Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-26 / 252. szám

U vélemény Nem lózung a „leasing"! Ment-e a tévéműsorok által • világ eiébb? — kérdezhet­nénk Vörösmartyt némileg ki­forgatva, s hosszan meditál­hatnánk a válaszon. Ha derű­látón azt mondjuk: a tévé ké­pes ilyen hatást elérni, ak­kor e hatásos műsorok közé kell sorolnunk a külpolitikai szerkesztőség világgazdasági magazinjának: a Kockázatnak legtöbb ,,példányát”, így, a legutóbbit is. Gubcsi Lajos, a műsorgazda, szokásához híven időszerű témát dolgozott föl, vegyítve ismeretterjesztést, értékelést, kritikát, feladatki­tűzést, ám kerülve az üres lózungok emlegetését. Ezúttal a nemzetközi közös vállalatok­ról és a leasing néven neve­zett gépkölcsönzésről monda­tott el néhány friss gondola­tot a stúdióvendégekkel.. Meg­tudhattuk a műsorból,. hogy e fontos gazdasági lehetőségek­kel a magyar vállalatok egye­lőre csak elenyésző mérték­ben élnek, de az utóbbi egy­két évben ébredezik a kedv kamatoztatásuk iránt. Az ed­digi közömbösségnek oka volt — többek közt —, hogy a bank nehézkesen döntött, a tárcavezetés nem szorgalmaz­ta eléggé az ügyet, s a válla­latok is a kelleténél óvatosab­bak voltak. Ma azonban be­lendülni látszanak a kedvező folyamatok, s néhány hasz­nálható tapasztalat is rendel­kezésre áll már. Nagyjából ennyi volt az elhangzott in­formációk veleje. Ám — mint e műsorban mindig — az el nem hangzó, azaz szavakban ki nem mon­dott közlésekre is érdemes volt figyelni. Lényeges mo­mentumnak tűnt például, hogy Gubcsi rendkívül sze­rencsés kézzel választotta ki vendégeit. Juhász Ádám ál­lamtitkár gyakori alanya a műsornak (Gubcsi a biztonság kedvéért még a rádióújság­ba is előre beírta e vendég nevét, nehogy az elfoglalt tisztviselőnek közbejöjjön va­lami). Rajta kívül kitűnő vál­lalatvezetők ültek a stúdió­ban. Nemcsak mint vezetők sikeresek, hanem — s a mű­sor szemszögéből ez a lényeg — mint gondolatközlő embe­rek is. A Kockázatban már hagyomány, hogy a tömörség mellett az őszinteség is az át­lagosnál lényegesen nagyobb fokú. Hátrébb szorul viszont az udvariasság: ketten is he­vesen ellentmondtak az ál­lamtitkárnak. Ez a „kocká­zat” itt természetes gesztus­nak számít; így kap' reális, életteli képet a néző a szóban forgó témáról. Azaz: cgak a kép egy részletét kapja meg. hiszen félórás műsorban eny- nyi lehetséges. Ezúttal kivált­képp érezhető volt az „idő­zavar”: az óramutató haladá­sa látható feszültséget oko­zott. Részben ez is késztette a résztvevőket a frissebb, ha- tékonyab agymunkára. Ami egyébként jól jön „kint”, a gazdaságban is. (molnár) Felhívás az 1985. évi SZOT-di/asok lelölésére A SZOT elnöksége minden esztendőben május 1-én SZOT-díjban részesíti a ki­emelkedő eredményeket elért írókat, művészeket, tudósokat, a művelődésben tevékenyke­dőket. Az eddigiekhez hasonlóan SZOT-díjra javaslatot tehet­nek az irodalmat és művésze­tet értő és szerető, a művelő­déspolitikáért felelősséget ér­ző dolgozók, üzemi és intéz­ményi kollektívák, szocialis­ta brigádok, szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták. SZOT-díjra javasolhatók az Irodalom, a filmművészet, a rádió, a televízió, a színház­művészet, a képző- és ipar­művészet, a zeneművészet, a táncművészet, a társadalom- és természettudomány, a köz­oktatás és a közművelődés, a munkahelyi művelődés terü­letén az utóbbi években, va­lamint egész életművel ki­emelkedő sikereket elért sze­mélyek, illetve kollektívák. A javaslatokat 1984. novem­ber 15-ig kell beküldeni az iparági-ágazati szakszerveze­tek, vagy az illetékes szak- szervezetek megyei tanácsa (Budapesten a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa) kul­turális, agitációs és propa­ganda osztá ly á nak. NDK kulturális napok A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 35. évfordulója alkalmá­ból november 27. és december 4. között megrendezik ha­zánkban az NDK kulturális napjait. A gazdag program­ban, amely a baráti ország kulturális életének sokszínű­ségét tanúsítja, képzőművé­szeti kiállítások, hangverse­nyek, színházi előadások és filmbemutatók kaptak helyet. Igen örvendetes számadat, hogy a kisiskolások körében egyre népszerűbbé válik a könyvolvasás. A salgótarjáni gyermekkönyvtárnak több mint ezerötszáz olvasója van, akik harmincezer kötet között válogathatnak. Az elmúlt években átlagosan tíz százalékkal nőtt a számuk, melynek többségét az alsó tagozatosok teszik ki. Mindezek mellett lehetőség nyílik a létesítményen belül különféle lemezek hallgatására is. Carlo ManzonI: A gyógyszer- tárban Veneranda úr belépett a gyógyszertárba. — Mi tetszik? — kérdezte a patikus. — Kérem szépen — mond­ta Veneranda úr —, tud va­lamit adni fejfájás ellen? — Természetesen — felelte a patikus —, nagyon jó és hatásos tablettáink vannak. — És magának fáj a feje? — kérdezte Veneranda úr. — Nekem? — válaszolta csodálkozva a patikus. — Nem. nem fáj. — Tehát nem fáj a feje. Akkor szerencsés ember! — mondta Veneranda úr. — A fejfájás nagyon kellemetlen dolog, nem gondolja? — Egyetértek — mondta a patikus —, de ha fáj a feje. vegyen be tablettát, és túl lesz rajta. — De nekem nem fáj a fejem — mondta Veneranda úr — Miért kéne, hogy fáj- jón? Kitűnően érzem ma­gam. — Akkor mit akar? — kér­dezte az álmélkodó patikus — Miért kért tőlem fejfájás elleni tablettákat? — Dehogyis kértem, én csak azt kérdeztem, van-e tablettájuk fejfájás ellen — mondta Vneranda úr —, mi­re maga azt felelte, hogy van. Aztán azt mondta, hogy nem fáj a feje. és mivel nekem se. hát szépen megegyez­tünk. Miért kéne, hogy ne­kem fájjon a fejem, magá­nak meg nem? — No de ön tablettákat akart tőlem... — hebegte a patikus. — Én semmiféle tablettát nem kértem magától — mondta Veneranda —, és mi­vel nem fáj a fejem, nem kell a tablettája sem, amije van, noha a maga feje nem fáj. — Nem értem, nem értem — jött ki a sodrából a pati­kus. — Ennek semmi köze az értéshez vagy a nem értéshez — mondta Veneranda úr —, maga viszont megpróbált en­gem felidegesíteni és felbosz- szantani, hogy aztán csak­ugyan megfájduljon a fejem Kát akkor inkább elmegyek. Veneranda úr hátat fordí­tott a patikusnak, és fejcsó­válva elhagyta a gyógyszer- tárat. Zahemszky László fordítása A figyelmesség nem apró­ság. (Mickiewicz) * Mindenütt állatszelídítő után szimatol, mert úgy érzi, egy oroszlán lakik benne. (Roman Gorzelski) FILMJEGYZET GANDHI A több ezres tömeg megtorpan. Útjukat lovas rendőrök állják, vezetőjük rohamot vezényel A tömeg azonban nem füt szét, nem mozdul, nem menekül. „Boruljunk földre! A lovak nerh tipornak élő emberre!” — kiáltja valaki, és a következő pillanatban már a lovak torpannak meg. A rendőrök hasztalan zabolázzák a nyerítve ágaskodó pari- pákát. Vissza kell fordulniuk. Tehetetlenek a földön fekvő, cseppnyi ellenállást sem tanúsító tömeggel szemben. Egyetlen drámai képsort ragadtunk ki a Gandhi című filmből. A jelenet színhelye még Dél-Afrika, de az ese­mények főszereplője már itt is az az indiai származású Mo- handász Karamcsánd Gandhi, aki 1893-ban — huszonnégy évesen — Londonban végzett jogászként érkezik az apart­heid országába, ahol hamarosan is személyesen is átéli a faji megkülönböztetéssel járó megaláztatásokat. Dél-Afri- kában akkor mintegy 150 ezer hindu bevándorolt él. En­nek a kisebbségnek a szellemi vezéreként szerez olyan „harci, tapasztalatokat” Gandhi, melyek birtokában 1915- től azután már hazájában küzd a gyarmatosítók ellen „Harci tapasztalatok?” Használható ez a kifejezés arra a Mahatmára (az indiaiak nevezték így Gandhit: a Nagy Lélek), akit máig a pacifizmus eszméjének egyik megteste­sítőjeként emlegetünk? A Gandhi személyének méltó emléket állító — nyolc Os- car-díjjal kitüntetett — filmről szólván egy dolgot elöljá­róban mindenképp le kell szögeznünk, még akkor is. ha e kérdésben máig találkozhatunk eltérő véleményekkel. Ne­vezetesen azt, hogy Gandhi Dél-Afrikában magáévá telt politikai eszméje és gyakorlata — a szatjágraha — igenis harcot jelent, pontosabban harcmodort. Következésképpen vitatni, megkérdőjelezni csupán ennek az erőszakmentessé­get hirdető harcmodornak a „használhatóságát” lehet, de tényét nem! Mellesleg Gandhi maga sem szerette, ha tevékenységét passzív ellenállásnak nevezik. Filmszalagra rekonstruált életútjának ismeretében remélhetőleg senki sem vonja két­ségbe többé, e törékeny kis ember hallatlan aktivitását. Ülök a mozi nézőterén, negyedik alkalommal váltva je­gyet a filmre, és ezúttal már a közelemben ülők reagálá­sát is figyelem a félhomályban. A vasöklű hősökhöz, avagy egyszeri önfeláldozó tettükkel tiszteletünket kivívó mártí­rokhoz szokott (szoktatott) nézők éppúgy fészkelődnek he­lyükön, mint első ízben magam is. ­Mi az, hogy „börtönbe vethetnek bennünket”?! Mi az, hogy „meg is ölhetnek bennünket”?! Mi az. hogy „csak egy dologra nem kényszeríthetnek bennünket soha: engedel­mességre”?! Mi az. hogy „akkor se álljunk ellent fegyver­rel, ha a hatalom erőszakos megtorláshoz folyamodik”?! Miféle ellenállás ez? Miféle „harc”?!... De . a lovak megtorpannak, a sztrájkok érzékeny fenn­akadást okoznak a hatalmi gépezetben, az ugyancsak vér- telen „textilháború” gazdasági vereséget mér az angol ipar­ra, a gyarmatosítók brutális kísérletei a fellázadt milliók letörésére sorra kudarcba fulladnak. S, mert az indiaiak a nyilvánvaló provokációk dacára is tartják magukat Gandhi útmutatásához; India népe világméretű erkölcsi győzelmet arat, jóval megelőzve tényleges győzelmét, függetlenségé­nek kivívását. Már-már hiszünk a filmnek, és hiszünk Gandhinak, hogy igy is lehet, csakhogy heppiend a valóságban sem adatott meg. Míg a közös ellenséggel szemben egységesen lép fel fegy­vertelenül India soknemzetiségű és sokféle vallást követő népe, a függetlenség kivívása után — 1947-től — fegyveres belső harcok lobbannak fel hinduk és muzulmánok között, ami csakhamar az ország kettéválásához vezet. De Gandhi még él, és amikor éhségsztrájkba kezd, az iránta való tisz­teletből!!) elhallgatnak a fegyverek. Ez azonban csak „kényszerszünet”, melynek menten vége szakad, mihelyst egy félfasiszta fanatikus vallási szervezet tagjai megtalál­ják a kézenfekvő megoldást; félre kell állítani a béke zá­logát. És az első lövés — 1948. január 20-án — az imájá­hoz készülődő Gandhit teríti le! „Miért?” — kérdezzük önkéntelenül, és kissé naívul. Gandhi meghalt, a vérontás immár zavartalanul folyta­tódhat. Végül is harcolni fegyverrel könnyebb. Nem?... Per­sze, Richard Attenborough filmje nézőitől arra is választ vár; melyik az emberhez méltóbb harcmodor? — pintér — Aforizmák Akitől Allah elveszi a hi­vatalt, annak visszaadja az eszét. (Keleti mondás) * „A boldog Árkádiába vá­gyódom!” — „Nem tartunk fenn vele diplomáciai kap­csolatokat”. (Lee) Én mindig önmagam va­gyok, mert nem tudok ma­gamról megfeledkezni. (Krecia P.) * Az elégedettség önmagunk­kal a legtartósabb boldogság, amelyet elérhetünk a földön. (Siawomir Wróblewski) műsor 16.05: Varázscipellő 17.00: Mire a levelek lehullanak. 17.25: Reflektorfényben egy ope­ra aria 17.57: Népdalok 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Hívja a 33-43-22-es telefon­számot. 20.29: Aki civilben is cár volt. 21.30: Választóvonal 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Szemben egymással 23.00: Zenekari muzsika 0.10: Virágénekek PETŐFI RADIO: KOSSUTH RADIÖJ 1.20: Házmesterek. II. rész. Riport. 8.50: Zenekari muzsika 9.30: Jaj, de nagyon eltévedtünk 9.50: Lottósorsolás 10.05: A magánhangzók szonettje 10.10: Népszerű hangszerszólók 10.59: Lottóeredmények 11.00: Gondolat 12.30: Ki nyer ma — Sárospata­kon? 12.45: Szélpál Árpád: Forró hamu. Könyvszemle. 12.55: A zene is összeköt. 14.10: Fűtől fáig 15.00: Meggyökeresedtünk. ­15.30: Kórusainkat ajánljuk 8.03: Az izraelita felekezet ne­gyedórája 8.20: Tabányi Antal népi zene­kara játszik, Hollay Ber­talan nótákat énekel 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. 9.50: Lottósorsolás 10.45: Láttuk-hallottuk. 11125: Külpolitikai könyvespolc 12.10: Hangszerszólók 12.25: Édes anyanyelvűnk (ism.) 12.30: Népi muzsika 13.05: Pophullám 14.00: Péntektől péntekig 15.30: Könyvről könyvért. 15.40: Egészségünkért! 17.30: ötödik sebesség 18.30: Fiataloknak! 4 NOGRÁD - 1984. október 26., péntek 20.00: Nótakedvelőknek! 21.05: Rádiószínház 21.47: Moszkvából érkezett 22.17: Bluesfelvételek szájharmo­nikára 23.20: Sullivan operett)élből 34.0«: Éjféltől hajnalig. MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorelőzetes, hírek, idő­járás. 17.05: Péntek este Eszak- Magyarországon. Szerkesztő: Nagy István. (A tartalomból: Ho­gyan takarékoskodjunk? A MERKUR kínálata. — Nagyüze­mek szolgáltatása. — Programok a három megyében.) 18.00: Észak- magyarországi krónika. 18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tv-torna (ism.) 8.05: Iskolatévé: Fizika (ált. lsk. 8. oszt.) 8.30: Fizikai kísérletek II. 8.40: Kémia 8.50: Német nyelv 9.10: Környezetismeret (ált. lsk 2. oszt.) 9.35: Operált operák. Carmen. 9.50: Lottósorsolás 10.00: A1 Capone a bűn császár Francia dokumentumfilm 10.55: A delfinek varázsa. 11.25: Képújság 14.40: Iskolatévé: Deltáeska. ló.001 A* anyag koríoígasa 15.30: Játék műalkotásokkal. VIII/2. rész 15.45: Korok művészete. 16.30: Hírek 16.25: Képmagnősok. figyelem! (ism.) 18.55: Égi postások vi/2. rész: A Szahara felett. 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Uj Reflektor-magazin 19.00: Reklám 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: „A Fónay”. Portréfilm. 20.50: A hét műtárgya 20.55: péntek esti randevú 22.00: „Népek kiáltják sorsodat, szabadság”. Bockerer. Osztrák film. (14 éven felülieknek!) 23.40: Tv-híradó 3. 2. műsor: 17.45: Don Quijote. XXXIX. rész: A lovagregények elégetése 18.15: Az állatok nyomában. XIII/1. rész. (ism.) 18.25: Képújság 18.30: Természetbarát 18.50: Csali. 19.00: Keresztkérdés. 19.30: Koncert rock-pop. 20.00: Budapesti művészeti hetek. 21.35: Tv-hiradó 2. 21.55: Zenebutik, (ism.) 22.33: Képújság BESZTERCEBÁNYA 20.00: Eper a fűben. 3. rész 21.00: Szórakoztató setélkedő 21.40: Muzsikaszó 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: A támadás tanúja, 3. rész 23.20: Barátsághangverseny 0.10: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Nyúl az autópályán 21.10: A kultúra és a társadalom 21.30: Időszerű események 22.00: Ozsesszpódium MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: IS- KOLAMOZI: Daliás idők. Három­negyed 6 és 8-tól: Canterbury mesék (18). Francia—olasz film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8-tól: O, kedves Harry. Színes, szinkroni­zált NSZK-beli bűnügyi filmvíg- játék. — Pásztói Mátra: Skalp­vadászok (14). Színes amerikai western. — Szécsényi Rákóczi: Vértestvérek. Színes NDK indi- ánftlm. — Rétság: Veri az ördög a feleségét (14). Színes magyar film. MESEMOZi: Jöjjön vendég­ségbe. — Ersekvadkert: Emlék­szel Dolly Belire? (16). Színes jugoszláv film. 20.00: A Fónajr

Next

/
Oldalképek
Tartalom