Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

ßt Őrjárat vízparton, erdőben Ki tudja megmondani úgy nyilatkozatából: „nagyon fon. igaz, szerény kezdetét jelzik hirtelenjében: hány helyen tos, hogy a kisebbek és na- az ifjúság körében elvégez- lehet manapság fürdeni a Du_ gyobbak megismerjék, meg. nában? Nem arra gondolunk szeressék az állat- és nő­hető tevé'kenységsornak, hi­szen a néhány tábor (közéjük a kérdés feltevésekor, hogy a vényvilágot, hiszen amihez sorolhatjuk egyébként a fő- vizi KRESZ szabályait meny- ragaszkodunk, azt védjük is... városiakat is, jó néhány me­nyire ismeri a mai ember. Azt szeretnénk, ha a lakóte- gyéből érkeztek Budapestre, bár roppant közérdekű len- lepek, városok, községek egy- ilyen feladatokra vállalkozó ne a felelet erre a kérdésre re kulturáltabb képet mutat- diákok) az akció kezdetének is. De vajon hány helyen le- nának... Szerepet akarunk tekinthető. A júniusi ifjúsági hetne bizalommal kitenni fo. vállalni a településfejlesztési környezetvédő konferencián, lyóink partjain a táblát: itt tervek kialakításában is... Kecskeméten további okos öt­egészséges, tiszta, fürdésre al- Szeretnénk hozzájárulni ah- letek sora született, s több ség van társadalmi akciókra...” Váltás kéthetenként Utóbbiak egyik szép és im­kaknas a víz. ,.Rmihez ragaszkodunk, azt védjük is” Napjainkban elérkeztünk *z utolsó árához a környezet óvásának lehetséges, kötele­ző tennivalóiban. Ahhoz a korszakhoz, amikor még lát­hatja az ifjak, gyermekek •nemzedéke a természet, kör. már most nyáron a gyakor- nyezet kincseinek tekintélyes latban is bemutatkozó váito- részét, azzal a képzeletbeli zata: az ifjúsági környezetvé- táblával jelezve: meg tudod-e dő táborok. Balato.-iszépla- vajon őrizni a holnapnak? kon, Fonyód-Bélatelepen, Pusztuló és szennyezett föl- Balatonfüireden kéthetes tur- dek, sok helyütt ihatatlan és nusokban váltják egymást a fürdésre Ls csak kevéssé al- megszervezett környezetvé- kalmas vizek, mind kevesebb dő táborok ifjú csoportjai. , ózondús levegő és mind több Egyidejűleg több száz fiatal IBSISäS POTIOOT kéndioxid, erdők, rétek, kér. tevékenykedik a partközeli területeken, a hullámtörő gá­hoz is, hogy meglévő zöld- megvalósításra érdemes kez- területeinket ne rongálják deményezésről számoltak be tovább. Társadalmi munká. a résztvevők. Közülük is hadd ban építünk parkokat, ját- említsem meg a Bács megyei szótereket, sportpályákat... példát: itt az utóbbi hálom Valljuk továbbá, hogy szűk- évben 1800 hektárt kitevő parlag földet rékultiváltak, s most egyetlen év alatt még legalább ennyit kívánnak is­mét termővé tenni. Ilyen és hasonló megyei ténykedések eddig is voltak, jobbára he­lyi kezdeményezésiként. Hír­adás sem mindig született ró­luk. Az akció hasznos, az if­júság tömegeit megmozgató tennivalókat tud kínálni. n természet itek ezerféle környezeti árta­lomnak kitéve... A kor igénye tagon, összegyűjtik a hulla- ~ '»U?" parancsnoksága alatt álló csonortok“'neőv is, hogy olyan társadalmi dékot, erdőt, parkot tiszto- gozm tudó apostolaira lel- * Ven esztendővel ezelőtt 1944 augusztus 8§án ............. akcióterv, gatnak. Fűzfőn is szó van if- ni a ]0 ügynek, mm am, ye- a Kijevi repfitotérről indultok Aligh a lehet lelkesebb kör­nyezetvédő — és ezért dol­Regvven éve történt Fegyverrel a fasizmus ellen Negyven éve kapott lángra a magyarországi partizánhsrc MAGYARORSZÁG NÉMET MEGSZÁL­LÁSA bebizonyította a Horthy—Kállay-féle kétkulacsos politika csődjét. Az a törekvés, hogy sértetlenül megőrizzék a reakciós fél­feudális rendszert, a halálos félelem min­dentől, ami haladó és demokratikus, 1944 tavaszától az ország legteljesebb kiszolgál­tatottságához vezetett; a magyar föld a visz- szavonuló náci seregek szabad vadászterü­letévé, pusztulásnak kitett utolsó hídfőállá­sává vált. A kommunisták éveken át tartó szívós kísérletezését a hazafias, németelle­nes, függetlenséget védeni kész erők összefo­gására az ellenforradalmi rendszer meghiú­sította; börtönök, internáló táborok, bün­tetőszázadok nyelték el tömegével a tettre- kész, bátor harcosokat. Negyven évvel ezelőtt, 1944 augusztusá­ban a párt erőteljes intézkedéseket tett az akciógárdák, partizáncsoportok fegyveres el­lenállásának kibontakoztatására. Budapes­ten a párt katonai bizottsága előkészítette Gömbös Gyula, egykori fasiszta miniszter­elnök Döbrentei téri szobrának felrobbantá­sát, hogy az akcióval jelt adjon, bátorítást nyújtson a nácik és magyar cinkosaik elle­ni fegyveres fellépésekhez. Az akcióra a következő hetekben, hónapokban, a buda­pesti ellenállás időről időre jelentékeny vesz­teséget^ okozott a fasiszta megszállóknak és a velük együttműködő magyar fegyveres erőknek. Az Úszta Gyula, illetve Szőnyi Márton környezetvédelmi olyan tevékenységek sorozata júsági környezetvédő akciók- nek a fiatalok. A kellően ősz. szülessék, amely épít az if- ról. Nyíregyházán a tanár­juságra. Bízva abban, hogy képző főiskola hallgatói ter- megértik a természet segély- veztek környezetvédő, felvilá­kérő szavát.. Rokonszenves és gosító sétákat az érdeklődők­szehangolt munka — ideértve az oktatási év alatt is bőség­gel kínálkozó környezetvédő munkákat is — egy-két év társadat, nek... S, hogy a még ifjabb alatt szívet-szemet-lelket mi hasznosságát tekintve is, generáció se maradjon emlí- gyönyörködtető sikereket szinte felmérhetetlen haszon- tés nélkül: úttörőberkekben eredményezhet. A környeze- nal kecsegtető akciósorozat immár rendszeresen tartanak tünk. legyen aiz park, út er- van kibontakozóban, elsősor- természetvédelmi őrjáratokat, dő, legyen a vizek világi-, ban a KISZ védnöksége és ki-kii a lakóhelye környékén, hálás partner. Fizet a tórő- szervezése alatt. Sokfajtakor- megfigyelnek jelenségeket, to- nyezetvédelmi tevékenység- vábbítják, amit észlelnek... ről döntött februári megála- Születőben van — fogal- kulása óta a KISZ ifjúsági mázzuk így, bízva a jó mód­désért, a gondoskodásért. Nem mindig azonnal és talán nem is mindig látványosan. De fi­zet, megfoghatón; szépérzé­környezetvédelmi tanácsa, szerek elterjedésében — egy két, jellemet jobbítva is. Idézve a tanács titkárának mozgalom. Az említett példák, Várkonyi Margit !« Tornay Endre András szobrai. riiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiMiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiifmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiryaijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitifiiaiagiiiifiniiiinftiiK. a Kijevi repülőtérről indultak útnak, de-a Szőnyi-csoport zöme — parancsnokukkal az elükön — az egyenlőtlen küzdelemben fel­morzsolódott. Szőnyi a Horthy-hadsereg fiatal repülő­tisztje, budapesti kisemberek gyermeke volt, akinek gépét á szovjet vadászrepülők lelőt­ték, hadifogságba került. Ott megismerke­dett a kommunisták céljaival, partizánnak jelentkezett és tagja lett a Rácz Gvula régi magyar kommunista vezetése alatt álló par­tizáncsoportnak, részt vett lengyel területen vívott harcokban. A parancsnoksága alatt álló 13 tagú csoport Özd közelében a Do- maháza és Járdánháza közötti erdőségben ért földet.^ A csendőrség nagy erőket moz­gósított kézre kerítésükre. A leszállást köve­tő' harmadik napon sikerült elfogniuk Kiss Benjámint, Csizmadia Gyulát, Báli Feren­cet, majd Szoták Mihályt; a zombori Ösz- Szabó János, a csoport politikai biztosa, akit a honvéd vezérkar főnökének különbizottsága Zentán 1941 novemberében forradalmi te­vékenységéért halálra, majd 15 évi (egyház­ra ítélt, s aki büntetőszázadból szökött át a szovjet csapatokhoz —, valamint G. A. No-' votnij szovjet főhadnagy, az osztag tagja, a fegyveres hatéban estek el. Az elfogott ah közül négyet halálra ítéltek, két másikat életfogytiglani fegyházra. Az SS-ekkel és a csendőrökkel vívott tűzharcban • halt hősi halált a Hangonyi-tónál az utolsó töltényig védekező Szőnyi Márton is. Ugyancsak 1944. augusztus 8-ár. kezdte meg harctevékenységét az Úszta Gyula pa­rancsnoksága alatt álló magyar ejtőí-rnyős- csoport, amely létszámát és harci tevékeny­ségének eredményességét tekintve, az idők során, legjelentősebb partizánegységgé fej­lődött. Usztákék sikeres földet érése Munkács kö­zelében történt. Huszonhárom fős csoport, tizenöt magyar és nyolc szovjet partizánból álit, a gyülekezés után kijelölt működési körzetük központjába, az ezer méter magas Buzsova- és Martinszky-hegyek. területére, vagyis Munkácstól harminc kilométernyire, keletre vonult. E partizáncsoport bázisára dobtak le au­gusztus 25-én egy újabb osztagot. Amint a közelben állomásozó német gyalogoshad­osztály egységei értesültek az újabb ejtő­ernyősök ledobásáról, azonnal hajtóvadá- szatot indítottak a leszállás körzetében. En-' nek eredményeképpen az első gépről ledo4 bott tizenkét emberből csak kilencen tud­tak a megadott gyülekezési ponton jelent­kezni. A partizánbrigád tevékenysége egészen 1944. október 26-ig tartott. A bátor partizá­nok az ellenség hátában kisiklattak több vasúti szerelvényt, megsemmisítettek hét mozdonyt, továbbá 79 lőszert és más hadi. anyagot szállító vagont. Halottakban és se­besültekben csaknem ezerszáz fős veszteséget okoztak az ellenségnek és sok hadifoglyot is ejtettek. Nem volt kisebb jelentőségű az az agitá- ciós és propagandatevékenység sem, ame­lyet Úszta Gyuláék a lakosság, valamint az ellenséges katonai alakulatok körében szó­ban vagy röpcédulákon keresztül végeztek. Ennek következtében, létszámuk néhány hét alatt meghétszereződött. Hadműveleteiket a szovjet hadsereg megérkezéséig eredménye* sen folytatták. A szlovák—magyar határ közelében fej­tett ki partizántevékenységet a mintegy 300 főt számláló Petőfi-osztag, amelynek tagiáit szintén a Szovjetunióban önként jelentke­zett, ott kiképzett harcosok alkották. Az osztag parancsnoka kezdetben Grubics Zol­tán százados volt, majd Fábri József lett, akinek irányításával az osztag hatékony se. gítséget nyújtott a szlovák felkelés részt­vevőinek, a közös ellenség ellen vívott harc-i ban. Nógrádi Sándornak, a forradalmi műn- kásmozgajom régi harcosának szlovák pav- tizánterüíetről az Ipolyon át, magyar terű. letre érkezett csoportja, melyhez tevékeny­sége során újabb és újabb önkéntes harco­sok — főleg bányászok — csatlakoztak, a salgótarjáni szénmedencében folytatta ak­cióit a fasiszták ellen. Az egység — amely­nek politikai biztosa Tömpe András volt — a Ragyolc melletti Abroncsos-pusztán vívott nagyobb ütközetet a németekkel. Negyven év távlatából emlékszünk ma vissza a Miskolc' környékén szervezett, a borsodi iparvidéken működött MOKAN-kó- mitéra (Magyar Kommunisták Antináci Bi­zottsága) a pécsi ellenállásra, a sárisápí ős annavölgyi bányászok Zgyerká János által irányított fegyveres csoportjaira, az úír-esti partizánokra, akiknek parancsnoka Földes László és Andrást'i Gyula voltak, a kőbá­nyai, az erzsébeti és a csepeli ellenállás résztvevőire, a Vörös Brigád tagjaira, akik közül tizenegynek sortűz oltotta ki életét a Budai Vár fokán; a Bajcsv-Zsilinszky End­re és Kiss János altábornagy vezette Ma­gyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizoit- sága hősi halált halt tagjaira. Stoliár Béla főhadnagy elvérzett ellenállási csoportjára, a budai önkéntes ezred több száz hőséra és az ország különböző helyein fellépett ki- sebb-nagyobb fegyveres antifasiszta csopor­tokra. VALAMENNYIEN EZÉRT KÜZDÖTTEK — sokan életüket is feláldozták —, hogy meggyorsítsák az ország felszabadulását a nácik és nyilasok rémuralma alól. Hősi el­határozásukat és helytállásukat méltán öve­zi egész népünk hálája, tisztelete. VILÁGAINK Hová készülünk haza? Az igazán jó irodalom hi­ányt pótol, olyan tájaikat von be az érdeklődések körébe, amelyeket mind az ideig senki sem járt kellő invenciókkal- leleménnyel, amelyekről még nem érkezett érdemes híradás. Vonatkozik ez a tárgyi világ­ra éppúgy, mint a széliem dolgaira. „Aztán majd elme­gyünk ide, a közeli Pécselyre és bemutatok neked valakit...’’ — mondja G., magyar író, aki vagy másfél évtizede te­lepedett meg itt a Balaton- lelvidéken. Aszói őn ülünk egy kertben. A júliusi káni­kula sokáig váratott magára, most dühöngve próbálja be­bizonyítani, nem igaz a men­demonda, hogy eltűntek vol­na a nyarak is. Változtak per­sze a dolgok és nem is min­denben az előnyükre. De ez a kert — egykori jobbágy telek, ti zen-valahány éve a falu sze­métdombja volt, valóságos senki földje, erre jártak a kis patakhoz vízért az aszófőiek, itt hajítottak el mindent, ami kiesett az életükből — való­ban párját keresően szép. Harmónia, G. és családja él­hetne a fővárosban, mégis egyik vidéki városunkat vá­lasztották, ide nyaranta jár­nak, vagy inkább mindig, amikor tehetik. De a kertet is csak akkor értem meg igazán és vele a házat (két jobbágy­házból és istállóból felvará­zsolt portát), G. törekvését és minden mást is, amikor már visszatérünk a pécselyi dok­tortól ide a mandulafa alá. \ újra csak a harmónia. Egyensúlyt vesztett világaink­ban a humanizmus balanszát itt akár le is rajzolhatná az ember: a külső és a belső dol­gok, a jelen és a múlt egy­másból következését. Dr. Jó- zsa Tivadar maga a megteste­sült egyensúly, mindezekben segíti derűre hajló belső al­kata és mindaz, amit önma­gáról tud. Egy erdélyi fiú és egy Alpok környéki olasz lány gyereke, apja katonaként ke­rült az erdélyi völgyből az Alpok völgyébe és, hogy mi­lyen az élet — vagy milyen tudatos lehet — az ő gyere­kük éppen a földrajzi fe­lezőponton egy völgyben él Pécselyen, abban a tündéri szép háromszögben, amelyről az itt őshonos Keresztury De­zső m:nt a táj szülötte mél­tán mondhatja el, hogy ez a vidék a rajongó általánosítá­sokra csábíthat mindenkit. Különösen az író-költő embert. A háromszög meg ez: Füred —Tihanyrév—Sajkod. A völ­gyek mi mindent jelenthetnek? A völgyekben települt meg az ember, a völgyekből indul itt minden és ott is végződik be talán, onnan folytatható élet és munka. Ezek a völgyek itt vallatásra érettek, megértés­re érdemesek. De vajon ki törődik velük azon a néhány idetelepült szellemi munká­son kívül, akik közé maga a pécselyi doktor is tartozik? A szellem végvárai itt körben ilyen kapitányokkal élnek-lé- teznek holtukban is itthagyva örökül jelsorolhatatlan kin­cseket, mint amilyen Illyés Gyula Tihanyban, Borsos Mik­lós ugyanott, Déry Tibor a Tamás-hegyen, Passuthék há­za, Németh László sajkodi háza és Keresztury Dezső, aki egyedül közülük itt törzsökös „Csak én vagyok otthonos ’tű­ké’, s éppen nekem nincs há­zam.” Adott aztán neki so­hasem romló falut éppen ő, a pécselyi orvos-költő-szocio- lógus-néprajzos, írt neki el­képzelve egyet Bodosi György (dr. Józsa Tivadar) Völgyval­latás című és a felsorolt író­kat itteni házukban bemutató „személyes szociográfiájá­ban.” Hát azután még adót sem kell fizetni semmiképp. Ez a könyv aztán olyan si­kert ért meg, hogy percek alatt elfogyott — nem az in- timpistáskodás miatt, ami tel­jességgel hiányzik belőle, ha­nem mert a költőből lett or­vos, orvosként lett költő és tájszerelmes kutató (írói-köl­tői nevén Bodosi György) ép- pemhogy azt mutatta fel, mi­ként lehet és miként kellene itt az embernek élni — em­berként, Harmóniára töre­kedve, egyensúlyt teremteni az anyagi javak ereje és a szellem dolgai, a jelen és a folytatásra is érdemes múlt között. Miként lehetne tartal­masán élni nemcsak jól élni. Példáikat sorolva, anélkül, hogy példálózni akarna. „A Déry Tiborról írt résszel va­gyok mégis a legelégedettebb, sikerült talán visszaadni vala­mit róla az ö modorára em­lékeztetve..." Ez a rész ezt a címet viseli „Képzelt riport Dé­ry Tiborék Tamás-hegyi házá­ban." A pontos megfigyelés a jó orvos sajátja is. A pontos megfigyelése nem hiányozhat sem a test-lélek ki-tapintásá­nak tudományából, sem a versek képeiből. Bodosi György mindenképpen jó di­agnoszta. De itteni író-költő barátait soha sem gyógyította — hacsak nem számítjuk ide egyik rendkívüli esetét, ami­kor fogat húzott valamelyi­küknek — „nem akartam gyó­gyítással elrontani a barát­ságunkat”. Jövőre lesz hatvan, Buda­pesten született, ott is tanult, Berzsenyiről írt tanulmányát a Válaszban Illyés közölte még valamikor negyvenki­lencben (vagy nyolcban?), de aztán a Válasz közismerten meg is szűnt. Amikor meg­kérdezték tőle, hova szeretne kerülni fiatal orvosként Ba­lassagyarmatra vagy Veszp­rémbe, az utóbbit választot­ta, pedig ez a táj is „elvisel­né’ egy olyan humanistát, amilyen ő, számadója a bala- ton-feividéki völgyeknek (G. fogalmazása). Honismereti gyűjtőszenvedélye közismer­ten példás és a jó példa is lehet terjedő nemcsak a rossz. A falusi élet változásaiban együtt élve a pécselyi völgy­beliekkel írta verseit és írja tovább az itteni népéletről szóló tanulmányait. írt novel­lát és drámát, néhány kötete megjelent, a Völgyvallatás az első prózai műveként szere­pel a listán, de ami ebből kü­lön is szót érdemel — az Ily- lyés Gyuláról készülő és mint­egy l’élszáz szerző munkáját egyesítő emlékezőkötefcbe is beválasztotta a csatád azt, amit ról-a innen írt Tifaany- ból. Ülünk az ezredéves tárgyak között a napégette üveges ve­randán a körzeti orvos szol­gálati lakásában — innen nincs messze semmi, itt együtt él a múlt, a hagyomány és a jobb sorsra érdemes jelen a jövővel, itt sikerült fókuszba húzni mindent, ami együvé tartozik; az egyszer már elha­gyott falvak újranépesedését, a hirtelen jött jómódok tal­mi csillagait, a hagyományt vesztett fiatalok érzéseit, a rossz munkamorált és a csak anyagiakat néző szemléleteket — amiként egy minden tekin­tetben orvosló ember ezt együtt láttatni tudja csupán önmaga példájával. Vagy ver­seivel. Odakint dühöng most az élet (melyik és milyen ez itt a kérdés), tart az össznépi dzsembori lent a partokon versenyben sülő magyar és nem magyar torzuló együtt-' létében, itt a völgyben sor­ra magasodnak a falusi pa­loták a csicsás kerítésekkel,' amelyek mögött éppen e legfontosabb, a humánum ba- lansza ingott meg a nagy vál­tások és kevés kultúrák viz lágában. Összekötni, együtt- tartani, folytonossá tenni, újJ rafelfedezni, tartalommal töl­teni — meddig folytathatnánk a hiányokat? Az orvos poéta legutóbbi kötetének (A szólás vágyá­val) indító versével mindez egyszerűbben elmondható. „Hová készülök haza? — hi- szén az Énekesek házában lakom.” 1 NOGRÁD - 1984. augusztus 11., szombat 7 * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom