Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

Nógrádi Gábor; rr rr KŐMŰVESEK Gelléri Andor Endre emlékezetére V an már vagy húsz éve, hogy ez történt, de ma is kiráz a vérfagylaJó hideg, ha belegondolok — kc/.dte Misznai, a víz- és gáz­szerelő, aki igazat raei ki em­ber hírében állt a nízurk- ban, s most, hogy nekem ta­vi gáttá a vizét elere3 d.ő mo- sigépet — szokása szerint odarendelve maga mellé, hogy a munkáját nézzem — me­sélt. — Valahol Budin, fent a XII, kerületben, ahol olyan sokan szeretnének élni, -'s, ahol olyan keveseknek adatik otthonra hely, egy háromszin­tes házban dolgoztam a má­sodik emeleten. Ügy, úgy, a másodikon, ezt aztán nem felejtem el. Csövet kellett vé­gigvinnem a falban, mert a háziak még egy fürdőszobát akartak, hogy a gyerekek, ha lesznek majd, külön lubic­kolhassanak, meg a vendé­geknek is legyen. Azok sem tudták, hogy hol az Űristen vége, csak kapaszkodtak fel­felé. Különösen az asszonyka. Mert a férfi csak olyan gür- cölős, tollából élő figura volt, mint maga, már megbocsás­son, ellenben a nő, mint a selyembe öltöztetett rózsabo­kor, illatos és szúrós, de olyan bimbós is, hogy, aki a tolvajlást teljes szívéből utál­ja, azt is viráglopásra csábí­taná. Csak úgy lengedezett a könnyű, mutatós köntösében mögöttem. Még nekem is megélesedett a vésőm tőle, pedig maga tudja, én szere­tem a feleségem, és még, h^sy egészet nekem kell betömni. Mégsem hagyhatok egy csö­vet csak úgy a levegőben lóg­ni két tégla között! Benyúlok a szerszámmal, hogy mégis milyen mély az az üreg, hát valami puhára tapint a véső, jó! éreztem én azt, hogy va­lami szövet lehet, akkor sem voltam már Lajcsika a szak­mában. Gyorsan-kikaparom a következő téglát, benyúlok, ott bizony egy zsák van, é3 abban valami kemény, göm­bölyű dolog. De akkor már az asszonyka is mellettem sustorgofct, a pongyolája meg- meglegyintett, mint egy an­fejére húzták, a másikat a lábára. Nem sokat romiott a falban, ötven éve még tisz­tességgel falaztak, igen ke­vés levegő, meg nedvesség szivároghatott be hozzá. Sza­ga persze volt. Az apám hordott olyan se- színű vászoninget a harmin­cas-negyvenes években, mint amilyet a halotton láttam. Aztán ez az ing is tele volt fehér pöttyökkel, mint az apámé, jól ismertem én a mész nyomát. Kőműves volt az öreg. Jött hamarosan a rendőr­ség, meg velük egy orvos is, gyal szárnya. „Mi az? du- ak. belenyomott az én zoko- doraszta. — Mi az?’ Pedig láthatta, hogy lyuk, és a lyukban valami. Nekem per­sze, meg kellett kérdeznem, hogy kibontsam-e a falat, mert ugye ez egyszer több­letmunka, egyszer meg az ő lakásuk. „Bontsa csas.!” — sürgetett az asszony, és már hívta is a férjét. Ott álldo­gó rózsabokromba egy injek­ciót. és aztán el kellett me­sélni, hpgy, s mint történt. Aztán még két alkalommal beidéztek a rendőrségre, úgyhogy kétszer fél napom el is veszett. De a rendőrök sem találták ki, hogy ki ütötte fejbe azt a szegény melóst, és kik tették a falba. Én mond­gáltak remegősen mellettem, hagy ezt c.sak k5műve­amig kiszedtem a téglákat, £pk ’tehet[ék> mert szépen volt amíg egyiket a másik után. T udtam én azt, hogy mi­re gondolnak, ismertem én már akkor az em­bereket. Vagyont reméltek a fal mögött találni, aranyat, pénzt, vagy egyéb értékeket, amiket a valamikor itt lakó emberek suvasztottak ide, hogv aztán odaveszve a há­borúban föld alá cipeljék a családi titkot. Nem volt kicsinyke üreg, szerettem akkor, fiatalon! De az biztos. Végig kellett bon­bizony, a köntös árnyékában én is kapáltam a falat, mint fát a mártós kakukk, hogy lássa az a szirmos asszony, van itt erő. Ilyen az ember, ®tt veri el az erejét, ahol le­het. Gyorsan haladtam a tég­lában, mély ágyat vetettem a csőnek, míg el nem értem a rökamiét. „Jaj, az nehéz lesz!” — susogott az én rózsabok­rom, és szaladt át a férjéért a szomszéd szobába, aki ott pötyögött az írógépen, mint egy csöpögő csap. De az em­berke hiába huzakodott neki, csak az erek fészkelődtek a homlokán, a bútor meg se moccant. Most láthatta, meny­nyivel nehezebb az ágy alatt munkálkodni, mint felette. Igaz, én csak tettem magam, hogy mozdítok, de erővei semmit. Tudja meg az az asszony, kivel él. „Tessék csak hagyni!” — mondtam az embernek, mert a XII. ke­rületben nem magázódok. és szépen arrébb húztam az tani a rökamié mögött a fa­lat, olyan fél méter magasan, hogy a csomag kiférjen. Ki- gurítottam, de akkor nekem már szűk volt a cipőm, mert két zsákot két oldalról vala­mi kegyetlenül hosszú és for­más dologra húztak rá, és ez nagyon nem tetszett nekem. Mondtam is a háziaknak, hogy ki kellene hívni a rend­őrséget, mert ez már nem a mi ügyünk, A férfi hajlott volna a szóra, mégiscsak írás­tudó ember volt, de az asz- szony mohóskodott, hogy bontsuk csak ki, és én sem bánom meg. Bizony, akadnak ilyen illatozó, pongyolás szép­asszonyok a mi gyönyörűsé­günkre, akiknek azonban csak annyi eszük van, hogy felpöcköljék az ember véső­jét, de az élet nagy dolgai­ban nem szabad a döntést a kezükbe adni. Arra gondol­hatott az elködlött agyú fe­hérszemély, hogy a hatóság elviszi a kincsét, és csupán ágyat, mint, akinek semmi az morzsát hagy neki. Rajtam efféle. A férj elkullogott pö­työgni, a rózsabokor meg úgy illatozott, hogy majdnem ez ujjamra vertem. Még csak az keil — gondoltam —, na­gyon drága lesz nekem ez a szagolgatás, ha két-három hétig nem dolgozhatok. De maga is tudja, nehéz azt a nagy érzést legyűrni, mert az ember nem kap levegőt, ha egy ilyen asszony áll mö­götte, aztán a vér, hol felsza­lad a fejbe, hol meg le a derék alá. Amint éppen a porcogóim megszelídítésével foglalatos­kodom. hát egy darab tégla nem beesik a falba! Befelé, ne múljék — mondtam, és lehúztam az egyik zsákot, csak úgy könnyedén. Amit ott láttunk, az nem volt fehsc embernek való. Az asszony­ka rögtön ideget kapott, si­koltozva kirohant a szobából, ki a folyosóra, mint, akiben megindult a gyermek. A fér­fi meg úgy reszketatt, mint a kutyakölyök, ha kicsusz- szan az anyja hasából. Ne­kem sem volt kő myű a lé­legzet, nem mondom de én már láttam a náborúban csú­nyábbat is. A zsákban ogy fekete arcú ember feküdt. Kiállt az also ajkszája, mint a négernek és ez a munka megcsinálva a két fal közé suvasztott ha­lottal, és azok a kőművesek biztosan a társai voltak, de ez a hatóságiakat nem na­gyon érdekelte. Azt mond­ták, ha meg is találnák a gyilkosokat, akkor sem bün­tethetnék meg ennyi idő útin No, meg közben volt egy há­ború. Én persze, csínján bánnék ezzel a gyilkosok szóval. De ezt csak magának mondom. Mert ki tudja, miért ütötték főbe azt a szegény embert? Talán az egyik társa felesé­gét prütykörészte. éppen, és a férj rajtakaota. Ott a falazó­kalapács, püff neki! A hirte­len felindulás meg van en­gedve ilyenkor. Vagy lopott a társaitól. Szegényektől lop­ni mindig nagy bűn. Lehet, csak egy hőbörgős alak volt, összekapott valakivel, annak meg kicsúszott a kezéből a kalapács. Igazuk volt a töb­bieknek, ha nem hagyták, hogy egy családos ember bűnhődjön a másik legényke­dése miatt. Akinek már úgy­is mindegy. éhány nap múlva a férj hívott, hát visszamen­tem megcsinálni a falat,, bár én egyébként kőműves- munkával nem foglalkozom. Dehát ez más volt. Ez a dolog rám tartozott. A fürdőszobá­ról már nem esett szó, csak a kivésett rész nyomait Kel­lett eltüntetni, az ünget be­tömni és bevakolni. Mert a háziak minél gyorsabban e! akarták cserélni a lakást. Amikor odamentem, csak az ember volt otthon. Azt mond­ta, hogy a felesége, mióta ki­bontottam , a kőműves;, nem aludt otthon. Nem O’rt vol­na még egy éjszakát ezek kö­zött a falak között eltölteni. Ismertem én már azt a szir­mos asszonyt. Nem bírta ő megemészteni, hogy éveken át ott volt a rökamié a fal mellett, és ők azon hegyegtek. Persze, senki sem tudhatja biztosan, ha lefekszik, hogy mi van a fal túlsó oldalán. No, kész is vagyok. Ez a mo­sógép többet nem folyik — N Máttis Teutsch Dános centenáriuma Száz esztendeje, 1884. au­gusztus 12-én született Bras­sóban a századforduló ma­gyar festészetének egyik ér­dekes alakja, az a Máttis Te­utsch János, aki szecessziós kezdetektől jutott el Kassák Lajos köréhez és lett a ma­gyar aktivizmus egyik jeles képviselője.. Adyval egy idő­ben, 1906 körül ő is megjár­ta Párizst —, tanult a mün­cheni akadémián, több évii­Potsdamban 1931-ben metsze­teit adják ki. Retrospektív kiállítása nyílt Brassóban 1958-ban, ahol 1960. március 17-én elhunyt. Művészetének kezdettől sa­játos a hangvétele, lágy, szin­te zenei ritmus hatja át ké­peit, s a színek harmóniája. Ez a lágyság különös módon mégis határozott egyéniségre vall. Megrendítő képe a „Kato­1910-es évek vége felé fes­tett, mintegy Klimt Csók-já- nak tömbös ellenpontjaként Brancusi megoldásához köze­ledve. Szobrai is rendkívül találékony formarendről ta­núskodnak, különösen a „Tán­cosnő” és a „Térdelő alak”. Betegsége miatt 1932 után nem farag többé szobrot. Hí­resek portréi. Megörökítette Marx, Buddha, Jézus, József Attila, Rabindranath Tagore zedig tanított Brassóban. El- nasírok a Warte tó”-nál 1916- alakját —, monumentális fres­ső gyűjteményes kiállítása a Ma kiállítótermében, Buda­pesten nyílt meg, katalógusá­nak bevezetőjét Kassák La­jos írta. Verseket jelentet meg né­met nyelven, közös kiállítása nyílik Paul Klee-vel Berlin­ben, a Sturm tárlatán —, 1923-ban a Nyugatban Heve- sy Iván ír művészetéről ösz- szefoglaló elemzést. Sokat jár külföldön, műveit bemutatják a húszas évektől Moszkvá­ban, Párizsban, Rómában, ból és mesterműve 1918-ból a „Lila táj”. A hajlott ívek harmóniája jellegzetes formá­kótervei: a Munka, Férfiak Kalapáccsal, az Anyaság nem valósulhatott meg. Munkás­ja lett, a hajlítás szobraiban alakjai Derkovits és Dési-Hu­is megnyilvánul. Következe­tesen hű maradt eszményei­hez, függetlenül attól, hogy a húszas évektől fokozottan absztrakttá válik, de eme al­kotásait is az ellenőrzött szen­vedély és a visszafogott in­dulat, a mérték és fegyelem jellemzi. Festményein sokat foglalkozott a kék lovak és a kék lovas alakjával —, emlé­ket állítva Franc Marénak, Chicagóban, Bukarestben, törekvéseit folytatva. Megnyúlt 1930-ban két szobra szerepel alakjai közül különösen ma- a KÚT budapesti tárlatán, radandó a Csók, melyet az bér István eszmerendszeréhez tartoznak. Törekvései nemzetközi je­lentőségűek. Szecessziós nyi­tánya után is mindvégig egyé­ni maradt kubizált alakzata­iban és szürreális fogalmazá­sában is. Bár nemrégen a III. kerületi Zichy-kastélyban kamaraméretű emlékkiállítása nyílt —, gyűjteményes tárla­tának bemutatója még várat magára. Losonci Miklós Szunyókáló (Réti Zoltán rajza) BÉNYE1 JÓZSEF: Hűségbe kapaszkodva nyilván egy üregbe. Na, ezt úgy be volt törve a feje, mint mondta Misznai, és gondosan jól kifogtam! Most aztán az eyy ablak. Az egyik zsákot a elpakolta a szerszámait. r.XXXX\XNXXXX.XXXXXXNXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXX' Ha elfogyott a hangod és torkod sebe vérzik, ujjaddal ródd a földre, a tisztaság igéit, folyók medrébe, fákra, ahol a jel bővülhet, s viszi a vélt időnek gyarló üzenetünket: maradtunk még néhányan hűségbe kapaszkodva, hitekbe, szerelembe, sárral vert zászlórongyba; visszük batyukba rejtve az ósdi árvaságot ej-őszakban, közönyben. Sütnek fekete lángok. S az elszorított hangok egyszercsak felszakadnak s prédikálhatod tovább megmaradt igazunkat. Dokumenfum-ismerett-erjeszl-ő filmek a iv-ben A közelmúltban több érdé- kezik a hősi halált halt 3iá- kesnek ígérkező dokumentum- kokra. filmet és ismeretterjesztő Szerkesztő: Radványi De- adást készített a televízió, zső, Operatőr: Butskó György, Ezekből ismertetünk néhányat. Rendező: Kígyós Sándor. ben készült. Riporter: Feledy Közreműködik dr. Zádor An­Péter, Szerkesztő: Gyarmati Klára. Operatőr-rendező: Mat- kócsik András. TÖRTÉNETI KERTEK A magyar művelődéstörté­net-írás szinte megfeledkezett a kertekről, pedig elvárosia­na művészettörténész. ill. rész: Helyzetképek a kertek mai állapotáról. (Riportfilm.) MAGYAR BŰVÁROK KUBAI VIZEKBEN A filmet a kubai Isia de Pvaos szigetének közelében sodott életünkben egyre sür- húzódó korallzátonyok térsé­0 ofrí Y\ Ißnvm íorwcvf fri 1 „„.'z. _ zz _ _ DIAKOK AZ ISÉRE PARTJÁN * A film a festői szépségű Grenoblebe kalauzolja el a nézőket, ahol a II. világhá­ború idején az ott tanuló ma­gyar diákok és az ott dolgo­zó ifjúmunkások egy csoport­ja bátor harcot folytatott a nácik ellen. Pécsi Anna és A VÖRÖS HADSEREGBEN A filmben azok a magyarok szólalnak meg, akik a II. vi­lágháború idején különböző getőbb lenne ismét fölfedezni zöldterületeinket. A filmsoro­zat tárgya a történeti kert, amely olyan építészeti és kertépítészeti kompozíció, amely a történelem és a mű gében készítette a Natura szerkesztőség víz alatti forga­tócsoportja. A film kubai bú­várok segítségével mutatja be a mélységek élővilágát, víz alatti barlangrendszereit, bű­vészet szempontjából egyaránt lönleges képződményeit. A szi- úton-módon a szovjet had- közérdekű, egymástól elvá- get egvben sport- és búvár­sereg katonái lettek és részt vettek Magyarország felszaba­dításában. Mindkét film a „Magyar antifasiszták Euró- Bocz Imre kegyelettel emlé- pában” című sorozat kereté; laszthatatlan. I. rész: Kerttör- paradicsom, közelében pedig ténet a középkortól a XVIII. tengeri halászat folyik, századig. Közreműködik: dr. Operatőr: Stenszky Gyula, Mücsényi Mihály kerttervező Kátay Balázs, ifj. Pásztor Fe- mérnök. II. rész: Kerttörténet renc. Rendező: Rockenbauer a XVIII—XIX. században. Pál. MENTSÜK MEG A TAVAT! A délegyházi tavak első­sorban a sok vitát kiváltó nudizmus nyomán váltak or­szágosan ismertté. A film ar­ra keres választ, lehet-e üdü­lőtelepeket létrehozni a ta­vak mentén, horgászparadi­csommá válhat-e ez a terü­let, egyáltalán létezhet-e az elkövetkező évtizedeidben? A kérdés lényegéhez tartozik, hogy képes-e egy lefolyásta­lan tó öntisztulásra, fennma­radhat-e benne a mai növény- ós állatvilág? A film az MTV búvárszakosztályának közre­működésével készült. Szikszói Károly: KÁLAND Sárga sörökben a száj, és hab a padlón, pálinka utazik dudaszó után fehér meg szürke, rengeteg. És belátni a lakásokba, szedett-vcdett ajtókon, és belátni a gyárak hasába is, ahol most csönd van, mert kezeket szorít a pohár* végre. És szép combú színésznők, és szép combú futballisták málladoznak a falakon, Hajrá Vasas, és dohányfüst a sárga fogak alól mindig. És messziről kerülvén ide, kijőve a munkásszállás melletti bozótosból, most itt állok egy szövőlánnyal bambán, rossz sört iszogatván, (ez már a harmadik felvonás). Majd bicegő villamos jön értem, és besötétedik megint. Felvételik a Szovjetunióban Egymillió 61 ezer fiatal kezdi meg idén az első év­folyamot 892 szovjet főisko­lán és egyetemen. Körülbelül egyötöd részük esti és leve­lező tagozatos hallgatóként. A továbbtanulni óhajtók száma a Szovjetunióban is lényegesen nagyobb, mint akiket a felsőoktatási intéz­mények ténylegesen föl tud­nak venni. A 70-es évek kö­zepén bevezetett általános középfokú képzés jóvoltából megnövekedett az érdeklődés a felsőfokú tanintézetek iránt. Ahogy korábban is, a fel­vételi vizsgákon és beszélge­téseken a legfőbb kritérium az érettségizettek tárgyi is­meretei. Ugyanakkor az utób­bi időben komoly figyelmet szentelnek arra is, hogy a fiatalok mennyire tudatosan választják leendő hivatásu­kat. Az idén különös figyelmet fordítottak azokra a felső- oktatási intézményekre, ahol a leendő tanítókat; tanárokat, technikumi szakoktatókat képzik. Ez összefügg a szov­jet általános szintű és szak­iskolák országos reformjának kezdődő megvalósításával. Képünkön: Sikerült! Egy bol­dog felvételizett a moszkvai egyetemen. NÓGRÁD — 1984. augusztus 11., szombat í &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom