Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

Volt egy revüszinház... Jellemző lehet arra a korra, ahol olyan „nagyágyúk” sze- s mikor a pesti kabaré szüle- repeltették írásműveiket, mint tett, hogy Nagy Endre, a min- a színpadi, színvonalas dara- dfanki által kabaréalapítónak bokát a kisujju-kból kirázó ismert újságíró anélkül, hogy. Molnár Ferenc és Heltai Je- valaha is komolyan gondolt nő — mégis megbuktak! A volna a színpadra — egysze- Royal gárdája volt a tehetsé- riben rajta találta magát és gesebb. Nagy Endre csak egy egy csapásra híres szerző-szí- viszonylag szűk történelmi nesz lett, úgyszólván egyetlen életszeletből is valóságas re- estén. gényt írt a kabaré történeté­A francia kabaré német — nem lehetett tehát túl» kitérővel és bécsi átalakítás- súgásán egyszerű dolga a te- sal került hozzánk — de már levízió kétrészes Randevú a Becsben is a várható pesti Goyáiban című műsora írójá- igények szerint vettük át ezt nak, (forgatókönyv: Kállai a műfajt, hogy aztán idehaza István) és a korabeli doku- egy balassagyarmati kötődésű menturmokból dolgozó szer­esei/ made man” (önmagát , kész tőnek-összeállítónak, megvalósító ember), bizonyos Ágoston Györgynek sem. A Kondor Ernő belevágjon a Royal Orfeum és a későbbi magyar kabarétörténelem Royal Revüszinház önmaga az kezdeteibe és megnyissa ép- egykori széllemi-közéleti-szí- pen 77 évvel ezelőtt (!) a te- nész'i és ‘r<>i világ történetét réz körúton a Bonbonniere őrizte falai között mindaddig, nevű különös hangulatú kis amíg valamikor az ötvenes mulatóhelyet. Ott lépett fel év^k ta.ía« lebontották az először közönség előtt maga egészet, hogy azóta se l;- Nagy Endre, aki előre ren- gyen minden tekintetben meg- deaett botrányos felolvasást felelő otthona ennek a sok tartva talált ki valamit napi értéket hordozó műfajnak fő- húsz koronáért, de aztán mi városunkban. Jómagam még ez a valami, azt nehéz lenne ültem a nézőtéren, arra jár- megmagyarázni. Valószínűleg ^am egy unalmas est«m, be­waffn a kabaré. mentem a pénztárhoz és bár a műsor már elkezdődött ^ kaptam jegyet valahova a bal oldalra, megvártam, amíg A valamikori Erzsébet kör- az éppen esedékes szám le­üti (ma Lenin körút és a megy és akkor beültem a he- Madách Színház áll a helyén) lyemre. Fogalmam sincs ar- Royai Orfeum aztán vala- ro1 — mi volt a műsor, kik hogy ebből a talajból nőtt ki szerepelték benne (pedig nyil- és kifejlett a legendás üzlet- van akikor is jó gárda volt ember, Bálint Dezső ideje- ott), egyet tudok csak; azóta ben. ö szerződtette Nagy szeretnek revüsaínházat csi- Endrét. is, később maga Nagy nálni egyfolytában. Endre lett a Royal tulajdonos- + igazgatója, majd új emberek jöttek, új kabarék is nyíltak A tévé Royal-történelme — például a Modern Színpad, sok mindenre lehetőséget Megnyílt a vásárhelyi őszi tárlat r Hódmezővásárhelyen a Tornyai János-múzeumban va­sárnap Drecin József művelődési államtitkár megnyitotta a XXXI. vásárhelyi, őszi tárlatot. A rangos országos képzőművészeti seregszemlére az idén minden korábbinál több alkotó küldte el munkáját. A képző- és iparművészeti lektorátus zsűrijének döntése alapján 159 művész 310 alkotását mutatják be a múzeum öt termében: festményeket, grafikákat, szobrokat, kisplasz­tikákat, érméket és kerámiákat. A megnyitón ünnepélyes külsőségek között adták át az 1984. évi Tornyai-emlékplakettet Fodor József festőmű­vésznek a vásárhelyi művésztelepen hosszú éveken keresz­tül kifejtett kiemelkedő tevékenységéért, valamint a fiatal képzőművészek nevelésében való aktív részvételéért. A kiállításon bemutatott műveiért Németh József Munkácsy-díjas érdemes művész a Magyar Népköztársaság művészeti alapjának díját, Janzer Frigyes szobrászművész pedig a Csongrád megyei Tanács díját nyerte el. Tizenket- ten kaptak alkotói munkajutalmakat, amelyeket a Vásár­helyi városi Tanács, illetve a vállalatok, üzemek, intézmé­nyek, szövetkezetek adományoztak. A Művelődési Minisztérium a vásárhelyi őszi tárlatot Vásárlási fórumnak is kijelölte. Az érdeklődő üzemek már a megnyitást megelőző hetekben több alkotást megvásá­roltak, s egyben meghívták a művek alkotóit üzemükbe külön önálló kiállítás rendezésére. nyújtott ezúttal a „képernyő mágusainak”, akik így álltak fel egy nem létező kabaré- színpadra: a már szóba ho­zottakon kívül az immár ha­gyományosnak tekinthető ci- cerone-szóvivő Szombathy Gyula (csinált ő a tévében operett-musical történelem tárgyú vezetést is nagy si­kerrel) és a legtöbbet szerep­lő Bánsági Ildikó, Benedek Miklós, Bodrogi Gyula, aki maga is direktor egy másik műintézetben, de az ilyes­miből kár lenne kihagyni, az­tán a sokarcú Buss Gyula, a született színész Kern András, az örökké jó emlékezetű Sáli bácsi (Salamon Béla) modern utódja, ami ha meggondoljuk kiről van szó — a világ egyik nagy csodája, ha mint ezúttal is sikerül helyébe lép­ve újat is teremteni, Mikó István, akinek olyan az élet­útja, színházi karrierje, mint­ha maga is a Royal Orfeum egyik alapító tagja lenne (ere­detileg énekes volt, innen a kiváló énekhang), Pálos Zsu­zsa, Rátonyi Róbert az ope­rett koronázatlan királya nyugdíjasként is, aztán a leg­utóbbi színházi évadok őszi szelével érkezett fiatal tehet­ség és cseppet sem rpeilesleg nagyon csinos Tóth Enikő — az összes (kettő van belőle) ide számítható zenész és ze­nekar, az operettvilág tánc­karával egyetemben. Micsoda víg csapat volt ez! Kár, hogy vége. Szándékosan dugdosom a végére, mint a legjobb ízű falatot (a kritikusnak, jegy­zetírónak is lehet jó étvágya) a rendezőt, a részemről alig vagy semennyire sem ismert Bánki Ivánt, aki túl azon, .hogy minden ízében egységes — műsoridejében viszont te­kintélyes (kétszer másfél órás) produkciót vezényelt nekünk össze, ám hogy köz­ben mit csinált a színészeik­kel, azt elképzelni sem tu­dom! Itt van például Haumann Péter és a Mikó István táncos kettős fergete­ges jókedve, vagy a „lányok”, a prózai színésznők táncos­komikus triója — majd kiug­rottak a bőrükből. Nem is gyanú ez már — a Randevú a Royalban mindkét részét ismerve és végigderülve tel­jes bizonyossággal megkoc­káztatható: nem vagyok egyedül ezzel „jó revüszinhá- zat kellene csinálni...” Kaba­réba oltott revüt. Ahol min­den megtörténhet. Még az is, hogy sikere lesz újabb ötven évig, * És az sem baj, ha nem olyan „ordenáré” (Bálint De­zső a siker alapkövének tar­totta), mint egynémely mai produkció. (T. Pataki) Pilismaróiról Drégelvpa^ámkra Megtalálta helyét a közművelődésben A község hagyományos központjában, a tanácsháza, az iskola szomszédságában fekszik a művelődési ház Drégely- palánkon. Hatalmas, súlyos faajtajának kilincsét alig bírom lenyomni. Ezen ügyetlen Kedés után kellemes öröm kerít ha­talmába. A falakon plakátok, képek, a faliújságon hirdet­mények. Mindenről, ami ebben az intézményben folyik, sőt a közeli rétságiban, tudomást szerezhet a látogató. Meg­tudhatja, milyen nagyternn szórakoztató rendezvények vár­hatók a közeljövőben, a művelődő kisközösségek mikor tar­tanak foglalkozásokat, mii játszik a mozi, hova érdemes elmenni, jegyet váltani. S ahogyan pontosság és rend uralkodik a hirdetmé­nyek között, ugyanúgy ta­pasztalhatjuk a környezeten. Tisztára mosott padló, füg­göny... Mindenen a törődés nyoma érzékelhető. Engem kicsit a színházterem bordás­falai riasztanak, de csak a szokatlanság okán, az itteni­eknek természetes; nincs mit tenni, az iskolásoknak télen is kell tornázniuk, tanterv szerint. ' Az igazgatói iroda hátul van a színpad mögött, ké­nyelmesebb helyet keresünk a beszélgetés számára. Az eme­leten elhelyezett könyvtárra sem mondható más, mint a már látottakra: itt is vigyáz-* nafc a környezet kulturáltsá­gára, esztétikájára. — Két éve vagyok itt fő­hivatású népművelő — mesé­li Léb Anikó kultúrház-igaz- gató. — Honnan érkezett? — Az iskolából. Egy évig tanítottam. Most külső óra­adó vagyok. — önként, vagy sugallatra választotta a művelődési há­zat? — őszintén megvallom, én eredetileg is népművelő akar­tam lenni. Sőt ebbe a házba akartam jönni. Láttam, hogy üresen áll. De mivel pilis- maröti vagyok, nem kezdhet­tem — elgondolásaim szerint — a művelődési házban, hi­szen ahhoz előzetes helyisme­retek kellenek. Egy idegen fa­luban nem jó népművelőnek lenni. így döntöttem az isko­la mellett, majd jöttem át a kultúrházba. Léb Anikó három eszten­deje szerzett népművelés­technika szakos diplomát az esztergomi tanítóképző főis­kolán. Mint mondta nem helybeli, de már megszokta a falut, és őt is megszokták Drégelypalánkon. — Aki tanított, az általá­ban nem szívesen vállalkozik főállásban népművelésre. De elhiszem, hogy ön eleve kul­túrházba kívánkozott. Azt vi­szont nem tudom: miért? — Középiskolás koromban belecsöppentem a KlSZ-élet- be, és akkoriban alaíkult ki bennem a közösségi, népmű­velői munka iránti vágy. Olyan természetes a számom­ra, hogy ezt csinálom. Sok­rétű munka, ne;m szűkül be egyetlen területre az ember. Engem nem fáraszt a válto­zatosság, inkább nagyon is szeretem a nyüzsgést. Az is­kolát kicsit kötöttnek érez­tem. — A népművelők mostaná­ban egyre keserűbb megnyi­latkozásokat tesznek, gyakran nem is oktalanul, önnel be­szélgetve, éppen az ellenkező­jét érzem. Ez alkati tulajdon­ság, vagy tényleg oka van a derűlátásának? — Is-is, hogy egy népszerű társasjáték ismert stílusában válaszoljak. Itt azt csinálom, amit szeretek, amit akarok. Ez elég ok lehet. Persze ne­kem se megy minden és min­dig simán. Nagy tömegben nagyon nehéz ezt a falut mozgatni. Tudja, epret, mál­nát termesztenek, rengeteget dolgoznak. Kisebb csoportok­ban jobban össze lehet fogni az embereket, az azonos ér­deklődésűeket, Azért is igyek­szem minél több kiscsoportot működtetni: klubot, szákkört, művészeti csoportot, a gye­rekektől kezdve az idősekig, valamennyi korosztálynak. . — Kikkel boldogul a leg­jobban? — A gyerekekkel meg az idősekkel. Például a gyerek bábosok, citerások rendszere­sen dolgoznak és nagyon meg­bízhatóak. . Rendkívül lelke­sek a nyugdíjasklub tagjai. Olykor negyvenen-ötvenen is összejönnek. Miért? Azt hi­szem azért, mert nekik hiány­zik a régi életmód, amikor még kiültek a ház elé akis- padra, és tereferéltek. Ezeket a pár éve megszűnt kispado- kat szeretném helyettesíteni. A középgenerációk tagjai­val Drégelypalánkon is nehe­zebben boldogul a népműve­lő. Bizonyára azért, mert az ő vállukon nyugszik a leg­több gond és teher — a csa­ládban és azon kívül. Néha azonban — például a buda­pesti színházi előadásokra — ők is bekapcsolhatók. — Kezdetben túllőttem a célon — fogalmaz önkritiku­san Léb Anikó. — Ma már kevesebb dolgot akarok, és jobban megnézem, hogy mit, kinek kínálok. A drégelypalánki művelő­dési ház közös fenntartású in­tézmény. Költségvetését' a helyi termelőszövetkezet évi 70 ezer forinttal, példamuta­tóan támogatja. Az ipari szö­vetkezet 30 ezer forintot vál­lalt, de a népművelő nem 'emlékszik rá, hogy az utóbbi két évben ennek eleget tett volna. Persze akad más javí­tanivaló is a kapcsolatokon. Nevezetesen: tartalmának, kölcsönösségének erősítése. Hogy a gazdasági egységek közösen alakítsák ki a műve­lődési ház éves programját, a pénzért okosan kérjenek is. A művelődési ház vezetője — hiszen óriási segítség ez — igazán örülne neki. A községi közös tanács tit­kárságán egy korosodó férfi megerősít felismeréseimben: — Ügyes kislány a kullúr- ház vezetője. Jól dolgozik. Nagyon elégedettek vagyunk vele. Nem alaptalanul! Sulyok László A 40 éves Zsol< A Zsok, a Moldáv SZSZK állami akadémiai néptánc- együttes negyven évvel ez­előtt jött létre, színpadon pe­dig 1949-ben mutatkoztak be. A szovjet táncosok és zené­szek moldáv, ukrán, orosz táncok mellett magyar tán­cokból és dallamokból is álló gazdag, sokszínű programot mutatnak be. A mesésen szép táncok, a jelmezek átgondolt színösszeállítása, a zenekar hangszereinek muzsikája tel­jes harmóniát alkotnak. A folklór fáradhatatlan gyűjtője, a Zsok rendezője, V. Kurbet gyakran folytat ex­pedíciót a népi kincsek gyűj­tésére. Füzetébe gyűjti a tán­cokat, amelyeket valamelyik faluban látott. A folklórból merített csodá- nek képei. Felvételünkön: latos körtáncok, játékos ve- jelenet a Kárpáti táncszvit- télkedők, falusi táncminiatű- bőil. rök — mindez a nép életé­KOSSUTH RADIOi 8.20: Társalgó 9.44: játsszunk a billentyűkkel! 40.05 i Iskolarádió 10,35: Éneklő ifjúság 40.50: Zenekari muzsika 41.41: A sötétség mélyén. 5. rési 42.30: Ki nyer ma? 12.45: A Rádió Dalszínháza 44.10: Magyarán szólva 44.25: Kodály felröppenő futama! 14.41: Donizetti: Lammermoorl Lucia — örülésl jelenet 14.58: Elő világirodalom 15.17: A Weiner-vonósnégyea felvételeiből 15.05: Látogatóban — a szabad­sághegyi állami szanatóri­umban 17.00: A mikrofonnál: pozsonyi gimnazisták 17.30: Petrovics Emi! feldolgo­zása: Csángó dalok és táncok 17.45: A Szabó család 18.15: Hol volt, hol nem volt..,. 19.15: Budapesti művészeti hetek 20.11: Frederica von Stade operaáriákat énekel 20 40: A zene nem ismer hati­21.30: Gyógyszerkutatás immuno­lógiai módszerekkel 22.20: Tíz pere külpolitika 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót Kb.: 23.30: szimfónikus táncok 0.10: Illés Lajos táncdalaiből PETŐFI RADIO» 8.08: siágerműzeum 8.50: Tíz pero külpolitika (ism.) 9.05: Napközben 12.10: Palócz László operett- és daljáték-felvételeiből 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: zenés délután 14.15: csárdáscsokor 14.40: A balassagyarmati Rózsa­völgyi Márk Zeneiskola zenekara játszik, vezényel: Réti Zoltán 14.5í: Gyermekdalok négy ég­tájról 15.05: Az operabál 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Disputa — a közérzetről, a közéletről 18.30: Gramofonalbum 19.05: Csak fiataloknakl 20.00: Esti muzsikaszó. Zenés beszélgetés Jákó Verával 20.34: „Hallottuk a szót” 21.05: Panteleón és a hölgy­vendégek VI1I/5. rész 21.36: Slágereim története 22.36: Nóták 23.20: A mai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, Időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Döntött a bíró­ság. Dr. Tímár László előadása. 17.10: Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Beély Katalin és Za- kar János. 18.00: Észak-magyar, országi krónika. 18.25—18.30: Lap- és müsorelőzetes. MAGTAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tv-torna (ism.) 8.05: iskolatévé 8.20: Környezetismeret (ált. isk. 2. oszt.) 8.31: Tájak, emberek, nyelvjá­rások 8.50: Systéme Internationale. 4. A sebesség, a gyorsulás, az erő és a tömeg mérték- egységei 9.05: Orosz nyelv (ált, isk. 4. oszt.) 2. rész 9.15: álagyar irodalom (ált. isk. 5. oszt.) 9.40: Láthatatlan arcvonal. V)4. rész: Az ősi falaknál 10.20: Híres spanyol operaéne­kesek 11.15: Képújság 14.50: tskolatévé Irodalomtanítás televízióval 15.40: Találkozás az ősemberrel (Az 5. osztályos történe­lemhez) . 16.15: A legforróbb földrész (A 6. osztályos földrajz tantárgyhoz). 16.30: Hírek 16.40: A Himalája meghódítása VI/2. rész: A világ teteje (Ism.) 17.35: Képúlság 17.40: Rohan az Idő Kedvelt dallamok. L rész. 18.10: Reklám 18.15: Az igazi Szeged III/l. rész 18.50: Mini stúdió ’84. 18.55: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Az Onedin család X/6. rész: Halálos rako­mány. ­20.55: stúdió ’84. 21.55: Arabia Felix Dokumentumfilm. IIIt. 22.45: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.15: Képújság 18.20: Kuckó (ism.) 18.50: ök másfél ezren 19.20: 100 híres festmény 19.30: Életrevaló csavargók. Ausztrál rövidfilm. (ism.) 20.00: Magyar tájak 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Reklám 21.20: Autó-motor sport 21.40: Főnök, te vagy az ész! Csehszlovák tévékomédia 22.40: Képúisáe BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Politikai kommentár Japán ró! 20.50: Fehér tangó Lengyel filmsorozat. A döntés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Koncert Tanvaldból 15.05: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-nírado 20.00: Bratislava! zenei ünnepsé­gek 21.05: Irodalmi revü 21.30: Időszerű események 22.00: A bűn. Tévéjáték 22.35: A bratislavai zenei ünnepségek híradója MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Be­szélő köntös. Színes magyar film. — Kohász: Omega, Ome­ga . . . Színes, zenés magyar film. — Tarján vendéglő: Hófe­hér (14). Színes magyar rajzfilm. — Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8-tól: Ha­lálcsapda (16). Színes, szinkroni­zált amerikai bűnügyi film. ME SEMOZI: Alim és szamara. — Nagybátonyi Petőfi: Arany a tó fenekén. Színes, szinkronizált ausztrál—új-zélandl kalandfilm. — Nagybátonyi Bányász: Eltűnt­nek nyilvánítva (14). Színes, szinkronizált szovjet film. — Pásztói Mátra: A Jedi visszatér. Színes, amerikai fantasztikus ka- lándfilm. Rétság: Szomszéd szeretők (14) Színes, szinkroni­zált francia film. — Kisterenyei Petőfi: Hölgyem. isten áldia! Színes, szinkronizált amerikai film. — Jobbágyi: A lator (16). Színes, szinkronizált olasz—fran. cla filmvígjáték. 4 NOGRAD - 1984. október 9., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom