Nógrád. 1984. szeptember (40. évfolyam. 205-230. szám)

1984-09-21 / 222. szám

„Minek nevezzelek?" Munkás Kulturális (Hó)Napok H ol van az az idő, ami­kor mozaikszó-imáda­tunknak még csak a több tagból álló intézmény- nevek estek áldozatul?! A betűszók és szóösszevonások divatja immár térthódított az élet minden területén. A mozgalmi zsargon kivált megkedvelte a mozaikszava­kat, de újabban a közműve­lődésben is mind több tartalom rövidül. Elég, ^ha csak szű- kebb pátriánkban nézünk körül, ahol a FIN (Forradal­mi Ifjúsági Napok) mintájá­ra a Bányász Ifjúsági Napo­kat már csak BIN-ként emle­getik, és tagadhatatlan, hogy Nógrád megyében született a műfaj csúcsteljesítménye is, a saigótarjáni MIFENE, ami kétségkívül szellemesebb an­nál semminthogy bárkinek eszébe jusson bíbelődni meg­fejtésével. Nemrégiben újabb mozaik­szót ízlelgethettünk: ez pedig vala a MUKUNA. Magyarul: Munkás Kulturális Napok. Ráadásul ez kétszeresen is „rövidítést” takar, tekintve, hogy a MUKUNA elődje a MUKUHE volt, azaz Munkás Kulturális Hetek. A kérdés már most az, hogy használt- e a rövidítés ennek az amúgy ötödik alkalommal megtar­tott salgótarjáni rendezvény- sorozatnak? Legelőbb — röviden — a MUKUNA és a MUKUHE kö­zötti tartalmi különbséget il­lendő tisztázni. Nos, a kultu­rális nappk megnyitóján er­re nézve is felvilágosítást kaptunk: a szeptember 2 és 8 között lezajlott program cél­ja a munkás kulturális he­tekkel ellentétben az volt, hogy rövidebb ideig tartó, ám intenzívebb — valameny- nyi réteg érdeklődését kielé­gítő — művelődési és szóra­kozási alkalmakat biztosítson a megyeszékhely főterén és más helyszíneken. A program- sorozat elsősorban változatla­nul Salgótarján város és kör­nyékének dolgozóit, család­tagjait kívánta „megmozgat­ni”. Egy előzetes műsorismer­tetőben pedig ezt olvastuk: „A szakszervezeti mozgalom hagyományai alapján a leg­több programot szabadtéren rendeznénk meg.” Abból, hogy a szervezők szabadtérre hangszerelték a rendezvénysorozatot, nem fel­tétlenül kell a korábbi — üzemi, munkahelyi közössé­gekre koncentrált, kevésbé látványos, kisebb művelődési alkalmakra épített — koncep­ció kritikáját kihallani. Már csak azért se, mert ugye könnyen lehet, hogy egy még­oly látványos nagyrendezvény­nek is csak a füstje nagy. E tekintetben joggal lehet­nek kétségeink az .idei soro­zat sikei’ét illetően. Mert igaz ugyan, hogy — nem utolsó­sorban a kedvező időjárás jó­voltából — egy héten át min­den délután benépesült a sal­gótarjáni Tanácsköztársaság tér, de elsősorban mégsem szókkal, akiket a programok elsősorban „megcéloztak”. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen a szervezők telmentve érezhetik magukat, mondván; a szabadtérre az jön, aki akar, s ha épp azok nem jönnek, akiknek ez a rendez­vénysorozat elsősorban ké­szült, hát magukra vessenek! A dolog azonban nem ilyen egyszerű! Ahhoz, hogy valaki megáénak érezzen valamit, ahhoz nem elég, hogy név- leg övé...! Nem véletlen, hogy a nagy­üzemi munkásság körében végzett tudakolózásunk alap­ján felállítható „sikerlista” élére azok a rendezvények ke­rülnének, melyekre az adott nagyvállalat művelődési há­zában került sor, illetve ame­lyekre külön is felhívták a munkahelyi kollektívák fi­gyelmét. Az sem véletlen, hogy ezen belül is a különbö­ző fórumoknak, író-olvasó találkozóknak volt legnagyobb sikerük, tehát azoknak az al­kalmaknak, melyek cselekvő részvételre adtak lehetőséget. Az a tény, hogy a MUKU­NA során — egy szűk héthez képest szép számmal — vol­tak ilyen alkalmak, kedvezőbb megvilágításba helyezi az egyébként ugyancsak létező igényeket kielégítő, de önma­gukban hiányérzetre okot adó „demokratikus” szabadtéri programokat, ideértve a várt­nál ugyancsak alacsonyabb munkásrészvétsllel megtartott tömegsportrendezvényeket. így összességében — még a teljes kudarcot vallott film­előadások dacára is (ilyen ku­darcok a MUKUHE-k idején is előfordultak!), — a MUKU­NA végül is valóra váltotta céjjait, mármint a szervezői által kitűzőiteket... Persze egyetlen hetet köny- nyebb eseménnyé tenni, mint heteket. Aggodalomra ez idő tájt azonban még azoknak sincs okuk, akik az ilyen „egyhetes”, külsőségeiben lát­ványos nagy rendezvénysoro- .zatoknál többre tartják a mű­velődés rendszeres — mére­teiben szerényebb, de nem kevésbé tartalmas, — ember- közelibb alkalmait, tudván, hogy a valódi cél, a folya­matos közművelődés zálogát ezek jelentik. Azért nincs ok az aggodalomra, mert a szer­vezők — az SZMT és a me­gyei művelődési központ munkatársaival az élen — semmi esetre sem akarták ez­zel a hat nappal letudni az egész éves munkát. A salgó­tarjáni Munkás Kulturális Napok ugyanis csupán része — ha mégoly reprezentatív része — volt egy átfogó prog­ramnak, a megye több száz szocialista brigádját érintő „Munka és művelődés” elne­vezésű mozgalomnak. E nagyszabású prog­ram részeként a MU­KUNA sem tekinthető a Munkás Kulturális Hetek kivonatának, hiszen maga a mozgalom nemhogy hetekig, de több hónapon át hivatott segíteni a munkásság műve­lődését. Azaz: MUKUHO! Pintér Károly Régészeti kutató' geofizikai módszerekkel A geofizikai módszerek eredménnyel alkalmazhatók a vaskohászat-történeti ku­tatásoknál. A közelmúltban Dénesfa .község határában Gömöri János, a soproni Liszt Ferenc* Múzeum régésze e módszer alkalmazásával buk­kant rá egy vassalak-lelőhely- re és egy vasolvasztó kemen­cére. A feltárást az Akadémia geodéziai és geofizikai kuta­tó intézetének munkatársai segítették. A kutatók mint­egy 2500 négyzetméteres te­rületet vizsgáltak át mágne­ses módszerrel, s ahol a mű­szer föld alatt rejtőző vastár­gyat, vassalakot, vagy egyéb mágneses anyagot észlelt, ott kezdték meg a feltárást. Az ilyen módon megtalált anyag­ból épített vaskohómaradvá­nyok korát ugyancsak geofi­zikai módszerrel határozták meg. A kemencéből vasanya­got is tartalmazó égett anyag­mintákat vettek, s lemérték az égéskor beléjük rögződött mágneses térirányt, amely mint ismeretes, koronként változik. A dénesfai kohót eszerint a VIII—X. század­ban használták vagy a hon­foglaló magyarok vagy az előttük e területen élt avarok. A kohót egyébként nem a föld­be mélyítve építették mint Nyugat-Magyarország másik vaskohászati lelőhelyén, Sza- konyban, hanem a felszínen emelték, elülső részén nyílásl hagytak, s azon keresztül fúj­tatták. A 30 centiméteres ma­gas lehetett. A szakemberek azt is vizs­gálják, miként lehet megálla­pítani, hogy a föld mélyéből felszínre hozott vastárgyak melyik kohótelepen készültek egykor. Az erre vonatkozó kí­sérletek a korabeli kézműves­ség, kereskedelem alaposabb megismerését segítik elő. Tourfilm­fesztivál Tímár István „Évgyűrűk” és Sas István „Flamenco” cí­mű alkotása képviseli a ma­gyar filmgyártást a Tourfilm fesztiválon, amelyet a cseh­szlovákiai Karlovy Varyban rendeznek meg szeptember 24—29. között. A Mafilm pro- pagandafilm-stúdiójában ké­szült „Évgyűrűk” Heves me­gye természeti szépségeit, tu­risztikai nevezetességeit, lát­ványosságait vonultatja fel, míg Sas István produkciója a tavaly megnyílt Flamenco Szállodát mutatja be. Most mondja meg, mit csi­náljak, ha egyszer nem eszik? Nem eszik, nem és nem. Ket­tétöri neki az ember azt az izét, kinyomkodja, átpaszíroz­za, aztán leszűri, de így sem eszi. Próbáltam már, hogy dalolok közben, meg tánco­lok, de az sem segített. Hát­ha eszik, ha mesélek neki, mondom magamban. Erre mit csinál? összehúzza magát, prüszköl, hiába nyomom a kanalat a szájába, nem megy. Még a füle is tele van rhín- dennel, de lenyelni nem akarja, nem és nem. Iste­nem, hogy én mennyi játé­kot vettem neki!? Cipeltem haza sorozatban, a játékbolt az én vásárlásaim alapján teljesítette a tervét, de hiá­ba. Emlékszem, milyen ne­héz volt például azt a hold­járó-automatát beszerezni. A fél várost összejártam, s egy egész tucatot vettem neki. Gon­doltam, meglátja, a csodálko­zástól még a száját is tátva fe­lejti, én meg zsupsz, bele a kanállal! De nem. Nem kel­lett neki. összeszorította a fogait, és úgy sziszegte szem­telenül felém: „Ne töld ma­gad, papa, ne töld! Ezt a lé­gi tlükköt mái ismelem!” Alelsjortír Kucer: Mit csinállak ? Erre mondtam én, hogy kész, kifújt, semmit nem le­het csinálni. Minden reményt feladtam. Aztán egyszer még­iscsak sikerült... Épp jövök haza munkából, tudja, akkor munkavezetőként dologoztam az építkezésen. Szép komótosan átöltözkö­döm. Hát a zsebeimből kü­lönböző csavarok, alátétek po­tyognak ki. Meglátja- ezt a kis srác, a tekintete felra­gyog, egyik kezével nyúl egy anyáscsavar után, a másik­kal. nem tetszik elhinni, a kompótot szorongatja. Meg- dermesztett a látvány. Né­zem, s nem hiszek a szemem­nek. Az én csemetém a kom­pótot falatozza, összeszedtem magam, s máris rohantam az építkezésre. Szerencsémre nem volt messze. Teleraktam a zsebeimet mindenféle apró­sággal, ami a kezembe akadt: villanykapcsolóval. biztosí­tékkal. kapcsolótáblával, ve­zetékkel. aztán sivirc haza. Otthon meg izgulok, toporgok a gyerek körül, lesem, a ha­tást. Mit mondjak? Meghök­kentem. Az eredmény leírha­tatlan volt: Az én fiam ad­dig rakosgatta ide-oda ezeket a holmikat, míg közben meg­evett egy egész almát. Hát ekkor kezdődött. A munkahelyemről hazahordtam minden apróságot, a gyerek ezek hatására enni kezdeti. Megette már a kompótot, a savanyúságot, az édességet is. Es ekkor elhatároztam: a fe­nebe ezekkel az apró hol­mikkal, olyat kell hazahozni, amitől a gyerek már egy há­romfogásos ebédet is bekebe­lez. így aztán hoztam haza cementet, mozaiklapot, csem­pét, mindent. Meg is jött a kis lurkó étvágya, rendszere­sen telerakta a pocakját, es nőtt, mint a gomba. Én meg nem tudtam, hova legyek az örömtől. Akkor hoztam haza azt az izét is, azt a fürdőká­dat. .. Emlékszem, három na­pig egymás után még repetát is kért a kis srác. Meg kell, hogy értsen, drá­ga nyomozó elvtárs, hiszen magának is vannak gyerekei! Maga is apa, és egy igazi, a családját szerető, gondos édes­apa mindent megtesz a cse­metéjéért. Nem igaz? Fordította: Kiss György Mihály Múzeumok új szerzeményei Jó néhány értékes képző- művészeti alkotással, ipar- művészeti ritkasággal és néprajzi emlékkel gyara­podtak, a budapesti múze­umok az elmúlt hetekben- hónapokban. Tornyai János özvegyének hagyatékából került a Ma­gyar Nemzeti Galéria tulaj­donába az a tájképsorozat, amely 39 képből, a művész­nek az 1910—20-as eszten­dőkben készült alkotásaiból áll. A Galéria eddig mint­egy fél száz Tornyai-fest- ményt őrzött: az alföldi és szentendrei korszakból származó újabb szerzemé­nyekkel immár a csaknem teljes Tomyai-éltmű szere­pel a gyűjteményben. Ma­gángyűjtőtől került a Galé­ria festészeti osztályának anyagába a múlt század második felének két jelen­tős magyar életkép- és port­réfestőjének egy-egy mun­kája is. Jankó János egyik legszebb és legjellegzete­Aforizmák Az embernek öl érzékszer­ve van időnként mégis érzé­ketlen. * A házasság két idegrend­szer hol békés, hói békétlen egymás mellett élése. * Ha valakit címeres öröknek neveznek, az rendszerint nem kitüntetés. sebb nagyméretű életképe, „A falu szépét táncra ké­rik” című alkotása és Kiss Bálint 1841-ben festett „Tájképe”. Egy NewYork-i műkereskedőtől szerezte meg a Galéria Régi gyűjte­ménye azt az 1628-ból szár­mazó, magyar mester által festett képet, mely Krisztus siratását ábrázolja. A ma­gyarországi szignatűrávai ellátott festmény szerzőjé­nek kiléte még nem tisztá­zott, a meglepőn jó állapot­ban fennmaradt barokk al­kotás így is rendkívül ér­tékes, hiszen a XVII. szá­zadból igen kevps hiteles festményt őriznek a hazai gyűjtemények. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába Kemény Zol­tán — a magyar származá­sú világhírű szobrászmű­vész — özvegyének adomá­nya révén jutott a közel­múltban egy többszáz da­rabból álló fémdombormű-, festmény- és rajzgyűjte­mény. Az 1930-tól c><-Ws. ban majd Zürichbe és alkotó művésznek - a fémszobrászat egyik icgúj.i- tójának — domb n'tással készült, különleges anyago­kat is felhasználó plaszti­káit, az ezekhez készült , ta­nulmányait. rajzait és fest­ményeit a tervek szerint jö­vőre önálló kiállításon mu­tatják be. Az Iparművészeti Múze­um kelet-ázsiai gyűjtemé­nye két ritkasággal gazda­godott. Az időszámításunk utáni II—IV. évszázadból, a gandhr ű művészet klasz- szikus szakaszából, két jel- ' legzetes kőplasztikát vásá­roltak meg: egy apró mé­retű buddhafejet és egy ugyancsak kisméretű kőfa­ragást. A múzeum kerámia­osztálya egyebek között ko­rai Zsolnay-munkákkal; ikongyűjteménye egy XIX. század eleji orosz és egy XVIII. század végi ukrán ikonnal gyarapodott. A bolgár kultúra hete A FILIP KUTEV Állami népitánc- és énekegyüttes vendégszereplése SALGÓTARJÁNBAN a József Attila városi-megyei Művelődési Központban 1984. szeptember 21-én, 19 órakor Jegyek 25 Ft-os árban válthatók. usor I KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: A világ geológusai • Moszkvában 8.37: Sosztakovics: Szonáta 9.03: „Vár egy új világ”, 69. rész 9.33: Csicseri borsó — Óvodások műsora 9.53: Lottósorsoláá! 10.05: „Áldás oltalmában meg is mosakodtam. 10.30: Fényből fény, Mezei András versei 30.35: Nóták n.oo: Kilátó 11.45: Verdi: Don Carlos. — Jelenet és hármas a II. felvonásból 12.30: Ki nyer ma? — Szarvason 32.45: Hét végi panoráma 33.45: A megkoronázott forrada­lom — VI. rész 14.33: Itzhak Perlman Kreisler- műveket hegedül 14.44: Magyarán szólva 15.05: Budapesti művészeti hetek 15.50: Végvári Rezső féld.: „Szabad madár” — népdal­szvit mezőségi népdalokból 16.00: Szerpentin. A tegnapok ködlovagjairól 17.05: Horváth László (klari­nét-) felvételeiből 17.37: Mit javít a korrekció? — Riport 18.02: Volt egyszer egy vadnyu-, gat 19.15: Népdalok 19.35: Vonzódások 20.35: Operettkedvelőknek 21.30: Földközelben 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Emlékezetes hangversenyek 23.09: Szimfonikus zene 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RÁDIÓ t 8.05: Az izraelita felekezet húsz perce 8.25: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.40: örökzöld dallamok 9.31: Intermikrofon — Szomszé­dolás, sok zenével 9.53: Lottósorsolási 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk 12.40: Népi muzsika 13.14: Éneklő Ifjúság 13.30: Muzsika Zsuzsika mesél . 13.45: Zenedélután 14.00: Római ritmusok 14.35: Vásárrádió 15.15: Csermák Antal—Farkas Gyula féld.: Kesergő, pa­lotás és friss 4 fJŰGRÁD - 1984, szeptember 21., péntek 15.25: Könyvről könyvért 15.35: Egészségünkért! 15.«: A Spandau balettzenekar felvételeiből 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség 18.35: Slágerek mindenkinek 10.15: „Ha majd az ember...” 19.40: Nótakedvelőknek 20.35: Életem kész regény... 21.35: A Shadows együttes felvé­teleiből, XXX/10. rész 22.15: Népdalok 22.30: Igen Is, nem Is 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STtmiO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Péntek este Eszak- Magyarországon (A tartalomból: Tüzelőellátás a három megyében — Tanácsok kistermelőknek — Egészségügyi szolgálat. Beszélge­tés dr. Pénzes Géza főorvossal — Hét végi programajánlat.) Szer­kesztő: Jakab Mária. 18.00: Eszak-magyarországl krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. i MAGYAR TELEVÍZIÓS 9.00: Tévétorna (lsm.) 9.05: Iskolatévé. Fizika (7. oszt.) (FF) 9.30: Barangolás a művészetek tájain, NSZK film (ism.) 10.15: Környező világunk 11.05: Templomi művészetek Lengyelországban 11.30: Képújság 15.05: Iskolatévé. Deltácska 15.25: Orosz nyelv kicsiknek 15.35: Lila fecske 16.00; Mi és a komputer 16.35: Hírek 16.45: Régészszemmel az irokéz Indiánok nyomában 17.15: Képújság 17.20: Pannon krónika 17.50: Reklám is.00: Ablak 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Csak ülök és mesélek 21.05: Nyitás: csütörtökön 21.30: ..Népek kiáltják sorsodat, szabadság" 23.10: Tv-híradó 3. t. MŰSOR: 18.50: Képújság 18.55: Egy kis kirándulás 10.20: Az állatok nyomában. XIII/9. rész: Figyelem! 19.30: Siegfried Thiele: Énekek a Naphoz (ism.) 20.00: Nyári Tv-színház 20.40: Tv-híradó J. 21.00: Reklám 21.05: Hat láb föld 22.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA; 18.40: Dokumentumműsor 19.30: Tv-híradó 20.05: Miért nem kérdezték meg Evanst? 21.10: Szórakoztató vetélkedő 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: A gorilla 23.50: Hirek __ 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.05: Fiatalok tévéklubja 21.05: A Himalája árnyékában 21.30: Időszerű események 22.00: A legtávolabbi csillag az égen MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: du. fél 3-kor: Daliás idők. A Jedi visszatér. Színes amerikai fan­tasztikus kalandfilm. — Balassa­gyarmati Madách: Fél 4 és 8-tól: Borsalino. (16.) Francia—olasz film. Háromnegyed 6-tól: Napló. gyermekeimnek. (14) Színes ma­gyar film. — Pásztói Mátra: Majmok bolygója. (14) Színes USA fantasztikus kalandfiim. — Rétság: Holdtölte Texasban. (14) Színes francia dokumentum­aim. — Szécsényl Rákóczi: Vero­nika Voss vágyakozása. (16) NSZK-beli film. — Érsekvadkert: Boszorkányszombat. Színes ma­gyar—amerikai mesefilm. — Nagylóc: Roncspalota. (16) Szí* nes, szinkronizált bűnügyi fiira. 21.05: Nyitás: csütörtöl ;:n. A iytigr„,r állatni Operaház új­jáépítésének története. Akusztikai „.ábán a HÉT stábja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom