Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-16 / 218. szám

A Dobron Nógrádban

ts akkor joif

A Clos Robotniczy Magazin című lap hírt adott a pásztói Muzsla táncegyüttes lengyelországi augusztusi vendégszerepléséről, a sieradzi föllépés kapcsán. Megemlítette az együttes vendéglátói között az ottani tájegység nemzetközi hírű művészei i

csoportját is, a Dobron szövetkezeti ének- és táncegyüttest, amely egyébként már viszonozta a pásztóiak lengyelországi szereplését, augusztus végén nagy sikerrel mutatkoztak be a nógrádi közönségnek a bánki vízi r.zínpadon és a pásztói művelődési központban.

Lódz környékét járva többször érintettük Dobron községet, a lengyel együttes névadóját. Dobron, amely 27 kilométerre fekszik Lództól, nagy falu, a paraszti kultúra, a népművészet régi és gazdag hagyományaival rendelkezik. A Dobron amatőr ének- és tánccsoport itt alakult meg 1958-ban. Kezdetben rezesbandából, kórusból és népi zenekarból állt, később egészült ki parasztfiatalokból verbuválódott tánc- csoporttal. Kicsit részletesebben is beszélgettünk az évtizedek során nevessé vált együttesről Lódzban Barbara Zórawska szervezési igazgatóval.

— Dobron község valóban nagy kulturális hagyományokkal rendelkezik, ez a népi kultúra leggazdagabban a múlt század második felében virágzott — mondotta. — A hagyományok egy része bekerült a lengyel irodalomba és a zenei életbe is. Magas fejlettségi szintet ért el például itt a népi színjátszás és a kóruséneklés. Ez a szülőföld szeretetével és hazafias érzésekkel átitatott hagyomány találkozott a korszak társádalmi és nemzeti mozgalmainak haladó törekvéseivel, szolidáris volt a szomszédos Pabianice munkásosztályának küzdelmével. Sieradz és vidéke, amelyhez mi is tartozunk színes és élő folklórjával, népi kultúrájával, eleven hagyományainak bőségével, nemzedékről nemzedékre hagyományozódó tradícióival kiváló lehetőséget nyújtott a Dobron együt(II.)

tes indulásához és fejlődéséhez. Élő örökséget vettünk ét, ezt kívánjuk őrizni és gazdagítani azóta is. Az ősi dalok, viseletek, népi jelenetek, szokások hitelességének megőrzésében és bemutatásában nagy segítséget nyújt a sieradzi területi múzeum is, amely mindenkor készséggel áll rendelkezésünkre.

(Érdemes megjegyezni, hogy a helytörténeti és néprajzi anyag bőségével nemcsak a sieradzi múzeumban lepi meg a látogatót. Ugyanezt tapasztalni többek között Piotrków Trybunalski, helytörténeti múzeumában vagy éppen a lódzi régészeti és néprajzi múzeumban, ahol Lengyeior- szág különböző tájainak néprajzi gazdagságában gyönyörködhet az érdeklődő s a nép- művészeti alkotások — szobrok, festmények, cserépedények, bútorok —, valamint viseletek, szőttesek, mezőgazdasági eszközök változatos szépségét csodálhatja.)

A Dobron ének- és tánc- együttes meglepően rövid idő alatt híressé vált a környéken, hamarosan egész Lengyelországban és külföldön is. Hazai fesztiválok díjait, kitüntetések egész sorát mondhatják magukénak. Többi között megkapták a lengyel állam milleneumi kitüntetését 1966-ban, a lengyel kulturális és művészeti minisztérium díját 1968-ban művészi teljesítményükért, kulturális nevelő munkájukért, a közművelődésben végzett aktivitásukért, 1977-ben bejegyezték őket a sieradzi terület fejlesztésében maradandó érdemeket szerzett személyek és csoportok nevét tartalmazó könyvbe. Hazai és külföldi fesztiválokon lépnek föl. Jártak már Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában, Romániában, Ausztriában, Magyarországon és másutt. Mielőtt Nógráaba érkeztek volna, a magyar közönség már tapsolhatott nekik a korábbi években például Zalaegerszegen, Sopronban és Győrben. Az együttes művészeti vezetője és koreográfusa jelenleg Slawomir Mazurkiewitz, zenei igazgatója Janusz Kazmierczak, a

koreográfus asszisztense Wiktor Debinski, kísérője Stanislaw Wojtczak, szervezési igazgatója Barbara Zórawska.

A Dobron ének- és tánc- együttes Nógrádban repertoárjának legjavát mutatta be. Nemzeti táncokon, a poloné- zen és a mazurkán kívül parádés jelenetek, táncképek szerepeltek előadásukban (Krakkói esküvő, Elúsztak a halacskák, Siemienieci táncképek, és így tovább). Ez utóbbi tánckép például a len földolgozását, értékesítését, az ebből származó pénz elköltését eleveníti meg . igen szellemesen és sok dérűvel. Ugyancsak emlékezetes a lo- wici Szent János-ünnepi tánc. Lowic Mazóvia legszínpom- pásabb kisvárosa a Bzura folyó partjánál. A város és vidéke életét világhírre Wla- cyslaw Reymont, Nobel-díjas író emelte Parasztok című regényében. A Szent János- ünnep június végén zajlik, amikor legrövidebb az éjszaka.

A pásztói Muzsla tánc- együttes, valamint a Dobron ének- és táncegyüttes találkozásai Lengyelországban, illetve Nógrád megyében kölcsönös haszonnal jártak művészeti szempontból is. Ezenkívül, a szövetkezeti delegációk mindkét alkalommal tapasztalatcserét folytattak egymással. A nógrádiak Lódz ban szövetkezeti vezetőkkel találkoztak, köztük Andrzej Tatarskival, a lengyel ipari szövetkezetek országos szövetsége elnökségének tagjával. A lengyel delegációt Nógrádban Baranowski Zbigniew vezette. Itt a jobbágyi Építő, Szerelő és Szolgáltató Szövetkezetnél adott fogadáson találkozhattak a Nógrád megyei KISZÖV elnökével, Krisch Árpáddal, s a szövetkezet vezetőivel, megbeszélést folytattak a szövetkezeti mozgalom főbb kérdéseiről. A lengyel delegáció tagjai megfogalmazták azon elképzelésüket, hogy a jövőben szeretnének még konkrétabb gazdasági, mozgalmi, kulturális, sport- és' egyéb kapcsolatokat kialakítani a magyar partnerekkel.

Tóth Elemér

Ekibaszluz — a bányászok városa

Ezer bányász, energetikus és építő családja költözött Ekibasztuz, a fiatal kazahsztáni város új kerületének komfortos házaiba. A városban öt év alatt betonelem- gyárat és vasbetonüzemet, aszfalt-beton komplexumot és

más építőipari üzemeket létesítettek. s így az utóbbi 3 évben 600 ezer négyzetméter lakóterületet sikerült átadni. Ekibasztuznak minden második lakója új lakásba költözött. E város lakóinak átlag- életkora 25 év. A fiatalok városának gyors fejlődése a csaknem a föld felszínén elhelyezkedő gazdag kőszénlelőhelyekkel kapcsolatos. A szenet külszíni fejtéssel, nagy teljesítményű berendezések segítségével bányásszák.

Ha lehet fekete, piros, vagy vakítóan fehér ruhát öltsünk, esetleg valami overallféleség is megteszi, húzzunk fehér kesztyűt és puha tornacipőt, kössünk fejvédőt és — az egyéni ízlésnek megfelelően — néhány fülbevalót. Majd az asztalról emeljük le a magnós-táskarádiót, vigyük ki a főtérre, tegyünk be egy Breack Machine- vagy Rock Stedy Cren-kazettát, s rakjuk le az aszfaltra...

Kérem, ne csüggedjünk, az embert próbáló feladat még csak most következik! Tartsuk hátra a kezünket, aztán hirtelen zuhanjunk a föld felé, persze, azért idejében fékezzünk és néhány centire a földtől támasszuk ki magunkat. Aztán forduljunk át villámgyorsan, majd vissza, utána ugyanez, de ezúttal a fejbúbon — gyengébbek kézzel is segíthetnek! —, s következhet a lazító robotszerü mozgás, ugrálással, spárgával, esetleg szaltóval.

Ha valaki mindebből nem találná ki: a breakdance alapelemeiről van szó. Arról a legújabb utcatáncról, amely valahonnan Harlemből, Bronx- ból ered, s a viharos amerikai sikerhullám után Európában is gyökeret vert. Honi popkultúránk most ismerkedik e műfajjal, amelynek hazai elterjesztése Fenyő Miklós, a népszerű rockénekes nevéhez fűződik. „Jelentem és jön a break, jön a break, harsog a ridikülkészülék...” fújja slágerében.

Jelentem a szelek Nógrád megyébe is megérkeztek. Sőt! Nemrégiben Salgótarjánban megrendezték az első breakdance-versenyt is, amelyet Széli László nyert meg.

— Amikpr először hallottam erről a táncról, rögtön izgatni kezdett — mondja a síküveggyár 18 éves meósa

—, mert olyan különös, egészen más, mint a shake, s komoly fölkészültséget igényel. Jó kondíció kell hozzá, ismerni kell a karate, a birkózás néhány alapelemét, a pantomim egyes „fogásait”, de az igazi előnye, hogy az ember improvizálva építi fel a táncot.

Széli László és a második helyezett Fancsik István — aki egyébként aktívan teké- zik is — együtt tanulják a breakdance-et. Mint minden új divat népszerűsítőjének, nekik sem könnyű a helyzetük: nincs, aki befogadná őket, helyet, lehetőséget teremtene e tánc alaposabb elsajátítására, gyakorlására. Marad hát az alkalmanként itt-ott rendelkezésre bocsátott helyiség, és otthon a négy fal.

— Naponta átlagosan másfél-két órát gyakorlunk — mondják a fiúk—, a jó tréningre szükségünk, van. Nagyon jó lenne, ha befogadna bennünket valamelyik művelődési ház, klub, vagy sportegyesület.

tok elsajátítására, amikor itt van a shake egyszerű formatára?

Apropó, klub. Bizonyára több helyütt nagy sikere lenne eg.v-egy bemutatónak, föllépésnek, amit a fiúk szívesen is vállalnának. Ma még csak némely diszkó szüneteiben szokás rövid ízelítőt adni az új táncból, de önálló műsorként is megállná a helyét. Rajta hát, klubvezetők, lehet hívni őket!

Mert — jóllehet egyre jobban terjed a break — igazából tömegtánc soha nem lesz. Egyszerű az oka: a „nagy átlag” mért strapálná magát ezeknek az akrobatamutatUgyanakkor, a break azt is jelzi, hogy egyfajta igény jelentkezett a megújulásra, a punk, a szinti-pop, s a new- romantics után. Habár ahonnan elindult, lassan kifutóban van: Amerikában már a dzsesszpincék jöttek a divatba.

Itthon azonban egyelőre tart a breakláz. S ha nem is zökkenőmentesen, de szűkebb pátriánkban is talajra talált. Hogy virágot hoz-e, ez nem csak a táncos lábú ifjak szándékán múlik.

ványoknak is beillő mozdulaTanka László

A grafitról

A ceruzát az emberek sokkal kevésbé tisztelik, mint például a golyóstollat. Pedig a grafit rendkívül ritka hasznos ásvány. Európában például egyetlen bánya van, ahol grafitot termelnek: az NSZKbeli bajorországi Krompfmüh- le városkában. „Féltestvéreihez”, a gyémánthoz és a szénhez hasonlóan a grafit (a szén módosulata) is sok millió évvel ezelőtt moszatokból képződött, melyek az ősten- gerek sekély részein hőttek.

Két egyébiránt nagyszerű cikket szemlézek ezúttal, mindkettő az Üj Tükör hasábjain jelent meg a közeli múltban (sorrendben a 34. és a 35. számban, tehát augusztusban) és mindkettő szóra érdemes — némi kiegészítésre nemkülönben nógrádi vonatkozásai miatt. Talán megbocsátható, ha a megyei értékekre valamivel nagyobb figyelem jut innen az ország széléről talán elkerülhető így is a vád, hogy provinciális lenne az ember mialatt a provincia értékeit keresi-védi minden esetben bizony kéretlenül, de nem kelletlenül is

Maradjunk is mindjárt a provinciánál (ami nem azonos persze a provincializmus, sál, azonfelül létezik mindenféle provincializmus, főváro. si is) és a pátriánál, a szülőföldnél, amiről meg azt írja az említett hetilap 34. számában a tiszteletre méltó Baránszky-Jób László A régi „Ponyt utca” című emiékezé seben (maga az írás a méltán híres Ponty utcai egykori polgári iskoláról szól. híres-neves tanárairól), hogy ott

TALLÓZÓ

Egynémely híresség

tanított testnevelést egykori huszárszázadosként az író Krúdy Gyula testvéröccse, „maga is Krúdy-figura” Krúdy Péter, aki meglehetős fenegyerek lehetett a korában. A gyorskezű könyvviteltanárt a népszerű Török Gusztávot, ez a Krúdy Péter szerette volna megházasítani. „Természetesen a Nyírségből a Krú- dyak pátriájából szerzett menyecske oldalán” — így a visszaemlékező bizony érthető nagyvonalúsággal, hiszen akkor, amikor mindez napirenden volt szegény Török tanár úr megnősítésével. a Krú- dyak valóban hosszú ideje arrafelé éltek. De soha sem csak ott (!) éltek. Más kérdés lehet, hogy végül is mi lett a könyvviteltanárral, sikerült-e az akció, vagy megmaradt boldogítalan?) agglegénynek. mert erről már nem szól a fáma.

Bizony a Krúdyak eredendően nógrádiak voltak (meg elébb két ágban gyökereztek

Zólyomban, nevüket még c- vel írták az egyik ág költözött le aztán a XVIII. század közepe táján Nógrád megyébe) nemesi eredetük Nagy Iván családtörténeti munkája szerint a XVII századból eredeztethető. A nógrádi Krú- dy-ág aztán az Ipoly-parti Szécsénykovácsiban vált birtokossá, ott született Krúdy János (második a családban) gyermekeként Kálmán és Gyula. Gyula tanult ember lett és elkerült a megyéből 1849. után a szabolcsi tájra, ahol megtelepedett és ahol jóval később maga Krúdy Gyula az író is született. 1878. Október 21-én Nyíregyházán az odatelepült Krúdy-ős unokájaként. A másik, a Kálmán, nos ő lett a szabadságharc bukásáa után a mi tájunkon ■amolyan mindenki által üldözött sok hibájú (különösen a nők körüli ügyei voltak botrányosak). de talán a Kossuthot támogató gerillaharco- solí és szervezkedők kapcsolatembere is, hiszen az Al- l'öldön agyonvert álruhás Záhony és Graca által szállított értéket, amelyeket Kossuth visszatérésére is szántak — valahonnan venni kellett! Krúdy Kálmán a betyár rárátört azokra, akik véleménye szerint kiérdemelték a kifosztást, (akik Kossuth-elle- nesek voltak), erről aztán szép elbeszélést írt Mikszáth Kálmán „Krúdy Kálmán csíny- tevései” címmel. De mindebből most csak az érdekes számunkra, hogy a■ Krúdyak eredendő pátriája mégiscsak Nógrád megye és csak a legközelebbi múltakban a Nyírség.

Szót érdemel az is, ahogy dr. Praznovszky Mihály egyik jeles munkájában erről írva kijelentheti, hogy a hires írót ide kötötte a család, a rokonság ,.e vidéket örökíti meg sok szép fátyol-titkos novellájában, s ide fűzi öt müveinek néhány alakja, akik valóban itt éltek a megyében”. De aztán nem tudni, ho^y az egyébiránt valóban becses Tükör-beli írás által említett „Krúdy-pátrián” él-e még egyetlert Krúdy is? Az viszont bizonyos, hogy a mi tájunkon ma is megtalálható az az ember, akit Krúdy Gábornak hívnak és a füleki honismereti múzeum igazgatójaként folytatja itt a Krú- dy-család történetének kutatását és feldolgozását. Hát ennyit erről az egyetlen hírességről és az eredetekről.

Már aztán a 35. számban megjelent Hála József-cikk megmarad mindvégig Nógrád megyében és ott is kizárólag Karancskesziben kissé bizony ily módon akaratlanul is felületessé téve az érdekes közlést-emlékezést arról,

hog/ tehát akkor végül is hol fordította görögből magyarra először Homérosz két

\nagy eposzát az Iliászt és az Odüsszeiát, Szabó István, lelkipásztor 1853-ban illetve 1857-ben?! Azt jól írja le a szerző, hogy Szabó István 1827-ben érkezett fiatal papként Rozsnyóról (ahol tanult, de Bakonvszentbirályon született) a Karan cs tövébe, Ka- rancskeszibe. A premontrei tanárok oltották bele az irodalom- és a művészetszerete- tet, szorgalommal sajátította el nyilvánvalóan magas fokon a görög nyelvet. Itt találkozott vele 1831-ben a Mocsáry Antalnál vendégeskedő Kazinczy Ferenc is és elcsodálkozott, hogy e kies tájon valaki görög nyelvből fordítja az anthológiát, amelyekből verses összeállítást közölt később.

De Kesziben csak nyolc évig élt, életének és munkásságának (tehát a két Homer- mű fordításának idején is!) már régen Kazáron szolgált Szabó István! Utóbbi művéért kétszáz aranyat kapott az Akadémiától. Teste Kazáron nyugszik, szobra Rozsnyón látható.

(T. Pataki)

NOGRAD - 1984. szeptember 16., vasárnap 5