Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
Mitől ég? , Szalmoszőmodás Évente, hozzávetőlegesen, ISO ezer tonna szalma keletkezik a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben. Ebből mintegy 30 ezer tonnát tesz ki a takarmányszalma, a többi elomszalma, amelynek körülbelül 20 százalékára tartanak igényt a háztáji állattartók, míg a többi nagyrészt a gazdaságok állattartó telepein kerül felhasználásra. A jóindulatú becslések szerint egy- egy évben 20—30 ezer tonna az a szalmamennyiség amely semmilyen formában nem hasznosul..i NEM EGETVERÖ ÉRTÉK Ez — első hallásra — viszonylag soknak tűnik, főleg, ha még azt is hozzátesszük, olyan becslés is van, amely szerint ennél jóval nagyobb az a mennyiség. Ez a MÉM- irányelv alapján ajánlott elszámoló! áron számolva — tonnánként 300 forint — nem ólyan egetverő összeg, de azért ez a néhány millió is megér annyit, hogy kissé körüljárjuk a szalmakérdést. Néhány évvel ezelőtt még 1:2 volt a gabonatermesztésben a szem és szalma mennyiségének aránya, ez az intenzívebben termő fajták jóvoltából lecsökkent az, 1:1 arány alá, azaz relatíve kevesebb szalmát kell betakarítani ma- mmság a gazdaságoknak, mint korábban. Az sem mellékes, hogy jelentősen javult a gépesítettség a szalmalehúzásban és bálázásban. Jelenleg több mint hatvan szalmabálázó — koztuk jó néhány nagy teljesítményű Hesston és mát típusú körbálázó is üzemel, ami azonban még mindig kevés. De nemcsak ez a gond ezzel a fölös mennyiségű melléktermékkel. A számítások szerint egyhektárnyi szalma tábla szélére történő lehúzása mintegy 800 forintot tesz ki és legalább kétszer ennyit a szállítás és a bálázás költsége. Ez már tetemes összeg, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nagyrészben olyan terméket állítanak elő ezzel az üzemek, aminek a jelenlegi helyzetben csak egy részére van szükség. .. Magyarán szólva, a megtermett szalma egy bizonyos hányada nem értékesíthető, mert nem kell senkinek. EGYIK SEM AZ IGAZI A megyében használt úgynevezett szalmadúsító berendezések — három van ilyen — sem mindegyike üzemel. A legfrissebb információk szerint mindössze egy termelő- szövetkezetben készítenek ilyen berendezéssel szénaértékű takarmányt a szalmából. Igaz, saját szükségletükön kívül két másik gazdaságot is ellátnak takarmánnyal, de üzemeltetése ennek sem problémamentes. Kézenfekvő értékesítési lehetőség volna a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek szalmájuk papíripari hasznosítása. Ez ment is az elmúlt években egy ideig, a folyamatosan dráguló szállítás azonban ennek is álljt parancsolt. A panírgyárak messze — Dunaújváros, Lábatlan, Szolnok — esnek a nógrádi szállítóktól, így igényüket elsősorban a környékből biztosítják. A hasznosításnak ez a lehetősége tehát megszűntnek tekinthető. A szalma energiaforrásként történő hasznosítására történtek kísérletek már korábban is. Különféle hulladékégető kazánok készültek és készülnek most is — legutóbb éppen Bábolnán lehetett látni ilyet —, de ez újfent egy sor technológiai gondot vet fel, amelyek távolról sem könnyen megoldhatók, nem beszélve arról, hogy ezek sem tartozi nak az olcsó „mulatságok” közé. A költségek mellett az idő a másik fontos tényező, amelji a szalma utolsó szálig történő betakarítása ellen szól. A szakemberek véleménye szerint a szalma betakarítása négyezer annyi Időt vesz igénybe, mint a gabonáé. Az idő pedig — mint tudjuk — pénz. Igaz, külföldön vannak olyan kombájnok, amelyek a szalmát felszecskázva, az aratással egyidőben a földre szórják és azt beszántják a talajművelő gépek, de ez még mindig nem az igazi hasznosítási lehetőség. SZALMALANG Ilyen gépek — és az egyéb előbb említett okok miatt — marad a felesleges szalma esetében a gyufa. Többnyire növényegészségügyi okokra való hivatkozással. Ez az, amit egyetlen nagyüzem sem ismer be hivatalosan, így jóformán még felbecsülni is lehetetlen, hogy mennyi szalmát égetnek el a megyében a szántóföldeken. Hivatalos adatok vannak ugyan, s eszerint az idén eddig 120 hektárnyi szalma és négy kazal égett le tizenkét tűzeset alkalmával, de ennél — feltehetően — több tüzet rejtettek el jótékonyan a domboldalak az „illetéktelen” szemek elől. — Ebben — rendelet ide, rendelet oda — nem is várható változás, amíg nem kínálkozik olcsóbb technológia a szalma hasznosítására. A mezőgazdaság szívesen adná szalmáját — neki ez pénzt jelentene, ha az ipar igényelné — csak azok a költségek jönnének be, amennyibe a betakarítás, a bálázás, a szállítás kerülne. Jelenleg azonban ez az ösztönzés hiányzik, így a feleslegek sorsa megpecsételődik. ,. Ügy tűnik, valamilyen kiút mégis kínálkozik. Anyag- és energiaínséges világunkban, mintha az építőipar mozgolódna egy kicsit szalmaügyben. Ez persze igen alapos és körültekintő előkészítést igényel, mindenesetre örömteli, hogy bizonyos kezdeményezések már tapasztalhatók, megyénkben, « remélhetőleg a folytatás »am marad al. Aaas nana laaa t*aImaláng. 1; Ztlahy Tamás Csomagolás — külföldi rendelésre is Az év eddig eltelt részében csaknem 40 milliárd forint értékű exportra szánt árut csomagoltak be a VOLÁN- PACK Vállalat dolgozói — jelentősen hozzájárulva az exportszállítások eredményességéhez. A vállalatnak mintegy 60 állandó partnere van, melyek megbízásából főként szerszámgépeket, elektronikus berendezéseket, gyógyszereket, vegyiárukat, buszokat, s azok tartalék alkatrészeit, valamint kórházi berendezéseket csomagolnak be. A világ számos országába, így például a Szovjetunióba, az Egyesült Államokba, az NSZK-ba, Nigériába és Líbiába jutnak el a VOLÁNPACK által „utazóképessé tett” magyar árucikkek. A vállalat törekszik a jó minőségű munkára, ám nehezíti helyzetét, hogy időnként fennakadások vannak a csomagolóeszköz-ellátásban : előfordul, hogy nincs megfelelő faanyag a ládaépítéshez, vagy egyenetlen vastagságú a fólia, ami az összehegesztésben okoz gondokat. A szandai Lenin Termelőszövetkezetben harmadik éve működik a faüzem. Naponta 14 köbméter rönköt dolgoznak fel. melyből 5—6 köbméter készterméket nyernek. Elsősorban akác alapanyagot használnak fel, ezenkívül fenyő-, cser-, tölgy-, nyárfa-, bükk- és hársfafeldolgozás is folyik. Képünkön: finn gyártmányú gépen akácfa padló vágás látható. — Fotó: Gyurkó — Á férfi virágot szedett. Ahogy a szóink tövét kereste, nagy keze el- ehnerült a zöldben. Válogatott. — Gyere, bekenem n hátad! Nem válaszolt. Melegen sütőit a náp, és — maga sem tudta, miért — az asszony felszólítása idegessé tette. — Jössz? Lement a partra. Az asz- s■>( ny behunyt szemmel feküdt. mintha aludt. volna. Kléállt, hogy árnyéka ráve- tedjón. — Na! — mondta az asz- szony —. elveszed a napot. A virágot nem vette észre. — Ezt neked hoztam — mutatta a csokrot a férfi. Az asszony felült, elvette a csokrot, rámosolygott a férfira, aztán azt mondta: — Hasalj már ide. Egészen leégsz. A férfi hagyta, hogy bekenjék a hátát olajjal. Aztán felkönyökölt. — Valami bajod van? — kérdezte. — Nekem? A férfi úgy nézett körül, mintha keresne valakit. — igen — morudta éllel —, tőled kérdeztem. Az asszony nylonba csomagolta a napolajat. — Mi bajom lehetne? — mondta, és sóhajtott. — Az istenit! Te akartál kirándulni, nem?. Reffen beszélnek A SALGÓTARJÁNI ÖBLÖSÜVEGGYÁR legnagyobb üzemrészében, a feldolgozóban 535 ember dolgozik. A gyorsan, sokszor kiszámíthatatlanul változó piaci igények, a belföldi kívánságok rap- szodikus és hullámzó volta, nap-nap után próbára teszi az üzem vezetőit, dolgozóit, az érdekvédelmi feladatokat éllátó szakszervezeti tisztség- viselőket. Naponta kell bizonyítani helytállásból, rátermettségből, életrevalóságból, leleményességből. Ilyen helyzetben, illetve a sokasodó gondok megoldásában Igen fontos dolog, hogy az üzem vezetője és a szervezett dolgozók első számú képviselője milyen egyetértésben dolgozik. — Két és fél éve, hogy ellátom a szakszervezeti fc- bizalmisággal járó tennivalókat. Jó fél évbe telt, amíg kitapogattam, hogy partnerem, Varga Antal miként viszonyul hozzám, mit várhatok el tőle, elfogad-e parf- nernak — mondja bevezetésképpen a szőke hajú, megnyerő külsejű, kedves, közvetlen Gáspár Istvánné, a feldolgozó üzem főbizalmija, aki 25 bizalminak és két helyettesének segítségével képviseli, hozza közös nevezőre a vállalat és a dolgozók érdekeit. — Nagyon rossz volt a belépőm — folytatja az emlékezést, — mert az első témám a legrázóssabbak köze larlozott, — a bérfejlesztés megvitatása volt. Először gondolkodtam, merjem-e vagy ne mondjam el a véleményemet. Vajon milyen választ kapok rá? Visszapillantva az akkori időre, annyit mondhatok: kellemesen csalódtam. Ha kell vitatkozunk, ha pedig szükséges, akkor megerősít, támogat intézkedéseimben. Jónak tartom még azt a gyakorlatát is, mely szerint amit nem tudunk közösen, helyben megoldani, abban a témában együtt keressük fel az illetékeseket. — Ebben az esztendőben az átcsoportosítás jelentett es jelenti a legnagyobb közös gondünkat — veszi vissza a szót a főbizalmi, aki 19 éve dolgozik a gyárban, csiszolóként kezdte s jelenleg is ebben a beosztásban dolgozik. — Korábban hónapokra előre tudtuk a feladatokat. Ma viszont sokszor egy-két hétre előre tudjuk a programot. Ezért a változó igényeknek megfelelően gyorsan, az egyik üzemből a másikba kell átcsoportosítani a dolgozókat. Kezdetben nem ment kőny- nyen. Részben a megszokás, a más munkakörtől való idegenkedés, részben az az aggály, hogy nem lesz-e kevesebb a bérünk, igen- megnehezítette helyzetünket. Mivel mára már tisztázódtak az átcsoportosítással járó kérdések, előnyösen megváltozott a helyzet. Azt viszont most sem állítom, hogy kimondottan örülnek a mozgatásnak, még akkor sem, ha változnak a csoportok. Inkább tudomásul veszik, illetve beletörődnek... — Kényszerhelyzet ez, amelyet a közösség érdeke követel meg. Az átcsoportosítás lehet hosszabb vagy rövidebb idejű. Arról viszont szó sem lehet, hogy valaki haragból vagy bosszúból kerüljön más munkahelyre — emeli fel tiltakozó szavát Varga Antal üzemvezető, akit egymás közt Sikerült megegyeznünk. Azóta már tudom, hogy a különböző jellegű, tartalmú gondokat milyen fokon tolmácsoljam, miként terjesszem eiő. Vége van már az egymást megismerni és megszokni ta- pogatódzó időszaknak. Igen, minden kérdésemre választ kapok. Bármilyen témával jövök hozzá, nem azzal kezdi, hogy nem. Inkább azt mondja: — Nézzük meg a másik oldallát... — Nem volt nekem semmiféle gondom az előző szakszervezeti főbizalmival. Mivel más beosztásba- került, felvetődött. ki legyen az utódja. Így került szóba Irénke neve. Bevallom nem ismertem, de vele szemben semmilyen kifogásom nem volt. Az előző partnerem többirányú elfoglaltságából adódóan, a vitatott kérdéseknél hamar jóváhagyta elképzelésemet. Irénke viszont a legkisebb dolgoknak is aprólékosan utána jár. En ezt jónak tartom! csak Pubin&k hívnak. — Volt olyan időszak, amikor naponta 30—40 embert irányítottunk át a finomcsiszolóból a feldolgozóba. Egyik szakember munkatársam megkérdezte tőlem: te nem tartod ezt megalázónak? Nemmel válaszoltam, és most is ez a véleményem. Hogy • megoldásra váeó gondokért nem nsLadraflr a szomszédba, ast as alábbiak Is bizonyítják. — A korongos es iszol óben nem akartak megmaradni a dolgozók. Nehéz és fárasztó az ottani munka, s bizony ez nem julott eléggé kifejezésre a keresetben. E gond fokozatos megoldásához közösen kezdtünk hozzá. Ügy érzem, mára eljutottunk oda, ahová annakidején terveztük. Lehet itt is keresni — állítja Gáspár Istvánná. Érdekességként került szóba az a vitatott kérdés, 'mely szerint jár-e vagy sem szabadság azoknak a festőknek, akik iskolába járnak? — Jöttek hozzám az asszonyok és mondták: nekünk jár tanulmányi szabadság. Utána néztem, igazuk volt. Ugyanilyen közös megegyezéssel zárult azoknak a gyermekes édesanyáknak a kérése, akik csemetéjüket nem tudták a kora reggeli óráikban az óvodákban elhelyezni, ők nem hatkor, hanem későbbre; hétre, vagy nyolcra jöttek dolgozni. — Van nekünk gólyaüzemünk is, sőt saját erőiből megoldottuk a festőben dolgozók rehabilitációját. Amit pedig előbb mondott Irénke, annyival kívánom kiegészíteni, hogy amennyiben lesz rá igény, akkor újra bevezetjük — vélekedik az üzemvezető, akiről az járja, hogy él-hal a gyárért. — Jó partnerem Varga Antal — kér ismét szót Gáspár Istvánné. — Megérti az emberek gondjait, segítőkész, ugyanakkor határozott, nem tűri el a hanyagságot. Mindenkivel szemben közvetlen, barátságos, nagyra becsüli az őszinteséget, ha viszont valaki átvágja, azt nem viseli el. — Nálam egyedül a végzett munka mennyisége és minősége a döntő. Nem is tudok, de nem is alkarok mostani felfogásomon és gyakorlatomon változtatni — állítja határozottan az üzemvezető, aki több mint két évtizede dolgozik vezető beosztásban. Végigjárva az úgynevezett szamárlétrát jutott el mai beosztásába, amelyet immár nyolc éve tölt be, növelve ősz hajszálainak számát. — Ha nincs igazam, akkor sem tudnám egy kedves mosollyal befolyásolni. Arra viszont ügyellek, hogy amikor sok a tennivaló, én csak halaszthatatlan ügyiben keresem fel. Egyébként mindig tudom, hol szorít a cipő, milyen gondjaink vannak, mert részt veszek a hetenkénti művezetői értekezleten. Ha van hő ven megrendelésünk, akkor az üzemben is jó a hangulat Ugyanez vonatkozik a mi tár- mMwRÉB is. Sajnos as utóbbi időben egyre nehezebb a helyzetünk, ksrveetoednek a megrendelések — mondja Gáspár Istvánná, aki 1969- ben vett át egy szakszervezett csoportot, majd gyesre ment, 1977-ben újra bizalmi lett, majd megválasztották főbizalminak. Közben elvégezte a hathónapos pártiskolát, jelenleg az esti egyetem utolsó éves hallgatója. HA AZT MONDOM, jól ogv- másra találtak a közösség szolgálatában, akkor azt hiszem közel áLlok az igazsághoz. Voncsz Károly —■ Tvdod, milyen nap volt tegnap? — ... Várj csak... — A házassági évfordulónk. Az ötödik. — Ne haragudj. — Miért haragudnék? — Az asszony kipakolt a táskájából Elővette a vajat, kenyeret szelt, felbontott egy konzervet. — Együnk. Ettek. üczél Gábor: Nyári vasárnap Szemben, vagy száz méterre tőlük, a kis szigeten srácok fejeltek. A férfi szívesen vézte volna őket, de nem akarta megbántani a feleségét, Erezte, hogy most beszélgetni kellene, de nem tudott mit mondani. — Légyszíves, a sót. — Tessék. Mire gondolsz? — Mi? Semmire. Ettek tovább. — Szalonnát nem hoztál? — Ilyen melegben? — Tudod, hogy az én melómhoz kell a kalória. Hallgattak. A srácok, odaát nagy fröcs- köléssel belerohanlak a vízbe. A férfi becsattintotta a* bicskáját és lesöpörte széles tnelléröl a morzsákat. — A múlt vasárnap nem voltál ilyen szótlan — mondta az asszony. — Ügy látszik, a brigádod jobb társaság, mint én. — Gyere — mondta rövid hallgatás után a férfi —, átúszunk a szigetre. — Es ki vigyáz a cuccra? Az órád is itt van a táskában. .4 férfi legyintett egyet, fel- tápászkodott, majd lassú léptekkel a vízbe gázolt. Ahogy mélybe ért, elhagyta magát, a víz átcsapott a feje fölött. Az asszony utána kiabált va. lamit, de nem hallotta. Vitette magát az árral, élvezte a sodrást. Később, amikor a parton visszafelé baktatott, kátrányba lépett és káromkodott. Szemben a srácok iszappal kentek be egymást. A férfi leült, egy köre. nézte a fiúkat, aztán kipróbálta, hogy ezen a parton milyen mélyre süpped a lába. Kör bepillantott, a felesége nem látta őt NOGRAD - 1984. a bozóttól, más meg nem volt a közelben. Hirtelen lehajolt, belemarkolt az iszapba és magára kente. Aztán még. Bekente a mellét, a lábát, a karját, még a fürdő- nadrágját is. Vastagon. Iszapot kent az arcára és besa- iczta a haját. Megkerülte a bozótot, felment a dombra, hogy hátulról lepje meg az asszonyt. Az asszony ugyanolyan mozdulatlanul feküdt, mint egész délelőtt. Behunyt szemmel, mintha aludt volna1. A férfi mögélopózolt, hogy megijessze. Hirtelen megállt. Az asz- szony sírt. Hangtalanul, de sírt. A férfi részvétet érzett, és magát okolta a könnyekért. Leült a felesége melléj nyugtatóan súgta: — Kedvesem... Az asszony felült, nem lepődött meg, de a szeme vil- lámlott. — Te teljesen megörültél! Nézd, milyen lelt a takaró! férfi felugrott és belerohant a vízbe. Úszott, teljes erőből úszott, éiezle, ahogy az iszap lemál- lik a testéről, úszott cél nélkül, de ösztönösen a kis sziget felé, szinte belefúrta magát a hullámokba... 6., szombat 3
