Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

■ Havonta egyszer A TEREM álmosan csen- ul készségfejlesztő- és moz­gás. Innen-onnan „jön” néha gásgyakorlatokat, népi gyer- egy-egy poén, s a néki járó mekjátékokat, kommunikáci- harsáfiy kacaj is válaszol, ós játékokat tanulnak. De jelzi az ittlétet, az embereket, foglalkoznak műsorszerkesz- Ka az éjszaka koromsötét- téssel és egy-egy drámai mű je n«m lenne elég bizonyíték színrevitelével is. ©dakinn, akkor a már csak '„takarékon” néző álmos sze­mek félreérthetetlenek — na- gyon későre jár már. Sarkig tart ablakok cserélik a do­hányfüstös levegőt, — s a . , fényre beáramló szúnyogok dapesti Pinceszínház igazga- gondoskodnak az ébrenlétről, tóját, Mezei Évát, a budapesti — Aludni különben is bűn Gyermekjábékszín rendezőjét. — IGYEKEZTEM a leg­jobb, országosan is elismert előadókat megnyerni az ügy­nek, igy Keleti Istvánt, a bu­lenne, hiszen hátra van még a filmvetítés, Shakespeare' Szert tivánéji álom ja, Max Re­inhard rendezésében. Kevés, nag’On kevés az idő, ezért szorul az éjszakába. S ha va­laki nagyon nem bírná már, hát szokja, ha színházat akar csinálni. De mintha a film is játékos lenne, többször el­szakad, s rakoncátlankodik a vetítő is, mármiár bosszantó, de végül... mozaikkocka az e ma tőrszín j átszó-rendezői tá­Gabnai Katalint, a Népmű­velési Intézet drámaosztá­lyának munkatársát — mond­ja. — Mégis hiányzik, hogy nincs egy tanár vezetője a tanfolyamnak, így az egyes előadások nem szervülnek eléggé egymáshoz. Remélem azért a végére összeáll az egész eggyé. A tábor nagyon sokat se­bor életéből, amelyet Pász- gftett abban, hogy a korábbi tón, a diákotthonban rendez­tek augusztus elején. Része ez annak a tanfolyamnak, amely márciusban indult, s előreláthatólag november vé­géig tart. Havonta egyszer, hétvégeken. Hallgatói diák­színpadok vezetéséhez szerez­hetnek úgynevezett „C” kate­góriás amatőrszínjétszó-ren- dezői minősítést. r— Féltem, hogy nem lesz ebből a tanfolyamból semmi — emlékatSk vissza a nehéz indulás Gáborné Csapó Márta, a ta*ríolyam szervező­je. — B6f Dyen utoljára ’79- ber. »olt, se érdeklődés ki­csi. is érződik, amiről foglalkozásokon hallottak a megfelelő helyre illeszkedje­nek. Wiegmann Alfréd, a mű­egyetemi SZKÉNÉ színpad rendezője és Magyar Fruzsina dramaturg vezetésével Sha­kespeare Szentivánéji álomját vitték színpadra a csoport tagjai. Vívódva, vitatkozva közösen elemezték a drámát, s jutottak el mélységeihez. De a dramaturg munkájába, a dráma színrevitelének leg­apróbb részleteibe is bele­kóstoltak. — Én gyakorlati tanácso­kért mentem a táborba — emlékszik vissza Csák József már később, amikor munka­mos tanában annyi szó esik, helyén, az építőipari gépköl hogy az amatőr színjátszás csönzőben beszélgettünk. — leszálló ágban van. A pedagó- -lőbb mint 10 éve foglalko tusok, akik jellege miatt leg­Több mint 10 éve zom amatőr színjátszással — jelenleg a NÁÉV-nál van egy inkább résztvevői lehetnének C80pol.tom. Érzem, hogy ke- * kurzusnak, túlterheltek, veset tudok, tanulnom kell érthetően nincs már energi- még. A tanfolyam évközi re­ájuk arra, hogy itt töltsék sze nekem keveset adott, mert c szombat-vasárnapjukat. S felnőttekkel foglalkozom, így óradíjukon sem változtat a naSv várakozással mentem minősítés megszerzése. A Pásztora. Rövid volt az egy tanfolyam végül is elindult. 28 két és túlzsúfolt. Az egész na- jelentkezővel. A megjelentek P\ koncentrálás után az éjsza- száma azonban alkalmanként kába nyúló programokon már yáltozó. A foglalkozásokon a részt­vevők azokból a műhelytit­kokból kapnak valamit, amin egy gyermekszínpad sikeres ugyancsak csökkent a figye­lem. Aránytalanul hosszúra szaladt az elméleti elemzés, a kevésnél is kevesebb idő ma­radt a gyakorlatra. A hibá­imról azonban kétségtelenül Berger Hajnalkát, a tanfo­lyam legfiatalabb résztvevő­jét falujában, Bercelen a művelődési házban találom. Mindössze 16 éves, s jövőre már ő vezeti az itteni gyer­mekszínpadot. — Nem volt bennem szo­rongás, hogy én vagyok a legkisebb. Akadt, amit nem értettem, de segítettek a töb­biek, vagy utánanéztem. Ne­kem, aki még nagyon kezdő vagyok, igen sok szakmai se­gítséget adott. Még három hónap, s a tan­folyam véget ér, résztvevői vizsgát tehetnek, s ha ez si­kerül, megkapják minősítésü­ket. — NEM a papírra van szükségem, csak a megtanul- takra. Mint ahogyan a szín­játszást sem muszájból, ha­nem belső késztetésre csiná­lom — mondja Csák József, s elmélyedő tekintetén lát­szik, hogy komolyan gondol­ja. — Sokat vitatkoznak, be­szélnek arról, hogy halódik, de legalábbis gyengélkedik az amatőrmozgalom. Mindannyi- uk hibája ez. Nem merünk teljes mellszélességgel kiállni azért, amit csinálunk. A kri­tika sem segítő, csak a hi­bákra mutat rá, de nem ad fogódzót ahhoz, hogy milyen irányba kellene módosítani. S a közönségtől is nagyobb odafigyelést, megértést ké­rünk. .. Vineze Marietta Hazai tájakon Séta a Zengő tövében Kevéssé láto­gatott vidékünk, talán mert kevés­bé ismert a Me­csek legmagasabb hegye, a 682 mé­ter magas Zengő és környéke. A Keleti-Mecsek rendszerint ki­marad a turisták útitervéből, pe­dig érdemes rá­szánni egy napot, még akkor is, ha megközelítése kis­sé körülményes. Püspökszent- lászló, a zengő­vári csúcs és* a Hármashegy tö­vében, tenyérnyi völgykatlanban rejtőzik. A kö­zépkorban a pécsváradi ben­césekhez, később a pécsi püspök­séghez tartozott. A falu az elmúlt ívtizedekben már- már elnéptelenedett A püspökszentlászlói templom hajdani iskolában Bazsa- rózsa-kulcsoshá/.at rendeztek be. Ezen a vidéken ugyanis vadon nő ez a virág. Előtte a kitűnő vizű, Hetyey püspökről elnevezett forrás csordogál. A volt püspöki nyaraló hét- hektáros parkja szigorúan védett arborétum. Helyben kérhető engedéllyel bejárha­tó. Kerítésén kívül Szent László király szobra vigyáz­za azokat, akik a meredek turistaúton vállalkoznak a Zengő csúcsának megmászá­sára. A Zengőhöz, it.t-ott elszólt természeti ritkaságainak ere­detéhez, repkénnyel befutott titokzatos rommaradványai­hoz sok monda fűződik. E hiedelmek egyike szerint egy anyának megsúgta a Hegy Szelleme, hogy a hegy belse­jében tömérdek kincset ta­lál. Az anya gyermekével va­lóban felment, a rengd eg kincsből felmarkolt ,.egy te­rével”, hazafutott vele, de gyermekét fent hagyta. Am, mire visszatért a többiért. a De ma táplálkozó csermely az utat már a régi kis parasztházak többször is keresztezi. , , , , . egv részét városiak — fő- A falucska északkeleti -L-if!.y*3Í?„8'wí ként pécsiek — lakják, szegletén gróf Esterházy Pál Lassacskán eszmei környezet- László pécsi pöspök 1979-ben ben fekvő üdülőfaluvá ala- emeletes nyaralókastélyt és kul, amely legegyszerűbben Hosszúheténvből érhető el, amelytől 2 kilométerre fek­szik. A két községet — azaz Püspökszen ti ászlót is külvi­lággal — összekötő földút száraz időben autóval is jár­ható, bár a több forrásból működésé múlhat. így példá- fellebbentette a fátylat. Százéves az orosz Matrjoska Százéves a legnépszerűbb jonov városban és a középső szovjet emléktárgy, a Matv- Volga melletti joská. A sok milliós Matrjos- Majdán faluban ka-család első példánya mind a mai napig fennmaradt. A Moszkva környéki 2agorszk városa játékmúzeumában ta­lálható. A fababa egy paraszt­lányt ábrázol, kakassal a ke­zében. A játékbabát a leggya­koribb női névről Msrtrjoská- nak nevezték el. A tehetséges népművészek ecsete csodálatos módon meg­változtatta az első Matrjoska szerény külsejét. Színes, deko­ratív lett. A Matojoskáft m Moszkva környéki Zagorszkban, Szem­Polhovszkij készülnek. De készítenek ilyen eredeti és szép babákat más váro­sokban is. A 2—3 éves hárs­fából egymásba illő figurá­kat esztergálnak, amelyeket később kifestenek. A festés módja minden városban más és más. Eltérő az arc, a ruhá­zat. A festők igyekeznek, hogy ne másolják a mintát. Ez a változatosság a matrojs- kák művészi értéke. A 100 éves évforduló al­kalmából a zagorszki múzeum egyedülálló gyűjteménye egy új, 14 részes fababával bő­vült. fazsindelyes kupolával fedett, elliptikus belső terű templo- mocskát emelteti egy régi templom helyére. Ez az épü­letegyüttes olyan, mint egy kis ékszer. Amikor száz év­vel később restaurálták, a templomot emeletes folyosó­val kötötték össze. A kastély ma agg egyházi személyek szociális otthona. Mellette, a mekét. Az asszony azóta bo­lyongva keresi fiát a hegyen s a fák zúgásában, a hegy morajlásában az ő kiáltf zá­sát, kétségbeesett sikoltozá­sait is hallani lehet. Ec, in­da alapján nyilván az. Iv'-ry1 a Zengőt borító erdőség tv. <g szélcsendben is „zeng”. vi­harban. orkánban pedig oV "•n bömböléssel tud zúgni, iivöl- teni, amilyennek a nép az igazi ítéletidőt képzelte Dr. Csonkaréti Károly i A nyaralókastély, m# szó cl ális otthon uni imiiiimiiiiimimittiimii ................................................................................................................................................................................................................................................................................ BALO GH BÉNI: Sisa Pista komolyan játszott (Cserhát vidéki monda) — R'i7nnv sok ”halkör- Dizony mü» tetett haj. lőtt már végre a nógrádi tá­jak híres-neves betyárja, Si- *a Pista — nemegyszer mé­résre tanítva a dölyfös vidéki urakat — amikor jó időre a gyarmati börtönbe kerül. Sírtak is a lányok meg a fcxipasszonyok, akik nem is titkolták, hogy a daliás Sisa Pistát szerették. Mondják, hogy a nagyoro­szi gróf szépséges leánya, Rózái ka, is gyengéd érzelme­ket táplált iránta... Nem­csoda hát ha addig-meddig kérlelte a nagyhatalmú és dúsgazdag édesapját — aki­nek a gyarmati megyeházára nagy befolyása volt — míg az ki nem szabadította on­nan. Hej, ugyancsak főtt a feje a megyei uraiknak, mert mi­tagadás tartottak Sisa Pis­tától és cimboráitól, hogy is­mét sarcolni, háborgatni fog­ják a gazdag urakat. Sisa azonban ekkoráira már belefáradt a sok hercehurcá­ba, a teménytelen üldöztetés­be, a mindenféle nyomorga- tásba, s elfogadta a nagyoro­szi gróf ajánlatát. — Ide figyelj, Sisa Pista! — kezdte a nagyoroszi gróf, amikor éjnek évadján, tit­kon kiengedték a betyárt a megyei börtönből. — Meg­teszlek én téged a drégelypa- lánki erdőségeimben erdőőr­nek... Tisztességes fizetséget is adok tenéked. de arra kér­lek, hagyj fel a betyárkodás­sal. szakíts a kétes hírű cim­boráiddal. .. Sisa erősen töprengett, de mivel a szabadság drága volt neki is, belement a do­logba. .. Gondolta, megpró­bálja, hátha sikerül, és akkor végre feleségül veheti a ré­gi-régi szerelmét, egy nagyon szép vadkerti árva kislányt. Ezután Sisa Pistának az er­dő legmélyén fagerendákból ácsolt szép kalyibát építet­tek... Egy ideig még utána jártak a régi cimborák, hogy újabb kalandokba csábítsák Sását... Ö azonban hajthatat­lan maradt, mert a vadkerti szép árva kislányt az oltár elé akarta vezetni, no meg a jó hivatalát sem akarta elve­szíteni. Közben előfordult, hogy a nagyoroszi gróf szép szőke le­ánya is el-elkerült a palánki erdőség kalyibájába. — Szökjünk meg együtt, te szép, daliás Sisa Pista — kér­lelte a grófkisasszony. — Nagy a világ, kerek is, lesz számunkra hely máshol is... — Hej, szépséges grófkis­asszony, nem valók vagyunk mi egymáshoz... Mert hát: suba a subához, guba a gu­bához — tartja a szólásmon­dás. No, meg aztán apád- uradnak nagyon háládatlan lennék, ha ezt tenném vele, aki engem kimentett a gyar­mati hóhér kezéből... De van nékem Vadkerten egy régi szeretőm is, egy Mari nevű, szegény árva kislány... Neki már reges-régen ígéretet tet­tem. .. Sírt-rítt a szép grófkisasz- szony, mert nagyon szerette Sisa Pistát... Ám végül is szakítania kellett vele, mert apjaura egy fiatal báróim­nak egy magas rangú katona­tisztnek szánta. Aztán elkövetkezett a ne­vezetes nap. Nagy lakodalom volt Nagy­orosziban. .. Mulatott ott még az árva gyerek is. Az egész vármegyéből, de még Heves­ből is, sőt Budáról is sok fé­nyes uraság érkezett, akik önfeledten járták a sok cifra táncot a grófkisasszony lako­dalmán. Jó éjfél után — amikor is az amúgy is bohókás termé­szetű örömapa, a tréfaszerető nagyoroszi gróf eléggé felön­tött a garatra, hirtelen-várat­lan valami különös ötlete tá­madt. .. Hamarosan magához hívatta a legfőbb intézőjét — ki szintén a vendégek so­raiban mulatott —, s titkon valamit súgott a fülébe. — Most méltóságos gróf úr? — kérdezte elhűlve és csodálkozva a főintéző. — Most intéző uram... En­nek még az éj folyamán meg kell történnie. Miután pedig a főintéző nem mondhatott ellent nagy; hatalmú urának, még azon minútomban eltűnt a zajos lakodalomból... * Hajnal felé a nagyoroszi kastélyban mulatozó nagy uraik jókedve a tetőfokra há­gott. .. Ekkor perdült a .ci­gányprímás elé a bohókás gróf, és az akkor még me- gyeszerte híres nótát paran­csolta a zenészeknek: „Sisa Pista bőgatyája, Felakadt a csipkefára.” A barna képű muzsikusok menten rá is zendítettek a pattogó csárdásra... Ám a nagyoroszi gróf egyedül jár­ta a táncot, mert az urak jó- része neheztelt rá Sisa „is- tápolása” miatt, s erre a nó­tára nem akart táncolni. — No, ha ti erre nem tán­coltok — fordult az urak felé — akkor majd fogtok más­ra... — és e pillanatban csetti-ntett a jobb kezével. Abban a minútomban a nagyterem mind a hét ablaka felpattant, s rajta hét szű­rös betyár ugrott be. (A hete­dik még fekete álarcot is vi­selt!) A zenészek ijedten leáll­tak, az urasógok pedig még ijedtebben reszkettek, a szép­séges hölgyek meg a tánco­saik oldalán kerestek mene­déket. (Egyedül a szép meny­asszony, a szépséges gróf; kisasszony sejtette ki van itt!) El is hagyta menten a táncosát, hogy az álarcos be­tyárral perdüljön egyet-ket­tőt. .. A cigányok pedig visszanyervén bátorságukat, újra rázendítettek: „Sisa Pista bőgatyája, Felakadt a csipkefára.” A tánc után az álarcos le­gény udvariasan , visszavezet­te a szép menyasszonyt az ámuló vőlegényéhez. — Most pedig idefigyelje­nek ki gyeim etek! — hangzott fel keményen az álarcos be­tyár hangja. — Mindenféle pénzt, aranyat, ékszert, gyű­rűt, órát, karperecét tegye­nek az asztalra különben ku­tyavilág lesz! ... — és hogy szavának nagyobb nyomaté- kot adjon, pisztolyából há­romszor egymásután a pla­fonba lőtt... A halára rémült uraságok és asszonyságok ijedten enge­delmeskedtek, egyedül a menyasszony nem teljesítette a parancsot, no meg a házi­gazda maradt tétlen. Nemsokára nagy halom aranypénz és sok csillogó ék­szer hevert az asztalon... Az álarcos betyár pedig lá­zasan sietett oda, hogy a sok-sok kincset a szőrtarisz­nyájába berakja... Ekkor lepődött meg igazán a házigazda, a nagyoroszi gróf. — No, nézd csak, hát ko­molyra megy a dolog? -* gondolta elsápadva. Aztán gyorsan odaugrott az álruhás betyár elé, s így kiáltott neki: — Jól van Pista, jól csi­náltátok: Köszönöm nektek! ... De mcst már elmehettek! Ekkor Sisa Pista megráz­kódott, s ráébredt a valóság­ra. .. Majd hirtelen levette fejéről a fekete álarcot, és szemébe nevetett a megret­tent uraknak: — Szép jó estét kigyelme- íeknek! Vége az ijedelem­nek!... Mulassanak tovább! ... — s azzal méltóságtelje­sen társaival együtt elhagy­ta a kastélyt.., Jó ideig tartott, míg s je­lenlévő urak felocsúdtak a meglepetésből, s halálra vál­tón suttogták: Sisa Pista volt! Ám a nagyoroszi gróf is megfogadta: többet nem ját­szik a tűzzel! __ Hiszen Si­s a Pista komolyan játs*>tt..' ___ C- _ Pista ezután ott O ISu hagyta az erdőőri hivatalt, Vadkerten telepedett le, s ott csakugyan feleségül vette a Mari nevű, szép árva kislányt... Ott is élt haláláig, mint a „Lókocsi” csárda tu­lajdonosa — fejezte be elbe­szélését Tóth István bátyánk, egy barna képű, kellemes ke­délyű parasztember, aki „mellesleg” a magyarnándo- ri nyugdíjasklub elnöke... (Mindezt pedig a nyolcvan­negyedik esztendő elején, március havában hallottam tőle, bizonyságképpen, hogy a legendás hírű nógrádi be­tyár emléke mind a mai na­pig elevenen él a palóc né® szívében,). 4 NQGRAD - 1984. augusztus 25., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom