Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

Ni/árbűcsűztató Amatőr időjósok még a nyárelőn óva fi­gyelmeztettek: megtréfál bennünket az idei nyár! S lám, amit hiába vártunk július— augusztusban, megérkezett szeptember ele­jén, napok óta ontja önzetlenül sugarait a nap, remek kirándulóidő van, sőt a stran­dok medencéi is megteltek. Ám, sugarak ide, sugarak oda, végtére is nyakunkon a meteorológiai ősz, lassan búcsút kell hát vennünk 1984 nyarától, amely... milyen is volt? * Alig ült el a csönd a sulikban, amikor az ország minden részéből sátrakkal, hálózsá­kokkal, matracokkal fölszerelt diákok érkez­tek Salgótarjánba, itt rendezték meg ugyan­is a XVII. országjáró diákok találkozóját, az ODOT-ot. Mintegy kétezren, négy napon át sportoltak, túráztak, szórakoztak, ismerked­tek egymással, s a palóc vidékkel — ba­kancsban, mezítláb, tornacipőben, kinek, hogy volt kedve. Bujákon ez időben népviseletbe öltözött lányok, csizmás, kalapos legények ropták a táncot a helyi színpadon, ahol a juniálisra a környék apraja és nagyja hivatalos volt. Népművészek, bőrdíszművesek kínálták por­tékájukat, miközben a hagyományőrző együt­teseknek, táncosoknak, énekeseknek tapsol­hatott a háromezres közönség. Akár me­gyei rendezvénnyé is válhat a bujáki va­sárnap, hangzott el akkor a javaslat, s mint hírlik jövőre ismét várják a bujákiak a pi­henni, szórakozni vágyókat. Tizennégy országból mintegy százharmin­cán érkeztek Nógrádba július elején a X. nyári egyetem programjaira, amely az ifjú­ság, a fejlődés és a béke kapcsolatát tűzte napirendjére. E napokban kezdődött a tá­borozási főszezon is: az építőtáborozók Tö- rökszentmiklósra és a Balaton mellé utaztak, hogy némiképp bizonyítsák, nem csak az is­kola padjaiban képesek jeleskedni, hanem, mondjuk a kukorieaföldön és a forgalmas balatoni v^ndéglőhelyeken is. Az idén több mint hatszáz nógrádi diák építőtáborozott. De táboroztak a kisdiákok is, ki az úttö­rőcsapattal, ki a szülőkkel, ki pedig meghí­vásra. Július derekán Salgóbányán négy nemzet gyermekei töltöttek emlékezetes két hetet együtt, közöttük voltak finn, lengyel, csehszlovák pajtások, valamint lapunk gyer­mekújságírói is. Hatvan cigánygyerek Szo­rospatakon, a festői környezetben elterülő fa­házakban nyaralt, míg a művelődni vágyók a pásztói olvasótábor lakói lehettek, a moz­gássérült gyerekeket pedig Salgóbánya fo­gadta. Míg össznépi szokásunkhoz híven e hetek­ben javában teltek a szabadság napjai, a megye üzemeiben, gyáraiban a bentiek igye­keztek, kisebb-nagyobb sikerrel pótolni a távollevőket. Ekkor indult-útjára az a mun- kaverseny-mozgalom, amelyet hazánk fel- szabadulása 40. évfordulója, s az MSZMP XIII. kongresszusára kezdeményeztek. Sor­ra érkeztek a felajánlások, a bánvászoktól. az öblösüveggváriaktól, a szécsénvi ELZETT- ből, az ÉPSZÖV-től, a salgótarjáni síküveg­gyártól. .. hogy csupán néhányat említsünk. Nem mentek szabadságra az aratók sem, hi­szen a rekordmennyiségű gabonatermés be­takarításához komoly erőfeszítésre volt szük­ség a 36 termelőszövetkezetben és két ál­lami gazdaságban. Augusztus első vasárnapja választás elé állította a kirándulni, szórakozni vágyókat, akik közül a nemzetiségiek bizonyára egy percig sem gondolkodtak, hogy hová men­jenek a számos rendezvény közül, hiszen Bánkon ekkor rendezték meg az országos nemzetiségi fesztivált. Voltak itt szlovákok, délszlávok, németek, románok, s természe­tesen színpadra léptek a nógrádi hagyomá­nyokat népszerűsítő helyi együttesek is. Mások Pusztavacsra zarándokoltak ezen a hét végén, ahol több százezren gyűltek ösz- sze az Országos Béketanács és a Képes Új­ság békefesztiválján. Az ország geometriai középpontjában sátorozók, három színpad programjai között válogathattak, ötven elő­adóművész, tucatnyi rock- és népi zenekar adott is műsort. Aki pedig vásárolni akart, az az összesen nyolcezer bazárárus, pecse- nyés, vattacukros, kirakodás, lángos- és pa­lacsintasütő, kép- és hanglemezárus, fafa­ragó, bábkészítő, kulcsmásoló, trafi.'.os... portékái között válogathatott. Sokan átruccantak a szomszéd megye nagy eseményére, a fogathajtó-világbajnokságra, amelynek ezúttal Szilvásvárad adott otthont Nem hiába vették a fáradságot a lósport­kedvelők, hiszen páratlan magyar siker szemtanúi voltak, világbajnok lett a magyar csapat, sőt az egyéni ■ verseny első öt he­lyét is „kibérelték” maguknak. Ugyancsak kedvelt a nógrádiak körében a debreceni virágkarnevál, amelyet az idén tizenötöd­ször rendeztek . meg. Sokáig emlékezetes marad a nézőknek a szegfűkből, őszirózsák­ból, szalmavirágból — több mint kétmillió szál fölhasználásával — készült kompozíci­ók, Sandokán, a Zsuzsi-vonat, a tudást szim­bolizáló bagolycsapat és a többiek. De nem csak hazánk szép tájai, városai népszerűek a nógrádiak körében, hanem a nagyvilág messzi országait iá sokan fölke­resik. E nyáron jártak megyénkből a távoli Szibériában. Kemerövóban viszoriozva az ot­taniak látogatásait. Sokan utaztak a szerve­ző irodák gondoskodásával az NDK-ba Csehszlovákiába, Szovjetunióba, Ausztriába. Olaszországba, Törökországba, s az NSZK ba — egyesek csupán három napra, mások két-három hétre is. ★ A szeptemberi csengőszó nem csak a diá­kokat, hanem valamennyiünket is figyelmez­tet: vége a nyári pihenésnek, visszaáll min­den a régi kerékvágásba. Megteltek a mun­kahelyeken a szabadságolási rubrikák, leke­rült a trafijtok ablakairól a .zárva” felirat az irodákban ismét van Illetékes, a boltok­ban elegendő eladó, s a mozikban nem marad el érdektelenség miatt a vetítés. Otthon pedig rövidesen előkerülnek estén­ként a fotók, a diafilmek, amelyek még hi­telesen vallanak álról, milyen is volt az ide' nyár? Tanko László (szöveg) Bencze Péter (képek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom