Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
Á teljesítmény fegyen az alapja d belső érdekeltségi rendszer a nyereségre Irta: Dr. Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titkára ■ I g II I» I» Az elmúlt években gazdasági, társadalmi fejlődésünk olyan szakaszába jutottunk, amikor további előrehaladásunknak, az intenzív fejlődés belső mozgató erőinek erőteljesebb kibontakoztatása nélkülözhetetlen feladatot jelent. A helyi tartalékok mozgósításában, a kisebb-nagyobb termelőegységeknek és a dolgozók érdekeltségének meghatározó szerepe van. Ez a felismerés ösztönözte a megyei pártbizottságot, hogy szeptember 27-i ülésén napirendre tűzze a megye jelentősebb ipari üzemeinek belső érdekeltségi helyzetét, fejlesztésének tennivalóit. Felgyorsulta korszerűsítési tevékenység A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése a napirend időszerűségét még hangsúlyosabbá teszi, mert olyan közgazdasági környezetet teremt a vállalatok, gazdálkodó egységek számára, amely az érdekeltség növelésével, a gazdasági kényszerítő hatások erősítésével, a piaci verseny kibontakoztatásával, a teljesítmények növelésére serkentenek, s a fejlődési esélyeket a jövedelmezőség alakulásától teszi függővé. Mindezekre figyelemmel — nem csökkentve az erkölcsi ösztönzők lényeges szerepét —, a testületi ülés tudatosan az anyagi érdekeltség kérdéseire helyezte a hangsúlyt. Az eddig végzett munka tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a megye ipari üzemeiben az utóbbi időkben felgyorsult a belső anyagi érdekeltségi rendszer korszerűsítése. A gazdasági egységek többsége kidolgozta, illetve továbbfejlesztette az ezzel kapcsolatos irányelveket, amelyek mind szervesebben épülnek be a kollektív szerződésekbe is, megteremtve az érdekeltségi rendszer kibontakoztatásának munkajogi kereteit is. Több kezdeményezés, előrelépés) szándék jelzi, hogy a vállalatok, gyárak, gyáregységek e téren végzett munkája az utóbbi években folyamatosabbá vált. Az új szabályozó rendszer vezérelvei széles körben ismertek. Egyrészt várható, hogy niő a vállalatok mozgási szabadsága, másrészt viszont szigorúbban érvényesül a teljesítményelv. Ennek ismeretében szükséges felkészülni a változásokra, hogy a kedvező hatások gyorsan kibontakozhassanak, mivel ezek alapvető társadalmi, egyúttal vállalati érdekeket is kifejeznek. A továbbfejlesztés egyik fontos feladata a belső ösztönzés típusának helyes megválasztása. Ma a megye ipari üzemei többségében a belső anyagi érdekeltségi rendszer tervtípusú. A terv a vállalati munka alapvető szervező eszköze, ezért előnyös tulajdonságainak kidiomborításával továbbra Is alkalmassá lehet tenni az ösztönzésre. Célszerű olyan irányban fejleszteni, hogy a gyári, gyáregységi érdekeltség középpontjában élló tervmutatók egyre helyesebben tükrözzék a vállalati célokat. Lényeges követelmény, hogy a terv a teljesítésre mozgósítson, az elmaradás vagy túlteljesítés pedig ehhez igazodva jelentsen anyagi előnyt, vagy hátrányt. A gyári, gyáregységi tervek ösztönző szerepe azonban nem jelenthet kizárólagosságot. A szabályozó rendszer normatív követelményeinek is — az egységgel szemben támasztott és a belső érdekeltségi rendszer által közvetített teljesítménykövetelményeken keresztül — érvényesülnie kell. A hatékonyan működő anyagi érdekeltség fontos tényezője a teljesítmények és a vele járó ellenérték összhangjának megteremtése, a végzett munka eredményével arányos dL jazás, a termelőtevékenység minden szintjén. A vállalatok — állapította meg a pártbizottság — megkülönböztetett figyelmet fordítottak az ezzel összhangban álló bér- és keresetpolitiika kialakítására, a szabályozási, ösztönzési és érdekegyeztetési funkciók összehangolt érvényesítésére. A fejlődés ellenére a gyári, gyáregységi átlagbérek alakulása ma még elszakad a teljesítményektől, olyan alku során alakul ki, amikor a gyárak, gyáregységek tényleges teljesítményüktől függetlenül részesülnek a vállalati átlagos mértékű bérfejlesztésből. Sokan azt mondják, hogy mindez a kereset- szabályozás gyengeségeiből fakad. Valóban, a mi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a rugalmasabb keresetszabályozási formák a belső anyagi ösztönzés számára is nagyobb mozgásteret biztosítanak. Jól érzékelteti ezt , a kísérleti bérszabályozásban működő vállalatok gyakorlata, ahol a belső egységek közti differenciálásra erősebb törekvések tapasztalhatók. Ez azért is érdeme! megkülönböztetett figyelmet, mert a jövőben ezek a formák válnak általánossá, ebből adódóan csak a nagyobb teljesítmény válik a bérfeilesztési lehetőség kizárólagos forrásává. Ezért minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a bér- és keresetszabályozási rendszerhez igazodó belső érdekeltség megteremtése valamennvi vállalat, üzem létérdeke, az elkövetkező Időszak kiemelkedően fontos feladata. Politikai és gazdasági érdekek egvaránt azt kívánják, hogy szakítsunk,olyan beidegződéssel és gyakorlattal, amely a vállalati belső anyagi érdekeltségi rendszert egvsze- szorű elosztási kategóriaként értelmezi, az egyenlősítési törekvéseket pedig a reálbérek csökkenésére hivatkozva, szociálpolitikai szempontokkal magyarázza. Ebben a folyamatban döntő jelentőségűnek tartjuk a teljesítmények és bérek összhangjának, a teljesítmény1 szerinti differenciális elvének gyakorlati érvényesítését, ennek megfelelő szemlélet és magatartás kialakítását. Ezért minden ezzel kapcsolatos kezdeményezést örömmel üdvözlünk. Elemzéseink azt is kimutatták, hogy a teljesítmények szerinti differenciálás csak azokon a területeken valósul meg a legkövetkezetesebben, ahol a teljesítménykövetelmények egyértelmű megfogalmazásához megvannak a műszaki-technikai adottságok, biztosítottak a teljesítmények hiteles mérésének feltételei. Nőtt az önállóság A gazdasági szabályozó rendszer korszerűsítésétől az értékviszonyok, a piaci mechanizmusok mind teljesebb kibontakoztatását is várjuk. Ezért kulcskérdés, hogy a belső anyagi érdekeltségi rendszer miként továbbítja ezeket a belső szervezeti egységek, a dolgozó kollektívák felé, mennyire teszi számukra érzékelhetővé, a piaci követelményeket, s milyen ösztönzően hat majd egyéni munkájukra. Figyelembe véve az elmondottakat, az utóbbi időben nőtt a gyárak, gyáregységek, telephelyek önállósága a gazdálkodásban, s ez jótékonyan erősítette az érdekeltséget, a helyi tartalékok feltárására, kiaknázására ösztönzött. És azért is örvendetes, mert Nógrádban hét önálló ipar- vállalat mellett több mint kétszáz gyár, gyáregység, és telephely működik, amelyek az ipari termelés 55, az exportnak pedik 75 százalékát adják. A tényleges gazdasági önállóságot megteremtő eredményoentrikus belső érdekeltségi rendszer azonban csak néhány megyei vállalatnál és az üveggyárakban valósult meg. Üzemeink nagyobbik részében még nem érzékelik közvetlenül és kellően a piaci igényeket, nem látják termékeik, ezen keresztül egész tevékenységük piaci megítélését. Esetenként még a nagyobb termelőegységeknél is előfordul, hogy a hatékonyságra csak megszorításokkal kifejező naturális mutatókkal ösztönöznek, A pártbizottság megítélése szerint a belső anyagi érdekeltségi rendszer korszerűsítésében érdemleges továbblépést az eredményérdekeltség mind szélesebb körű bevezetése jelentheti. Ennek megfelelően fokozottabban kell törekedni arra, hogy a nagyobb termelő-gazdálkodó egységek anyagi ösztönzése mindinkább az értékkategóriákra épüljön. A lehetőséget erre a szabályozó rendszer változásai adják meg, amelyek azt célozzák, hogy a vállalati érdekeltség centruma, a nyereség nagysága legyen. Tehát a belső érdekeltségi rendszert úgy célszerű kialakítani, hogy az a nyereség növelésére és közvetlenül olyan gazdasági akciókra ösztönözzön, amelyek a szükséges ráfordítások csökkentését szolgálják. Erre vonatkozóan is 1 vannak növelésre méltó törekvések. Ugyancsak szélesebb körben lehet alkalmazni, az olyan elosztási mechanizmusokat, amelyek az anyagi juttatást pályázati úton, többletvállaláshoz kötik. Ugyanakkor következetesen fel kell számolni azt a ma még fellelhető kedvezőtlen gyakorlatot, mely szerint miiközben a vállalatok számon kérik belső egységeik eredményességét, az ezt befolyásoló cselekvési, döntési lehetőségek nagyobbik részét továbbra is központi hatáskörben tartják. A pártbizottság »rra is rámutatott, hogy a gazdasági önállóság előfeltétele a haté- k%nysági tényezőket helyesen számba vevő önelszámoló egységek megvalósítása. Ma még a gyári, gyáregységi önelszámolás gyakorlata kiforratlan, a ráfordítások és eredmények összevetését több tényező torzítja. Nagy részük — így az információs rendszer gyengeségei, pontatlanságai — azonban jobb szervezéssel helyben is kiküszöbölhetők. Az viszont már szemléleti gond, visz- szaszorítása pedig határozott fellépést igényel, hogy sok helyen nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a belső árképzésnek, a helyes ráfordításokkal arányos elszámoló árak kialakításának. Előfordul, hogy amíg valamelyik termék gyártása a gyáregységnél veszteséges volt, ugyanazon a terméken a vállalati központ nyereséget realizált. Az ilyen jelenségek kedvezőtlenül befolyásolják a dolgozók hangulatát, végső soron megkérdőjelezik az önelszámoláson alapuló gazdasági önállóság komolyságát. A gazdaságosságra irányuló ösztönzés érdekében arra helyes törekedni, hogy az érdekeltségi mutatókat a vállalati célok megvalósítását leginkább elősegítő, s az adott terület által befolyásolható tényezők alkossák. A hatékonyan működő anyagi érdekeltségi rendszer fontos tényezője, hogy a kisebb dolgozó kollektívák anyagi ösztönzése és az egyén munkadájazása 1« teljesítményelven nyugodjék. Az üzemek az elmúlt években fokozott figyelmet fordították az összhang megteremtésére. Ehhez jó alapot adott a bérgazdálkodási hatáskörök egyre erőteljesebb decentralizálása. Sok helyen azonban még m,a is megszabják, vagy legalábbis korlátozzák az alsóbb egységek bérfelhasználásának módját és ütemét. Ezt a gyakorlatot nem lehet helyesekül, mert a belső anyagi érdekeltségi rendszer korszerűsítése feltételezi a vállalaton belüli egységek önállóságának, döntési hatáskörének jelentős növelését. Lehetővé kell tenni, hogy — meghatározott keretek között — a bérekkel az gazdálkodjon, aki a termelőtevékenységet szervezi, aki a kollektívák, vagy az egyes dolgozók munkájáról a legtöbb információval rendelkezik. Üzemeink belső bérpolitikai gyakorlata eltérő vonásokat mutat. Egyes helyeken elsősorban a magasabb szakképzettség megbecsülése, a nagyobb felelősség elismerése szolgál rendező elvül. Más üzemekben a kollektívák és a dolgozók termelésben betöltött szerepe, fontossága alapján differenciálnak, de gyakori módszer, hogy a kritikusnak ítélt területek dolgozóit részesítik előnyben. Mindenütt érvényes azonban, hogy az üzem előtt álló feladatok csakis a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásával, a teljesítmények erőteljes fokozásával oldhatók meg. Mi magunk lassítjuk ennek a folyamatát, ha vélt, vagy valóságos indokok alapján egyenlő anyagi elismerésben részesítjük a jót és a középszerűt, a szorgalmasat és a lustát. Jól látható, hogy az egyen- lősítő törekvések nem képezhetik alapját a hatékonyabb belső anyagi érdekeltségnek. A pártbizottság az elért eredmények mellett számos gyenge pontra is felhívta a figyelmet. A fizikai dolgozók ösztönzésében a teljesítménybérezésnek van kiemelkedő szerepe. A kiemelt üzemek fizikai dolgozóinak több mint 60 százaléka tevékenykedik teljesítménybérben. Arányuk az elmúlt években növekedett, s ez kedvezően hatott a termelékenység alakulására. A testület, figyelembe véve a tevékenységek jellegét, a termelési és foglalkoztatási szerkezetet, nem tartja indokoltnak azt a nagyfokú szóródást, amely még a megközelítően azonos termelési szerkezettel rendelkező üzenlek körében is tapasztalható. Természetesen nem lehet cél a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányának minden áron való növelése. Minden olyan helyen, ahol a teljesítmények mérhetőek, vagy a mérés feltételei megteremthetők, Indokolt a teljesítménybéres bérformát alkalmazni, különösen ha a tevékenység technikai adottságai, mellett a dolgozók is előnyösen befolyásolni tudják a teljesítmények alakulását. Sok esetben pedig arra van szükség, hogy időről időre felülvizsgálják a teljesítménykövetelmény-rendszert, fokozzák annak ösztönző szerepét és hatékonyságát. Ma már arra is akadnak követésre méltó törekvések, ahol a munkafeladatok pontosabb behatárolásával, a garanciális felelősségi rendszer kiépítésével, vagy az egyösz- szegű bérutalványozás bevezetésiével, a nem közvetlenül termelő dolgozók anyagi ösztönzését is fokozzák. A másik, már nemcsak a fizikai dolgozókat érintő kérdés, a "keresetek különböző elemeinek ösztönző szerepe. Sok helyen az alapbéreket még mindig jelenléti díjnak tekintik. Másutt viszont olyan szemlélet uralkodik, hogy dolgozni csak a mozgóbérért kell. Ismét máshol csak az alapbérnek van tekintélye, s erőteljes a nyomás az alapbéresítésre. Mindkét felfogás szélsőséges és hibás. A bérmechanizmust úgy helyes továbbfejleszteni, hogy a munkabér mindkét elemének érvényesüljön az ösztönző szerepe. Az alapbérben a munkafeladatok különbségeinek kell kifejeződni, megszilárdulni. A mozgóbér kifizetését pedig azokra a helyekre kell koncentrálni, ahol valóságos többleteredményt hoznak. Szükséges megszüntetni a formális feladatok alapján történő premizálást, a munka eredményeitől független keresetkiegészítő jutalmazást. Általában a teljesítménykövetelményekhez kapcsolódó prémiumok és jutalmak arányának növelésével kell megteremteni az alap- és mozgóbér adott területen leghatásosabbnak bizonyuló arányát. Segítse az előrelátást A különböző szintű vezetők anyagi érdekeltsége növekvő szerepet tölt be a hatékonyság és a minőség javítására való ösztönzésben. A felső vezetők jövedelmének alakulása mindjobban összhangban van az irányított gazdasági egység eredményességével. Ügy látjuk, hogy a továbblépés elsősorban az alapbérek növelése és a hosszabb távú érdekeltség erősítésében indokolt Ugyanis a kizárólag éves eredményhez fűződő ösztönzés nem minden esetben szolgálja a stratégiai érdekeket, nem honorálja kellően a nagyobb előrelátást, a messzebbre ’tekintő gondolkodást. Emiatt előfordulhat, hogy a vállalati vagyon gyarapításának követelményét háttérbe szorítja a pillanatnyi érdek, kárt okozva mind a népgazdaságnak, mind a vállalati kollektívának. B feszültség feloldására jó megoldást nyújt a vezetői érdekeltség és ösztönzés jövőre bevezetésre kerülő új módszere. A közép- és alsószintű vezetők anyagi érdekeltsége sokszínűbb, tarkább képet mutat. A jó törekvések elleniére sem ritka az, hogy a' középvezetőtől a prémiumfeltételekben, a gyáregységi, gyári, netán a vállalati teljesítmények alakulását kérik számon. A gyakorlat bizonyította, hogy az ilyen rendszer kevésbé ösztönöz kezdeményezésre, felelősségvállalásra, többleterő-kifejtésre, ezért az irányított terület eredményét célszerű a középvezetők érdekeltségének centrumába állítani. A funkcionális vezetőknek pedig a jelenleginél konkrétabb, a vállalati jövedelmezőséggel kapcsolatban álló célfeladatokat kell meghatározni. Több üzemben sikerrel oldották meg a művezetők anyagi ösztönzését, sőt egy-két helyen abszolút értelemben is helyükre kerültek a művezetői fizetések. Hogy ez az örökzöld téma lekerüljön a napirendről, mindenütt meg kell teremteni a reális elismerés. s más dolgozói területekhez képest több, arányosabb bérezés feltételeit. A műszaki-közgazdasági értelmiség az ipari üzemekben kulcsfontosságú szereolők, tényezők. Közérzetük, alkotókészségük kedvezőbbé tételéhez, aktivitásuk magas színvonalon tartásához elsőrangú politikai érdekünk fűződik. Ennek megfelelően előbbre kell lépni a kulcsfontosságú munkakörökben foglalkoztatott alkotó munkát végiző, de nem feltétlenül vezető beosztású értelmiségiek anyagi elismerésében. Szélesebb körben is hatékonynak bizonyulhatnak azok a törekvések, amelvek komplex megítélés alapján személyi bérkiegészítésekkel, kiemelt minősítésű és bérű kategóriába sorolással ösztönzik a legjobbakat alkotó és kezdeményezőkészségük kibontakoztatására. A belső anyagi érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésére irányuló tennivalók sokrétűek. Ezért; az eddig közöltek korántsem jelentik a feladatok teljes skáláját. A továbblépésnek nincs egységesen mindenütt és mindenre alkalmazható útja. Nyilvánvaló, hogy a hatékonyság, a minőség javítását eredményesen szolgáló érdekeltségi rendszer csak akkor működik jól, ha annak minden egyes eleme küiön-külön és egvütt is összehangoltan, az előbbi célt szolgálja. Támogassák, lépjenek fel A belső anyagi érdekeltség korszerűsítésének tennivalói nem nélkülözhetik a párt- szervek érvelő, kezdeményező munkáját, a szükséges intézkedések elfogadtatásához, megértetéséhez nyújtott segítséget. A pár- szervek és -szervezetek, az üzemi szakszervezetek és KISZ-szervezetek eddig is támogatták, több helyen pedig kezdeményezték a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítését. Jelenlegi feladataink viszont megkövetelik, hogy a politikai, irányító, kezdeményező munka még tudatosabb, még átgondoltabb legyen. A politikai tevékenység mindenekelőtt az érdekazonosság és eltérés feltárásához, mozgósító erejének kiaknázásához nyújtson segítséget. A belső viszonyok folyamatos elemzésével, a belőlük levont következtetésekkel ösztönözzék az érdekeltségi rendszer folyamatos megújítását, legyenek kezdeményezői olyan üzemi légkör kialakításának, amely a jól végzett; munkát, a teljesítményt, a kezdeményező- és megújuló készséget, általánosan elfogadott értékké avatja. A szakszervezetben dolgozó kommunisták fordítsanak kiemelt figyelmet a differenciált, a teljesítményekhez jobban igazodó bérpolitika kidolgozására, annak megértetésére, segítsenek a célok következetes végrehajtásában. Keressék a különböző munkaterületeken leginkább eredményes anyagi érdekeltségi formákat, figyeljenek a külső és belső feltételekben bekövetkezett változásokra. A pártszervek és -szervezetek kezdeményezéseik mellett lépjenek fel minden, a teljesítményelv érvényesülését akadályozó, kritikátlanul egyenlősítő szemlélettel és gyakorlattal szemben. Ne feledjék, hogy a hatékonyan funkcionáló érdekeltségi rendszer kialakításában a káderpolitikai elvek következetes érvényesítésének is meghatározó szerepe van. A feladatra alkalmas vezető és a jól működő érdekeltségi rendszer együttesen képezik az alapját a hatékonysági és minőségi követelmények gyakorlati érvényesítésének. A pártszervek és -szervezetek azzal segíthetik legjobban gazdaságpolitikai céljaink elérését, ha jól megoldják a hatáskörükbe tartozó vezetők helyes kiválasztását, megteremtik az eredínényes munkához szükséges alkotó légkört. A belső anyagi érdekeltségi rendszer korszerűsítésének folyamata már eddig is hozott eredményeket. Nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy gazdasági egységeink a nehezebb feltételek között is megőrizték gazdasági pozícióikat. A mércét ezután sem lehet alacsonyabbra helyezni. A gazdaság egészében kibontakozó pezsdítő folvamalokra építve mindenkinek azon kell fáradoznia, hogy az érdekeltségi rendszer válion az ernh'-rj tényezőket, a belső erőforrásokat mozgósító eszközzé, a termelés és gazdálkodás minden területén. 02171115
