Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
Luxus-e a nyelvtudás? Nemcsak látni, érteni is DIVAT az Idegen nyelv, ni. mégpedig igényesen és magunkat is? Külföldön, ami- pontosabban az idegen nyel- választékosán. Nagy eredmény kor nem tudunk semmit a vendéglátók nyelvén? Nem azt mondom, hogy advck tanulása. Ki angolul, ki ha társadalom- vagy termé- németűl akar tudni, mások szettudományos szakszövegek oroszt vagy spanyolt tanul- sem okoznak nehézséget, fiinak Hódítanak a világnyel- meny, ha a szépirodalmi alvók, de akad olyan is, aki in- kotások stílusát élvezni tud- kább dig ne utazzunk sehová, amíg nem vagyunk mesterei a ---- --- nyelveknek.. Azt sem mona '^vósbé felkapott^és ;uk. Luxus háí* ha a magyar dóm, hogy minden európai nyelvvel foglalkoznunk kellene, hiszen az képtelenség. De meggyőződésem, hogy vala- - .inn , melyik világnyelv, csak egyetKornoly összegeket adunk S/AKM/VI es szó- ienegy a több köz(il mindenki ki tanfolyamokra és magán- rakozlató Irodalom szép számára elérhető, legalább órákra, nyelvkönyvekre, számmal magyarul. Az időnk olyan szinten, hogv rajta olnvclvleckéket tartalmazó viszont kevés. Minek meg a vasni frnj vagy beszé]ni tud. hanglemezekre és magnósza- kulioldi is? jón. Határozottabb az ember, é^hetfiaDokra" tolyófratokri Több szem azonban többet {» egymaga tájékozódni tud, c. netuapoxíia, roiyoiratokra w. A máshonnan „0^70 nincs „hidra , tolmácsra es könyvekre. Dolgozó, gyér- vagy szótárra utalva, és főleg tágíthatják nézőpontjukat, ala- ba nmcs kiszolgáltatva. Közszükebb határok között be- nyelven kívül más nepek szélt nyelvek iránt érdeklő- nyelve, kultúrája iránt is dik. érdeklődünk? szóSZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Az első mozielőadás mekéket nevelő, ezer gonddal ktjszködő felnőttek — munkavagy szabad idejükből — értékes órákat szentelnek a nyelvtanulásnak. . . ... néha varat magara. Meg azLuxus mindez? tán az eredetiben való olvasás külön ízt, külön élményt A gyerekek szótárfüzeteket nyújt. Olyasmi az. mint amiírnak tele az iskolában, kor valaki más országban ottnyelvíani szabályokat fújnak honos ételeket és italokat kívülről, gyakran értelmetlen kóstolgat, ízlelget, olvasmányok szövegét próbálják kisebb-nagyobb nehézsé- Divat a turizmus. Nagyon gek árán átültetni magyarra. s°kan utaznak. És miért ne Csak éppen beszélni nem értethetné meg magát az a tudnak! Sem oroszul, sem angolul, sem más idegen nyelven. Beszélni nehéz... Beszélni luxus? A legfontosabb mégiscsak az, hogy mindenki saját anyanyelvével tisztában lokíthatjék ítélőképességünket; vetlene,.bb és mindenképpen egyszóval gazdagíthatnak ben- meggyőzőbb, ha szavakkal nünket. A magyarra fordítás ®d'iuk, tud Partnerünknek, beszélgetőtársunknak, mit is akarunk. magyar utazó, aki valamelyik külföldi országba látogat — „emberi módon”, tudniillik emberi beszéddel. Szólnia kellene velük, mert lennének kérdései. Ha idegeneket látunk kézzel-lábhal magyarázkodni, jót derültünk rajtuk, gyen, tudja helyesen használ- De vajon észrevesszük-e önHOGY MIT jelent valójában egy idegen nyelvet jól beszélni — tehát nemcsak szótári alakokban, szavakat felsorolva, minden ragozás nélkül, hanem hibátlan mondatokban, még ha egyszerűen is, ám igazán társalogni tudni —, azt csak az látja, aki anyanyelvén kívül legalább egy idegen nyelvet jól beszél. Luxus? Igen. Luxus. Az a luxus nekünk, magyaroknak, ha nem beszélünk világnyelvet sem. Niedzielsky Katalin „Viszi a ködöt az idő — és az időt mi hoztuk magunkkal” (József Attila) — özvegy Banos Jánosné vagyok, Csontos Mária, tizenegy március másodikén itt születtem, Ecsegen. Mi, a Szécsényi úton laktunk, édesapánk ottmaradt a háborúban, az elsőben, mindjárt az elején, gyerekként voltam én summás is, de az nagyon nehéz volt és altkor úgy kerültem az öreg Alexi igazgatóhoz, a tanítóhoz, a gyerekekhez, dadának, de hát magam is gyerek voltam akkor még. Alexi János volt az iskolaigazgató, de 6 kezdte el itt, nálunk a kultúrházat is építeni, szervezni az építést. Alexinak nagy családja volt, két feleségétől volt vagy tizenhat gyereke, de persze, nem élt mind, akik éltek, azok is tízen felül voltak talán — hét volt az elsőtől, aki meghalt, akkor elvett egy tanítónőt, aztán tőle is volt jó néhány. Mi meg öten voltunk testvérek. Hétéves koromban már a tanítóéknál voltam, pesztráltam a gyerekeiket, vettek nekem ruhát, cipőt, iskolába járattak, az asszony még meg is fésült, a tanító gyerekeivel aztán együtt is tanultunk, volt, akinél nekem jobban ment a tanulás, mindennap hazajártam, de úgy éltem közöttük, mintha ott születtem volna. TÖNKÖL JÓZSEF: Elveszett világ anyánk meghalt, a krizantémokat lemetéltem le a rózsafa tíz ágát szép köveit a piros meg a fehér bimbókat bottalan botoz lassan eltelik ez az éjszaka Is a csigolyáim mentén a két szemem előtt bánatot görget a Rába amit mondok panaszlok azonnal elfelejted a boltot a megváltó krisztust a törökkakast az újjászülő tarlót a kórházra szakadt jégesőt nyúlsz utánam: nem találsz nem maradhatsz az első szobában hiába szeretném neked lenne az pokol ítéletnapig BARANYI FERENC s Tompazöld Bolond kedvem dunántúli árnyas erdőben maradt. Most hiába vártok tőlem szívderítő songokat: bolond kedvem dunántúli árnyas erdőben maradt. Reményem ii tompazöld már, mint az erdei moha, megremeg az éjszakában, mint a szélcibálta fa, megremeg az éjszakában és hív minden éjszaka. Mit kiáltottál felém? Ja), nem tudom már, kedvesem7 Kár, hogy a hatalmas erdő, oly parányi volt nekem. Mondd, mi történt, őzek őze, mért futottál messzire? És mi történt én velem, hogy nem várok már semmire? Tollal sebzem szívemet csak, folyton verset vérzek én, ahelyett, hogy erdőt járnék húshagyó kedd éjjelén, nem tudom, hogy merre mentél, hol vadászod önmagad? Szivemben a szomorúság úgy világít, mint a nap. — Alexiéknál aztán hét évig szolgáltam, tizennégy voltam, amikor már nagyobb lányként elkerültem máshová is szolgálni, Pestre, később meg Bátonyban, azután, amikor férjhezmentem huszonkilencben, nemsokra rá, az Alexi hívott bennünket a férjemmel, hogy legyen ő az ecsegi iskolaszolga, de ő eleinte nem akart ilyesmit vállalni, fiatal ember volt, valahogy szégyellte volna a pedellusságot, akkor aratni járt csapattal „én ,, i nem seprek”. így mondta, de én meg azt, egyetlen bogy apa vállald el, majd én seprek...” Arató volt. a summás lányokkal, velünk együtt dolgozott itt körben mindenhol a földeken, ehhez szokott, csak én ismertem jól Alexiéket, azért is gondoltait), hogy jó lesz az nekünk, aztán úgy is lett. Otthagytuk a bágyoni répaföldeket mindketten, mi azért már korábbról ismertük ám egymást, amikor én még a tanítóéknál voltam dada, akkor a János az énekkarban énekelt, azt is az Alexi vezette, de volt persze Ecsegen színjátszókor is, meg zenekar, erről még mondok majd. A dalárdában legények voltak vagy harmincán, ünnepélyeken mindig felléptek, szépen daloltak népdalokat is. Amikor már máshol szolgáltam, és azt hittem, hogy ő másnak udvarol —, mert elmondott nekem arról a másikról mindent — egyszer mégis megszólított, hogy mondana nekem valamit, mondtam neki „jó, jó, de siess...”, mert nem lehetett az utcán csak úgy eláll- dogállni fiúval, hát akkor szólt arról, hogy hozzámennék-e, azt gondoltam, sokat ivott talán, mondtam neki, hogy „hát persze, Ja- nika, miért ne mennék...”, de aztán hamarosan kiderült, hegy tényleg komolyan gonGobelinek az NDK-bói Az NDK-beli Senftenberg- tató Központban. A tárlaton pár — irodalmi alkotásai ins- ben élő művészházaspár, látható 30 gobelint 1972 és bírálták. A Deák téri kulturá- Christa és Günther Hoffmann 1978 között készítették műhe- lis központ új kiállítása egy gobelinjeit bemutató tárlat lyükben, valamennyit Éva és hónapig tekinthető meg. Hau- nyilt szerdán Budapesten az Erwin Strittmatter — az er Lajos reprodukciói a kiál- NDK Kulturális és Tájékoz- NDK-ban népszerű íróházas- lításon készültek. I dolja. — Alexi nem muzsikált, de a zenekart is fl szervezte, a zenészek ezek voltak: Oláh Béla, Krauszmann Karcsi, az Oláh kisbirtokos volt, Krauszmann meg asztalosmester, mind ilyenek voltak, például a Majzik jegyző, Borsik Józsi, ha jól emlékszem. Népi zenekar volt ez, ingyen csinálták, a bevétel ment a kultúrházna'k, mert azt közösen, hitelből építette az ecsegi társadalom, minden* ki adott hozzá. Az olvasókörben került szóba először talán a kultúrház, mert a kör akkoriban, a húszas évek tájékán, még a Bitt- ler-féle kocsmában jött össze mindig, kellett valami jobb annál, ugye. Az Alexi indítványozta, hogy mégis jó volna ott valahol építeni valamit közösen az ecsegieknek. Volt ott egy tér, oda képzelte ő is. A kör tagjai öt napot dolgoztak rajta, akinek szekere volt, az meg mind hordta a követ, mind egy szálig így hordták egybe a házat. Elkezdték a követ hordani huszonkilencben innen, a közeli Erős oldalból, elkezdték építeni harmincban, akkor már a kéményt is felhúzták a kőművesek, vettek fel takarékhitelt és a rendezvényekből törlesztettünk. Az új házba költözött aztán a takarékszövetkezet is, ami akkor itt már régen működött, a parasztember bankja. A nagyteremben volt a nagy színpad, a Krauszmann csinálta azt is, de még a moziban, a maiban a pénztárasztal most is megvan abból az időből. Pál Péterkor volt az aratóbál, azt már ott rendezték, pedig még ablak sem volt rajta rendesen, mert még nem volt beüvegelve. Az Alexi meg azt mondta, hogy „táncoljanak csak odabent minél többet emberek, legalább jól ledöngöliik a nagyterem talaját, hát csak ropják rendesen...” így csak harmincegyben került rá a padlózat, így ment ez rendesen, sorban egymás után. — Vidám élet is volt, ráhallgattunk az öreg Alexira. Az Iskolaszolgálatban én kaptam tíz pengőt, a férjem meg harminckettőt egy hónapra, de a János a tanító szőlejében is dolgozott persze, télen fűtött, elvégzett mindent. Meg is szerette. Később a Krajcsák volt itt az igazgató, amikor Alexi már meghalt, Alexit nagyon szerettük, sóikat tett EcseI gért, pedig nem itt született. A másik háborúban volt aztán a férjem, a kultúrházbar volt egy kis kiesés. .amikor francia fogságba1 hazajött nagyon leromolva, nem sokra rá mondták neki, hogy vállalja el a kultúrház vezetését. Csinálta is sokáig, egészen jól, pedig nem tanulta sehol külön az ilyesmit, de itt, aki az Alexi, meg mások irányítása alatti régi kultúréletben benne voltok, sok mindenhez érthettek aztán. Az Embernél kértük meg, hogy a tánccsoportot tanítsa, megvoltak még a színjátszók is, vidám darabokat játszottunk, én is beugrottam. A Duda Gyuri házasságával első díjas lett a csoport, járt aztán körben ide mindenhová a községekbe. Mészáros Mária tanítónő itt még Irt is egy színdarabot, ő is játszotta, meg Borsik Jenő, még a háború előtt, az volt a címe. hogy „Urak löszünk...” vagy valami ilyesmi, inas volt benne a Borsik, szobalány a tanítónő és azt játszották, hogy felkészülnek az úri életre. „Veszek neked sárga cipőt, ridikült, meg napernyőt...”, énekelte a Borsik Jenő. „A fejedre kalapot teszek, úgy járunk, mint két dáma...” Hát, a Borsik, kisgazda volt, a Mária tanítónő, az Emberné meg. aki segített nekünk, jegyzőné. a férje adóügyekkel foglalkozott. Jó kis falu volt Ecseg, mindig történt valami, amikor előadás volt, tisztára tele volt a ház. Mindenki meghívóval jött, jött az apa, anya a gyerekekkel, hozták a korsó bort, leültek, a fiatalok meg táncoltok, de a gyerek érezte, hogy „itt van apám és anyám is.” Bujákon meg volt gyöngyösbokréta is, de azért mi is jártunk náluk szerepelni. ! — Alexi aztán a háború után már nem volt. Jani meg elvállalta a kultúrigazgaló- ságot, neki kellett rendezni mindent, zenekart fogadni, mert akkor már nem volt meg a zenekar, a bevételekkel elszámolni, amikor jöttek ki a megyétől ellenőrizni, elégedettek voltak, de később aztán félve mondták neki, hogy „hát, Banos bácsi, nagy baj van..., le kell váltani, azt hitték majd megsértődik, „hála istennek”, mondta nekik, mert volt elég gondja vele, de, mert csak hat osztálya volt később már nem /felelt meg a hivatalnak, pedig, amíg dolgozott, mindent rendesen kigazdálkodott, mert a hiteit a kultúr- házra rendesen kellett ám visszafizetni saját költségből! A környéken ez volt az első ilyen kultúrház, ide jöttek mások is tanulni, meg pénzzeil is kisegítette azokat, akik bajban voltak. — A mozit meg úgy kezdtük, hogy itt még villany sem volt. Én először Pesten láttam mozit, amikor ott szolgáltam. Jani is mondta mindig, amikor feltarisznyázva bement Tarjánba, a megyéhez, hogy „adjanak nekünk mozit Ecsegre”. A tarisznyában aztán mindig volt kis hazai, vagv bor, vagy pálinka „itt van a Banos bácsi” mondták odabent, „na, gyűjjék csak be!” a többiek meg mindig susfnögtak, hogy „miért hívták be?”, mert azt hitték, hogy letolást kap. „Na, mire van szükségük?”, kérdezték aztán odabent mert soha sem volt semmi baj velünk. így valahogy kialkudta Jani a mozit. De nem ment könnyen. Először aggregátorral mentünk, mert villany még nem volt a faluban; Így volt, Csécse, Keresztvölgy-puszta és a teljes környék idejárt Ecsegre mozit nézni, főleg a jó magyar filmeket szerették az emberek, a Kétszer kettő, néha öt nálunk itt, hétszer ment telt házzal. — Az első mozielőadásra örökké emlékszem. Még a legöregebbek is eljöttek megnézni, mert olyat még nem láttak azelőtt Ecsegen, sok meg máshol sem, ugye. De érdekes volt ám az is, hogy, amikor kértük a gépet, még nem tudhattuk, hogy mire az is, meg az aggregátor is megjön, az a helybeli, aki tanult valami ehhez hasonlót, a Sipka Jani fia, aki, a gépész lehetett volna, meghalt. Úgyhogy a páromra maradt az egész feladat a mozival is. Felmentünk akkor Salgótarjánba, hogy akkor most így, meg így jártunk a gépészjelölttel, hogy meghalt, de a gépet nem akarnánk visszakozhat ni. Mert akkor már annak előtte a tarjániak autóval kihozták a gépet ide, társadalmi munkával, meg elkészült időre a gépház is, de erre az egészre nem volt ám pénz semmi, Pásztón akkor szedték szét a mozit, onnan kaptuk meg a régi gépet, ajtót, ablakot, mindent. Tarján- ban aztán azzal fogadták az uramat, hogy „semmi baj, János bácsi, itt egy gép, tessék leülni mellé és befűzni, vetíteni...” aztán, amikor valamelyik elment mellette, hát hozzápiszkált, hogy leálljon a masina. Le is állt, kezdte újra szegény Jani, de megtanulta nagyon hamar. Egy nap ezt csinálta. Volt valami film, amiben azt énekelték, hogy „búza, búza búzatábla, kihajlik a csinált útra...” hát én már azt hittem, megzavarodok, any- nyiszor fűzte újra, meg vetítette azt az egy darab filmet a férjem. Untom nagyon. Megtanulta. — Nyolc hónapig úgy ment itt a filmezés,' hogy semmi baj nem volt, pedig hát mi kap- tuk akkor a legrosszabb gépet, gondolhatja. Az első, amit vetítettünk a Kiskrajcár volt Ecsegen. A Soós Imre volt az egyik szereplő, sohasem felejtem el. Ez az egész ötvennégyben volt. Annyi vendégünk volt, hogy nem tudtuk hová tenni. Televolt a kultúrház tisztára. A sok felnőtt, meg idősebb ember mind eljött, mondtuk „gyerekek, ti várjatok, majd mindjárt újra vetítjük...” Rákóczi hadnagya, meg mind a többi jó magyar film ment itt. A Körhinta például, de nagy siker volt! Liiiomfi, Talpalatnyi föld, többször kellett játszani mindet. Aki nem fért, addig elment a kocsmába, de haza nem, anrg nem látta, ő meg váltig vetítette egymás után többször, aztán, amikor már nagyon kiszáradt szegény, mondta nekem fentről, a gépházból, hogy „hozzá már egy féldecit.” Nem fértek be. Egy nappal később küldtük vissza a filmeket mindig; Aranyérmes mozi volt ez mindig a megyében,. ^ JT. P. L.
