Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
Á Hazafias Népfront feladatai a kistelepüléseken Beszélgetés Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával Hazánkban több száz olyan település van, amelyben a Hazafias Népfionton kívül nincs egyetlen más politikai szervezet sem. Ezek természetesen egylöl egyig apró települések, amelyek jövőjéről manapság sok fórumon hallani. E kistelepülések jövőjéről társadalmi vitái kezdeményezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Társadalmunk legátfogóbb politikai tomegmozalma, a Hazafias Népfront világnézetre, pártállásra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül mindenkinek kínál arra fórumot, hogy kifejthesse ötleteit, javaslatait, véleményét. A népfront nem társadalmi konfliktusok kihordója, hanem valóban a tudatos állampolgári kibontakozás terepe. Ez azonban csak akkor lehet így, ha mindenkori kisközösségek valódi érdekeinek képviseletét, a problémák feltárását, a megoldások kigondolását a kisközösségek bevonásával sikerül megoldania. Hogyan teszi ezt? Miként tudja segíteni a népfront a falvak népességmegtartó képessségét? - ezekről beszélgettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával.- Mi a településfejlesztés jövőjének legfontosabb kérdése? — Nos, az egyik legfontosabb mindenképpen az, hogy a helyi ügyekben a helyi vezető testületek szava legyen a mértékadó. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a helyi közösséget érintő kisebb vagy nagyobb kérdésekben felhasználják a lakosság véleményét és javaslatait. Mindamellett az elképzelések megvalósításához szükség van anyagiakra is. Magyarán tehát, arról van szó, a helyi döntések megvalósításához helyben legyenek meg a hozzá szükséges anyagiak. Szükséges azonban egyúttal kitérni arra is, hogy a helyi érdekek megvalósítása nem történhet egy nagyobb terület, vagy az ország érdekének a rovására. így tehát a helyes településtervezésben ötvöződnie kell a helyi szándéknak és a központi irányításnak. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy a legfontosabb teendőket a központi te- településpolitikai elképzelések szerint ösztönözzék.- Ezt elfogadva, mégiscsak felmerül a kérdés, hogy mind sürgetőbbé válik a falvak népességmegtartó szerepének erősítése. Régóta világjelenség, hogy a falvak lakosssága arra törekszik, hogy városlakó legyen. Megállitható ez a folyamat? — Visszatekintve erre az időszakra, azt láthatjuk, hogy az elvándorlásnak részint múltból hozott, részint pedig a jelenben kialakult okai voltak. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés 1 szubjektív értelemben is vett kiemelkedést jelentett. A folyamathoz azonban ennél erőteljesebben járult hozzá az extenzív fejlesztésért élő ipar elszívó hatása, miközben a mezőgazdaság — éppen a munkaerő-veszteségek folytán — mind erőteljesebben kényszerült ráhangolódni az intenzív fejlesztésre. Ez az át- rétegeződés tehát szükségszerű volt, de napjainkra már hátrányos körülményeket is teremtett. E hátrányos körülmények lemérhetők a városokban tapasztalható túlzsúfoltságon, amely kétségkívül az életfeltételek bizonyos fokú romlásával jár együtt. Gondoljunk csak a lakásgondokra, vagy az óriási erőfeszítések ellenére is tapasztalható iskolai gondokra. Sokat beszélünk mostanában az urbanizációról. E fogalmat gyakran és sokan tévesen értelmezik. Az urbanizáció ugyanis nem azonos a városok felduzzasztáséival, kizárólagos fejlesztésével. Sokkal inkább jelenti az életfeltételek széles körű városivá tételét. Falun, tanyán is lehet használni az urbanizáció fogalmát, s persze nemcsak használni, hanem egyúttal komfortos életfeltételeket is teremteni.; Ebből következik, hogy igenis megállítható a falvakból való eláramlás folyamata és különféle körülmények megteremtésével vonzóvá tehető a falu is. — Mi a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről mindenekelőtt a fiatalok költöztek el, s ezáltal igen kedvezőtlenül alakult ezekben a településekben a lakosság kor- összetétele is. Ma már az is világos előttünk, hogy az intézményüket vesztett kisközségek ezzel közösségi jellegüket, közösségi életüket veszítették el. Ezt nagyon gyakran szóvá is teszik az érintettek különféle falugyűléseken. A társadalmi vitában az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a lakosság találjon megfelelő munkaalkalmat lakóhelyén, vagy ha ott nem is, legalább elfogadható utazási távolságon belül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az ingázók száma és egyúttal az utazás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közlekedési tarifák emelkedése hátrányosan érinti a falusi lakosságot. Joggal várják el tehát a segítséget. Amikor a falvak népesség- megtartó szerepének fontosságáról beszélünk, társadalmi érdekről szólunk. E társadalmi érdek kifejeződhet ab-’ ban is, hogy a termelőerők elhelyezkedése jobban igazodjon a kistelepülések lakóinak igényeihez.- Munkaalkalmak mellett a mainál jobb infrastruktúrára is szükség volna. Az egészséges ivóvíz, a használható telefonhálózat, avagy a jó alapellátás ugyancsak előfeltétele an- nak, hogy az emberek szívesen maradjanak falujukban. — Valóban így van. A Hazafias Népfront igyekszik is a maga lehetőségeivel élve ezekben a kérdésekben előbbre lépni. Talán jó példa erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések alapellátásának javítására a fogyasztási szövetkezetekkel. Ennek az együttműködésnek is része van abban, hogy ma már több tucat mozgó ABC járja a falvakat. s gazdagabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok létesítésével. a közétkeztetés lehetőségeinek bővítésével a falvakban is mérséklődtek a háztartási munka terhei. Ugyanakkor a népfrontbizottságok akciókat szerveznek a takarékosság népszerűsítésére, valamint a szövetkezeti lakótelepek környezeti kultúrájának fejlesztésére. — Érdekes jelenség, hogy miközben sokan keresik a városba költözés lehetőségét, a városlakók mind *zf« vesebben üdülnek, pihennek falun. A falusi turizmus hozzájárulhat-e a kistelepülések népességmegtartó szerepének javításához? — A nagy idegenforgalmat lebonyolító országok tapasztalatai fizt mutatják, hogy hozzájárulhat. A falusi turizmus folytán ugyanis a helyi vállalkozók munkaalkalomhoz, bevételhez jutnak. Tavaly széleskörűen igyekeztünk tájékozódni arról, hogy van-e ehhez fogadási hajlam községeinkben. A tájékozódás biztató eredménnyel zárult. Sok faluban volna akár tízhúsz család is, amelyik szívesen fogadna üdülővendége-J két, hajlandó az arra alkalmas szobáit, lakrészeit rendszeresen bérbe adni. A január elsejével életbe lépett minisztertanácsi rendelet a magán- szállások idegenforgalmi hasz-J nosításáról serkentőleg hat-* hat.- Szóba került az imént; hogy kedvezőtlenül alakult a kistelepülések lakosságának korösszetétele. Ez milyen feladatokat ró a népfrontríj? — A Hazaifas Népfront valamennyi nemzedékkel kapcsolatot tart. Teszi ezt például oly módon, hogy az iskolákban állandó a kontak-. tus a szülőkkel, a szülői munkaközösségben nevelési kon- zenzust alakítanak ki a gyerekek érdekében a pedagógusok és a szülők között. Emellett a népfrontbizottságok komoly részt vállalnak az öregek gondozásában is. Azon vagyunk, hogy ennek a feladatnak egyre jobban megfeleljünk. Befejezésül tehát azt mondhatom, hogy a népfrontmozgalomnak megany- nyi területe kínál teendőket beszélgetési tárgyul, a kistelepülések népességmegtartó' képességének javítása. A nyíltabb helyi községpolitika a szervezett közművelődési tevékenység javítása mellett több számos olyan lépéssel, intézkedéssel is elő lehet segíteni ezt a képességet, amely még csak jelentősebb anyagi eszközöket sem kívánna. A helyi lakosságnak a mainál aktívabb bevonása a lakóhely gazdagításába. szépítésébe, szintén szolgálhatja ezt a célt. Fejér Gulya >tiiiiiiii«*iiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiitfii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin (•.iiiiiiitiiii 11 ttiiiiriiiiitiim iiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. iiiiiiimmmimiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Hiinuiiimuiiiiimitiiiiiiiiiiii. Fiatalok és középkorúak mindenütt a földeken és a főidet járó betakarító-, talajelőkészítő, talajjavító gépeken, fiatalok és középkorúak mindenütt az üzemekben, a szövetkezeti boltokban, a falusi kastélyiskolákban, ők másznak az út mentén köny- n.ved lendülettel a karbantartásra kijelölt villanyvezetéket tartó oszlopokon, fiatalok és középkorúak az üzemorvosi rendelők fehér köpenyében, a kórházak osztályain — fiatalodik a világ körülöttünk. És pcndül-lendül-gazdagodik a sok munka nyomán. Talán már senki sincs, aki csak egyetlen vasat tartana a tűzbe. Majd minden ismerősöm és azok is, akikkel útközben összehoz a jó sors — legalábbis kétfélét vállalnak- végeznek, ha másként nem hát hobbiból kutatnak csécsei falutörténetet egyre „profibb” alapállással, egyre kritikusabban és persze önkritikusabban is, hogy hát akkor mit lehet elfogadni tárgyi bizonyítéknak ebben, vagy abban a vitatott kérdésben. Csak egyetlen napfolyamtól görgetett képzuhatag olyan változatosságot mutat, hogy elámul tőle az ember. Járnak a gépek a palotási határban, jó lendülettel vágják a siló- aiakvalót, a szállítók alig győzik fordulóval. Fenn a gépek nyergében mindenütt a tettre kész korosztály, maguk is két-három vasat tartanak a tűzbe; ház táji znak, barkái VILÁGAINK P csolnak, vállalkoznak sok mindenre, ami most hoz pénzt és arra is, ami majd később kamatozik a tanulással. Amerre a mai kor „szecskavágója”, a silózókombájn elhalad, mindenütt lemeztelenedül a föld — az a csoda, hogy ezen a karnyi vastag repedésekkel szabdalt területen egyáltalán valami megtermett az idén, ilyen repedezett földet utoljára valami sivatagi hét szűk esztendős világból, aszálysújtotta indiai területről láthatott az ember, a televízióban. Csikorogva termett itt sok minden az idén. Nehéz szüléssel jön elő a burgonya, panaszkodnak az asz- szonyok, hogy ennyi földport még soha sem nyeltek, a krumpliszedő gépezete, valamennyi alkatrésze a törésig megfeszül, a gép után és körülötte is hatalmas porfelhő köröz amerre jár. Egy kis eső kellett volna. Csak annyi, amennyitől meglazul a föld kérge, de nem esett. Kétszeresen kell megküzdeni mindenért a földeken is és az életben is. Vannak újkori küzdők meg persze vannak ügyeskedők is, akik a köny- nyebbik végét keresik a dolgoknak. róluk mondja az idős ecsegi kovácsmester felesége miközben a mestert várjuk -.(elszaladt a boltba vásárolni), e n d ü I hogy elmegy egyik-másik bazár osnak, ennék, annak és két hónap múlva már újra cseréli a kocsiját, szalad ide, szalad oda. „A férjem tizenkét inast nevelt ki a kovácsmesterségre, de egyik sem dolgozik benne, mind elment valami mást csinálni.” Pedig munka lenne, a lovak nem várhatnak a patkolással, az idős mester éppen ötvenhat esztendeje veri a vasat ugyanazon a helyen, ugyanott, ahol még az apjától tanulta a mesterséget. Pendülő idők talán a szellemi dolgokban is. Palotáshalmon hamarjában azt tudja elmondani az örökké tevékeny művelődési igazgató, hogy a községben vagy kétszáz gyerek közül a művelődési házba rendszeresen jár százhatvan(l) az ötféle művelődési-művészeti csoportba (csak tánccsoport működik itt három, iskolai irodalmi színpad is kettő és az mind a művelődési házban kap helyet), de errefelé most lett keresett cikk a makramézás, „ha ez kell, beindítjuk”. Idekerült egy fiatal pedagógus, aki a gyerekekkel járja az erdőt.-mezőt, táj- és természetismeret került itt jó kézbe, azt már csak én rr • | rr o s d o teszem hozzá, hogy ahol erre is van emberfedezet, az a vidék különösen szerencsés, azt a tájat, itt a közelben a tavat majd, megvédik a legfiatalabbak akkor, amikor felnőnek; ezekből a gyerekekből rövid idő múlva lehetnek velence-tavi madárvártás táborozok (ott is működik, dolgozik egy idős pedagógus nyaranta összegyűjtve az ország legfiatalabb, legérdeme- sültebb madarászait igazi táborba), hát van itt aztán fiatal szövetkezeti vers-próza mondó, aki továbbjutott az országos döntőbe és most vidám verseket, prózákat kér előadásra azoktól, akiktől segítséget várhat. A régi házak legtöbbje mára újra kivirágzott. Felújították a portálokat, átalakították a már egyszer átalakított homlokzatokat, sok helyen épül a házra egy újabb lakás a padlásterek beépítésével, de új ház is annyi kerekedik elő a sok munkából, a „két-három vasat a tűzbe” típusú életmódból áldozatvállalásból, hogy úgy érezheti az ember, az idővel együtt pendül itt minden, megkapó ereje van az egyéni, közösségi, családi vállalkozák soknak. A szigorodó közfiaz- dásági helyzetek aktivizálják a korábban lappangó erőket és bárhogy nézzük, végül az egész társadalom gazdagodik. A nagy többség jó kovács módján tart több vasat a tűzbe, hogy haladjon valamerre, valamennyit azért. Bércéi főutcáján délután olyan a forgalom, mint a pesti belvárosban, itt az ipar adott egészen új keretet a régi elmúlt falusi éltnek. A ki- lenckastélyos egykori község mai emberei ipart tanultak, itt vannak a fiatalok és a középkorúak, itt van az új nemzedék, közülük sok két- három szakmával. Odabent a gyárban a tekercselő asz- szonyokra mondják a dicséretet (néhány éve még együtt járt itt a parasztfejkendő és a fúrógép, ipart tanultak a berceli asszonyok) kint a község főutcáján azért is lehetnek többen, mert bár sokan eljárnak innen ma is régi hagyományok szerint — több mint hatszázan találtak jó munkát a berceli gyárban. Több a ráérő idő, hatszázzal kevesebben járnak távolra, 'kik itt dolgoznak előbb vésznek, időt takarítanak meg (és külön energiákat, amit másra, a többre pendülésre fordíthatnak), járkálhatnak a bolt környékén, a korszerűsített iparcikkes, majd az írtam áruház, gazdagodó választékú polcai között. A berceli Ifjúság utcát négy-öt éve nem láttam, azóta külön kis tér öblösödött az elejére, az ifjúsági park közepén lányalakot formázó bronzszobor csillan a szeptemberi fényben. Bérceinek mai köztéri szobra van, ma? ga is az ifjúság erejéről-szép- ségéről mond érthető dolgokat, de ez az utca itt végig új házzal teli, ideköltöztek be az ipartelepítés sikeredé- sével a közeli egyszer már kihalt (iskolája sokáig eiadó volt) Ordaspusztáról az emberek, ami újabban fővárosiakkal népesülget be. Már vagy négy-öt család vásárolt ott hétvégi házat, hát megtalálja minden település az újkori rangját. A munka nem szégyen. A munka a lehetőség realizálása. A tanító felül a kistrak- torra és szállítást vállal, a gyári ember délután még visszamegy „géemkázni” egy kicsit, hóna alatt a táskájában a beszerzett anyag, befelé viszi nem kifele, mint a rossz kabarétréfákíban valamikor. T. Pataki László NQGRAD - 1984. szeptember 22., szombat 7
