Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-11 / 161. szám
Erdei mesterségek Akit országjárásuk során végigbarangolják az Északi- középhegység — nevezetesen a Matra, a Bükk és a Zempléni-hegység — vidékeit, itt—ott szénégetőkkel, mészkemencék- kel is találkoznak. Ha pedig bepillantanak egy-egy falusi portára, láthatják, hogy milyen sokféle saját faragású faszerszámot használ még ma is a gazda. Mindez azért van így, mert az említett tájakon hosszú évszázadok óta az erdőségek adtak kenyeret az otj élőknek. Megművelésre alkalmas terület kevés lévén, szinte csak a fa kivágásából, feldolgozásából éltek. A jobbágyi világban úgynevezett faizás jog szabályozta az erdők használatát. Ennek értelmében a jobbágyok any- nyi erdőrészt vághattak ki, amekkora a telkük volt. A jobbágyfelszabadítás után azonban már közös használatot rendeltek el: általában egy falu népe alkotott egy közbirtokosságot. A terület elosztása a legtöbb helyen nyi- lazással történt, vagyis úgy, hogy annyi nyilat — pálcikát, kis falapot — készítettek, ahány erdőjog volt, és ki-ki a maga szerencséje szerint húzta ki a számozott fadarabkák egyikét. Ez a sorsolás évente ismétlődött. A legősibb és a legkevesebb szakértelmet igénylő erdei munka nyilván a favágás. Ezt eredetileg csak azért űzték, hogy egyrészt legyen tüzelő, másrészt, hogy gerendákat, léceket faraghassanak az építkezésekhez. A XVIII. századtól kezdve azonban a favágás is, mondhatni, iparrá növekedett, mert ekkortól kezdtek működni a vashámok és az üveghuták. Ezek melegítéséhez pedig mind több és több égetnivaló kellett. (Regécen 1698-tól, Párádon 1708-tól működött az üveghuta.) A favágással együtt aztán • feldolgozás más mesterségei is virágozni kezdtek. A mind több felé megnyitott bányákba például bányafák kellettek, a szőlőtermesztéshez pedig karók és hordódongák, a gazdálkodáshoz nyelek és kézi szerszámokhoz. A mátrai, a bükki és a zempléni férfiak szinte kivétel nélkül jártasak voltak ezeknek a készítésében, és alig akadt olyan ház, ahol ne lett volna faragószék. A falvak — mai szóval mondva — sok helyütt szakosodtak. Amint azt ár. Petercsák Tivadar néprajzkutató egyik dolgozatában említi, a gyöngyössolymosiak leginkább jármot, talicskát, a szuhahutaiak szövőszéket, a noszvajiak háti kosarat készítettek zömmel és már-már mesterfokon. Ha a foglalkozásszerűen ma már kevesen is űzik ezeket az iparokat, a faragótudomány máig él; az említett hegyvidékek lakói közül sokan most is maguk fabrikálják szerszámaikat. Az üveggyártáshoz nem csak sok-sok tűzifa, hanem hamuzsír is kellett. Ezt a szert is az erdő adta, mégpedig a következő módon. A bükkfát hamuvá égették, maid, nagy fa'cádakban kilúgozták, öntöttvas üstökben kifőzték; ezután már csak fehéríteni kel- le'''. Egy időben/— a XVIII. század táján — olyan nagy Szénégető mile; oldalához támasztva fagereblye és létra Ilyen kunyhókban húzódtak meg a mészégetők tömegű hamuzsírt állítottak elő Észak-Magyarországon, hogy még külföldre is jutott belőle. Hamuzsírt főző erdei embereket ma már nemigen látni, de annál inkább űzik még mesterségüket a mészégetők: boksáik itt is, ott is előtűnnek. Hogyan készül egy ilyen alkalmatosság? Legelőbb gödröt ásnak; abban fölhalmozzák a mészkövet; amikor elkészül a rakás — olyan ez. mint egy kisebb szénaboglya, — kívülről betapasztják, és alágyújtanak. Pontosan hetvenkét óráig kell tűznek égni,. hogy a felizzott kőből a széndioxid eltávozzon, és jó més7por keletkezzen. Ugyanígy máig űzött mesterség a szénégetés: ezt nemcsak kisiparosok, hanem az erdőgazdaságok alkalmazottai is gyakorolják, hiszen a jó faszén keresett exportcikk. A gyertyán és a bükk ölfáit szintén boglyaszerűen halmozzák fel — 45—50 köbméternyi fa kerül egy úgynevezett miiébe —, majd lombokkal befedik, végül az egészet leföldelik. Az alágyújtós után legalább tíz napig kell a jövendő' faszénnek Ödaberrf iz- zania, hogy súlyának négyötödét elvesztve jól kiégjen. A falepárlásnak e szilárd termékét — amelynek hamutartalma legföljebb 1—2 százaléknyi lehet — zsákokba rakva szállítják. Az idő múlásával persze egyre kevesebben élnek az erdőből; az említett foglalkozások fokozatosan kihalnak, a szerszámok múzeumi tárgyakká nemesednek. Van is már egy oiyan közgyűjtemény, amely a fával birkózó, azt for- málgató ember lakhelyeit a szénégetők kolibáját, a mészégetők kunyhóját — és természetesen a kézi alkalmatosságok egész sorát őrzi: a szilvásváradi erdészeti múzeumban tekintheti meg a látogató ezeket. Akác László Gyalogtúra és repülőgéppel az inkák földjére A haiai és nemzetközi idegenforgalomról - Gyöngyösön Az utóbbi években kialakult gyakorlatot' folytatott az IBUSZ azzal, hogy a munkájáról és a célkitűzéseiről szóló sajtótájékoztatóra egy vidéki idegenforgalmi központba hívta össze az érdekelteket. A törekvést meg is indokolta Misák Imre vezérigazgató-helyettes: — Turisztikai szempontból számos érdekes úticél van Magyarországon, ideje volna már szakítani a Balaton- és Budapest-cent ri kussággal. S hogy az idén miért éppen Gyöngyösre esett a választás? A vezérigazgató-helyettes szerint: — Gyöngyös a Mátra kapuja és különböző csillagtúrák kiinduló állomása is. Egy órán belül olyan nevezetes idegen- forgalmi tájegységek érhetők el innen, mint a Hortobágyi Puszta és Nemzeti Park, a történelmi múltú Eger, a gyógy-idegenforgalmáról hires Parádfürdő vagy éppen a matyóhímzéséről közismert Mezőkövesd. Külföldiek — nálunk A nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatón — amelynek Gyöngyös egyébként csak az első állomása volt — elsőként a hazai idegenforgalom mérlegét készítették el. Az IBUSZ a külföldieknek több mint hatvan programot kínál az egész országban, s ezekből tizenkettő újdonság. A növekvő népszerűséget mi sem jelzi jobban annál a ténynél, hogy az év első öt hónapjában csaknem negyven százalékkal több árbevételt értek el a programok eladásából, mint az elmúlt év azonos időszakában. S hogy mit takar az érdeklődés, arról így beszél Misák Imre— A legtöbb külföldről érkezett vendéget változatlanul a városnézések, a lovasbemu- ^taitök, az egynapos kirándulások és a különböző partik vonzzák. Budapesten olyan nagy az érdeklődés, hogy május 15-től a gulyáspartihoz hasonló műsoros estet szervezünk paprifcashow néven, heti három-négy alkalommal, előadásonként több mint kétszáz vendég részére. Az egyre változatosabb, gazdagabb program kialakítását mindenképpen megkívánja a beutazók számának folyamatos növekedése. Az esztendő első öt hónapjában az IBUSZ szervezésében a szocialista országokból 8,6, míg a nem szocialista országokból 46,8 százalékkal több vendég érkezett hazánkba. De még ennél is örvendetesebb, hogy a vendégéjszakák száma is hasonlóképpen növekszik. Ennyi jót és szépet nem lehet azonban elmondani a szervezett belföldi idegenforgalomról. A résztvevők számának csökkenését az országjárásra és az üdülésre egyaránt kiterjedő, időszakos ár- leszállítással igyekezett megállítani az IBUSZ. Ezzel együtt növelték a nyugdíjasoknak az átlagos árszínvonal alatti üdülések és utazások lehetőségeit. A tapasztalatok szerint kedvező fogadtatása volt annak a döntésnek is, hogy az IBUSZ belföldi túráira és üdüléseire előleg fizetése mellett is lehet jelentkezni. Belföldi turizmus A tervek szerint az idén 360 ezer belföldi turistára számítanak, ebből 7 —8 százalékot tesznek ki a szervezett üdülők, az országjárók aránya pedig 65—68 százalék körül lesz. Változatlanul fontosnak tartja az IBUSZ az egyéni jelentkezők számának növelését — a vállalatok és üzemek által előre lefoglalt programok megtartása mellett. Ehhez 170 útvonalon kínálnak országjárást, vár- és városlátogatást, irodalmi kirándulást, kultúrprogramot, gyalogtúrát, ínyenctúrát, valamint a szocialista országokba átmenő autóbuszos kirándulást. Az IBUSZ-irodák előtt azonban akkor állnak a hosz- szú sorok, amikor egy-egy közkedvelt külföldi útra lehet befizetni. Az ősztől tavaszig szóló kínálat statisztikáját így foglalja össze Misák Imre vezérigazgató-helyettes: — Harminc országba, 122 útvonalon mintegy hatvanezer turistának ajánlunk utakat, s ez 1983-hoz képest 12,7 százalékkal nagyobb választékot jelent. A programajánlatot áttanulmányozva szembeötlik, hogy az érdeklődő elmenet immár az inkák földjére és Colombus nyomában járva egzotikus tájakkal ismerkedhet meg — potom 145 ezer forint lefizetése ellenében. — A kínálatnak ez csak az egyik pontja — így Misák Imre. — Az áraink igen széles skálán mozognak, a 145 ezer forint ellenpontja a 950 forint. Továbbra is nagy súlyt helyezünk arra, hogy az útjaink túlnyomó része az átlagos magyar állampolgár számára is elérhető — megfizethető — legyen. A tájékoztatón ezzel együtt megtudhattuk, mindig a legdrágább utak fogynak el a leghamarabb. 1983-ban például 1000 olyan utat értékesítettek, amely huszonötezer forintnál többe került, az idén pedig várhatóan 7500-an vállalkoznak ilyen íj'tra. Mátrai képek Az IBUSZ sajtótájékoztatója reggeltől éjfélig tartott, hiszen a nagy számú érdeklődő végig járhatott egy IBUSZ- programot. A Gyöngyöshöz közeli farkasmályi pincészetben a kínai televíziósok alig győzték filmmel a Vidróczki együttes zenészeinek és táncosainak megörökítését. A folklórműsort kiegészíti Ecsé- den a lakodalmas, Gyöngyös- patán orgonahangverseny, Párádon a kocsimúzeum megtekintése, a természet kedvelőinek pedig a fotószafári, a Mátra és a tiszai ártér kevesek által ismert szépségeinek bemutatására. E programok összefoglaló neve: Mátrai képek. Az üzlethálózatának fejlesztése mellett anyagi támogatást is nyújt az IBUSZ a tájegység fejlesztéséhez, Az említett programot például az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombináttal, a HungarHotels gyöngyösi Mátra Szállójával és a Vidróczki néptáncegyüttessel együttműködve alakította ki az IBUSZ, s az együttműködés eredményeként. 1,5 millió forintos vissza nem térítendő támogatást biztosított Farkasmály idegenforgalmi célú fejlesztésére. Az IBUSZ gyöngyösi — pontosabban a városban kezdett — sajtótájékoztatójának az informáláson kívül volt egy plusz eredménye is. A Mátrai képek bemutatásával egyértelműen bizonyították: ez a vidék szépségeivel és értékeivel egyaránt rászolgált arra, hogy egyre inkább bekapcsolják a nemzetközi idegen- forgalomba. Kelemen Gábor Kiegészített h'ppokrateszi eskü A szovjet orvosok esküjének szöveget a „hűség a bé- k ügyéhez” kiegészítéssel bővítették. A nemzeti és nemzetközi kódexek ilyen értelmi kiegészítésére az 1983. nyarán Amszterdamban megrendezett „Orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” elnevezésű nemzetközi kongresz- szuson hangzott el javaslat. A Szovjetunió elsőként fogadta ezt a javaslatot és ennek értelmében 1984. nyarán már több mint 40 ezer végzős or- voshallgató ünnepélyes hip- pokrateszi eskütételében szerepel az új fogadalom is. Szövetkezeti nap Salgótarjánban iiili Mindig kapható jában. friss pékáru Salgótarján központjában, a sütőipari vállalat mintaboltA Salgótarján és Vidéke Áíész-nél már hagyomány, hogy évről évre megrendezik a nemzetközi szövetkezeti napot. Az elmúlt vasárnap a 62. nemzetközi szövetkezeti nap megrendezésére került sor másfél száz szövetkezeti tag részvételével Salgótarjánban, a vadaskerti szabadidőparkban. A szövetkezeti nap ünnepi szónoka Vincze József áfész- elnök volt. Az Országos Szövetkezeti Tanács felhívására a magyar szövetkezeti mozgalom a jól végzett munka tudatával kapcsolódik a nemzetközi szövetségbe tömörült 67 ország 360 millió szövetkezeti tagjának ünnepéhez. A Salgótarján és Vidéke Afész is jól oldotta meg feladatait az elmúlt esztendőkben. 1983-bán 566,3 millió forint árbevételt ért el a szövetkezet 9,1 százalékkal többet, mint az előző évben. A szövetkezet taglétszáma 7078, a tagsági és célrészjegyalap 8,4 millió forint, mely a szövetkezet összes eszközállományának csak 4,2 százaléka. A szövetkezeti tagság 1983- ban vásárlási visszatérítés és részjegy utáni részesedésként 1,1 millió forinttal részesedett a szövetkezet eredményéből. Nem véletlen, hogy a múlt évi eredménye alapján immár hetedszer nyerte el a Kiváló Szövetkezet címet Jól oldotta meg a szövetkezet a ZÖLDÉRT Vállalat átszervezéséből adódó többletfeladatokat, a tevékenységi körének bővülésével javítja a város és a községek ellátását. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége a 62. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából békefelhívást tett közzé. Országunk szövetkezeteivel együtt mi is csatlakozunk ehhez a felhíváshoz. Az ünnepi beszédet vidám kultúrműsor követte. A műsorban fellépett a Kishar- tyán—Sóshartyán pávakör 8 tagú énekkara Varga Vil- mosné vezetésével, valamint a vizslási 6 tagú citerazenekar Vincze István vezetésével. A hartyáni asszonykórus ..Legénycsalogató” nótacsokor- előadásával tűnt ki. Nótájuktól harsogott az egész völgy. Az asszonykórus szólóénekeseiből kitűnt Petrucz István- né, Greguss Istvánná, Varga La.iosné és Varga Vilmosné, akik régi szép dalokkal szórakoztatták a megjelent szövetkezeti tagokat. A vizslás! citerazenekar tagjai csupa fiatalok voltak, akik megszólaltatták a köcsögdudát, is. Szólóénekesük Vincze Beáta és Kecskés Krisztina. A Salgótarján és Vidéke Afész igazgatósága úgy tervezi» hogy a jövőben tájegységenként rendezi meg a szövetkezeti napokat, egyszer Sóshar- tyánban, másszor a Karancs- völgyben, majd a Cered- völgyben. Dudás Pál NÓGRÁD - 1984. július 11., szerda
