Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-14 / 242. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! Gazdati programmal NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XL. ÉVF., 242. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1984. OKTÓBER 14., VASÁRNAP Szabványosítási világnap Általában természetesnek vesszők, hogy a közlekedési lámpák piros jelzése mindenütt a továbbhaladás tilalmát jelzi, hogy a közlekedési jelzőtáblák itthon és . külföldi turistaútjainkon egyformán eligazítanak, hogy lakásunk telefonkészülékén a megfelelő számokat tárcsázva, automatikusan teremtünk kapcsolatot a kívánt állomással, hogy a meghibásodott alkatrészek, csavarok egy másikkal kicserélhetők, s még folytathatnánk további példák hosszú sorát. Ha nem így lenne, valószínűleg nehezen viselnénk el, és bosszankodnánk. Eszünkbe sem jut, hogy az életünket körülvevő termékek, szolgáltatások áttekinthetetlen tömegében a rendteremtés eszköze a szabványosítás. A szabványosítási világnapon — október 14-én — a szabványosítás nélkülözhetetlen szerepéről, a hazájukban és a nemzetközi szervezetekben tevékenykedő szabványosítok munkájáról emlékeznek meg az egész világon. A 15. szabványosítási világnap kitűnő alkalom arra, hogy egy kerek számú hazai évfordulóval összekapcsoljuk. Az első magyar országos szabványt ugyanis 1934-ben, fél évszázaddal ezelőtt adták közre. Az MSZ 1. az „Erősáramú villamos hálózatok és berendezések feszültsége és •frekvenciája” címmel jelent meg. Témája jelzi, hogy a korabeli magyar ipar fejlesztésében milyen jelentőséget tulajdonítottak a műszaki követelmények pontos meghatározásának. E szabvány megszületésénél a magyar műszaki-tudományos életnek nem kisebb egyénisége bábáskodott, mint Kandó Kálmán, akinek úttörő szerepe volt abban, hogy létrejöjjön 1933-ban a Magyar Szabványügyi Intézet. A világnap alkalmából a régmúlt idézése nem véletlen, hiszen Magyarországon a szabványosításnak jelentős hagyományai vannak, amelyek a múlt század közepére, a magyar ipar fejlődésének kezdetére nyúlnak vissza. A közlekedésben, az építőiparban, az elektrotechnikában az iparágak fejlődésének fontos eszköze volt az egységesítés. A cél mindenkor egyértelmű és világos volt: az iparosodásban elmaradt országnak olyan termékeket, gyártmányokat kellett létrehoznia, amely megfelel a nemzetközi mércének. A szabványosításnak ez a szerepe lényegében a mai napig megmaradt. Sokszor hangzik el a vád, hogy a magyar előírások túlságosan szigorúak; az a minőségi mérce, amelyet meghatároznak, a mai gyártási, technikai és technológiai feltételek mellett nehezen teljesíthető. Lehet, hogy a követelményrendszer magas, de ez a világon elfogadott. a nemzetközi piacokon érvényes minőségi szintet jelenti. S, ha azt akarjuk, hogy a magyar áruknak rangja legyen külföldön, ha jól eladható, kedvező áron forgalmazható termékeket akarunk gyártani, alkalmazkodnunk kell a nemzetközi feltételekhez. Mivel a világ mindinkább függővé válik a műszaki haladástól, nemzetközi szinten nő az a felismerés, hogy a szabványokra szükség van az új technológiákkal való nemzetközi kereskedelem előmozdítására mind a fejlett, mind a fejlődő országok érdekében. A 42 országot képviselő Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) igen szép eredményeket ért el az elekt- rotechnológia gyakorlatilag minden területén. Egy számadat ennek bizonyítására: a nemzetközi szabványok e területen jelenleg több mint 65 ezer oldalt tesznek ki. Az új szabványok mellett szükség van a régi, de korszerűsített szabványokra is. A magyar szabványosítási munkában éppen ezért nagy figyelemmel kísérik a fejlődést, a változásokat. Ezt igazolja, hogy az évente kiadott mintegy ezer szabványnak csupán 25—28 százaléka új előírás, a túlnyomó többség a korábbi követelmény- rendszer felülvizsgálatán alapuló korszerűsítés. Különösen fontos szerepet kap a KGST-szabványok honosítása, számuk csak az idcV megközelíti a háromszázat. A népgazdaság kiemelt fejlesztési programjainak szabványosítási feladataira különleges figyelmet fordítanak a szakemberek. A világnapon még egy évfordulóról kell megemlékeznünk: 25 éve dolgozik Magyarországon a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet az ISO mezőgazdasági élelmezési termékek műszaki bizottságának titkársága, (TC 34), amelynek munkáját maximálisan elismeri és nagyra értékeli a világszervezet valamennyi részt vevő tagországa. Jelentős szerepet játszik a számunkra oly fontos élelmiszerexport elősegítésében. A fogyasztók érdekét a közvetlenül felhasznált termékek szabványosítása segíti. 1984-ben mintegy 150 ilyen szabvány látott napvilágot. Többek között az idén került sor a fém háztartási eszközök, a háztartási-vegyipari termékek, a gyermekápoló szerek, a diétás élelmiszerek, a gyermekbútorok, a háztartási villamos készülékek szabványainak korszerűsítésére, illetve kidolgozására. Érdemes megemlíteni, hogy a szabványügyi hivatal kereteben működő fogyasztók szabványosítási fóruma több esetben is közvélemény-kutatást tartott, hogy a vásárlók véleményének figyelembevételével segítse elő a fogyasztók érdekeinek védelmét. Levelező hálózatán keresztül fejmérte a lakosság tapasztalatait, például a babaápolási termékekről, a desodorálókészítményekről, a szőnyeg- és kárpittisztító szerekről, az elektromos gyermekjátékokról, s a, színestelevíziókról. A fogyasztók véleményét is figyelembe véve, döntenek a szakemberek, hogy szükséges-e a szabványok további korszerűsítése, az eljárások módosítása. A szabványosítási világnap ezúttal is jó alkalom arra, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet a nemzetközi és hazai szabványosítási munkának a minőség korszerűsítésében, az egységes követelmények érvényesítésében betöltött fontos szerepére. Dr. Mérő Éva A MÉSZÖV égisze alatt te az őszi Bár hivatalos megnyitója ezúttal nem volt, a hét végén Nógrádban is megkezdődtek az őszi megyei könyvhetek. A vidéki könyvterjesztés legrangosabb évenkénti eseménye eddig is jól szolgálta az olvasás népszerűsítését, új olvasók, könyvvásárlók toborzását, a kortárs szépirodalom és a szakirodalom megismertetését, megkedveltetését. Az október 28-ig tartó idei könyvhetek célja is változatlanul ez, de a könyvterjesztők oly módon kívánják reflektorfénybe állítani az írott szó értékeit, hogy a kiemelt rendezvénysorozat az ünnep után is éreztesse hatását. Szűkebb pátriánkban a Fogyasztási Szövetkezetek Nóg- rád megyei Szövetsége koordinálja az őszi megyei könyvhetek eseményeit — társszervekkel közösen. Tudnivaló, hogy az áfészek 47 százalékkal vették ki Í983-ban részüket a könyvhálózat forgalmából. Tavaly 17 millió 354 ezer forint értékben forgalmaztak könyvet megyénkben a szövetkezeti könyvterjesztők. (Ebből a jelentős ösz- szegből 11 millió 900 ezer forint értékű könyv a községekben kelt el.) Az elismerésre méltó forgalmat az 5 megyei szövetkezeti könyvesbolt tizenhárom dolgozója, illetve a kétszázharmincnégy bizományos könyvterjesztő bonyolította le. A szövetkezeti könyvterjesztőkre nagy feladat hárul az elkövetkezendő napokban, hiszen valódi ünneppé csak megfelelő könyvválaszték és mennyiség teheti az őszi könyvünnepet. Mint az bizonyára ismeretes, hagyományosán az őszi megyei könyvhetek időszakára esnek a műszaki és köz- gazdasági könyvnapok, valamint a mezőgazdasági és a politikai könyvnapok is. Az őszi megyei könyvheteken tehát ismét előtérbe kerül a szakirodalom, a kifejezetten a könyvhetekre megjelenő újdonságok többsége is szakkönyv. Ugyanakkor a szépirodalmi művek kedvelőit is bővebb árukészlettel várják a boltok és a bizományosok. Az őszi megyei könyvhetek kiegészítő programjai között meg kell említeni, hogy több helyütt író-olvasp találkozó(Folytatás a 2. oldalon) iFolytatódott a művelődési tanácskozás Pásztón f? ^ n-K. A tanácskozások és a szabadidős-programok nagyszerűen kiegészítették egymást a háromnapos rendezvényen. Bencze Péter felvétele Az országos művelődési tanácskozás szombaton reggel a pásztói városi pártbizottság nagytermében plenáris üléssel folytatódott. Tári Ottó, a Hazafias Népfront városi titkárának megnyitója után a tanácskozás szombati munkanapja Gelencsér Katalin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanársegéde előadásával kezdődött. A város, mint kulturális egység, kulturális funkciók a városokban címmel, évszázadokat felölelő történelmi áttekintést adott az előadó, többek között szólt az érdekviszonyokat kifejező intézményrendszerek alakulásáról, a munfcáskiultúra színtereiről, majd az új városok sajátos előnyeit és hátrányait taglalta. Ezt követően a szekcióülések vitaindító előadásaira került sor. Balipap Ferenc, a dombóvári művelődési központ igazgatója a város és vonzáskörzet kulturális kapcsolatának néhány problémájáról szólt. A második szekció a művelődési tevékenység intézményi és társadalmi feltételrendszerét vitatta meg, az ehhez kapcsolódó bevezető előadást Vattai Dénes, a za- laszentgróti művelődési központ igazgatója tartotta. A harmadik szekció Papp István, a békéscsabai művelődési központ igazgatója vezetésével tanácskozott: Hagyományápolás és hagyományteremtés; néphagyomány, kulturális és történelmi hagyomány az új városokban címmel. A negyedik szekció munkáját Varsányi Gyula, a Magyar Rádió munkatársa vezette. E tanácskozás napirendjén a közművelődésben tapasztalható demokratizálási törekvések és lehetőségéi szerepeltek. A művelődési tanácskozás résztvevői délután megtekintették a régi hagyományokat felidéző, ismét felelevenített régi népszokást, szüreti felvonulást. Ellátogattak a nagymezői ifjúsági táborba is, ahol baráti beszélgetésre került sor. Egészségnevelési hetek Nógrádban Téma: fog- és testápolás, táplálkozás Immár hagyományosan október derekán kezdődik az őszi egészségnevelési hetek rendezvénysorozata, amelyeknek szervezői, kezdeményezői a KÖJÁL és a Vöröskereszt Nógrád megyei vezetősége. Az idén három témacsoport szerepel a programban: a helyes fögápoiás, a korszerű táplálkozás, s a testápolás. Célul tűzték ki a szervezők az ifjúság és a felnőtt korú Lakosság egészségkultúrájának fejlesztését, amelyből nagy részt vállalnak az egészségnevelésben dolgozó szakemberek, részint a tudományosan megalapozott tájékoztatással, ismeretátadással, részint pedig • a különféle módszertani felkészítésekkel. Soha nem felejtem el Ger- zsont, az öreg vakembert, akivel fagyban-hóban, vagy éppen kánikulában, de mindig a főtéren találkoztam. Koldult. Filléreket, agyon- nyűtt ruhákat, falatnyi eledelt — mindegy mit, csak adjanak. Akkor, a Verneregények lázában elhatároztuk segítünk rajta, gyűjtögetünk neki, rendbe tesszük a házát, gondoskodunk róla mint példás úttörők. Ám, addig halogattuk a dolgot, mígnem azt tapasztaltuk, hogy valami-valaki hiányzik a térről: többé nem láttuk ott a töpörödött, hajlott hátú. vak kéregetöt. Azt mondták róla, intézetbe vitték, s hogy állapota igen súlyos. Valahogy ez a gyermekkori emlék jutott eszembe, amikor Szoó Gyulával, a Vakok és Gyengénlátók Nógrád megyei szervezetének titkárával beszélgetünk, abból az apropóból, hogy hétfőn tartják világszerte „A fehér bot nemzetközi napját”. ■Is jóllehet az -utóbbi éviizeFEHÉR BOT dekben gyökeresen megváltozott a látássérültek szociális helyzete, ám korántsem nevezhető megnyugtatónak. Természetes emberi igény, hogy egészségügyi fogyatékosságuk ellenére szeretnének hasznos munkát végezni. Egyrészt, mert megélhetésük csak így biztosítható, másrészt a magány ellenszere számukra a munka. Ám a berceli szociális foglalkoztatón kívül nem nagyon lehetne említeni olyan céget, ahol szívesen szorítanának nekik munkahelyet. Pedig telefonközpontosnak, gyógy- masszőrnek, vagy más a látást nem felétlenül igénylő munkának nagyon örülnének. Mint ahogyan az is természetes dolog lenne, hogy egy úttöröközösség segíti a településen élő vakokat, elviszi nekik az ebédet, bevásárolnak. .. Aztán a szocialista brigádok kisebb javításokat elvégezhetnének a ház körül. Nagy szükség lenne rá, hiszen ezek az emberek havi 520 forint vak személyi járadékot kapnak, nem ma- ,szekolhatnak, nincs mellékesük, többségük egy kisfizetésű munkahelynek is úgy megörülne, mint egy előadó a főosztályvezetői kinevezésnek. Le sem merem írni: a 700 fős megyei szervezetnek — persze ettől jóval több a látássérült — mindössze egyetlen pártoló tagja van. Egyetlen ember, akt rendszeres, „elkötelezett” közreműködést vállalt a helyzetük javításában. Pedig a salgótarjáni Arany János út 10. szám alatt nagyon várják a segítséget. Mert koncsorogni nem akarnak — meg nem is tudnak. Holnap, október 15-én A fehér bot nemzetközi napját tartják. Nógrád megyében is! (tanka) A bölcsődékben és óvodákban az említett témákat beépítik a játékokba, a foglalkozásokba, míg a szülők részére fórumokat, előadásokat tartanait. Az általános és középfokú intézményekben —az életkori sajátosságokhoz igazodva — az osztályfőnöki órákon, úttörő- és KlSZ-íog- lalkozásokon esik szó az egészségügyi kérdésekről. Sor kerül tanácsadási beszélgetésekre, vetélkedőkre, akadályversenyekre, orvos-diák találkozókra, fiilmvetítésekre —, hogy csak néhányat említsünk. Külön-külön programot állítanak össze a közművelődési intézmények, a szociális otthonok, egészségügyi létesítmények, az ipari és mezőgazdasági üzemek, hivatalok, a vállalatok. Valamennyien a dolgozói igények alapján szervezik meg az egészségneveléshez tartozó témakörökben a rendezvényeket. Sor kerül megyei eseményekre is, így módszertani konferenciát tartanak október végén Salgótarjánban pedagógusok, egészségügyi szakemberele, vöröskeresztes aktívák részére. A téma a fog- és testápolás lesz, s az előadásokat, konzultációkat egybekötik a módszertani anyagok kiadásával, s egy árubemutatóval. Október 15- től vándorkiállítást indítanak a megyeszékhely gyermek és felnőtt körzeti orvosa rendelőiben a helyes fogápolásiról, s a korszerű táplálkozásról.
