Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-05 / 183. szám
Un iver-SiföN A nyomda az udvarról nyílik Táppénzben, nyugdíjban —- az ügyintézés oldaláról Interjú Yiczián Gyulával, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőiével Két férfi állított be az Univer Kisszövetkezet elnöki irodájába. Bemutatkoztak, s megkérdezték az elnököt: nem volna-e kedve szövetkezeti nyomdát csinálni? Ambrus Imre gondolkodási időt kért. Ném mintha megrettent volna az újdonság erejével ható ötlettől. A kisszövetkezet rövid élete során számtalan új tevékenységet vezetett be — s közülük eddig még egyet sem bgnt meg. Csakhogy egy nyomda nagy dolog. A gépek drágák, a rizikó hatalmas. — Nem — adta meg a választ a két vendégnek.— Túlságosan nagy falat ez nekünk, nyelhetetlen. Kudarccal is végződhet a vállalkozás, s mi ahhoz kicsik vagyunk, hogy megemész- szük a kárt. A két férfi elköszönt és távozott. Akkor úgy tűnt, ennyiben maradnak. Pedig ez a látogatás a történetnek csak a kezdete... * Rövid ideje feltűnő színekkel festett, jókora táblát látni a salgótarjáni Vöröshadsereg út egyik épületének homlokzatán. Az arra járók messziről olvashatják: ebben az utcára könyökölő házban nyílik meg az Univer nyomdája. Munkát közületektől és lakosságtól egyképp vállal — utóbbinak soron kívül. A deszkakapu mögötti szűk bejáró egyelőre rendezetlen kis udvarra nyílik. Két férfi iparkodik egyengetni a bokatörő buckákat, hogy valamennyire is elfogadható külsőt kapjon a sokáig elhanyagolt udvar. Lapáttal döngölik a frissen hányott földet, pedig nem földmunkások — nyomdászok. Viczián Pál és Szerencsi Zoltán az a páros, mely a nyomda ötletével az Univerhez bekopogtatott. Most már napok Kérdése és megindulnak a gépek. De vajon miért volt fontos e két ember számára, hogy szellemi gyermeküket világra segítsék? — Eddig is. nyomdászkori- tunk a moziüzem házinyomdájában — válaszol Viczián Pál. — Plakátokat, műsorokat készítettünk, de ez nem igazán szakmunka. Nem elégített ki bennünket. Javasolták a vállalatnak, tegyék nyereségérdekeltté a házinyomdát, hiszen külső felektől igen nagy az igény, szép hasznot lehetne hozni. Cserébe ők is kaptak egy javaslatot, alakítsanak gmk-t, s évi 50' ezer forint erejéig vállaljanak munkát. — Osztottunk, szoroztunk — folytatja az előzményeket Szerencsi Zoltán. — Az jött ki, hogy havi 240 forintot kereshetünk, s ebből még forgalmi adót kell fizetni. Mondhatom, ez a lehetőség nem volt túlságosan vonzó. Ezért próbálkoztunk más utakon. S így történt, hogy első, eredménytelen látogatásuk után mégis visszatértek az Univerhez. Érdemes volt szívóskodni, hiszen kiderült, drága beruházás nélkül is lehet nybmdát nyitni. De hogyan? Fiatalok — jól dolgoznak Számítanak a Budapesti Harisnyagyár bátonyterenyei gyárában is a fiatalokra, akik a varrógépek mellett, a minőségellenőrzésben megbízhatóan dolgoznak. A társadalombiztosításról joggal elmondható, hogy mindenkit érint, azzal mindenki kapcsolatba kerül. Ma csaknem az ország lakosságának 99 százalékát vonták be a kötelező biztosításba. A társadalombiztosítási ellátások ügyintéző szerve a megyében a társadalombiztosítási igazgatóság. Tevékenysége során a szolgáltatás pontos elvégzésére törekszik, és munkáját annak ismerete határozza meg. hogy a társadalombiztosítási ellátás nem adomány, hanem olyan szolgáltatás, amelyre az emberek állampolgári jogon vagy munkaviszony, munkavégzés alapján jogosultságot szereztek. Erről beszélgetünk most Viczián Gyulával, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjével. — Az Állami Nyomdának voltak kihasználatlan gépei, s ezeket hajlandó bérbe adni — adja meg a feleletet Ambrus Imre elnök. — Mi öt gépet vettünk bérbe, havi tízezerért, béreljük hozzá az épületet is, szintén alig néhány ezer forintért. A költségek ezáltal oly szerények lettek, hogy minimálisra fogyatkozott a kockázat is. Most úgy tűnik, ezen már csak nyerni lehet! A két nyomdász mellé még két szakember érkezek, s ezzel az üzem személyi feltételei megteremtődnek. Nagy bizakodással látnak munkához, csaknem mintha az üzem a sajátjuk volna, s ez egyenesen következik az előzményekből: ők álltak elő az ötlettel, ők jártak utána, kerestek vállalkozó gazdát, cipelték a gépeket, s most műanyag padlót ragasztanak, udvart egyengetnek. Ezt is szívesen. A nem egészen nyolcvanfős kisszövetkezet nagy fába vágta a fejszéjét: megnyitja a megyeszékhely második nyomdáját. Konkurensként lép a piacra, gyorsaságot, jó minőséget, versenyképes árat kínálva. — A négy nyomdásznak elegendő rendelés már most a tarisznyánkban van, pedig a nyitás híre inkább még csak szájhagyomány útján terjedt — mondja az elnök. — Az újonnan fölvertekben nagy a szakmai ambíció, a szövetkezet többi dolgozója is bizalommal szavazott a közgyűlésen. Eddig még minden döntésünk „bejött”... Viczián és Szerencsi pedig ehhez még azt teszi hozzá, hogy ha nem szólnak bele a dolgukba, mindaddig, míg azt jól csinálják, akkor a többit nyugodtan rájuk bízhatják. A Vöröshadsereg úti Univer-nyomdában már az utolsó simításokat végzik. Aztán megindulnak a gépek, s néhány hónap múlva már a kisszövetkezet is közelebbit tud elhatározásának helyessége felől. — A társadalombiztosítási ellátások nagyságrendje az elmúlt években jelentősen változott. Milyen adatokkal érzékeltethető a változás? — A megyében 1983-ban társadalombiztosítási juttatásként összesen 2 milliárd 358 millió forintot fizettek ki. Ennek közel háromnegyed része a nyugdíj. Nógrád megyében 53 000 nyugdíjas él, számuk az összlélekszám 22 százaléka, több mint az országos átlag. Budapest kivételével, a megyénkben lakik — az összlakosság arányában — a legtöbb nyugdíjas ... — Mivel magyarázható ez? — Talán még a szénbányászat visszafejlesztésének hatása. Nyugdíjjogosultsági életkoruk előtt nyugdíjba kerültek a bányászok, de az akkoriban munkaviszonyban nem álló bányászfeleségek is munkába álltak, és mára már ők is jogosultak lettek. Emellett a nehézipar túlsúlya a~ megyében sok korkedvezményre jogosító munkakört adott és ad, így a dolgozók fiatalabb életkorban kerülhettek nyugdíjba. — Az egyéb társadalombiztosítási ellátásokat mi jellemzi? — A második nagy csoport a családi pótlék: 270 millió forintot fizettünk ki tavaly, ennek mértéke a jogszabályi változás alapján emelkedett. A kifizetett gyermekgondozási és anyasági segély összege azonban csökkent, ami a születések számának mérséklődésével függ össze. A táppénzre kifizetett összeg 1983- ban közel 200 millió forint volt, 10 százalékkal több, mint 1982-ben. Annak ellenére, hogy ebben az 1—3 napos betegállomány idejére kifizetett táppénz nincs benne. A baleseti táppénz pedig az 1 százalékot sem teszi ki. — A táppénzesfegyelem javítása évek óta téma, mégis növekedett a kifizetés. Miért? — Bizonyos, hogy nemcsak a munkabérek emelkedése miatt. A munkahelyi vezetés feladata saját területén a táppénzeshelyzet figyelemmel kísérése. A táppénzelvonás is a munkahelyi vezetőnek, az igazgatónak a hatásköre: visszaélés esetén az elvonásra határozatot hozhat. Ez azonban csak igen ritkán történik meg. A munkahelyi vezetők értékelésénél szempont kell, hogy legyen a táppénzesnapok alakulása, ami a táppénzesfegyelem javulását hozhatná, és ebben a szakszervezetek is — politikai súlyuknál fogva — sokat tehetnének. Ma a vezetők véleményezésénél elsődleges szempontok: a termelési, köz- gazdasági mutatók, szociális körülmények, munkavédelem javítása. És talán még a közvélemény sem ítéli el eléggé az ügyeskedőket. — És mi a megoldás ma? — Érvényt kell szerezni a jogszabályoknak: a munkahelyeken, az egészségügyi szerveknél. A kollektíva erejét is fokozni kell, mert az biztos, hogy a kollektíva tudja legjobban, ki, mikor és miért van táppénzben. A javulás leginkább mégis akkor várható, ha az állampolgári fegyelem diktálja kinek-ki- nek: akkor menjen táppénzre, ha valóban beteg. Emellett gazdaságilag is érdekeltté lehetne tenni a munkahelyi vezetőket abban, hogy minél kevesebb legyen a vállalatnál a táppénzes dolgozó. ■tv — Táppénzesállományba kerülni tehát könnyebb, nyugdíjba vonulni ennél nehezebb. Milyen ma a nyugdíj-előkészítés a megyében? Szendi Márta A dolgozó ember érdekében Szociális munka az öblösüveggyárban A szociális ellátás mindig a munkahelyi közérzet komoly meghatározója. A szociális terv a dolgozó ember élet- és munkakörülményeinek javítását szolgálja, függvénye a termelési tervek teljesítésének, de egyben a szociális tervnek célja a gazdasági tervben meghatározott feladatok végrehajtásának elősegítése. A salgótarjáni öblösüveggyárban munkaruhára, védőeszközökre, védőitalra és tisztálkodási eszközökre az első fél évben közel kétmillió , forintot költöttek. Augusztus végére várják annak a kiviteli tervnek az elkészültét, amely biztosítja azt, hogy a finomcsiszoló I. üzemben a zaj és a megvilágítás a szabványoknak megfelelő határértékű lesz. A vibrációs ártalom csökkentésére a finomcsiszo- !ó üzemben az úgynevezetf. elővágáshoz hét darab gyémánt-korongos gépet .vásároltak, amelyeknek telepítése folyamatban van. A gyár keverőüzemében a szóda és báriumkarbonát beöntésének munkafolyamatához elszívó- és porleválasztó berendezést állítottak be. Két festőüzemben új szórófülkéket alakítottak ki, ezzel az ólomkoncentráció a megengedett érték alatt marad. A fülkékben létesített helyi vizesleválasztó rendszer pedig a külső légtér, a gyári környezet szennyezését gátolja. Felújították a központi hutacsarnok tetőszerkezetén a balesetveszélyes részeket. Az üzem-egészségügyi tevékenység során 236 új belépő és 120 — a gyáron belül más munkakörbe kerülő — dolgozó munkaalkalmassági vizsgálatát tartották meg. A hőártalomnak kitett munkahelyekről 80-an voltak üzemorvosi vizsgálaton a fél évben, míg 68 üvegfestő havonként rendszeresen jelent meg szűrő- vizsgálaton. 1984 első felében kilenc dolgozót kellett rehabilitálni, öt férfit és négy nőt, a férfiak közül négyen üvegfúvó szakmunkások. A munkaképesség-csökkenés okaként egy személynél üzemi balesetet. nyolcnál egyéb, természetes megbetegedést állapítottak meg. Csökkent munkaképességű dolgozókat a gyár tizenötféle munkakörben foglalkoztat. Hamarosan megkezdődik az üzemorvosi rendelőben a hallásvizsgáló szoba kialakítása is. Az öblösüveggyár dolgozói közül az állami oktatás különböző formáiban 105 fő vett részt; a dolgozók általános iskolájában 30-an tettek eredményes vizsgát, 61-en középfokú, 4-en felsőfokú képzettséget szereztek. A pályairá- myíló munka eredménye, hogy a szakmunkástanuló fiatalok közül nyolcán a gyárban vállaltak munkát. A nyári, termelési gyakorlatot mintegy 60 fő — szakközépiskolás, főiskolás, egyetemista — részére szervezték meg a gyárban. Kiegészítő szakmai minősítést 141-en szereztek a különféle tanfolyamokon, és ezzel képesítést nyertek a munkakör színvonalasabb ellátásához. Huszonhármán üvegfestőszakmában tettek sikeres szakmunkásvizsgát, és szervezik a korongos csiszolók, illetve a mérlegképes könyvelők tanfolyamát is. Az üzemi étkeztetésre igényt tartó dolgozók étkezése az üzemi konyhán biztosított volt. A vidékről bejáró dolgozók busz- és vonatkölt- ségeihez nyolcvanhat százalékban járult hozzá a vállalat. Az első fél évben 167 főnek több mint egyszázezer forint segélyt osztottak ki. A gyár által szervezett üdülésben június 30-ig közel kétszázan vettek részt. Az öblösüveggyár a termelési tervét az első fél évben teljesítette, s ez alapként és célként is lehetőséget ad a szociális terv végrehajtásához. — A nyugdíj-előkészítést a jogszabály immár harmincöt éve a szakszervezeti mozgalmi emberekre bízta. Az aktivisták feladata volt a nyugdíjba vonulókat felkészíteni.1 Ez emberi oldalról eredményes is volt, és az lehet ma is, de a nyugdíj-előkészítés szakmai felkészültséget is követel: a szolgálati idők ösz- szeállítását és egyéb adminisztrációs előírások elvégzését. Egy 1982-ben megjelent jogszabály a nyugdíj-előkészítést a vállalatok kötelességévé tette. Ennek azonban csak formálisan tesznek eleget: az igénybejelentő lapot, kitöltik, de a tartami előkészítést már mellőzik. — Milyen gondok adódnak ebből? — Elsősorban a nyugdíjazás időbeli elhúzódása. A legtöbb gond a korkedvezményes nyugdíjakkal van: a vállalati nyilvántartások nem pontosak, nem tükrözik hűen azt, hogy ki, hol és mit, milyen munkakörben dolgozott. Korkedvezményes nyugdíjat pedig akkor kaphat a dolgozó, ha olyan munkakörben dolgozott, amilyet a jogszabály előír. A munkaköri megnevezések azonban más- más vállalatnál akár ugyanazon munkakörre is eltérőek, és ezek az elnevezések gyakran nem egyeznek a korkedvezményes munkakörök jogszabályi elnevezésével. Főleg a kohászatban van ez így. — Mi történik ilyen esetben? — Ha az elnevezés nem található a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében, a nyugdíjigény-előterjesztés kiegészítését kérjük a vállalattól, mégpedig az eltérő megnevezésű munkakör pontos . munkaköri leírását. És ha ennek alapján sem tud az igazgatóság dönteni, akkor a főigazgatósághoz terjesztjük fel döntésre. — Az idő eközben telik, a dolgozónak pedig — számítása szerint — már nyugdíjasnak kellene lennie. — Igen, nem ritka az ilyen eset korkedvezményes ügyekben. A nem megfelelő előkészítés miatt elhúzódik a nyugdíjazás és keserű szájízzel hagyják el a dolgozók munkahelyüket. A társadalombiztosítási igazgatóság igyekszik változtatni ezen a helyzeten. Az adatszolgáltatás hiányossága miatt már bírságoltuk a vezetőket vagy megbízottjaikat. De együttműködési megállapodásokat is kötöttünk a szénbányákkal, a Volánnal, az SVT-vel, és módszertani segítséget adunk ahhoz, hogy a vállalat kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Sajnos, az SKÜ-vel, ahol pedig elég sok ilyen probléma adódik, nem tudtunk megállapodni. — Július 1-ével változott a társadalombiztosítás irányítása. Voltak-e emiatt fennakadások, milyen most a szervezeti felépítés? — A társadalombiztosítás állami irányítás alá került, de a változás miatt fennakadás nem volt a munkánkban. Az igazgatósági szervezet megmaradt, , a főigazgatóság azonban nem a SZOT-nak, hanem a Minisztertanácsnak alárendelve működik, a kormány mellett pedig véleményező, javaslattevő, tanácsadó szervként Országos Társadalombiztosítási Tanács alakult. A megyei igazgatóságok mellett ellenőrzési és beszámoltatási jogkörrel szintén létrejöttek a megyei társadalombiztosítási tanácsok. Az állami irányítás nem jár együtt a méltányossági alapon elbírált juttatások körének csökkenésével, sőt. az említett társadalombiztosítási tanácsok és a szakszervezetek . a demokratizmus érvényesülésében többet tehetnek, hiszen igazgatási, végrehajtási feladatokat nem kell megoldaniuk. Létrejöhet tehát az érdekvédelemnek egy magasabb szintje. Zsely András NÓGRAD — 1984. augusztus 5„ vasárnap 3
