Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

SIKLÓS JANOS: Zilahy Lajos utolsó évei 24. r Móricz Zsigmond 1942-bem gyakran feljött hozzám a Híd szerkesztőségébe. Lezök­kent egy karosszékbe, hátra- dobia a homlokáról nagyszé­lű kalapját, két kezét a tér­hegy legmagasabb pontján, a tizenhárom szobás, emeletes villa szörnyű romhalmazát. Sem én, sem a feleségem nem .vagyunk babonásak. De, ami­kor a városi rendelet azt kö­vetelte, hogy a villa főbe­járatához vezető kapuhoz fel kell tennünk a tizenhármas de közé vetve, nagy, sárga házszámot —, amely azelőtt az botján nyugtatta, és köszönés Afonya u. 11/b. számot visel- helyett csak annyit mondott: te —, és az a tény, hogy ami- No, kezdjed! Tudta rólam, k(>r a vma építése 1929-ben hogy az Áfonya utcai nagy elérte legmagasabb pontját, villámban főként a németéi- tizenharmadikán, ősi kőmíves lenes diplomatákkal — első- szokás szerint a pallér feltűz- sorban angolokkal és franci- a pántlikás faágat, a föld­ákkal — vacsorázgatom és tő­lük tudom, mi történik a nagyvilágban. Zsiga szó nél­kül végighallgatta suttogá­somat, aztán felállt és azt mondta: »Én az első világhá­ború alatt tizenhét kilót fogy­szinten hét és az emeleten hat szobájával — tizenhárom szobából állott —, tizenhárom ablaka volt, és a villa pon­tosan tizenhárom évig élt. Péntek éjszaka pusztult el. A babona csak azon a ponton tam.. Ebbe bele fogok halni.« mondott csütörtököt, hogy nem meztetejtt arra, hogy a ma­gyar ősjog értelmében egyet­len gyermekünket csak durva hálátlanság esetében (gyilkos­sági összeesküvés a szülők el­len) van jogunk kitagadni az örökségből. A tizenegy éves Zilahy Mihály nem foglalko­zott gyilkossági összeesküvés­sel a szülei ellen. A huszonöt holdas nagy értékű gyümölcsös és szántó­föld, rajta újonnan épült la­kóházzal, és gazdasági épüle­tekkel fölszerelt birtokom Zilahy Mihály tulajdonában maradt, amelynek kezelése és haszonélvezete egyelőre a mi kezünkben volt. Ez volt a helyzet a Horthy- rezsim két utolsó évében, 1943- ban és 1944-ben. 1944 őszén az Eichmann Adolf-terror napjaiban Vantsa Sándor zon- gorahangoló álnév alatt szobi Szavának élt. 1942. szeptem­ber 4-ének éjszakáján, abban a két-három percben halt meg a János szanatóriumban, ami­kor két nappal később az el­ső, Magyarországra hullott óriás bomba földig rombolta Áfonya utcai villámát, a föld­szinti lakó két gyermekének és a francia nevelőnőnek ha­lálát okozva. Csodálatos vé­tizenharmadiikán, hanem ha- birtokomon nekem is föld alá todikán omlott össze. kellett mennem, ahol arány­A Híd rendkívüli kiadását lag biztonságban éreztem ma­százezer példányban nyomta az Athenaeum. Egyik példá­nyát kicsempészték Ameriká­ba. A villa romjainak fény­képét a New York Times teljes nagyságában közölte. A rendkívüli kiadás németelle­gam, mert Gálfy Ernő szobi főszolgabíró, a csendőrség pa­rancsnoka erősen németelle­nes érzelmű volt.” Zilahy levelét megszakí­tom. Hivatkozásait csak a Híd különkiadásának ismeretében nes hangjáról is beszámolt a latién folytán fel esésemmel és Monroe-elv magyar változá- lehet megérteni. Abban a he- Ä ff meÄClvü tavai, »Magyarországa magya- «lapban - amelynek tulaj­roké«, es beszámolva vagyon- lemondásomról a New York Times akkori számában én voltam » A hét embere« (man tizenegy évés fiammal én vi déken voltam. Kilenc nap múlva, szep­tember 15-én jelent meg a Híd különszáma, mint önálló of week). rophat ezzel a címmel: »Ami a romok alatt és ami a ro­mok' felett van«. Egyetlen egész oldalas fénykép mutatta * kétholdas parkot a József­Mélységes lelki megrendü­lésünkben történt ez a va- gyonlemondás, Dr. Markó Ist­ván közjegyző fogalmazta meg ezt az okiratot, s ő figyel­donosa és 1940—1944. között főszerkesztője volt —, nyilvá­nosságra hozta vagyonlemon- dási elhatározását: alapítvány- létesítési szándékát a paraszti tehetségek iskoláztatására; ..szegénységi fogadalma” is e hasábokon kapott indokolást. (Folytatjuk) Tv-filmsorozat: Gróf Széchenyi István életéről Több mint egy esztendeig tartó előkészület és héthóna­pos forgatás után ezekben a hetekben a vágóasztalnál nye­ri el végleges formáját a Ma­gyar Televízió egyik, legna­gyobb méretű vállalkozása: a gróf Széchenyi István életé­ről szóló hatszor 50 perces adásidejű tv-sorozat. A rendező: Horváth Ádám. — Még 1951-ben merült fel az ötlet, hogy képernyőre kel­lene vinni a legnagyobb ma­gyar életútját — ‘mondja. — Nemeskürty István vállalko­zott a forgatókönyv megírá­sára. Mindketten egyetértet­tünk abban, hogy ez a téma napjainkban ismét fontos, ér­dekes és közérdekű. Rendezői — Hol készültek a külső jeltételek? — Hetven különböző hely­színen. Magyarországon, Csehszlovákiában és Angliá­ban. Nyolcvan színész és kö­zel félezer statiszta vett részt a forgatásokon. A döblingi je­leneteket nem az eredeti hely­színen, hanem a tóalmási kas­télyban vettük fel. Csehszlo­vákiában is korhű színhelye­ket találtunk, kastélyok, palo­ták épségben megőrzött ter­meit s parkjait. Régi elvem, hogy még a legnagyobb egyez­tetési nehézségek ellenére is csakis magyar színészekkel dolgozom! A Vígszínház mél­tányolta kérésünket és hét életét, hónapra rendkívüli szabadsé­szempontból is régen izgatott got engedélyezett Széchenyi Széchenyi személyisége. Esz- alakítójának: Tordy Gézának. és politikus Széchenyit kfc vántuk közelhozni a nézők millióihoz. — Mikor láthatjuk a soro­zatot? — Október végéig tartanak a befejező technikai munká­latok es valószínű, hogy a film még a télen a képernyő­re kerül. — További tervei? — A Széchenyi-filmnél is lényegesen nagyobb lélegzetű vállalkozás: több rendező kol­légámmal együtt tv-filmso- rozatban szeretnénk feldol­gozni az Árpád-házi királyok Garai Tamás Milyen, mennyi, mennyiért? T a nszertű ra Barta Mártával a Pécskő Áruházban ismerkedünk házba is betérünk. Sári Tibor áruforgalmi igazgató szabad­meg. Szünidős diákként dől- ságáról visszatérve a készlet gozott mostanáig a BRG-ben, s nyolcszáz forintos kereseté­vel elindult megvásárolni a tanulmányozása közben kis jegyzeteket is készített magá­nak, aszerint tájékoztat a vá­tanévkezdéshez szükséges hol- lasztékról. mit a gimnáziumba készülő — A harmadik osztályos leány. Márta megengedi, hogy írófüzetfoől és hangjegyfüzet­kövessük útját a megyeszék­helyi áruházba. Első a táska, meg a füzet. A pénztárgép négyszáz forin­ből nem tudtuk kielégíteni az igényeket, közben azonban szállítottak elegendőt. A csehszlovákiai árucsere-kap­tot és némi aprót blokkol. Az csolatunk keretében kellő elegáns diplomatával odébb sétálunk, az írószerekhez. Rot- ring ceruza és betét, toll, töl­tőceruza, vonalzók, színes ce­időben érkezett meg az is­merten jó minőségű írószer­szállítmány. A tanszervá.sár nyitásakor minden színben és ruza, jegyzetfüzet, filctol, mi- méretben volt nylon iskola­nitolltartó kerül, a kosárba — az összeg kétszázhuszonhat fo­rint. Mindjárt oda a kereset, de még nincs miben iskolába menni. Egyelőre nem is lesz, mert nem találunk fazonban, méretben Mártának való is kolaköpenyt. Pedig néhányat végigmustrál a kislány. Néz­zen be később — szól az el­adó jó tanácsa. Mártától el­köszönve mi az áruház igaz gatójához, Mucsina „nézünk be”. köpeny. Most azonban nem tudunk adni 116-os és 146-os fiúköpenyt. Lánykaköpenyek között pedig nincs pamut­műszál keverék alapanyagú, egyébként szín és fazon szem­pontjából megfelelő a válasz­ték. — Nem volt eddig problé­mánk a tanszervásáron, min­den igényt ki tudtunk elégí­teni. Ebben közrejátszott az is, hogy hónapok óta gyűjt­jük az. árut. Átvállaltuk a raktározás gondját is inkább, a most költöző PIÉRT-től. hogy teljes választékot biztosíthas­sunk a szülőknek és gyere­keknek — mondja Mucsina Já­nos, Senke Ferencné, a papír osztály vezetője folytatja gondolatot. — Kis összegnek a százalé­ka is kicsi. Több szülőtől is hallottam, úgy gondolják nem nagy kunszt harminc százalék- Janoshoz ka/olcsóbban adni az amúgy sem túl drága füzeteket. Nem lehetne ebben az időben más. nagyobb kiadást jelentő, és a tanévkezdéskor fontos holmit is olcsóbban adni? — A vásárlónak egy-egy füzetcsomagon három-tíz fo­rint nyeresége van. Egy több- gyermekes családban például már lehet említésre méltó a megtakarítás. S akár a vá­sárló, akár az áruház szem- a szögéből nézem, sok kicsi, sokra megy... Egyébként mi a „Centrum-hétfő” és a „be­vásárlócsütörtök” keretében igyekszünk olyan termékek ugyancsak fontosak a tanév kezdetekor: lányka- és bakiis­— A PIÉRT-től megkap­tuk a listát — ők meg a Mű­velődési Minisztériumtól —, melyik csomagnak mit kell tartalmaznia. Nagyon vigyá­zunk, semmi más ne legyen benne mert az már árukap­csolásnak ' számít. Akinek több füzetre van szüksé;é, inkább két csomagot vásárol. — A p^pírosztálypn; y nen) is volt-awéuwlfi-M-ávtá vak De jb.e« is. $ kereskedők tapasz­, . , . , . . • 4-01 ovAnhQin 0707 köpenyt nem kaptüíWí». De vajon mindaz; amit pénzt, fáradságot és időt nem kímélve megvásárolunk ilyen­kor, mennyire alkalmas arra a funkcióra, amire szánták- szánják? . Molnár Bélánéval, a pásztói Dózsa György Általános Is­kola tanítónőjével ebből a szempontból vizsgáltuk a pásztói árukínálatot. Előbb a papírboltba ipar­kodunk, ahol a tanszervásárt, füzetvásárt rendezik ezekben a napokban, ám ahogy a me­gyeszékhelyen, itt is túl van­nak már a vásárlói rohamon. Olga tanító néni irányít. . — Tessék már nekem mu­tatni egy tizenhat lapos füze­tet! A pásztói papírbolt igaz­gatóhelyettese, Tari Istvájwá készségesen nyúl a porcra, Molnárné rutinosan lapoz a füzet közepére: — Rendben, ez zár. Ugyan­is tavaly olyan füzeteket kap­tunk, amelyikben csak egy kapocs volt, az is félig nyit­va. A gyerek kezében három napig maradt egyben egy olyan füzet. Egyébként úgy látom, minden van, amit év közben hiába kerestünk. Jó lenne általánossá tenni, hogy a szülők ilyenkor egész évre való füzetet vásároljanak, ha már év közben nincs. Egy gyönyörű színesceruza- készletet nézegetünk. Osztrák import, potom nyolcvanöt fo­rintért. — Gyönyörű, de használha­tatlan az iskolában. Nincs az a tanulóasztal vagy -pad, ami­re ez ráfér a könyv és a fü­zet mellett. Ez vonatkozik az első osztályosoknak kötelező szótagtartó, szóképtartó, be- tűsínegyüttesre is — must­árát mérsékelni, amelyek ,;ál Molnárné. Favoualzó van? Nincs. Pedig az olcsóbb, és a számok is látszanak raj­Centrum-hétfőn. Érdeklődtünk a tornaruhák és az iskolai ünneplők ügyé­— Június közepén érkezett az első köpenyszállítmány. Lánykaköpenyből van elegen­dő, fazonban, színben megfe­lelő választékot tudunk bizto­sítani, a méretskála viszont hiányos. A fiúknak még ilyen ió hírrel sem szolgálhatunk, de folyamatosan szállít a nagykereskedelem, és szep­temberig lesz elegendő. Salgótarjánban az utca má­sik oldalán a Centrum Áru­méi, javaslatai, kezdeménye­zései sorra valóra váltak, ám ő maga meg volt győződve arról, hogy nem „sikerember”. Mégis, a tények azt bizonyít­ják, tevékenységével hasznos­sá vált hazája számára. — Még ma is sok minden tisztázatlan, életével, de még Ezt persze nem lehetett m‘n- den művésznél elérni, meg­kívánni. De a szereplők ki­vétel nélkül vállalták a for­gatással járó nehézségeket Így például jó néhányszor meg­történt, hogy Tábori Nóra — aki ugyancsak fontos figurát alakít — este tízkor végzett inkább tragikus halálával aznapi fellépésével a Vígszín- kapcsolatbanli A film egyér- házban, autóba ült, útközben tclmü választ) ad majd ezek- sminkelt, sőt átöltözött, haj­nali háromkor már egy Prága melletti kastélyban állt a ka­merák elé, és még aznap es le ismét fellépett a Vígszínház­ban. Tordy Géza is zokszó nélkül teljesítette a ráháruló. fei­Horváth Ádám befejezésül re a kérdéseiére? — Nem efre vállalkoztunk, nem ez a feladatunk. A for­gatókönyv papjául Széchenyi naplója szolgált, ez a súlyos és szomorú, olvasmány. Nem __ „ d okumentumfilmet kívántunk meglehetősen szokatlan készíteni, ái szokványos mó- adatokat, dón és eszközökkel, hanem életének néhány csomópont- elmondotta: ;ját, vagy pa úgy tetszik: for­dulópontját igyekeztünk kö­rüljárni. — Szándékunk szerint a modern, előttünk járó nagy gondolkodót, kezdeményezőt Jelenet a Széchenyi-filmböl: Szirtes Adóm és Tordy Géza André Kertész Magyarországon Igaz, nincs számozott pél- adott album erről a látoga- dányom az Andre Kenesz tásról számol be, továbbá Magyarországon című, ötezer példányban (ebből 100 számo­zott) megjelent kitűnő fotó­albumból. De dedikált pél­dányom van. André Kertész a hét elején Budapesten, a fo­tóművészeti galériában dedi­kálta a könyvet. Mindezt már hírül adták az újságok, valamint azt is, hogy Sziget­becsén, a művész szülőfalu­jában munkásságát bemutató kiállítást nyitottak meg. A fotóalbumot a Főfotó adta ki — a magyar kiadási gyakorlattól eltérően igen gvorsan — a Magyar Média közreműködésével. A kötetet Bodnár János szerkesztette és tervezte, felelős kiadóia Erdélyi László Attila, a Fő­fotó igazgatója. Az album három nyelven (magyar, an­gol, francia) látott napvilágot, a hatvan éve külföldön élő közli a művész félszáz felvé­telét, amelyek többsége a szá­zad elején még itthon készült, néhány pedig tavaszi látoga­tásakor. A kötet fotótörténeti maznak. Tandori Dezső, Som­értékű ly° GVörSy> Barcsay Jenó, Kass János, Hernádi Gyula, A világhírű, s a fotótörté- Borsos Miklós, Ancsel Éva, netben korszakos jelentőségű p. Szűcs Julianna és Vadas életművet létrehozó, jelenleg József szól André Kertészről New Yorkban élő mester és művészetéről. A kötet köz- magyarnak vallja magát. l>- lj Finer Tamás megnyitó bé­ről vall legfrissebb,, Hungarian szádét is, amely a Vigadó Memories (Magyar emlekek) című jelentős sikert aratott könyvében, s nyilatkozataiban. S, erről győz meg ez a mos­tani budapesti fotóalbum, amely — többi között — Bod­nár János hosszabb beszélge­tését is közli André Kertész­szel. A beszélgetés még New Yorkban, a mester Fifth Avenue-n lévő lakásában kezdődött, s Budapesten foly­tatódott. Tartalmazza a mű­ruhák, fehérneműk voltak ol- ta, nem úgy, mint ezen a csóbbak például a legutóbbi szép műanyagon. — En egy táskát szeretnek megnézni — Tari 1st vinné máris teszi a polcra. — Otyan sokat lehetett hallani tavaly, hogy nehezek. Ez épp könnyű, de vajon ki 'lehet-e nyitni? Hárman esünk neki. — Most képzelje el, a leg­csodálatosabban megtervezett óra is káoszba fullad, ha a harmincfős osztályból csak három gyerek bejelenti, hogy nem tudja kinyitni a táská­ját — háborog tapasztalatai alapján a tanítónő, de akkor se lelkesedik, amikor a zár pattan. Harmincöt centi ■ ma­gas, illetve mély, s egyetlen tagolatlan üreg. — Semmit sem fog megta­lálni benne a nebuló. Én kö­nyökig merülök benne, a gye­rek a fejét is beledugja... Az áruházban gyönyörű kö­penykollekció fogad bennün­ket. Kisfiúknak, kislányoknak egyaránt hat-hét féléből vá­laszhatunk. Ez a matrózgallé­ros fiúköpeny különösen szem- revaló. — Nem fogy — veti közbe az elárusító, Lukács Nándor- né. — Persze, hogy nem. Egy kisfiú nem vesz fel ilyen masnis valamit. Ez csak ne­künk szép, felnőtteknek — reagál máris a tanító. talata szerint azonban ezek most nem tartoznak a keresett holmik közé. Az ünneplő ru­hák inkább a kisdobos- és út­törőavatások idején fogynak, a tornaruhákkal pedig meg­várják a tanévkezdést —, amikor a testnevelő meg­mondja, milyen színben kell feszítenie az osztálynak. S, ha ezeket is bekalkuláljuk, a végső értékelés az lehet, hogy tulajdonképpen van minden, csak győzni kell pénzzel és idővel. A budapesti fotóalbum ér­tékét növelik azok a vallomá­sok, versek, méltatások, ame­lyek a kortárs magyar iroda­lom és művészet reprezentáns képviselőinek tollából szár­galériában 1984. március 15- én hangzott el. Somlyó György írja kitűnő miniatűr esszéjében: „A fo- tőműveszetnek nincs Múzsá­ja. Hogy is lehetne? A Mú­zsák születésének csodapilla- natában (különleges világévé­ben?) — az emlékezetelőtti idők sötétkamrájában? — még nem volt fényérzékeny lemez. De, ha lett is volna. A Min­den Múzsák Anyja. Mnémo világhírű mester születésének vész életének minden jelen- szüné, az Emlékezet éppen az, 90. évfordulója alkalmából Az idei budaoesti tavaszi fesztiválon márciusban a Vi­gadó galériában nyitottak Andre Kertész-kiállítást. a tősebb fordulóját, a fotómű­vészeiről vallott nézeteit, a világhírhez vezető út állomá­sait. André Kertész nemzet­közi díjak, nagvdíjak, kitün­fotóművészet történetének telesek sokaságát mondhatja kiemelkedő mestere ekkor tíz napot itthon töltött. Az Elnö­ki Tanács a Magyar Népköz­társaság Zászlórendjével tün­tette ki. André Kertész föl­kereste ifjúságának kedves helyéit, régi barátaival, mű­vészekkel, írókkal, újságírók­kal találkozott. A most ki­magáénak, eddig körülijeiül húsz könyve jelent meg. ezek­ből — rrjesítélése szerint — a legfontosabbak: Sixty Years aki- mindörökre ki van zárva a kamerából. A fotóművész az egyetlen művész, aki nem dolgozhat az emlékezetével, aki nem az emlékezetével dolgozik. A fényképnek nincs múltja Csak jelene — még inkább: csak jövője van.. . A fényképnek nincs emlékezete. De századunkban of Photography, J’aime Parts, az emlékezet kiváltságos le- Washington Square, Distor- téteményese a fénykép... Ak- tions, From my Window (eb- ként, amivé — a legelsők ben Polaroid képek vannak) között — Andre Kertész is és a Hungarian Memories, alakította.” — tólhe. — — Meg aztán mind nylon. Rendszeresen hozzáragadunk vele a fűtőtesthez. Nézzük a törülközőket! Igen a törülközők. Az egész napos iskolában szükség van a kéztörlőre. Ám a lakáslex- tilosztályon csak egészen pi­ci és „normál méretű” kapha­tó. A szemle magáért beszél. Van minden, de mégsincs. Most szidhatjuk karöltve az ipart és a kereskedelmet. Ázért egészen igazságtalanok se legyünk: tavaly azt mond­tuk sablonosak a fiúköpenyeK, hát most matrózgallérosak, tavaly nehéz volt a táska, most mély, szóval nem egé­szen falra borsó a vásárló és a pedagógus észrevétele. Idő kérdése az egész, és olyan lesz minden, amilyen fés ter­mészetesen annyi, amennyi) kell. Igen érzékeny pontunkról van ugyanis szó. Ä gyere­künkről, az ő tanulmányairól, a jövőjéről. E tekintetben senki sem szívesen elnéző. Veszprémi Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom