Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
Äz MNFP plénuma Cedenbalt egészségi állapota miatt felmentették — Batmönh az új főtitkár r 1984. augusztus 23-án a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülést tartott. A KB Politikai Bizottságának megbízásából a plénumot Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke nyitotta meg. A plenáris ülésen szervezeti kérdéseket vitattak meg. A Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának megbízásából Demcsi- gin Molomdzsamc, a KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. A plénum Jumdzságin Ce- Öenbalt egészségi állapotami. att és egyetértésével felmentette főtitkárként és a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagjaként betöltött tisztségéből. A plénáris ülésen hangsúlyozták, hogy Jumdzságin Cedenbal a Mongol Népi Forradalmi Párt és a szocialista állam élén eltöltött több mint negyven év alatt egész erőjét, tehetségét és gazdag tapasztalattárát a szocializmus építésének szolgálatába állította. A plénum nagyra értékelte Jumdzságin Cedenbal sokoldalú tevékenységét a Mongol Népi Forradalmi Párt eszmei-szervezeti megerősítésében, a párt sorainak tömörítésében, a párt és a nép kapcsolatainak megszilárdításában, a párt- és az állami szervek munkájának folyamatos tökéletesítésében. A plénum méltatta Jumdzságin Cedenbal kiemelkedő szerepét a mongol nép forradalmi vívmányainak védelmében, az ország védelmi képességének erősítésében. A plénum nagyra értékelte Jumdzságin Cedenbal sokesztendős gyümölcsöző tevékenységét, amelyet a mongol— szovjet barátság sokoldalú kiszélesítéséért és elmélyítéséért, a Mongol Népköztársaságnak a többi szocialista országgal való együttműködésének fejlesztéséért, a nem- - zetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megerősítéséért, a népek békéjének és biztonságának szavatolásáért folytatott. A plénum mélységes háláját juttatta kifejezésre Jumdzságin Cedenbal iránt a pártnak és a népnek tett kiemelkedő szolgálataiért. A plénum Dzsambin Bat- mönh-t, egyhangúlag a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárává választotta. A plénumon Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára beszédet mondott Kifejezte háláját azért a bizalomért és megtiszteltetésért, amelyet a párt Központi Bizottsága tanúsított iránta, és biztosította a Központi Bizottságot, hogy minden erejét, tudását és tapasztalatát a párt és a nép szolgálatába állítja. Batmönh életrajza Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának új főtitkára 1926. március 10-én született Hjargaszban, Ubsza Nur-i területen, parasztcsalád gyermekeként. 1948 óta a Mongol Népi Forradalmi Párt tagja. Az új főtitkár sokéves munkássága elválaszthatatlanul összefonódik a felsőfokú szakképzettségű párt- és állami káderek felkészítésének lés nevelésének ügyével. Elvégezte a mongol állami egyetemet és az SZKP KB mellett működő társadalomtudományi akadémiát. 1951—1967 kötött Batmönh előadó volt a mongol állami egyetemen, azután az állami pedagógiai főiskolán, majd a Mongol Népi Forradalmi Párt KB pártfőiskolájának rektorhelyetKádár udvozso Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte Dzsambin Batmönh-t, a Mongol Nőiese, 1967-től a mongol állami egyetem rektorhelyettese, majd rektora. 1973-ban Batmönh a Mongol Népi Forradalmi Párt apparátusába került, ahol a tudományos és művelődési osztályt irányította. 1974 májusában a Minisztertanács elnökhelyettese lett, majd még ugyanazon évben a Nagy Népi Hurál (parlament) ülésszakán a Minisztertanács elnökévé nevezték ki. Batmönh 1971-ben lett a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának póttagja, 1974 júniusától pedig a KB és a Politikai Bizottság tagja. A Nagy Népi Hurál képviselője. Batmönh részt vett a KGST tagállamainak 1984-ben, Moszkvában tartott gazdasági csúcsértekezletén. A KGST János távirata pi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt megválasztása alkalmából. (MTI) ülésszakainak számos ülésén ő vezette a mongol kormány küldöttségét. Batmönh párt- és állami küldöttségek vezetőfeként számos szocialista országban tett látogatást. Hazánkban legutóbb 1982 júniusában járt kormányküldöttség élén hivatalos és baráti látogatáson. Dzsambin Batmönh a mongol párt és állam egyik kiemelkedő vezető személyisége. A párt és a nép által rábízott összes tisztségben nagy szervezőkészségről tett tanúságot, kitűnt pártos elviségével, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez való hűségével. Batmönh nagy mértékben hozzájárult a mongol és a szovjet nép ttrtós barátságának továbbfejlesztéséhez és -elmélyítéséhez, a ■többi testvéri szocialista országgal való szoros együttműködés fejlesztéséhez, valamint a béke és a biztonság megszilárdításához. Batmönh-t a szocializmus építésében szerzett érdemeiért Szühebátor Érdemrenddel és Északi Sarkcsillag Érdemrenddel és emlékérmekkel tüntették ki. A Szovjetunió és más szocialista országok magas kitüntetéseinek is birtokosa. (MTI) Vietnam nemzeti ünnepére készül Nguyen Lung, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából sajtó- konferenciát tartott csütörtökön, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. Bevezetőjében felidézte a 39 évvel ezelőtt történteket, Délkelet-Ázsia első munkásparaszt állama megszületésének körülményeit. Szólt azokról az erőpróbákról, amelyekben népe rikeresen helytállt nemzeti szabadsága és függetlensége kivívásáért, megőrzéséért. A továbbiakban beszámolt arról, hogy a szűnni nem akaró harci cselekmények közepette országuk építése rendkívül nehéz feladatot jelentett. A bonyolult körülmények ellenére azonban a nemzetgazdaságot sikerült stabilizálni, megteremtve a továbbfejlődés előfeltételeit. Ehhez nyújt hathatós segítséget a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának VI. plénuma, amely a fő figyelmet a gazdaságirányítás rendszerének további módosítására, valamint az elosztási es forgalmi viszonyok javítására fordította. Az új irányelvek gyakorlati alkalmazása lehetővé teszi — mondotta — a gazdálkodásban rejlő tartalé- KOk további feltárását, a -termelékenység, a minőség és a hatékonyság növelését. Az országépítő munkához értékes támogatást nyújtanak a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok — hangsúlyozta a nagykövet. A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetközi kapcsolatairól szólva kiemelte a Laosszal és Kambodzsával kialakított harci szövetség erősítésének, valamint a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival folytatott sokoldalú együttműködés állandó fejlesztésének jelentőségét. Ezt követően a Délkelet-Ázsia békéjét veszélyeztető törekvésekről beszélt, majd felhívta a figyelmet azokra az erőfeszítésekre, amelyeket országuk tesz a térségben kialakult helyzet normalizálása, s az ott élő népek kapcsolatainak rendezése érdekében. Nguyen Lung végezetül meleg baráti szavakkal köszönte meg azt a segítséget, amelyet a magvar nép nyújt Vietnam orszáséoítő munkáiéhoz. biztonságának megvédel- mezéséhez. (MTI) A papírforma szerint Reagan az elnökjelölt Szovjetunióról, mint saját fegyveres erőinkről” és hogy „támadják a szabadság és a függetlenség alapelveit”. Paul Laxalt szenátor hasonló hangnemben támadta az ellenpártot és magasztalta Reagan elnököt. Szerinte Reagan „négy rövid év alatt helyreállította az ■ amerikai nép önbizalmát” és bizalmát az elnök iránt. Ez a hangvétel" egyébként jellemző volt a tanácskozás egészére: a felszólalók igyekeztek a republikánus pártot feltüntetni a jövő politikai erejének. Ezt hangoztatta Reagan elnök is azon a gyűlésen, amelyet szigorúan megválogatott közönség előtt tartott Dallasba érkezte után szállodájában. Reagan szintén, a demokrata párt elleni támadásokat helyezte beszéde középpontjába és kijelentette, hosv a választásokat a republikánusok nyerik meg. Politikai megfigyelők és sajtókommentátorok korántsem osztják az elnök derűlátását: a republikánusok önbizalma ellenére jelenleg még meglehetősen szorosnak tekintik a versenyt. A jelenlegi elnök jelöléséről döntő szavazás során mindössze két küldött tartózkodott, majd a tanácskozás résztvevői — a percre pontosan előre kidolgozott forgatókönyvnek .megfelelően — húsz percig ünnepelhették Ronald Reagant. George Bush aiel- nökké jelölésekor ugyancsak ketten tartózkodtak a szavazástól, egy küldött Jack Kér p ultrakonzervatív képviselőre, ugyancsak egy pedig Jeane Kirkpatrickre. az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetéré szavazott, akit egyébként a demokrata párt választójaként tartanak számon. Reagan elnök Dallasba érr kezte után találkozott Gerald Ford egykori elnökkel, megbeszélést folytatott Bush alel nőkkel és több más republikánus vezetővel is. (MTI) Koszorúzások a román hősök sírjánál Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai republikánus párt elnökjelölő tanácskozása szerdán éjjel ismét Ronald Reagant jelölte az Egyesült Államok elnökéül, alelnökéül pedig George Busht. Reagan már szerdán Dallasba érkezett, de csak csütörtökön jelenik meg a tanácskozáson, hogy elfogadja a jelölést. A republikánusok arra számítanak, hogy a kormányzat legutóbbi években elért sikerei, együtt a most elfogadott konzervatív programmal és Reagannak a választók egy részére gyakorolt kétségtelen személyes vonzerejével bőségesen elegendőek lesznek nemcsak az elnökválasztás megnyeréséhez, hanem ahhoz is, hogy a szenátusban megtartsák a párt többségi helyzetét, a képviselőházban pedig legalábbis jelentősen meggyengítsék a demokrata pártot. Az elnökjelölő tanácskozás fő témája a demokraták elleni harc volt. Az amerikai konzervativizmus atyja, Barry Goldwater szenátor, a szerda esti ülésen majdhogynem hazaárulással vádolt a demokrata pártot és annak elnökjelöltjét, Walter Mondale-t. mert szerinte elárulják az amerikai fegyveres erőket. A veterán konzervatív szenátor valóságos dicshimnuszt zengett az amerikai hadseregről és természetesen Reagan elnökről A demokrata párt vezetőiről viszont azt mondotta, hogy „szebb dolgokat mondottak a Nicolae Veres, a Romáin Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség munkatársai, hazájuk nemzeti ünnepe alkalmából, szerdán megkoszorúzták a román hősök sírját a rákosligeti temetőben. A koszorúzásnál jelen volt Farkasinsz- ky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, a XVII. kerületi párt- és áila- mj szervek, valamint a Honvédelmi Minisztérium képviselői. A budapesti román nagykövetség munkatársai több vidéki helységben koszorút helyeztek el a hazánk felszabadításában elesett román katonák sírjánál. (MTI) Clausewitz porosz tábornok és katonai teoretikus ismert tétele szerint a háború a politika folytatása más eszközökkel, vagyis ha a politikai manőverek, az érvek, a gazdasági és politikai nyomás, végül a fenyegetések eredménytelenek, akkor a fegyverek veszik át a szót. Valóban, bármilyen sokat is fejlődött az utóbbi századokban a nemzetközi jog, bármennyi kísérlet is történt a háború intézményének a kiküszöbölésére (ilyenek az 1928-as Bri- and—Kellog paktum és az ENSZ Alapokmánya, mint a legfontosabbak), hiába tartottak egy sereg leszerelési értekezletet 1899 óta Hágában, Washingtonban, Genfben és Becsben, mégis megmaradt a háború mint az „ultima ratio regum”, az „uralkodó utolsó érve.” Ennek a ténynek a szomorú igazolásaként ma is folyik az iráni—iraki háború, csatázott a Falkland-szigetek fölötti fennhatóságért Argentína Nagy-Britanniával, Izrael támadást indított Libanonban, az Egyesült Államok pedig lerohanta Grenadát. A marxizmus legáltalánosabb formában az osztálytársadalmak létével és jellegzetességeivel magyarázza a háborúkat is, a marxista politikatudomány — a történet- tudományra támaszkodva — a konkrét okok alapján pontosabb tipológiát is megállaA pított. A háborúk legősibb, ma is legáltalánosabb oka. indoka a terjeszkedés, a területszerzés vágya: a gazdaságilag értékes, vagy katonai szempontból fontos, esetleg valamely történelmi jogcímen igényelt terület bekebelezése érdekében az egyik állam katonai akciót indít a másik ellen. Századunkban erre a legjellegzetesebb példa a náci Németország, a fasiszta Olaszország és Japán egymást sűrűn követő agressziói, amelyek végül kiváltották a megtámadottak és szövetségeseik jogos és szükséges fegyveres ellenakcióját. Minden hódító célú, más népek által lakott területek megszerzésére irányuló törekvés magában hordozza a háború kitörésének a lehetőségét. Egyértelmű, hogy a II. világháború kitöréséért Hitler Németországa a felelős, s nem Lengyelország, vagy a német agresszióra hadüzenettel válaszoló Nagy- Britanmia és Franciaország. A másik gyakori ok, amikor valamilyen cselekedet, akció, ritkábban egy adott politikai irányvonal követése fölötti harag váltja ki a megtorlás, a büntetés legerősebb formáját, a fegyveres föllépést. Ez vezette 1914-ben, Ferenc Férh á b o r dinánd trónörökös meggyilkolása után az Osztrák—Magyar Monarchiát a Szerbia elleni hadüzenetre, vagy 1941-ben Magyarország formailag * a nyilvánvaló és átlátszó provokáció, a Kassa elleni bombázás „megtorlására” csatlakozott a tengelyhatalmak szovjetellenes háborújához. Legújabban pedig a londoni, izraeli nagykövet elleni merényletre hivatkozva hatoltak be az izraeli csapatok Libanon területére. Mint a fönti példák is jelzik, az ilyen (általában korlátozott célúnak mondott) megtorló hadműveletek esetében is a támadást kiváltó közvetlen ok legtöbbször csak ürügy, alkalom a régibb keletű és mélyebb gyökerű viták eldöntésére. A cél általában az, hogy a megtámadott országot politikája megváltoztatására, vezetőinek kicserélésére kényszerítse. Az ilyen típusú háborúkról any- nyit még föltétlenül el kell mondani, hogy ritka az olyan esemény, provokáció, amely- lyel szemben az egyéb ellen- intézkedések, így a gazdasági eszközök, a nemzetközi föllépés, a közvetítés eredménytelensége valóban indokolhat, ja a háborús lépéseket. Ebből a szempontból például különösen veszélyesek az Arab. (Perzsa-) öböl szabad bejárása körüli bonyodalmak. ú k ok Külön eset az úgynevezett preventív (megelőző) háború, amikor egy ország magatartásából és erejéből egy másik azt a következtetést vonja le, hogy várható riválisának további erőnövekedése és fenyegető. ellenséges magatartása, ezért a még kedvezőnek ítélt erőviszonyokat kihasználva megkísérli vetélytársa leverését. Az I. világháború kitörésekor az ilyen megfontolások vezérelték Németországot: attól tartott, hogy a következő években a francia —orosz szövetség katonai ereje oly mértékben fog növekedni, hogy az nemcsak Németország hatalmi ambíciói kielégítését fogja meggátolni, de képes lesz fegyverrel legyőzni Németországot és osztrák—magyar szövetségesét. Erről az érvelésmódról sem szükséges sokat beszélni: a jövőt, más országok jövőbeli erejét és politikai magatartását biztosan megjósolni lehetetlen, tehát az ilyenfajta félelem sosem indokolhatja háború indítását. A polgári nemzettéválási folyamat természetes következményeként a múlt században mozgalmak indultak meg a nemzeti állam megteremtésére. Ezek általában beleütköztek a fönnálló határokba és más hatalmak politikai érdekese, de elohb-ulóbb ála i tálában elérték céljukat. Az 1919-es békerendezés idejére már nemzetközileg is elfogadottá vált a nemzeti önrendelkezés gondolata, vagyis az, hogy minden etnikai közösségnek joga van egy államban, a saját maga által megválasztott politikai és társadalmi rendszerben élnie, önmagát kormányoznia. A XX. század második felében ez az elv vezetett el a gyarmati rendszer fölszámolásához. Az önrendelkezési jogot sok nép csak háborúkkal, külső segítséggel vívta ki magának. Az ilyen szabadságharcok, nemzeti felszabadító háborúk jogosak, szükségesek, más jellegűek, mint a hódító, leigá- zó, büntető és preventív háborúk, mégis kívánatosabb, ha a nemzeti felszabadulás békés úton, vérontás nélkül, esetleg nemzetközi föllépés hatására valósul meg. Az elmúlt évtizedekben számos példa mutatta, hogy ez lehetséges, ám nem ez az általános. Minthogy az államok általában nem elszigetelten élnek a nemzetközi közösségben hanem igyekeznek barátoka’ és szövetségeseket biztosítam maguknak, a kétoldalú konf liktusok könnyen vezetne'- többoldalú háborúhoz. A védelmet, biztonságot nyújtó szövetségi rendszereknek tér mészetes velejárója, hogy a szövetség egyetlen tagjának megtámadása maga után von. ja a társak közös föllépését. Ez általában a békés megoldások irányában hat és nehezíti a háborúk kitörését, ugyanakkor azonban azzal a veszéllyel jár, hogy egy kisebb, helyi konfliktus veszedelmesen kiterebélyesedhet — napjainkban akár a két világrendszer összecsapásához is elvezethet. Hiába tiltja az ENSZ Alapokmánya háborúk indítását, a második világháború óta eltelt majd negyven évben száznál jóval több fegyveres konfliktusra került sor, köztük nagy erőkkel, számos résztvevővel vívott háborúkra is, mint a koreai és a vietnami. E háborúk többségében megállapítható, hogy kinek az oldalán volt az igazság, ki volt az agresszor, mindez azonban nem támasztja föl a halottakat, nem teszi meg nem történtté a pusz- Ttást. Naivitás volna azt hinni, hogy a jövőben nem lesznek háborúk, nem lesznek agresszorok. Mégis minden ember kötelessége (és érdeke), hogy ne béküljön meg a háború gondolatával, küzdjön ellene. Félrevezető illúzió, hogy korunkban a háború csak tőlünk távol folyó, tv-n nézhető látványosság, ami nem érint bennünket, nem érhpt “1 hozzánk. Egységes világban élünk, minden háború rontja a mi békénk feltételeit és veszélyezteti megőrizhetőségét.' Jeszenszky Géza j 2 NÓGRÁD - 1924. augusztus 24.( péntek
