Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

RÉTSÁG e kiskorú nagyközség NYITOTT SZEMMEL Hátságról többnyire csak úgy beszélnek: dinamikusan fej­lődő, városias arcot öltő település. Nagyközségi rangot az elmúlt év közepén kapott. Januártól, a közigazgatás átszer­vezésével városi jogú nagyközséggé lépett elő. Amint egy statisztikában olvasható, az ország legkisebb ilyen rangú települése. — A korábbi járási szék­hely szerephez képest az új megnevezés valóban rang? — kérdezem dr. Verebélyi Gá­bort. a tanács végrehajtó bi­zottságának titkárát. — Nem az elnevezés, a közigazgatási titulus adja meg — maradjunk ennél a ki feje­lésnél — a rangot, hanem az, hogy valójában milyen sze­repet tölt be Rétság a kör­nyező községek életében, mennyiben járul hozzá fejlő­désünkhöz, mindennapjaink­hoz. Én 12 esztendővel ez­előtt már dolgoztam itt, azóta ritkán fordultam meg errefe­lé Egy évtized után alig is­mertem meg a községet. Ke­vés olyan település van, ezt tapasztalatból mondom, ame- lvik ilyen gyors fejlődést tud­na maga mögött. Az 1960-tól 1970-ig eltelt tíz évben meg­fogyatkozott a népesség hat százalékkal, tehát elköltöztek innen. A következő évtized­ben viszont két százalék hí­ján ötven százalékkal nőtt a léiekszám! Nem véletlenül, hiszen ép­pen erre az időszakra esett az ipartelepítés. Rétság párt­ós állami vezétése jól látta, hogy a fejlődés lehetséges út­ja az új munkahelyek meg­teremtése, a „munkaerő" le­telepítése — ez pedig lakás­építést, gazdag választékot kínáló boltot, óvodát, iható vizet kíván. Kisebb-nagyobb üzemek kaptak „lakhatási” engedélyt a községben. Ez a tíz esztendő volt Rétság leg­újabb kora. — Az új munkahelyek sok embert vonzottak, számukra lakások épültek, de sokan, fogtak maguk is otthonte­remtéshez. Igaz, még ma is sok az eljáró. A helyi mun­kahelyek felét más közsé­gekben élők töltik be, akik viszont itt kívánnak megte­lepedni. — A végrehajtó bizottság titkárának szavait egy-két pillantással igazolhatjuk. A községet keletről ölelő dom­bokon gombamód nőnek a magánházak. A déli területen, n völgyben korszerű csopor­tos formában építkeznek a rétságiak. Az épületek több­sége alig érte meg még az if­júkort, miként nagyon fiatal maga a település lakossága is­— Az idősebb ember már nehezen fog az építkezéshez, nálunk viszont sokan nekilát­nak. hiszen most alapozzák az életüket. Ebben az ötéves tervben kétszáz lakással szá­molunk, aminek a döntő több­sége magánerőből készül. A dolgok mostani állása szerint a jövő év végére ennél több lesz tető alatt. Telkünk van. Az év elején még 89 volt a listánkon. A községközpont­ban 18 lakás épül hamaro­san, közel hozzá a harminc­hat OTP-beruházású lakást már alapozzák. És a sokat emlegetett infra­struktúra? Javában dolgoznak az építők az 1600 négyzetmé­ter alapterületű „kisáruhá- zon”, amit közös összefogás­ból építenek. Nemrég adták át az egészségügyi objektumot, ahol a körzeti orvosok és gyermekorvosok rendelnek, s, ahol a tervek szerint egy alaplaboratóriumot is kiala­kítanak: ne kelljen a kör­nyék lakosainak messzire utazniuk. Utak, járdák épül­nek, bővítik a közvilágítást. Az áfész boltjai kétségkívül itt kínálják a legtöbb és leg­szebb árut. hiszen Rétság a környék utazási centruma is. A távolabbi települések üzle­tei az alapellátást biztosítják. A körzeté a mezőgazdasági szakbolt is, amelyik szintúgy nemrég nyitott ajtót a vevők előtt új helyén. — Azt mindenki beláthatja, hogy — kivált jelenlegi anya­gi körülményeink között — nem lehet cél a „mindenütt mindent”, vagyis, erőink el- aprózása. Akkor ugyanis vég­képp nem tudnánk teljesíte­ni a feladatot: a megfelelő el­látást. Éppen ez az. ami —, hogy beszélgetésünk elejére utaljak — rangot adhat Rét- ságnak. Az egészségügyi, ke­reskedelmi, művelődési szol­gáltatások bővítésekor a kör­nyező települések lakóira is gondolunk — mondja a vég­rehajtó bizottság titkára. — A szolgáltatások, ahogy ön mondta — fejlesztése fo­lyamatos cél úgy, hogy a kör­nyező lakosság igényeit is szemmel tartják. Ejtsünk szót a közigazgatási funkcióról. — A községek az átszerve­zés óta nagyobb önállóságot kaptak. Megerősítették ma­gukat. Így tett a rétsági ta­nács is. Az apparátus döntő többsége adott munkaterüle­tének megfelelő, vagy maga­sabb képesítéssel rendelkezik, ez az egyik garancia a jó munkavégzésre. Néhány terü­leten másodfokú hatóságként veszünk részt a közigazgatás­ban, de miután a környező községek képzett szakembere­ket alkalmaztak, már alkal­masak a helyben keletkezett ügyek elintézésére. — Említette, hogy a tele­pülésfejlesztésnél a környező községek igényeit is szemmel tartják. Ebben a városkörnyé­ki bizottságnak mik a felada­tai? — Az igények és a lehető­ségek összehangolása! A körzet kilenc települése kép­viselteti magát benne. A bi­zottság feladata, hogy igye­kezzék összterületben gondol­kodni és a saját fejlesztéseit a körzet igényeihez igazítani. Ez korántsem sérti az önálló­ságot, hiszen csak együtt gon­dolkodunk, döntéseink nem kötelező érvényűek, de a kol­lektív bölcsesség alapján ta­lán jobban szolgálják a na­gyobb közösség érdekeit. Az első ülésen már született is egy szerintünk életképes ja­vaslat közös pénzügyi alap létrehozásáról, de a jelenlegi pénzügyi szabályok ezt nem teszik lehetővé.' Lehet, hogy nem követik eléggé a válto­zásokat?... Mindenesetre na­gyobb anyagi erő állt volna egy-egy alkalommal adott te­rületen fejlesztéshez rendel­kezésre ebből a közös alapból. De egyelőre nem lehetséges. Most a bánki váltótábor kö­zös fönntartását javasoltuk, ami a nyaraltatás költségeit a negyedére csökkentené. A bizottság tehát nem irányít ugyan, de hisszük, hogy ori­entálni képes. Benne egyik község képviselőjének sincs nagyobb szava a másikénál, okos érvekkel kell a javas­lattévőnek „operálni”. — A hiedelemmel ellentét­ben tehát nincs több pénz Rétságon, csak több feladat? — Valójában igen. Pén­zünk nincs több. ám az appa­rátus és a testület felelőssége megnőtt a döntések meghoza­talakor, hiszen a szőkébb he­lyi érdekek mellett egy na­gyobb közösség érdekében is szükséges gondolkodnunk. Üj rangunk újabb lépcső a vá­rossá alakulás felé. De, hogy valóságos, az eredményeken alapuló rángunk is megerő­södjék, azon van mit mun­kálkodnunk, új és új lehető­ségeken törjük a fejünket. A legkisebb városi jogú nagy­község vagyunk az országban, de tennivalóink nem a legki­sebbek. Már elkészült a nagyköz­séghez csatlakozott Tolmács­csal és Bánkkal is számoló hosszabb távra szóló általá­nos rendezési terv, ami a mostaninál is városiasabb ké­pet mutató Rétságban gondol­kodik. Egyebek mellett nem tettek le arról sem, hogy a nagyközség (a város?) hozzá­jusson az olcsó és célszerű energiához, a gázhoz. Bővíte­ni kell a csatornahálózatot, s talán jobban bekapcsolódhat­nának a körzet egészségügyi ellátásába is. Ehhez azonban először, másodszor és har­madszor is pénz kell. A la­kosságon nem múlik, hiszen évről évre több millió forin­tot érő társadalmi munkát vé­geznek szűkebb pátriájukért. Tudják, hogy a korábbi évek gyors fejlődéséhez képest az ütem most lassúbbra vált. De meg nem áll. Hortobágyi Zoltán PANEL Az előadó testes táskával érkezik, asztalára papírhegye- ket emel. Komótos válogatás után kézbe vesz egy talán háromnegyed kilót nyomó jegyzettömböt. Messziről is jól látni, hogy a gépelt sorok fontosságát sárga, kék és piros filctollcsíkok jelzik. A vízszintes és függőleges vo- nalkák tanulmányozásában el­merül egy kissé az előadó, s talán megérezhet valamit a hallgatóság rémületéből, mert ezt mondja: — Nem kell megijedni, ké­rem. Ez egy hosszabb előadás vázlata, önöknek csak a kivo­natát ismertetem. Komótosan, magabiztosan neki is lát. Beszél már vagy húsz perce, de még mindig ott tart, hogy a téma fontos­ságát indokolja. A negyedik vagy az ötödik variáció után váratlan fordulat: — Hadd ne ragozzam to­vább. .. És nem ragozza. Elkezdi az előadást. Pár perc múlva, gondolatmenete isimét meg­akad. a kelleténél is több példával próbál bizonyítani, s amikor megúnja, akkor jön a „hadd ne ragozzam tovább” A tizedik ilyen „fordulat" után a hallgatóság folytottan mosolyog. A kajánabbak pe­dig lázas jegyzetelést mímel­ve írásban kötnek egymással fogadást: hány perc múlva jön az újabb „hadd ne ra­gozzam tovább!” Hiába, „ezek mennek most”. De mit is beszélek, ez utóbbi panel inkább a gép­kocsivezetőké. Ök emlegetik oly gyakorisággal, mint az értekezletek előadói dobálóz­nak a „hadd ne ragozzam”- mal. A katona bizonyára minderre ezt mondaná: „ez se semmi”. Egészen addig, amíg ki nem találnak vala­mi új, mindent helyettesítő kifejezést. S hogy a „hadd ne ragoz­zam” is milyen szédületes pályát futott be, arra néhány nap múlva jön a bizonyíték. Kétszáz kilométerrel odébb, egy egészen más jellegű ér­tekezleten néma a csend, senki sem akar szólni. „Majd K., ő elkezdi” — hallom a mögöttem lévő sorból. Való­ban. némi hallgatás után tes­tes férfi áll fel: — Kezdem másodikként, ha elsőként megint senki sem mer felszólalni. Jót nevet saját ezeréves tréfáján, a következő percben pedig alig hiszek a fülem­nek. Jön a „hadd ne ragoz­zam. ..” Hiába, értekezletre járó nemzet vagyunk, egy- egy divatos kifejezés nem is­mer megyehatárokat. Terjed mint a nátha... de hadd ne ragozzam tovább. KRITIKA Az értekezlet szónokának monoton hangját egyszer csak ízes horkolás töri meg. Kí­nos. Minden tekintet a na­gyokat böffentő hang irá­nyába fordul, az álmos sze­mekben végre valami élénk­ség. Az édesdeden szundikáló mellett ülő felemeli az ujját és az előadó felé int: — Pszt... olyan aranyos. Legyen rá tekintettel, mondja a magáét halkabban. A szónok közelebb lép, megáll a horkoló mellett. Egy pillanatig tanácstalan, aztán a fémtestű golyóstollai meg­kocogtatja az asztalkát. A délelőtti nyugalmában ily ot­romba módon megzavart szundikáló felriad, a rajtaka­pottak izgalmával pislog. — Nem ba.i, ha alszik — így az előadó vigasza. — Csak arra kérem, ne horkol­jon ! Visszaindul a pulpitusra, a hallgatóság pedig felszaba­dultan röhög, visít, kacará- szik. És hálás a horkolónak, aki mert kritikát ,mondám”. A LEHETŐSÉG Megint egy értekezlet. Ap­ró, jelentéktelen összejőve el. Munkaidőben — talán ép­pen ezért vagyunk ilyen so­kan, még ülőhely sem jut mindenkinek. Az elnökségben ott ül az országos szervezet egyik vezetője is, s a ké­sőbbi tanulság alapján ez a tény bizony alaposan meg­emeli e formális értekezlet rangját. A hozzászólók egy része mintha nem is hallotta vol­na a vitaindítót, egészen másról beszél. Nem erősít, nem cáfol, nem igazit ki. nem javasol. Csak mondja a magáét, függetlenül az ép­pen tárgyalt témától. „Nálunk”, „a mi falunk­ban”, „az én településemen”, „az én vezetésem alatt” — ezek a leggyakrabban halló.t k:fejezések. A jól felépített semmitmondásban természete­sen előbb helyet kap egy t'sz- teietkör, kiszolgálandó a h-- lyi vezetés hiúságát, az„án következik az otthoni mun­ka méltatása. A negyedik vagy ötödik fölösleges szócséplés utál hozzámhajo! a mellettem ülő fiatalasszony, aki számvi.eh munkát végez egy termelő­szövetkezetben : — Vajon hány községi ve­zető ül itt a kétszáz ember között?! Végünk van, ha va­lamennyien be akarnak mu- tátkoznj a központi vezető­nek. ,. Milyen igaz, itt a lehető­séggel kívánnak élni a szó­lók. Remélve, hogy a poten­tát jegyzőfüzetébe (alán be­kerül egy kurta mondat. Egy névvel együtt. Kelemen Gábor Döntött a Legfelsőbb Bíróság Visszaterelt nászajándék Egy nyugdíjas férfi hosszú éve­kig nagy szeretettel viselkedett keresztlányával szemben. Évek­kel ezelőtt takarékbetétkönyvet is nyittatott nevére, és erre rend­szeresen, kisebb-nagyobb összege­ket fizetett be. Gyakran hangoz­tat Ti: a pénzt nászajándékul szánja. Amikor azonban a lány olyan férfihez ment feleségül, aki neki nem tetszett, amellett az esküvőre csak egy nappal előbb hívták meg, a kapcsolat közöt­tük annyira megromlott, hogy a keresztapa a belétkönyvön elhe­lyezett összeget, amit a leány időközben felvett és vásárlásra elköltött, visszaperelte. A menyecske arra hivatkozott, sem ö, sem férje nem adott okol arra, hogy a nászajándékot ke­resztapja visszakövetelje, a nyugdíjas rendezett anyagi kö­rülmények között él, jelentős összegű megtakarított pénze van, jó egészségnek örvend, tehát igé­nye alaptalan — Csalódtam keresztlányom­ban — replikázott a nyugdíjas. — Én jót akartam, mégis emi­att szakadt meg közöttünk a kapcsolat. Az alsó fokú bíróságok ellen­tétes ítéletei ellen emelt törvé­nyességi óvásra, a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította. Határozatában a következőkre mutatott rá: — Az ajándék visszakövetelhe­tő, ha az a feltevés, amelynek reményében adták, véglegesen meghiúsult. Abban a kérdésben, hogy az Igény alapos-e, azt is meg kell állapítani, ez a felte­vés olyan körülményre vonatko­zik-e, ami nélkül az ajándékozás semmiképpen sem történt volna meg. A nászajándékot azonban általában nem úgy adják, hogy annak ellenében gondozást, vagy szolgáltatást várnak. A kereszt­apa és keresztlánya közt a viszony olyan szubjektív ok miatti rom­lott meg, ami nem zárja ki, hogy a jövőben a férfi a remélt sze­rétéiben és gyámolításban része­sülni fog. Keresztlánya és annak hozzátartozói vele szemben nem követtek el jogsértés!, ami az ajándék visszakövetelésére ala­pul szolgáiba Ina. Ezt az igényt egyébként a nyugdíjas létfenntar­tása sem indokolja. H. E. ifi llllllllllllllltlllllllllllllllllllBlllllllliaillllllllltlllllllllllllllllllllltlllllllllll>llllllll’llllllll*IIIIIIIIIIIIIIIIIl!llllll!1lll*IIIIIIIIIIIIIIlll>lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllIlllllll|||||||||||||||||||||||||||||||||i||||ll||ii||||||||||||||A||||||(||t|||||||||||||||,|||||||||,||||,||,r|||||||VBg|||||t||,|,,,|f|||,fI|||1|||||||||||||||,|,||,||||||||||a| TALLÓZÓ Egy jó könyv hiányai Még az idén nem-is-volt nyárba fordulva olvashattunk arról, hogy rövidesen megje­lenik a Gondolat Kiadó ke­zelésében a Nagy magyar írók című sorozatban Horváth Karoly munkája Madách Im­réről. Gyors egymásután ilyenfor­mán több mű is született, hi­szen ugyancsak a közeli múlt­ban „jött ki” az író András László szakmai körökben né­mi feltűnést és ellenérzést támasztó, de amúgy az olva­sói szférákban alig valami visszhangot keltő könyve A Madách-rejtély címmel, és ta­lán azt megelőzve egy igazán szép, valóban új szemponto­kat is bemutató munka Ke- rényi Ferenciül „írtam egy költeményt. ..” címmel, amely a költő egyetlen — a Tragé­dia műhelymunkájához tar­tozó — hátramaradt feljegy­zését fejtette meg mindenol- dalúan, bepillantást nyújtva Madách alkotói csendjébe. Ám e »váron beharangozott Hor- v'-tb Károly-féle kötet az 6 z.e váratott magára Hősi megérkezett. Még igazán jó­kor, sőt, a legjobbkor — e múzeumi és műemléki hónap legelején. II <11111II III III llllllll Mill IIMII Iff Itt van tehát a legújabb, az eddig ismertetett (feltárt vagy feltételezett) valamennyi tényt felhasználó kis köny­vecske a költőről, koráról, szemléletének és költészeté­nek alakulásáról, politikai tet­teiről és a minduntalan „tra­gikusnak” citál házasságáról, válásáról, a Tragédiáról és vak me nnyi ismert írói-költői megnyilvánulásáról. Hasznos könyvecske, amelyből „min­dent megtudhatunk” — amit már eddig is tudtunk. Vagy pontosabban és árnyaltabban fogalmazva: amit eddig tud­ni illett volna és persze mindaz is, amit eddig tudni véltünk a költőről. írója Hor­váth Kálmán maga is részese volt annak az akadémiai vitá­nak, amelyet az ötvenes évek elején rendeztek Madáchról és amelyen bevezető előadást Waldapfel József tartott, a hozzászólók között pedig Lu­kács György mellett ott ta­láljuk Horváth Károlyt is. Az ember tragédiája fakszimile kiadásához ő készítette a jegyzeteket (Budapest, 1973.); szerkesztője volt egy hat év­vel ezelőtti tanulmánykötet­nek e tárgyban; egyik legkö­zelebbi értekezése az idén je­lent meg a Irodalomtörténeti Közlemények első számában — abban Ádám alakjával foglalkozott feltárva iroda­lomtörténeti előzményeit. Mindezt kiolvashatja a fi­gyelmes tallózó Horváth Ká­roly új könyvének teljes rész­letezésű és éppen a hozzá­férhetősége révén alig túlbe­csülhető bibliográfiai tájékoz­tatójából, egy könnyen követ­hető életrajzi adattárral is megtoldva-kiterjesztve a mű hatékonyságát, hasznosságát. Azt már csak magam te­szem hozzá, hogy a legköze­lebbi múltig az évtizedeken át méltatlanul mellőzött Ma­dách-dráma a Mózes negy­venöt utáni első és sokáig, a legutóbbi évtizedekig egyetlen jelentős erőt képvi­selő védője is Horváth Ká­roly volt, 1950-ben szembe- szállva a mű tévhiten alapuló akadémiai elutasítása — az Akadémia helyébe telepedő rossz akadémizmus nyomán rögződött szemlélettel. Soká­ig nem talált követőkre. A „színészmágus” Sinkovits Im­re Mózes-beli sikere után jó ideje az maradna egyedül, aki netán újra arról papol­na, miért „elhibázott, szín­padellenes” mű a Mózes. ntimimiiiiiMiMMiiiiHiHMMii A szekér tehát halad. Jó könyv Horváth Károly új műve, bár kissé zsúfolt­nak tűnik és itt-ott bizony elnagyoltnak is egyes fejezet­részeiben. Ezért is vitatható az a „fülszöveg”-beli kinyi- latkoztatásíéle (valójában nincs fülszövegnek hely a könyvben, a hátlapon olvas­ható a 26 forintos ár alatt, ami egy papírborítású zseb­könyvecske esetében nem csekélység!) hogy a Madách iránt érdeklődő mai olvasó- közönség igényei szerint” ké­szült volna. De ami utána kö­vetkezik, az mindent megma­gyaráz: „az életmű és a szak- irodalom teljes ismeretében kíséri végig könyvében Ma­dách Imre pályáját.” Kizá­rólag az életrajzi résszel fog­lalkozva ezúttal megállapít­ható, hogy Horváth Károly az előbbiekből következve na­gyon jól ismeri az ide vonat­kozó szakirodalmat, egyebek között az életrajzokat és az életrajzi regényeket és min­den mást is. De hogy aztán kitől mit vesz át — az va­lóban rá tartozik! Legalább­is annak tűnik; más szóval a teljes szakirodalom is ke­vés (vagy sok) ahhoz, hogy bizonyos rögzített „akadémiz­mus’’ egy ilyen abszolút tár­gyilagosnak ígérkező író és műve esetében is ne legyen fülöncsíphető. A könyv hibái tehát az eré­nyeiben vannak. Ez így hang­zatos, majdnem nagyképű megállapítás lenne, de Hor­váth Károly bizony csak vo­nakodva és nem méltányol­ható szűkmarkúsággal bánik a szakirodalom mind ez ideig úgyszólván egyetlen minden tekintetben mérvadó, Madách feleségére, Fráter Erzsébetre bizonyítottan valódi fényt su­gárzó művével, amelyet L. Kiss Iboly írt Az asszony tra­gédiája címmel jó régen, de amelyet ebben a műben is kiszorít, árnyaltságát nagyvo­nalúan mellőzi a korábbi kizárólag férfiszempontú és az anya szerepét elhallgató művek súlyos, régies-porlep­te megállapításainak „akadé­mikus” szemlélete (Balogh Károly és Harsányt Zsolt pedig még a jobbak közül való...) Illllllllllllllllllllltllfltlllllllllf Űjabb összesítések helyett kívánjunk újabb szemléletetI (T. Pataki» i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom