Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
I Schöffer-szeminárium Kalocsání Bemutatjuk a Pannónia Rajz Kinetikus szobor és Animációs Filmstúdiót Nepp József: Hófehér Az augusztus végi kellemes estében Kalocsa egyik terén népes csoport veszi körül a Chronos 8. monumentális kibernetikus-kinetikus íénytornyot. A környezeti hatásokra reagáló, mozgó tükrökkel és sokszínű, változó időpontban felvillanó fényekkel, állandó átalakulásban levő, 25 méter magas konstrukció a város fölé magasodva hirdeti a jövő művészetét, a tudomány és technika alkalmazásának új lehetőségét a vizuális teremtésben. A jelenlevők között ott van a mű alkotója, Nicolas Schöf- fer, a város szülötte, a Franciaországban élő világhírű mester, akinek orgonahangversenye és előadása a kibernetikus zenéről nemrég hangzott el a kalocsai főtemplom nagyszámú hallgatója előtt. Ezek az események vezették be az első Schöffer- szemináriumot, melyet Kalocsa város Tanácsa, az egy éve működő Schöffer-gyűjte- ménnyel közösen rendezett a legmodernebb művészeti törekvések iránt érdeklődő népművelők, művészettel foglalkozó emberek, művészettörténészek, szakmabeliek számára. A közel száz résztvevő az ország sok városából érkezett erre a négynapos rendezvényre. Közöttük ott voltak a kinetikus művészet hazai művelői közül Dargay Lajos, a Schöffer- gyűjtemény vezetője, a szeminárium főrendezője. Haraszti István, Balogh László, Szegedi Dobó Illés, a KINE- TEAM-csoport tagjai, Her- wert József, Szatmári Béla és Tilles Béla. Jelen volt Esa Leurema finn képzőművész, akit a Nemzetközi Képzőművészeti Szövetség delegált, a francia művelődési minisztérium művészeti és nevelési ügyekkel foglalkozó osztály- vezetője, aki megtekintette az I. István Gimnáziumban Schöffer VARETRA-dobo- zokkal folyó, kreativitást, vizuális gondolkodást fejlesztő pedagógiai kísérletek eredményeit demonstráló bemutatót. A program meghívott előadói, a művészet új funkciójáról, a tudomány és technika legújabb eredményeinek a művészetben lehetséges alkalmazásáról közöltek értékes információkat a hallgatósággal. A második napon először Schöffer bevezető előadásában többek között azt fejtette ki, hogy a művésznek minden korban használnia kellett a rendelkezésére álló legfejlettebb eszközöket a műalkotások létrehozásában. Épp így ma is, az elektronika korában ugyanezt kell tennie, ha előremutató, a fejlődést előrevivő műveket akar alkotni. Ugyanakkor hangsúlyozta, a művészet elsősorban szellemi alkotás, az anyagban történő megvalósítása, a korunk követelményeinek megfelelően a munkamegosztás törvényei szerint több különböző szakmabeli együttműködésének eredménye. Ezt követően Németh Lajos egyetemi tanár „A képzőművészet funkciója ma”, majd Sík Csaba művészet- történész „Értés és funkció a mai művészetben” című előadásaikban mondták el figyelmet érdemlő gondolataikat. A harmadik napon Schöffer, a párizsi Pompidou kulturális központban működő IRCAM számítástechnikai laboratóriumban, elektronikus eszközökkel, a legfejlettebb computerrel alkotott „Hangstruktúrá”-iról beszélt. Ezek feladata lenne, a vizuális struktúrákhoz hason/óan, a jövő emberi környezetének harmonizálása, a káros hangzavar helyettesítése. Kibernetikus úton történő működésüket, a programjuknak megfelelően a környezetből érkező információk vezérelnék. Ezután Kovács Győző, a Neumann János Számítógép Tudományi Társaság főtitkára vezette be a hallgatókat a számítástechnika titkaiba „alapfokon”. Ismertette a különböző információk bevitelének, az ezek felhasználásával létrehozható programoknak, majd a feldolgozás eredményeképpen megvalósuló látható és hallható jelek keletkezésének folyamatát. így lehetséges az, hogy a környezetből eredő információk, mint például zaj. hőmérséklet, páratartalom stb. mennyiségi értéküknek megfelelően úgy alakítsák át a programot, hogy a kibernetikus vizuális alkotás soha meg nem ismétlődő mozgás, szín-, hangjelek produkálására legyen képes. Ugyanakkor megjelenése, a reá ható információk következtében határozott karaktert ölthet, ezáltal kifejezheti a környezet állapotát. A technika már ma lehetővé teszi, hogy a világ különböző városaiban felállított kibernetikus alkotások egymásnak üzenjenek, válaszoljanak, audiovizuális információkat közvetítsenek. Esa Leurema vetítései reprezentálták a számítógép képalkotó képességét, sokirányú használatának lehetőségeit. Majd bemutatót láthattak a jelenlevők a számítógépes zeneszerzésről, beleavatkozhattak a program alakításába. A zárónapon fiatal építészek. a KÖZTI tervezői, akik Schöfferrel közösen vettek részt a Párisi Népopera nemzetközi építészeti pályázaton, számoltak be az ott született eredményekről. A program befejezéseként Jeney Zoltán zeneszerző, hangillusztrációkban gazdag, nagyon érdekes előadásában adott tájékoztatást az elektronikus zene keletkezésének műhelytitkairól, jelen állapotáról. A szeminárium fóruma volt a ma bontakozó új, a jövőben megvalósuló modern művészetnek. Ez még a kezdet, a jövő beláthatatlan fejlődést ígér, különösen akkor igaz ez, ha elfogadjuk a Schöffer által megfogalmazott gondolatot, hogy ma még csak az emberiség „őskorában” élünk, ha tekintetbe vesszük, hogy az Ember maximum egymillió éves és ha értelmesen él, még előtte van öt- milliárd év. S ha belegondolunk, hogy mivé fejlődött létezése eddigi „csekély” ideje alatt, kimondhatatlan távlatok nyílhatnak meg előtte. — sz. — — A magyar animációs film. gyártás műhelyének bemutatását a messze múltban kellene elkezdenünk, jó néhány évtizedre visszanyúlva — mondja Matoícsy György, a Pannónia Filmstúdió vezetője. De a régmúlt időkről talán csak annyit, hogy már az első világháború előtt is voltak kezdeményezések Magyar- országon, volt már animáció Aztán a háború utáni időszak, a húszas évek csendje következett. Csupán a harmincas években indult fejlődésnek valójában az animációs filmgyártás. Olyan neveket kell megemlítenünk, mint Hajdú Imre. Halász János. Kassovitz Félix, vagy a nagyon is jól ismert Macskás- sy Gyula. — Ugorjunk át a felszabadulás utáni évekre. — Ismeretes, hogy 1948- ban államosították az egész magyar filmipart. A rajzfilmeket eleinte a Híradó és Dokumentumfilmgyár telepén készítették, a Könyves Kálmán körúton... A később megalakult Magyar Szinkronfilm- gyártó Vállalat alapító igazgatója Újhelyi József. 1954. január 1-től kitűnő meglátásokkal kezdett munkához. Sajnos, a hamarosan végrehajtott minisztériumi racionalizálás eredményeként az itt dolgozó 35 emberből csak nyolcán maradtak meg, a többi szétszéledt. — Mikor vették fel a Pannónia nevet? — Csak 1957-ben. De korábban is születtek jelentős magyar animációs termékek, így Macskássy Gyula filmjei, a Kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951), Az erdei sport- verseny (1952), majd a Két bors ökröcske (1955). 1962ben készült el a Pannónia első rajzfilmsorozata, a Peti kalandjai, majd jött a nagy sikerű Gusztáv-sorozat (1964). Ezt követték az első televíziós sorozatok, amelyeket mindannyian ismerünk: Dr. Agy, meg a Mézga család. Végül a harmadik fontos periódus: 1973-ban megszületett az egész estét betöltő első magyar animációs játékfilm, a János vitéz. Három évszám, három fontos periódus: 1951; 1962 és 1973! Közben természetesen sok minden történt nálunk, generációk jöttek, váltották egymást. Macskássy Gyula után sorra jöttek az új, fényes csillagok. — Pillantsunk be a stúdió struktúrájába, mely azért különbözik a filmgyár többi stúdiójának szervezetétől. — A Pannóniának valójában két stúdiója van, külső, önálló műtermekkel is rendelkezik Kecskeméten és Pécsett. Budapesten a Vöröshadsereg úton is több műterem működik. Az egyikben, az úgynevezett 4-es műterem, ben, például a legfiatalabbak dolgoznak. Stúdiónk figyelemre méltó jellegzetessége, hogy a generációk folyamatossága figyelhető meg. Nincsenek — szerencsére — nagyobb kihagyások. Az első generációból hadd említsek meg néhány kitűnő nevet: Dargay Attila, Foky Ottó, Imre István, Cseh András. A második generáció már népesebb tábor, közöttük található Jankovics Marcell, Nepp József, Gémes József, Reisen- büchler Sándor, Szoboszlay Péter, Vajda Béla és mások... A legnépesebb a fiatalabb generáció: Hernádi Tibor, Hegyi Füstös László, Herpai Zoltán, Orosz István, Rofusz Ferenc, Szorády Csaba és még sorolhatnám tovább. Ok a hetvenes években érkeztek. Negyven rendező dolgozik a stúdiónkban. Egymásra utáltán, együtt, mint egy nagy család. — Nemcsak rendezők találhatók a Pannóniában. — Igen. hiszen még nem is beszéltünk a rajzolókról, a vágókról, hangmérnökökről, operatőrökről, kifestőkről, kihúzókról, gyártásvezetőkről, forgatókönyvírókról, dialógusírókról stb. Ezt a felsorolást még folytathatnám, hiszen a P'-odykciós vezető legalább olyan fontos munkatársa a rendezőnek, mint nekem a gazdasági helyettesem, aki mindenben segítségemre van. — És különben is, ma már nem csupán kétdimenziós filmeket gyártanak. — így is van. Nemcsak rajzok, grafikák és festmények készülnek nálunk, de itt vannak már a háromdimenziós filmjeink is, mint amilyen például a gyurmafilm. És amellett ott van a hagyományos bábfilm, vagy még inkább a tárgyfilm. Nemcsak játékfilmekkel foglalkozunk, de oktató-, népszerűsítő tudományos filmekkel, sőt dokumentumfilmek gyártásával is. Talán nincs még egy olyan stúdió, amelyik annyira jelen lenne minden hazai film- rendezvényen, fesztiválon, mint éppen mi. Filmjeinket minden műfajban láthatják! Ott vagyunk Kőszegen, Miskolcon és a nagyjátékfilmszemlén stb. Filmgyárunk munkája rendkívül színes, sokrétű. — Mennyire költséges egy- egy animációs film gyártása? — Nagyon nagyok a határok és az eltérések. Általában ezer munkaórára van szükségünk egy perc rajzi animáció előállításához. A sorozatfilmeknél viszonylag alacsonyabb a munkaigényesség, bizonyos részietek ismétlődnek, de adódik olyan feladat is, hogy 2000 munkaórára van szükség. iiiiiiiiiiiiiiiiiiif'iiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiitiiiiiiiii!iiiiiiMiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiii/| — Hány filmet gyártanak évente? A demokratizmus fogalmáról — általában — igen sokat vitatkoztak már. A felszabadulás után folytatott vita egyik leglényegesebb eleme az volt, hogy megkülönböztették egymástól a formális demokratizmust és « tartalmit. A formális demokratizmus ugyanis a demokrácia minden játékszabályát vagy legalábbis többségüket megtarthatja, s mégsem a nép igazi akarata érvényesül. A tartalmi demokratizmus viszont azt jelenti, hogy esetleg a formális szabályok megsértésével bár, de a nép szándékai és követelései jutnak érvényre. Persze a közművelődés demokratizmusa ehhez az általános kérdésfelvetéshez viszonyítva nagyon is speciális probléma. Mint ahogy — úgy vélem —, nagyon sok esetben a tartalmi demokratizmus csak akkor érvényesülhet, ha egy adott terület szociológiai felmérés, léteznek kérdőívek, létezik nagyon sok minden, ami formálisan tanúsíthatja a közönség közművelődési érdeklődését. A formális módszerek tehát kiterjedtek, mégis sokszor az bizonyosodik be, hogy a formálisan felmért és á valóságos igények között eléegé nagy az eltérés. Mit jelent gyakorlatilag tehát a tartalmi demokratizmus a közművelődésben? Mindenekelőtt azt, hogy a közművelődés irányítóinak adott helyen hihetetlenül éles A közművelődés demokratizmusa szemmel kell figyelniük azt, hogy mi a valóságos közművelődési igény. Nagyon sokszor azt látjuk, hogy például csillagászati vagy hasonló témájú előadásokra szavaz a közvélemény, s mikor egy ilyen előadássorozat megindul, alig van közönség. Máskor pedig egy-egy ilyen előadás nagy közönséget vonz. Más szóval az igazi köz- művelődési funkcionárius egyik fő tulajdonsága az, hogy érzékeli: merre orientálódnak, milyen művészeti vagy tudományos problémák vagy technikai kérdések érdeklik az embereket. Tehát akkor dolgozik jól, ha képes ennek az érzékelésére, ha nem olyanfajta érvelések mögé bújik, mint a panaszok az általános érdektelenségről, arról, hogy az emberek „nálunk” nehezen mozdulnak, hogy a televízió „elviszi” a közönséget stb. Mert ezek le- l'te.nek tények, ezek csökkent- hetik az érdeklődést, de semmiképpen nem meghatározók. A meghatározó elem a köz- művelődés igazi, tartalmi demokratizmusa. Mivel vége szakad már a felülről történő népművelésnek, feltétlenül szükség van arra, hogy az. egykori népművelők ilyen értelemben változtassák meg vagy fejlesszék képességeiket. Egészen meglepő ered8 NÖGRAD - 1984. szeptember 8., szombat menyek születhetnek abból, ha a közönség igényeit sikerül reálisan kipuhatolni. Előfordul, hogy egy-egy helység idegenforgalma nagymértékben megnő,' s ebben az esetben hiába fogják erőltetni az általános higiéniai felvilágosítást, mert az érdeklődés szükségképpen a nyelvtanulás, a nyelv iránti érdeklődés felé fordul. S ilyenkor min múlik a dolog? Nem azon, hogy meghirdetjük a nyelvoktatást, hanem ismét beleszól a valóságos igény abba, mikor, milyen mértékben, milyen sűrűséggel vannak a nyelvórák. Megfelel-e ez a helység kereskedelmi dolgozóinak, az értelmiségnek! stb.? De a legdöntőbb az, hogy ez az oktatás eredményes-e. Vagyis a legdöntőbb ismét csak az előadó, a tanár személye, mert a rossz tanár működése következtében éppenúgy elhal a nyelvtanulás, mint ahogy a jó tanár igen komoly és nagyon fejlődő csoportokat tud megteremteni, akik tovább terjesztik a hírt a nyelvórák hasznáról és hirtelen az igény megsokszorozódik. Hasonlóképpen nem értekezletek. s nem is író-olvasó találkozók vagy más összejövetelek határozzák meg az emberek irodalmi érdeklődését, s ennek az érdeklődésnek speciális tágulását. Ez tudniillik a formális demokratizmus eleme. Mindig eszembe fog jutni az, midőn középiskolás diákok azt a feladatot kapták, hogy gyűjtsenek adatokat Déry Tibor munkásságáról. S ekkor ezek a leányok felkeresték az írót balatoni nyaralójában, sok mindent kérdezték tőle. Csupán az volt zavaró, hogy Déry visszakérdezett. Déry kérdése tudniillik az volt, hogy vajon látogatói melyik könyvét olvasták. Erre azt a választ kapta, hogy „per konkrete — semmit.” Az ilyenfajta találkozásoknak azt hiszem, nincs sok értelme. Ezzel szemben, ha egy művész érdekessé válik, ha valóban úgy tapasztalja, például egy kultúrház vezetője, hogy az ottlakó emberek akár a televíziós adások következtében, akár a kritikai visszhangok eredményeképpen érdeklődéssel tekintenek egy író munkásságára, akkor érdemes megrendezni az író-olvasó találkozót, akkor az nem válik formálissá, és természetesen közönséget is vonz. S mindehhez hadd fűzzek még valamit. Egyfelől a köz- művelődési munka lényeges mozzanata a közönség vonzása, tehát az, hogy minél többen hallgassák meg az ismeretterjesztő előadásokat, látogassák a vetítéseket, vegyenek részt szakkörökön stb. De nagyon is hozzátartozik ennek a munkának valóságos demokratizmusához az, hogy rétegérdeklődést is ki kell elégítenie. Ha egy-egy városban megjelenik valamely új feladatkör, például megjelennek az első számítógépek, akkor szükségszerűen fölébred az érdeklődés a számítástechnika iránt. S nem szabad puszta divatból — mert éppen ma a számítógépek hirtelen népszerűvé váltak — a számítógépekkel foglalkozni. Akkor érdemes törődni velük, ha nemcsak divatról van szó. hanem arról, hogy egy mindenki számára megközelíthető, mindenki számára voltaképpen elérhető eszköz jut a környékbeli üzemek, gazdaságok birtokába. Magától értetődik, hogy a divathullámok sokszor olyasmit is vetnek a felszínre, ami később teljesen lényegtelenné válik. De akadnak olyan divatok, melyek a jövő lehetőségét is tartalmazzák, és megéri a fáradságot, ha a jövő lehetőségeit előkészítjük. L átjuk tehát, hogy a köz- művelődés demokratizmusa nem annyit jelent, hogy szolgaian követni kellenne bizonyos áramlatokat, melyek időről időre váltják egymást. Azt sem jelenti, hogy formálisain, úgynevezett demokratikus közösségeket alkotva. határozzuk meg a köz- művelődési programokat. Az viszont igaz, hogy a közművelődés demokratizmusának esetében az igazi tartalom a valóságos érdeklődés és az érdeklődés tendenciáinak érzékelése. Enélkül az emberek rájuk kényszerítettnek érzik a közművelődési tevékenységet. Hermann István — 150—200 film készül stúdiónkban. Ez körülbelül félmillió munkaóra és 100 millió forint nagyságrendet jelent. — Vannak kapcsolataik más országokkal? Szeretik külföldön a magyar animációs filmeket? — Sokirányú nemzetközi kapcsolataink vannak. Delegációk jönnek, mennek, filmeket vetítünk számukra. Csak egyet hadd említsek meg, jók a kapcsolataink például az NSZK-val, Münchenben most mutatták be Vuk-ot. A Szovjetunióban tavaly több milliós nézőtábor szerint a Vük a legjobb film volt. Vagy a francia kapcsolatainkról szólva, közös filmalkotás volt az Idő urai. De eljutottak már filmjeink az óceánon túlra is, például Kanadába. Rofusz Ferenc Légy című kisfilmje pedig Oscar- díjat kapott. Számos országban játszák filmjeinket. — A Pannónia nagy filmgyárrá nőtte ki magát. — Európa egyik legnagyobb filmstúdiójává, ahol utat adunk minden feljövő stílusnak, új technológiának. — Végezetül, milyen újabb produkciókat tartogat számunkra a stúdió a közeljövőben? — Újdonságunk két egész estés animációs film. Hófe- hért. Nepp József filmjét már játszák a mozik. Gémes József Daliás idők című filmjét augusztus végén mutatjuk be — mondta befejezésül Matol csy György. Szémann Béla
