amikért keményen megdolgoztam ! — Úgy tűnik, vannak páran, akik ezen a pályán is látványosan megöregedtek... — Azok is kellenek. Van, akj huszonöt évesen már öreg szerepet játszik, van, aki ötvenévesen is fiatalít. Ez alkat kérdése is. Mindkettőre szükség van. — A színpadról hogyan érezte: a közönség rendkívül hálás tapsa csak a színészi produkciónak szólt, vagy benne volt egy kicsit a téma iránti köszönet is? — Azt nem tudom megmondaná. De remélem, hogy mind a kettőnek szólt, vagyis (és itt Sztankay a partnernőjére, Schütz llára nézett) mind a kettőinknek. Molnár Pál Természetesen magyarul. Jaroslav Hasek eredeti — tehát cseh nyelvű — művében, amiként erről a minap E. Fehér Pál filológiai eszmefuttatása szólt a HH-ban; a triviális környezet és élethelyzet ellenére sem káromkodnak csehül Svejkék, hanem magyarul. Azt írja ezzel összefüggésben tanult kollégám. hogy mindez elsősorban és kizárólagosan az illem kedvéért történik így a regényben. „Háború van, a kaszárnyákban a császári és királyi tisztek ostoba önkénye jelenti a törvényt. .. Jaroslav Hasek ebben a fölöttébb durva környezetben is vigyáz szavaira: katona és nem katona hősei káromkodnak, de a regény cseh eredeti szövegében ezek magyarul hangzanak el.”. A kerítés A tánc Vagyishát az történt, hogy az olvasó a magyar (kinyomtatásra amúgy nálunk is alkalmatlan) igét látva sejthette, de nem értette, hogy itt káromkodás esete forog fenn! Szemben ugye, mai magyar íróink egy részével, akik színpadi műveiket és minden mást is teletömnek a polgárt pukkasztó káromkodások leleményeivel. így válhat aztán a filológus-irodaiomkutató némi- kis önkénye kapcsán jól- neveltté, fésültté, sőt, valamiféle példaképpé is Jaroslav Hasek, a kihívóan csavargólelkületű, a kocsmai idillt és az ötletet mindennél jobban becsülő, méltán közkedvelt író. Vagy másként is fogalmazva — Hasek „még tudta, nem álszemérem, ha a mű közegének durvaságát trivialitását érzékeltetjük, s nem úgy ábz Új kezdeményezés Salgótarjánban Képző- és iparművészeti alkotások a Lakberendezési Áruházban Manapság indokoltan esik mind több szó a művészeti mecenatúra új lehetőségeiről, az útkeresésről Ha csak arra gondolunk, hogy például a Művészeti Alapnak jelenleg mintegy négyezer képzőművész a tagja, világossá válik, hogy „eltartásuk”, foglalkoztatásuk terheit hosszabb távon már nem vállalhatja egyedül az állam, jóllehet ezután sem kíván lemondani a les főbb mecénás szerepéről, annál kevésbé, mert nagyra értékeli a művészetek semmivel sem pótolható .jelentőségét a tudatformálásban. a szocialista eszmeiség erősítésében, az etikai és az esztétikai normák folyamatos erősítésében. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg bizonyos kedvezőtlen jelenségekről sem. Bizonyos jelek arra figyelmeztetnek, hogy távolról sem lehetünk elégedettek — a kétségkívül méltánylandó eredmények ellenére sem — a művészet és a közönség kapcsolatával. Hosszú évek során mára szinte elviselhetetlen méretűvé nőttek a képzőművészeti alkotások eladatlan készletei. Képzőművészeti életünkben a közönség befogadóképességét némileg lebecsülő, vagy éppen figyelmen kívül hagyó tendenciák is léteznek, bizonyos arisztokratikus jelenségek virulens voltára utalva. Még mindig nagyon sok a képzőművészeti kiállítás, ezek egy részét sokszor a művészethez és az alkotóhoz méltatlan körülmé- nvek között rendezik, ugyanakkor ennek hatása távolról sem megfelelő arányban — és hatékonyságban — jelentkezik az esztétikai nevelésben és a vizuális kultúrában. Ilyen körülmények között a közönség értékítélete alig-alig érvényesül, jóformán a képcsarnoki vásárlásokra szorult vissza, annak mindem anomáliájával. Éppen ezért érdemel figyelmet minden olyan kezdeményezés, amely végső soron a művészet és közönség kapcsolatának erősítését szolgálja, akár műkereskedelmi eszközökkel is. Nem mondhatunk le arról a kontrollról sem, amely a közönség műtárgyvásárlásában jelentkezik, még akkor sem, ha i tudjuk, ez természetesen nem kezelhető abszolút értékítéletként. De fontos jelzés lehet az igényszint reálisabb fölismerésében. Többi között, ezért is számolunk be örömmel a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat jelenleg országosan is egyedülálló kezdeményezéséről. amely a művészeti mecenatúra egyik új lehetősége is egyúttal. A Nógrád megyei Tanács VB. művelődési osztálya szintén így értékeli a vállalat által fölkínált lehetőséget. Ezért a napokban tanácskozásra gyűltek össze a vállalat salgótarjáni központjában a megyében élő képző- és iparművészek. valamint a helyi műi vészetirámyí tástoan tevékenykedők. Itt dr. Institórisz András igazgató számolt be kezdeményezésük lényegéről. E szerint, a vállalat a most felújított. elegáns salnótarjáni Lakberendezési Áruházban bemutatkozási és értékesítési lehetőséget kínál a megye képző- és iparművészei számára, íaen kedvező feltételekkel. így kíván a maga sajátos eszközeivel hozzájárulni a megyében élő művészek közönséggel való kapcsolaténak közvetlenebbé tételéhez, a közízlés fejlesztéséhez. A lak- berendezési Áruházban ehhez adottak a feltételek. Ez a megve legnagyobb áruháza, naponta többezer vásárló fordul meg osztályain, így a művekkel a lehető legközvetlenebbül találkozhat a lakosság. Lakberendezési Áruházról lévén szó. a kezdeménve- zés közvetlenül hozzájárulhat a köm vezeta laki tás magasabb színvonalra emeléséhez is. Terveik szerint, az áruház első emeletén kisgalériát nyitnak, ahol havonta egy-egy megyei művész alkotásait mutatják be. illetve közvetlenül értékesítik három héten át. Az értékesítést az áruház egyik osztálya végzi. Ugyanakkor a földszinttől a harmadik szintig a kiállított lakószobákhoz szervesen kapcsolódva, az enteriőr részeként szintén bemutatnak képző- és iparművészeti alkotásokat, ilyen módon is segítve a lakosságot otthonainak színvonalas berendezésében A komplett lakószobával, vagy a bútorokkal együtt a vásárló odaillő képet, grafikát, textilt. kerámiát stb. is vásárolhat készpénzért, vagy OTP»’ hitelre. Mind a kisgaiériában, mind pedig az enteriőrökben bemutatandó, illetve kínálandó művek csak zsűrizés után kerülhetnek az áruházba értékesítésre. A zsűrizésben a megyei művelődési osztály, illetve a salgótarjáni József Attila városi-megyei Művelődési Központ működik közre, irányárat is megjelölve. A vállalat szerény, mindössze 15 százalékos forgalmi jutalék eLlenében foglalkozik az értékesítéssel. A műalkotások eladásából befolyó pénzt a vállalat a művészeti alapon keresztül utalja át a művészeknek. A tanácskozáson résztvevő művészek, köztük Mazsaroff Miklós, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi területi Szervezete részéről örömmel fogadták a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi VáiLla- lat kezdeményezését. Ez olyan gesztus és olyan lehetőség, amellyel érdemes élni, még akkor is, ha esetenként viszonyítási problémákat is fölvethet. a vállalkozás a művészi érték tekintetében. Ennek ellenére tisztes és szép vállalkozásról van szó, érdemes vállalni a benne rejlő piaci értékítéletet is. Ezt eddig meglehetősen figyelmen kívül hagytuk. Jól jár a kereskedelem, jól járnak a művészek, végül de nem utolsósorban jól járnak a vásárlók, akik színvonalas képző- és iparművészeti alkotásokkal gazdagíthatják otthonukat. A tanácskozáson az a döntés született, hogy a Lakberendezési Áruház kisgalériáját és az értékesítést december 3-án nyitják meg, illetve kezdik el. A galériában először gyűjteményes képző- és ipar- művészeti anyagot mutatnak be és kínálnak a vásárlóknak. A továbbiakban váltakozva egy-egy művész mutatkozik be. Most indul a karácsonyi bevásárlási szezon, az időpont kedvező. Akik részt kívánnak venni e vállalkozásban, november 23-ig küldhetnek anyagot a salgótarjáni József Attila város*-megyei Művelődési Központba, ahol a zsűrizést végziiík. Tóth Elemér TALLÓZÓ Hogyan káromkodik Svejk ? rázoljuk, hogy a szóhasználat maga süllyed a trivialitásokba.” Igazán nem a lappangó nacionalizmus mondatja velem, hogy ízesen és katonásan meg mindenhogyan is (sőt, minden helyzethez illő stílbravúrral) a világ valameny- nyi nációját kihívhatnánk versenyre és kőnyúl legyek egy angol parkban, ha nem nyernénk meg ezt a versenyt! Ennek némiképpen megfelelhet az a kis anekdota, ami itt kövtkezik: az utas a Hortobágyon haladtában (de ez még a régi világból való útonjáró, gyalog megy, vándorol) azt látja, hogy vagy egy negyedórányi járásra tőle egy legény a halastó partján horgászik, de mert a nagy hal elszakíthatta a zsinórját és viszi a botját is, égnek emelt tekintettel, gesztikulálva veti gyorsan a göncét, ugrik a vízbe, jön ki onnan amúgy hínárosan, de végig rázza az öklét felfelé, csavarja a gatyáját a víztől, ugrál fél lábon és rázza a fejét oldalra, közben be nem áll a szája... Negyedóra múlva odaér az utas és még elkapja a végét a monológnak. .. „az. az (és itt jön az ige) meg!!” Jómagam ismertem valakit, aki kétkezi munkásként ép- penhogy harmincnégyféle jelzőt tudott két levegővétellel elsorolni a teremtőre és mind a harmincnégyet ő maga találta ki önmaga szórakoztatására munka közben. Amikor mellé ütött a kalapáccsal vagy éppen az ujjára vágott vele — elmondta valameny- nyit. Mit akarok ezzel? Hát csak annyit, hogy káromkodni is tudni kell. Nem más kérdés, hogy nem illik, amiben egyetértek E. Fehér Pállal Most aztán gyorsan folytatom is még mielőtt valakiben az a gondolat támadna, hogy én a magyar virtust védem — szavahihető cseholó- gusok és jómagam tapasztalatai szerint is a csehek leg- gyobb káromkodása körülbelül ez (fonetikusan ideírva) „kruci-szakra”. Ez a legsúlyosabb. De ezt állítólag a legdurvább ember sem ejti ki így együtt a száján úgyszólván egész életében. Akkor sem, ha a legnagyobb bajban van. Mindig csak az egyiket mondja „kruci.. vagy azt, hogy „szakra...” Nem nehéz tehát belátni, hogy egy nyolcszáz oldalt kitevő regényt lehetetlen lenne ezzel kellőképpen kiszínezni. Az osztrák—magyar monarchikus hadseregben amúgy is ezt tanulhatták tőlünk legelsősorban, ezt a híresen változatos magyaros káromkodást cseh testvéreink. Bárhogy volt is, be kell látnunk; a csehek szeretik a zenét, szívesen énekelnek, ragaszkodnak a régiesen hangulatos vendéglőikhez, ahol összeülnek az ismeretlenek is, mert semmi sincs annál érdekesebb, mint ha a világot ösz- sze tudjuk hozni a sörös- kancsók köré. Nem szeretik, sőt, kerülik minden módon és mindenben a feltűnést (feltűnésmentesen meg minek káromkodna az ember, nem is lehet), megmutatkozik ez öltözködéstől viselkedésig es hangerőig mindenben. A Vac- lavskán, Prágában, egyszer láttam egy meglehetősen pik- nikus alkatú, tehát eredendően vidám és nagyhangú embert nagyot kiáltani a tömegben mintegy harminc méterrel előtte haladó ismerő^ sének, de meg is bánta azonnal, fülig vörösödött, s ha tehette volna behúzza a nyakát (nem volt neki a kövérségtől), mindenki őt nézte egy darabig, mélységesen megütközve. Hát így nem is lehet káromkodni. De hogy aztán Hasek — éppen ő — kerülte volna a triviális megnyilatkozásokat? A példának említett „Svejk”- ben található az a Pornográf részlet is, amelyben a rozto- ki kintornás egy sírgödörben szuttyongat két elvált ifiasz- szonyt. Az eredetileg versciklusként pornófüzetben megjelent csintalan elbeszélés szerzője is Hasek, aki talán maga is el-elkáromkodta volna magát —, ha lett volna mivel. (T. Pataki) | NÖGRÁD — 1984. november 1&, vasárnap 5 V
