Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

E ste tíz felé járt az Idő, Odakint meleg volt. odabent, az étteremben meg már szinte elviselhetet­len a hőség, a bűz. Cigaret­tafüst, égett zsírszag, állott ruhák, izzadt testek kipárol­gása keveredett. Varga Bandi először azt hitié, hogy csak tréfál ez a nagy darab részeg marha, aki most hármuk elé odakö­nyökölt az asztalra: — Gyerünk, kisfiam, nem nagyon érek én rá. Jössz vagy vigyelek? — Eriggy a fenébe. Részeg vagy. — Én-e, csillagom? Hallot­tátok emberek? — fordult a többiek felé. Szaszov Jóska, az öreg os­tyasütő fia, meg Gersim* Pista bólintottak. Hallották. Nem énekelték újra a ref­rént. Csöndben bámulták, ahogy a nő nehézkes léptek­kel jött a járdán. A gyerek fogta a kezét. , — Nicsak, a Jolán — mo­rogta Szaszov Jóska. Gersina Pista fölsóhajtott. ,Varga Bandi ránézett. — Menj a fenébe. Ezt a rl- herongyot? — öt-hat éve te se így be­széltél — vetette oda a má­sik. — öt-hat éve? Már akkor is az ötszázadik voltam a sor­ban legalább. Na és? Én ezt már meg sem tudnám simo­gatni, a jóisten tegye akár- hová. Nincs nap, hogy be ne rúgna. — Mennyi idős lehet az a gyerek? — kérdezte a Sza­szov Jóska. Eljutott az árkádokig; kőr­beszaglászta az egyik oszlo­pot. Nem találta a oénzt. Még beljebb araszolt, de ak­kor már olyan volt a sötét­ség. mint otthon a kamrá­ban, éjszaka. Megint vissza­mászott az első oszlophoz. A pénz nem kerül elő. — Ugass, Band lka! — Vauuu, vauuu, vauuuul — Na, mi lesz, hozod már? — Vau! — Gyere kiskutyám, hoz­zad! — Vau — vakkantott csa­lódottan a gyerek. Ezek hárman már röhög­tek. A kölyök határozottan nevetnivaló volt, ahogy ide-oda csúszkált a Járdán, ( i Hortobágyi Zoltán: Csöndes nyári este Naná, hogy hatották. Leg­alább történik ezen a rohadt esten valami. Már mindegy, mi. Legföljebb összerugdal­ják ezl a részeg barmot oda­kint. Készülődtek. Varga Bandi Intett. A moz­dulat ee/.t mondta: nem. — Miért nem? — kérdezte csalódottan Szaszov Jóska, közben megnyalta az alsóaj- kát. — Ugyan már, miért nem? — Hagyjátok a fenébe. Nem akar ő semmit, igaz ko­mám? Eszedben sincs neked verekedni énvelem. Mondd meg nyugodtan ezeknek a fi­úknak, hogy csak elfogyott a pcr.zed, de még ihatnál egy sort. így van? 7 A n-agydarate fióké nemén átfutott valami. — Persze ekechekod ie nt e bunyót — pwóbélkoeott Gersina Pieta. — ®n benne vagyok. De legyen valaki, aki utána hazavisz, úgy gon­dolkodjál. Már többen odanéztek a barátok asztalához. Ismerték őket a kisvárosban. Kiben ki­vert fogak, kiben a jó murik emlékei ébredeztek. A nagydarab fickó még így részegen is megérzett valamit ebből a három emberből. — Igazad van testvér, kérj egy sört Feri bácsinak, és nem lesz semmi haj. Majd én vi­gyázok rátok — mondta bár­gyú mosollyal.' — Az jó lesz, sok itt a kö­tekedő — mosol yodobt el Varga Bandi is. — Üljél csak le, majd a Pepi gyerek visz reked sört. Az asztalodhoz — húzta beljebb lábával a negyedik széket. A részeg intett, aztán albo- torkált. — Gyerünk — állt föl Var­ga Bandi. Kiballagtak a* étterem elé. — Minek hagytad? — kér­dezte Szaszov Jósika. — Fe­ketére vertük volna a mar­háját. — Eriggy már — legyin­tett Varga Bandi. Nekivetették hátukat a fal­nak. Álldogáltak. Az Ing lassan rájuk hült. Szívták a cigarettákat egymás után. Nézték a kislámpa fényében vergődő bogarakat, lepkéket. Fogytak a vendégek, az ajtó halk surrogása árulta el, meg s tétova léptek kopogása-cso- szogása a műmárvány tera­szon. Szaszov Jóska egyszer- csak rákezdett. — Csillagok, csillagok szé­pen ragyogjatok... Szép hangja volt, halkan is énekelt. A másik kettő se állta meg sokáig, hát együtt énekeltek. — Mutassatok utat a sze­génylegénynek. .. Akkor látták meg Jolánt, a piros trikós kiskölyökkel. A másik kettő nem érzett meg semmit a hangjából. — Kilenc vagy tíz, talán — felelte Gersina Pista. — Hát akkor... akár... — húzta el gúnyosan a száját az ostyasütő íia. Gersina Pistának torkán akadt a válasz. Hogy 6? Hogy ez a ványadt, taknyos kis kö­lyök az övé... ? A nő a lépcsők elé ért. El­engedte a gyerek kezét. — Várj meg Itt, Bandikéin. Anyuka jön mindjárt — mondta a levegőbe. Rá se nézett a gyerekre, csak ment be a két^zárnyú ajtón. A gyerek ott maradt, nem mozdult. Nézte a kiszűrődő fényt. Szívott az orrán. — Tessék, itt van e, Ban­diké — -ütötte hátba Gersi­na Pista fölszabadultan Var­ga Bandit. Az dühösen fölkapta a fa­jét. — f. hülye anyátokat — fordult feléjük dühösen. — Nocsak — léptek el a faltól azok ketten. — Eriggyetek a fenébe — legyintett Varga Bandi. A gyerekhez fordult. — Ki az apád, Bandika? A fiú szívott megint az or­rán. Nem felelt. — Hallod-e? Ki az apád? — Hagyjad rá, tudod, hogy nyomott. Mit piszkálod? — kelt a gyerek védelmére Ger­sina Pista. — Tán * tted mégis? — villantotta ré a szemét Varga Bandi. — Na, ide hallgass, Ban­dik» — guggolt oda a gye­rek elé. — Szeretnél-e cu­korkát? A vézna fiúban megmoz­dult valami, ránézett a gug­goló férfira. — Itt van tíz forint — vette elő a zsebéből a gyű­rött papírpénzt Varga Ban­di. A gyerek nyúlt érte. — Nem úgy van az, ko­mám. Ez a tied, ha jó kis­kutya leszel, é* szépen visz- szahozod. Csomóba gyűrte és elhají­totta a pénzt. A gyerek ér­tetlenül bámult. — No, négykézláb, ahogy a kutyáik szokták. A fogad kö­zött. Kézzel nem szabad! Eriggy, sok cukrot adnak ér­te a boltban. — Ezt már megértette Ban­dika. Hiszen ez játék. Le­ereszkedett a betonra, trikója kicsúszott a nadrágjából. — Ugass, Bandika — hal­lotta. de hát a pénzt kellett figyelni, mert szél odébb so­dorta, az árkádok alá, a sö­tétbe. Csak mászott utána. — Ugass, már a kurva anyád, Bandika? Ez már csattant, ezt már muszái volt hallani. — Vau, vauu, vauuu! — vakkantotta el magát. . _ vékony ülepe meg-megemel- kedett, aztán visszakoppant a térde a betonra. Egyszerre ott kuksolt előt­tük. — Na, ml van? — kérdezte Varga Bandi. — Vau! — Nem találod? — Vau! — bólintott a gye­rek. — Pedig kéne, mi? Jó lenne, ml? — gyűrte vissza magába a nevetést Szaszov Jóska. — Isten bizony mon­dom, olyan, mint egy Igazi kutya. Nézd meg a pofáját! — Ez tényleg kutya! — harsogta Gersina Pista. Egymást átölelve röhögtek, röhögtek a gyerek felé mu­togatva. Minden lélegzetvétel­nél elszállt egy maroknyi az előbbi feszültségből. — A világ szukájának kölyk«! — ütögette a mellét röhögés közben Varga Bandi. A gyerek csak nézte Őket. Hátra sandított az árkádok felé, fölpislantott a fölötte magasodó férfiakra. Hirtelen foggal belekapott Varga Bandi nadrágjába. Olyan gyorsan mászott föl a lépcsőkön, hogy annak ideje sem volt elugrani. A gyerek ott tartotta fogai között a nadrágot és morgott. Varga Bandi ijedten rúgott rajta egyet. Nem nagyot, csak ép­pen annyit, amennyit a nad­rág kiszabadítása kívánt. De ennyi bor után! A gyerek ol­dalára dőlt, koppanta feje a betonon. Észre sem vették a nagy nevetésben, összeölel- kezve elindultak. A piac fe­lől hozta vissza hangjukat a szél. — Világszuka kölykel — Nem harapta ki a nad­rágod? — Te! Ha •* veszett, jól nézel ki! Oltasd be magad az öreg Sterccel! Még bajod esik, ember'! A gyerek fölált, odament a vendéglő ajtajához. Látta az anyját. Ivott, majd nagyon bizonytalanul elindult kifelé. _ Vigyáztak rád a bácsik, ig az? A gyerek nem szólt sem­mit, megfogta az anyja ke­zét. Csöndben lépdelt mellet­te az árkádok felé. A máso­dik oszlopnál ott hevert a csomóba gyűrt tízforintos. Észrevette. — Édesanya — mondta. J olán nem hallotta. A gyerek elengedte a ke­zét, ő csak ment to­vább. Nehezen, óvatosan, lábbal tapogatózva. Bandika megállt a pénz mellett. Négy- kézláhra ereszkedett, és fo­gai közé vette a zöld papírt Fölállt. _ vau! — vakkan tóttá ösz­szeszorított szájjal. Futott az anyja után. A negyedik oszlopnál érte utol. Megfogta a kezét. Magyar költő Párizsban, Berlinben, Moszkvában Száz éve született Balázs Béla Műveit Ady Endre, Lukács György, Thomas Mann mél­tatta, szövegkönyveit, Bartók Béla és Kodály Zoltán zene- sítette meg, 1919-ben, a Ta­nácsköztársaság idején töb­bek között Babits Mihállyal, Kassák Lajossal, Komját Ala­dárral, Móricz Zsigmonddal és Osvát Ernővel együtt az írói Direktórium tagja volt. A filmelmélet klasszikusaként nemzetközi hírnévre tett szert, Magyarországon kiemel­kedő lírikusként dráma- és regényíróként, publicistaként Ismerték. A magyar színház megújítását szorgalmazó Thá- lia Társaság és a Vasárnapi — a kor nagy filozófusait, gondolkodóit egybegyűjtő — Társaság tagjaként tevékeny­kedett. Balázs Béla határainkon túli hírnevét elsősorban annak köszönhette, hogy a filmmű­vészet lényegét,, törvényszerű­ségeit kutatta, elsőként fog­lalta rendszerbe a filmeszté­tikát felismerte a film tö­megkommunikációs jelentő­ségét, és fontos társadaloni- és tudatformáló tényezőként fogta fel az új művészeti ágat. Költői-esztétikai tehet­séggel írott tankönyvei, cik­kei a filmelmélet olvasmá­nyos remekei. Művészi ha­gyományokra támaszkodva kereste a film új lehetőségeit, céljait. Balázs Béla ■— eredeti ne­vén Bauer Herbert — 1884. augusztus 4-én született Sze­geden. Apja középiskolai ta­nár volt, aki német és fran­cia irodalomból fordított. Ba­lázs Szegeden tanult, majd a budapesti bölcsész karra járt, az Eötvös József Kollégium tagja volt. 1906-ban Berlinben és Párizsban ösztöndíjas. Itt bohémkedtem, orosz forradal­márok társaságában — írja később. És itt ismerkedett, meg a kor vezető szellemi nagyságaival, híres filozófu­sokkal, Max Reinhardt szín­házával, a szobrász Rodlnnel, a francia impresszionistákkal. A Holnap két antológiájá­ban jelentek meg először versei. Doktor Szélp&l Margit című drámájában a modern, művelt, emancipált nőt állit- ■ ja ellentétbe a konzervatív kispolgári körökkel. A Nem­zeti Színház bemutatója igazi nagy vihart kavart, szenvedő, lyes vitákat váltott ki. 1910- ben jelent - meg első önálló verses kötete: A vándor éne­kel. A kékszakállú herceg várónak, Bartók operájának szövegkönyvét 5 írta. Kodályon keresztül — egy szobában laktak az Eötvös Kollégium­ban — ismerte meg Bartókot. Részt vett közös gvűjtőútjai- kom, maga is kötődött a ma­gyar népi költészethez. A Nyugat törzsgárdáiáhnz tartozott, noha ellentétben állt Babitsosai és Osváttal. 1914- ben önként jelentkezett a frontra, amit hamar — és nem utolsósorban a nyugato- sok hatására — meg is bánt. Kner Izidor Gyomén 1916- ban kiadta a háborús napló­ját. A katonaélet borzalmai merőben új vizeket jelentet­tek a társadalomtudomány tik­ban jártas, ám a valóságban tapasztalatlan fiatal művész számára Radikálisan a hábo­rú ellen fordult, Lelkesen üd­vözölte az 1918-as októberi forradalmat. A kommunis­tákkal együtt aktívan részt vett az illegális harcban, 1919-ben nemcsak az írói Di­rektórium tagja, hanem a Közoktatásügyi Népbiztossá« trodalmi ügyosztályának veze­tője, színházügyi irányitó is. A munkáshatalom bukása után Bécsbe emigrált. Bécsben a kommunista írók köréhez tartozott, publikált, szervezett, agit-prop. színházat akart létrehozni. Férfiének (1923) című verseskötete a szocializmus ügyét dicsőíti. 1926-tól Berlinben, az akkori európai kulturális élet felleg­várában élt. filmeket rende­zett, -forgatókönyveket írt, a Munkásszínház Szövetség ve­zetőjeként tevékenykedett. A fasizmus elől a Szovjetunióba menekült. A moszkvai film- akadémián tanított, rendezett, magyar folvóiratoknak dolgo­zott Emigráció* líráját a nöp- dalos hangvétel, a honvágv határozza meg. 1940 telár> írta: ..Magvar vagyok, ma- evar költő aki "húsz éve né­metül'ír és mint író már tíz éve a Szovjetunióban él." 1945-ben — 2fi év után — tért vissza hazájába. Megje­lent verseinek gyűjteményes kiadása. Kossuth-díjjal tün­tették ki. tanított a Színrúű- vészeti Főiskolán, megírta a Valahol Európában- című hí­res film forgatókönyvét. Meg­jelent önéletrajzi regénye .41- ivodrí ifjúság címmel. Az eu­rópai filmművészet vezető egyénisége volt, a Magyar Pen Club elnöke, a Nemzet­közi Filmszövetség tagja. Is­mét Berlinbe hívták filmet készíteni, amikor 65 éves ko­rában, 1949. május 17-én agy­vérzés következtében örökre lehunyta szemét. Ncidzielsky Katalin Balázs Béla, a filmesztéta * Neve hallatára legtöbben belevetette magát a hetedik Máriássy Félix és Máriássy Bartók muzsikájára emlékez- művészet meghódításába, ő Judit társaságában a filmmű­nek, a Fából faragott királyfi, lett a német Volksíilmband vészét klasszikusainak szelle- vagy még inkább a Kéksza- egyik alapítója, 1924-ben már mében nyúlt az akkor külö­nálló herceg vára históriájá- Salten és Busson társaságé- nősen aktuális kérdéshez. A ra, sűrű szimbolikájára. Pedig ban önálló produkcióval is foglyul ejtett karmester, a még mennyi minden maradt jelentkezik, Modern házassá- háború alatt árván maradt, utána! Gyanakvó és óvatos- gok címmel. Az Önagysága elzüllött gyerekek története — kodó századunkban szinte nem akar gyereket, a Grand szinte tökéletesen tükrözi a túlságosan is színes ez az Hotel, az Egy meg egy azhá- Filmkultúra, a Filmművészet, életmű, melyet valljuk be bi- rom, a modernizált Don Juan- no meg A látható ember iró- zony a határainkon kívül mese, a Narkózis ennek a fel- jánák elképzeléseit korunk új sokkal alaposabban ismernek felé ívelő pályának egy-egy és legdivatosabb művészeté- és elismernek. Balázs sem állomása. A legnagyobb si- nek lehetőségeiről, törekvése- volt kivétel. Egyike azoknak kér kétségtelenül a pénz ha- iről. A film, önálló, sajátos a bizonyos mondabeli profé- talmát. könnyes-humoros kör- formanyelvének elismertetése táknak, akikre csak éppen forgását felidéző Egy tiz- — éppen a sematizmus kez- szülőhazájuk nem ügyel. De márkás bankjegy kalandjai, dódő korszakában — önmagá- tegyük mindjárt hozzá, Ba- amely az expresszionista film ban is döntő lett, különösen lázs Béla igazi európéer volt, eszközeivel vázolja a nagyvá- hogy világszerte kezdett il- aki otthonosan mozgott Bu- rosi lét mindennapjait. Az lusztratívvá válni ez a művé- dapesten, Bécsben, Berlinben, egyre hangosabb náci propa- szeti ág. Vonzódott az újhozj Rómában és Moszkvában. ganda őt is elűzi, s így kerül küzdött az önálló filmesztéti­A Habsburg-birodalom ősz- Moszkvába, ahol a filmmű- ka meghonosításáért, techni- szeomlása, a frontkatona ke- vészeti főiskola tanáraként kai problémákban is állást serves tapasztalatai szinte ma- tevékenykedik 1931-től—1945- foglalt. gukkal sodorták s vezették az ig. a felszabadulás után azon- Idehaza csak jóval halála új proletárhatalom híveinek nal hazajön, a Fényszóró cí- után jelentek meg idegenben táborába. A forradalom lel- mű kulturális lap főszerkesz- irt művei magyarul. Emlékét es híve a Közoktatásügyi Nép- tője, a Filmtudományi Inté- őrzi a nevét viselő filmmű-* biztosság művészeti és irodai- zet vezetője, a Színház- és vészeti dij, meg az ifjú után-í mi osztályának vezetője, az Filmművészeti Főiskola taná- pótlást nevelő stúdió. Tudunk Operaház és a Nemzeti Szín- ra lett. Filmesműködéséből róla, emlegetjük — de alig-* ház kormánybiztosa, az írói mindössze a Brecht nyomán alig ismerjük. Talán mostj direktórium tagja... Érthető, feldolgozott Koldusoperát is- születésének századik évfor-* ha Horthy pribékjei elől ő ii merjük, no meg a felejthetet- dulóján közelebb kerül hoz-’ menekülni kénytelen Ausztri- len Radványi Géza produkci- zánk, és elfoglalja méltó heJ ába, ahol a Der Tag munka- őt, amely 1947-ben az új őri- lyét a nemzeti kultúra nagyjai társaként kereste kenyerét entációjú magyar film meg- között. (És talán azt is megJ 1926-ig, azután Berlinbe költő- születését is jelezte. A Vala- érjük, hogy végre egy ma-' zott s a Weltbühne szerkesz- hol Európában — nyugodtan gyár mozi is felveszi a ne­tőségének lett a tagja. Ezek mondhatjuk — klasszikus mű, vét — annak a magyar fi] j azok aa évek, amelyek egyre amelyet azóta majdnem a vl- mesnek, akit a legjobban is-j inkább a film felé fordítják, lág minden országában ját- mer a világ, és akit Párizs- Nemcsak azáltal szerez nevet, szották. (Most újítsák fel ban vagy Rómában úgy idéz-j hogy elsők között rendszere- Moszkvában, Párizsban és nek, mint a bibliát.) siti lapjában a filmkritikát, nemsokára Pekingben is veti- Legalább erre jó lesz asoki hanem megpróbál a kritikák- tik). A főleg filmesztétikai ba- sok megemlékezés, ban is egyfajta esztétikai bérokkal hazaérkező Balázs, Nemlaha György rendszert kialakítani. De nem maradt meg a kívülálló szem- "I ■ '—-----------------------------------------”• l élő pozíciójában — maga is t NOGRÁD — 1984. augusztus 4,, szombat 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom