Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
A bábolnai napokon mutatja be először az ÉLGÉP pásztói üzeme a 0,8—1,8 tonna teljesítményű kalapácsos darálócsaládot. A két típusban és négy variációban gyártott kisgépek a háztáji és kisgazdaságok részére készülnek. Sorozatgyártásra a következő évtől kezdve kerül sor. ß baj társsal jár Erős „széljárás”, torlódó gondok Ahol rosszra fordultak a dolgok, ott a hangulat sem túlságosan vidám. A Pásztói Építő-, Szerelő- és Szolgáltatóipari Szövetkezetnél most kevés az ok a jókedvre: az első fél évre tervezett 36 millió forintos termelési érték helyett esak 32 millió forint jött össze, az előirányzott és a tényleges nyereség pedig ettől is nagyobb mértékben tér el. Az értékesítési nehézségekről, a beszűkülő piacról már évek óta fogalmat alkothatott a szövetkezet, ám míg eddig a gondok szele inkább csak megérintette, ebben az évben már kíméletlenül fújt. A „széljárás” ilyetén megerősödésére amúgy igazában nem számított senki. Korábban is volt példa rá, hogy szűkösen csordogáltak a rendelések, idővel azonban mindig kikerekedtek. A szövetkezet idén is úgy vélte, hogy, ha késve is, de beérkeznek az igények. Ezúttal azonban nem így történt. — Tíz éve dolgozom itt, de bem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen nehézségek közé kerültünk volna, mint ebben az évben — mondja Kovács Gábor szállításvezető, jelenleg megbízott elnökhelyettes. A felerősödött anyagbeszerzési gondok több nagyobb munka előrehaladtát gátolták. A káliói iskolához két radiátor még mindig hiányzik, a vanyarci régi iskola felújítási munkáit pedig sokáig a tetőfedő anyag hiánya gátolta. A szövetkezet dolgozólétszámának csökkenése ugyancsak nem kedvez: az idei év első felében több mint húszán távoztak, és elsősorban gyakorlott szakmunkások, villany- szerelők, bádogosok, festők. Jóval kevesebb a szabadáras munka az előző évek gyakorlatához képest, s a szövetkezet egyik nagy partnere, az évi 20 millió forint értéket lekötő Ikarusz az idén alig 15 millió forint értékű munkát rendelt. A baj társsal jár: saját beruházásokkal iparkodtak pótolni a kieső munkákat, ezek viszont árbevételt nem hoznak. Augusztus végén összehívták a szövetkezet párttagságát. Tisztázni a helyzetet, ötleteket, javaslatokat adni — ez volt a párttaggyűlés célja. — Az emberek a feltételek megteremtését kérték a szövetkezet vezetőségétől — summázza az ott elhangzottakat Juhász János párttitkár. — Sokan szóvá tették a munkaidő nem eléggé intenzív kihasználását, és azt is, hogy a vezetés adós maradt a gyors, operatív döntésekkel. Éljenek jobban a jogaikkal, és mindenekelőtt dolgozzanak ki programot a kapacitások lekötésére, amelynek segítségével még javíthatnánk eredményeinken. Szeptember utolsó hete a határidő, amelyre valameny- nyi ágazatvezetőnek le kell ténnie az asztalra javaslatát: milyen munkalehetőségeket lát még ágazatában. Ez feltétlenül szükséges a tisztánlátáshoz, a szükséges átcsoportosítások megszervezéséhez. Ötletek, elképzelések máris «•nnak. — Az év hátralevő részében szeretnénk beindítani a salak- blokkgyártást — közli Kovács Gábor. — Ügy véljük, igényben nem volna hiány, hisz téglát alig lehet kapni. A blokkgyártáshoz két gépet saa kalákás építkezés bevezetése: a szövetkezet a szakipari munkát ajánlja az építkezőknek, az viszont gondoskodik a segédmunkáról. Az övietek tetszetősek, megvalósításuk viszont igen sürgősnek mutatkozik. A munkások saját pénzükön is érzik a szövetkezet nehéz helyzetét: csak százszázalékos teljesítmény kifizetésére van lehetőség, a többlet honorálására nincs fedezet. Üjabb csapat kacsintgat elfelé, ami tovább szaporítaná a gondokat. — Eljutottunk a gondok feltárásáig, most a cselekvésen van a sor — mondja Juhász János párttitkár. — Tudja mindenki, mi az, ami rosz- szul megy, teremtsen rendet tehát mindenki a maga területén! Egymás hibáztatásával nem messzire jutunk, fölösleges azon cívódni, kinek, meny nyíre van benne a keze a ját kivitelezésben állítunk elő. mostani nehéz helyzetünkben Tapasztalatunk ebben _ kevés, Ha a siker közös, akkor az mindenesetre megpróbálko- átmeneti kudarc is az. S, ha zunk vele. Fantáziát látunk a már a gazdálkodás eredmé- betonelemek készítésében. Üt- nyességének a javítása a tét, lapra, útszegélyre, betongyű- ebben kevés csupán egyetér rűre vevő a piac, érdemesnek teni, ezért tenni is mindenkilátszik felfuttatni a termelést. nek egyformán kell! Az asztalosműhelyben fes- a jövőbeli kilátásokról tőrészleget akar berendezni a egyelőre megoszlanak a véleszövetkezet, ez is a kapacitás- mények. A főmérnök szerint kihasználást javítaná. Lemez- minden gond ellenére túl sok daraboló és -hajlító gépüket híja nem lesz a tervezett nye most hirdették meg, munkát vállalnának rá. Ami a vasipart illeti, a nagyvállalatokkal veszik fel az üzleti kapcsolatokat. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár máris munkát kínál, a vasiparral kapcsolatos elképzelések tehát nem illuzórikusak. Szerepel az elképzelések közt reségnek, a főkönyvelő kevésbé optimista. Egy biztos: a cselekvést nem mástól várják a szövetkezet dolgozói. Az augusztusi termelésjelentés már szebb képet mutat, a tervezettől egymillió forinttal többet végeztek el. Szendi Márta ßz MSZMP Központi Bizottság dicsérő okleveléért Nemcsak a brigád nevében egységesek Visszatérve az ágazati szocialista brigádvezetőtk tanácskozásáról, ismerve a vállalat vezetőinek kérdését, Soblo- cher Ottóné, ez az ősz hajú, halk szavú, ügyes kezű munkásasszony, az Egyetértés brigád vezetője, a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepén, a pártkongresszus, és a felszabadulási versennyel kapcsolatos elképzeléseik megfogalmazásakor, abból indult ki, hogy a legutóbbi kongresszusi versenyben a megyei pártbizottság oklevelét nyerték el, tehát, ha most tovább akarnak lépni, akkor még magasabb követelményeknek kell eleget tenniük. Mindezeket megbeszélte a brigád tagjaival. Ügy döntötték, hogy az MSZMP Központi Bizottság dicsérő Oklevelének megszerzésén fáradoznak ebben a versenyszafcaszban. * — Mindent megteszünk, hogy sikerüljön elérni közös célunkat. Nagy lendület van a brigádban. Vállaltuk, hogy III. negyedéves tervünket szeptember 25-re teljesítsük. Ehhez a szükséges feltételek megvannak. Ha netán úgy kívánja a feladat elvégzése, akkor a hivatalos munkaidő előtt is bejövünk dolgozni, nem kell ezt kérnie gazdasági vezetőinknek — mondja a nyílt tekintetű kedves, szimpatikus brigádvezető, Soblo- oher Ottóné. — Tényleg így van, ahogy a brigádvezető mondja — kapcsolódik a beszélgetésbe a mellettem álló Robotika Já- nosné, a jobbágyi telep vezetője. — Akármilyen versenyről van szó, mindig csaik a feltételek biztosítását kérik tőlük. Az Egyetértés brigád ttyszázaléitös túlteljesítést vállalt. Kívülállónak ez kicsinek tűnhet, valójában azonban nagyon sokat jelent, mert létszámgondjaik vannak, ugyanakkor feszesek a követelmények. Az általuk vállait egyszázalékos túlteljesítés 2300 darab plusaterméket jelen*. — Szerepel még vállalásunkban az ésszerű anyag- és energiamegtakiarítás — folytatja a brigádvezető. — Ez a vállalásuk mennyiben konkrét, és miiként tudják ellenőrizni ennek teljesítését? — Az anyagnál könnyű, ment norma alapján dolgozik a brigád. Az energiánál viszont az ő takarékos gondolkodásuk, figyelmességük a meghatározó, mert egyelőre nincs lehetőségünk a gépek és a munkahelyek energiafogyasztásának egyedi mérésére — tájékoztat a telep vezetője. — Feleslegesen nem égetjük a villanyt, nem járatjuk a gépeket —, bővíti ki az előbbi gondolatot Soblocher Ottóné. * Szeptembert munkaverseny- hónapnak tekintik a telephelyen. Az első helyezett háromezer forintot kap. — Eddig, ahányszor volt ilyen vetélkedés, csak egyszer nem kerültünk az első helyre. Most megpályáztuk az elsőséget. Pedig nem könnyű a munkánk. Gabika — mutat a vele szembenálló Szőke Lász- lóné alapszervi párttitkárra, a szalag vezetőjére, — bizony szigorúan megköveteli tőlünk a jó munkát. — Kemény munkával érik el a szép eredményeket a brigád tagjai — ismeri el az előbbi megjegyzés jogosságát Szőke Lászlóné, majd hozzáteszi: — A brigád tagjai közül sokan vannak, akik kezdettől fogva itt dolgoznak, s ezek minden munkafolyamaton- helytállnak. A kollektíva minden tagja pedig legalább két munkaműveletet jól el tud látni... * — Csak minden brigád eny- nyi gondot okozna* mint ők, akkor nagyon jó dolgom volna, — kér ismét szót Robotika Jánosné. — Határidőn belül oldják meg feladataikat, takarékosan tevékenykednek, minőségi visszavetésük szóra sem érdemes — mondja elismeréssel a hangjában. — A ne add tovább mozgalom nálunk élő valóság, — folytatja az előbbi gondolatot a brigádvezető. — Igen előfordult már, hogy én is elrontottam valamit, és szóvá tették brigédíársaim. Ez nálunk természetes dolog, emiatt egyikünk sem sértődik meg. Ettől függetlenül, saját érdekünk, hogy szóljunk egymásnak, mert, ha kifogástalanul oldjuk meg feladatainkat, akkor havonta 360 forinttal többet vihetünk haza. Vajon az elhangzottakat mennyiben erősítik meg a brigád tagjai? — Nagyon nehéz munka, amit mi végzünk, de vállalásainkat — akárcsak eddig — Úgy a mostani versenyben Is teljesíteni fogjuk, mert szeretnénk elnyerni a Központi Bizottság dicsérő oklevelét — mondja Sándor Jánosné, a Munka Érdemrend bronz fokozatával kitüntetett brigád- tag, aki 16 éve dolgozik a kollektívában. — Ha nehéz is, amivel foglalkozunk, megéri, főleg amikor az ember kézhez veszi a fizetési borítékot és látja rajta a keresett összeget. (A legutóbbi hónapban 5900 forintot vitt haza.) — Egy azonban biztos. A nagyobb pénzért minden percet alaposan ki kell használni, — folytatja a kétgyermekes édesanya, akindk az egyik fia katonai főiskolára, a másik gyereke pedig szakközépiskolába jár. — Vannak olyan ruhagyái rak, ahol rosszabbul keresnek mint mi, — zárja le az előbbi témát a brigádvezető. Nem sokkal később. Sándor Jánosné mögött dolgozó Pre- zensZki Józsefnénél állunk meg. Kismama, otthon tevékenykedik mint bedolgozó,' hároméves Zsuzsa kislánya mellett. — Bejöttem, mert azt mondták, nagy szükség van rám.' A héten vagyok csak itt, s ez idő alatt a nagypapa és a nagymama vigyáz a Zsuzsikára. Könnyebb lenne a dolgom, ha Hasznosról, ahonnan bejárók, jobb lenne a közlekedés. Az előbbi miatt csak ritkán tudok bejönni... —• mondja a mosolygós fiatalasszony, aki kilenc éve dolgozik itt, mint betanítóit munkás és minden reszorton jól megállja a helyét. — Eddig amit vállaltunk; azt összefogással, egymás segítésével még mindig sikerült teljesítenünk. Remélem.1 hogy most is igy lesz. Brigádunk nemcsak a nevében bizonyítja az egyetértést. A valóságban is ez a helyzet — állítja határozottan Kiss Fe- rencné brigádtag, a helybeli vöröskeresztes titkár, a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés birtokosa. — Brigád- vezetőnk pedig — mutat munkatársnőjére — jól vezeti a kollektívát. Elég sok rendezvényen képvisel bennünket, az ott hallottakat mindig közli velünk... Nem sokkal később Kovács Sándomé a következőkkel folytatja: — Nem szeretünk sokat beszélni, mert akkor nem halad a munka. Ha továbbra is minden feltételt biztosítainak, akkor kongresz- szusi váHallásunkat teljesítjük. — erősíti meg előbbi munkatársainak véleményét. ö, és még három társa január elsejével került az Egyetértés brigádba. — Itt jobb, — folytatja az előbbi gondolatot Kovácsné — mert jobban észreveszik az embert, minden olyanról értesülünk, ami a vállalat érdekében megtörténik, fontos; apai mánkét is érdekel, amiről tudni akarunk... Az Egyetértés brigád e hó- nap 26-áin ötnapos kirándulásra utazik Szovjetunióba, Lvovba. A költségek egy részét a brigádpénzből fedezik, amit még egyénileg, bizonyos összeggel kiegészítenek. A kiránduláshoz szükséges öt napból eddig már négyet ledolgoztak, a fennmaradó egy napra pedig szabadságot vesznek ki. Valószínű ez az újabb közös együttlét tovább fokozza a ma is erős egyetértést, a 22 tagot számláló, vállalat kiváló és szakma kiváló címet elnyert brigádban. Az új élmények, pedig újabb lendületet adnak nagyszerű céljaik eléréséhez. Venesz Károly Szerződő felek: a bánya és éttermek A dél-kuznyecki szénmedencék egyesülésében a szerződés ilyen módja már ismert. Mondhatjuk azonban, hogy nemcsak az egyesülésben. Az Ordzsonikidze nevét viselő bányába az ország különböző helyeiről érkeznek delegációk: Mutassák meg, mondják, el... Semmit sem eltitkolva mutatják be és mondják el. Erre a célra egy speciális fotóalbumot is készítettek. Az illusztrációk szemléletesek. Minden magas színvonalú: az állattartásra szolgáló ' építmények, hatalmas méretűek a nagy befogadóképességű raktárak, a vágóhíd. gépesített takarmányüzem. A kézi munkát a minimumra szorították le — gépek készítik elő és osztják szét a takarmányt. — Igen — bizonyítja P. I. Buhtijrov bányaigazgató — a hizlalásra szánt disznók első szériája 1978 őszén érkezett és azóta minden évben éttermekbe és közvetlenül a bányászoknak értékesített húsmennyiség eléri a 90 tonnát. Ezen felül még malacokat is adnak el. A bányászok szívesen vásárolják, kéthetenként hármasával is, és viszik haza felnevelni. Van mivel etetni őket. Ha a múlt évben összesen 25 hektáron ültettek burgonyát a bányászok, akkor az idén kétszer akkora területen. Érdekes: a telep ahogy szokás mondani, éppen, hogy lábraállt, a bányászok már vásárolták a termékeit — egy kilogramm húsért 2 rubel 10 kopejkát ' fizettek. Eleinte ilyen módon adtak el évente 40 tonna húst. Hamarosan kiderült, hogy a megnagyobbodott telepet saját erőből nem lehet takarmánnyal ellátni. Állandó jelleggel 800 vagy attól több sertést tartottak, a termés viszont 100-ra, maximum 200-ra volt elegendő. A kiutat-a Novokuznyeck egyik legnagyobb vendéglátóipari trösztjével kötött kooperáció kereteiben találták meg. Náluk annyi ételmaradék van, hogy elegendő a teljes állománynak. A bányászok és vendéglátásban dolgozók közös erőfeszítésének eredményeképpen létrejött Novokuznyeck egyik legeredményesebb melléküzemága. Példaképpen egy szám: egy bányászra vetítve a tavalyi évben 40 kilogramm húst állítottak elő. Több sertéshúst is elő lehet állítani. Ehhez bővíteni kell a termelést, ez a biztos útja annak, hogy a telepen dolgozók munkatermelékenysége fokozódjon és a termék öpköltsége csökkenjen. Ha két évvel ezelőtt egy kilogramm sertéshús előállítása 2 rubel 35 kopejkába került, úgy ma már ez 70 kopejkával olcsóbb. A bányában és vendéglátóipari trösztben is meggyőződéssel állítják, hogy képesek felnevelni évente 1650 sertést .és 130—140 tonna húst előállítani. Kopka László \ régi József-telep helyén Salgótarján külvárosában új utcasor nőtt ki a földből, mely a Korvin Ottó nevet viseli. \
