Nógrád. 1984. október (40. évfolyam. 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

„Mindenki boldog" Nemcsak a jég hálán él meg Ma már talán senki sem lepődik meg azon, hogy a hazai versenypályákról „ki­öregedett” sportolók közül többen külföldön, mint profik folytathatják pályafutásukat, öregbítik a magyar élspor­tolók hírnevét a nagyvilág­ban: labdarúgásban, asztali- teniszben, műkorcsolyában. Persze, sokan irigylik is a szerencsés magyar profi já­tékosokat. Ilyenkor általában mesés kereset, luxuséletvi­tel jut az emberek eszébe. De. hogy valójában milyen is a profiélet, arról keveseb­ben tudnak. • Vajda László a hazai mű­korcsolyasport kiemelkedő egyénisége, tízszeres — örö­kös — magyar bajnok, azon szerencsés magyar verseny­zők egyike, akiknek megada­tott, hogy pályafutásuk „vé­gén” pénzt keressenek. Az amerikai Holliday On Ice jégrevü szólistája nemrég a leninvárosi szabadidő-köz­pont műlyégpályáján tűnt fel. Ezt az alkalmat haszaál- t'ik ki arra. hogv megkér­dezzük Vajda Lászlótól, mi­iven a profiélet? Hogy ke­rült az amerikai jégrevübe? — A jéggel hatéves korom­ban ismerkedtem meg. Dil­iinger Rudolf edző figyelt fel rám, és nála kezdtem el korcsolyázni a Bp. Petőfinél, a később megalakult BSE elődjében Első versenyemen, még abban az esztendőben, 6 évesen második helyezést értem , el. Nemzetközi viada­lon a . bukaresti juniorbaj' noksggon, 11 évesen első let­tem. Ezt követően több nagy versenyen arattam sikereket: hét EB-n és öt VB-n indul­tam, tízszer nyertem megsza­kítás nélkül magyar bajnok­ságot. Az innsbrucki téli olimpián, ahol a megnyitón, még én vihettem a magyar zászlót, sajnos azonban nem indulhattam, influenza mi­att. Az, hogy profi lettem, egy .„véletlennek köszönhető. A koppenhágai EB-n a gála­műsorban egy komikus szá­mot adtam elő. A nézőtéren ott ült az amerikai jégrevü elnöke is, akinek nagyon megtetszett a produkció és mindjárt szerződést ajánlott. De én csak később fogadtam el az ajánlatot, mivel akkor még úgy éreztem, hogy mint amatőr, sok mindent elérhe­tek. Azonban a katonai szol­gálat miatt kiesett két év soknak bizonyult. Így 1979- ben arra gondoltam, hogy tudásomat érdemesebb pénz­re váltani. — Ezek szerint a szerző­déskötés simán ment? — Azért nem egészen. Csak némi huzavona után sikerült. Ugyanis a Magyar Jégsport Szövetség nem szí­vesen mondott le rólam, mi­vel számítottak rám a bécsi világbajnokságon. A lényeg, hogy végül sikerült megkötni a szerződést a Holliday On Icé jégrevüvel és Párizsba kerültem. Azért Párizsba, mert a revtjnek öt csoportja van, ezek a világ minden ré­szén turnéznak, és mind­egyiknek van egy színelve­zetése: arany, ezüst, kék, zöld, narancs. Engem áz „aranycsoportba” szerződ­tettek, ez hozáa a legtöbb pénzt a cégnek. — Bizonyára jól is fizet­nek: — Ez változó, mindenki maga köti a szerződését, egy vagy három évre szól. Ve­lem hároméves szerződést kötöttek. Jelenlegi szerződé­sem 1986-ig szól. Azt, hogy ki mennyit kap, nem tudja a másik. Mindenki boldog; amit kiharcolt magának, az az övé. — Milyen a magyar spor­tolók rangja a nagyvilágban? — A sportdiplomáciáhan elég magas a rangunk, nincs olyan, hogy „kis ország va­gyunk”. Az edzők, bírák, a közönség még mindig mint régi ismerőst üdvözöl. És ez nagyon jó érzés, az embernek jólesik. Ez egy kicsit elisme­LABDAROGÓ NB II: Tartalékosán, de nem előre feladva Téli sportoló nyáron: Vajda László itthon vakációzott. rés is. A dán televízióban például minden évben a szilveszteri kívánságműsor keretében bemutatják az 1976-os koppenhágai EB gá­laműsorát. — Van-e különbség az amatőr és a profi-műkorcso- lyázás között? — Két óriási különbség van a verseny- és a profi­korcsolyázás között. Az egyik, hogy a profi pénzért dolgo­zik, és ezért már az ember­nek produkálni kell. Ügy, hogy azok. akik jegyet vál­tottak az előadásra, elége­detten távozzanak. A lényeg: az embernek mindig úgy kell bemutatnia a programot, hogy a közönség azt lássa: az is élvezi, aki csinálja. — Ezek szerint mindig élvezet fellépni? — Ez olyan dolog, mint mindennap munkába járni. Ha az embernek fáj a lába, akkor is fel kell lépni. Az edzéseken az ember saját maga dönti el, hogy mi az, amit gyakorolnia kell, Nem úgy, mint az amatőr sporto­lóknál, hogy igyekszik az ember elhitetni az edzővel, hogy nincs gyenge pontja. — A kemény munka mel­lett ad-e valami sikerélményt a profizmus? — Igen, ad mivel általá­ban 7—8 ezer ember előtt lépünk fel. És a közönség nagyon hálás tud lenni a jó produkcióért. — Mit tart legnagyobb si­kerének? — Amatőrként nyertem egy sereg nemzetközi versenyt. A kölni EB-n szabadkorcso­lyázásban a tripla Lutzot is ugrottam, ami akkor még nagy szó volt. Profiként, a görögországi olimpiai stadi­onban 20 ezer ember előtt léptünk fel 1979-ben, majd 1982-ben Argentínában, Bue­nos Airesben arattunk elsöp­rő sikert. — Volt-e emlékezetes bu­kása? — Amatőrként sosem volt szerencsém abban, hogy a szabad, a kötelező és a rö­vid program egyszerre sike­rült volna. Profiként? Fur­csának tűnik talán, de ez is Argentínában történt, amikor az a nagy sikerünk volt Buenos Airesben. Egy szóló­számom volt, ahol a nyitott Axellnél „elszálltam, mint a vadliba”, és a reflektorokat elsodorva értem talajt. A közönség megdermedten fi­gyelt, hogy mi lett velem. De amikor folytattam a szá­mot, állva tapsoltak végig, míg be nem fejeztem a prog­ramomat. — Figyelemmel kíséri-e a ynagyar jégsportéletet? — Nem, mivel nagyon ke­veset vagyok itthon. De kül­földön is ritka manapság hogy a magyarok egy-egy jó eredménnyel lepnék meg a közönséget és a szakembere­ket. .. — Szinte bejárta az egész világot; hol szeret lenni a legszívesebben? — A revüvel 54 országban jártunk: Európában, Dél- Amerikában, Ázsiában, a legszívesebben Franciaor­szágban dolgozom, Nizzában. — Szeretne-e Magyarorszá­gon is fellépni? — Igen. És erre valószínű­leg 1985-ben lehetőség nyí­lik. Addig sajnos, csak a nyári szünetben tudok haza­látogatni. Igaz, most szeren­csém van, mivel három hó­nap szabadságot kaptam. — Elégedett embernek érzi magát? — Tulajdonképpen elége­dett vagyok, mivel amit csi­nálok, azt szeretem. Azon kevesek közé tartozom, akik a hobbijukból élhetnek. És, ha ezt még jól is csinálja az ember, az külön siker... Az örömbe persze időnként üröm is vegyül: itt a sérülé­sekre gondolok. Sajnos, eb­ben az évben már másodszor műtötték meg a lábamat. — Mivel tölti szabad ide­jét, van-e más hobbija? — A fénypképezés a leg­kedvesebb időtöltésem, és a videofilmek gyűjtése. De a kutyámról sem feledkezem meg, van egy hófehér király­uszkárom. A lányokkal kap­csolatban? Barátnőm Calif or­mában, San Franciscóban él. ö is korcsolyázik. Több jó eredménnyel büszkélkedhet: az amerikai csapatbajnokság harmadik helyezettje volt 1982-ben, és tagja volt a VB- csapatnak is. Jelenleg együtt dolgozunk és intenzíven ta­nul magyarul. — Milyen tervei vannak? — Konkrét elképzeléseim egyelőre nincsenek. Ha a re- vünél lejár a szerződésem, majd eldől, hogyan tovább. Hívnak Californiába edző­nek, több ajánlatom is van, majd meglátjuk... Gáspár István Gábor Szombat délelőtt a salgó­tarjáni tóstrand edzőpályáján gyakoroltak az SBTC másod- osztályú labdarúgói. Amolyan bemelegítésképpen felszaba­dultan „cicáztak”; közben ta­lán már a vasárnapi ellenfél­re gondoltak közülük néhá- nyan. A Volán botrányos kö­rülmények között esett ki ta­valy az NB I-ből, és labda­rúgói többsége továbbra is a csapatnál maradt. Java részük tehát első osztályú labdarúgó, és ezt a második vonalban is hétről hétre bizonyítják. Nagy versenyben vannak az elsősé­gért az újonc létére meglepő­en jól szereplő Váccal, és a hozzáértők úgyszólván előre elkönyvelték már a közleke­désiek visszaiutását a legjob­bak közé. Legutóbb ugyan idegenbeli döntetlenjükkel le­csúsztak a harmadik helyre, miközben az éppen Salgótar­jánban — a 90. percben lőtt góllal — diadalmaskodó Szol­nok eléjük került, de ez sem­mit sem változtat azon, hogy a ma délutáni rákospalotai mérkőzés esélyese az otthon játszó Volán. — Legutóbb már minden­ki azt hitte, megnyertük a mérkőzést — emlékezik a szolnokiak elleni találkozóra Haász Sándor, az SBTC ed­zője. — Amúgy is olyan dön­tetlen színezete volt a talál­kozónak, a második gólt elke­rülhettük volna, a harmadik kifejezetten balszerencsés volt. Szünet után nem tudtuk tar­tani a labdát, meglepett az ellenfél feltámadása. Nagy veszteség volt Juhász I. ki­válása is. Sajnos, azóta Be- rindán, Mákos és Jónás mel­lé Kovács is feliratkozott a sérültek listájára. Így csak a hétközi kupatornán mutatott, felszabadult játék miatt bí­zom abban, hogy bátran, har­cosan, sok mozgással, fel tud­juk venni a versenyt a ruti­nosabb fővárosiakkal. A sta­bil védekezés mellett akár gólokat is rúghatunk. A pá­lyára lépő csapat: László — Nagy, Talapa, Zimonyi. Bab- A stécés labdarúgóknak nincs csán — Oláh, Földi, Balga, szabad szombatjuk: a mérkő- Gyimesi — Bartus, Gyöngyösi. zcs előtti napon a tóstrandon gyakoroltak Liptákék. Bencze Péter felvétele A cserepadon Rédei, Juhász II., Lipták és Urbányi öl majd. v. f. t Romhányi Kerámia— Területi bajnokság, Mátra-csoport BKV Előre 2-o (1-0) Megérdemelten nyert a Bányász Nagybátony—Gyöngyösi SE 2—1 (1—0) Romhány, 800 néző, v.: Mé­száros. Kerámia; Kovács — Pingiczer, Zagyvái, Jelen, Kertész — Szlezálc, Pincze (Kecskés), Varga — Sági, Ko­vács I., Szedlák. Edző: Beke Ferenc. Már a 7. percben rezgeti az ellenfél hálója: a kaputól 18 méterre, szabadrúgásból legurított labdát Sági védhe- tetlenül bombázta a bal felső sarokba. 1—0. Nem sokkal ké­sőbb Kovács I. végzett el pontrúgást, és labdája a két kapufa találkozásánál levő „pipából” pattant vissza a mezőnybe. A 30. percben is­mét a középcsatár veszélyez­tetett; beadásból Sági a kive- tődő kapusba lőtte a labdát, amely onnan a kapufára, majd újra a mezőnybe pattant. Még a félidő lefújása előtt Susz­ter hagyott ki egyenútési le­hetőséget — az ötösről, ka­pásból fölé lőtt. Fordulás után, az 53. perc­ben megint Kovács I. vezet­te a kapura a labdát egyedül, Béres hibájából, de hosszan szöktette magát, így kimaradt a helyzet. A végeredményt aztán ő állíthatta be mégis a 65. percben: Sági a félpá­lyáról vezette föl a labdát, három védőt kicselezett, majd lőtt, a kapus öklözött, ponto­san Kovács elé, aki biztosan lőtt a hálóba. 2—0. A nagy iramú mérkőzésen a jól és lelkesen küzdő gyá­riak megérdemelt győzelmet arattak a sportszerűtlenül, sokszor kíméletlenül játszó fővárosiak ellen, akik közül hárman is sárga lapot kaptak a mérkőzést végig jól kézben tartó játékvezetőtől. Jók: Sági. Zagyva!, Jelen, Varga, Szedlák. R. L. Bálonyterenye, 500 néző, v.: Bozsik. Nagybátony: Kiss — Cséki, Orosz, B. Kovács, Sza­bó Gy. — Lászlók (Szarvas), Szabó L., Bedő, Németh — Szabadi (Susán), Loch. Edző: Répás Béla. A Bányász első akciója gól­lal végződött. A második percben Szabó L. beadását követően Szabadi lekezelte, majd II méterről a kapu kö­zepébe lőtte a labdát. 1—0. A 16.* percben- Patócs -közel­ről a jobb kapufa mellé dur- rantott. Fölénybe került a hazai gárda, újabb gólt azon­ban — noha lett volna mód­ja — nem tudott eléri. A 37. percben például Lászlók ki­tűnő helyzetből lőtt a bal ol­dali léc mellé... A 46. percben egyenlített a Gyöngyös. A lesre játszó védőket Csomány faképnél hagyta, és 8 méterről a ka­Síküveggyár­3—1 Salgótarján, 400 néző, v.; Marosvári. Síküveggyár: Kon- esik — Dudás, Kovács, Czerte, Verbot — Szőke, Králik, Mar­osok, Jaszik (Forgács) —Sze­kula, Bodor (Dóra).' Edző: Kiss László. Az első percek tapogatód- zó játéka után a 7. perc hoz­Megyei utánpótlás-bajnokságok Öt gólt lőtt a Pásztó ifi idegenben A megyei ifjúsági labdarú­gó-bajnokság őszi 7. forduló­jában három együttes fölé­nyesen nyert idegenben. Két kiállítás és három sárga la­pos figyelmeztetés történt a kellemetlen, esős időben le­zajlott fordulóban. Két tucat gólt lőtt a mezőny, tizenhár­mat szereztek a vendégek, csak tizenegyet a pályavá­lasztók. Cercdvölgye—St. íítvözet- gyár Z—0 (1—0), v: Berta. Góllövő: Budai és Farkas. Jó: Simon Z., Budai, Farkas, ill: Dér, Oravecz, Szalai. Kisterenye—Pásztó 0—5 (0—3), v: Bognár. Ersekvadkcrt—Erdökürt 3—0 (0—0), v: Lőcse. G: Pintér, Paulicsek, Valent. Jó: Gál, Molnár I., Pintér I., Urbán L., ill: Kossuth, Kreszta, Sár- kövi. St. Somos—Nézsa 1—0 (0—0), v: Kriston. G: Angyal P. Jó: Antal T., Tóth I., An­gyal P., ill: Hámori, Botos. Karancslapujtő—Mátrano­vák 4—I (2—0), v: Tálas. G: Jakubovics, Baross, Tőzsér, Osgyáni, ill: Sipos. Jó: Szu- kola, Jakubovics, Rozgonyi, Baross, ill: Sipos, Danyi F., Cikós. Szécsény—Bgy. SE 0—3 (0—1), v: Klement. Kiállítva: Bagi R., ill: Gyurovics Zs. G: Mátyás, Kokavecz, Jónás. Jó: Kanyó, Gyenes, Kolosi, ill: Tóth J., Paumann, Kokavecz, Mátyás, Jónás. Nógrádmegyer—SBTC ifi II. 1—4 (0—2), v: Győri. Az ifjúság;! bajnokság állása 1. SBTC ifi II. 2. K.-lapujtő 3. Pásztó 4. Nézsa 5. Bgy. SE 6. Ersekvadk. 7. St. Somos 8. St. ötvözet. 9. M.-novák 10. Ceredvölgye 11. Erdőkürt 12. St. Volán 13. N.-megyer 14. Szécsény 15. K.-terenye 6 6 - - 28­6 5 - 1 26- 642-21­7 4 12 12- 64-223- 7 3 2 2 15- 731310- 6 2 2 2 12- 6 2 2 2 12- 7 3 - 4 8- 7 2 6 1 1 7 1 1 7 1 1 7 1 1 5 11 4 7­5 6 5 3- 5 5­3 12 5 10 6 10 5 9 6 8 11 8 23 11 12 21 17 10 19 23 27 SZOROSABB EREDMÉNYEK A SERDÜLŐKNÉL A serdülők labdarúgó-baj­nokságában alaposan meg­csappant a találatok száma. Csak két támadósor lőtt ez­úttal öt-öt gólt. Eredmények: St. Ötvözetgyár—St. Síküveg­gyár I. 1—0 (1—0), v: Ga­lamb. Mátranovák—Szőnyi SE 5—1 (2—0), v: Hoffmann. Nagy­bátony I.—Pásztó 2—2 (1—0), v: Balázs I. J. Bgy. SE I.—SBTC II. 1—4, v: Győri. Nagybá­tony II.—St Volán 1—1 (1—0), v: Balázs I. J. SBTC III.—Ce­redvölgye 1—1 (0—0), v:Bak- sa. St. Somos—Nógrádmegyer 3—1 (2—0), v: Klement. Ka­rancslapujtő—Kisterenye 1—2 (1—1), v: Imrich. Nézsa—Rom­hány 2—5 (1—4), v: Gál. A Bgy. SE II.—Erdőkürt. rpér- kőzés pályagondok miatt el­maradt. (andó m.) pújából kifutó Kiss mellett a bal alsó sarokba pörgetett. 1—1. öt perccel azután Bedő bombázott a keresztléc fölé. Az 58. percben ismét vezetés­hez jutott a Nagybátony, Loch jobbról remekül beadott, a jól helyezkedő Szabó L. kö­zelről helyezett a hálóba. 2—1. A 84. percben Soltész lefu­totta a hazai védőket, de gyöngére sikerült lövését a Bányász kapusa tisztázta. A hazai együttes vezetése birtokában szinte szárnyakat kapott, és végigrohamozta az első negyvenöt percet. A má­sodik félidő nagyobbik ré­szében sem változott a kép: Nagybátony fölényben ját­szott, több helyzetet alakított ki, és végeredményben meg­érdemelten tartotta odahaza a két bajnoki pontot. Jók: Szabó L. (a mezőny legjobbja), B. Kovács, Loch. — tóth — ■Borsodnódasd (1-1) ta meg a hazaiak számára • vezetést. Szabadrúgáshoz ju­tott a Síküveggyár együttese, a röviden legurított laodát Szőke vitte be a 16-oson be­lülre. Egy csel után középre emelt, s Szekula a jobb sa­rokba pörgette az „üvegesek” vezető gólját 1—0. A félidő befejezése előtt két perccel egy ártatlannak látszó ellen­támadásból egyenlítettek a vendégek. Ligeti cselezte be magát a büntetőterületre, ki­sodródva középre emelt, s az 5-ösön álló Kiss kapásból a bal felső sarokba vágta a labdát. 1—1. Szünet után góllal kezdett a hazai gárda. Szőke legurítotr. labdáját a befutó Jaszik 10 méterről rúgta a kapu köze­pébe. 2—1. Küzdelmes me­zőnyjáték után a 84. percben eldőlt a mérkőzés. Marosok­nak a bal szélről belőtt labdá­ját Szekula élesen Molnátba fejelte, a kippattanó „pety- tyest” Verbói a fekvő kapus fölött juttatta a hálóba. 3—I. Közepes színvonalú, küz­delmes mérkőzésen a hazai csapat azzal nyert, hogy job­ban használta ki százszázalé­kos helyzeteit. A találkozó külön színfoltja volt a Dudás testvérek párharca, melyből ezen a napon rendre a haza­iak jobbhátvédje került ki . győztesen. Jók: Dudás. Szőke. Verbói,' Marcsok és Szekula. — pilinyi — NÚGRAD - 1984. október 14., vasárnap 7 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom