Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

píthatja. Ha a gyenge mun­kaerő megsértődik és tovább áll, remélhetőleg mérséklődő eséllyel próbálhat majd má­ÜJ keresetszabályozás 1985-161 (11.) Csakis a teljesítmény a fedezet Miután megnő a nyereség, alakulnak ki 1985->től. Előnyó- lő ember is érzékeny, kedvét az adóviselőképesség szerepe sen startolhatnak a magas szegi, ha egyazon cégnél oly- a teljesítménytől független nyereség, az alacsony bérhá- kor azonos munkát kétféle keresetkiáramlást mindenek- nyadú vállalatok. Különösen mércével mérnék. Nem min- elott az árak korlátozhatják, akkor, ha a nyereséget nem degy, hogy ki sértődik meg. Ehhez pedig nékülözhetetlen terhelik adósságok, hiteltör- üléssé tapintat a szorgalmat, az éles -versenyhelyzet, illetve lesztések, kamatfizetések. El- s tisztelet a teljesítményt De a megfelelő árszabályozás. A lenkező esetben nyilvánvalóak akkor nem lehet becsülni a legrugalmasabb keresetszabá- az indulási arányok. A na- félmunkát, s nem lehet fizet- lyo/.ási formát tehát csak gyobb bérkülönbségek várha- ni a jelenléti díjat, azok a gazdálkodó egységek tóan felgyorsítják a munka­alkalmazhaiják, amelyek nö- erő mozgását, s társadalmi fe- KI SÉRTŐDJÉK MEG? vekvő bérköltségeiket nem szültsegeket indukálnak. Az A következetlenség, a meg­tudják a vevőkre nyakló nél- ilyen szabályozással együtt já- alkuvás az ösztönzésben, nyíl- kai áthárítani. Erre garancia ró változások megértőbb fo- vánvaló kitérés az érdeküt- a nagyarányú export, illetve gadtatását nem könnyű elér- közések, a konfliktusok elől. a megnyugtató árszabályozás, ni. Még nehezebb támogatást Ez egyre kevésbé indokolható N» külözhetetlen a nagyfokú szerezni a helyi bérezési dön- azzal, hogy a munkaerohiány- k iitségérzékenység, gz éssze- tésekhez, az egyenlősdi fel- ból fakadó gondokat gyara- rú takarékosság, a különböző számolásához, költségtényezők mindenkori optimális arányának kialakí- NE LEGYEN tása. Ügy váljon a különböző JELENLÉTI DfJ gyári forinr konvertálhatóvá, Mindenütt rendkívül felfo- sutt szerencsét. A kilépő pén hogy a bérforimthoz hasonló kozódott a béremelések irán- zét pedig, amint erre az új keménységű lesz a költségfo- ti igény. Azért mert az igé- szabályozás lehetőséget nyújt, rint és nem a béríorint pu- nyéket, az elvárásokat nem a megkapja az, aki többre ké- hul meg. teljesítményekhez viszonyít- pes. Nem lesz teljesítményki­ják, hanem mások jövedel- esés, sőt a több és jobb mun- A RUGALMASSÁG méhez, az általános drágulás- ka kellő anyagi elismerése KOCKÁZATA hoz, a szabadpiac és a válla- vonzza majd az új munká­lati gazdasági munkaközössé- erőt. Arra persze számítani Csak aki a jelenlegi 7—8 gek béreihez. Az ilyen tő- kell, hogy a szabályozásmó- százalékos Inflációs rátát is megnyomásnak, bármilyen dosítás révén a munkaerő egy- fel akarja srófolni, az gon- erős, nem szabad engedni, re inkább megdrágul, ésszerű dolhat arra, hogy eljött a béremelést csakis teljesít- létszámgazdálkodásra, arányos könnyű béremelések idősza- ménynövelés indokolhat. Sőt, teherelosztásra serkentve, ka. Ha ugyanis a kiáramló figyelembe véve az eddigi Visszatérve az indító témá- berforintnak nem lesz novak- bérszabályozás létszámhígító ra: optimisták lehetünk-e az vő teljesítményfedezete, elsza- hatását, esetenként az adott 1985. évi startot illetően? Fal- badulhat a pokol, az inflációs bérért indokolt több, jobb, fe- tétlenül. Van reális lehetőség gerjedés felgyorsulhat és el- gyelmezettebb munkát köve- a kibontakozásra, a gazdaság lenőrizhetetlenné válhat. Nél- telni. Üjra gombolva a mel- megújulására. De reményein- külözhetetlen tehát a felelős, lényt. Az úgynevezett vatta- két, igényeinket ne a szabá- feáyelmezett bérgazdálkodás. A munkaerő a régi keresetsza- lyozásválláshoz, a központi növekvő bérfizetési hatáskör- bályozás öröksége nem illeszt- intézkedésekhez kössük egy­nek olyan vezetői érdekelt- hető az új, feszesebb rend- síkúan. Ezek keretet, lehető­séggel kell párosulnia, ami szerbe. Válaszút elé kerül a seget teremtenek, hogy új mo- eleve kizárja a teljesítmény- dolgozó. Vagy beáll a sorba, dón ésszerűbben, jobban dot- fedezet nélküli személyi jőve- az újra rendeződő teljesít- sózhassunk. A kereteket min­deknek kifizetését. ményhierarchiába. vagy ki- tíenütt helyileg töltik meg Az új ösztönző bérezési gya- lép a munkahelyről tartalommal. Vezetőik, mun­korlat nem csupán megfelelő Sokan már attól megsértőd- kasok, alkalmazottak. Legyünk gazdasági, szabályozási viszo- nek, hogy nem kapnak fize- tehát derűlátóak, de minde- n.yokat, hanem gyökeres szem- tésemelést.' Hát még ha azt nekelőtt magunkban higy- léletbeíi változást is feltété- is közük, hogy a kévéséit gyünk, s éljünk a lehetősé­lez. A vállalatok közt várha- pénzért is meg kell dolgozni! gekkel. tóan jelentős bérkülönbségek Dehát az igyekvő, tehervise- Kovács József Társadalmi munkában „. ... ... , - - . - •• 4-< Balassagyarmaton, a Szón- letet. A munkát a környék Klapka és a Batthyány ut- tágh Pál utcában „saját” tanácstagjai Incze Károly, cákban építettek betonból járdájukon járhatnak az em- dr. Beöthy Klára és Borbás 450 méternyi járdát. A vá- berek. “Két hétvége alatt Attiláné szervezték, az anya- rosfejlesztési iroda, amely az több mint 600 méter (össze- got a yárosi tanács biztosi- anyagbiztosítás mellett mű­! Ahol újra jár a postás .. omladozó vakolat búcsúzik az ócska vá­lyogfaltól .. .az új ígéretét hordozó makett. sen ezer négyzetméternél is tóttá. szaki tanácsokkal is segíti az Természetesen nem ez az építőket, az-ősszel még újabb több) hosszan szinteztek, zsa- e]sg járda a városban, amit jelentkezőket vár, akik két luztak, végül .kiöntötték be- közös munkával készítenek a kezükkel szeretnék gyarapíta- tonnal az előkészített terű- helybeliek. Az idén már a ni a várost. Május 1. utca, Felszabadu- tövében is a fűvel benőtt lé- óriási változások itt a hétközi lás utca, Meszes köz. Salgo- rés vidéket egészen a patak napi élet velejárói. A Meszes: tarján e nevek által határolt kőkorlátjáig —, de ez a sze- alja életét az utóbbi években jellegzetes negyedét sokáig a mét hizlaló vendégnek nem megörökítő pillanatképek, postás is elkerülte. Mert ez érdekes. Mert Salgótarján szembeállítva az új ígéretet a városrész nem volt. És eme utánozhatatlan hangula- hordozó makettal, rajzokkal; ugyanúgy már soha nem í« tű és mégis, a szomorú sze- azonban még a változások ál­lesz génység levegőjét árasztó tál felvértezett városlakót is Régi, elmosódott felvételek negyede már ott van, áhol a lenyűgözik. Hogy toronyba a segítenek az emlékezetnek. Déryné, és a Duda cukrászda, kerül a járdára roggyanó, Az egyik gondozott házat a Jeges és Melihercsik bácsi korától is gyorsabban örege- mutat, ápolt kerítést, virágzó cukorkaüzlete. A városlakó dett házikó helyére? Ilyen udvart. A másikon omladozó emlékezetében. már volt. Hogy napfényes, vakolat búcsúzik az ócska A megyeszékhelyen járó a meleg, kényelmes lakások vályog faltól, a faoszlopos Pipis-hegy felé tekintve ma váltják föl az apró üvegsze- tomácon öregasszony könyö- azt mondja: nyugati város- mek mögött sötétlő szobács- kől, az udvaron kihúzott kö- rész. Ez a név hangzott el kákát? Ez sem új már. Az télen száradó ruhát lenget a azon a finnországi beszélge- már azonban egészen fantasz­tái. Tűzfalak közé szorított lésen is, ahol a fás-ligetes tikus és meghökkentő, hogy sötét bejárók, rozsdaette- városberendezés volt teríte- éppen ,itt, a Meszes alja zeg- Srótkerítés, melynek teljes ken. Valaki, aki részt vett, zugaiban kezd egy. kicsit hosszában végigcsaholja az később azt mondta, csak már a jövő századot idéző idegent a loncsos-bogáncsos tisztelettudásból nem nevetett negyed az ég felé törni. Nem kutya. a párhuzamon. Igen. a szán- marad egyetlen utcasarok. Alkonyaikor, mikor üde le- dék ma még nélkülözi , az egyetlen talpalatnyi darabka vegőt hozott a szél a Pipisrő', igazolást, hiszen a tervrajz sem, mely valamennvire is a benépesültek az utcai és kér- messze nem képes hűen be- hajdan voltra emlékeztetne, ti padok. Hol csendesen, hol mutatni mindazt, ami itt ké- Mert nem volt itt semmi, hangos szóval — hiszen a kö- szül. ami érdemes lett volna a zelben borharapó csalogatta Még nincs egv esztendeje, megőrzésre Néhány iobb a férfinépet — társadalm1 hogy a postás útja újra erre tégla, pár cserép legfeljebb, eletet élt a Május 1. utca vezet. Alkotmány utca 3—5. mi képes volt fennmaradni az népe. Messziről illatoztak a — ide szól a címzés. A hegy- értékmentés rostáján, petúniák, a rózsák, megtér- oldalba vájt pincék szája sö- Kétszer annyi család lel tek dúcaikba a galambok. A téten ásítozik, tavasszal még otthonrá itt, mint egykor, s patakparti zeneiskolából meg kivirult a hajdanvolt kertben nem ínségesre, gyötrelmesre. a kora esti órákban is cselló-, árván maradt jázminbokor, mint akkor. Karnyújtásnvir a zongora- és szolfézsgyakorla- de a szemközti parkoló reg- a könyvek háza, az étterem, tok hangjai szálltak. gelente már az autók motor- a boltok, a szolgáltató tizle­Idilli. békés kép. Ilyen itt jától hangos. Munkába igyek- tek, az úttörőház. Igazi lakú- már soha nem lesz. De nem vő emberek rajzanak szét az negyed képe bontakozik ki,' lesznek a szűk ablakszemek új házból. Ismét élet költő- melyben emberhez méltón ei­sern, melyek mögött korán zott a Pipis tövébe, melyet ni lehet. A város szívének besötétedett a szoba. Nem a köznyelv csak Meszes aljá- egyik kamrája kezd lüktetni, lesznek az egymásra könyök- nak emlegetett. de e hang mégsem a nagyvá­lő vityillók, melyekben a si- Az ország egyik legneve- ros bántó zaja Közelről int mitott betonpadozat nyáron iV sébb építész tervezője Finta az erdők lombja, nyugtatva- kellemetlen ' hideget téfielt. József keze nyomán születik csititva zöldjével a megfárad Nem, hiszen a néhány tő Salgótarján új városrésze, ki- dó embert, ottfelejtett virágot Is rég egészülve általa az eddigi fél- Alkotmány utca 3—5. Ma megfojtotta már az ember- oldalra „billenő” centrum, még csupán ennyi itt a dob­nyíre hízott dudva. Hegytől hegyig teljesedik ki bánó élet. De mellette, előtte Az egykori Meszes köz he- a megyeszékhely szíve — dózerek kemény hangja éb- lyén most a gyomban kitapo- egységes elgondolás, egybe- reszti álmából az elvadult te- sott ös,vényen, árkon-bokron csendülő szólamok nyomán. rét. át törtetnek a vidám kirán- Aki legalább egy-kéí év- Épül tovább a nyugati vá- dulócsapatok föl a hegyre, tizede e völgybe szorított vá- rcsrész. Onnan mesés panoráma ny- rosban él, az megszokta: az lik a városra. Látni a hegy utcákat önmagukból kifordító Szcndi Márta Feszülts A portás csak ránk pillan­tott. meg sem kérdezte: ho­vá? A két barna köperiyes férfi után, akik kezükben szí­nes vezetékekkel teli táskát es egy fadobozba foglalt mű-; szert cipeltek, beosontam éri is. mintha hozzájuk tartoz­nék. — Ah, akárcsak otthon len­nének, úgy mozognak itt — mondták a gyár villamos központjában az érkezőknek. — Bizony, bizony megszál­lottak vagyunk, hogy ennyi­szer járunk ide — repüká- zo't Mihalik a bajusza alól. De aztán nem „szó szót kö­vetett”, mert az ifjafcbik bar­na köpenyes férfi, megvizsgál­ta az árammérő • órák plom­báit, s a színes vezetéket az órához csipeszelte, a drót má­sik végét meg a magukkal hozott műszerhez, és máris forogtak-jeleztek a mutató«... Mihalik Ferenc és Tóth László az ÉMÁSZ salgótarjá­ni üzemigazgatóság dolgozói a tűzhelygyár árammérő be­rendezéseit hitelesítették. Mindketten az Energia Szo­cialista Brigád tagjai. A FELHÍVÁS A brigád ismét hallat ma­gáról. A Magyar Villamos Művek Tröszt kiváló brigád­ja a jövő évi pártkongresz- szus és a felszabadulási év­forduló tiszteletére a szocia­lista munkaverseny-mozga- lomban pótvállalást tett, és e vállalás értéke másfél mil­lió forint. A többletvánalás- sn1 eevidöben a kollektíva fpihívást szerkesztett, amit az Mvm.tröszt összes vállalatá­nak megküldött: 12 hőerőmű. 6 áramszolgáltató vállalat és az Országos Villamos Távve­zeték Vállalat kapta meg és olvasta abban az Energia brigád nagy értékű pótválla­lását. A kollektíva a villamos- energia-termelés, illetve -szol. gáltalás veszteségeinek csök­kentését: az anyag- és ener­giamegtakarítás növelését; a munkavégzés hatékonyságá­nak javítását és . a baleset- mentes munkát jelölte meg követendő célként a tröszti egységek felé. ÍÉs már érkeznek a csatla­kozó felajánlásokról szóló Válaszok a brigádhoz, így például a Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat szolnoki igazgatóságától 22 szocialista brigád vállalásáról kaptak hírt. A „MŰHELYBEN” Az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatóságának épüle­tében a portásfülke melletti helyiségben találom a fo­gyasztói csoportot, a brigád tagjait., A kis szobában a fa­lakon körben ketyegnek-zi- zegnek az órák. A hét órai munkakezdéskor együtt a csapat. Tóth János brigádve­zető munkautasítási lapokat, bizonylatokat tölt ki. A negyvenhárom éves villany- szerelő, amint félreteszi az iratokat, könnyedén, de nem titkot sejtetve, felel érdeklő­désemre. — A dolog nem ördöngős — mondja. — A hatfős bri­gád tagjai villanyszerelők, vagy villamosipari techniku­sok, munkakörük szerint pe­dig nagyfogyasztói szerelő­ellenőrök, az egyetlen női tagunk adminisztrátor. így szakmánknál fogva otthon kell lennünk a villamosság­ban. az áramszolgáltatás rej­telmeiben. — És szeretjük a szakmán­kat — szól Simon Adolf, har­mincöt év körüli fiatalember. — Komoly brigád vállaláso­kat nem lehetne enélkül ten­ni. Márpedig, ha vállalunk valamit, azt meg is csinál­juk. A brigád villanyszerelői két gépkocsival szinte állan­dóan a megyét járják, és a megyén kívül még az illeté­kességükbe tartozó területe­ket. A nagyfogyasztó üzemek áramfogyasztását olvassa« le havonta, javítják, cserélik a mérőberendezéseket. Egy hó­napban kettőezerötszáz ki­lométert futnak gépjármű­veik. — A munkamenet szerint a nagyfogyasztóknál az árammérőket évente kell hi­telesíteni — mondja Tóth László, a brigád egyik fiata­labb tagja. — Mi vállaltuk, hogy a beméréseket féléven­ként is elvégezzük. — Hogy milyen eredményt hozhat ez? A hitelesítés el­dönti, hogy azt az áram­mennyiséget vételezi-e az üzem. ameiyet az órája mu­tat, és ha az ellenőrzött szá­mok nem egyeznek, mári^ számlázhat az ÉMÁSZ, pót­ég al lólag a fogyasztó felé — vé­lekedik a dologról a szakma tapasztalt „öregje”, Mihalik Ferenc. Észrevehette Tóth János, hogy a válaszokkal nemigen vagyok elégedett, de ez nyu­galmából őt nem zökkentette ki és lendületes beszéddel „söpörte el” még csak for­málódó kétségeimet. — Ez a pótvállalásnak csak a töredéke — mosolyog, s ♦nintha az órák zizegése az ő igazát kísérné. — Ez évben a többezer üzemnél is meg­vizsgáljuk: forog-e náluk az árammérő, hiteles-e a plom­ba, nincs-e beavatkozás a mé­rőkörbe. Azért is, fontos ez az ellenőrzés, mert a közüle- teknél az órákat egy évben csak egyszer olvassák le, év­közben ők átalányösszeget fi­zetnek. — Az üzemekben nem ve­szik észre az árammérő mű­szaki hibáját — fűzi tovább a magyarázatot Simon Adolf. — Fogyaszt, fogyaszt, de az órája nem mutatja. S ekkor már komoly százezrekről van szó. Az ilyen esetek felderí­tését vállaltuk. — Na. és az áram szabály­talan vételezése szándékosan — jegyzi meg egyikük. — Az áramlopás ... A megjegyzésre mindany- nyian elmosolyodnak: meg­történt események elevened­nek fel, s máris a brigád múltjában vagyunk. __ a tt MÖGÖTTÜK ÉS ELŐTTÜK Ez a csapat eredményeiért tavaly a tröszt kiváló brigád­ja kitüntetést kapta. Nem kis elismerés! A mostani felál­lásban 1978 óta dolgoznak együtt, s az elmúlt években kétszer egymás után érde­melték ki a vállalati kiváló címet. A brigádtagok törzs- gárdák a vállalatnál. Hár­man^ a brigádvezető, Mihalik Ferenc és Horváth Józsefné — már a jogelőd brigádban is dolgoztak 1966-tól. A csa­pat másik három tagja: Végh István, Simon Adolf és Tóth László is több mint tíz éve a brigádhoz ,tartozik már. A vállalati érdek az Ener­gia brigád munkáját mindig is irányította: új lehetősége­ket láttak meg, feladataikat önként bővítették, szerveztek és újítottak. Az elmúlt négy évben mintegy harminc újí­tási javaslatot nyújtottak be. Ez a zizegő kis „műhely- szoba” is újítás. A brigád még az újat is ellenőrzi: a gyárból kikerülő órákat já­ratják itt egy hétig tán, elő ne forduljon, hogy hibásat visznek ki például Drégelv- palánkra, s dolguk végezetlen jöjjenek vissza. — Van most megint egy újításunk: a háromfázisú árammérőhöz hibajelzőt sze­relünk fel... — mondja egyikük. — Az anyagtakarékosság régi szabály nálunk: a lesze­relt kapcsolószekrényekből a használható mérőváltókat, egyebeket selejtezés előtt ki­szedjük ... — mondja mási­kuk. — Sok időt töltöttünk tár­sadalmi munkában — mond­ja ismét valamelyikük. — A városért, az üzemért, a mizserfai szociális ottho­nért ... — Voltak olyan kérések is, amit nem tudtunk nem elvál­lalni — mesélik. — A jános- aknai Páva ruhagyár női bri­gádja kérte, hogy segítsünk, és mi mentünk, Mátranová- kon, Mátramindszenten rá­szoruló öregeknek beszerel­tük a villanyt a házba, in­gyenesen. Az az öröm nem mondható el: az övék sem, a miénk sem .. . Csak bólogatok, jegyzetelek és arra gondolok, hogy ezek utón mi van még előttük. Kérdőn tekintek rájuk. Tóth János brigádvezető ebben is határozottan felel: — Az ágazat kiváló bri­gádja címért még lehet pá­lyázni. Ügy vélem, hogy a brigád­tagok erre látatlanul is rá- bóíintanának, ha most ezen a beszélgetésen nem lennének jelen, hanem a nagybátonvi FÜTŐBER-nél, a harisnya­gyárnál vagy Pásztón dol­goznának... Mert gyakran feszültség alatt hitelesítenek. Sfsély András NÓGRÁD - 1984. augusztus 19., vasárnap tj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom