Nógrád. 1984. augusztus (40. évfolyam. 179-204. szám)

1984-08-14 / 190. szám

foemcAftcsikosilc Értekezletre, tanácskozásra, megbeszélésre hívják? Ne es­sen kétségbe. Helyettesítem! Vállalkozásom, az ÉN ÉS MA­GAM KIS TÁRSULÁS pótol­ja az ön céget és mindenhol, ahol egyébként ott illene len­nie és a kényszernek engedve szólnia kellene, ott lehet az az Ön Cége, Vállalata. Sőt: ott lehet ön is! Anélkül, hogy ott lenne. Abból az egyszerű indítéknál fogva, hogy mind­annyian emberek vagyunk — van, aki volt, van aki lesz — adom elő prepozíciómat. Nem mondok újat senkinek, aki mar jó néhány értekezletet vé­gigült. Legtöbbjüket ugyanis elfogja a hidegrázás, amikor elhangzik a felkérés, vaav a felhívás: „akinek véleménye, mondanivalója van az el­hangzottakhoz’’ tudják, érzik már fuccs az egész napnak, innét már csak a Holdvilág­nál szabadulsz. Mert mi következik ezután? Egymás után nyújtózkodnak annak hangulata milyen jó, hogy ott minden szép, min­dennel elégedettek, hogy a vezetés az egy puszilni való, okos, kis kopaszok és poca­kosok gyülekezete és olyan aranyosak, ha jutalmat ad­nak. Ekkor kapcsolok én! Minek ide ennyi ember, különböző neműek, képességűek, akik még olvasni sem tudnak egy­formán, folyékonyan. És az idő, ha nem is ér sokat, de nekik is pénz! Történelmi a pillanat: most esett le a tan- tuszom! Ök nem születtek szónoknak, — de én?! Drága elv- és kartársak itt vagyok én, a magam utánoz­hatatlan szerénységével, a természet ^csodálatos ajándé­kával, remek szókinccsel, ha­tásos fellépéssel, mozgékony­sággal, rugalmassággal meg­áldva. Stílusom eredeti, utá­nozhatatlan. Vagyonos vagyok, — időmilliomos. Saját jármű­vel, megfelelő koordinálással jelentkezésre, állnak, ugrálnak naponta több értekezleten is fel nők és férfiak, idősek és fisralok, üzemből, hivatalból, szövetkezettől meg mit tu­dom én, hogy még honfiét és olvasnak! Ki így, ki úgy, ki hogy tud. Van, aki aka­dozva, aki dadogva, van, aki­nél úgy folyik a szó, akár a vízmosás. Hol lassabban, hol gyorsabban zizzennek a pa­pírlapok és magasan röpködő közhelyek, frázisok dicsérik, zengik a saját céget! A csak a jót mondják, a csak szépre emlékeznek, sőt nagy-nagy szenvedéllyel szólnak a még jobb lehetőségekről, a röpkö­dő sült galambokról, amit ép­pen most nem sikerült meg­fogni. Ez persze és természe­tesen nem rajtuk, hanem má­sokon, de leginkább azon az átkozott világiacon, meg an­nak exportárain műit. Én meg csak ülük, ülök és ülök. Néhány tucat társam szintén ezt teszi. Csodáljuk a fiatal kartársnőt, aki a közgazdasá­gi élet bonyolult helyzetét és feladatait olyan tökéletesen olvassa fel, hog'y sem ő, sem más nem érti; az idős nép- frontost, aki a talajgazdálko­dás vitájában próbál utat egyengetni; a városi vállalat eddig még falut nem kóstolt felszólalóját, aki néhány sze­rinte tökös javallattal rukkol elő, hogy mi a teendő a jö­vő falujának a politikájában, és szerényen ajánlja az erről készített dolgozatát publiká­lásra. Nem értek semmit, hiába fülelek, mint a süketfajdka- kas. Az előadó teljesen más­ról beszélt, itt meg minden felszólaló csak arról zengedKez, hogy ő, vagy az ő vállalata, képviselhetem a rámszoruló- kat. Természetesen —, hogy egy régi mondással éljek — „an­no, annak idején a Krisztus koporsóját sem őrizték in­gyen.” Ezzel azt akarom mon­dani, hogy én is a piacról — és nem is a közösről — élek és, hogy a tárgyra térjek: igaz, hogy valamiért, de se­gíteni akarok. Egy cél, egy ember vallom és hakniban vál­lalom, hogy elzengjem, vagy elsírjam megbízóim szavait. Ha szükséges az égig szárnya­lunk, ha érdekeink úgy kíván­ja vinnyogunk vert kutya módjára, vagy orrunkkal túr­juk a földet. Ahogy a ked­ves, a tiszteletre méltó meg­rendelő óhajtja. És természe­tesen megegyezés szerint! Íme kategóriáim ajánlata: — Pitiáner, alsófokú, gátlá­sosnak tűnő szerény tónusú öndicséret, megfoghatatlan konkrétumokkal és ígéretek­kel. Középsúlyú, olykor-oly­kor merészen kinyilatkoztató, de nem megbotránkoztatón öndicsérő, minimális önkriti­kával spékelt; Felsőfokú di­cséret pátosszal, jelszavakkal, sőt brigádválLalással; Abszo- lút kategória, külön megegye­zéssel. A kollektívát, de főleg a vezetést az égig magasztal­juk, pótolhatatlannak, utol­érhetetlennek, szemünk fé­nyének tituláljuk, kiáltjuk ki őket. (Felárért esetleg vas­taps...) Ezek az én vállalkozásom, az ÉÉMKT ajánlásai. És vé­gezetül a jelszavam: minimá­lis szerénység, dicséret helyett — dicsőítés. Papp János Növekvő termelés a Minőségi Cipőgyárban ’ Á Minőségi Cipőgyárban te teljesen megszünteti, az első fél évben 280-féle A modern gépek és a kor. írodellt gyártottak. Ebből szerű technológia segítségé- Twintegy 90-íajta divatos vei olyan lábbelik kerülnek lábbeli kerül folyamatosan je a gépsorokról, amelyek a hazai üzletekbe, a többi egyre keresettebbek a nyu- a szocialista országok közül gat-európai piacokon is. a Szovjetunióban. Mongólia- A Minőségi Cipőgyár je­ban, a nyugati vevők közül lent ősén bővíti budapesti pedig az Egyesült Államok- gyáregységének egyik rész- ban, Angliában, az NSZK- legét. A komplex üzemben a ban és a skandináv orszá. gokban talált vevőre. Jelenleg az őszi cipők és a csizmák gyártása folyik. Utóbbiakból Í2-féle modell — mintegy 100 ezer pár — kapható már a közeli napok­tól a boltokban. A cipőgyá­riak az idén összesen 4 mil­lió 200 ezer pár lábbeli gyár­tását tervezik, ami 2D0 ezer­rel több, mint a tavalyi ered­mény. A többlettermelés alaDja az az 50 millió forint értékű gépi beruházás, amely­nek eredményeként korsze­rűvé vált a cipők, a szandá­lok. a csizmák aljamegmun­kálása. A felsőrészkészítés már korábban is korszerű, nagy teljesítményű gépeken történt, s a gépi rekonstruk­ció most összhangot terem­tett a cipőgyártás e két alap­vető fázisa között. A nagyobb teljesítmény mellett számot­tevően javult a minőség is. M°gváltozott például a ra. i gasztási technológia, A koráb- j biakkal szemben most a j talpat — állandó nyomás j alatt — mindpn egyes pont- j ján rögzítik.. Ez a régebben! oly gyakori talpleválást szint' termelés a harmadik negyed­évben nagy ütemben indul meg. Sárkány magasban *. • A legelső repülőszerkeze­tek, amelyeket ember készí­tett s, amelyek valóban hu­zamosabb repülésre képesek lehettek, valószínűleg a kí­nai sárkányok voltak. A sárkány szerkezete erős, haj­lékony és könnyű, azonban így is jóval nehezebb, mint a levegő. Mitől emelkedik hát mégis fel? Erre a kér­désre jó kétezer évig nem tudtak pontosan felelni. A repülés elvét csak száza­dunk magyarázta meg. A sárkány levegőbe emel­kedéséhez a sárkányvitorla síkját úgy állítjuk be a ken­gyelszárakkal, hogy a leve­gőáramlás irányával megfe­lelő szöget zárjon be. Az emelkedés attól következik be, hogy a vitorla a levegő áramlásának ellenáll, s ezért hat rá az úgynevezett légerő, amely úgy keletkezik, hogy a légáramlás útjába helye­zett merev akadály irány- és sebességváltoztatásra kény­szeríti az áramló levegőré­szecskéket. Az emelkedéshez persze, nemcsak a szélnek ellenálló vitorlára van szükség. Az eresztőzsinóruak viszony­lagosan álló heryzetben kell tartania a sárkányt, miköz­ben a levegő mozog körülöt­te és nyomja. A sárkány ha­tásfokát az emelkedés és a húzás közti arány fejezi ki. Ha a sárkány szerkezetileg jól ki van egyensúlyozva, s típusának megfelelő táma­dási szögre van a kengyel beállítva, jó lesz az arány az emelkedés és a húzás kö­zött. Ekkor a sárkány egyen­letesen „mászik fölfelé” a pályáján. Ha rossz ez az arány, még a legkönnyebb sárkány is csak alacsonyan repül. Fontos a vitorla hosz- szúságának és szélességének aránya is. Ha a sárkány sokkal szélesebb, mint, amilyen hosz- szú, bár könnyedén repül, nagyon nehéz kiegyensú­lyozni. Ellenkezőleg —, ha tehát a vitorla hosszúkás és keskeny —, a sárkány stabil, de erősen süllyed. A legma­gasabbra csak akkor emelke­dik a sárkány, ha iránytar- tása, vagyis, oldalsó egyen, súlya tökéletes. Ennek eléré­sére számtalan mód van. Az első kínai sárkányokon ezt a farokkal érték el. A tábor ismét fogad gyerekeket Káptalanfüredi napimádók KESKENY fekete-sárga táb­la jelzi Balatonalmádin va­lamivel túl, hogy jobbra, föl­felé a hegynek érhető el Káptalanfüred. Az az üdülő­hely, amely közel két esz­tendőn át megközelíthetetlen volt több megye úttörői szá­mára — így a nógrádiak is ez idő alatt kénytelenek vol­tak másfelé venni az útjukat, noha a káptalanfüredi erdő­ben ott állt a táboruk. A magyarázat prózaian egy­szerű: a KÖJÁL nem tartotta megfelelőnek az egészségügyi körülményeket, s kötelezte a fenntartókat, hogy végezzék el a szükséges munkálatokat, főként készítsék el a vizes­blokkot, a szennyvízelvezető csatornákat. Több millió fo­rint értékű munkálatokról volt szó, amelyek július ele­jére befejeződtek, így a tá­bor ismét fogadhat vendége­ket. Ottjártunkkor gyermekzsi­vajtól volt hangos a fákkal ölelt üdülőhely, emitt a budapestiek, amott a szolno­kiak, az úton nagytétényiek meneteltek a strand felé. A kacskaringós úton fölfestett tábla mutatja, merre találni a nógrádiakat? Ám, a taka­rítónőn kívül senki nincs a táborban, hiszen a közeli fo­cipályán javában tart a Ma­gyarország—Csehszlovákia ba­rátságos tábori labdarúgó-rpér- közés, s szükség van a torkok­ra. ugyanis a nógrádiakból verbuválódott ..Magyarország” 4—2-es vesztésre áll... Még annyi erejük van legényeink­nek. hogy az ellenfél kapu­jának jobb felső sarkába be­tűzzenek egy lasztit, de több­re már nem futja az erejük­ből. Monori Mária táborvezető­helyettestől megtudjuk, hogy több mint hatvan gyermek kapott helyet július második felére a táborban, s közülük negyven pajtás Csehszlová­kiából érkezett — pontosab­ban a salgóbányai Barátság nemzetközi táborból, — tizen­öten salgótarjáni napközisek, öten pedig úttörő-ökölvívók. — Jaj, az idő nem az iga­zi!— sóhajt fel a többiek sű­rű bólogatása közepette Éva Janicinová szlovák pajtás, akik már harmadik hete van­nak Magyarországon. Po­zsonyból, Besztercebányáról, Losoncról, Zólyomból érkez­tek, s zömük már többször járt hazánkban. — Salgóbányán nagyon em­lékezetes tíz napot töltöttünk —1 mondják —, nagyon sok magyar, finn s lengyel ba­rátot szereztünk, akikkel le­velezni fogunk... Ott, ha esett az eső, vagy beborult az ég mehettünk az uszodába, a sportterembe, vagy diszkózni, de itt ki vagyunk szolgáltat­va az időjárásnak. Aztán elmondják, hogy teg­nap hajókiránduláson voltak, a balatoni vidékkel ismer­kedtek, holnap pedig Veszp­rémbe látogatnak. Egyébként a Pádár Éva vezette tábor gazdag programot kínál la­kóinak. A félhetes ébresztőt reg­geli torna követi, majd a reggeli után — ha süt a nap — strandolás következik. Közben sportversenyeket, ve­télkedőket rendeznek, van kulturális műsor, diszkó, s persze sok-sok játék. — EZEK A GYEREKEK az iskolában,, a gyermekmozga­lomban végzett jó munka ju­talmaként látogathattak el Magyarországra — említik a csehszlovák csoport vezetői Zdenka Kurbelová. Katarina Tábiová — . s jóllehet több­ségük már járt itt, de mé­lyebb benyomásokat, alapo­sabb ismereteket csak most szerezhettek. A házigazdák kiválóan gondoskodtak arról, hogy a pihenés, a szórakozás, az üdülés, valamint a moz­galmi tapasztalatcsere, a ba- rátkozás ötvöződjön a prog­ramok során. Salgóbénya és Káptalanfüred sokunknak örökre szóló élményeket adott! Kellemes környezetben te­rül él a káptalanfüredi tá­bor, amely bejáratánál hatal­mas tábla hirdeti a nógrádi illetőséget. Balra egy foglal­koztatóhelyiség, jobbra a pa­rancsnoki főhadiszállás, majd bentebb sorjáznak a faházak, gyermeklakóikkal. A „legerősebb” címet nyil­ván a bunyózok érdemük ki, ők a legutóbbi úttörő-olimpiai versenvázámokban a döntőig jutottak el, ennek jutalma­ként jöhettek %el Káptalan- füredre. Elkísérte őket Botos András, az egykori népszerű ökölvívóbajnok, aki szinte az egész nyarát a sportnak szen­teli, hiszen augusztus elejétől ismét a Balatonnál táborozik, szintén ökölvívó-palántákkal. — Nincs külön edzési prog­ram a gyerekeknek — mond­ja — ez tulajdonképpen csak pihenés nekik. No, persze, a tábori sportversenyekben élen kell járniuk! Simon Albert 13 éves, a Ceredi Általános Iskola tanu­lója, még kezdő az ökölvívás­ban. Némi büszkeséggel ma­gyarázza: — Eddig hat mérkőzésem volt, mármint hivatalos... Eb­ből négyszer győztem! — És a bizonyítvány? — Eddig nem panaszkod­hatok, a sok edzés nem ment a suli rovására, négyes ren­dű vagyok. Mint Botos András később megemlíti, ez a serdülőtár­saság ugyancsak ígéretes gár­da, hiszen korosztályában olyan csapatokat előztek meg, mint a Honvéd, az Építők... Csakhát, el ne kallódjanak! A táborélethez tartozik a fegyelem, a rend is. Ez utób­bit célozza az Aranyseprő- verseny, amely abból áll, hogy az ügyeletes raj minden reggel, ügy hét óra tájban végigszemlézi a szobákat, s egy ponttól tízig értékeli a rendet, a tisztaságot. Mint a lista jelzi, sok panasz nem lehet, hiszen sorban ,nyolc- tiz pontokat kaptak a szobák! Ha minden igaz, a kápta­lanfüredi tábor rekonstruk­ciója lehetővé teszi majd, hogy jobb. korszerűbb fahá­zakban táborozhassanak majd a gyerekek, s a jelenleginél valamivel többen — nyolcva- nan. Az évről évre fejlődő­alakuló tábor nem kis pénz­összegeket emészt föl, s még így sincs önálló étkezdéje, melegkonyhája, sőt az ivóvíz­zel is gondok vannak. De a gyerekeknek nem is ezek a legfőbb bajok, hanem az idő-' járás. — MÁR NAPIMÁDÖK lel­tünk, mert úgy várjuk a nap­sugarakat, mint a messiást — mondják tréfásan, s egy csoport a strand felé veszi útját. Talán varázsszóra a felhők mögül halovány napsugarak bukkannak elő. Tanka László A társbérletről A háromszobás társbérleti lakás két szobájában idős nő, a harmadikban egy asszony lakott albérlőjével. Rövid idő alatt mindkét asszony meghalt és az albérlő kérte a tanácsot, az egyik szobát utalják ki neki. A tanács azonban elutasította, kimond­va, hogy jogcím nélküli, jó­hiszemű lakáshasználó, aki­nek elhelyezéséről gondos ivód­ni fog. A határozat megváltoztatá­sáért az illető bírósághoz for­dult, amely a tanács döntését hatályon kívül helyezte, és új eljárásra kötelezte. Az íté­let indoklása szerint az illető az elhunyt társbérlővel öt évig élt együtt, és egy szoba az igénye mértékét nem ha­ladja meg. A tanács tehát kö­teles lett volna a szobát ki­utalná. A jogerős döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a követ­kezőket mondta ki: — A vonatkozó rendelet ér­telmében, amennyiben nem külön bejáratú lakrész ürese­dik meg, azt újabb társbérlő­nek nem szabad kiutalni, ha­nem csak a visszamaradt társbérlő részére. Ha pedig az nem akarja elfogadni, akkor annak a lakrészét igénybe kell venni, és neki megfelelő on- •álló lakást adni. Az a társ­bérleti lakrész tekintendő kü­lön bejáratúnak, amely a la­kás előszobájából, konyhájá­ból vagy lakószobának, illetve hálófülkének nem minősülő helyiségből közelíthető meg. — Ebben az ügyben a visz- szamaradt albérlő által igé­nyelt szobába csak a fürdő­szobán keresztül lehet bejut­ná. Tehát gém minősül külön j bejáratúnak, ezért nem is le­hetett részére kiutalni. Ez alól kivételt tenni nem szabad. Nem sértett jogszabályt a ta­nács, amikor a szoba kiuta­lása Iránti kérelmet elutasí­totta, és a benne lakót jó-' hiszemű, jogcím nélküli lakás­használónak minősítette. A* ezzel ellentétes bírói ítélet törvénysértő. H. E. . Nyári fürdőzés a Bánki-lóbaa. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom