Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
Egy inSZ-vezető szemszögéből Merre tart a mozgalom? (Nyíri Károly 1954-ben született Özdon, itt végezte általános és középiskolai tanulmányait, majd Dunaújvárosban szerzett öntő-üzemmérnöki diplomát. 1976-tól dolgozik a szerszám- és készülékgyár pásztói gyárában előbb technológus, majd főművezeíőként. Másfél évtizede tevékenykedik a KISZ-ben, több területen és poszton megfordult, 1981 < őszétől a pásztói politikai képzési munkabizottságot vezeti Nős. Mozgalmi tevékenységét nyel ismerték el.) (Általában, majd konkrétan a mozgalomról.) Ha arra gondolunk, hogy hat-nyolc évvel ezelőtt milyen volt a KISZ vonzereje, ^zt kell mondanom most, némiképp visz- szaesett. Mindenki érzi, sőt sokan tudják is, hogy az ifjúsági mozgalomnak is igazodnia kell a fejlődéshez, a változásokhoz... Viszont a továbblépésekhez ötletek, módszerek kellenek! S azt hiszem, ennek híján vagyunk. Mintha elura lkod óban lenne n partvonalon túlról való beszólás, ahelyett, hogy „belül pályán” próbálna az illető mindent elkövetni az eredményességért. El is fogadjuk mi a jogos kritikákat, dehát mit kezdiünk velük, ha nem párosulnak javaslattal?! Pásztón és másutt is örök gond, hogy jószerivel csak eáy aktív mag szorgoskodik, de oÍvkor a babérokat mások aratják le... Rendkívül lelkes, ötletdús KlSZ-bizott- sáea és apparátusa van a városnak. folyamatosak a rendezvények, az események, s valóban pé'damutatóan dolgoznak. Ám, alapszervezeti szinten már nem ennyire kedvező a kép. Egyesek jól megélnek a „felülről jövő” kezdeményezésekből, ahelyett, hogy maguk próbálnának előrukkolni egy-egy jó ötlettel, újszerű megoldással... aranykoszorús KlSZ-jclveny(Még mindig a közmegítélésről) Persze, egy dolgot ne tévesszünk szem elől! Nevezetesen, hogy a KISZ a fiatalok tömegszervezete. És itt a fiatalon és a tömegen van a hangsúly! Ebben a mozgalomban lehetősége nyílik a legifjabb korosztálynak arra, hogy saját képességeit, a közösséghez való viszonyát fölmérje, megtanulja a demokrácia játékszabályait, képezze magát és még sorolhatnám. Mindehhez azonban egy kis türelemre, segítségre is szüksége van — az idősebb generációtól is! Például, nem kellene egy-egy kudarcot, sikertelenséget gúnyos, lekezelő megjegyzésekkel- elintézni, mondván, hogy „megint mi-' lyen hülyeséget csináltak ezek a KISZ-esek”, hanem megbeszélni, megvitatni az okokat: hogyan lehetne máskor jobban csinálni? Ugyanis, a sok bírálat, kritika fásulttá, passzívvá teheti a fiatalokat, minek csináljuk, mondják, úgy is csak égés lesz belőle... És még egy dolog: ha történetesen valami sikeres, gyakran megmarad a négy fal között. Itt van például az üzemi négyszögek esete: nagyon kevés KISZ-es kan tájékoztatást arról, miiven közérdekű dolgokról esik szó a megbeszéléseken, mit sikerült és mit nerri érvényesíteni a fiatalok érdekei közül a titkárnak ? (Eluralkodott-e a gazdasági szemlélet a KISZ-ben?) Nem hiszem, hogy ettől kellene félnünk. A családot alapító, házat építő fiatalnál természetes, hogy a pénz nagy szerepet játszik. De nem minden! Mindig fölmegy bennem a pumpa, ha valamely KISZ-vezető azzal mentegeti szervezete tétlenségét, hogy a „fiatalok között eluralkodott az anyagias szemlélet”, s ezért nincs igény a programokra. Jó néhány városi rendezvény előtt mondogatták a kételkedők, minek erőlködni, úgy sem jön el senki? Kár kínlódni, mert nincs igénv rá, „biztathatták” az ellendruk- kerek. Aztán kiderült, hogy szinte minden programra szívesen és sokan eljönnek! De ehhez alapos szervezésre és lelkiismeretes előkészítő munkára van szükség, ami időt. pénzt, energiát emészt föl. Itt a szerszám- és készülékgyárban munkát vállaltunk, s elhatároztuk, hogy az érte kapott pénzből a jugoszláv tengerpartra megyünk kirándulni. Jól jött a munka a gyárnak, a fiatalok pedig részben megoldhatták, egyik programjuk anyagi gondját. (Áz elismerésekről.) Nem hiszem, hogy oklevelekkel és plecsnikkel lehetne mérni pontosan a mozgalmi munkát. Aki komolyan csinálja, áz nem is gondol az efféle elismerésekre. Nekem valósággal lételemem a közösség, így érzem jól magam, itt szeretek lenni... Lehet, hogy kissé furcsán hangzik, de igaz: a legnagyobb elismerés, ha az utcán valamelyik ismerősét-' szól a túloldalról. Karcsi, mikor lesz már mesint valami jó kis rendezvény?! Lejegyezte: Tanka László Á Kolhida felváltja a Kometát A Kaukázus fekete-tengeri partvidékén lévő Potyiban mr^kezdték a Kolhida szériába tartozó új tengeri személyszállító szárnyashajók kibocsátását. A tengeri útvonalon ezek váltják fel a Kometát, amelyet számos ország, köztük olyan fejlett hajógyártással rendelkező országok is vásároltak, mint Olaszország, Franciaország, Japán. Az új modell kényelmesebb. A Kolhida egyszerre 140 utast szállíthat, s a tatján elhelyezett motorok optimális üzemmódját komputer segít megválasztani. SZOT-üdülők kézikönyve Ismét egy hiánypótló munka megjelenéséről számolhatunk be, a Népszava Kiadó, a SZOT-üdülők kézikönyve című kiadványa részletesen bemutatja az ország valamennyi SZOT-üdülőjét„ Ezért a mű nemcsak a szakszervezeti aktivisták, hanem a tagság számára is hasznos tudnivalókat tartalmaz. Az üdülési felelősök számára nélkülözhetetlen munkaeszköz. Segítségével beható tájékoztatást adhatnak a be-, utáltaknak a szóban forgó SZOT-üdülő elhelyezési (körülményeiről, az üdülőépületek komfortfokozatáról, illetve arról, hol étkezhet majd az üdülővendég. A kiadvány részletesen tárgyalja nemcsak az üdülők közvetlen szomszédságának, hanem olyan távoli környékének történelmi, földrajzi, műemléki látnivalóit is, ahová szervezetten, vagy egyénileg kirándulhatnak a vendégek. A könyv segít eligazodni a különböző üdülési formákban: bemutatja a gyógy-, a szanatóriumi, a családos, a kisbabás, a szünidei gyermek-, iskolás .gyermek-, gyermekszanatóriumi,, a szakmunkástanuló, valamint a külföldi turista- és a hajóüdülést. Külön fejezet foglalkozik a SZOT Szociálturisztikai Iroda tevékenységével és külföldi útjaival. Nemcsak a kedvezményes beutalás résztvevőit informálja a könyv, hanem azokat is, akik önköltségesen ^kívánnak üdülni. Tartalmazza az önköltséges beutalással kapcsolatos tudnivalókat, az üdülők címjegyzékét és telefonszámát is. A kiadvány ára 60 Ft. Any- nyi példányban jelent meg, mint amennyi az alapszervezetek száma. A könyv megrendelhető a Népszava Kiadó terjesztési osztályán: 1964 Budapest, VII. Rákóczi út 54. Ezenkívül megvásárolható a Népszava Kiadó két fővárosi üzletében, de kapható a megyei Népszava-kiadványok terjesztőinél is, Ismere'terjesztő és mescdiafilmekct csomagolnak a varsányi Üj Kalász Mgtsz darázsdópusztai ipari üzemében a Ma- gy:r Dir.fümgyártó Vállalat részére. Az iít dolgozó asszonyok hetente több ezer méter filmet darabolnak föl, s raknak dobozokba. — báb — Nyári fuvallatok A jegyzetíró elérkezettnek látta az időt, hogy a köny- nyebbik, nyári írógépét elővéve írjon egyet-mást a nyárias televízió nyáriasan semmi kis műsoraiból az utóbbi több mint egy hétben — tekintettel az ünnepre, amikor hétfőn is volt program, viszont nem jelent meg újság kedden, csak ma, szerdán. Így eshet meg az is, hogy felremiik az utóbbi hetek tévéjáték- és tévé- fílmprografnjainak - egyik sajátos vonása az abszolút semmílmondásról. Nem tudom megfigyelték-e mások is, hogy egy ideig szinte minden tévésalkotás német műhelyekből jött ki (mármint a bemutatottak közül), holott emlékezni érdemes arra a mondásra, amely természetesen angol eredetű és a nagy írótól G. B. Shato-tól származik, miszerint az élet túl rövid ahhoz, hogy német filmeket nézzünk meg. Nem mondja senki ma sem talán, hogy rosszak, unalmasak és lapos humornak a német filmek. Csak az élet rövid. Meg kell gondolni mire költjük-töltjük ezt a kis időt. A Magyar Televízióban pedig egyre több német- (NSZK-i, NDK-i) film szerencséltet bennünket. Ügy tűnik, nem sikerül itt valamiféle arany középutat találni. * Volt olyan nap is, hogy egyetlen este egy nyugatnémet és egy NDK-beli filmet is láthattunk; az egyesen ment a nyugati, a kettesen a demokratikus Németország tévésalkotása, úgyhogy, arra az estére el voltunk látva alaposan. De hát a nyári felhőkkel együtt jönnek-mennek a nációk a képernyőn. A Nem felünk a rokonoktól (NSZK) hároíti rövid történeté így is hosszúnak tűnt. Egyszerűen elképesztő, mit tud a német filmgyártás témának tekinteni! Milyen közhelyekkel képes egyáltalán fennmaradni és még vevőt is találni a Magyar Televízió illetékes osztályának személyében (Morvát János). Na, de ott van a másik, a tökéletesen érdektelen Krimileckék című összeállítás öt alkotása (NSZK), amelyet így próbált eladni már az elején az alkotó — Hitchcock munkatársa volt valamikor. Mi mindenesetre ezt is komolyan vesz- szük. Az élet persze ahhoz is túlontúl rövid, hogy német .filmekről írjon az ember. A Desszert Constance-nak (francia) mindenesetre a legjelesebb példa lehet arra nézve, miként kell és lehet a mai „agyonforgatott” világban olyan tévés felfedezést tenni, mint a párizsi egyetemeken tanuló és a nagyváros életében kényszerűen munkával is jelen lévő (utcaseprő) néger diákok élete, humorral-tragi- kummal vegyes megmutatása ennek az elhanyagolt — filmeseié által fel sem fedezett — rétegnek, vagy inkább népes csoportnak. A diákok sajátosan afrikai műv.elödes1 szemüvegen át látják és általuk a rendező-író-színész láttatja velünk Párizs árnyait. * Vannak azért igazán szerencsés húzások is — ilyen az általunk méltán - elfogultan értékéit Szerencse fel! című vetélkedőféle-sorozat vagy mi, nem is ez a lényeg. Néhány nógrádi község (nagyközség és kis falu, például Dorogháza) bányászmúltja- val, kihaló hagyományaival, tárgyi kultúrájával és szellemi kincseivel jól ötvözött és ott helyben mindenkit megmozgató, de szó szerint, hiszen versenyt futottak még a tanácselnök is!) játék minden táján az országnak nagyra értékelhető. Érték felejtő korban élünk. ú1 és gyakorta talmi értékek keletkeznek és kerülnek magas piedesztálra. hogy azután elfelejtődjenek a divatokkal együtt. Aminek nincs élet- és munkafedezete az bármilyen értékesnek tűnhet korunk embere szemében (ami amúgy is gyakran bandzsít az állandó közel nézéstől, a „mi éri meg mi nem” orrhosszra nyúló méricskélés- től) az nem is marad meg sehol ebben a nyári fuvallatoktól terhes életben. Mo-fc legutóbb Mátraterenye (több község!) és a kis Dorogháza vetélkedett érdekesen-vál lo- zatosan a képernyőn valamilyen napsütötte rétén és nem a művelődési központ egyetlen nagytermében, hála istennek. Vetélkedett helyismeretből, ügyességből és még fizikai erőnlétből is. Kár, hogy az olyan érdekes kérdés mint ez „igaz-e, hogy a bányató meg tudta számolni a mögéje felsorakoztatott csilléket?” nem kanött teljes választ, ami az ország más* táján élő es nem bányász hagyományú helyek nézőivel is egvérteí- műbben tudta volna elfogadtatni — mindez nem egy mese a sok közül (volt belőlük néhány ezúttal is), hanem a valóság. A csillék koccanásának hangjáról tudta a ló, hol tart a sor. De ez csak apróság —. bár a jó helytörténet semmit sem tart apróságnak — és amúgy is komoly folytatása lesz a dolognak, jön meg egy elődöntő és aztán ott van meg a döntő is! * Talán nem ildomos ilyen könnyén kezelni egyetlen valamire érdemes hazai és eredeti (?) tévéjátékunkat Molnár Ferenc Csendélet című szinészpáros szösszenetét. Az íróról eddig is tudtuk (remélhetőleg). hogy nála jobban senki sem ismeri a színházat belső titkaival és veia a -színészt féltékeny álveszekedéseivel és vérkomoiy szenvedelmeivel, A főszerepet játszó Huszti Péter finom árnyalt játékot, míg partnere Hernádi Judit" (nem tesz jói az énekes népszerűség) egy mai Váci utcai típus manírját villantotta fel gyorsismétlés- ben ki tudja hányadszor. (T. Pataki) ráncolni akarunk! Randevú a ROLLEX-szel A kert óriási gesztenyefái alatt is jól hallható a muzsika, beljebb a ház előterében már az ütemes számolás is. Csusz- szan a tornapapucs, hajlik a derék, mozdul a csípő, köröz a fej. A berceli művelődési házban a ROLLEX discotánc- együttes próbál. Egyike azoknak az amatőr fi.üvészeti csoportoknak, amelyeket az 1982-es Ki mit tud?- láz keltett életre. A verseny meghirdetésekor csoportok sokasága kezdett el dolgozni a gyors siker reményében. Ám legtöobjuk tiszavirág-életűnek bizonyult — megszűntek, amint kiestek a versenyből, amint szertefoszlott a tévészereplés álma. A ROLLEX azonban túlélte a Ki mit tud?-ot. Mit túlélte?! Sikereket érnek el azóta is, s szépen gyarapodnak. Megalakult nemreg a nyolcadik osztályosok TIGER együttese, aztán a kicsiké, vagyis a negyedik osztályosoké. S néhány hatodik osztályos leány is bejelentette a közelmúltban: táncolni akarunk! Miért? Mitől virágzik Bereden az amatőr mozgalomnak ez az ága? Hisz nemcsak a Ki mit tud?-láz ült el időközben, de valljuk be, a dis- cotánc kultusza se a régi már. A kérdésre az egyik választ az újonnan jelentkező lányok adják meg: táncolni akarunk. Ezt mondta a ROLLEX és a TIGER is, mikor hozzáláttak. Kovács Pál, a művelődési ház népművelője erről így beszél: — Arra próbáltam őket rávenni a Ki mit tud? idején, hogy alakítsanak népitáncegyüttest, néhány jó hangú lánynak meg a fiépdaléneklés szépségeit ecseteltem. De ez nem fogott rajtuk. Nekiláttak, hagy megcsinálják az első koreográfiát. Ügy gondolom, a spontán szerveződő csoportok életképesebbek, mint a szervezettek. A maguk örömére kezdtek táncolni, s maguk kínlódtak ki a műsort. Hosszú délutánokon át, lépésről lépésre állt össze a prö- dukció. Igen ám, de a magunk örömévé a tükör előtt is riszál- hatunk, sőt, tanácsos is inkább ott maradni, mert szakértelem nélkül legfeljebb egy sikeres színpadi koreográfia hozható össze. Bercelen azonban megvan a szakértelem is. Kiss Mihály nyúlánk fiatalember, melegítőben táncol és vezényel a lányok gyűrűjében. O a discotáncosok vezetője. Civilben az Ipari Műszergyár berceli gyáregységének dolgozója. — Hol tanult táncolni? — Negyedik osztályos voltam, amikor elkezdtem. Előbb a néptánccal ismerkedtem, később Balassagyarmaton Fil- la Edénél tanultam társastáncot. Majd, amikor Budapestre kerültem szakmunkásképzőbe, a csepeli Radnóti Művelődési Házban folytattam. Most is odajárok edzésre minden hét végén. Hét közben a berceli próbák biztosítják, hogy ne essék ki a gyakorlatból... Kiss , Mihályból csak nagy nehezen lehet „kiszedni”, hogy az amatőr társastáncosok legmagasabb kategóriájába tartozókat képviseli. Az ő vezetésével a berceli lányok hamar túljutottak a discóban felszedett rongyrázáson. Á próbák tudatosan összeállítót(J bemelegítő gyakorlatokkal kezdődnek, rendszeresen tanulnak új motívumokat, lépés- kombinációkat, s csak aztán látnak hogzá a megtervezett koreográfiák gyakorlásához, csiszolásához. — Becsempészek formáció« táncelemeket is a lányok műsoraiba, s gyakran nézünk videofilmeket, ahonnan újabb ötleteket merítünk. Én magam a különböző versenyeken, bemutatókon is úgy szemlélődök, hogy mit vihe-’ tek haza a lányoknak. Szóval: discotánc, a klasz-j szikus tánc alapjain. Kell azonban más is egy amatőr együttesnek, hogy életképes legyen: siker. Azt meg,' ugye, a fellépés hozza. Nos, a berceli ROLLEX-nek ebből iá kijutott. Megyeszerte jól ismerik őket, hisz sok nógrádi színpadon forogtak már. S sikert hozott Pusztavacson két békefesztivál is. Biztosított-* nak látszik a jövő is, betáb-* lázták már alaposan az együttes naptárát. Mi több, a szakmai fejlődésről is gondoskodnak: épp Salgóbányára a jazz-* balett-táborba készülnek. fgr alakul ki az a bű-'"" kör, ami a bercelieket élteti: színvonal — siker — összetartás.’ Egyik a másikből következik! — veszprémi NOCRAP = 1984. augusztus 22., szerda
