Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

fftőcíok kerestetnek (III.) Yolt egyszer egy középpályás sor... labdarugó NB II.’ Megint teljes a csapat A legendás tarjáni trió tagjainak titkairól Básti István 22 évvel ezelőtt játszotta első bajnoki mér­kőzését az SBTC felnőttcsa­patában. És a szőke balszél­ső — később lett középpá­lyás — 1979-ig „bérletet vál­tott” a tarjáni gárdában... BEMUTATKOZÁS AZ NB 1 B-BEN Tizennégy évesen került a k'ubhoz. Kezdetben az ifjú­ságiak, később a tartalékok között szerepelt. 1962-ben — ekkor a csapat az NB I. B-ben játszott — került be az „egy­be” Hat nullra verték az Ózdi Kohászt. Az újonc bal- szetső gólt ugyan nem lőtt, de szégyent sem vallott. („Az NB I-ben való bemu­tatkozásomra 1965 tavaszáig kellett várni. A Vasas ellen vívtunk 1—1-es döntetlent, hazai pályán. Aztán követ­keztek a többiek: az Újpest, a Honvéd, a Tatabánya. És évről évre csak futball,' lehe­tőség a játékra és a bizonyí­tásra. Mert erre szükség volt: az ellenfelek, a csapattársak cs az edzők miatt is...”) Tizennégy éven át játszott sz első osztályban, és össze­sen 60 gólt lőtt; ebből tizen­négyet szabadrúgásból ért el. Szinte valamennyit a 16-os tájékáról rúgta. Legszíveseb­ben azokra emlékszik vissza, amelyek pontot, vagy ponto­kat értek. A fővárosban, a Bp Honvéd ellen, a befejezés előtt, szabadrúgásból egyen­lített! Másik alkalommal Sal­gótarjánban fogadták a Honvéd-együttest. A vendé­gek a szünetig 1—0-ra vezet­tek Lakat Károly a második félidőre pályára küldte, Pis­ta viccesen jegyezte meg a mesternek: „Rúgok egy gólt, és lejövök. Jó?” A 80. perc­ben Jeck — Básfci bal oldali beadásából — egyenlített, aztán öt perc múltán Básti jött: Jeck nagyszerű labdáját zúdította 18 méterről a ka­puba. Nyert az SBTC! Észre is vették — feljebb is: beke­rült az olimpiai keretbe. MEXIKO ES MÜNCHEN („Hosszú heteikig tartó fel­készülést követően utaztunk az aztékok országába, az' 1968-as olimpiára. Három ízben játszottam a balszélen, Lakat és Soós csapatában: Ghana, Salvador és Irán el­len. Két alkalommal nyer­tünk, egy mérkőzés döntetle­nül végződött. Bekerültem a négy évvel később, München­ben "sorra ' kerülő olimpián szereplő, magyar válogatott­keretbe is. Jól ment a csa­patnak, ezüstérmet szerzett! Játékomra nem került sor, a kispadon is csak egyszer fog­laltam helyet lllovszky Rudolf edző társaságában. Nem vé­letlen; olyan vetélytársaim voltak, mint Vidáts, • Dunai III. és Szűcs Lajos. Ekkor már a középpályára »szorul­tam«, Marosvári Béla , bácsi Básti István — a kép tanú­sága szerint is — imádta a labdát... ugyanis megtalálta számomra a legjobban megfelelő terü­letet és posztot. Az igazság az, hogy a balszélső helyét min­dig is kifejezetten utáltam. Az ok egyszerű: szerettem, ha a laszti nálam volt, a szé­len pedig erre kevesebb alka­lom nyílott”). Időközben hat alkalommal bekerült a magyar utánpót­lás-válogatottba is. Játszott többek között az NDK, az osztrák és a spanyol váloga- toít eben. Nem volt egyedül Tarjádból, mivel' *' klubtársa, Szalai is bekerült a magyar csapatba. És amit nagyon fontosnak tartott: az SBTC megállta helyét a magyar bajnokságban. 1968-tól 73-ig kitűnő sorozatot ért el az együttes. Kétszer volt a vidék legjobbja, egy alkalommal az MNK-ban a második helyen végzett, és az 1972/73-as baj­nokságban, az Újpest és a Honvéd mögött, a harmadik helyen kötött ki. Amennyiben Emsberger játékvezető jóvol­tából, Székesfehérváron, az utolsó előtti fordulóban nem szenved 7—4-es vereséget, ak­kor talán még a Honvédőt — amelyet ekkortájt 3—1-re le­győzött — is megelőzhette völna. így aztán már nem volt különösebb jelentősége a Dózsával vívott küzdelemnek, és Újpesten 6—1-re kika­pott. .. • („Ezekben az években na­gyon együtt voltunk, és ami nem sikerült korábban Ma- rosvárinál, kijött Moór Edé­nél. Ismertük egymást, tud­tam például hogy a Jecknek mikor, és hogyan kell adni a ládát. Kik játszottak ekkor? Sorolom: Magyar, Gecse, Kmetty, Horváth F., Vertig, Szalai, Répás, Básti, Krískó, Kajdi, Jeck. Ugye, nem is rossz?”) MIÉRT NEM LETT A „MAGYAR CORSO”? Korábban Szepesi György, az MLSZ elnöke, Bástiröl úgy vélekedett, hogy jóval többre volt hivatott; ő lehe­tett volna az Internacionale kitűnőségének megtestesítője: a magyar Corso... Miért nem lett?! („Tőlem is sokan kérdez­ték, hogy miért nem kerül­tem be a magyar nagy válo­gatottba, illetve miért nem mentem márkásabb csapatba. A távozás gondolata egyszer felmerült, aztán — maradtam Salgótarjánban, és itt is fe­jeztem be. Ennek már öt esz­tendeje. A Debrecen ellen játszottam húsz percet, a bú­csúra pedig — Szálaival és Répással együtt — még ugyan­abban évben került sor; egy svéd együttessel játszottunk. Hogy a válogatottság kérdé­sét nem válaszoltam meg? Csak annyit: akkoriban na­gyon nehéz, szinte lehetet­len volt egy kis »vidéki« já­tékosnak betörni. Nekem egyébként sohasem volt önbi­zalmam. .. A tarjáni másfél évtized mindenért kárpótolt.” ELISMERT FOGTECHNIKUS Még aktív labdarúgó volt, amikor kitanulta a fogtechm- kusszakmát. Szereti, pedig helyhez kötött, aprólékos, sok időt . igénylő munkát kel! végezni. Azt mondták neki; „Tíz év kell ahhoz, hogy el­igazodj, megtanuld!” Ó meg­tanulta, odafigyelt, ma is lel­kiismeretesen dolgozik. („Amikor letelik a munka­idő, fiammal, a Í5 éves Atti­lával szoktam teniszezni. Hét­végéken kirándulni megyünk. Nagy ritkán beszállok a NOTEV kispályás csapatába; igaz, az idén még csak egy­szer játszottam. A Stécé mér­kőzéseire kijárok, kivételt az elmúlt időszak képezett. Leg­utóbb a Szekszárd ellen lát­tám a fiúkat. Hajtani már képesek, de, a tudatosság sok­szor még hiányzik belőlük noha ötletes megoldásokat is produkálták.”) Amikor elköszöntünk, meg­jegyezte: „Azt is írja meg: bízom benne, hogy — talán nemsokára — az SBTC előbb­re is léphet. A sikerért azon­ban keményen kell küzde­ni. . .’* Tóth István All. fordulóban ismét nagy csatározások színhelye lesz a salgótarjáni Kohász-stadion gyepszőnyege A harmadik helyen álló vendégcsapatot, a Szolnoki MÁV MTE együtte­sét mindössze egyetlen pont választja el a listavezető Vác- tól. A bajnokság nagy megle­petését okozó, újonc izzósokat éppen az SBTC mai ellehfe- le fosztotta meg veretlensé­güktől, még a negyedik for­dulóban. A továbbiakban az­tán idegen pályákon is jól szerepeltek az alföldiek: pon­tot, vagy pontokat raboltak. A keményen védekező, min­dig gyors játékritmust alkal­mazó csapat eddig 23 gólt szerzett, és ez figyelemreméltó akkor is, ha jelenleg a Bá­nyász dicsekedhet a legkeve­sebb bekapott találattal. A hatgólos Rostással az élen, a szolnokiak a középpályáról zúdították találataik többsé­gét ellenfeleik hálójába. Salgótarjáni berkekben nö­veli az elszántságot, hogy leg­utóbb Nyíregyházán a Stécé- nek Kálmán játékvezetővel ismét meggyűlt a baja (mint korábban itthon is a Baja el­len). A múlt vasárnapi mér­kőzésről szóló jelentésből ugyanis kimaradt, hogy a szabolcsiak győztes góljukat jókora lesből szerezték, ameí lyet a partjelző be is intett...' Haász Sándor, az SBTC ed­zője szerint a hazaiak védel­mében nem lesz változás az eredetihez képest. A középpá­lya négy posztjára öten pá­lyáznak. Gyöngyösi felgyó­gyult, Jónás viszont nem játszhat sérülése miatt. A ter­vezett csapat: László — Nagy, Juhász, Zimonyi, Babcsón — Oláh, Gyimesi, Földi, Balga (Lipták) — Kovács, Gyöngyö­si. A cserepadon Rédei, Ur- bányi Talapa és Bartus vár bevetésre. — ML — 1 Területi bajnokság, Mátra-csoport Borsodi Ép. Miskolc, 300 néző, v.: Ma­rosvári. Romhány: Kovács — Pimgiczer, Zagyvái, Kertész, Jeien — Kecskés (Szűcs), Sá­gi, Hodur — Kovács (Varga), Pinczie, Szedláik. Edző: Beke Ferenc. A hazaiak régen látott len­dülettel vetették magukat a küzdelembe. A vendégek tel­jesen beszorultak, szinte ki sem tudtak mozdulni a 16­Volán —Romhány osuk előteréből. A 8. percben Czél 25 méteres szabadrúgá­sa után a labda a bal fölső sarokba vágódott. 1—0. To­vábbra is a közlekedési gár­da diktálta a tempót, és a 28. percben újabb gólt ért e!. Bujdos egyéni játék után, 12 méterről a bal alsó sarokba lőtt. 2—0. A szünet után a miskolciak nem erőltették a * góllövést. 2-0 (2-0) szóhoz jutott a romhány! együttes is. A 65. percben Pincze lesről talált a háló­ba, ezt követően Hodur meg­jegyzést tett, amiért a játék­vezető kiállította a középpá­lyást. A közlekedési együttes nyo­masztó fölényben játszotta végig az első félidőt, és hely­zetei alapján akár nagyobb arányban is győzhetett volna. Jók: Jelen, Sági, Szediak. Nem volt szép, „fiúk" ! Van még mit tanulniok a Nógrád megyei bajnokságban játszó felnőtt és ifjúsági lab­darúgócsapatok sportolóinak a nemzetközi kupákban sze­replő játékosoktól! Például megkülönböztetni a kemény­séget a durvaságtól, az el­szántságot a kíméletlenség­től, az akarást a szándékos szabálytalankodástól. A kon­tinentális tornáknál jóval kisebb tétért pályára lépő futballistáknak sokkal inkább kellene kímélniük egymást, tekintettel lenni saját csapa­tuk érdekeire és a játékve­zetők jogos elvárásaira. A legutóbbi bajnoki fordu­lóban igen sok sárga és pi­SAKK ros lapot kellett kiosztaniuk a sípos embereknek. Akadt olyan játékos — az erdőkürti ifjúsági csapatban játszó Oláh Károly —, akit a nap­tári év végéig kellett eltilta­ni tettlegesség miatt. Nem mentesek a sportszerűtlen­ségektől a serdülőjátékosok sem. A balassagyarmati Petykó Józsefet, a játékveze­tővel szemben elkövetett tiszteletlenség miatt három, az erdőkürti Ruska Józsefet tettlegessége nyomán ( négy bajnoki vagy kupamérkőzés­től tiltották el. Sajnos, a felnőtt sportolók sem mutatnak jó példát. Durva játékért a szécsényi Hepp Gyulát, hat, a pásztói Pusztai Bélát négy találkozó­tól, a játékvezetővel szemben tanúsított tiszteletlenség mi­att a ceredi Simon Gézát három, a nézsai Prontvai Já­nost öt' mérkőzéstől tiltották el (utóbbit azért többtől, mert egyébként is sportszerűtlenül viselkedett). Ugyanennyi bün­tetést kapott sportszerűtlensé­gért — „visszaesőként” — Tóth László (Kisterenye ifi); ugyanezt három „hiányzás­sal” megúszhatja Fiikor Ist­ván (ÖMTE ifi). A karancs- lapujtői Novak Tamás kevés­bé súlyos vétségért egy baj­noki vagy kupamérkőzésre szóló eltiltást kapott. Nem volt szép, „fiúk”!... Hajrájához érkezett a megyei CSB Múlt vasárnap az őszi IV. fordulót játszották le a Nóg­rád megyei sakkcsapatbaj­nokságban. Az utolsó előtti sorozat meglepetése a Szécsé­nyi SE győzelme volt a sík­üveggyáriak ellen. Ez a si­ker azért is meglepetés, mert két héttel korábban a nagy­község versenyzői súlyos (7,5— 2,5) vereséget szenvedett a Regionális Vízmű csapatától. A legutóbbi eredmények: Szé- csény—Síküveggyár 5,5—4,5, Nagylóc—Nagybátony 6,5—3,5, Reg. Vízmű—Kisterenye 7—3. A vasárnapi záróforduló előtt a bajnokság állása: 1. Reg. Vízmű 17 (61), 2. Síküveg 15 (63,5), 3. Szécsény 12 (58,5), 4. Nagybátony 6 (41), 5. Nagy­lóc 4 (27,5), 6. Kisterenye 0 pont (18 egyéni győzelem). Az utolsó forduló párosítá­sa: Síküveggyár—Reg. Vízmű, Kisterenye—Nagylóc, . Nagy­bátony—Szécsény. A gyáriak és a vízművek csatájában dől el a bajnoki cím sorsa; utób­biaknak a döntetlen is elég az elsőséghez. H. J. Ökölvívás Szertefoszlott tarjáni remények Kelet-magyar serdülőbajnokság Salgótarjánban Yitassuk meg! Sportolni — saját zsebből? Gondolatok a sportkörök gazdálkodásáról (Az alábbiakban közreadjuk Domszky Györgynek, a szécsényi körzeti sportfelügyelöség vezetőjének írását a sportegyesületek anyagi, gazdálkodási gondjairól. A cikkben példákat találunk olyan megoldásokra is, amelyek évekkel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak. A szűkös pénzügyi helyzet azonban szükségessé tette töb­bek között a versenyzők hozzájárulását is saját sportolási lehető­ségeik, feltételeik megteremtéséhez. Másutt bizonyára egyéb meg­oldásokkal is próbálkoz-lak. Várjuk a további tapasztalatokról szó­ló, esetleg vitatkozó, újabb ötleteket adó hqzzászólásokat.) Régen megállapították azt, hogy minden tevékenység alapja az akaraton, lelkesedé­sen túl a pénz. Igaz, ez a sportegyesületek működésére is. A felszerelések, az utazá­sok, a játékvezetői díjak, az áramszámlák, a versenyzők ellátása stb. tetemes összegre rúg. Ha év végén nézzük a ki­fizetéseket, csodálkozik a szem­lélő, hogy ezt a viszonylag ha­talmas összeget a vezetőség­nek hogyan sikerült az év fo­lyamán előteremteni. Ahol kevés a tettrekészség, kimerülnek a lehetőségek, ott megáll az élet. Igen sajnála­tos dolog volt pl. a szende­helyi labdarúgócsapat visz- szalépése a megyei bajnok­ságból, anyagiak hiányában. Sajnálatos, de egyúttal ez a visszalépés azt is jelentette, hogy ennek a községnek és a sportkörnek a vezetése a játékosokkal együtt úgy dön­tött; nekik annyit nem ér meg a bajnokságban való részvétel, hogy a költségeket saját ma­guk is fedezzék. Igen, erről van szó: a költ­ségek vállalásáról. Annak a közösségnek, amelyik részt kíván venni bajnokságban, vagy más rendezvényen, bi­zonyos összegekről gondos­kodnia kell. Milyen lehetőségei vannak egy sportkör vezetőségének a községekben a működés anya­gi feltételeinek előteremtésé­re? A legbiztosabb és legje­lentősebb forrás a tanácsi tá­mogatás. A kormány rende­letének megfelelően minden tanács a költségvetésében biz­tosit a sportegyesületek mű­ködéséhez egy bizonyos ösz- szeget. A tanács lehetőségei­től függ ennek a nagysága, örvendetes, hogy évről évre nő a tanácsi támogatás min­den községben. Természetes, hogy ezek az összegek — bármennyire je­lentősek is — nem fedezik a sportegyesületek kiadásait, csak alapul szolgálnak hozzá. Jelentős támogatást nyújtanak a termelőszövetkezetek, az ipari üzemek, a vállalatok, az áfész. Ahol van jármű, ott azt adnak, de sok üzem kész­pénzzel is támogatja a mű­ködést. Ott könnyebb a sport­köri tevékenység, ahol na­gyobb az üzemek, vállalatok száma. Ahol nincsen üzem, mint a községek nagyobb ré­szében, ott döntő a saját be­vétel: a tagdíjak, a mérkő­zésbevételek, a gyűjtések. Egyes sportkörök jelentős ösz- szegű pénzhez jutnak a tagok állal fizetett díjakból. (Nóg- rádsipeken például 22—24 ezer forintot szednek be évente.) A tanácsnak, a tsz-nek vég­zett alkalmi munkák több ezer forint bevételt eredményez­hetnek. Igen sok helyen hul­ladékgyűjtéssel is igyekeznek növelni pénzüket a sportkö­rök. A felszerelések vásárlása külön gondot jelent, mert bor­sosak az árak, a minőségük miatt pedig alig néhány mér­kőzést bírnak ki a szerelések. Terjed az a gyakorlat, hogy a játékos megvásárolja saját egyéni felszerelését. Azok a sportvezetők jár­nak helyes úton, akik a költ­ségeket sportegyesület műkö­dési területén belül igyekez­nek megteremteni. A tanács egyedül képtelen a költsége­ket fedezni. Szükség van a vállalatok, üzemek, az áfészek támogatására, a saját bevéte­lek növelésére. A kiadások összegei nőnek, a sportolóktól is nagyobb anyagi hozzájáru­lást kíván a működés. Sajnálatos tény, hogy egyes szakosztályok sportolói még a tagdíjat sem fizetik. Sokat kell tenniök azért a sportve­zetőknek, hogy a sportolók he­lyesen értelmezzék a jogokat és kötelességeket, nagyobb arányban járuljanak hozzá anyagiakkal is saját sporto­lásukhoz. Csak.így lehet biz­tosítani a sportegyesületek za­vartalan működését, a szen­dehelyihez hasonló esetek el­kerülését. — domszky — A salgótarjáni sportcsar­nokban a selejtezők második napján egyedül Vidák jutott tovább a szombati elődöntő­be, az SBTC serdülőgárdá­jából. Az 6 kivételével tel­jes volt a hazai csőd. Rác2 már az első menetben felad­ta a küzdelmet. Gáspár is esélytelenül versenyzett, de legalább végig allta a három- menetes csatározást. Oláh ugyancsak az első menetben dobatta be edzőjével a törül­közőt. Vidák szoros küzde­lemben győzte le jóképességű ellenfelét, a kisvárdai Berkit, 2—1-es pontozással. Tisztább ütéseivel a harmadik menet­ben fordította javára a mér­leget. Berki és Bar any i a többiekhez hasonlóan, a má­sodik, illetve az első menet­ben menekült a ringből. Az SBTC hat versenyzője közül, öt szánalmasan gyen­gén szerepelt. Felkészítésük­re, illetve rutintalanságukra — mert volt köztük „elsőrin- ges” is — öten pillanatnyi esély nélkül és a harcosság, a küzdeni akarás hiányában — közülük négyen már az első menetben — elkészültek ere­jükkel. Valamit az esélyes „hiány­zókról”. Botos Albin úttörő­olimpiai bajnok, az öblös­NÖGRAD = 1984. üveggyár három műszakos dol­gozó ja, edzési lehetőségek hi­ányában, nem jelent meg a bajnokságon. Úgyszintén Kis- terenyéről a hasonlóan dobo­góra esélyes Németh sem — ő állítólag nem kapott kiké­rőt. A verseny színvonalára jel­lemző, hogy a 21 pár mérkő­zésből 14 feladással, három döntő fölénnyel, egy k. o.- val, egy sorozatos szabályta­lanságok miatti leléptetéssel végződött, és csupán egytu- cabnyi volt hárommenetes. Győztesek: Kovács (János­halma), Urbán (Szolnok), Sza­bó (Mezőkövesd), Vesszős (Kisivárda), Csámpai (János­halma), Nyíri (Borsodi B.), Ákos (NYVSSC), Gál (Sze­ged), Vidák (SBTC), Dupsz- ky (Borsodi B.), Bogár (Szol­nok), Gáspár (Eger), Konkoly (KSC), Holló (KSC), Tudola (Petőfibánya), Kovács I. (NYVSSC), Kolompár (KSC), Szakáig (Szolnok), Bíró (HMSE), Goóz (DSE), Ku- rucz (Jánoshalma). Tóth (Ti- szadob), Gyuri (KSC), Balom (Szolnok), Kiss (DSI), Hár­tyám I. (Petőfibánya), Laka­tos (HMSE), Liptai (DSI), Ko­lompár (KSC), Hornyák (Bor­sodi B.). — Mátyus — 7., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom