Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

POLNER ZOLTÁN: \ A reformkor Balatonja Végre, egy megnyugtató kü!6 hazai fürdőélet több könyv a Balatonról, sóhajt helyszínen zajlott, a Tudo- az ember. Igaz, nem a mos- mányos Gyűjtemény 1330- tandról — arról a hivatalos ban „A Magyarországi ne- optimista nyilatkozatok eile- vezetesebb Fürdők’’ című ta­náré sem lehetne ilyent ír- nulmányában huszonhetet so­rú —, hanem a 150 évvel ez- rol föl a leglátogatottabbak előttiről, a reformkor Bala- közül. Elsőként Bárfát és Bos­tonjáról. Mostanában inkább tyent, de igen jó híre volt csak „farkasdalokat” olvasok már Fürednek, Mehádiának, a Balatonért nyaranként a tó a későbbi Herkulesfürdönek, partján. Íróink, Bertha Bul- Buziásnak, Stubnyának, Baj- csu, Rákosy Gergely és a máénak, Szalatnyának és többiek rendületlenül írják Párádnak is. Kisfaludy Kd­öket. Ez a dolguk. A tó pe- roly Auróra című évkönyvé- dig rendületlenül pusztul, mi ben 1822-ben Füredet helye- mást tehetne. Tudom, hogy, zi az élre a két magyar ha- ez laikus megjegyzés, a vizs- za fürdői közül, csakúgy, gálatok mást mutatnak. Én mint Török József orvos azért jó pár év óta mégsem 1843-ban megjelent a gyógyí- megyek be a vízbe, mióta tó savanyúvizekről szóló mű­mindenféle bőr-, fül- és vében. szem nyavalyát lehet véletle- Tegyük hozzá, más okból nül kapni. Ez akkor is keile- ugyan, mint manapság — a metlen, ha nem a Balaton, Balaton vize még egészséges hanem én magam vagyok az és iható volt — akkoriban oka. Maradok tehát a parti még nem igen fürödtek a tó- heverészésnél, a szél, a nap ban. Elsőként Wesselényi még a régi, ha a víz, a part Miklós úszik hosszabb távot és a körülmények — Rákosy a Balatonban 1837-ben, s bi- Gergely Hol vagy, őszi bo- zony, ekkor még tömegek pár? című kis eszeiében mu- csodálják Tihany dombjairól tatja be őket — már nem is és a füredi partokról. Egyéb­hasonlítanak a 150 évvel ez- ként, Füred a reformkorban előttiekre, még a pár évtized- igazi központja volt az or- del ezelőttiekre sem. Villám, szagnak, a társadalmi, poli- házam, nyaralóm úgysincs a tikai, irodalmi élet nagy tó partján, így hát közvetle- alakjainak gyülekezőhelye, nül nem is fáj, ami ott tör- többek között, Széchenyi, ténik. Manapság az a divat, Kossuth, Deák, Wesselényi, s hogy törődjön mindenki a a költők, Batsányi, Berzse- maga dolgával Hogy mégis, nyi, Kazinczy, Kisfaludy mi dolgom a Balatonnal? Ta- Sándor, Virág Benedek, VÖ- lán csak annyi, hogy ennek rösmarty szellemének izzítója a kies tóvidékne.k nemcsak a hazáért és haladásért. Nem jelene, hanem múltja is van. véletlenül idézi Antalffy Történelme pedig a magyar Gyula Kisfaludy Sándor Ka- íörténelem része. Elégséges zlnczyhoz írt leveléből: „UgV ok ezT Szerintem, igen. Ezen látszik, mintha ezen magyar kívül a Balaton esztétikum Hazának némely vidékeiből, is, írók, költők, képzőművé- a Dunának némely mellyékei- ezek tanítottak és tanítanak bői kiszorított nemzeti lelek partjainál ax érzékelés mű- a Balatonnak körét szállotta vesztére, s táj mondanivaló- volna meg”. Gyakorta a re- jára az élet lényegére és formtervek, a reformorszag- csodájára. Van tehát egy, a gyűlések több javaslata Fu- második jelzőrendszer — az reden csírázott _ ki. Többi ko- irodalom, a művészet — ál- zött, a Tudományos Akadé- tal közvetített Balaton is, mia gondolata is itt született amely hála istennek, nem meg. Elindul Széchenyi kez- parcellázható föl. S ez a tar- deményezésével a balatoni tömény — ellentétben a túl- gőzhajózás, megépül a Du- zsúfolt és körülkerített kör- néntúl első kőszínháza, eb- nyékkeL hisz«» mi talán még ben a korban a magyar nem- a Csendes-óceán partját is zet fölfedezi magának a Ba- kerítések közé zárnánk —, latent. mondom, ez a tartomány Antalffy Gyűl* kitűnő sok­üdítően tágas, határtalan uta- *zínu könyvet tett asztalunk- zásokat lehet tenni benne, ra, amelyben összegyűjtötte Anélkül, hogy táblákba, bo- és kiválogatta a•Balatonról, degákba — bocsánat, buti- a Bakonyiról szőlő korabeli kokba — ütköznénk, eljutha- híradásokat. Végiglapozta az tunk egészen a római korig, 1820—1848 között megjelent vagy legalábbis Anonymusig, irodalmi es művészeti folyó­aki már elmondja a tókör- iratokat, elolvasta a reform­nyék meghódítását, az itteni kori lapok utazó munkatár- magyar honfoglalást. Tudó- sainak es vidéki levelezőinek mányos leírások egész sora, leírásait, tudósításait, rajzo- köztük Oláh Miklósáé a XVI. latait a Balatonról és komye- században. az itteni végvári kéről. Igen gazdag ez ** harcok története, a török ko- anyag, ami így összegyűlt A ti világ megörökítése, s még Tudományos Gyűjtemény, az annyi minden szól a Bala- Athenaeum, a Regélő, a Pesti ionról 1777-ben már megje- Divatlap, a Honderű es az jetiik róla az első verses di- Életképek rendszeresen be­csű-et is — ez Füred dicsé- számolnak ebben az időben rétét zengi —, s az újságok, a Balaton mellékén folyó köztük a Magyar Hírmondó életről, a partvidékről, a te- szintén gyakran emlegeti lep ülésekről és népükről, a már Füredet és tavat, ame­Csikópatkolás népszokásokról, s elsősorban a pezsgő füredi fürdőéletről, társadalmi eseményekről. Ezek az írások egyébként ne­hezen hozzáférhetők, a sár­guló, rongyolódó lapok ezre­it kellene átforgatni értük. Kötetbe gyűjtve szinte folya­matosan olvashatók, s nagy élvezetet jelentenek, ismere­teinket gyarapítják. Regényes utazást tehet a múltba a könyv olvasója. Olvasgatva a korabeli tudó­sításokat, indulhat a pesti Nagy Pipától, gyorskocsin, gőzhajón utazhat, beléphet az első fürdőházakba, böngész­heti a lecsapolás és kiszárí­tás körüli ádáz vitákat, bo­lyonghat a nádtorzsás déli parton. A Kisded Tengernek nevezett tavat az egészség forrásának nevezik, ahol az egész táj mosolyog, beszá­molnak a Balaton melléki magyarokról, a vízenjárók- ról, a kies Füredről, ahol megszakítás nélkül tart az ivókúra szertartása, a ná­dasban megjelennek a hideg­fürdők, a fogadókban és a Horváth-házban élénk élet zajlik, mindez, s a füredi bazár válogatott örömöket nyújt. Megtudjuk, hogyan folytak a fényes Anna-bálok, tanulmányozhatjuk a magyar színházi életet és a hazafi- ság megnyilvánulásait. De beszámolnak a reformkori lapok a tündér Tihanyról, a múlt regéiről és történetéről, a „Kisfaludy” fedélzetén te­hető utazásokról, az éden! mutató sor hegyekről, a Ge- orkikonról, a csudatévő Hé­vízről. Kicsit távolabb a ren­getege* Bakony kerül a haj­dani rajzolatok szerzőinek tollára, a híres Herenddel és a bujkáló betyárokkal. Üdítő könyv ez. Olvasgatva fölsóhajtunk Krúdyval, aki a füredi színházra emlékez­ve írta: ,.Ah szent hely volt ez! Az akropoliszi homlok­zat, az oszlopcsarnok és a szépen faragott kövek még Kisfaludy úr ízlését dicsér­ték, a dámák suhogó ruháik­ban magyaros főkötőikben, amelyek olykor arannyal voltak hímezve mint Zrínyi Ilonáé, dobogó szívvel nyi­tottak ba a páholyba. Iste­nem, mit játszanak a szín­padon?. .. Násfák, megbar- nült tükrű ékszerek csillantak meg a nőkön, mint a sötét Balaton tükrén a bujdosó csillagok...” Az első Anna- bált — erről is beszámolók között szemelgethetünk a könyvben — 1825-ben tartot­ták Füreden Szentgyörgyi Horváth József leánya, Anna Krisztina névnapján. Azóta ezt minden évben megtart­ják. Az An.na-bál első leírá­sa az angol John Pagettől va­ló. Ezt írja: „Nem láttam még népet, amely annyira szeretné a, táncot, mint a ma­gyar. .. Szót alig váltanak közben — csupán a lánc a fontos." Pedig akkor még nem a diszkó járta. — Tóth E. — Sárgacsikó, fejetlen, legelész a kútnál. Tüzet rúg és lángot hány. Nézd meg f iam , hol marad el dajkám? Sárgacsikó, fejetlen, legények hajszolják dűlőkön és rét alján. Nézd meg fiam. hol marad el dajkám? Sárgacsikót, fejetlent, l oi'acs patkói éjjel. Felesége is halvány. Nézd meg fiam. hol marad el dajkám? Dunna alatt vergődik, jajong. jaj ve székéi. Kezein vas, vas talpán. Ne menj fiam, haldoklik a dajkám. Szabadtéri szoborkiállítás Ha fátyolfelhős az ég, és túlleszünk a „titkozatos” mó­don keletkezett e heti helyi bogárinváziónkon is, egészen kellemes nézelődés eshet a salgótarjáni főtér szobrai kö­zött. Mert, ha süt a nap, ak­kor legföljebb könnyezve jár­kálhatunk az agyondicséri — és agyontöredező — téren a sivatagi mikroklíma miatt, s bizony, nem az esztétikai gyö­nyörűségtől. Aztán hazame­gyünk lakótelepeinkre, ahol ilyenkorra már — ugyancsak sok éves hagyomány szerint — burjázik a házak között a gaz, virágot bont a katáng. Dehát ezt is öbbször elmond­tuk már, így legalább az megnyugtató, hogy ott nyírják a füvet, ahol kell, vagyis, ott takarítanak ahol a papok tán­colnak. tehát csak a város közepén. Mindezek ellenére, hiszen ezek csak a megszokott hét­köznapi apróságok, örülni kell az idei salgótarjáni sza­badtéri szoborkiállításnak. Ez már a tizennegyedik. A kez­deményezés hasznos volt, az eltelt csaknem másfél évtized bizonyította életképességét, bizonyára közművelődési hasznát is, bár ez kevésbé megfogható, a dolog termé­szeténél fogva. Mindenesetre, a nógrádi megyeszékhely la­kossága, s az ide látogatók már régen megszokták, hogy július végén szobrokat hoz­nak a térre, amelyek augusz­tus végéig itt is maradnak. Beléjük botlunk, körbe lehet járni őket. vitatkozni lehet róluk, fényképezkednl lehet közöttük. Mindez jó. Sőt. az utóbbi időben már szavazhat is a közönség, s ennek ered­ményeként például idén is kiadják majd a kiállítás zá­rása előtt a közönségdíjat. Aki nem szavaz, az is kialakít valamilyen képet magában, a szobrokról, s némi tájékozó­dást is nyerhet mindenkori köztéri smbrászatunk pilla­natnyi helyzetéről. Kérdés, hogy milyent? Természetesen tudni kell, hogy a salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás, bár a maga nemében egyedülálló az or­szágban. sohasem vállalkozott a köztéri szobrászat egész éves termésének teljes bemu­tatására, nem is ez a célja. Inkább csak vázlatos képet nyújt minderről, létrejötteben mindenkor szerepet kap 8 véletlen is. Abban az érte­lemben, hogy az éppen elér­hető müvek kerülnek ide. Az évek során a kiállítás színvo­nala is változó volt, a sikere­sebb tárlatokat kevésbé iz­galmas bemutatók követték. Mennyiségileg is változott év­ről évre a bemutatott anyag. Mindezek tudatában is meg­jegyezhetjük, hogy — bizo­nyára összefüggésben a szigo­rodó hazai gazdasági körül­ményekkel — az utóbbi évek­ben egyre fogy a nagyméretű köztéri szobrok, emlékművek száma, kevesebb a megrende­lés. Ez érthető. Azon sem lehet csodálkozni, hogy — részben ezt ellensúlyozandó — megnőtt a kisplasztikák szere­pe szobrászaink műtermei­ben, s a kiállításókon is. A mostani szabadtéri szo­bortárlat szintén jelzi ezt a folyamatot. Kovács Béla, a kiállítás rendezője minden! megtett azért, hogy a rendel­kezésére álló művekből vi­szonylag egyenletes színvonalú bemutatót prezentáljon. Ez — részben sikerült is neki, ar­ról ugyanis nem tehet, hogy a szobrok mennyisége nem tette lehetővé a tér kitöltését. Arról sem, hogy — éppen a korábban elmondottakkal összefüggésben — o kiállított müvek egy része is jócskán régi, esetenként több mint egy évtizedes. Ez a pillanatnyi helyzetről ad számot. Izgal­masabb a városi-megyei mű­velődési központ előterét ki­töltő kisplasztikái kiállítás, ahol olyan kisplasztikákat, terveket mutatnak be, ame- ’ lyek egy-egy pályázatra ké­szültek. Egyébként, a köztéri szob­rokat díjazták. A Nógrád me­gye Tanácsa által alapított első díjat ifjú Pál Mihály: Pavós lány című szobra kap­ta. E művet a szobrász tra­gikus körülmények között el­hunyt felesége. Szabó Ed’t kezdte ei. s a művész vitelez- te ki A Salgótarján város ■ Ta­nácsa állal adományozott • má­sod ik díjat Farkas . Adam kapta müveiért A városi- megyei művelődési központ díját pedig Kovács Frev . Csobogó H című munkája nyerte el Szobrászok, rend' zők körében régóta haitcea- tott óhaj az is hogv a liiájb tás vonzerejét más módon is lyet Kazinczy Ferenc neve­zett 1789-ben először Magyar Tengernek. Pálóczi Horváth Adám a Balaton első költő­je, de szépségének első igazi megéneklője Berzsenyi Dá­niel. A balatoni táj legna­gyobb népszerűsítője pedig irodalmunkban Kisfaludy Sándor, az első dunántúli magyar színház megteremtő­je Füreden. Közben már ed is érkeztünk * reformkorhoz, s a könyv­höz, amely a Balaton kap­csán erről szól. A Panoráma „Utazások a múltban és a jelenben” kitűnő sorozatának újabb kötete, Antalffy Gyu­la: A reformkor Balatonjg című könyve e korszak (1825—1848) Bala tan-képét rajzolja elénk, korabeli írók, újságírók, közéleti férfiak írásain, cikkein, emlékezése­in keresztül. Tudni kell — a szerző elő­szavában el Is mondja —, hogy a nyári Magyarország­nak ekkor még egyáltalán nem a Balaton volt az egyet­len központja, bár Füred nagy fölvirágzása erre az időre esik. A XIX. század etejen egyre inkább megelen­FRANCIA DESIGN A Fényes Adolf Teremben Francia design címmel nyílt kiállítás. Franciaországban né­hány éve olyan új bútormű­vészeti stílus alakult ki, ame­lyet a művelődési és az 1 pír- ügyi minisztérium is támogat fejleszt. A rendezők jellem­zésül négy példát választot­tak a V. I. A., a „Concours” a Formicatársaság és a To- tásának fejlesztése, olvan te­a™ ^vetkezet munkájából, vékenység segítésével is, Az előbbi kettő állami tamo­___, . , . , , ’ g atást élvez, a két második a e ^ kepes közel hozni egy- magáncég. Céljuk a mindert- máshoz az alkotókat és a napi használati tárgyak gyár- gyártókat y y. I. A. gyártottá bútorok (tervező: Marc Alessandri) Formica-gyártmányok (tervező: Totem) növelni kellene. A bemutat­kozási lehetőség önmagában nem elégséges vonzerő. A di­jak már jelentenek valamit eboen a vonatkozásban, de az is jó lenne, ha a kiállításon vásárlásokra, megrendelésekre is sor kerülhetne. Ügy tetszik, azonban, hogy erre egyelőre nem lehet számítani, a gazda­sági helyzet sem teszi ezt lehetővé. Az idei kiállítás színvona­la — utaltunk már erre — változó. Amint az várhalo volt, szenzációról nem szá­molhatunk be. A téren az anyagalakítás hagyományos formáival gyakran találko­zunk. Paradicsomi formabő­ség helyett a formaképzes megszokott koncepciói jelen­nek meg a tér szobrainak többségében, nemcsak a port­rékban, ahol a tradíció külö­nösén nagy szerepet kap. Meg­határozó a hagyományos fi­gurális ábrázolás, itt-ott meg­jelenik a konzervatív deko- rativitás, esetenként a plasz­tikai közhely. Mindazonáltal ifjú Pál Mihály szobrának érett és tiszta formavilága, Búza Barna Mandolines lánya, szintén a formaképzés hagyo­mányos körén belül finom problémaérzékenységgel kelt, figyelmet. Farkas Adám Go­lyós térformája, amely a tér dimenzióinak lehetőségeivel kísérletezik. Mészáros Mihály jelképiségében élő Somogyi feje, Kovács Ferenc eredeti formálású térplasztikája, Kucs Béla jó ritmusú Mag című kompozíciója megnyug­tató színvonalat jelent. A kö­zönség szívesen találkozik idős Szabó István, ifjú Szabó István és Kiss István müvei­vel, akik itthon vannak Sal­gótarjánban és Nógrád me­gyében. kivitelezett köztéri munkáik a várost és a megvét díszítik. Kiss István régebhi Munkástrónja és Tanácsköz­társasági emlékműve jelkéo- tömörító értékűek, az elköte­lezett művészi vállalás oéld-áí. A kiállítás kisnlasztikai ré­szében a művész Kcmero-úi emlékmű terv ét is láthattuk Ezzel már rá is tértünk a kisplasztikákra, tervekre Hogy néhánv péMá' is említ­sünk. szívesen, Hű-/ el a? ein­her Hadi!: Mnndn nivnsrín formait kisplasztikáinál A F-éf.. a Torzó, vagy énnen a Szereim es vár <j humánus szépségről beszél az rszt+vm- í- tetf emberi modellek és né­zőpontok sgítságével K'r --1 Béla Cigány Madonnája íz emberi eevmá«'-autaltsáe "Ai­dájával hat. Herczeg Kínra Szerelmespárja tiszta szerke­zetével, komoly líralságával fogja meg a látogatót. Matzcn Frigyes Kontrapunkt ja, Fa- domb or műve és Tengeri her­kentyűje a szerkesztés logikai elveinek szigorú és pontos föl- használásával tűnik ki. Kal­ló Viktor Kemerovói emlék­műve (terv) nemes arányai­val közvetít esztétikai érté­ket Külön örülünk a nóg­rádi Bobály Attila szereplé­sének. Különösen Vásár című vórösmárvány kisplasztikája a gondolati elmélyedés lé­nyéről, s biztos plasztikai formakészségéről tanúskodik. A mitológia (ebben az eset­ben Európa elrablása) sza­mara a mai gondolatok, a kor kihívására adott válaszok megfogalmazására ad ürü­gyet. A kiállítás kisplasztikái részében is több idős Szabó István-, ifjú Szabó István- művel találkozunk. A szabadtéri szoborkiállítás »• "".sztus 27-ig várja a ne-, zőket. Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom