Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

Korszerű szerelőszalagról kerülnek le a bal >ssa^rair*at: Ipolv Bútorgyár termékei. Az utolsó munkaművelet a fényezett felületek tisztítót*, ujjlenyomatoktól mentesítése, meó- zás, csomagolás. k Leköszönő kisiparosok KS hitte volna pár évvel ez­előtt, hogy megcsappan az ön­álló ipart kiváltók száma? Márpedig a Kisiparosok Or­szágos Szervezetének legutób­bi jelentése szerint: a fejlő­dés folyamata 1982-től meg­tört, s azóta a létszámnöve­kedés igencsak mérsékelt. A kisiparosszakiniá'kban az el­múlt évben együttesen csak 336 fővel emelkedett a fő­foglalkozásúak száma. Ez bi­zony megdöbbentően kevés. Ráadásul a meglevő kisipa­rosok is változtatják helyüket, s nem mindig a lakossági igényeknek megfelelően. Tény, hogy a kisebb településeken nehezednek a feltételek, ke­vesebb a megrendelés. Ám, ha a kisiparos „leköszön”, ez gyakran együtt jár azzal, hogy a falu ott marad cipész, fod­rász nélkül, s nem lesz, aki a ruhákat igazítsa, méretre szabja. De a kisiparos termé­szetesen a saját boldogulását nézi; ha fiatal, ha van ben­ne még némi vállalkozókedv, Inkább a városba igyekszik, de mindenképpen átköltözik a nagyobb lélekszámú telepü­lésre. S miután jól lemérhe­tő egyfajta lakossági vissza­fogottság, a kezdők százszor is meggondolják: váltsák-e l^i fiz iparengedélyt? Enne bi- r.onytalanság, tétovázás ered­ménye, hogy a nyugdíjas ipa­rosok helyére nem jönnek 6jak. S ez a holnapot tekint­ve egyáltalán nem megnyug­tató! A számoké# tovább bön­gészve, kiderül, hogy nem a főfoglalkozású, inkább a mun­kaviszony melletti iparosok száma emelkedik:. B ez sok mindent elárul. Így is lehet pénzt keresni, nem is keve­set, s ugyanakkor mentesül- pek egy csomó kötelezettség­től. Legelőször is megszaba­dulnak az igencsak tetemes fcsszegű társadalmi biztosítási Járulék nyűgétől. S mi taga­dás, kisebb a rizikó. Ott a biztos háttér, a főállás, így könnyebb a próbálkozás, az ízlelgetés, ha bejön, ha meg­éri, még mindig átnyergelhet főállású maszekká, ha nem, semmit sem vesztett. A dön­tésben nyilván az is közre­játszik, hogy kedvezőbbé vál­tak a munkaviszony melletti Spargyakorlás feltételei. Előny, hogy nem kell munkaadói en­gedély, a társadalombiztosítá­si járulék alacsony, s válto­zatlan összegű a baleset-biz­tosítási járulék. Ez így együtt annyira vonzó, hogy &z el­fedik évben több mint ezren váltak munkaviszony mellet­ti kisiparossá. Ám, ennél is meglepőbb, hogy a mezőgaz­dasági megyékben még ez a tendencia is leáldozóban ,van. A kimutatás szerint ott inkább a kertet, a háztájit választ­ják, sokan áttérnek — kiegé­szítő tevékenységként — a gyümölcs-, a zöldség-, a sző­lőtermesztésre, vagy az állat­tartásra. Az adatok alapján kirívóan így van ez Szabolcs, Hajdú és Békés megyében. A pontosabb kép kedvéért; érdemes áttekinteni miként is alakul a különböző szakmák kedveltsége. Most virágkorát éli a közúti szállítás, legfel­jebb a szekérfuvarozók kez­denek kiszorulni a pályáról. Viszont ismét feljövőben van az autószerelő-szakma, ennek egyszerű a magyarázata: túl sok az öreg, a gyakran javí­tásra szoruló kocsi. Viszont alig emelkedik az építőiparban dolgozó kisiparosok száma, sőt például a bádogos-, a cse- répkályhás-, a parkettcsiszoló- szakmákban még csökkent is a létszám. Ez aztán igencsak ellentmond annak, hogy soha nem látott mértékben építik a magánerős házakat, s a nya­ralóik sem mentek ki a di­vatból. Akikor ez miért nem tükröződiik a létszámalaku­lásban? A KIOSZ jelentése szerint azért nem, mert e te­rület a kontárok aranybányá­ja, az adót nem fizető „feke- tegasdálkodóké”. Azoké, aki­ket a KIOSZ „láthatatlan szférának” nevez, amely kü­lönösen jó szimattal a legjob­ban jövedelmező ágat szállta meg. Tehetik, mert az ellenőr" zés nem megfelelő. Tovább- menve: a textilruházatban csökkent a flérfiszabók száma — ez nyilván azzal függ ösz- sze, hogy jobb lett a konfek­cióipar, s kevesebb embernek telik csináltatott ruhára. A női szabók helyzete valami­vel jobb, ám idestova legyőz­hetetlen konkurrenciát jelen­tenek számukra az illegális bedolgozókat foglalkoztató bu­tikok. S ami teljesen kilátás­talan: a cipőjavítás jövője, e téren még utánpótlásra sem lehet számítani. A KIOSZ jelentése szerint sürgős és átgondolt intézke­désekre van szükség annak érdekében, hogy a kisiparos- létszám az 1982. évi megtor­panás után tovább emelked­jen. Mindenesetre a legutób- | bi grafikon intő jel: valamit tenni kell, valami nincs rend­ben. Cseszák Gyöngyi Ésszerűbb csomagolásbgg olcsói vegyi cikkek A vásárlók igényéhez iga­zodva a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat megkezdte az Exotic pumpás dezodorcsalád utántöltés vál­tozatának gyártását. A dezo- dorálószert olyan dobozban hozzák forgalomba, amely a megüresedett flakon szórófe­jével kiegészítve ismét hasz­nálható. így a fogyasztók az eredeti árhoz képest csak­nem egynegyedével keveseb­bért juthatnak hozzá ehhez a dezodorhoz. Ugyancsak gaz­daságosabb megoldás a vá­sárlók számára, hogy a B1P- család mosogatószerét, illetve öblítőjét, a korábbi félliteres '•somagólás mellett — olcsób­ban. mintha ezekből kettőt vásárolnának — literes fla­konokban is árusítják. a pját a nyomor, a nélkü­lözés állította a Tanács- köztársaság mellé. Vö­röskatona volt, fegyverrel har­colt egészen addig, amíg a fehérek, az intervenciósok sokasága reménytelenné tették a küzdelmet. Kálmán János nem egészen 15 esztendős fej­jel élte meg a munkások nagy sorsfordulóját. Látta az őszi­rózsás forradalom nyomán fel­szökkenő reménységüket, a munkáshatalom születését, megfojtását. Ezek az élmények vitték egészen fiatalon a munkásmozgalomba. Mind­össze tizennyolc esztendős, amikor tagja lesz a Bánya- és Kohómunkások Szakszerveze­tének, s a gyurtyánosi bánya­üzemben a szakszervezet ve­zetőségébe választják bá­nyászta rsai. Az 1920-as évek elején már erősen mozgolódtak a salgó­tarjáni szénmedence bányá­szai. Először 1920-ban, majd 1922 júliusában szüntették be a munkát. Béremelést kö­veteltek, a pótműszakok el­törlését, a gyorsan növekvő árak megfékezését, az élet­körülményeik javítását. Hete­kig álltak ellent a bányaigaz­gatóság, a hatóságok .meg­torló intézkedéseinek. Az eredmény, amelyet végül is kicsikartak, szerény volt ugyan, de mégis csak előbbre vitte ügyüket. A bányaválla­latok elismerték a nyolcórás munkaidő jogosságát és lia nem is azonnal, a pótműsza- kok eltörlését ígérték, meg azt, hogy a sztrájkolok közül senkit sem bocsátanak el. Az engedményért azonban fizet­Mérlegen a hafárszemle talpalatnyi földet megműveljenek Hogy minden « termőföldünk eédelme mel­lett legalább olyan fontos a földterületek maradéktalan megművelése, hasznosítása, tartalékok föltárás* Ebben továbbra is igen fontos sze­repet játszik az állami szer­vek — földhivatalok, taná­csok — kezdeményező, szer­vező és ellenőrző munkája az éves határszemlék során. Me­gyénkben július elején feje­ződött be ez a »agy munka, elkészült az értékelés is, most az idei tapasztalatokról kérdezzük Lászlók Gyula osztályvezetőt, valamint Pén­zes Győző főelőadót, a Nóg- rád megyei Földhivatal kép­viselőit. * — Áprilisban előkészítő ér­tekezletet tartottunk az ak­tuális földbirtok politikai fel­adatok egységes értelmezése *» végrehajtása céljából. En­nek során ruhatár óztuk a szükséges tennivalókat is. A határszemlékről tájékozta­tást kapott a lakosság és a mezőgazdasági nagyüzemek. A szemléken — a földhivatal munkatársai mellett — részt vettek a megyei tanács és a TESZÖV illetékesei. — Volt-e valami újdonság a földszemlék során? — Igen — folytatja Lász­lók Gyula, -r Törekedtünk a végrehajtás egyszerűsítésére és különös figyelmet fordí­tottunk a kedvezőtlen termő­helyi adottságú üzemek föld- hasznosításának és a helyi tanácsok kezelésében levő földek művelésének ellenőr­zésére. — Mit tapasztallak ezek során? — Talán a* alaposabb el­lenőrzésnek tudható be, hogy nem növekedett a megyében a műveletlen földterület az előző évihez képest. Az első halárszemle során 194 hektár szántó és 27 hektár szőlő hasznosítását találtuk nem megfelelőnek.- X második szemle alkalmából ez 1?$, il­letve 16 hektárra csökkent, azonban így is több minit 40 százalékkal haladja meg a tavalyit. Ez nem a nagyüze­meket érinti. — Ilyen esetben reM tesz a földhivatal? — Nem nekünk, hanem a tanácsok szakigazgatási szer­veinek vannak feladatai. Mintegy 250 esetben szólítot­ták fel a tulajdonosokat a művelési kötelezettség betar­tására, ezenkívül 40 esetben kezdeményezték állampolgá­rok tulajdonában levő par­lag területek állami tulajdon­ba vételét. Ezek hasznosítá­sát — mintegy 10 hektárét — haszonbérbe adással tervezik. — Ügy vélem, több köz­ségben, ezzel az állami tu­lajdonba vétellel a tanács csak a saját gondját szapo­rítja. Vagy tévedek? — Arra törekszünk, hogy a szétszórt — állami tulaj­donba vett — ingatlanokból nagyüzemi művelésre alkal­mas táblákat alakítsunk ki az önkéntes földcserékkel. Emellett valóban van né­hány település — például Al- sópetény — ahol nincs igény a föld iránt, s emiatt 28 hek­tárnyi a műveletlen terület. Ennél is nagyobb gond a sal­gótarjáni 111 hektár parlag föld. Igaz, ebből 50 hektár a természetvédelmi terület, amelynek haszonbérbe adá­sához, illetve parcellázásához a természetvédelmi hivatal nem járul hozzá. — A maradék még mindig 61 hektár. Ezzel mi a hely­zet? — Ennek bérbeadását a városi tanács műszaki osz­tálya a készülőben levő vá­rosrendezési tervekre való hi­vatkozással megakadályozza már hosszú évek óta. Állító­lag idén elkészül a rendezési terv. mi K földhivatal eat nem tudná meggyorsítani? — Jogszabályi lehetőség nincs a tanáccsal szembeni szankciókra, mint a lakosság esetében. Ä tanácsot a 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet kötelezi a magyar állam tu« lajdonában levő ingatlanok kezelőjeként a hasznosításra. — Gondolom, akadnak azért az imént említettnél jobb példák is a földhaszno­sításra? — Igen jó eredmények van­nak ezen a téren például Pásztón és Szurdokpüspöki* ben, ahol tartós használatba adták a korábbi parlag földe­ket. Ez utóbbi községben pél-* dául csak az idén 10 hektár­nyi földet adtak ki hetven személynek tartós használat­ba. Ez — úgy gondolom — követendő lehet mások száj mára is. összességében 20 hektárral nőtt a megyében a haszonbérbe adott terület és további tizennéggyel a me­zőgazdasági nagyüzemeknek és az Ipolyvidéki EFAG-nak, ezenkívül 15 hektár külszíni fejtést állítottak vissza a re­kultiváció révén a mezőgaz­dasági termelésbe. — Mi az, ami nehezíti a gyorsabb előrelépést? — Az említett salgótarjáni „városrendezetlenségen” túl, a lakosság tudatában iiiég „élnek” a már hatályon kí­vül helyezett időbeli koriái o- zások a földek bérbevételére, így a termelés biztonsága ér­dekében előtérbe helyezik a tulajdonosi, vagy a tartós használat intézményéből fa­kadó jogokat. Éppen ezért célunk a folyamatos propa­gandamunkával az állampol­gárok felvilágosítása, hogy az egyéni és társadalmi ér­dek helyes összhangjának megteremtésével minden mű­velésre alkalmas terület hasznosításra kerüljön. Zilahy Tajmás ablaküvegek között Gáz az A zajcsökkentés szempont, jából az ablaknak, illetve az ablaküvegnek elsőrendű sze­repe van. A vastagabb üveg ugyan jobban csökkenti a zajt, de alkalmazása , mégsem célszerű, mert az eredmény nincs arányban a naguobb költséggel. A kettős és’ a többszörös ablaküveg zajcsök- I kentése függ a táblák távol- 1 ságától 1«, azaz a légréleg vastagságától. Gyakorlati ta­pasztalatok alapján leghatá­sosabb a 20 milliméter vastag légréteg. Nyugatnémet kutatók meg­állapították, hogy ha a jól illeszkedő üvegtáblák közti térbe levegő helyett más gázt töltenek, a hangátbocsátás mértéke tovább csökkenthető. Hélium, argon, levegő és kén- hexafluorid keveréke jöhet számításba az üvegtáblák kö­zötti tér kitöltésére. De bár­mennyire jól záródnak a .szi­getelőillesztések, gondoskod­ni kell a gázok időnkénti utántöltéséről. (Ez az eljárás egyelőre csak elméleti jelen­tőségű, mert túl drága ahhoz, hogy a gyakorlatban alkal­mazhassák.) Emberségbe!, becsületből Kálmán János születésének évfordulóján ni kellett. A sztrájk szerve­zőit — köztük Kálmán Jánost is — letartóztatták. Egy hét után azonban elengedték, mért a felforgatást, a rend elleni támadást sehogyan sem tud­ták rábizonyítani. A helyreállt nyugalom azon­ban igen törékenynek bizo­nyult. A bányászok felhasz­nálva a sztrájk során szerzett tapasztalatokat is, tovább szer­vezik edtek. Nem volt alapta­lan az egyik bányaigazgató csalódottsága, nyugtalansága, amikor így írt: „...tévedtünk ama feltevésünkben, miszerint a munkásságnak hatalmi kér­désekben provokált sztrájkját sikerült olyképpen letörni, és felettük úrrá lenni, hogy a négyheti nélkülözés nem fog a fegyelem rovására menni”. Az 1924-es bányászsztrájk szer­vezésében Kálmán János épp­úgy ott volt, mint 1929-ben. Több társával együtt ismét letartóztatják és Budapestre, a toloncházba szállítják. Sza­badulása után rendőrségi fel­ügyelet alá helyezik, és nem kap munkát. A hatalom megtorló szigo­ra most már az elkötelezett kommuni sta b án yászvezetőnek szól. Kálmán János 1928 óta tagja az illegalitásban élő, dolgozó kommunista pártnak. Röpiratot, kommunista újsá­got terjeszt a munkások kö­zött, majd a fiatalok körében végez felvilágosító, nevelő munkát. Fellép a növekvő fa­sizmus, a háborús veszély el­len. Társai tisztelik, sokra becsülik, a munkában fárad­hatatlan, a harcban bátor munkásvezetőt. Amikor a II. világháború zivatara rázúdúl az országra, többen is köve­tik Kálmán Jánost, aki nem tesz eíeget a behívóparancs­nak. Ahogy az ország felszaba­dult, újult erővel lát munká­hoz. Bányászok, gyári munká­sok, sokan vannak Kazáron, akire számíthat. Megszervezik a kommunista párt helyi szer­vezetét és Kálmán Jánost megválasztják párttitkárnak. Dolgozik Salgótarjánban, a já­rási pártbizottságon és Kis- terenyén a körzeti pártbizott­ságon. Tevékenyen részt vesz a két munkáspárt egyesítésé­ben, a munkáshatalom meg­teremtésében. Aztán egyszer­re megváltozik körülötte műi­den. A rágalom mérges nyilai veszik célba, s nem tud el­lenük mit tenni. Kizárják a pártból. Ám Kálmán János nem adja fel a harcot. Több mint egy esztendeig (art, amíg a Központi Ellenőrző Bi­zottság vizsgálódik, és Kál­mán Jánost vétlennek találja. Űjra tagja lesz a pártnak. Ám újabb esztendő múltával kísértetiesen ismétlődik min­den: a rágalom, kizárása a pártból. Kistoronyén a bányában dolgozik, amikor támad az el­lenforradalom. Kálmán János habozás nélkül fegyvert fog a munkáshatalom védelmében. Amikor konszolidálódnak a viszonyok, újraszervezik tár­saival a helyi pártszervezetet, csak akkor gondol a maga dolgával. Ügyét megvizsgál­ják és visszakapja becsüle­tét, párttagságát. Sokat dol­gozott akkor is, amikor eljöt­tek a nyugdíjas esztendők. Gazdag mozgalmi tapasztala­tait a párttestületekben, a m unbab i zottságokban haszno­sította. Segített, ahol csak tu­dott, emberségből, becsületből, kommunista elkötelezettség­ből. Nem várt a munkáért külön elismerést. Amit kapott — a Magyar Köztársasági Ér­demérmet, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Bányász Szolgálati Érdemér­met, a Felszabadulási Jubi­leumi Emlékérmet, a Szoci­alista Hazáért Érdemrendet—• mind-mind nagy tisztességnek tartotta. Súlyos betegség vitte el két éve. Ha élne, Kálmán János, most lenne 80 esztendős. V. «. NÓGRÁD — 1984, augusztus 1„ szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom