Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)
1984-08-02 / 180. szám
Kétszeres-» a büntetés? Sz. P.-t vállalata fegyelmi büntetéssel sújtotta és ezzel egyid'iben kártérítésre is kötelezte ugyanazon cselekményért. A fegyelmi büntetésnek és a kártérítési határozatnak is indoka az volt, hogy ellenőrzési kötelezettségének nem tett eleget, így munkakörének hanyag ellátásával a vállalatnak jelentős anyagi kárt is okozott. Kérdése: jogszerű-e, hogy ugyanazon cselekményért, mulasztásért kétszeresen büntetik? A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működni. A munkaviszonyból folyó kötelezettséget vétkesen megszegő dolgozóval szemben a vállalatot felelősségre vonási jog illeti meg, a munkafegyelem fenntartását azonban elsősorban a dolgozók öntudatára támaszkodva kell biztosítani. A fegyelmi büntetés kiszabásakor is elsődleges cél a nevelés, a fegyelmezetlen magatartástól való visszatartásra irányuló törekvés. Fegyelmi vétséget követ el az a dolgozó, aiki munka- viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi felelősségre vonás előfeltétele tehát, hogy a cselekmény a dolgozó terhére felróható legyen, azaz a vétkessége — szándékosság vagy gondatlanság — megállapítható. A dolgozó munkaviszonnyal kapcsolatos kötelezettségei igen sokfélék. Mivel minden vétkes kötelezettségszegés sérti a vállalat zavartalan működését, ezért a dolgozót bármelyik kötelezettségének megszegése esetén felelősségre lehet vonni. Sz. P. esetében az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása alapot adhat a fegyelmi büntetésre. A Munka Törvénykönyve a vállalat elhatározására bízza, hogy adott esetben a dolgozót vétkes kötelezettségszegés miatt felelősségre vonja-e, és ha igen, úgy a felelősségre vonás milyen módját választja. Sz. P. fegyelmi büntetésénél a büntetés olyan módját választotta, amely anyag’ hátránnyal is jár: az Mt. 55. § (1) bekezdés c) pontja alapján az éves prémiumát ötven százalékkal csökkentette. A kártérítésre kötelezést az Mt. 57. § (1) bekezdése elapozza meg, amely szerint a dolgozó a munkaviszonyból eredő kötelezettségének vétkes megszegésével a vállalatnak okozott kárért anyagilag felelős. A munkaköri feladat hanyag ellátásával kapcsolatban kár merülhet fel a közvetlen beosztottak irányításának és ellenőrzésének elhanyagolásából is. Kártérítés esetén a káreset körülményeit tisztázni kell és a kár összegét, a vállalatot ért károsodást meg kel] állapítani. A kártérítés fő szabályai, hogy szándékosan okozott kár esetén a dolgozó a teljes kárért felelős, míg gondatlanság esetén a felelősség korlátozott: gondatlanul okozott kárért általában legfeljebb egyhavi átlagkeresetének ötven százaléka erejéig lehet a dolgozót kártérítésre kötelezni. A dolgozó fegyelmi és anyagi felelősségre vonása egymás mellett és egymástól függetlenül is érvényesülhet. Ha s dolgozó a vállalatnak fegyelmi vétséget megvalósítva anyagi kárt is okozott és ezért vele szemben anyagi hát- rá.vayal járó fegyelmi büntetést szabtak ki, ez önmagában r.em akadálya a dolgozó anyagi felelősségre vonásának is. Ss. P. ügyében tehát a „kétszeres büntetés” jogszerű, ugyanis nz egyiket fegyelmi, a másikat kártérítési eljárás keretében állapította meg a vállalat. Dr. Zs. A, Zöldárubeszerző Ám a galambokat is szereti Napirenden: A munkaverseny féléves tapasztalatai Pasztán A Pásztó és Vidéke Áfész igazgatósága a napokban értékelte a szocialista brigádok 1984. évi vállalásainak első féléves tapasztalatait az időarányos teljesítés tükrében. Az évi versenyvállalások jelentőségét fokozza az a tény is, hogy 1985-ben ünnepeljük felszabadulásunk 40. évfordulóját, készülve a párt XIII. kongresszusára, amelyek teljesítéséhez a munkahelyi vezetőknek sajátos, konkrét feladatokat kell meghatározniuk a hármas jelszó jegyében, a szövetkezet elé tűzött célok megvalósítása érdekében, a maximális segítség nyújtása mellett. Ebben az esztendőben a szövetkezetnél 31 brigád 309 taggal nevezett be a munkaversenybe. Ezenkívül a 72. számú könyvesbolt és a savanyítóüzem a Kiváló egység címre jelezte pályázatát. Az áruforgalmazásban részt vevő brigádok többsége a forgalmi tervek 1—5 százalékos, a nyereségtervek 5—10 százalékos túlteljesítését vállalta, az udvarias, figyelmes kiszolgálás mellett. Árubemutatók és vásárok szervezését is tervezik. Az első fél év tapasztalatai kedvezőek. Szövetkezeti szinten a kiskereskedelem forgalmi tervét 106,1 százalékra teljesítette. Az élelmiszerszakma 109,6 százalékra teljesítette féléves tervét. A vendéglátószakma a bázishoz képest 101,8 százalékos forgalomnövekedést ért el. Ezen Vita a jegyérvényesítő automatáról r A Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat jelentős szerepet vállal megyénk zöldség-gyümölcs- csel való ellátásában, és abban is, hogy az árszínvonal legalább olyan legyen, mint a tőlünk délebbre fekvő megyékben. Hogy ez biztosítva legyen az ÉKV naponta három kocsit küld az ország különböző részeire, megfelelően képzett szakemberekkel, hogy mindennap friss zöldség és gyümölcs kerüljön a salgótarjáni piacra és a vállalat többi üzletébe. Kora reggelenként megszokott látvány, hogy kék köpenyes dolgozók rakodnak zöldséges raktárak előtt. Az ÉKV-nál a zöldségesszakma egyik legrégebbi dolgozója a 44 éves, de közel 30 éves munkaviszonnyal rendelkező Vojvoda Gergely, aki másfél évtizede a zöldség és gyümölcs beszerzésével és e’adásával < foglalkozik kétszemélyes csapatával. — Hogy minden reggel a piac és az üzletek nyitására itt legyen a zöldáru, ahhoz időben el kell utaznunk _ a beszerzőhelyekre — kezdi a beszélgetést a vállalat kiváló dolgozója, Vojvoda Gergely. — Vannak állandó kereskedelmi partnereink, ahonnan hozzuk a friss zöldárut, de sok esetben újabb piaci és beszerzési lehetőségek után kell néznünk, hogy minél olcsóbban tudjuk beszerezni a keresett primőröket, ezáltal tudjuk szabályozni az árszínvonalat. A gyümölcs és a zöldáru nagyon érzékeny a szállításra és a tárolásra s ez nagy figyelmet kíván tőlünk. Kora tavasszal az árak alakulásáról a budapesti nagyvásár- lelepen tájékozódunk, de ha ott meg tudunk alkudni s termelőkkel, akkor ott vásárolunk. — Mit szól a család, hogy állandóan úton van? — Vállalatunk évente átlag háromszáz vagonnyi zöldfélét és gyümölcsöt vásárol fel, zömmel kora tavasztól késő őszig, ami nem tűr halasztást. Számunkra a pihenés időszaka a tél, amikor letudjuk az ilyenkor felmerülő túlórákat. Karancslapuj- tőn lakom és bizony a szezon időszakában ritkán jutok haza. csak hét végén néhány órára. Vojvoda Gergely híres a galambtenyészetéről is. Közei száz postagalambja van, melyeket rendszeresen versenyeztet, s több nemzetközi versenyen ért el velük helyezést. — Mikor van ideje hobbijának gyakorlására? — Ha hosszabb útra megyek sokszor viszek a galambjaimból is néhányat, és a legtávolabbi ponton szabadon engedem őket edzés és röpte- tés céljából. Csak az a baj, hogy a hazaérkezésüket nem tudom ellenőrizni, hogy a távolságot milyen idő alatt tették meg, mivel a feleségem is dolgozik, s napközben senki nincs otthon. Több ország galambászával van kapcsolatom, de főleg belgákkal, ahol ezt a mesterséget hivatásszerűen űzik. Egv-egy postagalamb értéke eléri a négyezer forintot, de voltam olyan árverésen is, ahol 12 ezer forintot fizettek egy postagalambért. Be kell fejeznünk a beszélgetést, mert Vojvoda Gergely két társával. Ágoston Péterrel és Cseh Ottóval ismét körútra indul, valahová Csongrád megyébe. Kukely Mihály Jó pár éve számtalanszor hallottam a helyijárati autóbuszokon olyan megjegyzéseket —, amikor az illető személynél nem volt kétforintos és az utasokhoz fordult segítségért —, hogy Salgó arján mindenben lemarad. Mint mondotta: az egész ország Dán a nagyobb városokban már jegylyukasztó automaták működnek. Ezért lepett meg június 26- án a központi helyijárati autábuszállomásan a következő párbeszéd: Egy idősebb ősz hajú néni azon kesergett, a mellette álló szintén idősebb férfinek: „Mi szűk jég van július 1-től az eddigi jegykiadó automaták leszerelésére és új jegylyukasztó automaták felszerelésére? Mint mondotta, ő mindig tart az erszényében 3—4 darab kétforintost és akkor és ott száll fel az autóbuszra, ahol és amikor akar. Ezután most először keresni kell egy jegyárusító helyet, megvásárolni a jegyet és csak ezután szállhat fel. Ez nem jó senkinek sem — mondja meggyőződéssel. Az idősebb férfi erre csak annyit válaszol: „Majd megszokjuk ezt is!” Erre már ggy „fiatal” is bekapcsolódott a beszélgetésbe imigyen: „Nénikém, nem kell, majd ezután a sok kétforintos érméket őrizgetni az erszényében, hanem vásárol 8—10 darab jegyet —, mely könnyebb is mint ugyanannyi kétforintos érme — s alkalmanként használhatja fel. Ha pedig fogyóban van a jegy, azt mindig pótolhatja, ha olyan helyen fordul meg, ahol jegyet árusítanak. Ügy véltem, ezzel a vita le is záródott. Ámikor felszálltunk a buszra, az idős néni odalépett a jegykiadó automatához, miközben megjegyezte: hát nem egyszerűbb ez? — s határozottan meghúzta az automata karját, de bizony az automata nem adta ki a jegyet. Egy ideig még rángatta a kart, és az automata oldalát is megveregette. De az bizony sem a pénzt, sem a jegyet nem dobta ki. Végűi megszólalt: — Ügy látszik ez bedöglött! Dehát — nézett körül —, mindenki látta, hogy bedobtam a pénzt! A már korábban említett fiatal kissé csúfondárosan megszólalt: Na, nénikém, ez a jegy- lyukasztó automatával nem fordul elő! Ha pedig maga most a végállomásig utazik és az út vége felé ellenőrzést kap — mikor mi már útközben leszállunk — az Isten sem menti meg egy 50 forintos pénzbüntetéstől. Az idős asszony ismét segítségkérőén körülnézett, s mivel biztatást nem olvasott ki a szemekből, halkan motyogta: „Talán mégis csak jobb lesz a jegylyukasztó automata!” Mucsi Lajos belül kiemelkedik a pásztói 2. sz. ABC-áruház 115,4 százalékos tervteljesítésével, forgalmi tervét 5,2 százalékkal túlteljesítve, vállalt 10 százalékos nyereségtervét is elérte. A 12. sz. húsbolt tervét 18,2 százalékkal teljesítette túl. Mátraszőlős 7. sz. vegyesbolt November 7. brigád 5 fős kollektívája a közelmúltban a boltépület homlokzatát teljesen felújította, melynél már bőven teljesítették a vállalt 100 óra társadalmi munkát. A bolt dolgozói minden elismerést megérdemelnek, mint ahogy erről Mezővári, József, az áfész igazgatóságának elnöke és Fekete József osztályvezető tájékoztatott. Kiegészítés a „Tudás és elismerés a bányavállalatnál Díj, diploma: dísznek ?" című cikkhez Július 6-án cikk jelent meg „Tudás és elismerés a bánya- vállalatnál Díj, diploma: dísznek?” címmel. A Feil házaspár nyilatkozata . szerint a vállalatnál sem anyagilag, sem erkölcsileg nem térül meg a nagy szakértelem. Feil János havi jövedelme 8 és fél ezer forint (lényegesen magasabb a földmérők átlagánál), a vállalattól lakást kaptak, külföldi üdülés, nemzetközi bányamérő konferencián való részvétel Várnában, SZOT-beutaló, hogy csak a lényegesebbeket említsem az elismerésből, amelyben ötéves munkaviszonyuk alatt részesültek. A földmérésnél nem két embernek van diplomája. Heten rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, négyen egyetemet, hárman főiskolát végeztek, ezeken kívül két, idén végzett üzemmérnök felvétele pedig folyamatban van. A földmérés elért eredményeit részben talán éppen annak köszönheti, hogy a továbbtanulás nagyfokú támogatásával sikerült egy jól képzett szakembergárdát ösz- szekovácsolni. Feil János vállalati támogatással fejezte be az egyetemet. Természetesen a munkahelyi vezetés nem támogatta Feilné munkavédelmi felsőfokú továbbképzését, amikor ilyen irányú magas fokú szak- kénzettségre nem a földmérőknél van szükség. A házasnárra szakképzettségüknek megfelelően a geodézia területén van szükség, ezért vette fel őket a vállalat, ezért kantak lakást. Ha akár a vállalatnál, akár a földmérésnél olyan szemlélet uralkodna, mint amilyent az olvnsó számára a Hkk sugall. akkor nemigen tudnánk eldicsekedni azokkal az eredménv*»kkei. me- lveket. ha erőfeszítések árán is. de elértünk. (Sokszoros élüzemi cím.) Kovács István földmérő főmérnök Tízezer kilométer repülővel Üzbegisztán! képeslap A szovjet—magyar barát-' ság ápolása jegyében az Express Ifjúsági Utazási Iroda a közelmúltban szeryezett egy közép-ázsiai utat Üzbegisztán Köztársaságba. Megtekintettük Taskent, Szamar- kand és más várost, valamint Moszkvát,' Szovjetunió fővárosát is. Több mint 10 000 kilométert tettünk meg repülővel. A nyár itt meleg csak igazán, 40—50 fokos hőség fogadott bennünket, melyet az európai ember nehezen visel el, de azért a 16 fős csoport tagjai megbirkóztak vele. Üzbegisztán története tele van nagyszerű eseményekkel, tragikumokkal. Erre vezetett a nagy hódító, macedóniai Nagy Sándor, Dzsingisz kán, Tamerián útja is. Az üzbég civilizáció átélte a középázsiai reneszánsz korszakot, majd ezt követően a több évszázadig tartó hanyatlás időszakát. A nép osztályrészéül ekkor a nélkülözés, a jogtalanság jutott. 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a Közép-Ázsiában létrejött szovjethatalom győzelme változásokat hozott az emberek életében. A mai Üzbegisztánnak több mint 100 iparága van, gazdagság, árubőség mezőgazda- sági termelvényekből is. Tas- kentben megtekintettük a Lenin-múzeumot, a négymillió kötetet számláló könyvtárat, régi kéziratokat, amelyek a közép-ázsiai népek kultúráját őrzik. Megtekintettük a Kánok birodalmát, a mecseteket, minareteket, templomokat, amelyek minden utas számára maradandó élményt nyújtanak. Itt van Timur sírhelye is, itt nyugszik a nagy hódító unokája, a csillagász, matematikus, filozófus ULUG-BÉG, kinek nevéhez számos csillagászati felfedezés fűződik. Taskentet egyébként a béke- barátság fővárosának nevezik, itt szervezik meg az ázsiai, afrikai országok konferenciáját, nemzetközi film- fesztiválokat is. Ellátogattunk Tádzsikisztánba is. Templomok, paloták romjaival találkoztunk, valamint az egykori kánok palotáival, egykor több száz szobája is volt.' Tizenegy napi ottlétünk alatt minden turistának gazdag élményben volt része. Láthattuk azt a nagy változást a gazdasági és kulturális életben, amellyel a mához eljutottak. Takács Lajosné, az Express idegenvezetője összeállította: Tóth Jolán Munkaidőben az utcán Horgászzsákmány Diósjenőn Tapasztalataink szerint egészen hétköznapi dolognak számít, hogy reggel hat órától — délután négyig — a nap minden órájában találkozni privát bevásárlásra induló munkaruhás emberekkel az utcán. Pedig azt hiszem, hogy munkaidőben ott többségüknek nem sok keresnivalója volna. A menetirányuk közel azonos: reggel kilencig a boltok felé vezet az irányuk, utána megoszlik a forgalom a boltok és ital- mérő helyek között. E dolgozók többféle programot bonyolítanak le. Üres üvegeket váltanak vissza, persze újabb töltött üvegekért — aztán reggelivásárlás címén a kosárba kenyér, szalonna, rum, sör, tej, szalámi, pálinka kerül. Italmérő helyeken aztán lehet sörözgetni, persze „hűtve”, aztán akinek dolga van még, elintézi a saját ügyeit is. Ha Salgótarjánban szétnézünk, megállapíthatjuk, hogy a Nemzetiben, a tűzhelygyárral szemben levő 153. sz. boltban, a nagyállomáson a 87- es számú „lépcsős” italmérő és a 176. sz. boltban, a síküveggyár mellett a 2. sz. italmérő helyen gyakran tűnnek lel munkaruhás dolgozók. Ezek a ruházatukról ítélve, építőipari dolgozók. Persze vannak közöttük köpenyes hivatalnokok is. Mert ezek a legszabadabbak és a legnehezebben ellenőrizhetők, illetve ellenőrzöttek. Azonban mégis felteszem a kérdést: miként kerülnek az utcára munkaruhában az építők, a szállítók, rakodódolgozók, hivatalnokok? Vannak, akit feladattal küldenek ki az üzemből, de másra is felhasználják az alkalmat. Aztán sokan dolgoznak nem a porták által ellenőrzött munkahelyen. Csak néhány példát, illetve lehetőséget említettem a nem hasznosan töltött munkaidőre, s úgy érzem, tenni kellene valamit. Ez azonban már nem az én, illetve a mi feladatunk, hanem azoké, akiknek vezetni, ellenőrizni kellene őket. Balogh Tibor ]
