Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

Vendégnyomon (2.) Turisfciháid a bécsi fölött Kanyarog az út Ráröspusz- ta felé, s mitagadás, honfiúi büszkeség dagasztja az ember mellét: hiába, na. szép ez a Nógrád! Balra a zöld minden árnyalatában pompázó he­gyek, jobbra, ott, valahol a réten az Ipoly habjai csob­bannak. Jöjjenek csak mesz- sze földről, van mit nézni ezen a vidéken! — Amott az egri csillagok — int beljebb a kapuőr a rá- 3 ősi úttörőtábor bejáratánál, s jólelkűen beereszti a ko­csit. Helyesen mondja az idős úr, valóban egri gyerekek üdülnek a csinos faházakban. Minket most elsősorban a konybafertály, a gyerekek ellátása érdekel. A takarosán tiszta konyhában óriás faze­kakban rotyog már több ■mint száz ember ebédje. Leb­bencsleves és töltött paprika. A konyhát a szécsényi áfész üzemelteti, Varga Magdolna vezető is onnan kapja fizeté­sét. — Az étlap tudományos szerkesztést én tisztelem be­csülöm, de azért minden cso­porttól megkérdezem, mit .szeretnek, mit főzzek — avat be a tervezés titkaiba Varga Magdolna. — A gyerekek a szelet húsokat, a tésztákat kedvelik, a főzeléket hiába­való dolog volna erőltetni. Itt se esznek mást. mint amihez otthon hozzászoktak. A konyha melletti asztalon ádáz pingpongcsatát vív két férfigyanús emberke. Meg­kérdezzük, hogy ízlik a kaja? Elég-e, amit kapnak? A hosz- szabbik barna nagyvonalúan legyint; ó, ezerszer jobb, mint a menza. Mindenből van re­peta is. Nem mindenből — néz szi­gorúan a szemünk közé a ki­sebbik szeplős. — Mert pél­dául rántott húsból nem volt! — S, afölötti elégedettségé­ben, hogy kemény szavakkal leleplezte az itteni konyhai munkát, vígan ütögeti tovább a kaucsuklabdát. Hódosi Aranka táborvezető elégedett' az ellátással: — Két éve már voltunk itt, rendkívül jól éreztük ma­gunkat, az idén sikerült visz- szajönnünk. A gyerekek ren­geteget esznek, talán a friss hegyi levegő teszi. Szakmány­bán járnak be a konyhára, s ha mást nem, zsíros kenyeret mindig kapnak, étkezési időn kívül is. Néhányan persze kótelességszerűen finnyás­kodnak, hogy az ilyen gyerek otthon min él, azt nem tu­dom. A laborral majdnem szem­közt a Ráróst hirdető táb­lán túl Balázs Tibor álldogál büféjében vevőre várva. Sört és üdítőt tart, töményét is mér, van nala képeslap, film, ifjúsági könyv, apró játékok — szóval minden, ami egy büfétől elvárható. Ilyenkor nyaridöben havi száz-százöt- venzer forintos forgalmat csi­nál az aprócska büfében négy százalék jutalék az övé. Amilyen csendes, olyan ke­délyes itt az élet. Történetek i.'rnak szájról szájra, hogyan húzták ki a téesz tehenét az Ipolyból, s hogy a szomszé- öék Aranyfácán söre miben veri az itten mértet, mely kérdésben persze egyezség nem születik. A vendég rá­érősen múlatja az időt, mert nyár van, meleg van, meg­várja a pecabot is odébb, a parton. Hogy nyár meg meleg? Ho­gyan is juthatott eszünkbe, míg meg nem jártuk a holló­kői Vár étterem nyolcszáz fo­kos poklát? Vajon a dél­ebédjüket odakinn elköltők­nek eszükbe jut-e a szakács­nő tűzforróra hevült arca, amint fazéktól fazékig szalad, kavar, fűszerez, gondolatnyi ideje sem marad hűsölésre? Persze, hogy nem jut eszükbe, hiszen a bécsiszelet mellett ülők üdülnek, a konyhások pedig kemély munkát végez­nek —, s ez két külön világ. Akik ezennel a bécsit tö­mik magukba, azok éppen a Tolna megyei Hőgvészről jöt­tek. Vándortáborozók. Gya­log járják be palócföldet, má­sutt ébrednek, másütt nyu­godnak. — Jó, hogy jönnek — teszi le a kést, villát Belina László­dé táborvezető. — Már éppen írni akartunk maguknak, mert ezt mégsem lehet szó nélkül hagyni. Bölcső Pál kereskedelmi felügyelő összehúzza a szem­öldökét, mert ugyan bizony mi más jöhetne ezek után, mint éles, kellemetlen kriti­ka? De nern... — Tíz éve járom a gyere­kekkel az országot, de ilyen nagyfokú udvariasságot, fi­gyelmességet, mint Nógrád- ban, még sehol nem tapasztal­tunk — folytatja Belináné. — Nyitvatartási időn túl is be­engednek a boltba, ebédet ad­nak anélkül, hogy biztosra tudnánk mondani a rendelést, hát ilyesmivel másütt még nem találkoztunk! Világért se akarom lehűte­ni a táborvezető asszony örömteli lelkendezését, de nem ez volna-e vajon a ter­mészetes? S, alig merek rá­gondolni, mennyi mérget nyelhetett már gyerekeivel túrázás közben, ha most ilyen boldog, hogy minden rendesen megy, s ezért még köszönőlevelet is akar írni! A Vár étterem egyébként kellemes, az idénynek meg­felelő étlapot ad a vendeg kezebe. Összehasonlítva pél­dául a szécsényi Rákóczi ét­terem aznapi étlapjával, ahol az egyetlen főzelék a lencse volt — dühöngő nyárban! —, a hollókői ajánlat üdítő válto­zatosság. Doman László üz­letvezető is tudja, hogy a Vendég általában nem a fő­zelék után kapkod, mégis kí­nálja. Ma éppen tököt, ami­hez a nyersanyag a konyha­vezető kertjéből került ki. Kár, hogy a dicséretesen ru­galmas beszerzésnek papíron sehol nincs nyoma. így ugyan­is idegen árunak számít az a néhány tök, s az idegen áru még szabadkasszás egységben is szigorúan büntetendő. — Pár forint az egész, nem biztos, hogy kifizettem volna — vallja be férfiasán, őszintén Doman. — Ez az üzlet itt mindannyiunké, ennyit bárki megtehet érte... Meglehet, de azért bizony­lati fegyelemnek lenni kell. Itt egyébként hétköznap száz­százötven, hét végén három- négyszáz vendég is csillapít­ja étvágyát. Olyankor aztán van haddelhadd! Lótnak-fút­nak a konyhába, szaladva te­szik meg a konyha és a ven­dég közötti utat. Ez nem baj, hiszen nyáron így megy ez minden valamirevaló vendég­lőben. — A baj az, ha a vendég­nek nem jut hely — magya­rázza Doman László. — Nem elég, hogy elmegy, de még jól kis is oszt előtte... * Ne panaszkodjunk, ha nem muszáj: ezen a napon a szeb­bik arcát mutatta felénk ■ a vendégváró Nógrád. Nem csaptak be, nem gorombítot- tak le. Emberségesen bántak velünk, tisztességesen kiszol­gáltak, ráadásként még jó­kedvet, szívélyességet is kap­tunk. Bárcsak megígérhetnénk, hogy nálunk most már min­dig így lesz! (Vége) Szendi Márta Ki beszél «a legtöbbet? Csehszlovák tudósok meg­ingatták azt a széleskörűen elterjedt véleményt, miszerint a nők beszélnek a világon a legtöbbet. Prágában folytatóit kutatások során kiderült, hogy a legbőbeszédűbbek kö­zött az 5—10 év közötti gye­rekek viszik a pálmát: egy nap alatt átlagosan nem ke­vesebb, mint 14 000 szót ej­tenek ki. A gyerek ugyanis gyakran önmagával is be­szélget. A csehszlovák szocio­lógusok szerint a második helyen az ... óceán járó ten­gerészek állnak, akik a hosz- szú járatokról hazatérve, el­mesélik élményeiket A har­madik helyen áll — a 18—25 év közötti ifjúság. Nálunk az egy nap alatt kimondott sza­vak mennyisége — csaknem 10 000. Ily módon teljesen vi­lágos, hogy a „íecsegők ver­senyében” a nőknek semmi keresnivalójuk! „Tárjuk (el tarlalékaiakat! ” I Beszélgetés Illés Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács általános elnökhelyettesével Nógrád megye az ország legkisebb megyéi közül való, ám természeti szépségeiben korántsem a legkisebb. Adott­ságainak kiaknázása, megismertetése nem könnyű feladat. Esztendőkkel ezelőtt, az ország nagyobb, összefüggő tájegy­ségeinek palronálására alakultak intéző bizottságok, közöt­tük a Mátra—Bükki Intéző Bizottság, amelynek „felségte­rületéhez” tartozik Nógrád keleti részének kis darabja. Mit jelenthet a megyének az intéző bizottság, mit adhat az in­téző bizottságnak a megye, élünk-e a természet adta lehe­tőségeinkkel? — tettük föl a kérdéseket Illés Miklósnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének, aki — többek között — a Mátra—Bükki Intéző Bizottság alelnökc is. — Korábban, az idegenfor­galom föllendülése idején, hevítve az egészséges lokál­patriotizmustól, számtalan re­gionális, sőt annál kisebb te­rületre kiterjedő bizottság alakult, amely elsősorban a vidék — saját vidéke — meg­ismertetését tűzte zászlajára. Talán több is volt, mint kel­lett volna, hiszen hallottam ró­la akkoriban, hogy városrészek is megalakították a maguk „intéző bizottságát”. Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy többen sorba álltak állami pénzekért. Ki vitatná jó szán­dékukat? Senki. A külső-belső gazdasági szorítás azonban a kormányzatot rangsorolásra kényszerítette, s néhány nagy, regionális intéző bizottságot kiemelt, figyelemmel vonzás- körzetükre is, ezeket aztán bizonyos pénzzel ellátta. Ezek közül egy a Mátra—Bükki In­téző Bizottság, amelyben há­rom megye érdekelt szűkeb­ben: Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye. Mi a Mátra északnyugati olda­lán nyolc településsel va­gyunk érdekeltek, köztük új városunk, Pásztó is. — Az intéző bizottságok hangsúlyozottan társadalmi szervezetek. — Így igaz. A gyakorlat az, hogy ezek a társadalmi szer­vezetek részt vesznek javasla­taikkal az adott területeket érintő döntések előkészítésé­ben, javaslatokkal élnek. Ép­pen ezért az élet szinte min­den területén munkálkodó szakemberek bevonására ke­rült sor. Szakbizottságainkban a környezetvédelemtől az egészségügyig, a kereskede­lemtől az idegenforgalomig sok mindenen rajta tartjuk a szemünket és javaslataink nem csupán a szűkebb érde­keket, hanem a nagyobb kö­zösség érdekeit szem előtt tartva születnek. — Tegyük konkrétabbá be­szélgetésünket. Bár csekély területét érinti Nógrád megyé­nek a Mátra—Bükki Intéző Bizottság illetékessége, mit kaphatunk? — A bizottságnak módja van a helyi kezdeményezése­ket — az előbbi szempontok alapján — támogatni forinttal is. Így kaphattunk erre a tervciklusra mintegy tízmil­lió íorinlo*, amelyből a Mát­ra innenső kapujában, Pász- tón egy minden igényt kielé­gítő, autóskempinget építünk meg. A tízmillió csupán har­madára elég annak, ami majd véglegesen megépül, de kétségkívül előbbre hozza a megvalósulást. A kemping már működik, végleges ki­alakítása jövőre fejeződik be. — Mit adhatunk? — A megye valóságát. Nóg- rád megye három, éjjel-nap­pal nyitvatartó határátkelő- hellyel rendelkezik, ahol számtalan külföldi lépi át ha­tárainkat. A korábbi gyakor­lat az volt, hogy szinte azon­nal jobbra fordították a kor­mányt Budapest, onnan pedig a Balaton felé. Talán keve­sebbet törődtünk eddig az­zal, hogy megmutassuk ma­gunkat. És állítom, hogy nincs szégyenkeznivalónk, sőt, még többet illenék mutatnunk ab­ból, amink van! Mire gondo­lok? Pásztói említettük már, de nem ejtettünk szót vára­inkról. Igaz, romok ezek, de történelmi múltunk megannyi eseménye fűződik hozzájuk. Ezeket az eseményeket alig­hanem élőbben lehet bemu­tatni, elmagyarázni a gyere­keknek — és nemcsak a gyerekeknek —, ha itt sétál­nak a romok között! Nézzük csak sorjában! Nógrád, Dré- 'gely, Szanda, Hollókő, /So­moskő, Salgó, Csenteri, Óvár és Ágasvár romjai a történe­lem levegőjén kívül a gyö­nyörű környezetet is adják. Mondjak két nevet csal:? Mikszáth és Madách. Nem bújhatok ki a bőrömből, ta­nácsi ember vagyok, ez a két csodálatos íróember egykoron megyei tisztviselő is volt, mindketten megfordultak az ódon balassagyarmati megye­házán, s Horpácson és Csesztvén szép múzeumuk va­rázsolhat vissza bennünket korukba, művészetükbe. Az ipolytarnóci őslénylelet már hazánk határain túl is ismert, tudomásom szerint a jövő esztendőben nálunk rendezik a régészek világkongresszusu­kat, a leletet akkor mutatják be a nagyközönségnek. Sok más egyéb mellett hadd em­lítsem Hollókőt, ezt az egye­dülálló múzeumfalut. Nem kiállítási tárgyak a palóc há­zak, hiszen ma is benne él­nek az emberek! A maga nemében páratlan! Csak tal­lóztam most, a teljesség igé­nye nélkül, hiszen múzeu­mainkat, tájházainkat, nem­zetiségi gyűjteményeinket és még sok mást nem érintet­tem. S hogy a Balaton és Buda­pest nem Magyarország, azt csak akkor bizonyíthatjuk, ha mi „eltereljük” az utat a Bör- 'zsöny, a Cserhát, a Mátra, onnan pedig a Zemplén, Haj- dú-Bihar, a Nyírség és a Nagyalíöld felé. Ezernyi lát­nivalót kínál ez a kis ország. A lényeg az, hogy sok a föl­táratlan, kiaknázatlan lehető­ségünk. — Bizonyítéknak elesendő ennyi is ahhoz, hogy azok a bizonyos autósok a határnál ne Jobbra, hanem balra for­dítsák a volánt. Alkalmas Nógrád a vendégek fogadásá­ra? — Bizonyos mértékig vi­lágszerte csökkent a „keres­let”, már ami a turizmust il­leti. Nekünk szép fekvésű kempingjeink, elfogadható árú szállodáink vannak, ta­vak, hegyek, turistautak, s ezek mind-mind a kínálat ol­dala. Intézményi szinten min­dén megoldott, az utazási iro­dák munkájának koordinálá­sát, bizonyos felügyeletét a megyei tanács kereskedelmi osztálya ellátja. A feltételek­kel tehát rendben volnánk. — Beszélgetésünkben emlí- tettg, hogy sok még a kiak­názatlan lehetőség, nem is­merik eléggé Nögrád megyét sem az országban, sem ha­tárainkon kívül. Ha az intéz­ményi feltételek — tül a ter­mészeti adottságokon — meg­felelőek, akkor nyilván a szakemberek körül lehet né­mi gond. — Nem szívesen mondom, de ez pontosan így van. Az idegenforgalom üzlet, a ven­dég elé kell menni. Ha ala­posan ki akarjuk nyitni jel­képes kapuinkat az ország és a külföld felé, akkor több le­leményre, hozzáértésre lesz szükség. Az eredmények iga­zolják a végzett munkát. Ha kedvező jelek mutatkoznak is önmagunk megismertetésé­ben, ha jó kezdeményezések kapnak is már lábra, még számtalan lehetőség kínálko­zik, amit a szakembereknek kell megkeresnie és természe­tesen kihasználnia, ha úgy tetszik értékesítenie. Hiányos­ságaink itt mutatkoznak. Ha a keresletnél nagyobb a kíná­lat az idegenforgalomban — ezt éljük most —, akkor ke­resettebbé kell magunkat ten­nünk. Ehhez az ezzel foglalj kozó szakembereknek aktí­vabbnak szükséges lennie,’ ügyszeretetüket, hozzáértésü­két fokozva lehet Nógrád me­gye is részese hazai és külho­ni vendégeink fogadásának. Hortobágyi Zoltán i Mtllllllllllll(llllllllllltllV11IIIIIIIIMIIIIVIIIIIIIIIIIIIIillllllIllllI|ffll|||tlIIII|||I|||||l|l||||||||||||iri||||||||||||||!i|il||||l||||||||l|l||l||l|||||||||||I|lI||||f||||||!||l||Iltlllll(lflIllllllllllIlllIIIIIIIIIIII)IIIIIIIIIIIIlllllllll1lIIIIllSII)ll2(IIIIIIIIIIlllllllIIIIII>II<Illi'S!IIIIIIIIllIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!Ir.|liI*C||III|||IIllIllll|||||IáiMIS|tllll Mellékesen mellékeseinkről Magánbeszélgetésen sokszor elhangzik, hát miért ne hozzuk szóba nyíltan: szép szám­mal akadnak vállalatok, ahol a napi 8 órás munkaidőben legtöbben csak dolgozgatnak, aztán a gmk-ban vagy a kisszövetkezetben, (tusiban beleadnak apait-anyait. Mielőtt valaki félreértené: korántsem ar­ról van szó hogy ezekre az új típusú gazdál­kodási egységekre, vagy akár a különböző, mellékkereseteket nyújtó munkalehetőségek­re ne volna szükség. Csak éppen... Csak éppen még nem nőttek ki ezek a gyerekcipőből. Vagy talán inkább kinőttek, szorítja már őket nagyon is, kellene valami megfelelőbb számú után nézni, csak meg- nfcndaná valaki, hogy az milyen legyen. A gazdaság* munkaközösségeknek a válla­latokon belülieknek és az önállóknak is két­ségkívül sok hasznát látja a népgazdaság és a lakosság. De sok helyen bizony lassan a rendes munkaidő holmi erőgyűjtés idősza­kává vélik, amolyan bemelegitésíéle lesz ahhoz, ami majd utána következik. Nyolc órán át tartalékoljuk az energiát, hogy be­csülettel helytáll hassunk a gmk-ban vagy a fusi'bar.. Lehet persze — és igazán nem alaptala­nul — arra hivatkozni, hogy a különböző tár­sulásokban (amelyeket a világért sem nevez­nének második műszaknak, holott igen sok heiyen egyszerűen az) ienyegesen jobbak a keresetek. Mégis, merjük megmondani, hogy nem ez az elsődleges. Sokkal inkább az, hogy a gazdasági munkaközösségekben össze­hasonlíthatatlanul jobb a szervezés, zavarta­lanabb az anyag- és szerszámellátás, ponto­sabban illeszkednek egymáshoz a sorjában következő munkaműveletek. S hogy ez a társulásoknál így van, az egyáltalán nem baj. Sőt: bizonyítja, hogy tu­dunk mi jól is dolgozni. Ha esetleg ef'elől valakinek eddig kétségei lettek volna. De az a bizonyos gyerekcipő éppen itt szo­rít. Mindenki tudna a saját munkahelyéről példákat sorolni mérnökökről, akik elrajzol- gatnak a nap* munkaidőben, s aztán lelemé­nyes ötletekkel állnak elő a társulásban vagy a másodállásban. Munkásokról, akik el­végzik a sablonmunkát a hagyományosan fi­zetett munkaidőben nem vagy alig érdeklőd­ve afelől, hogy mihez adják kezük munkáját; ám a gmk-ban hevesen vitatkoznak, új és korszerű gondolatokkal állnak elő, praktikus munkafogásokat találnak ki. Közben pedig maguk sern veszik észre, hogy mennyi érté­kes energiái, gondolatot hagynak veszendő­be menni. S nem ritka az a gyári közép­vagy felső vezető sem, aki már-már lemond arról, hogy a napi rendes munkaidőben ki­ugró eredmények jöjjenek létre. Elegendőnek tartja — hiszen az is a vállalati eredmények­be számít —, ha a gazdasági munkaközössé­gek mutatnak fel nagyobb teljesítményeket. Nemegyszer 'olyan új gyártmányokat, ötlete­ket, amelyek egyszeriben nyereségessé te­szik a mindaddig veszteséges vállalatot. Van pedig ennek az éremnek nem is két, de sok oldaia. Ilyen az, hogy a gmk-ba nem mindenkit vesznek be; s a jobbik eset, ha a mérce az addig végzett munka. Megesik az is, hogy valaki csupán azért nem dolgozhat a jobban jövedelmező műszakban, mert nem tartozik a művezető vagy a társulás szerve­zője baráti köréhez. Vagy azért, mert csalá­di körülményei nem teszik lehetővé: el kell hozni az óvodából, az iskolából a gyereket, vonattal kell mondjuk Diósjenőre utazni reggel-este. Megtörténik az is, hogy éppen ezek az ön­hibájukból kimaradtak szeretnék megmutat­ni, hogy mit tudnak, mennyire tanulták meg a szakmát (vagy éppen azt, hogy nem öre­gedtek ki belőle), csak éppen mások önös érdekei miatt nincs erre lehetőségük. Ez pe­dig már erősen ütközik az alapvető munka­erkölccsel, sőt a munkatársi szolidaritás elve­ivel is. Annak természetesen csak örülni lehet; hogy a különböző gazdasági társulások be­váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Te­gyük hozzá: a kezdeti időszakra vonatkozó reményeket. Most azért kell fáradoznunk, hogy a gazdasági társulásokban örvendete­sen tapasztalható jó munkamorál váljék ál­talánossá. az első műszakban is. Hogy legyen épp olyan jó! szervezett a munka akkor, amikor a nagyobb egység, a gyár, a népgaz­daság számára termel az üzemrész, a mű­hely. És hogy az eközben támadt termelést segítő gondolatokra a vezetők legalább ugyanúgy figyeljenek fel, mint azokra, ame­lyeket a jói dolgozó, termelékeny munkakö­zösségek terjesztenek elő. Kiegyenlíteni a kettőt: a gyári, vállalati munkát és a munkaközösségit — minden valószínűség szerint ez a jövő útja. Ügy. hogy egyik se menjen a másik kárára. S hogy a kettős (vagy néhol többes) munka- vállalásból minden érdekeltnek haszna le­gyen: a kis és a nagy közösségnek egyaránt Várkonyi Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom