Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
Immár kcmpingezni is lehet az SKC-üdülőjértél Nógrádiak a Balatonnál Mi történt otthon? Az igazi nyár beköszöntése után az emberek álmainak a netovábbja a Balaton. A íorróságot lehelő gépek mellett, a fülledt üzemcsarnokok mélyén dolgozva talán mindenkinek eszébe jut: milyen jó volna a kellemes vízben hűsölni. Balatonszabadiban alig egy ugrásnyira a vasútállomástól és néhányszáz méternyire az oly’ sokat dicsért (és szidott) Balatontól tábla hirdeti: „A Salgótarjáni Kohászati Üzemek üdülője”. A kellemes környezetben kialakított épület- és bungalóegyütteshez szerencsés időpontban érkezünk, néhány napos újabb didergés után ismét hamisítatlan nyár van. A fák árnyékában asztaliteniszeznek, tele vannak a hinták és nyugágyak, valaki éppen egy hatalmas gumicsónakot cipel a vízpartról. A varázslatosan szép udvar gyermekzsivalytól hangos, csendes napozás helyett ők inkább a labdákkal foglalatoskodnak. A pingpongcsata másik résztvevője Fábián Zoltán. Az ő munkahelye is a Sa'gótar- jáni Kohászati Üzemek, a fiai»! szerszám- készítő a közelmúltban kéz lett dolgozni — Én gyakran jövök ebbe az üdü óbe egy-két napra is, sátorozni. Flogy miért? Nem lehet egy napon említeni a betonrengeteget ezzel a gyönyörű Környezettel— Fiatalember indul a kapun elhelyezett postaládához, újságokat vesz ki belőle. A NÖGRÄD viszonylag friss számait már az udvaron átlapozzák, nagy a kíváncsiság, hogy mi történt otthon. A nógrádi sajtó ott van az ebédlőben is. Nagy Lászlóné üdülővezető szerint nagyon népszerű kezdeményezés ez. — Egy-két nap késéssel ugyan, de mindig megérkezik a NÓGRÁD és megkapjuk a Tarjáni Acél számait is. Fábiánék ádáz csatája Az SKÜ üdülőjének Nagy Lászlóné a vezetője. Tősgyökeres helybeli, kenyerét azonban már tizenharmadik esztendeje ebben az üdülőben keresi. — Szeretem ezt a munkát, mert érdekes és változatos. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy alig ötpercnyi járás a lakásom. — Ennyi idő alatt már alaposan megismerhette a nógrádiakat... — Nagyon jó véleményem van.— mondja sietve — Rendes, becsületes emberek pihennek itt, könnyen megy a óarátkozás is Néha, nagyon ritkán előfordul ugyan, hogy valaki „kissé megfeledkezik magáról’. Ezen azonban csodálkozni sem kall, az üdülés során az ember többet megengedhet magának. S A szezon, három hónapig tart, égy turnusbari hatvanan élvezik a nógrádi dolgozók közül ebben az üdülőben a nyár és a BaTá-' ton örömeit. Nagy Lászlóné rövid számolás után arra jut, hogy minden szezonban csaknem félezren pihennek a balatonszabadi SKÜ-üdülőben, mert a közelmúltban bővült az elhelyezési lehetőség. — Nagy örömmel fogadták, hogy lehet immár kempingezni is. A sátrak itt vannak az épület mögött, megtalálhatók a szociális létesítmények, ugyanakkor minimális térítési díjat kell fizetni a sátorozásért. Nem véletlen, hogy sokan egy-egy hét végére, meg két-három napra is leruccannak kempingez- ni. Az otthonra, Nógrád megyére nemcsak a sajtó emlékeztet, Salgótarjánból érkeztek azok is, akiknek munkahelyet ielent az üdülő. Antóni Zoltánné. a tűzhelygyárból ment nyugdíjba és az idén először csapott fel Balaton menti munkavállalónak, az SKÜ-üdü- lőjében takarít. — Nagyon jó ez. Az ember félig dolgozik, félig meg nyaral. Ha elvégeztük minden munkánkat, akkor szabadok vagyunk, akár mehetünk strandolni is. Igaz, eddig csak két. szer fürödtem, mert májustól kezdve igen rossz idők is jártak erre. Persze az is szép, hogy most ilyen remekül süt a nap. A nógrádiakért a Balatonnál dolgozó nógrádi brigád másik tagja egy napbamftotta idős úr. Most éppen hűsöl, kedélyeskedve mutat helyet rnaga mellett a masszív hin- lán. — Molek Károly, az SKÜ nyugdíjas csoportvezetője vagyok. Most meg itt a munkahelyem, mert a szezonban én vagyok az üdülő udvarosa. — Udvaros? — Igen. Kertészkedek, rendben tartom a terepet, ügyelek a tisztaságra és a rendre. De az én reszortom a kapálás és a locsolás is. Szóval, afféle mindenes vagyok, a legkülönfélébb teendőket kell ellátnom, hogy zavartalanul és szép környezetben pihenhessenek a beutalt üdülők. Nagy Lászlóné üdülővezető, Antóni Zoltánné és Molnár Já. nosné dolgozók megvitatják a nap eseményeit A pingpongasztal mellett ádáz csatát zavarunk meg, éppen apa és fia mérkőzik egymással. Fábián Pál húsz éve dróthúzó a kohászati üzemekben, most a feleségével és a fiával együtt pihen a Balatonnál. — Tavalyelőtt már voltunk itt, nem véletlen, hogy visszatértünk — mondja Fábián Pál. — A környezet kiváló és számos lehetőség van a sportolásra. Most már széllovaglásra is lehet vállalkozni, mert az üdülőnek van szörfje. Fábiánék a pihenés, a strandolás és a sportolás mellett más egyébre is felhasználják a balatoni üdülést. A családfő a másnapi programról így tájékoztat: — Élünk az alkalommal, megnézzük a környéket. Siófokot például, de átrándulunk az északi partra is, megismerkedünk Balaton- füreddel. Az udvaros magamra hagy, a csendbe beleszól ugyanis egy csengő. Fehérköpenyes, idős asszony rázza az ajtóból, a jeladás pedig ebédhez szólítja a pihenő embereket és a főiskolás lányok felügyelete mellett ittnyaraló apróságokat. Apropó, csengő és ebéd. szólni kell még az ellátásról. Amilyen egyhangúan és elismeréssel nyilatkoztak az itt dolgozók és üdülők a környezetről és a felszereltségről, úgy húzták a szájukat, amikor az étkeztetés került szóba. Kevés és nem elég ízletes a más üdülőből hozott étel — így summázható a sokoldalú vélemény. Szót is emeltek már ez ügyben és nagyon bíznak a mielőbbi változásban. Miként abban is, hogy végre méltó lesz az időjárás a nyárhoz: tartós marad a napsütés és a meleg. Kelemen Gábor Bencze Péter felvételei % ... JjMJu VAUIÉI!1 ■ * % “ ■ ■■ Fü 1 . Tábori idill Csendélet a vízen
