Nógrád. 1984. november (40. évfolyam. 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
Bevált az új ösztöndíjrendszer Évszázados hagyományai Tannak, hazánkban a tanulmányi ösztöndíjak adományozásának. Egykoron a maguknak a későbbiekben jó gazdatisztet. jószágkormányzót, az általuk alapított iskolába tudós professzort akaró főuraík, később ugyanilyen céllal híres iskolavárosaink — Debrecen, Nagyenyed, Pápa, Sárospatak — alapítottak ösztöndíjakat, de mintegy száz esztendővel ezelőtt mecénássá lépett elő aiz állam is. A negyvenes évek második feétol végbement kulitúrfor- ra dalom új, s nagyobb feladatokat rótt a népi államra az új értelmiség képzésében, az iskoláztatás feltételeinek újrateremtésében. Harmincöt éve annak, hogy a nagy társadalmi átrétegzödés, során munkás- és parasztfiatalok is eljuthattak az egyetemekre, főiskolákra. Az a tanulmányi ösztöndíjrendszer, amely 1982. decemberéig — legalábbis alapelemeiben — érvényben volt, akkortájt alakult ki. A hallgatók anyagi támogatási rendszere azóta elöregedett, nemcsak az adható pénzösszegeket kellett megemelni két évvel ezelőtt, hanem meg kellett változtatni a juttatási mechanizmust is. Olyan furcsa helyzet állt elő a nyolcvanas évek elejére, hogy lényegében a hallgató nem tudta. milyen összeget, mikor s miért kap. Tisztázni kellett — újból — a jogosultságot is, hiszen egy — esetleg több éves — kereseti igazolás önmagában nem nyújtott már elégséges alapot a támogatásra. Megérett a változtatásra a tanulmányi ösztöndíj folyósításának feltétel,rendiszere is, hiszen e téren általánossá vált, hogy a jobb anyagi körülmények között élő, a művelődési-kulturális lehetőségeket adottságaiknál fogva jobban kihasználni tudó családok gyermekei a jobb tanulóik. Az ösztöndíj rendszer legutóbbi módosításáig sem az ifjúsági szervezetnék, sem más jellegű hallgatói kollektíváknak nem volt beleszólásuk abba, hogy mennyi ösztöndíjat is kaphasson társuk. Előfordulhatott, hogy jól tanuló, de önmagát a közösségi munkától távol tartó, jóformáin antiszociális viselkedésű hallgató magasabb összegű ösztöndíjat kapott, miiinit az a társa, aki jól elvégzett tanulmányi munkája mellett sokat tett a közösségért is. Amikor a kormányzat elhatározta. hogy megváltoztatja az ösztöndíjrendszert, többirányú feladatot kellett megoldania egyszerre. Meg kellett oldaná, hogy olyan összeghez jusson a hallgató tanulmányi ideje alatt, amivel már gazdálkodni tud, ami alkalmas arra, hogy minimális szülői támogatással fenntarthassa magát (A Központi Statisztikai Hivatal és egyes szociológiai vizsgálatok szerint egy-egy hallgató évi negyvenezer forintba kerül szüleinek, azaz: a diploma körülbelül kétszázezer forintba kerül a családnak.) Ügy kellett kialakítani az állami támogatás rendszerét, hogy viszonylag tág lehetőséget biztosítson a hallgatóknak a különböző szociális juttatások közötti választásra: igénybe veszi-e a kollégiumot, ha igen. az intézmény esetleg több kollégiuma közül melyitámogatás összege viszont már az első félévben is folyósítandó. Az új rendszerben is döntő szempont a hallgatót eltartó csalód szociális helyzete, a családban az egy főre jutó jövedelem. Ez a jelenlegi számítások szerint egy helyben, az intézmény székhelyén lakó hallgató családjánál átlagosan 3600, a vidékieknél 4300 forint. E két szám úgynevezett számított minimum, ami lényegében azt jelenti, hogy a hallgató annyi szociális ösztöndíjban részesíthető, hogy ez az összeg juthasson egy főre az illető családjában. Ez a rendszer így már elég tág differenciálási lehetőséget' kínál. s nagyobb anyagi segíthet, az olcsóbbat vagy a drá- séget jelent a családoknak is. gábbat? Kell-e a diáknak a menzajegy, vagy a kapott pénzből maga kívánja megoldani étkezését? Ilyen szempontok messzemenő figyelembevételével alakult ki az új ösztöndíj- rendszer, amit 1982-ben vezettek be. Két évvel ezelőtt a magyar egyetemeken és főiskolákon 63 ezer hallgató tanult, akik közül valamennyivel több mint 59 ezer volt részesíthető az új rendszerű, új nevű, úgynevezett általános ösztöndíjban. Az új rendszerű ösztöndíjat az 1982—83- as tanév első félévében huszonötezer hallgató élvezhette, de mert az első éves hallgatók az első félévben nem kapnak általános ösztöndíjat, számuk öt hónap után hozzávetőleg hétezerrel megemelkedett. Átlagosan harminchét- ezer azoknak a hallgatóknak a száma évente, akik szociális támogatást kapnak az egye- temtől-főiskolától. A szociális Természetesen megmaradt a hallgatóik tanulmányi ösztöndíja is. A két ösztöndíjfajta együttesen képezi az általános ösztöndíjat, ami egy jól tanuló, családon belül átlagos anyagi viszonyok közöitt ólő hallgató esetében elérheti a 2900 forintot. Ebiből az összegből a hallgató maga fizeti a kollégiumi díjat — esetleg az albérletét, amihez az ösztöndíjon kívül külön kiegészítést kaphat — és az étkeztetését, s egyben választási tehetősége is van: igénybe veszi-e ezeket, vagy pénzt kíván, aimiiből jó belátása szerint gazdálkodik. Kétségtelen, hogy vannak ennek az új ösztöndíjrendszernek is hiányosságai, de az eddig eltelt két tanév azt bizonyította, hogy jobb és demokratikusabb a réginél, jobban figyelembe veszi a család anyagi tehetőségeit és a hallgató egyéni teljesítményét, érdekeit. Hegyes Zoltán Vonzó programok sok résztvevő Visszaaillan!ás a bányász kulturális és sporthetek so Olvasgatom a jelentéseket, és megpróbálom összevetni, saját tapasztalataimmal, a hozzám eljutott közönségvé- leméninyal. A jelentések — a salgótarjáni és a bétonyte^e- nyei Bányász Művelődési Házban készültek — nem kozmetikáznak, ami igencsak nagy szó. Emlékszem ugyanis arra az időre, amikor az őszinteség, a tettekkel vagy nem tettekkel való nyílt szembenézés hiánycikknek számított a bányász kulturális és sporthetek értékelésében. Szerencsére ez az idő végleg a múlté; olyan emberek irányítják, szervezik a Nógrádi Szénbányák közművelődését, akik szeretik, tudják a dolgukat, önmaguk becsüléséért, a köz érdekében produkálni akarnak. Hogyan zajlott le a bányásznapkor kezdődött, kéthónapos rendezvénysorozat? Mennyiben kötődött a sokéves hagyományokhoz; milyen új vonásokat mutatott fél? Már a kezdés figyelemre méltó: társadalmimunka-segítségigel elkészült a báitony- terenyei Bányász Művelődési Ház felújításának első üteme, s kétéves szünet után újra van mozija, nagytermi rendezvények tartására alkalmas tere a bányavárosnak. A ház — lapunkban külön bemutattuk — impozáns, csalogatja a látogatóikat, még olyanokat is magához vonz, akik korábban elkerülték az intézményt. A bátonyterenyei rendezvények közönségsikerét ez a puszta Nemes Lampérth István: Tabáni részlet tény is motiválja, önmagában azonban kevés lenne. A felújítás csak lehetőség, keret, amelyet a közművelődés munkásainak kell igényes formákkal, változatos, gazdag tartalommal kitölteni. Ez megfelelően sikerült, nem csak Bátoinyterenyén, hanem Salgótarjánban is. Az előbbi település 19 rendezvényére csaknem nyolcezren voltaik kíváncsiak, az utóbbi 27 programját közel hétezren látogatták. A résztvevők, ahol erre lehetőség nyílott, kérdésekkel, véleményformálással járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. Ezért maradnak emlékezetesek például a Moldova Györggyel szervezett íróolvasó találkozók, a köoyv- ainlkétolk, a dr. örley Judit kandidátus és a dr. Szabó Sándor nőgyógyász főorvos tartotta ismeretterjesztő előadások. A tapasztalatok szerint naigy igény mutatkozik az ilyen véleménycseréikre. S ezeknek a hasznúik is nagyobb, mivel nem kárhoztatják a résztvevőket passzivitásra. sőt szándékosain belkapcsolják őket a rendezvény folyamatéba. A bányász kulturális hetek programsorozata jó ideje a széles körű demokratizmus alapján valósul meg. Az üzemi toőlletotíválk kívánságát már a tervezéskor tekintetbe veszik. A munkahelyi szak- szervezeti bizottságok aktivistái, a KISZ-szervezeték képviselői, különböző poszton álló gazdasági vezetők közvetítenek a közösségek és a program végső formába öntői, a kiultúnhéizalk és a vállalati szakszervezeti bizottság munkatársai között. Ez a módszer képes minimálisra szorítani a szubjektivizmust, érvényre juttatja a többség akaratát. A rendezvénysorozat felnőttkorba lépését, jelzi, hogy az említett munkakapcsolatot sikerült folyamatossá tenni, azaz a tervezésit követően a lebonyolítás idejére is megmaradt. Az aktivisták, a vezetők igyekeztek minden szó- és írásbeli lehetőséget megragadni a rendezvények környezetükben való propagálására, népszerűsítésére. Ennek köszönhetően érdektelenség miatt egyetlen program sem maradt él. Az üzemek vezetői ezúttal élen jártak a személyes példával is. Más szóval: nem egyszerűen csak Igyekezték meggyőzni a dolgozóikat a részvétel értelméről, hanem maguk is ott menyeken, s e. növelte a rangjuk vező közhangulatot tt. Nem új keletű a re na,, nyék számának csökkentése, súlypontozása sem, de legszembetűnőbben az idén mutatkozott meg. Nem egészen félsaáz művelődési programot bonyolították le a kultúr - házaklban és az üzemekben, s ezék mindegyike valamilyen szempontból figyelemre méltó volt. Korábban észrevehettük az elaprózódást, a jelentéktelen dolgok felnagyításának igyekezetét. Most tudatosain elkerülték ezeket a hibákat. Javítottak az intézményi és a munkahelyi rendezvények arányán. Ez különösen a bátonyterenyei művelődési ház munkájában vollt megfigyelhető. A felújítás miatt ugyanis az előző években szükség szerint több üzemi rendezvényt kellett a háznak szerveznie, mint az idén. Persze az arányok megváltoztatásában az objektív helyzeten túlmenően az a felismerés is szerepet játszott, hogy megfelelő körülményék híján értelmetlenség a munkahelyi programokat erőltetni. bizo-J nyos rendezvénytípusok csata az intézményben igazán hatékonyak. Bátonyterenyén jóleső taJ pasztalaf: a bányai dolgozó- kon kívül a lakóterület munkásai, alkalmazottai is ma-' gukénak érzik a házat, részt vesznek rendezvényein. Nemcsak az úgymond semleges programokon — például ope^ rettesten —, hanem a kifejed zetten bányásztémájú renJ dezvényeken is. Ennék az lehet a magyarázata, hogy Nagybátonyban szinte nincs család, amelyiknek valamilyen kötődése — akár távolabbi rokonon keresztül — ne lenne a bányászathoz. E tényre itt tudatosan építenek. A bányász kulturális és sporthetek idei sorozata a» utóbbi évek legnagyobb sikerét hozta. A kűltúrházak és az üzemek folyamatos, jó. együttműködése-, a személyes példamutatás, a körültekintő tervezés és a vopzó programok, a világos koncepció megérlelték az áhított gyümölcsöt. Nőtt azoknak a tábora, akik felismerték: kiegyensúlyozott élet nincs műveltség. tudás, szórakozás nélkül, de nincs a munkában való eredményes helytállás sem. (ok) Világaink Erzsébetekkel az éterben "...Ilyen, régiesen ■— „éter, az éter hullámai”. Pedig ki beszél ma már éterről? A minap az amerikai haditechnika egy nagy magasságban suhanó vadászgép fedélzetéről indítva valamiféle szuperrakéta megcélzott egy csillagot (és alighanem lelőtte). Az éter hullámai? Hol vagyunk már ettől!? És íme, mennyien hiszünk-bízünk a regies hanghullámokban; mennyien szeretjük ebben az elvideoisíitoitt viliágban a rádiót, ezt a Bródy Sándor, utcai ..nagyüzemet”, amelynek stúdiófolyosóján íarjámi földiekkel Liptay Katalin szerkesztő-műsorvezetővel együtt bal-' lagök a legközelebbi Társalgó (másfél óra irodalomkedvelőknek) felvételének helyszínére, a vaiaihányadük stúdióba Varsányi Anikó rendező fennhatósága alá. „Odakint” a Pagoda, a rádió társalgóféléje tele ide diszponált (behívott-felkért) színészekkel, hamarjában csak Benkő Gyulát említem meg, őt is csak azért, mert féüiig- meddlg maga is .földiink, hiszen innen nősült, erről a tájról és fia is itt született. Hogy megélhetne itt egy mai „in- timpisba” ezzel a állandó rovattal, (hogy miilyen lapban, azt persze nem tudom) ,,A Pagodából jelenítem”! Hány gyors interjút, hány jó portrét, kis színest lehetne innen leadni... De hát ez csak, amolyan elsődleges szakmai ideg- rángás a résziemről; ezzel az ötlettel. - - - - -----------A közkedvelt Társalgót tudtommal három stáb csinálja heti váltásban (egyszer persze jó lenne egy Társalgót csinál! ni a műsor történetéről a Társalgó készítőivel) ez a mostani stáb, amely megtisztelt meghívásával, Erzsébet-nnpra készíti műsorát, amelyet november húszadikán, kedden hallhatunk a Kossuth-adón reggel nyolc után húsz perccel és amelyet természetesen megismételnék a rákövetkező vasárnap este kilenckor a Petőfin. Jómagam Madáchné Fráter Erzsébet szószólójaként közlekedelk itt nem kis elfogultsággal, hiszen ismerve a huszadiki műsor szerkezetét; szó lesz benne a spanyol Armadát verő angliai Erzsébetről, róla Ungvári Tamás beszél majd; a magyar történelem egyik kiemelkedő nőalakjáról, Árpád-házi Szent Erzsébetről Pándy Lajos tízpercében. és az egyetlen Habsburgról, akiit a magyarok úgy szerettek, miiként ha maga is magyar lett volna — Erzsébet királynéról, akiről nem kisebb tanári tekintély mint Nemeskürty István szól majd az éter hullámain keresztül. És hát persze minden egykor volt és emlékezeten léteuűt ydikanúfó minden mai Erzsébetről-Erzsébetnek is szál ez a kicsit talán rendhagyó Társalgó. Liptay Katalin nagyon érzékeny stiimnlá- torként fogadja a közreműködőket, vendégeket, színészeket és hozza össze a műsor részelt — a beszélgetéseket, az irodaimii idézeteket; most áll össze hanggá mindaz, amit szerkesztőként kiválasztott, elgondolt. Sinkó László nehéz középkori szöveget gyakorol ,,élő mikrofon” mellett, egyelőre az asztalnál ismételgetve egy- egy sort, szó szerint „belemozgatva” arc izmait a veretes sorokba. aztán állványt kérnek a rendezőtől, beállnak ketten Pándyval Árpád-házi Erzsébetre emlékezni. Pándy .édesanyjáról, nagyanyjáról — Erzsébetek voltak — beszél, a szétnyílható kassai Erzsébet- Olitárképről szívmeleg hangon, Sinkó egy nehezen mondható vers végén úgy teszi az állva nyszerű asztalkára a szöveget, mintha aranytallért pendítene valamilyen pultra. Játékos ez a mozdulat, itt magának a játéknak szól, hiszen nines „igazi” közönség, érzi a színész, hogy valamit jól csinált meg, mesterien, valami nehezeit oldató meg, 'palán ezért is szeretik a színészeké rádiót,. itt gyakran kell b lattolni” — rögtönözni, szinte, hiszen többnyire a műsorkészítés mechanizmusa., ideje nem enged meg mást, mint hogy itt kapják kézhez a szöveget, s marad rá csekélyke fél meg negyedórájuk, hogy saját magukhoz képest, ismert kigyakorolt, (de rossz szó ez. ide!) művészi színvonalukhoz emelve, vagy azt néha talán túl is szárnyalva, oldjanak meg hanggal-lélekkel-rutinnal nehéz feladatokat. Kicsit olyan ez így, mint a rulett. A színész nem mipdig tudja —’mire jön be, Shakespeare-t, Krú- dyt, Schillert, Nagy Lászlót vaigy Petőfit kell-e mondania. Érdekes, ahogy az üvegfal mögött ü'lő rendezőtől, technikusoktól, szerkesztőtől elfordulva a stúdió falainak játszanak szöveggel a kézben. Nyilván szükség van erre a félfordulatra, lehet valamilyen művészetpszichológiai alapja anmalk,. hogy talán az őket ellenőrző-irányító és hangjukat rögzítő társaikat (és persze az egész rádiósappa- rátust) önmaguk működő-ellenőrző részének tekintik. A közönség valahol az éterben ül. Mindez a lélekbirkózás, nekifeszülés és megjelenítés valahova majd az éterbe száll. Mégis, micsoda munka ez. micsoda erőkifejtés, micsoda hit, hogy semmi nem történik, itt hiába! Ronyecz Mária úgy mondja monológját, hogy leikönyököl az asztal-állvány sarkára kezében a könyvvel, előtte a mikrofon, jobb keze, ujjal a levegőt formázzák, a színész arcán minden izom mozdul, az egész ember egyetlen szöveggel, szereppel átvüianyzott hangsor-hangerő-feszültség, „hogy el tudná játszani színpadon is!” mondjuk kint az üvegfalon túl, de 6 ezt nem hallja, amikor végez, lecsapja a könyvet és jön felénk kicsit széttárt karókkal, várakozó, még feszes arccal „milyen volt gyerekek?”. Itt a taps az, ha nem kell ismételni, ha nincs végszavazás a végtelenségig, ha egyszerre „lemegy” az egész, ha Varsányi Anikó felemelt jobb kezével, két ujjaival 0 formát mutatja kivagy befelé? intve „mondja” O. K. — mehetünk tovább. Angliai Erzsébet a fél világgal és önmagával, marcona férfiakkal körülvéve küzdött a trónon, példát mutatva talán elsősorban abban, hogy miként lehet hősies egy cseppet sem nőies nő, csupán csak azáltal is; soha nem vallja be hősietlemséget, ragaszkodik ehhez a nem hősies, inkább praktikákkal átszőtt jellemhez és eppen ezzel győz mindenkor és mindenféle . ellenfelei fölött. A bajor származású Erzsébet királyné szó ' szerint kihívta maga ellen a sorsot, mígnem egy anarchista végzett vele, de a magyarok szeretet ében összecsapott anyósával a nagyhatalmú Zsófiával is, a magyarul verselt — róla Nemeskürty István beszél felolvasva hidak, utak, ligetek nevében mindmáig a magyarok jó emlékezetében megőrzött királyné néhány csípős epigrammáját is. Árpád-házi Erzsébet áldozatos élete maga a legenda és tragédia, Fráter Erzsébet pedig az asszony tragédiája —, ahogy ezt találóan L. Kiss Ibolya könyvének címében kifejezte. A „mi” Erzsinket, Madách rettenetes sorsú és alighanem rettenetesen elárult, „elpalá- gyiasított” (Palágy Menyhért kezdte talán a ferdítéseket vele kapcsolatban) feleségét há- romhónapos Máté nevű fiait egy „stúdiónyi időre” elhagyó és ezúttal hosszú idő után előszór szereplő színésznő kismama — Udvaros Dorottya jeleníti meg. Találkozhatunk valáhánya« az éter hullámain.. T. Pataki László NOGRAD » 1964. november \l.f szombat 7 )
