Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
Ni/árbűcsűztató Amatőr időjósok még a nyárelőn óva figyelmeztettek: megtréfál bennünket az idei nyár! S lám, amit hiába vártunk július— augusztusban, megérkezett szeptember elején, napok óta ontja önzetlenül sugarait a nap, remek kirándulóidő van, sőt a strandok medencéi is megteltek. Ám, sugarak ide, sugarak oda, végtére is nyakunkon a meteorológiai ősz, lassan búcsút kell hát vennünk 1984 nyarától, amely... milyen is volt? * Alig ült el a csönd a sulikban, amikor az ország minden részéből sátrakkal, hálózsákokkal, matracokkal fölszerelt diákok érkeztek Salgótarjánba, itt rendezték meg ugyanis a XVII. országjáró diákok találkozóját, az ODOT-ot. Mintegy kétezren, négy napon át sportoltak, túráztak, szórakoztak, ismerkedtek egymással, s a palóc vidékkel — bakancsban, mezítláb, tornacipőben, kinek, hogy volt kedve. Bujákon ez időben népviseletbe öltözött lányok, csizmás, kalapos legények ropták a táncot a helyi színpadon, ahol a juniálisra a környék apraja és nagyja hivatalos volt. Népművészek, bőrdíszművesek kínálták portékájukat, miközben a hagyományőrző együtteseknek, táncosoknak, énekeseknek tapsolhatott a háromezres közönség. Akár megyei rendezvénnyé is válhat a bujáki vasárnap, hangzott el akkor a javaslat, s mint hírlik jövőre ismét várják a bujákiak a pihenni, szórakozni vágyókat. Tizennégy országból mintegy százharmincán érkeztek Nógrádba július elején a X. nyári egyetem programjaira, amely az ifjúság, a fejlődés és a béke kapcsolatát tűzte napirendjére. E napokban kezdődött a táborozási főszezon is: az építőtáborozók Tö- rökszentmiklósra és a Balaton mellé utaztak, hogy némiképp bizonyítsák, nem csak az iskola padjaiban képesek jeleskedni, hanem, mondjuk a kukorieaföldön és a forgalmas balatoni v^ndéglőhelyeken is. Az idén több mint hatszáz nógrádi diák építőtáborozott. De táboroztak a kisdiákok is, ki az úttörőcsapattal, ki a szülőkkel, ki pedig meghívásra. Július derekán Salgóbányán négy nemzet gyermekei töltöttek emlékezetes két hetet együtt, közöttük voltak finn, lengyel, csehszlovák pajtások, valamint lapunk gyermekújságírói is. Hatvan cigánygyerek Szorospatakon, a festői környezetben elterülő faházakban nyaralt, míg a művelődni vágyók a pásztói olvasótábor lakói lehettek, a mozgássérült gyerekeket pedig Salgóbánya fogadta. Míg össznépi szokásunkhoz híven e hetekben javában teltek a szabadság napjai, a megye üzemeiben, gyáraiban a bentiek igyekeztek, kisebb-nagyobb sikerrel pótolni a távollevőket. Ekkor indult-útjára az a mun- kaverseny-mozgalom, amelyet hazánk fel- szabadulása 40. évfordulója, s az MSZMP XIII. kongresszusára kezdeményeztek. Sorra érkeztek a felajánlások, a bánvászoktól. az öblösüveggváriaktól, a szécsénvi ELZETT- ből, az ÉPSZÖV-től, a salgótarjáni síküveggyártól. .. hogy csupán néhányat említsünk. Nem mentek szabadságra az aratók sem, hiszen a rekordmennyiségű gabonatermés betakarításához komoly erőfeszítésre volt szükség a 36 termelőszövetkezetben és két állami gazdaságban. Augusztus első vasárnapja választás elé állította a kirándulni, szórakozni vágyókat, akik közül a nemzetiségiek bizonyára egy percig sem gondolkodtak, hogy hová menjenek a számos rendezvény közül, hiszen Bánkon ekkor rendezték meg az országos nemzetiségi fesztivált. Voltak itt szlovákok, délszlávok, németek, románok, s természetesen színpadra léptek a nógrádi hagyományokat népszerűsítő helyi együttesek is. Mások Pusztavacsra zarándokoltak ezen a hét végén, ahol több százezren gyűltek ösz- sze az Országos Béketanács és a Képes Újság békefesztiválján. Az ország geometriai középpontjában sátorozók, három színpad programjai között válogathattak, ötven előadóművész, tucatnyi rock- és népi zenekar adott is műsort. Aki pedig vásárolni akart, az az összesen nyolcezer bazárárus, pecse- nyés, vattacukros, kirakodás, lángos- és palacsintasütő, kép- és hanglemezárus, fafaragó, bábkészítő, kulcsmásoló, trafi.'.os... portékái között válogathatott. Sokan átruccantak a szomszéd megye nagy eseményére, a fogathajtó-világbajnokságra, amelynek ezúttal Szilvásvárad adott otthont Nem hiába vették a fáradságot a lósportkedvelők, hiszen páratlan magyar siker szemtanúi voltak, világbajnok lett a magyar csapat, sőt az egyéni ■ verseny első öt helyét is „kibérelték” maguknak. Ugyancsak kedvelt a nógrádiak körében a debreceni virágkarnevál, amelyet az idén tizenötödször rendeztek . meg. Sokáig emlékezetes marad a nézőknek a szegfűkből, őszirózsákból, szalmavirágból — több mint kétmillió szál fölhasználásával — készült kompozíciók, Sandokán, a Zsuzsi-vonat, a tudást szimbolizáló bagolycsapat és a többiek. De nem csak hazánk szép tájai, városai népszerűek a nógrádiak körében, hanem a nagyvilág messzi országait iá sokan fölkeresik. E nyáron jártak megyénkből a távoli Szibériában. Kemerövóban viszoriozva az ottaniak látogatásait. Sokan utaztak a szervező irodák gondoskodásával az NDK-ba Csehszlovákiába, Szovjetunióba, Ausztriába. Olaszországba, Törökországba, s az NSZK ba — egyesek csupán három napra, mások két-három hétre is. ★ A szeptemberi csengőszó nem csak a diákokat, hanem valamennyiünket is figyelmeztet: vége a nyári pihenésnek, visszaáll minden a régi kerékvágásba. Megteltek a munkahelyeken a szabadságolási rubrikák, lekerült a trafijtok ablakairól a .zárva” felirat az irodákban ismét van Illetékes, a boltokban elegendő eladó, s a mozikban nem marad el érdektelenség miatt a vetítés. Otthon pedig rövidesen előkerülnek esténként a fotók, a diafilmek, amelyek még hitelesen vallanak álról, milyen is volt az ide' nyár? Tanko László (szöveg) Bencze Péter (képek)
