Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
Amerikai beavatkozás Állásfoglalások a lengyel amnesztiáról Varsóban két sajtóértekezletet is tartottak az amnesztia első. egyhónapos szakaszának lezárása után. A külföldi tudósítóknak az INTER- PRESS sajtóügynökség központjában az igazságügy-miniszter, Lech Domeracki és a legfőbb ügyész helyettese, Hi. polit Starszak beszélt arról, hogy az amnesztia bejelentése után egy hónapban hogyan reagáltak a nyugati kormányok a közkegyelemre. A legtöbb állásfoglalás nagyon mértéktartó, az egyes nyilatkozatok között voltak kifejezetten pozitívak is — mondták a sajtótájékoztatón. A Közös Piac Külügyminisztereinek Tanácsa például elégedettségét fejezte ki és megállapította, hogy a tízek hajlandók normalizálni kapcsolataikat Lengyelországgal. Ugyanakkor ez a mérsékelten pozitív állásfoglalás nagyon általános és nem tartalmaz semmilyen konkrét dolgot az együttműködés javítására. Az olasz, a görög és a dán kormány viszont kifejezetten kedvezően foglalt állást és megerősítette, hogy szándéka a politikai és gazdasági kapcsolatok javítása. Egyes kormányok azonban, mindenekelőtt a washingtoni kormányzat továbbra is attól teszi függővé az együttműködést, hogyan alakul a belső helyzet Lengyelországban. Reagan elnök múlt heti nyilatkozata, amelyben a varsói fölkelés évfordulójával foglalkozott. azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok továbbra is beavatkozik a lengyel belügyekbe. támogatja az ellenzéki erőket, amelyeknek az a céljuk, hogy fölborítsák az ország belső rendiét. A dolgok józan és mértékletes meg. figyelői számára azonban m^r világossá vált, hogy a lengyelellenes amerikai politika fias. köt szenvedett és ezért az Egyesült Államok érdeke is, hogy változtasson rajta — mondták a külföldi tudósítók, nak tartott sajtóértekezleten. Az amnesztia eddigi végrehajtásával foglalkozó másik sajtókonferencián közölték, hogy a szabálysértők elengedett büntetésétől kezdve a po. litikai okból folytatott eljárások megszüntetéséig összesen több mint 285 ezer embernek mérsékelték, illetve engedték el a büntetését egy hónap alatt. Eddig 125-en jelentkeztek a hatóságoknál azok közül. akik illegális ellenzéki oolitikai tevékenységet folytattak. E lehetőséggel az év végéig lehet élni. A hatóságok 830 olyan személyt engedtek szabadon, aki politikai okból volt börtönben, előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban. Baszkföldi zavargások Az ETA nem tárgyal A kiújult baszkföldi zavargásoknak több mint húsz sebesültje van. A rendőrség 15 személyt letartóztatott. Szombaton a spanyolországi Bilbaóba« több száz fős tömeg vonult az utcára az ETA baszk terrorista szervezetet éltetve, gyalázva a rendőrséget, a González-kormányt, szidalmazva a francia hatóságokat. Pamplonában a fiatalok egy tsoportja két párizsi rendszámú gépkocsit gyújtott fel, s barrikádokkal torlaszolta el a francia kamionok útját. A tüntetők „kilátásba helyezték”, hogy leszámolnak a „francia árulókkal.” A szombati tüntetést, zavargást és rendbontást az váltotta ki, hogy a dél-franciaországi Pau város fellebb- viteli bírósága — a spanyol kormány kérésére — újabb négy terrorista kiadatásához járult hozzá. A letartóztatottakat gyilkossággal és különféle terrorcselekményekkel vádolják. A döntést a francia kormánynak kell még jóváhagynia. Madridi kormánykörökben elégedettek a francia bíróság döntésével, s azt várják, hogy további 19 személy ügyében is hasonló bírósági végzés születik. A spanyol rendőrség köreiben vegyes visszhangot váltott ki a madridi kormánynak az a hét közepén nyilvánosságra hozott döntése, hogy hajlandó közvetlenül tárgyalni a terroristákkal, ha azok leteszik a fegyvert és elfogadják az alkotmányos rendet. Magas rangú rendőrtisztek csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy „a kormány hajlandó szóba állni a gyilkosokkal”. Az eddigi jelek arra mutatnak, hogy az ETA a kormány által felajánlott feliételekkel nem hajlandó tárgyaló- asztalhoz ülni. A terrorista szervezet azt követeli, hogy a megbeszélések témái között szerepeljen a bebörtönzött ETA-tagok szabadon bocsátása, a spanyol rendőrök és csendőrök kivonása Baszkföldről. Erről viszont a kormány hallani sem akar. Brit dokkmunkások sztrájkja BT tlStf a libanoni panasz Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn, magyar idő szerint az esti órákban nem hivatalos tanácskozásokat kezd Libanon panaszának megvizsgálására és hivatalos ülés előkészítésére. A tanács ösz- szehívását pénteken kérte a bejrúti kormány Libanon déli részének folytatódó izraeli megszállása és az ország többi részétől való elszakítása, valamint az emberi jogoknak nz izraeli megszálló hatóságok által történő sorozatos megsértése miatt. Szombaton reggel már Nagy-Britannia 17 nagy kikötőjét bénította meg a dokkmunkások sztrájkja, amelyet országos küldöttgyűlésük — nagy többséggel — pénteken határozott el. A munkahelyeik védelmében 23. hete sztrájkoló bányászok támogatását célzó országos sztrájk előtt a skóciai kikötőkben már pénteken spontán munkabeszüntetésre került sor egy hollandiai szénszállítmány szervezetlen dolgozókkal való kirakása miatt. Az egy hónapon belül második dokkmunkássztrájk távlatilag ismét azzal fenyeget, hogy megbénítja Nagy- Britannia külső áruforgalmának háromnegyedét, majd a személyforgalmat is. A dokkmunkások sztrájkját ugyanis nyomban támogatásáról biztosította a vasutasok egyik szervezete és a tengerészek szak- szervezete is. Közölték, hogy tagjaik sem végeznek majd munkát a sztrájk alá vett munkahelyeken. A hét 3 kérdése Mit jelent a Reagan—Bush kettős újrajelölése Dallasban? Heti összefoglalónk • első kérdésével rendszerint az időszerű kérdések legfontosabb területét, a kelet—nyugati kapcsolatok új fejleményeit tekintjük át. Ezen a héten azonban újra az jellemezte a világpolitika fő frontvonalát, hogy folytatódott a mozdulatlanság. Mindez nemcsak ennek a hétnek sajátja, a feszültségkeltő amerikai politika következményeként, egy ideje valósággal megdermedtek a kelet—nyugati, mindenekelőtt a szovjet—amerikai kapcsolatok. Igaz, egy rövid jelentés beszámolt arról, hogy *a washingtoni külügyminisztériumban kétnapos konzultáció zajlott a stockholmi konferencián résztvevő szovjet és amerikai küldöttségvezető között, de a jelek szerint inkább rutinszerű eszmecserére került sor a maratoni jellegű konferencia folytatásáról. s a megmutatkozó, alapvetőnek tűnő ellentétek feloldásáról egyelőre nem eshetett szó. A szocialista országok természetesen változatlanul készek minden ésszerű tárgyalásra, ezt jelezhette a kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában Csernyenko előszava a Japánban kiadott kötetéhez (ebben felelevenítette a korábbi javaslatokat egy jó- szomszédsági és együttműködési szerződés megkötésére), valamint a nyugatnémet kereszténydemokraták egyik vezetőjének berlini tanácskozása. A fegyverzetkorlátozási tárgyalások előtt azonban továbbra is úttorlaszok emelkednek, s az űr militarizálá- sának megakadályozását szolgáló szovjet—amerikai párbeszéd sem kezdődhet meg a közeljövőben Bécsben. Ügy tűnik, hogy a következő hónapokban, legalábbis az amerikai elnökválasztásokig nemigen várható biztató fejlemény. (A világsajtó ugyan azt taglalja, hogy az ENSZ- közgyűlés szeptember harmadik keddjén megkezdődő újabb ülésszaka módot nyújt majd külügyminisziteri találkozókra, esetleg egy Gromlko— Shultz összejövetelre is, de valóban érdemi tárgyalásokat nehéz lenne most várni. E nem éppen kedvező körképbe csak újabb terhelést hozott a Dallasban megtartott republikánus konvenció, az elnökjelölő kongresszus. Nem volt meglepetés, a papírforma érvényesült, amikor a hatalomban levő elnököt és alelnököt, tehát a Reagan— Bush kettőst újrajelölték. Ehhez egy rendkívül konzervatív pártprogram elfogadása járult, ami ugyan nem kötelező a leendő elnök számára, de megerősítheti és alátámaszthatja politikai nézeteit, s Reagan a konvención elmondott beszédében a fegyverkezés folytatása, az áhított katonai fölény kierőszakolása. Kuba és Nicaragua fenyegetése mellett szállt síkra. Az amerikai elnök tréfaként jellemzett hírhedt mikrofonpróbája joggal keltett világszerte felzúdulást és felháborodást. Dallasban bebizonyosodhatott, hogy nem csak az ízetlen viccelődés, hanem a komoly beszéd is komor felhőkkel árasztja el az Egyesült Államokból a nemzetközi égboltozatot. Melyek a közel-keleti válság új fejleményei? Újra megakadt a libanoni megbékélési folyamat: véres összeütközések az északi Tri- poliban. feszültség a drúzok lakta Suf-hegységben és merényletek Bejrútban. A rendkívül bonyolult és néha nehezen áttekinthető események hátterében elsősorban az húzódik meg, hogy a megbékélés gyakorlatát szolgáló biztonsági tervet (magyarán a kormány haderejének bevonulását a korábbi polgárháborús területekre) most már a fővároson túl is ki kell terjeszteni. A következő állomás a Suf- hegység „pacifikálása”, ahol a nemzeti haladó erőknek vannak fontos állásai és katonai pozíciói. Ezeket át is adnák, de ugyanakkor biztosítékokat kívánnak, hogy a megígért demokratizálási folyamat folytatódik, s a hadsereg bevonulása a Suf-hegységbe nem a jobboldal térnyerését szolgálja majd. Erre vonatkozólag nem történt határozott intézkedés, ezért folyik a vita és húzódik a megoldás. Szíria, amely nagy felelősséggel közelít a libanoni rendezéshez, az elmúlt napokban újabb lépéseket tett, hogy elősegítse a valóságos megbékélést a szomszédban. A nemzeti haladó erők másik követelése, hogy a kormány tegyen határozottabb intézkedéseket Dél-Libanon izraeli megszállásának felszámolására. Ez a kérdés a héten különösen akuttá vált. miután az izraeli hadsereg elvágta a hatszázezres Dél-Libanont az ország más részeitől. A tengerparti főútvonal eddig sem volt járható, de vasárnaptól a Zsezzin melletti egyetlen működő összekötő hidat is eltorlaszolták. megszűnt a gépkocsiforgalom. s csupán gyalogosok juthatnak át, hosszadalmas biztonsági vizsgálatok nyomán. (Dél-Libanon hagyományosan az ország más területeinek élelmiszer-ellátója. Érthetően érzékeny kihatással van, hogy az áruszállító konvojokat ki kell rakni a megszállási zóna határán, gyalog átvinni a gyümölcsös, stb. ládákat, s csak úgy lehet tovább szállítani...) Izraeli részről nyilván időt akarnak nyerni, hogy jobban felépítsék a Hahad tábornok vezette jobboldali hadsereget (ez a meghalt Hadad őrnagy alapította milícia) s megpróbálják kiiktatni az ellenállási akciókat. Kész tényeket akarnak teremteni a „vízcsatában” is, néhány kilométeres határkiigazítás segítségéve! a Litani és a Vazzani folyók forrásvidékét megszerezve, a vizet Izrael felé vezetnék. (Ne feledjük, a sivatagos Közel-Keletnek nemcsak az olaj, hanem a víztartalék is valóságos kincse!) Ilyen körülmények között a libanoni kormány kénytelen volt a Biztonsági Tanácshoz fordulni. Ahol, ha szavazásra kerül sor, nem kis érdeklődés várja az amerikai voksolást... Hogyan alakulnak Nicaraguában a választási előkészületek? Hét párt verseng a szavazatokért, valamennyi egyenlő lehetőségekkel és adottságokkal (azonos idő a rádióban és a televízióban, egyforma pénzügyi támogatás stb.) rendelkezik. Nicaragua történetében még nem volt ilyen szabad és demokratikus választás Ugyanakkor három jobboldali ellenzéki párt önmagát zárta ki a választási küzdelemből, mert a határidő többszöri hosszabbítása ellenére sem volt hajlandó hivatalosan benevezni jelöltjeit. Kommentátorok szerint e taktika oka, hogy a sandinisták többségére számítanak, s inkább olyan látszatot próbál-1 nak kelteni, mintha Nicaraguában több politikai csoport nem vehetett volna részt a választásokon. Ezzel Washingtonnak — amely soha nem emelt vétót a diktatúrát gyakorló Somoza família csaló választásainak időszakában — ürügyet nyújtanának a választások szabadságának kétségbe vonására.) közben a nicaraguai vezetésnek más kihívásokkal is szembe kell néznie. Ellenforradalmi osztagokat dobtak át az országgal északon szomszédos Hondurasból a déli határokon elterülő Costa Ricába, hogy két tűz közé fogják a sandinista rendszert és zavarják a konszolidációt. A belpolitikában fő törekvésük az állam és az egyház viszonyának megrontására irányul, amikben szerepe van a püspöki konferencia jobboldali többségének is (A nicaraguai kormányban három pan-miniszter fosrlal helyet, köztük a jól ismert D’Escoto kü'üa-’- és Cardenal atva oktatásügyi miniszter, s papi személy tölti be a nicaraguai naavkövet tisztét az emerikai államok szervezeténél is. A jobboldali nüsnökök, a Vatikánra hivatkozva. a oan-miniszterek lemondását helvezték kilá+ásba, de ezt az érdekeltek cáfolták.) Réti Ervin A jó kapcsolat ellenzői Az ADN hírügynökség ismertette a Neues Deutschland szombati kommentárját, amelyet az NSZEP központi lapja Alfred Dreggernek, a CDU— CSU parlamenti frakciója vezetőjének támadó hangú sajtónyilatkozatához fűzött. A kommentár megbélyegzi Dreggernek „az NDK államfőjének esetleges NSZK-beli látogatása elleni botrányos és provokatív kirohanásait” és megállapítja, hogy azok „szándékosan az NDK és az NSZK közötti jó kapcsolatok kialakulása ellen irányulnak.” „Senki számára sem lehet kétséges, hogy az NDK Államtanácsának elnöke ilyen dolgok láttán nem erőlteti az NSZK-ba való látogatást” — szögezi le a Neues Deutschland. „A nemzetközi közvélemény, amint ezt Dregger úr kirohanásainak világméretű visszhangja is mutatja, nagyon jól megértette, miről is van szó. Arról, hogy az NDK Államtanácsa elnökének esetleges NSZK-beli látogatására, amelynek eddig sem az időpontját, sem témakatalógusát & NOGRÁD - 1984. vagy programját nem egyeztették, ne kerüljön sor. Erre irányul a dolog, és bizonyos erők, amelyek egyáltalán nem nélkülözik a befolyást. „Mi marad hátra?” — teszi fel a kérdést a Neues Deutschland. „Minden esetre napirenden marad az a feladat, hogy meg kell oldani azokat a kérdéseket, amelyek a béke és a kétoldalú kapcsolatok érdekében az NDK és az NSZK alapszerződése értelmében rendezendők. De fennmarad az a kérdés is, hogy vajon azok a Rajna partján, akik a felelősséget viselik, tudják-e, hogy mire megy a játék?” — zárja kommentárját az NSZEP központi lapja. Erich Honeckernek, az NDK Államtanácsa elnökének szeptember végére tervezett NSZK-beli látogatása nagy je. lentőségű az európai helyzet alakulása szempontjából és ezért méltó körülmények között sorra kell kerülnie — jelentette ki az ARD nyugatnémet televízióállomás péntek éjjeli adásában Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere. ugusitus 26,, vasárnap Legfőbb veszély: a fegyverkezés Kevés fogalom futott be az utóbbi időkben olyan karriert, mint ez: emberi jogok. Fennkölt, földünk lakóinak jövőjét-sorsát taglaló tételek gyűjteménye, de egyben a napi politikai küzdelmek tárgya, olykor szinte szikráznak körülötte a nemzetközi viták, az ellentétek. Meglepődik az ember, ha — akárcsak nagyjából — megpróbálja felsorolni: mi tartozik e körbe, íme: jog az élethez, az egyenjogúsághoz, a személyi sérthetetlenséghez, a törvény előtti egyenlőséghez, a munkához, a vallási meggyőződéshez, a kormányzási részvételhez, a beleszóláshoz, a tanuláshoz, a lakáshoz, a pihenéshez... S a felsorolás korántsem teljes. Vajon mindenütt és mindenki egyaránt élvezi ezeket az előnyöket, öt földrészen? Korántsem mondhatjuk. Bár már jó két évszázaddal ezelőtt leszögezték a polgári haladást képviselő gondolkodók, hogy az ember szabadnak születik és csak a körülmények fosztják, vagy foszthatják meg ettől a szabadságtól; máig folyik a küzdelem a kedvező körülmények megteremtéséért, vagy mind teljesebbé tételükért. A világ számos részéről elmondható, hogy mindez egyszerre nincs jelen. De akkor mi a sorrend? A felsoroltak közül melyik a fontosabb? Egy kiszáradt sivatagban kóborló afrikai törzs számára — például — a legfontosabb és egyetlen döntő igény, hogy megszerezze a betevő falatot, az ivóvizet, nem foglalkoztatja őket sem a sajtószabadság, sem valamely utazás a fény városába. Nyilvánvaló: az emberi jogok érvényesülése, maga az igény felébredése is gazdasági, társadalmi és politikai körülményektől függ: olyanoktól, amelyeket egy nép megteremt magának, illetve, amelyeket a 'Világ állapota egyáltalán megenged. Érdekes jelenségnek voltunk tanúi a múlt egy-másfél évtizedben a magunk háza táján. A szocializmus kezdettől új lehetőségeket nyitott számunkra, és, ahogy fejlődött gazdaságunk itthon, amilyen mértékben enyhültek a nemzetközi viszonyok, úgy vált — több tekintetben, fokozatosan a lehetőségből valóság. Vegyünk egy prózai példát; a turistá.skodás (ami az egyik szabadságjog gyakorlati megnyilatkozása) akkor vált tömegessé, amikor itthon munkánkkal megteremtettük a kirándulásokhoz szükséges devizaalapokat. Európa államai pedig barátkozni kezdtek, és megnyitották egymás előtt a kapukat. Az emberi jogok érvényesülése folyamat, valóra váltásukról magunk gondoskodtunk, illetve magunknak kell a továbbiakban gondoskodni, és körülnézni a világban: mi a teendő? Ma az élethez, a testi épséghez való jogot fenyegeti a legnagyobb veszély: a fegyverkezés. A rakétatelepítések ugyan nem hoznak magukkal automatikusan háborút, de jól tudjuk, hogy egy-egy atomtöltet százezreket tudna elpusztítani. És már ez a feltételes mód is nyugtalanító. Aki ma az emberi jogok védelméért áll ki, s szándékozik tenni valamit, az elsősorban a leszerelésért küzdjön. Csak élő ember tud igényeket támasztani, dolgoz ni, választásokon részt venm utazni. Tatár Imre Ki--: hová ? E gy-egy választás során rendszerint arra figyelünk, hogy melyik párt vagy szervezet nyeri el a mandátumokat. A Dél-afrikai Köztársaságban szerdán lebonyolított szavazás során viszont az lehetett a perdöntő, hogy egyáltalán hányán jelennek meg az urnáknál. A választási színjáték célja az volt, hogy a „kevertfa- júak" vagyis a félvérek 80 képviselőt küldjenek egy külön törvényhozási kamarába, amit követni fog a jövő héten az ázsiai eredetűek voksolása 40 mandátumért. A két „színes parlamentnek” gyakorlatilag semmifajta jogköre nem lesz, a fő cél a nem fehér bőrűek megosztása, miután a lakosság 70 százalékát kitevő feketék még ilyen látszatképviselethez sem juthatnak. A.z ENSZ ezért nyilvánította törvénytelennek az egész választási komédiát. A haladó szervezetek esért eleve bojkottra szólítottak, s a szavazási listára felkerültöknek valóban csupán 29,5 százaléka jelent meg az urnáknál. Megtorlásként tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. Nyolcvanon a par- \ lementbe, sok százan a börtönökbe kerültek..» <
