Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-10 / 238. szám
Magyar—szovjet Ikarusokérf Ladák A magyar—szovjet autóipari együttműködésben immár évek óta megismétlődő ünnepélyes esemény, hogy az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár ideje alatt aláírják az autóipari termékek árucsereforgalmának a következő évre szóló szállítási szerződéseit. Az idén is az őszi BNV alkalmából került erre sor a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat Váci utcai székhazában. Miután az Avtoexport külkereskedelmi egyesülés nevében Eduard Boriszovics Lo- patko vezérigazgató-helyettes, a MOGÜRT részéről pedig Tóth László Pál vezér- igazgató aláírta az összesen 826,5 millió rubelről szóló megállapodást, természetesen elhangzottak az ilyen alkalmakkor szokásos üdvözlő beszédek is. Ezekből egyértelműen kitűnt: az autóipar Magyarország és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak kiemelkedően fontos területe. Jól mutatja ezt, hogy a hazánkban közlekedő szovjet gyártmányú gépkocsik száma közeledik a félmillióhoz, s a Szovjetunió különböző köztársaságaiban pedig már csaknem 90 ezer Ikarus autóbuszt használnak. Csupán az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaságban az Ikarusok alkotják a teljes autóbuszpark 25 százalékát, az Inturist utazási iroda autóbuszainak fele Ikarus márkájú, a Szovtranszavto személyszállítási vállalat pedig mind belföldi, mind nemzetközi utasforgalmát kizárólag Ikarus autóbuszokkal bonyolítja le. Jellemző a két ország közötti kölcsönös szállítások nagy volumenére, hogy a teljes árucsere-forgalomnak mintegy 12 százalékát, a gépipari termékek forgalmának pedig csaknem egyharmadát adja az az autóipar. A két ország közötti autóipari kapcsolatok jellemzője á szakosítás és a gyártási együttműködés. Jelenleg négy nagy hosszú távú szakosítási és kooperációs egyezmény van érvényben. A legjelentősebb ezek közül a késztermékek szakosítási egyezménye, amelynek alapján a szovjet fél Ikarus autóbuszokkal elégíti ki a nagy befogadóképességű autóbuszokra vonatkozó igényeinek jelentős részét, s személygépkocsikat, tehergépMennyi! szituul!? Mit tapirt cserélte? * 180 kocsikat és különleges rendeltetésű járműveket szállít Magyarországra cserébe. Az autóipari részegységek szakosítási és kooperációs egyezménye alapján hátsó futóművek ellenében szovjet gyártmányú mellső tengelyeket kap a magyar autóipar, a sebességváltó-kooperáció keretében pedig a szállított sebességváltó-részegység ellenében komplett hidromechani- kus sebességváltók érkeznek. Mintegy másfél évtizedes múltra tekinthet vissza a VÁZ személygépkocsi-kooperáció. Ez alatt az idő alatt a magyar gyárak több mint négymillió Lada gépkocsihoz szállítottak részegységeket, autóvillamossági cikkeket, műszereket, zárakat, és az alkatrészek ellenében csaknem 180 ezer Lada érkezett Magyarországra. Az együttműködés szerves részét képezik a kölcsönös nagy mennyiségű pótalkatrészszállítások, a szolgáltatások egyre szélesebb körű kiépítése, a műszaki és a kereskedelmi szakemberek rendszeres találkozása egymással és a fogyasztókkal, a felhasználókkal. A szolgáltatások fejlesztésének jelentős állomása volt Budapesten 1983-ban a szovjet, Moszkvában pedig az idén tavasszal a magyar járműipari központ megnyitása. A járműipari központok elsősorban műszaki célokat szolgálnak — oktatás, továbbképzés, dokumentáció — de árubemutatók, kiállítások, előadások rendezésére is alkalmasak, ezzel is segítve a kapcsolatok további építését. Az aláírás után lehetőségünk nyílt további részleteket megtudni a megállapodásról. Egyebek mellett kiderült, hogy a magyar szállítások legnagyobb tétele 7300 autóbusz — ezen belül 2300 távolsági, 2500 városi és 2500 csuklós— összesen 436,1 millió rubel értékben, valamint autóbusz-pótalkatrészek 241,9 millió rubel értékben. A magyar szállítások tételei között szerepelnek még Lada-rész- egységek — VAZ-kooperáció — 30 millió rubel értékben, 1600 készlet sebességváltó-alkatrész és 100 darab Tajga lakókocsi. Magyar szempontból természetesen a legfontosabbak a szovjet személygépkocsiszállításokkal kapcsolatos adatok. Mint megtudtuk: a most aláírt szerződések alapján jövőre 26 ezer 700 személygépkocsit szállít a szovjet fél. Ezen belül 25 ezer különféle Lada típus, továbbá Moszkvics és Volga szeméygépko- csik érkeznek. Az 1985-ös szovjet szállítások másik nagy tétele a haszonjárművek: IZS típusú kis áruszállítók, több célra felhasználható UAZ kis teherautók —, zárt és nyitott, kivitelűek, mikrobusz, mentő stb. — de idesorolhatók a dízelmotoros Kamaz gépkocsik és a különleges rendeltetésű nehéz tehergépkocsik — Belaz, Kraz —. valamint a RAF mikrobuszok is. A szovjet kivitelhez tartozik még 17 ezer mellső tengely, valamint ezer fékkamra és 800 hidraulikus sebességváltó szállítása. A nyilvánosságra hozott adatok és a hazai igények ismeretében nem nehéz megállapítani, hogy ez a darabszám — legalábbis ami a Ladák importját illeti — nem elegendő. A szovjet és a magyar külkereskedőkkel beszélgetve azonban az is kiderült; hogy a Ladák más országokban is rendkívül kedveltek, igV nem könnyű a Magyarországnak szállított darabszámot növelni. Egyetlen mód kínálkozik csupán erre jelenleg: piackutatással, műszaki fejlesztéssel több korszerű alkatrészt kell szállítani a szovjet autógyáraknak. Ha a világszínvonalat megütő Lada- egységeket tudnánk kifejleszteni, várhatóan újabb kocsikat kapnánk értük cserébe. Bognár Nándor ifjak kezdeményezései a bányavállalatnál Mozgalmi erőforrások gazdasági hozam „Ma elsősorban .nem az a gondunk, hogy a gazdálkodást segítő munkánkban új jogokat szerezzünk, hanem inkább az, hogy az utóbbi években megszerzett jogokkal élni tudjunk” — mondják a Nógrádi Szénbányák KlSZ-veze- tői. A mozgalmi irányítók az üzemi ifjúsági parlamentekre készülve tekintették át, hogy a fiatalok milyen gazdasági kezdeményezésekkel, tevékenységgel javíthatják ténylegesen a vállalat helyzetét. Kölcsönös előnyök Talán formális mozzanatnak tűnik a hulladékgyűjtés. A bányavállalatnál azonban jelentős feladatnak kell tekinteni, mivel igen értékes anyagokat használ föl, igen nagymértékben. Jellemző adat, hogy csupán a gépüzemi fiatalok idén az első fél évben félmillió forint értékű hulladékot gyűjtöttek össze és értékesítettek a MÉH-nél. A kapott summából kereken százezer forint maradt a KISZ-szervezetnél, a pénzt mozgalmi munkájuk színesítésére használják föl. Fontos, ösztönző, hogy 1982-től a korábbi 10 százalék helyett 20 százalék illeti meg a szövetség helyi szervezetét a hulladékgyűjtésből származó bevételből. Mint a vállalatnál említik: kemény vitákban kellett szorgalmazniuk e módosítást, végül azonban sikerült elérniük. A fiatalok haszna a kapott összeg, a vállalat előnye, hogy nem kell külön kapacitást teremteni — túlórapótlékok fejében — az értékes anyagok összegyűjtésére, elszállítására. Megjegyzendő, hogy bizonyos anyagoknál, bizonyos munkaterületeken még nagyobb arány illeti meg a bevételből a KlSZ-éseket. A fáradt olajért kapott'pénz például teljes egészében az övék lesz; igaz, itt kevésbé jelentős összeg gyűlik össze. Nem formalitás Körültekintően, a helyi viszonyokhoz precízen igazodva vállalnak védnökséget a vállalati KISZ-esek. Lényeges munkában, a külszíni feladó építésében éltek ezzel a kötelezettségvállalással a szövetség illetékesei a legutóbbi ifjúsági parlament óta. A kritikus időszakban délutánonként félszáz embert mozgósítottak a feladatok ellátására — sikerrel. Fölmerült, hogy a kányási — most zajló — beruházás fölött is védnökséget ajánlanak fel. Azonban óvakodtak a formalitásoktól. E nagyszabású rekonstrukcióban a szövetségnek nincs akkora mozgástere, hogy átfogó végrehajtásért védnökként tevékenykedhetne. Ám részfeladatokhoz készségesen mozgósítják a fiatalokat. Van viszont mozgástere a szövetségnek a nagy értékű bányagépek hatékony kihasználása elősegítésében. E masinák felújítását egy ifjúsági brigád — a Ságvári Endre nevű kollektíva — látja el. A csapat szerződéseket köt a ./termeléssel foglalkozó bányászcsoportokkal avégett, hogy a frissen felújított gépekkel egységnyi idő alatt az előírt hatékonysággal termeljenek; a fölmerülő esetleges műszaki hibákat gyorsan elhárítsák. Már több munkasiker írható föl a listára, részben a vállalt KISZ-védnökségnek is köszönhetően. A szövetség vállalati tisztségviselői a jövőben is ügyelni kívánnak arra, hogy a védnökség néven nevezett mozgalmi munkaforma megőrizze rangját: ott vállalnak ilyesmit, ahol kimutatható a gazdasági előny. Vitákban alakították ki a megbecsülés formáit az Alkotó ifjúság, az FMKT- és az újítómozgalom föllendítésére. Ma már többféle elismerési mód létezik: fejtörést inkább az követel, hogy méltó produkciók keletkezzenek a díjazáshoz. Mint a szövetség tisztségviselői mondják: nem kell különösebben „harcolni” avégből, hogy egy-egy jó alkotást a vállalati illetékesek ismerjenek el; ők maguk örülnek legjobban a használható leleményeknek. Vannak azonban jó, de túl költséges ötletek. Ezek megvalósításának halasztása sem amiatt történik, hogy — mint fogalmaznak — a vezető „bal lábbal kelt föl”, hanem a felhasználható összegek nagysága véges. J Alkalmas emberek Látványos változások mentek végbe a legutóbbi parlament óta a munkaversenyben való részvételt illetően. Először kételyek merültek föl: kellenek-e ifjúsági brigádok. Később nagy buzgalommal alakították őket. Mára kikristályosodott a szövetség életképes véleménye: nem az ifjúsági brigádok szaporítását kell erőltetni, hanem azt, hogy a fiatalok minél nagyobb számban vegyenek részt a brigádmozgalomban, akár „íelnőtt”-brigádban is. A bánya ugyanis olyan munkahely, ahol nem csupán az ifjabbak háttérbe szorításáért emlegetik a varázsigét: „fontos a nagy tapasztalat”! Hanem van olyan munkakör, amelyet csak nyolcéves gyakorlat után láthat el az arra alkalmas bányász. Lényeges teendőjük még a fiataloknak, hogy . erősítsék a korszerű gazdasági szemléletet. Erre mind több módjuk nyílik, mivel a vállalat a szorult helyzetében egyes fontos posztokra kénytelen valóban képzett, valóban alkalmas embereket állítani. Két bányaüzemnél — Szorospatakon és Hányáson — huszonéves főkönyvelő intézi a gazdasági ügyeket, sőt a vállai lati főkönyvelő is ebbe a nemzedékbe tartozik. Az ő hatásos munkájuk és a szövetség életképes kezdeményezései kölcsönösen emelik a generáció rangját. (molnár) Húszszázalékos exportnövekedés Húsz százalékkal növeli az idén tőkésexportját élelmiszeriparunk egyik legkorszerűbb létesítménye, az évi 140 ezer tonna kukoricát feldolgozó Szabadegyházi Izocukor- és Szeszgyár, ötvenezer- hektoliter finomszeszt szállít Svájcba és Japánba, hétezerötszáz tonna kukoricacsírát pedig Görögországba. A gyárban előállított kukoricacsírát már tavaly is külföldön értékesítették, de finomszeszből — amelyből az izocukor- és szeszgyár üzembe helyezése előtt jelentős behozatalra szorult a hazai gyógyszer- és vegyipar — az idén szállítanak először nagyobb mennyiséget határainkén túlra. Mivel a nyugat-európai' országokban megnőtt a kereslet a növényi anyagokból készített szesz iránt, várható, hogy a kukoricából előállított termék a jövőben is versenyképes marad ezeken a piacokon. Folyami kotrómű kooperációban Magyar—-csehszlovák kooperációban a szlovákiai ko- marnói hajógyárban elkészült az Európában eddig gyártott egyik legnagyobb folyami kotrómű. A berendezést szovjet megrendelésre gyártották. Terveit a Prizma tervezőszövetkezet mérnökei készítették. Osztályozóegységeit az Országos Bányagépgyártó Vállalat állította elő és szállította Komarnóba, a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével. i A sikeres vízrebocsátás után a kotróhajót a Baskír Autonóm SZSZK fővárosában, Ufába viszik. Mivel a legkorszerűbb elektronikus navigációs eszközökkel és automatikus irányítóberendezésekkel látták el, a hajón csupán hattagú személyzet dolgozik majd. A 82 méter hosszú és 13 méter széles kotrómű óránként 630 köbméter kavicsot termel ki, csaknem másfélszer annyit, mint az eddig gyártott legnagyobb kotró- hajó, Csekk a brigádvezetőnél N éhány nappal ezelőtt elhangzott egy minden bizonnyal közfigyelmet keltő riport a rádió kora reggeli műsorában. Röviden arról volt szó, hogy a diósgyőri Lenin Kohászati Művek hengerdéjében a brigádvezetők néhány hónappal ezelőtt csekkfüzetet kaptak, s ennek alkalmazásával, mintegy „zsebből fizetve” ők honorálják a brigádtagok1 többletmunkáját, a minőségi munkavégzést. Úgyis mondhatnánk, kezükbe került a mozgóbér egy része. Ez első hallásra úgy hangzik, mintha az LKM-ben feltalálták volna a langyos vizet. Pedig egészen másról van szó,' formálódó bérezési rendszerünknek egy érdekes, új eleméről. Köztudott, hogy gondjaink vannak a bérrendszer átalakításával. A darabbér nem ösztönzött a minőségre — sok terméket gyártva kevesebbnek tűnik a viszonylag magas selejtszázalék is — az órabér pedig elkényelmesítette az embert, különösképpen ott, ahol a puszta jelenlétet is megfizették. Valamennyi mozgóbért természetesen nem lehet a közvetlen munkahelyi vezetők kezébe adni. Nem lehet, mert ilyen tömegű pénz kezelése-elosztása már bérgazdálkodási ismereteket követel, amiket viszont nem lehet — nem is kell! — megkövetelni egy brigádvezetőtől, egy művezetőtől. Nem kerülhet azért sem a teljes mozgóbér a legközvetlenebb munkahelyi vezetők kezébe, mert vannak olyan bérpolitikai alapelveink, amelyeket egy ilyen megoldás súlyosan sértene. Nekem mégis nagyon tetszik ez a diósgyőri kezdeményezés. Tetszik, mert a munkabér egy részét az az ember osztja el, aki naponta látja társainak munkáját, akikkel együtt sír-nevet. Az ilyen megoldás — szerintem — a legjobban, a legkönnyebb átláthatósággal emelheti meg az elvégzett munka minőségi színvonalát, eredményezhet többletmunkát. És van még egy fontos összetevője az ilyen elosztásnak. Formálhatjuk, erősíthetjük vele a munkahelyi kisközösségeket, a szocialista brigádok mozgalmát. H. í£» JA
