Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

Játszótéri „szociofofó" és társai Meditáció pénzről és nyárról SIKLÓS JÁNOS: Zilahy Lajos utolsó évei „Te koldus!...” — csattan föl a mondat a játszótér idil­likus világában. Felkapják a fejüket az ott időző felnőttek és gyerekek egyaránt — ki mondta, miért mondta, kinek mondta. A homokozóból hangzott föl a szózat, és egy 7—8 éves forma kisfiúnak szól. A régóta falnak támasz­tott gyerekbiciklit kérte köl­csön egy-két körre, és ha­sonló korú haverja „igazítot­ta el”. A felnőttek két táborra oszlanak, miközben a sírva elvonuló kisgyerek kérését vitatják. „Igaza van, hogy nem ad­ja oda — még elronthatja, és akkor ugyan ki javíttatja meg?” „Igen, az ember megveszi nekik a drága gépeket, já­tékokat, aztán alig használ­ják, mégis tönkremegy, mert valaki mindig elkuncsorog­ja.” „De ez a gyerek nagyon ügyesen bicajozik, biztos vi­gyázott volna rá. Nem lehet mindenkinek minden korhoz illő biciklije — ha kicsi a fizetés, vagy gyesen van a mama, ki bírná végigvásárol- ni a fokozatokat?” A koldust kiabáló gyerek anyja hallgat. Vajon magá­ban dicséri a fiát, hogy így védi tulajdonát, vagy szé­gyenkezik, hogy ezt a pofon­nak is beillő választ lökte oda a pajtásának? Titok... Mi ebből a tanulság? Ab­szolúte semmi — mondhat­nánk a közelmúlt slágerével. De nem: végig kell már gon­dolni, hogy eléggé időben el­kezdjük-e gyermekünknél az önzésre nevelést! Az önzet­lenségre, segítőkészségre ne­velésről sokat beszélünk, de hát aktuális az manapság??? Nem az én-tudat első fel­villanásától az „enyém-tuda- tot” is módszeresen izmosíta- ni kell. Mert — ó, borzalom! — mi minden történhet, ha az első Hi-Fi torony vásárlá­sáig várunk. Csupa ilyesmi, mint ez a bicikliügy. Egy megoldás van csak: már a homokozóban szóljunk rá a csemetére, ha a kisvödrét át­engedi másnak. Nem ezért gürcölünk, ugyebár.., * Iskolaidőben a családi kasz- sza, a háztartás kérdései a legtöbb gyereket csak alkal­manként érdeklik, érintik. A szülők befizetik a napközit, adnak bélyegre, édességre, kérni kell, ha az őrs, az osz­tály megy valahová kirándul­ni. Esetleg van állandó zseb­pénze is a kölyöknek, amely felemeléséről időnként vitát kezdeményez. Aztán jön a nyár, több­ször küldik őt is boltba — lássa ő is, mi mennyibe ke­rül. Van, aki nyaralás előtt leül a csemetéjével együtt családi kupaktanácsra: meny­nyi pénzt vihetnek erre-ar- ra, költőpénznek, mire futja, mire nem. Sok remek közös programot lehet megoldani kevés pénzből is, ha nem az lebeg a szemünk előtt, hogy csak ne legyen láb alatt a gyerek, inkább adok neki pénzt, vegyen, amit akar... És jnég hátrányos helyzetű­nek sem érzi magát, mert a megvásárolható kicit-kacat helyett élményt kav■ Ez pe­dig szinte megfizethetetlen. De... — néha visszaüt as is, ha a gyerek túlságosan be­avatott a család anyagi hely­zetébe. Miht az alábbi ke­sernyés gyerekszájsztoriban'. A jó hangulatú vendéglátás kellős közepén megszólal a háziak csemetéje: „Anya most nem Otthon kávéból’ főztél? Felemelték a gyest? ..." * Nem csak a kisebbek „ház- lartástani” ismereteivel van gond, jól tudjuk. Sok tizen­éves él úgy a világban, hogy nem érdekli miből, de legyen új fürdőruha (az anyjáé tíz­éves, az övé már tavalyi...) butikban vett ruha, saru, tás­ka és egyebek. A Balaton mellé készülőben mesélte egy pedagógus ismerősöm, hogy a tucatnyi gyerekből, akiket kí­sér, ketten-hárman vittek csak a pár napos útra ötszáz forintot, a többiek ennek többszörösét. Pedig a szállás, reggeli-vacsora már szerepel a befizetett összegben. „Ezen a nyáron nem nya­ralunk sehol. Talán egy hosz- szú hét végére lemegyünk a vállalat faházába, slussz” — hallom egy gimnazista fiú mamájától. A gyerek? Sze­repel a nyári programban tkét hét a Balaton mellett, tíz nap külföldön — hadd ta­nulja a nyelvet!... A szülők legalább addig is többet tudnak maszekolni. Ügy rémlik, valahogyan hasonlóképp alakult a tavalyi nyaruk is... Egy dologban viszont előnyös helyzetűek: az 5 fiuk megköszöni mind­ezt, egy kicsit röstelli is, hogy mindig rá gondolnak maguk helyett. Szeretné felnőttko­rában egyszer ő elvinni szü­leit egy nagy útra. Remélem, valóra válik ez a szép terv! 6. Kim Magdolna Szépen magyarul — szépen emberül r ;,Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bi­zonytalanságban tartanunk” — kötötte lelkére Kosztolá­nyi az írástudóknak. S lehet-e csakugyan ennél főbb köve­telményünk? Különösen a híradásban, ahol valóban nem a stílus szépsége, nem az esz­tétikai szempont a döntő, ha­nem a tények pontos, hfi, fél­reérthetetlen közlése. De mit szóljunk ehhez az újsághírhez: „Egy bécsi ámok- futó két személyt agyonlőtt, négy rendőrt ugyancsak le­lőtt, s ezek közül — a kedd esti jelentés szerint — kettő állapota továbbra is életve­szélyes”. Fölér egy találós kérdéssel, amelyet gyermek­korunkban hallottunk: „Né­gyen elmentek vadászni, ki­ki meglőtte a magáét, s mégis csak egy vadkacsát vit­tek haza. Hogy lehet az?” i(Kiki volt a vadász neve) — állt ott a megfejtés tótágast álló betűkkel az ábécéskönyv alján. De a fenti újsághír alól hiányzik a megfejtés. „Két személyt agyonlőtt, né­gyet ugyancsak lelőtt” — ez itehát hat halottat jelent; a keddi jelentés szerint azon- toan két elhunyt állapota „to­pábbra is életveszélyes”. Ta- ílán arról van szó. hogy az ámokfutó nem lelőtt, csupán meglőtt (megsebesített) négy rendőrt, akik közül kettő élet­veszélyesen megsérült. Bizo­nyára a német erschiessent fordították tévesen leiő-vél meglő helyett. Pedig a két ige nem ugyanazt jelenti! Itt a pontatlan fordítás volt a ludas a dologban, máskor a pontatlan nyelvtani egyezte­tés. S, hogy a lövöldözésnél maradjunk: arra is volt már példa a krimik történetében, hogy — a hatóságok félreve­zetésére — egy halottba lőt­tek bele, ilyesmit gyaníthat­nánk a következő rádióhír­ből: „az bizonyos, hogy ab­lakból lőttek a rendőrnőre, aki meghalt”, vagyis halott volt már a lövés időpontjá­ban. Pedi® nem ez történt! Mennyivel világosabb és ma­gyarosabb lett volna így a mondat: „az bizonyos, hogy ablakból lőttek a rendőrnőre, s az a lövésbe (lövésekbe) be­lehalt” — vagy: „a lövések­től meghalt”. Mert hát ami jól van angolul, még nem biztos, hogy jó magyarul is — mert ebbe a szövegbe bi­zonyára a gyors, hevenyészett fordítás „segített bele”. S, hogy bűnügyi hírek után valami derűsebb példát idéz­hessünk, lapozzuk fel nép­szerű moziújságunk egyik ré­gebbi számát. A Szerelmes biciklistáik eímfl filmről jelent meg annak idején a kővetke­ző híradás: „A rendező ebben • filmjében is új szereplőket mutat be a nézőknek, akik­nek többsége főiskolai 'hallga­tó”. Ügy látszik, valami ifjú­sági találkozón mutattáK be a filmet, ahol a nézők több- i sége főiskolás diák volt. Csak később derül ki, hogy de­hogyis a nézők voltak főis­kolai hallgatók — ahogy a pontatlan fogalmazású szöveg közli —, hanem a szereplők többsége volt főiskolai nö­vendék! Máskor a pontatlan szórend okoz több másodpercnyi bi­zonytalanságot. A jeles olasz író, Italo Calvino groteszk kisregényének, a Kettészelt őrgrófnak fordítása „a nagy dajka utáni vágyódás”-! em­líti, holott az eredetiben a nagy nem a daika jelzője, ha­nem a vágyódásé: a „dajka utáni nagy vágyódás” volna hát a félreérthetetlen, pontos fordítás. Nagy dolgok? Kosz­tolányi annak idején egy má­sodpercet említett. Napjaink felgyorsult idejében a század­másodpercek tört részei is számítanak! Komoly intés a még pontosabb, igényesebb fo­galmazásra. Szilágyi Ferenc 20. Nem szóltam közbe, lát­tam, hogy még mondani akar valamit. — A Magyarországban — folytatta — rendszeresen fog­lalkoztattam kimondottan bal­oldali felfogású újságírókat. Zsilinszky Bandit (Bajcsy-Zsi- linszky Endrét) szerettem, egyenes jellemű, tiszta em­ber volt, gyűlölte a náciz­must. Rendszeresen írattam vele vezércikkeket. Abban az időben a Magyarország főszer­kesztői teendőinek ellátása mellett tagja voltam az Athe- naeum-konszern igazgató ta­nácsának is, idetartoztak tu­lajdonjogilag az Est-lapok is. Ha jól emlékszem, volt ott egy szerkesztőségi titkár vagy igazgatóféle. Vadnainak hív­ták, aki a megírt cikkekért a honoráriumot is utalványoz­ta. Ez a csúnya taslafülű em­ber havonta tizenkétezer pen­gőt keresett a cégnél. Egy alkalommal Zsilinszky vezér­cikkéért öt pengőt utalt ki. A belég lekerült hozzám alá­írásra. Nem vagyok rabbiá- tus természetű embert de any- nyira fölbosszantott ez az eset, hogy felrohantam ehhez az emberhez, és ráordítottam: „Öt pengő Zsilinszkynek!” — és a pofájába vágtam a bi­zonylatot. De azt hiszem, fontosabb a számodra az, hogy titokban Gömbös arra inspirált, hogy hazai talajról (értsd, nacio­nalista alapállásból) német- ellenes éllel eresszek meg egy- egy jól irányzott cikket. Egy alkalommal azután nekem és Zsilinsakynek titoktartásra vonatkozó becsületszavunk ké­rése után azt mondta: „Ti csak írjátok bátran a maga­tokét, s ne lepődjetek meg, ha a kormánylapokban véres­re fenekeltetlek benneteket. Mert ez a politika.” — Ebben nincs semmi meg­lepő — szóltam közbe.----------------------------——r Észre sem vette a megjegy­zésemet. — Miklós Andor, az Athe­naeum Nyomda és az Est­lapok tulajdonosa reggel hat órakor már dolgozott, elol­vasta négy lapjának kefele­vonatát. Nélküle egyetlen lé­nyeges írás sem jelenhetett meg a lapjaiban. Emellett persze írta a maga vezércik­keit. — Ez is egy újságcsinálő rabszolga volt? — A fenét! Hallatlanul nagy munkabírású, okos ember, aki havonta ötvenezer pengőt vett ki a pénztárból, neki volt elő­ször Rölls Royce autója Bu­dapesten. — Okos, gazdag kapitalis­ta. — Én már 1932 végén tud­tam, hogy Miklós Andor nemsokára meghal. — Honnan tudtad? — Egyik reggel beléptem a szobájába. Miklós az ajtóban állt ingujjban, és megfordult, az íróasztalához ment, én kö­vettem. Megláttam téglaszín tarkóján a drótkerítés ferde négyszögeire emlékeztető mély ráncokat, amelyek elő­re jelzik a közeledő halált. — Ez jóslás. — Hidd el nekem, ez nem jóslás. És négyszemközt meg­mondom neked, tudtam, hogy Keleti Marcit is hamarosan magával viszi a halál. — Hogyan? Nem értelek. Honnan veszed ezt? — Másfél-két esztendeje ta­lán, hogy Szegeden találkoz­tunk Keletivel, Nemeskürty- ve! és másokkal, egy filmké­szítés lehetőségeir il beszél­gettünk. Én nem is tudtam akkor, mit gondoljak erről az emberről. — Keletit a szakmán belül piszkálták, szerintem igazság­talanul. Jó rendező, de alig­hanem megkérdőjelezték a munkáját, egyébként a jóisten tudja, valójában mi bajuk volt vele. — Olyan furcsán viselke­dett azon a megbeszélésen, hogy nem is értettem. Elő­Virágzik az akác a 22-es számú út mellett a Szécsény— Endrefalva közötti szakaszon. A virágbontó fák talán el­késtek a szirmok nyitásával, de lehet, hogy hosszú őszt sej­tetve másodszor hozzák virágaikat az idén. szőr pedig ő keresett meg Madridban, és nagyon örült » találkozásnak, szép gyerekko­ri emlékek fűzik őt is Sza­lonjához, meg Bárczy István­hoz, aki valamilyen családi ügyben segített annak idején az apján vagy valamelyik kö­zeli rokonán. (Keleti Márton 1973. június 20-án halt meg.) — És Miklós Andor? — Meghalt 1933-ban. Azt bizonyára tudod, hogy Gom­baszögi Frida, a színésznő volt a felesége. Itt térek vissza Gömbösre, aki már főhadnagy korában szerelmes volt Gom­baszögibe. Ez afféle piától szerelem volt, sohasem talál­koztak. Férje halála után at­tól félt, hogy valami baj éri a lapokat (betiltás, vagy va­lamilyen előre nem látható veszedelem), a kormányzati politika oldaláról. Engem kért meg. hogy hoz­zam össze Gömbös Gyulával. Ez a találkozás a lakásomon, az én jelenlétemben megtör­tént. Gömbös kezet csókolt Gombaszöginek, egy órát be­szélgettek, és ott kötelezettsé­get vállalt, hogy amíg ő mi­niszterelnök, az Est-lapokat nem éri bántódás. Fridát az ígéret megnyugtatta. (Ezt az epizódot lényegében így, de más összefüggésben és megfogalmazásban Zilahy már többször elmondta és leírta.) — Ezekből a kis esemé­nyekből is meg tudod ítélni, hogy milyen volt az én vi­szonyom Gömbössel. — Gömbös ízig-vérig fasisz­ta volt. — Kánya Kálmán. Sztójay Döme sokkal fasisztább volt, mint Gömbös. — Ebben a kérdésben azt hiszem, nem egyezünk meg, én Gömböst a fasizmus fő szálláscsinálójának tartom. — Tisztelem a véleménye­det, de csak akkor fogadom el, ha meggyőződtem a saját véleményem helytelenségéről. (Folytatjuk) Saint-Exupery eltűnéséről Kereken 40 évvel ezelőtt tűnt el nyomtalanul Antoine de Saint-Exupery, legendás író, ve­terán harci pilóta, az Áeropos- tale francia légitársaság egyik úttörője. 45 éves volt Nevét nemzetközi sikerű me­séje, a* azóta 50 nyelvre lefor­dított „kis herceg” tette halha­tatlanná. 1944. július 31-én reg­gel a korzikai Borgo-Bastia ka­tonai repülőtérről emelkedett magasba .«Lightning P—38-as” típusú felderítőgépén, hogy a három héttel később bekövetke­zett provencei partraszálláshoz készítsen légi felvételeket. Repülőgépe a német vadászsré- peknek elérhetetlen magasság­ban. 10 ezer méteren repült, El­tűnése máig rejtély rádiója el­némult, a P—38-as egyetlen da­rabját uem sikerült megtalálni. Voltak, akik azt állítják, hogy két Focke-Wulf 790-es lőtte le Agay fölött, édesanyja házától alig néhány kilométerre. Mások ezt cáfolják. Halála évfordulójának tisztele­tére az író életét bemutató ki­állítás nyílik októberben Párizs­ban, a francia nemzeti levéltár épületében. V/ T KOSSUTH RÄDIÖ! 1.35: Kötődésem a tálhoz. Nagy Miklós földrajztanár a Badacsony-vidék ismerőjének vallomása 1.55: Gesztenye újborral Decstől Zengővárkonvíg I Nagy Piroska riportja 9.19: Népdalkórusok. hangszerkettősök ».♦1: Kis magyar néprajz 9.4«: Tarka mese. kis mese 10.05: Egy kicsi szellem kalandjai. Olfried Preussler meséje folytatásokban. 7—8. rész. 19*25: Lajtai Lajos operett­dalaiból 10.49: Rádiószínhéz 11.35: Balettzene 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Olimpiai híradó 13.15: Utak, ösvények 13.35: Operaslágerek. (Ism.) 14.05: Dzsesszmelódiák 14.49: Kritikusok fóruma 15.05: új Melódia-lemezeinkből 15.46: Miska bácsi leveles­ládája 16.21: Rossa László: Fanfár én három ének a Csíksomlyói passióból 16.34: önmagunk versenytársai? Riportműsor 17.05: ..Az üdvözülés gépezete” Svájci költők versei 17.25: Két szextett 19.15: Schumann: d-moll trió (Bolzano-trió) 19.45: A bahesiszeráji szökőkút. Puskin verses elbeszélé­sének rádióváltozata. (Ism.) 20.19: Húszéves a „Gördülő Opera” — a Józsefvárosi Színház operatársulata 21.07: Szentendrei Klára és Lovass Lajos népdalokat énekel 21.30: Amiről ~ világ vitázik 22.25: Tíz perc külpolitika 4 NÖGRÁD — 1934. augusztus 1., szerda 22.35: Fuvolaszólók 22.45: Az illeszkedés módozatai 23.00: zenekari muzsika 8.10: Németh Gábor táncdalaiból PETŐFI RADIO) 8.05: Forradalmi aalok 8.20: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 8.35: Idősebbek hullám­hosszán 9.30: Válaszolunk hallgatóinknak 9.45: Kazacsay Tibor« Pantomimszvit 10.00: Zenedélelőtt 11.35: A Szabó család. (Ism.) 12.05: Déki Lakatos Sándor népi Zenekara játszik 12.35: Tánczenei koktél 13.25: Útikalauz üdülőknek 13.30: Labirintus. Zenei rejtvények fiataloknak. (Ism.) 13.45: Zenés délután 14.00: Kapcsoljuk a 8-os stúdiót 14.15: A berlini filharmonikus zenekar Dvorzsák Szláv táncából játszik 14.35: Nóták 15.00: Diákfoci 15.13: Slágermúzeum 16.00: Arcok, müvek, xo ok. Jávor Ottó előadása Gorkijról 18*40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség 18.35: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai 19.00: Verbunkosok, nóták 19.45: Howard Jones fel­vételeiből. (Ism.) 20.35: Rádiószínház 21.19: Böngészde a zenei antikváriumban 22.19: Bágya András % szerzeményeiből 23.25: Veronika. Részletek Messager operettjéből MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Hangversenykró­nika. 17.20: Ablak az országra. Fodor László jegyzete. 17.30: In­dex. Gazdaságpolitikai maga­zin. (A tartalomból: Útkorszerű­sítések, gazdaságosan. — Cement- gyártás építési főszezonban. — Áz árpakészletek és a sörgyár­tás.) Felelős szerkesztő: Paulo- vits Ágoston. Szerkesztő: Bor­sodi Gyula. — Sport. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: lo.oo: Tv-torna. (Ism.) 10.05: Csak gyerekeknek: A mestertolvaj. NDK mesefilm. (Ism.) 11.05: Delta. (Ism.) 11.30: A Fehér Farkas. III/2. rész. (Ism.) 12.30: Képújság 16.35: Hírek 16.40: A Közönségszolgálat tájékoztatója 16.45: A Hardanger-fennsík élete. (Ism.) 17.15: Szókimondó. (Ism.) 17.55: Képújság 18.00: Szól a kézben. 18.15: Reklám 18.30: Telesport: Összefoglaló az olimpiai játékokról 19.30: Reklám 19.40: Tv-torna 19.45: Esti mese 20.00: Tv-híradó 20.30: A kraljevói vonat. 22.05: Mestersége: színész Szabó Sándor. 22.45: Tv-híradó. 3. 2. MŰSOR: 18.55: Képújság 19.00: .Gippsföld. tV/4. A tenger felé nyitott 19.30: A farkas (Ism.) 81.00; Betekintés a természetbe (Iám.) 81.30: Tv-híradó, 2. 21.50: Benny Hill műsora 22.li; Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-mradó 20.00: A Ku-Klux-Kian ismét fenyeget 20.50: Aszpurun kán. 4. rész (15 éven felülieknek!) 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Raimond Pauls visszatér 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-hiradó 20.00: Regény a nagybolygóról (ism.) 20.50: Színház, függöny nélkül 21.30: Időszerű események 22.00: Semmelweis. Olasz film, l. rész J MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: King Kong (14). Színes, fantasztikus amerikai szuperprodukció. — Balassagyarmati Madách: \ „szalamandra” (14). Színes, szinkronizált olasz—angol bűn­ügyi film. — Nagybátonyi Pe­tőfi: A piszkos tizenkettő I—II. (14). Színes, szinkronizált ame­rikai háborús kalandfilm. — Pásztói Mátra: A pagoda csap­dája. Színes, szovjet háborús ka­landfilm. — Karancslapujtő: A kicsi kocsi újra száguld. Színes, szinkronizált amerikai filmvigjá»

Next

/
Oldalképek
Tartalom